Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
¥972. Június !T; fcELFf-MASYAÄÖRÄZAÖ í. eféei Sínrengeteg között Jegyzetek Gáspár Sándor záhonyi látogatásáról — Nem egyszerű nap ez számunkra — kezdte Gáspár Sándornak adott tájékoztatóját Tóth Géza, a záhonyi MÁV pártbizottság titkára. — Az, hogy a Politikai Bizottság egy tagja eljött ide, a munkánk megbecsülését is jelenti. Engedje meg Gáspár elvtárs,' hogy megmutassunk (valamit abból, amit közel negyed- százada végzünk. Az ország büszkesége A beszélgetés színhelyén égy térképen illusztrálja a mondani valót. A történetet a kis bakterházzal, az ggy sínnel, a gombosvillával kezdi. így jobban szembetűnik az a hatalmas növekedés, amelynek nyomán Záhony neme a megye, de az egész ország egyik büszkesége lett. A határállomás krónikája a magyar—szovjet kapcsolatok élő és beszédes története. Ma 25 négyzetkilométeres a rakodó és rendező pályaudvarok összefüggő rendszere, több száz vágánnyal. — 4 milliárd forint fekszik ebben a körzetben, ennyit áldoztunk Záhony fejlesztésére 25 esztendő során — folytatja a fiatal pártbizottsági titkár. Fejből sorolja, milyen nagyok a lehetőségek a Szovjetunióból érkező áru helyi feldolgozására. amit eddig csak az ÉRDÉRT fedezett fel. Röpködnek a számok, a SZOT-főtítkár jegyzetel. Mennyi a bérátlag, mit végeznek géppel, s hogy még mindig sok az olyan munkahely, ahol nagyon nehéz fizikai munkát kell kifejteni. Évi 4 millió tonnát mozgatnak meg kézzel. Kint dübörögnek a szerelvények, birkóznak az emberek a hőséggel és a mázsákkal, vagonokkal. Bent, a beszélgetés színhelyén szinte minden mondatban róluk van szó. Hogy ma már 6 ezer ember kapott itt munkát, közöttük 800 a nő, s hogy az asszonyok és lányok derekasan helytállnak, de kellene nekik a modern öltöző-fürdő egyedülálló, s a többgyermekes anyák. A kávé közben jegyezte meg Gáspár Sándor, hogy van itt is mit tenni. A párttitkár .válasza frappáns: „Az lenne a baj, ha nem lenne. Hogy öröm nézni a sok szép házatta környéken, a vasutasok építették.” — A vezérkarból ki a bennszülött? — érdeklődik a vendég. A válasz meglepő, hogy majd mindannyian idevalók, legalábbis szabolcsiak. És fiatalok, s régen itt dolgoznak, ismerik a térség szinte minden emberét. , Tóth Géza állorViásfőnök volt, most pártbizottsági titkár. Gáspár elvtárs megkérdez^ hol érezte magát jobban. — Ez izgalmasabb, itt elsősorban emberekkel kell bánni. És ez nehezebb, de szebb. A munkaidő reggeltől estig tart, az ügyek döntő része emberi ügy. Vagonok között haladunk, a vendég benéz a koromfekete emberekhez, akik nehez vegyi anyaggal telt zsákokat cipelnek a széles nyomtávú kocsikból. Sajnos, ezt még nem tudták gépesíteni. Az emberek mondják, hogy a másik vagonsorban — ahonnan aluminium rudakat targoncáznak — 5 ezer ilyen rúd van egy kocsiban. Kézzel kell cipelni külön valamennyit. Forró a nap tüze, izzad a munkások háta a farönkökkel telt vagonok tetején is. A vendég nézi a munkások ügyes mozdulatait, s megjegyzi: Múlt a jelenben — Ez a múlt a jelenben. Meg kell oldani a gépesítést mindenütt, ahol csak lehet. Futnak a szerelvények, a sínek között Tóth Sándor bácsi fog kezet a Politikai Bizottság tagjával. Az idős vasutas egyidős a fejlődő Záhonnyal, itt kezdte 25 esztendeje. Autóbusszal indul Gáspár Sándor — a megyei vezetők társaságában — meglátogatni a másik, a modern Záhonyt. A holnapot a mában. Hosszú vagonsorok mellett kígyózik az út, s megérkezünk Eper- jeskére. A kiszálló vendéget pöttöm úttörőruhás kislányka fogadja: — Szeretettel köszöntöm Gáspár bácsit és tessék elfogadni ezt a virágot. 10 éves apróság, nagyobb n csokor, mint ő. Szép üde színfolt a technika világában. Kosa József állomásfőnök ismerteti a létesítményt: egyedülálló automata mérlegek az országban. Közli, hogy most uborkaszezon van itt, „csak” 160 kocsi áll a mérleg előtt. Megnéznek egy mérlegelést a vendégek. A vezérlőteremben fehér köpenyes kislány SzalŐczi Erzsébet — ül a csont- és piros színű gombok előtt. Percenként négy kocsit mérnek meg igen nagy pontossággal, elektronikával, könyvelőgéppel — közli Méhész Ferenc főmüszerész. Vasutas UMI-adóval Gurul a fával, építőanyaggal tel; vagonsor, forog a fo- tocellás gépben a számsor, pillanat és már mondja Erzsiké az eredményt: a vagon terhe 60 ezer kilogramm. A szerelvény oldalán egy vasutas URH-adóval irányít, a fékek levegővel működnek, a -krompresszorházban fehér tisztaság, szovjet műszerek, automatika. — Ez az ideális munkahely — jegyzi meg Gáspár Sándor, s azt teszi hozzá, hogy holnap már ilyen lesz mindenütt Záhony. örömmel matatják neki az 1200 fős üzemi konyhát, az éttermet, a fekete-fehér öltözőt. amely hamarosan „munkába lép”. A virágzó burgonyaföldek közepén hatalmas, teljesen gépesített átrakóhoz érünk, amely olyan, mint a most épülő óriási folyami híd váza. Vujtakovics Ferenc magyarázza, hogy itt már nincs fizikai munka, a vagon csak rááll a szerkezetre, amely automatikusan ürít, tisztítja, porrá tori a befagyott ércet is. Gigantikus v gépesítési rendszernél állunk. Daruóriások nyúlnak az áruért, s a pálya teljesítőképessége 10 ezer tonna egy nap alatt. Itt már nincs izzadt hátú munkás, gépek vannak és akik irányítják azokat. Az ember . és munkája a szoT főtitkárát és dr. tar imrét, a megyei pártbizottság első TITKÁRÁT TŐTH GÉZA KALAUZOLJA A ZÁHONYI ÁLLOMÁSON. Odébb műtrágyát pakolnak a vagonokból. Nem kézzel, hanem markolóval, amit fürgén vezet egy védősisakos fiatalember. Át a másik vagonba. Itt már nem az ég a tető, nem izzik a vagon — a két vágány fölött fedél, mint a Nyugati pályaudvar csarnokában. Mint ahogy a vendéglátók mondják Gáspár elvtársnak • az ember és a munkája — ez itt az elsőrendű, ez van a középpontban. S a munkásgyűlésre menet az utcakép is ezt bizonyítja: a rendelő, a napközi, az élelmiszer-áruház, a szép lakások, virágoskertek. Ezzel is kezdte a vendég a gyűlésen mondanivalóját: „Az tette számomra a legmélyebb benyomást Önöknél, hogy milyen nagy szeretettel beszéltek a vezetők az emberről...” Sok minden aláhúzza, hogy nemcsak beszéltek, tettek is. Kopka János KEDVES SZÍNFOLT: „SZERETETTEL KÖSZÖNTÖM GÁSPÁR BÁCSIT” — MONDJA A NAGY VIRÁGCSOKORRAL A 10 ESZTENDŐS ERDÉLYI IBOLYA. nagyon. „Ilyen Záhony, így együtt...”,. Pályamunkások, lakatosok, mozdonyvezetők élete, sórsa, holnapja a téma. Hogy miként járnak be 75 községből, hogyan művelődnek, hol laknak. Tóth Géza sokat mondja, hogy ez is kell. az is. Türelmetlen. de az igények jogo-, Sak. Meg is jegyzi: — Elnézést, tudom, hogy nem panasznapra jött Gáspár elvtárs, de mit csináljunk. Ilyen Záhony. így együtt — eredményekkel és gondokkal... Záhony óriássá nőtt. kinőtte a régi cipőt, s mée nem kapott teljesen újat. Lakás hiánvában elmennek a Pestről más megyéből ide jött mérnökök, szakközépiskola nélkül nem képesek megoldani a helyi szakemberképzést Sok mindent csináltak, amit helyileg lehetett. Ezek között is az egyik legfontosabb intézkedés, hogy számos munkás éjszak“ helyett nappal dolgozhat, köztük azok, akikre a legjobban ráfért: az GÁSPÁR SÁNDOR ÖRÖMMEL NYUGTÁZTA: ITT MAR GÉP VÉGZI A NEHÉZ MUNKÁT. EZ A DARUPÁLYA 24 ŐRÁ ALATT EZER VAGON ÁRUT KÉPES ÁTRAKNI. (HAMMEL JÖZSEF FELVÉTELEI). ” ' ,
