Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
1972. július 12. KET.ET-M AG VAPORS Ar _ NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 3. oldal Házgyári házak a Jósavárosban Építési gondok Korszerű megoldással 1\J YfREGYHAZA A FEJLŐDÉS VARO1N SA. Az építőipar iránt megnövekedtek az igények s ezek csak úgy elégíthetők ki. na minden területen — a szerkezetépítés területén is —, újat, korszerű építési technológiákat alkalmaznak. Mindenki előtt ismeretes a lakásgond, melynek megoldására nem kis erőfeszítés történik. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalattól 1975. december végéig a lakásprogram gyorsabb ütemű megoldását várja a megye. 1971. tavaszán, a megye párt- és tanácsi vezetőivel folytatott egyeztetés során mintegy 5100 lakás — nagy többségében nyíregyházi — megépítésének igénye merült fel a vállalattal szemben. Ennek megvalósítása érdekében a vállalat mind az új, korszerű technológiák, mind a szakemberképzés tekintetében — több millió forint tanácsi segítséggel — felkészült. Elsősorban gondolunk Itt a házgyári szerelésű és az alagútzsalus építési technológiák alkalmazására, ami egyben nagyipari szemléletet hozott és forradalmasította az építőipart. Bár 1971-ben csak a kezdeti lépések történtek meg, az eredményei mégis biztatóak voltak, mert megyei szinten 849. a városban pedig 608 lakást adott át a vállalat. A házgyári szerelésű és az alagútzsalus technológia alig egy éve honosodott meg a vállalatnál, így inkább jövője, mint múltja van, mert az eddig eltelt időszak tanulóév volt, amiért a vállalat több százezer forint „tandíjat” sem sajnált éppen a kormány és a város lakásépítési programjának megvalósítása érdekében. Legnagyobb jövője a házgyári szerelésű, de még inkább az alagútzsalus technológiának van. Az alagútzsalus módszer lényege: a nagy pontosságú fémzsaluzat segítségével az építkezés színhelyén készítik a teljesen sima, vakolatot nem igénylő falszerkezetet. Egy alag- útzsalu készlettel — az épület típusától, a hozzá tartozó géplánctól, daru, szállítóeszköz — évente 300—400 lakás falszerkezete készíthető el. Ha ehhez megfelelő belső szerelési kapacitás — komplexbrigád — is párosul, valóban forradalmasíthatja a lakásépítkezés gyorsaságát, minőségét. TT ASONLÖAN KORSZERŰ ÉS GYORS ti a2 előre gyártott házgyári elemekből ké'- ,ij lakások építkezése is. A bizonyíték: aki egy 'évvel ezelőtt járt a mai Jósaváros helyén, csak homokbuckát, szőlőkarót, esetleg gyümölcsfát látott. Ma viszont épületsorok, háztömbök jelzik a korszerű építkezés vívmányait és alkalmazását. A megyei építőipari vállalat tehát valóban felkészült — a legkorszerűbb építési technológiák alkalmazásával — a város lakásépítési programjának megvalósítására, de a munka előreláthatólag nem lesz mentes az ellentmondásoktól. Például az alagútzsalus módszerrel épülő lakások száma — a város vezetőivel való megállapodás szerint 730, eddig viszont csak 189 ilyen jellegű lakás építésére van megbízás, pedig a kapacitás kihasználása elsősorban a városnak volna érdeke. Csökkent a házgyári és más módszerekkel épülő lakások építésének beruházása is. A jelenlegi helyzetet tekintve közel háromezer lakás megépítésére van megbízatása a vállalatnak, ami jóval kevesebb, mint amire felkészült. Valószínű, hogy befolyásolja ezt az ismeretes beruházási „stop” is. Ennek ellenére a vállalat 1972-ben 820 lakást fog átadni a városnak. A LAKÁSÉPÍTÉS MEGGYORS1TA** SÄNAK — a korszerű építési technológiákon kívül — van még egy fontos követelménye: a megfelelő terület-előkészítés, a közmű elkészítése és a tervek időbeni szolgáltatása. Valószínű sokakban felmerülhet a kérdés: jók az új technológiák, építési módszerek — de drágák a lakások. Kétségtelen a kivitelezők éppen az új módszerek alkalmazásával törekszenek a gyorsaságra, a gépek jobb kihasználására, a termelékenység növelésére, ami csökkentheti a költségeket. Ám az nem a kivitelezőn múlik, hogy — ismerve az építőipari alapanyagok szűk keresztmetszetét —, drágulnak az építőanyagok, ezzel nyilván a lakások is. Országos törekvés a kapacitást és az építőipari alapanyagok termelését is növelni. A jobb munkaszervezés, az építőipar termelékenységének fokozása csak csökkentheti a lakások árait. Ennek megvalósítására lényegesen nagyobb erőfeszítést kell tenni országosan, de helyileg is. Bálint Lajos Bokrok népe Utazás Tirpákiában H órányi András olyan jóízűen beszélget, hogy meg mertük kérdezni tőle: mi lesz, ha leírjuk nyomtatott betűkkel azt, hogy „Tirpákia” kellős közepén járunk. Nevet. És azt mondja, semmi. Még talán egy kis büszkeséget is érez a bokrok népe, hogy róla Is szó esik. Aztán elkomolyodva hozzáfűzi: régebben nem így volt. Emlékszem rá, fiatal koromban, ha valami mulatságra átmentem a szomszéd bokorba és azt találtam volna mondani a másik legénynek, aki lekérte a lányt, hogy „Nem adom. te tirpák!”, akkor az az egyik legnagyobb sértésnek számított volna. Most már. a művelődés növekedésével, meg saját történetük megismerésével büszkén vállalják ezt a nevet. A beszélgetés aratásra készülő hangulatban a Szabolcs Szakszövetkezet szép tanyaköz ntjában, Horányi András szakszövetkezeti elnökkel hangzott el. Nyíregyháza környékén nyolc szakszövetkezet dolgozik A „Szabolcs” kétségtelenül az egyik legerősebb közöttük. Ahogyan tréfásan emlegették a velünk járt megyei irányítók: ez már máj ' -m termelőszövetkezet. A térkép ismeretére itt is nagy szükség van Az elnök asztalán fekszik a 2360 holdas földterület térképe. Csak kapásból ilyen neveket lehet leolvasni róla: Róka-bokor. Nádas-bokor, Gerhát-bokor, Kovács-bokor, Su- lyán-bokor. És a tagok, akik elszórva élnek az öszszesen tizenhárom tanyabokorban? Négyszáz- harmincan vannak, de abból fele, kétszáznál több már régen máshol dolgozik, az ország iparvidékein. Van tag, aki már egy évtizede Budapestről „műveli” hat hold földjét. Az elnök 1961 óta vezet szakszövetkezetét. Eredetileg a Rákóczi nevű kis közösség elnökévé választották 1961-ben. Aztán, öt éve, amikor az öt kis közösség egy nagyobbá egyesült, ő lett a nagy közösség elnöke is. Kicsit kiabálós híre van, de sohasem sérteget. Inkább hangosan mond ilyeneket: „adjatok, hogy adhassunk.” És — ebből látszik, hogy jó „tirpákvajda” — a tagok hallgatnak rá. Egymás után kétszer megszavazták, hogy mindenki köteles a közösben is dolgozni, előbb évi három, aztán most már évente hat napot. Természetesen nem „robotként”, hanem napszámért. Meg is van az eredménye: tíz erőgépük és két használható kombájnjuk vesz részt idén az aratásban, nagy mennyiségű kenyérgabonájuk betakarításán. Szép termés ígérkezik. És május óta földjük alacsony aranykoronaértéke miatt megkapják a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságoknak járó árkiegészíté- ses támogatást is. Ez sokat fog lendíteni gazdasági életükön. A tizenhárom tanyabokorban pedig, ahol körülbelül ezer ember él, ugyanennyi sertés is nő, hízik az ólakban. De ismételni kell, hogy a Szabolcs talán a legerősebb a harmincöt megyebeli szakszövetkezet közül. Ezt már akkor észrevettük, A külváros mindenese „Péter bácsi elintézi...“ A z ősz hajú, örökmozgó Torna Pétert rengetegen ismerik Nyíregyházán. Nyugdíjas ember, gondtalanul pihenhetne otthonában, korán feküdhetne, későn kelhetne .., Mégis, Torna Péter, alig van olyan nap, hogy nyakába ne vegye a várost. Megy — a mások ügyes-bajos dolgai után. Közhivataloknál, a nyugdíjintézetnél, a bíróságon és minden elképzelhető intézménynél megfordul. Füzetében emberi problémák, elintézésre váró tennivalók ... — Négy sínpár választ el bennünket a várostól — mondja — az örök problémát, az 5—6 ezer Ságvári-telepi fájó pontját. A Ságvári-telepet a sínpárok feletti repülőhíd köti össze a városmaggal, ahol csak gyalogosan, vagy vállra emelt kerékpárral lehet közlekedni Körbe, ahol az autóbusz jár, kilométerekkel mérhető a távolság, gyakran késlelteti a munkába járó, utazó embert a lezárt sorompó.. Torna Péter azon fáradozik, hogyan lehetne a városnak ezt a külső települését addig is közelebb hozni a város központjához, amíg a népgazdaság teherbíró képessége megengedi egy aluljáró megépítését. A Ságvári- telep is Nyíregyháza, de sokat kell még tenni, hogy a 32 utca felzárkózzon a városközponthoz. — A rossz utak miatt panaszkodtak évekig a legtöbben. Több ipari üzem telepedett meg ezen a részen; a gumigyár, az AGROKER, a vasipari ktsz, a csőszerelő vállalat, az UNIVERSIL és mások. A nehéz kocsik tönkretették az úttestet. Most már javult a helyzet, a főutcán, a Derkovits utcán tűrhetően lehet közlekedni... De akad még mit elintézni Torna Péternek, aki lassan húsz éve tanácstagja a környéknek. Valószínű, hogy papír nélkül is csinálná, de így még nagyobb a lakóhelyen élők iránti kötelezettsége. Van már egy szép boltja a telepnek, de nehéz megközelíteni. Zöldségbolt is épült a háziasszonyok legnagyobb örömere. De még eddig nem sikerült megoldani a gazcseretelep ügyét. Terjeszkedik, nő a Ságvári-telep — állapítja meg a gazda elégedettségével Péter bácsi. Épülnek az új utcák, a Rajk, a Munkás utca. A gyermekáldás is elég jó, de nincs játszótér. Most ez az egyik legerősebben aláhúzott probléma a tanácstag füzetében. Zsörtölődve mondja; hány embert megszólít naponta, ha látja, hogy eldobálják a papírt, a szemetet az utcán. Nem akarnak ők vetélkedni a belvárossal, de tiszta, rendes, gondozott, családias negyedüket nem hagyhatják a szemetelőknek bepiszkítani. Nem tanácstagi, emberi kötelesség, amikor rászól a járdán motorozókra is. Sőt, ha a figyelmeztetés nem használ, a szüleit is felkeresi a randalírozó motoros fiataloknak. — Nem tudom, hogyan lehet, de úgy veszem észre, mégsem haragusznak rám az emberek — folytatja mosolyogva. Pedig néha nem éppen népszerű ügyekbe kell beavatkoznia. Ez sem a tanácstagoknak előírt munka, mégis csinálja. Évek óta a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság egyik legszorgalmasabb társadalmi munkása. Nagy buzgalommal járja a családokat, akár egy pedagógus, ahol úgy tapasztalja, hogy a családi élet megromlott, a gyerekek nevelése, biztonsága veszélyben forog. amikor — egy házzal odébb — a Salamon- bokorba, az Egyesült Erőbe érkeztünk, ahol Gincsay Mihály elnökkel és a szakszövetkezet „mindenes” szakemberével, Szunyogh Györgynével nézegettük a szép kis meggyfaiskolát — már 6208 meggyfát telepítettek ilyenekből. Most ásnak két kutat az új gyümölcsösben, mert a meggyfát néha öntözni is kell, legyen közel a víz. Akácsorok a táblák mellett. Sivatagiasan száraz homokon teremtett itt is zöld növényzetet a tirpákszorgalom. Még mindig a Tiszavasvári úton vagyunk, de már csak három kilométerre a város központjától. Mindjárt feltűnik a sok televíziós antenna és a jelentős számú gépkocsi. Mindkét szakszövetkezetben beszélgettünk ezekről. Van itt olyan porta, ahol három gépkocsi is áll. De ezek nem kiránduló luxusautók! (Szunyoghné panaszkodik, hogy nehéz megrendezni egy kirándulást, pedig a kocsikba az egész felnőtt tanyanép beférne.) Munkaeszközök. Tirpákia népe ezzel szállítja be a városi piacra a tejet, tojást, a zöldséget és baromfit. Malacot innen szeretnek venni messze környéken. A lovak már kimennek a divatból, sorban eladja, akinek van is és igyekszik autót vásárolni, mert az jobban segít az értékesítésben. És, amikor nem szállít, abrakot sem kér. Érdekes a fiatalok helyzete. A tagok nyugdíjas kor közelében vannak. Gyermekeik eljárnak dolgozni. De szombatonként hazajönnek és itthon szórakoznak. Ezért alakulnak sorban a KISZ-szervezetek, létesülnek d klubok. A többit, ami a művelődéshez kell. megteszi a majd minden házban meglévő televízió, ahogyan az antennák erdejéből is látszik A szakszövetkezetek azonban igen sok problémával is küzdenek. Segíteni kell rajtuk. Mint látható, megérdemlik. Gesztelyi Nagy Zoltán Hivatala: az utca Alig van olyan ügy. amivel ne fordulnának Torna Péterhez. Továbbtanulás, elhelyezkedés, sokáig húzódó nyugdíjügyek, bolti visszásságok, családi perpatvarok és még sok más ügyben fáradozik, amikért legfeljebb egy-egv jó szó, egy-egy köszönöm a fizetség. Neki sokat ér, hogy a lakosság azt mondja: „Eéter bácsi elintézi”. — . Nemrég ' égy négygyermekes csal ádanya jött hozzám, segítsek a férjét elküldeni elvonókúrára. Beszéljek vele. El is mentem a férj munkahelyére, s mikor indultam vissza, az egyik vezető olyasfélét mondott, akkor bocsássuk el az iszákos embert... Erre majdnem mondtam egy erőset. Nem azért jöttem én, hogy bocsássák el, hanem próbálják megnevelni. Hozzásegíteni a feleségét, hogy a pénzt megkapja és a család ne nélkülözzön ... Két „szolgálati” kerékpárt koptatott el az évek során Torna Péter. Az egyikkel majdnem meg is járta, kis híján elütötte az autóbusz, amikor éppen az egyik távoli családtól tartott haza. Jár a tanyabokrokba is, ami nem is az ő körzete. Az István-bokorban a tanyai kollégiumi elhelyezés miatt beszélgetett a szülőkkel. Ez még akkor volt, amikor a tanyai szülők nem szívesen adták a gyermeküket a kényelmes városi diákotthonba. Elégedetten mondja, hogy az egyik legrégibb gond lassan a múlté: az egészséges ivóvíz eljut a családok többségéhez. A lakosság több mint hetvenezer forint értékű társadalmi munkával rakta le az alapját a vezetékes víznek... Van már kótaji víz a Derkovits utcában, a Prága, a Hámán Kató, a Hegyi, a Rózsa Ferenc és a Hársfa utcák egy részében. És állandóan hosszabbítják a csövet. Torna Péter nem csak azért talpal az évek során, hogy a Ságvári-telepi emberek gyorsabban bejussanak a városba, legyen jól ellátott bolt, friss áru, és minden, ami a városi élethez nélkülözhetetlen. Ehhez tartozik a művelődés; a színháztól, mozitól, múzeumtól messze esik a telep. De évek óta van már egy kis művelődési otthonuk, ahol télen, nyáron eltölthetik szabad idejüket fiatalok és öregek. Persze elsősorban a fiatalok látogatják. Könyvtár is van. S egy nem nagy befogadóképességű mozi, amelyet Torna Péter kezel. — Szeretnénk egy nagyobb cukrászdát is. Van ugyan egy egészen kicsi, a Napsugár. De ez olyan kis Napsugár, ha öten bemennek, kettőnek ki kell jönni. S az emberek nem szívesen mennek el a családdal. Eljárt már az ÁFÉSZ-nél, másutt is, ha vidéken olyan szép presszókat tudnak építeni, akkor gondoljanak a város peremére is, itt is kifizetődne és igényelnék a Ságvári- telepi emberek, akik közül sok az újonnan érkező, betelepült. De szeretnének minél előbb a városi élet előnyeiből részesülni. Budát és Pestet említi a búcsúzáskor Torna Péter. „Nyíregyháza Budája a Ságvári- telep” — mondja. Megérdemli, hogy még többet törődjenek vele, mert egy város testéből való, együvé tartozik a 75 ezres Nyíregyháza hétköznapi örömeivel, gondjaival. Ennek egyik szürke munkása Torna Péter, aki méltán kapta meg a városért kifejtett munkássága után az elismerő plakettet. De még inkább kifejezésre jut az elismerés minden kézfogásnál, minden találkozásnál, amikor a köz érdekében fáradozó embert köszönettel illetik. Páll Géza ffisS&í
