Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám

1 otáaí ■MAGYARORSZÁG ÍST2. JÖBos ft Hivatalos egyiptomi nyilatkozat Moszkva, (MTI): Az Egyiptomi Arab Köz­társaság moszkvai nagykö­vetsége nyilvánosságra hoz­ta az alábbi hivatalos egyip­tomi nyilatkozatot: „Fegyveres erőink újjá­szervezése, katonai poten­ciáljának megerősítése avé­gett, hogy teljesíteni tudja szent nemzeti feladatát a cio­nista gyarmatosító támadás ellen vívott harcban, volt és marad az a fő feladat, amelynek nevében az egyip­tomi nép mozgósította min­den erőforrását azzal az el­tökéltséggel, hogy harcol az izraeli ellenség ellen. Ez a harc a kemény erő­feszítések különböző szaka­szain ment át. Ezek egyike elvezetett az egyiptomi kor­mánynak a szovjet kormány által elfogadott ama kéré­séhez, hogy a szovjet fegy­veres erőkhöz tartozó sze­mélyek — tisztek és katonák — tartózkodnak Egyiptom­ban, Egyiptom védelmi ké­pességével összefüggő bizo­nyos feladatok teljesítése ér­dekében. A Szovjet fegyveres erők­höz tartozó barátaink a leg­hatékonyabb és a legmegfe­lelőbb módon teljesítették vállalt kötelezettségeiket. Fegyveres erőink megerősö­dése pedig lehetővé tette számukra, hogy sikeresen el­Peterson Moszkvában Moszkva, (MTI): Peter G. Peterson, az Egyesült Államok kereske­delmi minisztere amerikai kormányküldöttség élén csü­törtökön Moszkvába érke­zett. A delegáció részt vesz a szovjet—amerikai keres­kedelmi közös bizottság el­ső ülésszakán, amely pénte­ken kezdődik a szovjet fő­városban. A küldöttséget a sereme- tyevói repülőtéren Nyikölaj Japán—kínai kontaktus Párizsi Vietnam-konferencia; Az amerikaiaknak nincs új javaslatuk Csütörtökön megtörtént az első „kormányszintű kon­taktus” Japán és Kína Kö­zött. Az alkalmat ehhez Fu- zsijama Aicsiro övol japán külügyminiszter fogadása szolgáltatta, amelyet Hsziao Hsziang-csien, a tokiói kí­nai „memorandum-kereske­delmi” kirendeltség új ve­zetője és Szun Ping-hua, a jelenleg Japánban vendég­szereplő sanghaji balett­együttes vezetője, a Kínai— Japán Baráti Társaság aki­érjék a fent említett döntő szakaszt és ezért természe­tes fejlemény volt az, hogy az egyiptomi fegyveres erők magukra vállalták nemzeti feladataik teljesítését. Ezen­kívül ez a megerősödés kö­vetkezik az alábbi alapelv­ből: Egyiptom nem engedi meg, hogy mások viseljék harcának terhét és egyedül az egyiptomi nép felelős az ország védelme szempontjá­ból, a megszállt területeinek és törvényes jogainak visz- szaszerzése szempontjából fontos feladatok megoldá­sáért. Szovjet barátaink, amikor e szakasz befejezéseképpen ,elhagyják az egyiptomi föl­det, meg lehetnek győződve arról, hogy becsületes erőfe­szítéseiket, létfontosságú szol­gálataikat, az agresszió erői ellen vívott közös harc ne­vében hozott áldozataikat az egyiptomi nép teljes mér­tékben értékeli és nem fog­ja elfelejteni. Az egyiptomi nép hű marad fegyverbará­taihoz. Eltökélt szándéka, hogy folytatja az együttmű­ködést a szovjet néppel min­den területen. Üdvözlet hős szovjet bará­tainknak! Üdvözlet nekik az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságától, az egyiptomi kormánytól, az egyiptomi fegyveres erőktől, az egyip­tomi néptől!” Patolicsev szovjet külke­reskedelmi miniszter fogad­ta. A szovjet—amerikai ke­reskedelmi közös bizottság felállításáról szóló megálla­podás Nixon elnök májusi moszkvai látogatása idején jött létre. A küldöttség tár­gyalásokat folytat majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti általános kereskedelmi megállapodás megkötéséről; egyéb kérdé­sekről. nöke tiszteletére adott. A fogadáson megjelent Ohira Maszajosi külügyminiszter és Miki Takeo miniszterelnök- helyettes is. A japán kül­ügyminisztérium hivatalos szóvivőjének kijelentése sze­rint azzal, hogy Ohira kül­ügyminiszter és Miki Takeo személyesen üdvözölték a két kínai politikust, kezder tét vette a kormányszintű kapcsolat Japán és a Kínai Népköztársaság között. Párizs, (MTI): A Le Dúc Tho és Kissin­ger között szerdán folytatott megbeszélés után, amely­nek tartalmát továbbra is szigorúan titokban tartják, fokozott érdeklődéssel vár­ták Párizsban a Vietnam- konferencia csütörtöki ülé­sét, hogy vajon az ott el­hangzó felszólalásokból le- het-e következtetni az állás­pontok bizonyos közeledé­sére. Porter nagykövet, az ame­rikai küldöttség vezetője azonban a konferencián to­vábbra is ahhoz ragaszko­dott, hogy Nixon májusi fegyverszüneti javaslatáról tárgyaljanak, s arra szólí­totta fel a VDK és a DIFK képviselőit, hogy azzal kap­csolatban fejtsék ki vélemé­nyüket, ugyanakkor egyetlen szóval sem tett említést a probléma politikai rendezé­séről. Binh asszony, a DIFK kül­ügyminisztere hangsúlyozta, hogy a probléma katonai ren­dezését nem lehet elválasz­tani a politikai rendezéstől. Az amerikai fél azt állítja, hogy véget akar vetni a há­borúban való „részvételének”, de nem akarja érinteni a po­litikai kérdést. Ez tulajdon­képpen azt jelenti, hogy Washington továbbra is fenn akarja tartani az általa lét­rehozott saigoni rendszert, így azonban az Egyesült Ál­lamok katonai téren való „részvételének” sem lehet véget vetni. A DIFK-nek az a követe­lése — hangsúlyozta Binh asszony — hogy Washington vessen véget a Thieu-rend- szer támogatásának, nem je­lent semmiféle „beavatko­zást Dél-Vietnam belügyei- be”, mint ahogy azt az ame­rikai fél állítja, hanem ép­pen ellenkezőleg, e követe­lés arra irányul, hogy az Egyesült Államok szüntesse Bécs, (MTI): Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter — dr. Jo­sef Staribacher osztrák ke­reskedelem- és iparügyi mi­niszter meghívására — csü­törtökön Ausztriába érkezett. Délután Bécsben dr. Josef Staribacher hivatalában fo­gadta vendégét. Dr. Bíró Jó­zsef megbeszélést folytatott a be beavatkozását. A DIFK által javasolt új kormány, a nemzeti egyetértés kormá­nya, amely három tényező- -ből állna, semmiképpen sem tekinthető kommunista kor­mánynak, amint az ameri­kaiak állítják. Xuan Thuy, a VDK kül­döttségének vezetője emlé­keztetett, hogy 18 évvel ez­előtt, 1954. július 20-án kö­tötték meg Genfben a Viet­namra vonatkozó egyezmé­nyeket, s az Egyesült Álla­mok akkor kötelezettséget vállalt azok tiszteletben tar­tására. Washington azonban megszegte ezt a kötelezett­ségét. Ä saigoni kormányzat létrehozásával az Egyesült Államok brutálisan megsér­tette a dél-vietnami lakosság önrendelkezési jogát. Wash­ingtonnak kell tehát a sai­goni rendszer támogatásának beszüntetésével lehetővé ten­nie, hogy a dél-vietnami la­kosság szabadon dönthessen jövendő sorsáról. A katonai és politikai kérdésekben va­ló megállapodás megkönnyí­tené a többi kérdés rende­zését is, így például a fog­ságba került katonák szaba­don bocsátását — hangoz­tatta Xuan Thuy. A konferencia végén a kül­döttségek megállapodtak ab­ban, hogy a következő ülést a jövő hét csütörtökön tart­ják. Porter amerikai nagy­követ a konferenciáról tá­vozva kijelentette az újság­íróknak: a tárgyalások hang­neme megjavult, de a lénye­get illetően az álláspontok továbbra is változatlanok. Xuan Thuy, a VDK kül­döttségének vezetője a kon­ferenciáról távozva így nyi­latkozott: „Várjuk az ame­rikaiak új javaslatait, ké­szek vagyunk azok komoly megvizsgálására. Az ameri­kai küldöttség azonban még a mai ülésen sem terjesztett elő új javaslatokat.” két ország gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatainak időszerű kérdéseiről. Este a magyar külkeres­kedelmi miniszter tiszteleté­re dr. Josef Staribacher va­csorát adott. A látogatás be­fejező napján, pénteken dél­előtt Bécsben aláírják a két ország mezőgazdasági és ipari termékeire vonatkozó eredetvédelmi szerződést. (Folytatás az 1. oldalról) egészségügyi ellátás. Közben újabb problémákkal kell szembenézni: ezek közé tar­tozik a szolgáltatás is. A fej­lődés ellenére is szinte sza­kadék van az igények és a lehetőségek között. Ahol van egyáltalán szolgáltatás, gyak­ran ott is nő a vállalási ha­táridő, s időnként baj van a minőséggel. Hangsúlyozta: a tervezésnél figyelembe kel­lene venni, hogy a szolgálta­tási gondok elsősorban a munkáslakta centrumokban oldódjanak meg. Béres József arról beszélt, hogy a kereskedelemben sok a korszerűtlen bolt, s emiatt például az üzletek 65 száza­lékában nem foglalkoznak szolgáltatással, holott ez na­pi igény. Gulyás Emilné dr., a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra bejelentette: a népfront megyei elnöksége egyetért a tanács elé került jelentéssel. Ugyanakkor utalt arra is, hogy sokkal gyorsabb előre­lépésre volna szükség. Egyet­értett azzal, hogy hosszabb távú tervet kell készíteni, s annak alapján következete­sen tevékenykedni a gondok megoldásán. Szólt arról is, hogy a szakképzés rendkívül fontos, mert például a ke­reskedelemben a szolgáltatá­si feladatokat csak szakkép­zett dolgozókkal tudják meg­oldani, a követelményeket magasabban kell megszabni. Dr. Bárd Károlyné, aki a Belkereskedelmi Miniszté­rium képviseletében vett részt a tanácsülésen, kifej­tette: meg kell valósítani a kereskedelem és a szolgálta­tás összhangját. Ugyanakkor az ipar és kereskedelem kö­zös munkájára — a felvevő­hálózatok révén — szintén Bukarest, (MTI): A Román Kommunista Párt országos értekezletének második napján, csütörtökön, délelőtt plenáris ülésen kez­dődött meg a főtitkári je­lentés megvitatása. A fel­szólaló küldöttek, megyei pártbizottságok első titkárai, párt- és állami vezetők lé­nyegében a szerdán elhang­zott beszámoló főbb gondo­lataival foglalkoztak és hangsúlyozták egyetértésü­ket az ebben kifejtettekkel. Kitértek a román gazda­ság nagyszabású célkitűzé­seire, az ebből adódó fel­adatokra, kifejezték meggyő­ződésüket, hogy megvan a reális lehetőség az 1971—75- ös ötéves terv négy és fél év alatt történő teljesitésé­nagy szükség van. A keres­kedelem kulturáltságához hozzátartoznak a szolgálta­tások is: házhoz szállítás, igazítás, őrlés, stb. Ezeket a jelenleginél több helyen kellene meghonosítani. A vitát dr. P. Szabó Gyula elnökhelyettes foglalta ösz- sze, majd dr. Pénzes János tanácselnök méltatta az el­hangzottakat, hívta fel a fi­gyelmet azokra az összefüg­gésekre, amelyek alapján a szolgáltatásfejlesztés a me­gye ötéves tervébe illeszke­dik. A tanácsülésen előterjesz­tés hangzott el a megyei ter­mészetvédelmi bizottság tiszt­ségviselőinek és tagjainak felkérésére. Ez a bizottság hivatott a védelmet érdem­lő természeti értékek feltá­rásában való közreműködés­re, a védetté nyilvánítás ja­vaslatainak véleményezésé­re. A bizottság elnökének — háromévi időtartamra — dr. Klenczner Imrét, a Nyírsé­gi Agrotechnikai Kutató In­tézet igazgatóját kérték fel. Elnökhelyettesnek dr. Vétek Jánost, a mezőgazdasági fő­iskola főigazgatóját, titkárá­nak Debreceni Imrét, a Fel­ső-tiszai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság igazgatóhe­lyettesét. A bizottság tagjai között tudományos szakem­berek vannak és képviselte­tik magukat az állami és társadalmi szervek is. A tanácsülésen időközi ta­nácstagi választások kitűzé­sével is foglalkoztak: Ajak, Dombrád, Mándok egy-egy nagyközségi tanácstagi vá­lasztókerületében elhalálo­zás, illetve lemondás miatt megüresedett tanácstagi he­lyekre 1972. augusztus 27-re időközi tanácstagi választást tűztek ki. Marik Sándor re. Kiemelték a hatékonyabb gazdálkodási formák beveze­tésének szükségességét és rámutattak azokra a fo­gyatékosságokra, amelyek felszámolása nagymértékben járulhatna hozzá a gyorsabb ütemű gazdasági haladáshoz. A plenáris ülés felszólalói egyetértésükről és támoga­tásukról biztosították a ro­mán párt- és államvezetás külpolitikai tevékenységét. Hangsúlyozták a szocialista országok közötti együttmű­ködés fejlesztésének fontos­ságát, a világ összes államá­val fennálló kapcsolatok bő. vítésének szükségességét, te­kintet nélkül azok társadal­mi rendszerére. Az országos értekezlet délután tíz szakbizottságban folytatta munkáját. Dr. Bíró József Bécsben A Romén KP konferenciája PÓKHÁLÓ Galgóczi Erzsébet 4. — Részvétem, Julcsa ppni. Az út Pigniczki háza előtt vezet — az 50 éves paraszt félig részegen, csapzott haj­jal üldögél a háza előtti ló­cán. Géza udvariasan odakö­szön neki, de Pigniczki tün­tetőén elfordítja a fejét. — Géza — állítja meg egy öregasszony s leteszi a tra­gacsot, amelyen üres zsákok vannak. — Adj egy fogatot. Én már nem tudom hazata- licskázni a krumplimat. — Szóljon a brigádvezető­nek, Liszka néném. — Gondoltam, te úgyis ta­lálkozol vele... — Hátha elfelejtem, Lisz­ka néném. Biztosabb, ha ma­ga szól... Géza végül mégiscsak ha­zaérkezik. A kutya már is­meri a motorja hangját, a szomszéd házig elébeszalad. Géza leáll az udvaron s meg­veregeti a kutya fejét. Az üvegezett verandán, a padsorokban reggelezik a csa­lád — az asszony, a 10 éves Peti s a 8 éves Kati. De a motor hangjára felborul a rend, a gyerekek kitódulnak az udvarra. — Papa, papa, megjött a papa! Géza megpuszilja őket. A kislány kézen fogja s bekíséri a verandára, Peti pedig fel­pattan az álló motorra s nyomkodja a dudát s berreg­ni kezd. Annának is ragyog az arca. — Mit kérsz reggelire? — Mindegy, csak sok le­gyen! — S Géza leül a ve­randaasztalhoz s a padsarok- ba dobja bukósisakját. ífati rögtön az apja mellé telep­szik s a bukósisakot sürgősen a fejébe teszi, éppen a szá­jáig ér. — Igen szép vagy, kislányom — nevet Géza. Az asszony süti a konyhá­ban a tojást s közben kifelé beszél: — Peti megint szétrúgta a cipője orrát. Három hete vet­tem. Azt mondja, tízpercek­ben ő á center. — Közben ki­kiált a motoron dudáló gye­reknek: Hagyd már abba, kisfiam... Mért pont őneki kell centernek lenni?... —Ki­hozza a tojást, Géza elé teszi, aki falni kezd s szórakozottan hallgatja az asszonyt. A megyei rendőrkapitány­ság épülete előtt áll a halas teherautó, a sofőr idegben toporog a járdán. Bent egy főhadnagy hall­gatja ki Selyem Zsigát. Ügyetlen ujjaival gépbe írja a jegyzőkönyvet. — Neve? — Selyem Zsigmond. — Zsiga nyugodtnak, fölényes­nek akar mutatkozni, de rosz- szul leplezi szorongását. — Lakhelye? — Mezőfenék. — Munkahelye? — Ugyanaz, téesz. — Beosztása? — Agronómus. A főhadnagy figyelmesen megnézi Zsigát. — Tehát... — mondja, s felveszi a tényállást, hogy a járőr feltartóztatta, el­lenőrizte és 120 kilogramm súlytöbbletet talált. — Hova szándékoztak vin­ni a halat? — A vendéglátóipari válla­lathoz. Szerződésünk van velük. — Ezt a 120 kilót is ott akarta értékesíteni ? — Nem. Nem akartam ér­tékesíteni... — Hanem?... — a főhad­nagy várakozik. — Nézze, főhadnagy elv­társ... — Zsiga elmosolyodik zavarában. — Nem... nem el­adni... nem lopott ez a hal... — Hanem?... — csodálko­zik a tiszt. — Nézze... nem szívesen beszélek erről... De hát a lát­szat ellenem szól... Nem kell ennek jegyzőkönyvbe kerül­nie... — Azt bízza csak rám! — utasítja vissza a tiszt. — Szóval... van egy ked­ves szokás a termelőszövetke­zetekben, lehet, hogy maga... lehet, hogy az elvtárs még nem találkozott vele. A té­eszek meg szokták ajándé­kozni a... szóval, azokat az elvtársakat, akik kapcsolat­ban vannak a téeszszel. — Megvesztegetés? — kér­dezi a tiszt. — Dehogy, dehogy, egy kis figyelmesség! Amikor ta\vsz- szal beérik az első melegház] paradicsom... amikor ősszel leszüretelnek... amikor... szó­val, amikor újdonság vala­mi, primőr! Akkor egy-két fürtöt, egy üveg mustot... Már csak azért is, hogy az ember megmutatja, eldicsek­szik vele, milyen a termés... Érti, ugye? — És ez a hal most pri­mőr? — a tiszt mosolyog. — Igen. Ma kezdtük leha­lászni a halastavat. — Aha... És kinek akarta ezt az egy-két fürt halat ajándékozni? — Kinek? Kiknek! — Hát kiknek? — Ne írja, elvtárs... Vincel­lér elvtársnak, Szabó elvtárs­nak, a másik Szabó elvtárs­nak, Kolocsai elvtársnak, Ge­lencsér elvtársnak, Csegei elvtársnak, Buzsáki elvtárs­nak, Furján elvtársnak... A főhadnagy elképedve hallgatja a névsort: vala­mennyi név olyan ismert a me­gyében, hogy felesleges a be­osztásukat hozzátenni. Elbi­zonytalanodik, Zsiga pedig fújja a vég nélküli névsort, egyre kevésbé ismert nevek jönnek, az egyiknél a tiszt megállítja: — Ez kicsoda? — Az állatforgalmi vállalat osztályvezetője — mondja Zsiga és folytatja — Lehőtz elvtárs, Ócsag elvtárs... — Na várjon csak — gon­dolkodik a tiszt, aztán gépeli: „A menetlevélen fel nem tün­tetett halat nem értékesítésre, hanem ajándékozásra szánta.” Pont. Itt írja alá. Zsiga nem nyúl a tollért. — Feljelent? — Nem. Visszaadom az ügyet a téesznek. — És a hal...? — Leadja, ahol a többit. Szerződésre. A rendőrség ezzel a zára­dékkal továbbította jegyző­könyvet: „Mivel nem nyert megállapítást, hogy a hal el­tulajdonításából Selyem Zsig­mond agronómusnak anyagi haszna származott, a rend­őrség eltekint a bűnvádi fel­jelentés megtételétől.” Az úgynevezett központi major: istállók, magtárak, si­lók, górék, műhelyek, nagy­szabású komplexuma. Az egész fölött — mint falusi házak fölött a templomtorony — a csillogó hidroglóbusz uralkodik. A marhaistálló előtti tér­ségen bikákat mázsáinak. Két markos férfi az orrkarikába fűzött kötélen kivezeti a bi­kát az istállóból a mázsára. A mázsát Zsuppán kezeli. Géza a két olasz kereske­dővel kissé távolabb ácsorog. Sáray úr a tolmács. A takarmányozóban Csor- vás, a főkönyvelő házigazda­ként sürög-forog. Két vihar­vert széket visz ki az olasz kereskedőknek s valósággal kényszeríti őket, hogy ülje­nek le. Rettentően sajnálja, hogy a Csao bambinón kívül egy szót sem tud olaszul. (Folytati ik) • • Illést tartott a megyei tanáes

Next

/
Oldalképek
Tartalom