Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
Vasárnapi melléklet A szerénység dicsérete Divatba jött, hogy az emberek szeretik felülmúlni egymást. Persze ez a vetélkedés korántsem a munka frontján zajlik. A sikk, a divat más területeken tombol, mégpedig sok káros kihatással. Nem olyan régen egy általános iskolát befejező falusi gyermek édesanyja számolt be arról, hogy a tanévzáró után „lakodalomba illő” ünnepséget rendeznek otthon, mert hát ugye végzett a gyermek. Hadd lássák a többiek, hogy ők megadják a módját. Talán mondani sem kell, hogy a gyermek jóformán semmit sem végzett, a neheze előtte van még, a bankett voltaképpen egy költséges vetélkedő — a szomszédok számára. Akik persze alkalomadtán „szintén megmutatják”. Hasonlóan megy ez a nyaralások, üdülések, bélés külföldi utak terén is. Szinte a Háry János féle na- gyotmondó verseny rémlik fel akkor, amikor ki-ki mesélni kezdi, hogy milyen elegáns helyre megy, milyen ruhát csináltat, mit visz magával, milyen valutáért mit vesz. De mehetünk a hétvégi üdülőtelepek tájaira, ott is látjuk, hogy a faház csupán szerénykedik a villának is beillő lakok között és már-már ijesztő, hogyan versengenek, kinek van szebb kovácsolt vaskerítése, ki épít nagyobbat, merészebbet, modernebbet. Ami a legelgondolkodtatóbb az egészben: a Vetélkedők közé mind többen kényszerülnek olyanok, akik számára ez az ostoba verseny súlyos anyagi gondokat okoz, akik kénytelenek kölcsönökkel, adósságokkal. erőt meghaladó túlmunkával küzdeni azért, hogy bírják az iramot. Kicsit úgy tűnik, hogy sokan szégyenkeznek, mert „csak” Tapolcára mennek nyaralni. vagy iádnak gyermeküknek szerény ajándékot az év végén. Szociológusnak való téma annak kiderítése, hogy mi szüli ezt. Feltétlenül közbejátszik itt az igények növekedése, de nem hinném, hogy ez a fő mozgató. Mindenképpen szemléleti torzulást jelez az, hogy a szerénység, a mértéktartás, a reális lehetőségek fel nem ismerése háttérbe szőrűit. Kispolgári tünet, ami egyenesen vezet oda, hogy az iram egy bizonyos pontján a legális erő kimerülvén, jöjjön az inkorrekt pénzszerzési módszer. Kóros és káros tünet ez. ami ellen nagyon keményen fel kell lépni. Mert igény ide, igény oda, semmi nem indokolja például azt, hogy egy falusi patikus udvarára állami költségen építsenek úszómedencét. Csak azért, hogy lássák: a gyógyszerésznek az is van. Nem szükségszerű, hogy érettségiző gyerek — mert gyerek! — brilliánsokat kapjon azért, mert méltózta- tott jobb vagy rosszabb eredménnyel vizsgázni. Nem jellemfejlesztő, nem társadalmunk alaphelyzetét tükröző dolgok ezek. A szerénység a legnagyobbak erénye, voltaképpen az intelligencia egyik fokmérője. Mert senki ne higgye, hogy az emberi kapcsolatok erősödnek az ilyen esetek láttán. Senki ne gondolja, hogy mindez megbecsülést szül. Sőt. A dolgozó ember, ha úgy tetszik a „gyalogos ember”, kemény és szorgos munkával keresi a pénzét. Téved az, aki azt hiszi, hogy nem kelt benne ellenérzést az, ha szembetalálkozik az újfajta sznobbal, a nagyképűvel. A nagycsaládosok bizonyára mély bosz- szúsággal nézik, hogy néhány könnyebb helyzetben lévő hogyan öltözteti és ajnározza egyszem gyermekét. A szerényen üdülni menő bizonyára elképedve nézi a balatoni divatparádét, a koktélruhák és üitterek sétál- tatását. Társadalmunk a becsületes és szorgos munkások, parasztok közössége. Semmiképpen nem általános a könnyed, gondtalan pénzköltés. Éppen ezért kirívó minden olyan törekvés és tett, amely lenézi kisebb pénzből élők napi szorgosságának eredményeit. Van fegyver, van mód arra, hogy visszaszorítsuk azokat a másokat mindenáron túlszárnyalni akaró tendenciákat, amelyek sok haragot, és sok elkeseredést váltanak ki a többségből. A megszégyenítéstől a korrekt bírálatig, a nagyzolók elszigetelésétől a szerénység nagyszerűségének dicséretéig számos lehetőség adódik, hogy ezt a mi életformánktól idegen módszert és stílust letörjük. Meg kell tennünk, hiszen emberek százainak életét teszi kelemetlenné, gondokkal telivé. Bürget Laios MUNKÁBAN AZ ÉPÍTŐK Nyíregyháza Jósavároshan gyorsan változik a látkép. Az építők házgyári elemekből naponta emelnek új háztömböket. (Hammel József felvétele) A. Qhockij: Ha jönnek a külföldiek — Tehát kedves elvtársak — nyitotta meg a nagygyűlést az áruház igazgatója —, elérkezett a nemzetközi turistaév. Nem győzzük szemmel tartani a városunkba érkező külföldieket, annyian vannak. De kérdem én: mit teszünk mi? Mit teszünk mi annak érdekében, hogy minden zökkenőmentesen menjen? Semmit, elvtársak! kiég csak kellő felvilágosítással sem szolgálhatunk vendégeinknek. És miért? Mert nem tudjuk az idegen nyelveket! — Én tudok latinul! — kiáltott közbe a rövidáru osz- üly vezetője. — A latin holt nyelv. Semmire se megyünk vele. — Filipcsák tud angolul! — hallatszott a sarokból. — Kedves Filipcsák, jöjjön közelebb! Bátran! Ne szégyellősködjön! A háztartási cikkek öreg eladója félénken közeledett az elnöki asztalhoz. — Parancsoljon... Parancsoljon — bíztatta az igazgató és lelkendezve szorított vele kezet. — Maga tényleg tud angolul? — Pardon me, igazgató elvtárs... Ez azt jelenti: bocsánat. — Nagyszerű! Harci feladatot kap Filipcsák! összeállít egy rövidke, a kereskedelemmel összefüggő szakszerű kifejezésekkel tűzdelt, de könnyen érthető wótárocskát, amit lefordít angolra. Világos? Mi ezt sokszoro- sittatjuk és szétosztjuk osztályunkon... Az öreg Filipcsák munkához látott. Egy hét alatt elkészítette a szótárt. Az igazgató kívánságára olyan kifejezéseket keresett, amit az eladó és vásárló egyaránt értett. íme: „Nem tudom.” „Nincs”. „Volt, de kifogyott”. „Nem vagyok jós”. „Adjon le néhány kilót; akkor hordhatja”. , „Nem látja, hogy ebédidő van”? „A kirakatból árut nem veszünk be”. „Előre megnézhette volna, hogy mit vesz”. „Nekem sincs száz kezem”. „Nem szakadhatok száz felé”. „A kolbász nem ibolya, hogy szagolgássuk”. „Ne a kabátot szidja, ha egyszer görbe a háta”. „Panaszt az igazgatóságnál csak minden hó első hétfőjén tehet.” Az igazgató roppant elégedett volt. Figyelmesen áttanulmányozta a szöveget, majd így szólt: — Remek! De még lenne egy kiegészítésem amit feltétlenül fordítson angolra: „Leltár miatt zárva.” Legközelebbi áruház a másik városban”. így mái nyugodtan jöhetnek a külföldiek. Fordította: lvrecsmáryc j Baraté Rozália.
