Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

A. oldat fcFLFT-M AGYA SÖRS 7 A& 1972. július 15. Szülők fóruma Ismerjük meg jobban gyermekeinket! A cím elolvasása után hirtelen két ellenvetés is felmerülhet. — Hiszen ismerjük! — mondhatják so­kan. — Velük ébredünk, megkérdezzük mit álmodott, velük reggelizünk, rájuk szólunk ha valami rosszat tesznek; elmondják mi történt az iskolában, játszunk velük, ha időnk engedi, este ismét együtt vagyunk, beszélgetünk. — Most ismerjük meg — ellenkezhetnek ismét mások —, mikor nyár van, vakáció és szabadság? S a nehéz tizenegy hónapi munka után végre mindenki, szülő és gyermek pihenhet, szórakozhat, félredobhatja egy időre a szokások kikeményített inggalérját, kedv­teléseinek hódolhat? Év közben úgyis olyan keveset van együtt a gyerekkel, rontsa el a nyarat? Ha azonban elgondolkodunk a kérdésen, rá kell jönnünk arra, hogy ez a mindig aktuális téma nyáron komolyabban jöhet szóba, és nem is olyan megvalósít­hatatlan. Először is tisztában kell lenni azzal, hogy a fejlő­dés, a felnőtté válás folyamat. A gyerekek ma nem azok, akik tegnap voltak, s holnap ismét mások leszr Aek, mint ma. De hogy olyanok legyenek holnap, ami­lyennek a szülők látni szeretnék, tudni kell, milyen ma. Ismerni kell a gyermek gondolatait, érzéseit, alap­vető tulajdonságait, cselekedeteinek mozgatórugóját, tudnia kell, hogy bizonyos helyzetekben hogyan visel­kedne. Mert csak így lehet nevelni, hibáit kijavítani, jó tulajdonságait erősíteni. Amíg kicsi a gyermek, nincs is probléma, egyszerű kis gondolataival, problémáival a szülőhöz szalad. Ahogy nő, egyre többet tud meg a világról, az ember­ről, meggyorsul információszerzésének üteme, kiszéle­sedik köre. Ekkor csökken a szülők hatása, a gyermek azok felé fordul, amerről az információkat kapja. Kü­lönösen a serdülés időszakában nő a barátok vonzása, különösen akkor, ha voltak olyan kérdések, amikre nem kapott őszinte választ a gyermek. Ilyenkor zárkózott lesz, szinte elidegenedik a csa­ládtól. Pedig ekkor van a legnagyobb szüksége arra, hogy valakinek elmondja a benne felgyűlt, sokszor el­lentmondásos értesüléseit. Ilyenkor nem szabad elkese­redni, a gyereket vádplni, hanem mindent meg kell tenni a szülőnek, hogy gyereke bizalmát visszaszerez­ze, megismerésében bekövetkezett lemaradását be­hozza. Ehhez idő, türelem és nyugalom kell. Siettetés, erő­szak csak hátráltatná. Az év nagyobb részében azon­ban csak nagyon kevés időt tölthetnek együtt a szü­lők á "gyermekekkel. Legtöbbször este, amikor a napi munka után fáradtan, idegesen mennek haza, s otthon még a tialászthatatlan tennivalók garmadája várja így nincs idő, de türelem se arra, hogy végighallgas­sák a gyerek mondanivalóját. Sokszor még az ellenőr­ző könyvet is csak hetek múlva veszik kézbe a szülők S ha becsúszott valami hiba, kiosztanak néhány atyait s ezzel elintézettnek vélik a dolgot. Ha néhány hét múlva ismét tapasztalják ugyanazt, csodálkoznak, fel­háborodnak, a gyereket rossznak, javíthatatlannak ki­áltják ki, nem keresik az igazi okokat, más utat a gyermek megnyerése felé. Nincs is idő rá. Itt a nyár, a szabadságok ideje. Idő, amelyet az ember önmagára és családjára, közös örömök szerzé­sére fordít. Ilyenkor oldottabbak lesznek az idegek, és elsimulnak a ráncok. Ki-ki elvégzi az év közben félre­tett munkát, kicsit előre is dolgozik. Fel kell használni arra is, hogy közelebb kerüljön a szülő gyermekéhez, jobban megismerje, magához kösse. Nem terhes ez, nincs benne semmi boszorkányság. A közös munkák (1), bevásárlások, séták, üdülések, fürdések nagyszerű le­hetőségeket adnak a gyerek gondolatainak, vélemé­nyének, egyéniségének megismerésére. Sokat megtud­hatunk róluk, ha megfigyeljük játékukat, hiszen a gyerek a játékban önmagát adja. Megláthatjuk kitartó-e, erős vagy gyenge akaratú; milyen típusú játékot kedvel: mechanikait, sportsze­rűt, intellektuális jellegűt; fegyelmezett-e vagy zabo­látlan, vezetőegyéniség-e, zsarnok vagy engedelmes; tud-e kulturáltan győzni és főleg veszíteni, becsülete­sen játszik, vagy csalásra hajlamos; egyedül játszik inkább, kettesben vagy csoportban. De sorolhatnék még fel sok jellemvonást, amely szintén tükröződik a gye­rek játékában. A játékokon túlmenően időt kel] szakítani arra, hogy hosszabban elbeszélgessen az apa vagy anya a gyerekkel. Ha nehezen kezdődik, egy-egy bizalmasabb jellegű közléssel meg lehet indítani a beszéd fonalát, s tapasztalhatják, milyen örömmel és őszintén fog megnyilatkozni. Megindíthatja a beszélgetést egy film újságcikk, könyv, hallott történet, esemény. A gyerek elmondja véleményét, komolyan, és a szülőnek ugyan- Dlyan komolyan kell meghallgatni, még akkor is, ha csa- csiságot mond, vagy meghökkentőt. Nem szabad le­dorongolni. mert ismét begombolkozik, hanem tapin­tatosan meg kell mondani, a szülő hogy látja, adjunk időt neki a mérlegelésre, összehasonlításra, esetleg ké­sőbb térjenek vissza rá. Nagyon fontos, hogy mindent mondjon el a gyermek, amiről tudomása van, és ami neki problémát jelent. Elsősorban a gyerek beszéljen ne a szülő. A nyár nem a nagy lelkiprédikációk ideje Az általánosságok a legtöbb esetben hatástalanok. Amit mond a szülő, az konkrét, esethez kötődő, meg­alapozott legyen­Kántor Zoltánná FIATALOK gg FIATALOK iüi FIATALOK üfi FIATALOK SS FIATALOK TÖRD A FEIED! te. 17. Egyik minisztéüu­A jóságos kisautó Vízszintes: 1. Tízszer tízszeres. 6. Hajt. 7. Erős hőemelkedés. 8. Vés, karcol (—’). 9. Orosz feudális rang volt. 11. Tisz­tít. 12. Légáram. 14. .. ,-bamm. 16. Európai nép. 18. Néma rém!!! 20. Sütő­ipari szakmunkás. 21. Kiej­tett mássalhangzó. 22. Gyom. 24. És, angolul. 25. Vigyáz. 27. Szétszed. 28. Ezer gramm. 29. ÜBEA. Függőleges: 1. Tőszámnév. 2. Hamis 3. Lakat. 4. Kétjegyű mással­hangzó. 5. Csúcs. 6. Csücsü­lök. 10. Ilyen szarvas is van. 11. Mely tárgyat. 13. Belső­szerv. 14. Bajnokcsapatok Európa Kupája. 15. Említet­Cukor Peti helyre legény, amíg csak peckesen a kirakatból kacsintgat! Mégis azon töri fejét örökkön, hogy egyszer az üveg mögül kiszökjön. Villamosok, autók közt nem tipegne: nyílegyenest rohanna a Ligetbe! Kiscsónakban zúdulna le a tóra, a körhintán fölkapna egy csikóra! A búza őshazáját még tu­lajdonképpen senkinek sem sikerült megtalálni. Ám, ez korántsem jelenti, hogy nem ismerjük eléggé a búza „élet­rajzát”. Úgy is mondhatnánk, hogy az emberiség egyik leg­régibb kultúrnövényét még ma is napról napra újra fel­fedezik. A sok ezer éve élt ősember — amint tudjuk — vadászott és gyűjtögetett. Ez utóbbi el- faglaltsága közben gyökere­ket, gyümölcsöket, magvakat talált. Egyszer néhány mag valahogy elszóródott és ki­kelt. Aztán — valamivel ké­sőbb — már az ősember szórta el azokat, mert észre­vette a nagy csodát: a mag­vak megszaporodtak. Monda­műnk betűjele. 19. Becézett női név. 21. Táplálkozna. 23. Szovjet gépjárműtípus. 24. Vissza: női öltözködési kel­lék. 26. Kettőzve Zoltán be­ceneve. 27. Bánat. Megfejtendő: A 3., 9., 10., 16., 21., 27. és 29. számú négyzetek betűiből egy ki­váló magyar festő neve ál­lítható össze. Ezt a nevet kell beküldeni. Múlt heti megfejtés: — PETŐFI. A július 8-i gyermekrejt­vény helyes megfejtői és nyertesei: Révész Gizella Győröcske, Sándor Ferenc Anarcs, Tácsik Erika Bakta- lórántháza, Balogh Péter Nyíregyháza, Szécsi Ildikó Nyíregyháza. Piros léggömb zsinórjába fogódzva nagy vitézül felhők között hajózna! Cukor Peti, el ne feledd' cukor vagy! A melegben bátorságod elolvad. Ha az eget kék villámo hasítnák, ijedtedben elpottyanna a sipkád! Aztán csak egy könnyű zápor eredne, orrod, füled málladozna peregve. ni sem kell, hogy ezek a magvak közönséges gyomok voltak, s az évezredek során azok is maradtak. Ám mégis ezekből választotta ki az em­ber — ugyancsak évezredek folyamán — a legioob ízűekei és minden évben csak azokat szórta el a földbe. Bizonyára nem sejtette akkor az ősem­ber, hogy abban a pillanat­ban, amikor a magvakat vá­logatni kezdte, tulajdonkép­pen nemesítővé vált. E hosz- szadalmas munka után szü­lethetett meg a mai búza őse. A valódi őshazára vonatko­zó legtöbb nyom az egykori „termékenység völgyébe”, a Tigris és Eufratesz folyó part­jaihoz vezet. Innen terjedt el Volt egyszer egy jószívű kisautó, csakhogy ezt, sajnos, nem árulta el a külseje: ócs­ka, kopott volt, inkább csú­nya, mint szép. Ott állt az üzlet udvarán, sok más régi kocsi között. Ha el is adtak egy-egy használt kocsit, az soha nem ő, az udvar legré­gibb lakója volt. — ő — sóhajtott fel éjsza­ka, mikor az autók is meg­szólalnak. — Senkinek se kellek! Időtlen idők óta ál­lok már itt és sem szebb, sem vonzóbb nem leszek. Pe­dig négyciUnderes, bizony, négycilinderes autó vagyok! — Szép ugyan nem va­gyok — magyarázta az ud­varra beérkező kocsiknak —, de ez csak külső máz, mert négy cilinderem van. Éspe­dig szinte újak. A kocsik suttyomban meg­mosolyogták a kisautót: „Mintha u'z valami rendkí­vüli lenne — gondolták. :— Hiszen van hat- és nyolc- cilinderes autó is.” A kisautó biztosra vette, •hogy egy szép napon fényes­re lakkozva dudálja végig az utcát és álmában is azt sut­togta : — .. .Négy cilinderem van, igen négy cilinderem... A kisegér éjjel az udvaron tekergeti és meghallotta ezt a suttogást’ — Ö — kiáltott fel elra­gadtatva. — Neked négy ci­lindered van? Hát ez csodá­latos! — Gondolod? — kérdezte büszkén a felébredt kisautó. — És ha még tudnád, milyen jók, milyen épek. Szinte újak. — Hát ez remek! ujjon­gott az egér.' — Ő, hogy fog a menyasszonyom, csodálkoz­ni, ha mind a négyen: Tata, Fifi bácsi, Pip, a bátyám és én, cilinderrel a fejünkön toppanunk be hozzá! — Hogyan, kérem? — kér­dezte ijedten a kisautó. — Azt hiszem, nem hallottam jól. Miféle cilinderrel akarsz menni és hová? — Világos, hogy a te cilin­dereiddel — válaszolta tüs­tént az egér. — És hová? Hát az esküvőmre! És az egér elmesélte, mi- I lyen szerencsétlen volt ed­dig és miért nem vehette fe­leségül a világ legszebb le­ányegerét. — És tudod, miért nem? Azért, mert nincs cilinderem. Ugye. most megértesz? Ta­ta, Fifi bácsi, Pip bátyám. . . egyiknek sincs cilindere, ci­linder nélkül pedig nem le­het esküvőt tartani. Meny­asszonyom igen finom csa­ládból való. A mi családunk sem akármilyen, csak az utóbbi években kissé elsze­gényedtünk. Cilinderre nem telik. És méghozzá négy ci­linderre egyszerre! — Jó, jó — vágott közbe türelmetlenül a kisautó. — a világ minden részébe, ahol az emberek már tudatosan és szorgalmasan termelték, amint arról az ókori leírások is tanúskodnak. A búza azért kellett az em­bernek, mert táplálta. Először csak a puszta mag, később az összetört búzából és vízből készült kása, azután a meg­sütött kásából készült le­pény, s végül pedig a lisztté őrölt magból sütött kenyér nyújtott — és nyújt ma is — ízletes táplálékot. Hazánkban is sokat dolgoz­tak a nemesítők és a gazdál­kodók a minél több és jobb minőségű búza termelésén. Nem is olyan régen még nem termett annyi búza hazánk­ban, hogy egyik évről a má­sikra elég legyen mindenki­nek. Ma már azonban — a legújabb szovjet búzafajták se­gítségével — annyi a termés évente, hogy általában bőven fedezi teljes szükségletünket. Még mindig nem értem, hogy most, hirtelenében mitől let­tél olyan boldog?! — Ejnye, hát figyelj ide — válaszolta az egér. — Most megvan a négy cilinderem. Egy Tatának, egy.. . — És hol vannak? — kér­dezte a kisautó. — Hol?" Hát tőled kapom kölcsön! Hiszen azt mond­tad: „Négy cilinderem van, és szinte teljesen újak.” — Olyan nincs! — kiáltot­ta megdöbbenve a kisautó. — Nem adhatom oda a cilin­dereimet. Képzeld el, ha va­laki meg akar venni és én cilinder nélkül meg sem tu­dok mozdulni! Nem, lehetet­len ' A kisegér szeme könnybe- lábadt: — Akkor fuccs... — pana­szolta siránkozva. — Soha nem vehetem feleségül a menyasszonyomat! Hogyan szerezzek négy cilindert? Kis mancsát a szeme elé rakva, kétségbeesetten felzo­kogott. A kisautó szomorúan nézte. T-ágv szív dobogott az ócska karosszériában: — Ne sírj — szólalt meg végül. — Ne sírj! Ha megígé­red, hogy az esküvő után azonnal visszahozod a cilin­dereimet, kölcsönadom egy napra. Az egér ünnepélyesen meg­ígérte és a kisautó odaadta négy cilinderét. Az egér, sze­mében örömkönnyekkel mondott köszönetét. „Csak nem akar majd ép­pen most megvásárolni vala­ki?!... — gondolta magában a kisautó. — Oly régen ál­lok itt, rám sem r.éz senki, nem valószínű, hogy pont most...” Ezzel a gondolattal aludt el a kisautó. Amikor másnap reggel felébredt — ó jaj! — két ember beszélgetett mel­lette: az eladó és egy másik, idősebb férfi. — Igen, ezt keresem — mondta az idegen. — Ha megmqssák, átfestik, nem lesz rossz. De vajon műkö­dik a motorja? A kisautó a föld alá bújt volna szégyenében, amikor az eladó dicsérni kezdte: — Elsőrangú motor, négy­cilinderes. Indítsa csak meg. Elképzelhetitek, mi történt! Még ugyanazon a napon a kisautó az ócskavas közé ke­rült. És hiába erősí tgette, hogy négycilinderes, már senki sem hitt neki. Elhagyatottan, szomorúan állt az ócskavas között, el­sírta utolsó olajos könnyeit, amikor végre rátalált a kis­egér. Keserű találkozás volt ez! A kisautó mellett állt a fia­tal pár, a Tata, Fifi bácsi és Pip bátyó. Mind zokogtak Kis mancsukban tartották a cilindereket. Amikor a leg­hangosabban zokogtak, em­berek jöttek és egy teherko­csira rakták a kisautót. — Szerencse fel! — cincog- ta az egér. — Talán sosem találkozunk többé. De nem így történt. A fia­tal egérasszony állandóan si­ratta a kisautót, állandóan rágondolt, úgy hogy a férje, sőt egész családja felkereke­dett, hogy vele együtt kutas­sák fel, keressék meg. Hol találták meg barátjukat? A nagy ringlispilnél. Vörösre lakkozva fénylett a kisautó, fáradhatalanul forgatta a vi­dám gyermeksereget és közben jómaga is remekül szórakozqtt. Egyszer talán ti is talál­koztok ve]e! Kj tudja? Német mese nyomán írta: Bácski Anna Vidor Miklósi CUKOR PETI Cukor Peti, okosabb lesz teneked üveg mögött megmaradni legénynek! Növényeink életrajza (I.) A BÚZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom