Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
1972. június 11. SEtOT-WAOrAWORSZÄfl = VASARNAPT MELLÉKLET 9. oldal Az ismeretterjesztés új útjai megyénkben Színpadi bemutatás, mikroszkóp és közönség Egyszerű kimondani az máról, korábban nem volt tuigent, ha szóba kerül: a tévé, rádió, a folyóiratok és a filmek korszakában íelveheti-e a versenyt a modern ismeret- terjesztő eszközökkel az élő szavas előadás, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Hogy felveheti, az aligha vitás, a közvetlen ismeret- szerzés, a visszakérdezés, a személyes szereplés nem pótolható, óriási előny. Márpedig a TÍT-elóadások, ankétok, akadémiák, sorozatok, tanfolyamok és szakkörök rendelkeznek ezzel az előnnyel. Meg azzal is, hogy „uralmuk” alá hajtsák az említett, modern eszközöket, filmmel, hanglemezzel, magnetofonnal, folyóirat-, vagy kunyvszemel- vényekkel, vagy akár a tévé valamelyik adásával színesítsék, szemléltessék az éppen sorra kerülő témát. Tehát aligha lehet szó valamilyen vetélkedésről, az élő szavas ismeretterjesztés alkonyáról. De arról igen, hogy a TIT programját, stílusár, témaválasztását változtatásra, ritmusváltásra késztetik a látszólag vetélytársnak tűnő „ellenfelek” — a tévé, a rádió, a folyóiratok, szakkönyvek, stb. Kísérletező közönség Nem csupán szóba kerül mindez a TIT különféle ösz- szejövetelein — így legutóbb a TIT nyíregyházi városi közgyűlésen is — hanem aggasztja az ismeretterjesztésben dolgozókat. Sokan úgy vélik, hiába van élettere a jól szemléltetett, színes, színvonalas — ismeretterjesztő előadásoknak, mégis javítani kell egy sor dolgon. Vészharang meg- kongatására nincs szükség, a TIT-elöadások közönsége, az előadások számaránya évről évre gyarapodik. A megye- székhelyen négy év alatt 300 ezren vettek részt az ismeret- terjesztő előadásokon. Népszerű a szabadegyetem, a munkás, a mezőgazdasági, a nők, a fiatalok, a szülők, a nevelők, az ülnökök akadémiája. Egy sor ankét, tanfolyam, szakkör, kiállítás sikere jelzi, hogy érdemes kutatni az igényeket és az ismeretterjesztést jobban kiterjeszteni a fizikai dolgozókra, a tanyán és külterületeken élőkre. Qe azt is megfogalmazták a városi közgyűlésen, a közönség csak az olyan előadásokat látogatja szívesen, ahol nem monoton unalmas, többnyire ismert témákat hall. A gyenge felkészültségű előadó, a szemléltetést mellőző előadás hatástalan marad, nem kelti fel az érdeklődést. Előfordul az is, hogy a hallgatóság az előadáson értesül a tédomása róla, így kérdései, gondolatai se nagyon adódnak. A tapasztalatok arra intik az ismeretterjesztésben részt vevőket, hogy mindig érdekesen, színesen, újszerűén építsék fel előadásukat, s törekedjenek a közönség aktivizálására is. Jó példákat adnak erre a megyeszékhelyen hét éve igen népszerűvé vált biplógiai kísérleti délutánok,' ahol a TIT biológiai szakosztálya és az SZMT megyei művelődési háza ad pódiumot a kísérleteknek. Színpadi bemutatás, a közönség cselekvő részvétele természetessé vált a kísérleti délutánokon. A különféle műszerek, a mikroszkóp nem csak az előadó kezében forgandók, hanem a közönség is megismerkedik velük, egyénileg is megfigyelhetik a tudományos előadás legérdekesebb mozzanatait. Utazni neh”z Ez az újszerű és modern kísérleti módszer azonban nem valósítható meg minde- *nütt. Hiba lenne olyan hallgatóság előtt is ezt szorgalmazni, előzetes ismeretek, jártasságok kiiktatásával, „pódiumra” vinni az ilyenféle kísérletezést. Tagadhatatlan azonban, hogy az ismeretterjesztés csak a korábbinál hatékonyabb, színesebb, jobban szemléltetett rendezvényekkel képes hallgatóságot toborozni, maradandó ismereteket nyújtani. A városi közgyűlésen azt is elmondták, sajnps az előadók egy része nem ismeri, milyen változatos szemléltetőeszközök, filmek és egyéb lehetőségek állnak rendelkezésre. Azt is megemlítették, időnként szükséges felfrissíteni a filmtár anyagát és főként egyes szakmai témáknál korszerűtlen eljárásokat, módszereket, illusztráló filmeket ki kell selejtezni és újakat beszerezni. Nem egyszerű azonban, a szemléltetőeszközök kiszállítása a helyszínre. Különösen nem a tanyavilágba. Többek között Czakó István, a városi pártbizottság osztályvezetője is felhívta a figyelmet a tanyai, külterületi ismeretterjesztés problémáira, ahol elsősorban a hallgatóság összetételének alakítása, szervezése kíván nagyobb körültekintést. Közelebb az üzemekhez A társulat új utakat keres megyénkben is, alapjában a korábbi tárgyi és személyi feltételek, felszereltség mellett igyekszik minőségileg jobb, korszerűbb munkát ellátni. Ez egy kicsit rugalmaKét év a főiskolán Kijevi pedagógus a nyíregyházi diákokról ga (ilyen meg olyan!) — így háborgott rám a felügyelő úr: — Iíjle cipeli nekem ezt a jeles embert, ár- . tatlan! Hát nem ismeri ennek a nevét? Sohase olvas újságot? Most adják a darabját a Nemzetiben és lap- szerkesztő, ismert író! Igazolta magát maga előtt! Hát feleseljek vele erre? Hogy hamis igazolvány minden zsebtolvajnál van. Még úgy is eresztett el mái Kollégám bűntévőt, hogy a cinkostársa méltóságos urazni kezdte' és ilyen igazolványt mutatott is fel a ripők! Igen! Vagy kezdjem azon? Hogy: ha valakinél? kiköpött zsi- ványképe volt valaha. hát ez a lapszerkesztő, előttem is, a kalauz előtt is. az utasok előtt is. szinte 'a bilincs után kiabált!... Hát szóval megjártam ezzel a szerkesztővel! ★ vezér térre, egy nyomozáshoz. ★ Elég csak az, hogy ott a postahivatal és bank egymás mellett van a sarkon és az autóbusz- és villamosmegálló együtt. Nagy a forgalom mindig ott. Egyszerre, mintha megütnének, megismerem a pádon, két lépésre tőlem, azt az angyalarcú kis úrilányt. Nem is a pádon! Hanem áll a pad túlsó végén és egy csomagját teszi le a padra. Azután pedig a csomagjára rá a reti- küljét. Na! Jön úgy néha az embernek, hogy mintha a szeme úgy akadna meg valami csodán, hogy számot sem tud adni magának, mi az? Ez a retikül sokkal nehezebb úgy látom, ahogy ez a kislány leteszi, mint ami könnyű, semmi, vicik-vaca- kot tartanak ilyenben nő- személvek... Mi lehet ennek ebben a táskában? Odafordulok, de nagyon barátságosan, ehhez az úr; kisasszonyhoz és mondom: — Meg tetszett a múltkor ijedni a 95-ös villamoson. sabb (--evezésre, a programok életszerűbb kiválasztására és agyfajta ismeretnyújtó szolgáltatói tevékenységre is serkenti a társulat munkatársait. Ilyen szolgáltatói program a titkárnő képző és a műszaki rajzoló tanfolyam, vagy az idegen nyelvű nyelvtanfolyamok. Természetesen ezeknél is el akarják érni, hogy a szű- kebb éltelemben vett praktikus szempont kielégítése mellett a hallgatók életismeretére, szemléletére, világnézetére is alakítólag hassanak a rendezvények. Többek között azt szeretnék, ha az idegen nyelvtanfolyamokat nem csak zömében azok látogatnák, akik a közeli hónapokban turistaút™ indulnak, > Egy nagy adóssága van a TIT által végzett ismeretterjesztésnek. Érről is őszintén szóltak a közgyűlésen. Kevésbé tudnak eljutni a munkásokhoz, az üzemekbe, a brigádokhoz. Tartalmában szükséges javítani, finomítani, jobban az élethez igazítani az üzemi ismeretterjesztést. Ha még közvetlenebbé, párbeszédszerűvé kívánják tenni az élő szavas ismeretterjesztést, aligha maradhatnak figyelmen kívül a szocialista és munkabrigádok, ahol nagy tartalékai és hálás közönsége van a TIT-munkának. Az elismerés serkent S még egy gondolat az ismeretterjesztés többnyire névtelen munkásairól, akik télen, nyáron járják a községeket, a városokat és terjesztik a tudományok, a művészetek legújabb eredményeit. Jobban meg kellene becsülni őket. Részben anyagilag, különbséget téve a minőségileg, tartalmilag jobb, színvonalasabb és rutin előadások között. De erkölcsileg is megérdemlik a nagyobb törődést. Álcádnak — kevesen — akik pénzszerzésnek, mellékjövedelmi forrásnak tekintik az ismeretterjesztést, ök azok, akik az űrrepüléstől az egészségügyi témákig mindent vállalnak és előadnak. De a többség nem ilyen. Alapos felkészültségű, hivatás- tudat, elkötelezettség is vezeti, amikor oda áll a közönség elé és partnerként megosztja ismereteit, s nem hagy válasz nélkül egvetlen kérdést sem. Megbecsülésük jele volt, hogy tizennégyen elismerő oklevelet kaptak a közgyűlésen. De lenne még más mód és lehetőség is, hogy az erkölcsi elismerés jobban serkentse tevékenyebb munkára őket. Ez a munka népművelés a javából és társadalmi munka amit nem l°het honorálni csak a tiszteletdíjak kiutalásával. .. Páll Gésa Az az úr, a hamis ötkoronással, kiabált... Abban a , szent pillanatban, még be sem érem fejezni, amit mondok, már tudtam, hogy kivel állok szemben. Csak ahogy rám nézett és rám förmedt: mit akarok tőle? És ahogy félrekapta a fejét. És egy fiatalembert hívott volna magához. De az hirtelen, mintha , nem látná, megfordult és elloholt.. volna! Már készen voltam a dologgal : — Ne csináljon lármát, édes, ne csináljon botrányt, mert magának rosszabb! Ne mutasson semmi igazolványt, drága! A retikiiljét mutassa csak. drága!... Halló, fiatalember! Jöjjön csak!... ★ Mit meséljem tovább? Benne volt a többi az újságban is. Negyvennyolc darab hamis, hét darab jó ötkoronást találtam a retikülben. Ezeket már beváltotta a kis nő. Hárman gyártották: egy lakatossegéd és egy műszerész Pesthidegkúton ezt a hamis pénzt. Vizsgaidőszak van. A hallgatók némelyike egy vizsgaterem ajtaja előtt drukkol, mások pedig egy-egy csendes sarokba, hálóba húzódva készülnek a következő vizsgára. Az orosz nyelv és irodalom tanszéken Kuzmicsova Valen- tyina Kapitonovna docens, a filológiai tudományok kandidátusa, a Kijevi Gorkij Pedagógiai Főiskola tanára az első tudományos munkás, aki a. szovjet nyelvészeti tudományok segítését — ilyen hosz- szú időt töltve itt — hozta el a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára. Két tanévben oktatta a mai orosz nyelvet. Előadásainak témája a nyelv, a fonetika, a lexika, a stilisztika. Valamennyi évfolyamon És ez a kis angyalarcú nő, akit én is, nem több, mint legfeljebb tizenöt évesnek néztem, hogy olyan zsenge kis alakja és olyan finom, úrilányos ruházata volt, mint az iskolásnövendékeknek!... Hát ez már két éve élt, persze balkézről, a műszerésszel és volt egy kislányuk is... Ez járt, meg a bátyja, akivel ott megcsíptem beváltani az ötkoronásokat... Húszat elsütöttek könnyen naponta! ★ Tudom, hogy fölterjesztettek a jutalmon kívül előléptetésre is, hogy ilyen ügyes fogást csináltam... Hát persze, hogy nem .volt érdemes szájaljak a felügyelő úrnak nagyon, hogy: Na tessék látni, ez már nem a rendelet szerint volt gyanús külsejű, ez a kis angyalarcú nő! El mertem csípni mégis!... Míg a rendelet szerint csak szidást kaptam a lap- szerkesztőért!... De itt már mégis elmeséltem ezt a dolgot maguknak, ahogy történt. tartott előadást. Végzős hallgatói már az államvizsgát is letették nála. Regény — eredetiben Munkájáról beszél: — A főiskola vezetői nagy szeretettel fogadtak, munkámhoz megadtak minden segítséget. A tanszéken a .kollégák meleg, baráti, elvtársi gondoskodással vettek körül. — A főiskoláról több vonatkozásban szeretnék szólni. Fiatal oktatási intézmény. A tárgyi feltételek közül ki kell emelni a tantermek, előadók és más oktatási helyiségek célszerű, kényelmes voltát. Öröm oktatni ilyen előadókban. Az elektrotechnikai oktatási eszközökkel, amelyek a modern oktatás alapjai — is jól ellátták a főiskolát. Az ismerés mellett kellő kritikával is figyelték az új oktatási intézményt: — Ami ma még nagyon nehezíti a tanszék oktató-nevelő munkáját, az a tanszéki könyvtár szegényessége. Több hiányzik még a legszükségesebb orosz nyelvű nyelvi tankönyvekből, esetenként még az oktatószemélyzetnek sincs elegendő példányszám, nem is beszélve a hallgatókról. Több orosz nyelvű szépirodalmi mű is kellene, mert orosz szakosoknak eredetiben célszerű elolvasni a kötelező és ajánlott irodalmat. A fordításban az esztétikai élmény és a mű hatása is sokszor veszít erejéből. Tudományos munka A kollégákat, a tanszék oktató gárdáját jó alapnak tartom. Rájuk építve tovább lehet szélesíteni, mélyíteni a tanszéken folyó tudományos munkát. El kell még mondanom, hogy a tanszéken áldozatkész, szép jövőt ígérő tudományos munka folyik. Szívesen beszélt a hallgatókról is Valentyina Kapitonovna. — Reményt keltő fiatalok. Különös örömmel szólok azokról akik a hős városok valamelyikében, vagy Oggye- szában — Szeged testvérvárosában, vagy Vlagyimirben folytattak ösztöndíjas féléves tanulmányokat. Tanulmányi munkáik mellett ottani kollégáink és a Komszomol- szervezet is elismeréssel szólt a szakmai és az ifjúsági munka területén elért eredményeikről. Jó felkészültségű hallgatóim közül megemlíteném Barota Mária, Balnyár Valéria nevét, akik jártak a Szovjetunióban; és Czap Zsuzsát, meg Csűri Klárát. Pedagógiai tárgyú dolgozataik közül néhányat magammal viszek főiskolámra, hogy ott ne csak beszélhessek rátermettségükről, vallott pedagógiai nézeteikről, hanem, hogy meg is tudjam mutatni őket. A legkedvesebb emlék A szovjet tanárnő megismerkedett megyénkkel is: „Jártam az árvíz sújtotta vidéken. Csodáltam az ottani emberek optimizmusát, a? építők gigászi erőfeszítéseit. Sorsukban együtt éreztem velük.” — Sokat láttam, tapasztaltam, tanultam magyar kollégáimtól. A magyar folklórral is ismerkedtem. Különösen szépek, emberiek népdalaik. Ezek közül sokat mag- netefonszalagra énekeltettem hallgatóimmal. Legkedvesebb emlékül ezeket viszem haza... Sígér Imre De várjanak. -várjanak! Nincs vége itten ennek a históriának. Mert elvezényeltek három napja neúlt tegnap az Álmos Képzőművészeink vázlatkönyvéből: ÉPfTÖK. (Krutilía József rajza.)
