Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
J972. jiSnlus 4. KELET-MAGYAROn«* ** 9. oldal Késik-e a lakásépítési program? Nevelni szép A gyermekruházati cikkek áráról Válaszok a tv gazdaságpolitikai fórumához érkezett kérdésekre Életutak a katedránál KÉRDÉS: Nem hátráltatja-e a IV. ötéves terv lakásépítési programját az építési és az építőanyagipari árak emelkedése? Dr. Szabó Károly, az Országos Tervhivatal főosztály- vezetője a kérdésre a következőket válaszolta: — A IV. ötéves terv 400 ezer lakás megépítésével számol, ebből mintegy 180 ezer épül állami, a többi pedig magánerőből. Az állami béres szövetkezeti lakások megépítésének üteme a terv szerint évenként gyorsuló. Az 1972. január 1-én életbe lépett árintézkedések eltérő módon hatnak az állami és magánerőből történő építkezésekre. Az állami lakásépítésben az építési-szerelési munkák díjtételei nem változtak, az építőanyagok hatósági áremelése miatti többletköltségeket pedig az állami költségvetés megtéríti a beruházóknak (lényegében tehát a tanácsoknak). Közismert azonban, hogy a lakások építési költségei ennél nagyobb mértékben emelkednek. Ennek fő oka. hogy Budapesten és a nagyobb vidéki városokban lényegében „elfogytak” a nagy lakótelepekkel, viszonylag kisebb költséggel beépíthető szabad területek, s szükségszerűen előtérbe került az elavult városrészek rekonstrukciója. Ez bontási, kisajátítási és egyéb (alapozási, gép, stb.) többletköltségekkel jár. Emellett az építőipar által felhasznált anyagok (szerelvények, műanyagok stb.) áremelkedése is — szakszóval élve — „begyfirűződik.” — A magánlakás-építőknek kétség kívül nagyobb anyagi megterhelést okoz az építőipari árak emelése, ennek következtében csökkenhet az építkezők száma. Figyelembe veendő azonban, hogy az építeni szándékozók számát korábban éppen az építőanyagok hiánya korlátozta, s az árintézkedések a ki nem elégíthető igények mérséklését és az építőanyag-ipar jobb ösztönzését szolgálják. Emellett azonban tény az is, hogy Amikor hatvanhat februárjának egy ködös reggelén meglátta a hóbuckákat, még maga sem tudta elképzelni, hogy lesz itt tanárképző főiskola S most, hat év múltán már itt magasodik körben Közép-Európa legkorszerűbb iskolavárosa. Aki építette alacsony, őszülő, fürge ember. A neve Borbély Ferenc. A kora: ötvennyolc év. Tiltakozik, azt mondja, nem ő építette a főiskolát. Ö csak vezette ezt az építkezést. Harmincháromban végzett felsőépítőípari iskolát. Más szakmát el sem tudott volna képzelni, hiszen apai nagyapja kőműves, anyai nagyapja ács volt. Édesapja is kőműves — beleszületett a szakmába. Kisgyerek korától egyebei nem látott, ott élt a kőművesek között, vitte mindig az apja, lásson, tanuljon munkát, emberséget Sikerült neki? A szakik — akikkel hat éve együtt dolgozik ezen az építkezésen, — a háta mögött „fater”-nak hívják, szemben Feri bácsinak. Mióta az építkezés folyik úgy tartották a határidőket. hogy inkább hónapokkal korábban adták át a létesítményt, mint a szerződésben volt. Mit épített eddig? A váa megnövekedett költségek elsősorban a fiatalok számára nehezítik az építkezések megkezdését. Társadalom- politikai okok indokolják tehát, hogy a Pénzügyminisztérium megvizsgálja a helyzetet, s egyik megbldásként elképzelhető a nyújtható hitelek felső határának megemelése. — összegezve: Várható, hogy az építőanyag-ipari árak emelése közvetlenül nem késlelteti a lakásépítési program megvalósítását. A megvalósulásnak azonban egyéb feltételei is vannak, elsősorban a megfelelő terület-előkeszí- tés, a beépítendő területek előközművesítése. E feltételek létrehozásának lehetőségét vizsgálják, s a későbbiekben születik meg a válasz arra, hogy kellően megalapozott-e a lakásépítés ütemének a tervben előírt gyorsítása, vagy pedig a terv megvalósítása áthúzódik 1976 első felére. KÉRDÉS: Hogyan alakult a gyermekruházati cikkek ára az elmúlt négy évben? Csurgai Dezsőné dr., az Országos Anyag- és Árhivatal munkatársa erre a kérdésre a következőket válaszolta: — A gyermekruházati cikkek ára az 1968. január 1-i fogyasztói árkiegyenlítés hatására 1967-hez képest 2—4 százalékkal csökkent, s ugyanakkor e termékek mintegy egynegyede került maximált árformába, a többi cikk zömében a hatóságilag korlátozott árformába tartozik. 1969. május 2-án új ár- és forgalmiadó-intézkedések léptek életbe, amelyek — főként a szintetikus termékek forgalmi adójának csökkentése következtében — összességükben ugyancsak árszint- csökkenést eredményeztek. A gyermekruházati cikkek széles körénél számottevő az árkiegészítés (dotáció). így például a csecsemőruházatnál 58—100, a pamut alsóruházatnál 15. az úttörőruházatnál 40—45, egyes felsőkonfekciótermékeknél 5—15, a gyermek- és bébicipők egy részénél 10—83 százalékos. lasza, hogy jaj, azt sok lenne felsorolni. Huszonkét éve dolgozik ugyanennél a vállalatnál, az állami építőiparban. Csak a nagyobbakat: a mátészalkai tejüzemet, a kenyérgyárat, a baromfikeltetőt, a nyírbátori Bónit. De mindeii településén járt a megyének. Ha más nem maradt utána, legalább egy iskola. Mátészalkán, Csenger- ben, Vásárosnaményban, Nagykállóban gimnázium, másutt kisiskola, Záhonyban vasutaslakások, sok magtár, állattenyésztő telep. Mi volt a legnagyobb? Azt mondja, hogy ez, ahol most van. És ez volt az országban az első univáz szerkezetű ém'tkezés, ahová az előre gyártott elemek itt készültek az udvaron, majd egy tenyérnyi területen. De úgy, hogy jöttek és jönnek az országból, külföldről tapasztalatokat szerezni. Felesleges a következő kérdés: mire a legbüszkébb? Mindenre, amit épített. De leginkább erre a pompás épületkomplexumra. Lassan hét esztendeje, hogy itt irányít. Mosolyogva teszi hozzá és még azt mondják, hogy — Ugyanakkor az 1969-es ár- és forgalmiadó-intézkedések (amellett, hogy csökkentették jónéhány termék árát: például egyes fiú alsóruházati cikkek ára 28 százalékkal csökkent); a lányka alsóruházatban (főleg a bak- fisáruknál) 4—66 százalékos áremelkedést okoztak. A kon. fekcionált felsőruházati cikkek árszintje is számottevően módosult, ennek hatása a 30 százalékos árcsökkenéstől a 42 százalékos áremelkedésig terjedt. A kötött áruk árszintje — főként a szintetikus termékek forgalmi adójának csökkenése miatt — egyenlegében 4 százalékkal csökkent, ez azonban nem jelenti azk hogy nem találhatók olyan cikkek, amelyek ára emelkedett. A lábbeli ára összességében 2 százalékkal csökkent. Némi ármozgást az is okozott, hogy 1969-ben néhány konfekcióipari termeket maximáltból hatóságilag korlátozott (tehát viszonylag szabadabb) árformába soroltak át. A szabad ár a gyermekruházati termékeknél — a felsőkonfekciót kivéve — ritkán fordul elő. A termékek zöme a hatóságilag korlátozott árformába tartozik, ahol az úgynevezett számított ártól maximum 10 százalékkal lehet eltérni. Ezt a lehetőséget a vállalatok még nem használták ki teljes egészében (a lábeliknél például csak a felét, egyharmadát.) — A gyermekruházatot általában érintő egyéb hatósági árintézkedés ez idáig nem volt. A statisztika mégis azt mutatja, hogy a konfekcionált gyermek felsőruházat árszintje 1967—70 között tíz; a gyermek utcai cipőké három százalékkal emelkedett. Ennek — az említetteken kívül — fontos oka, hogy a termékek kínálatának szerkezete eltolódott a korszerűbb, divatosabb, drágább alapanyagú termékek irányába, nőtt a felhasznált — a hazainál drágább — importanyagok aránya. Ez azonban nem értékelhető egyértelműen áremelkedésként. a kőművesszakma vándorélet... Harmincöt évet töltött el eddig kizárólag kivitelezéssel. Volt olyan épület, ami nem tetszett neki miután elkészült? A felelet, hogy egyetlen egy volt ilyen. De — Í>ár „eltervezték” — még az is a szívéhez nőtt. Szép a szakmája. Nem is szakma ez, hivatás. Itt, az erdő szélén pedig madárcsicsergés, nyugalom. Mondom is neki, de ebben nem értünk egyet. „Mikor mi. Sokszor felmegy a vérnyomásom kétszázötvenre...” Elment az orvoshoz, aki azt javasolta, keressen valami más, nyu- godtabb munkahelyet. De ő ott, másutt nem tudna élni. A fiókjában nyugtatok, csillapítók, Andaxin, Salvador, Antineuralgica. Arra az esetre, ha úgy látja, nem megy jól a munka, vagy bajban lenne a határidő. Akkor ideges. Hangos és goromba. „De csak egy ideig. S csak akkor, ha valaki megérdemli, ha például itallal találkozik munkaidőben...” Egyet nem tűr, a fegyelmezetlenséget, a pazarlást, a szervezetlenséget. Naponta százszor emeli a telefont, s Egy kis szorongással indul útnak a riporter, amikor arra készül, hogy pedagógusokról írjon. Regények, drámák, filmek, művészi hitvallások, irodalmi alkotások sokasága emelt már láthatatlan emlékművet a nevelőknek. Mi újat, mi mást lehet elmondani róluk? Lehet-e, szabad-e néhány perces beszélgetésben élettöredékek morzsáit összecsipegetni, amikor az csak elenyésző része lehet az egésznek. A teljes életútnak, az embernek... Mégis kopogni kell, s egyedül az ad némi bátorságot a krónikásnak, hogy eszébe jut az ismert igazság, a cseppben is ott a tenger... Még esy évig Jándon ősz hajú nő fogad az iskola kapujában. Egy pöttöm fiúcska a bemutató; ő Fülöp Jolán tanító néni — mondja és a megszeppenés halvány jele sem látszik az arcán. A tanítónő, egyben az igazgatóhelyettes. Majdnem hűvösen fogadja a látogatót. Nem, a kedvesség nem hiányzik az invitálásából, beszél is szívesen. De nem önmagáról... — Sírva jöttem el Aporhá- záról, akkor így hívták Apor- ligetet — emlékezik fényese- dő szemmel. Akkor még úgy volt, hogy gyakran helyez- gették az embert, ötvenhét óta vagyok Jándon. Nagyon megszerettem ezt a falut is, az embereket, a gyermekeket, a kollégákat... Fülöp Jolán a kicsik tanítója, mindig alsósokat nevelt. Kivéve, amikor nem volt elegendő szakos tanár, vagy elszólított valakit a betegség. Akkor bizony a felsőben is tanított, földrajzot, számtant, kémiát... Említi a nyugdíj előtt álló „Joli néni”, hogy egy balesete után a gyermekek beszöktek hozzá a naményi kórházba. Mindig volt látogatója, sohasem hervadt el a virág az asztalán. Itthon pedig a gyermekek, a szülők, mint ha csak családtag lett volna. Mindent megtettek, bevásászól a központba anyagért. „Ne nézzen ki úgy a munkahelyünk, mint a viccben az építőipar, hogy ha vödör van víz nincs, ha víz van, vödör nincs...” Ha leteremt valakit, dühös rá. Ha egy munkás elmegy más munkahelyre, kéri magát vissza. Hogy nem jó ott, mert nagy a rendetlenség, sok a veszekedés, a vita. „Engedjen vissza Feri bácsi...” Feri bácsi reggel fél hétkor már bent van, este fél hatkor még bent van. Türelmetlen ember, de ennek a haszna abban van, hogy eddig csak dicséretet kaptak a jó munkáért. Eltűnhetne közben, senki sem keresné, nem tudnák hol van, anyagért, vagy a központban, vagy a másik építkezésen, de nem teszi. Kötetlen a munkaideje, de itt érzi jól magát. Üdülni még nem volt, helyesebben egyszer Sóstón a vállalat üdülőjében. Még akkor is benézett majd minden nap — és telefonált. A múlt évi szabadságából tíz napja még bent van. Januárra, februárra tartogatta, de idén enyhe volt a tél, így maradt. Hófúvás, jég, perzselő július — megy a kerékpáron az roltak, kitakarítottak, szinte a gondolatát is lesték. Most már egyre erősebb, de még mindig jönnek. Nem kell valamit segíteni, tanító néni?... Míg beszélgettünk szétfosz- lik a hűvösség körülöttünk, amely nem az idegenkedésből eredt, hanem abból a természetességből, amit Fülöp Jolán így mondott: Én csak dolgoztam, tanítottam, úgy mint mások és közben elmentek az évek... Fiatal tanárnő lép be a szobába, Kazsuk Andrásné, mutatkozik be. „Toldi Éva”, — egészíti ki „Joli néni”. „A tanítványom volt, most kollégák vagyunk.” — Már elmehetnék nyugdíjba, de még egy évig maradok. Aztán jöhet az obsit — mosolyog. Szavaiban nincs érzelgősség, nosztalgia, mert tudja, hogy egy dolgos munkálkodással telt életpálya végéhez érni, nem feltétlenül tragédia. És ezzel még nem ér véget az élet. Még nem tudja, hogy marad-e a faluban, ahol mindenki szereti, becsüli, családtagnak számítja, de egyetlen vér szerinti rokona, hozzátartozója sincs. Vagy Pestre költözik, ahol rokonai élnek? De tudja-e pótolni a kétmillió ember a néhány száz jandit... Kitüntetéssel doktorált Vannak pedagógusok, akik életük javát egy helyen élik le, míg egyeseket a sors, a választott hivatás tovább sodor. Az erősek, akik többet akarnak a puszta tanításnál, a leadott óráknál, valami maradandót is hagynak maguk minden faluban, városban. Közéjük tartozik dr. Barabás József biológia—földrajz szakos középiskolai tanár, a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese. Egy szatmári kültelki munkásiskolában kezdte a tanítói pályafutását a múlt rendszerben. Később a földosztáskor épp úgy húzta a mérőzsineget, verte le a cöveket az új földbe, mint a földhöz juttatott parasztok. A mámorát is épp úgy átélte, mint azok. Aztán az államosítás. Kánépületek között, mert a gazda szeme hizlalja a jószágot. Két éve van a nyugdíjig. Most fogtak a tornacsarnok építéséhez, ez jövőre kész. Azután jön az uszoda. Befejezi az építkezést és azután nyugalomba vonul. Nem érez fáradságot soha, ahogy kifejezi: bírja a strapát. Amikor megy, szinte szalad, a művezetők nem tudják tartani vele az iramot. Megbecsülik? Erkölcsileg igen. Szereti a szakmát, a munkahelyét, nem változtatott akkor sem, amikor nehezebb évek voltak, s eszébe sincs vándorolni. Anyagilag kaphatna többet. Nem ő, de a munkája minősége, a pontossága, s hogy egyetlen évet nem zárt még veszteséggel. Nézzük a kör alakú épületet, a -vasból, betonból, üvegből épült előadót, aulát, könyvtárat. Benyitunk az üres terembe, s arcán sugárzik az öröm. Senki nem tudja, hogy ő építette. Sajnálom, hogy manapság nem divat odatenni egy táblát: épült 1972-ben, építésvezető Borbély Ferenc. De ő nem igényli. Az építés természetes életeleme. S ha elkészül a munka és elmegy nyugdíjba, utána is építenek, a Borbélyok, hiszen Gyuri fia is építész- technikus. Kopka János torjánosiban parasztfőiskolát szervezett, két évig tanította az írástól, olvasástól elszokott — vagy azzal éppen most ismerkedő — falubelieket. És még volt egy kemény vállalkozása a sok ezer hétköznapi elfoglaltság, munka, tisztségviselés mellett. — Talán hihetetlen, de 48 óta hét éven keresztül építettük a falu művelődési házát. Addig nem volt egy lépésnyi helye sem a kultúrának, legfeljebb az egyik tanterem. Kaptunk bontásra két régi istállót Flóra-tanyán, abból kezdtük el építeni. Saját erőből. Ötvenötben fejeztük be, akkor kaptunk egy kis segítséget is. En voltam az építésvezető. Ha kellett ástam és falat is raktam... Nem nagyon maradt ideje tanumi isarabás Józsexne,í, lüoö-ig kellett várni, nogy régi vagyát is meg tudja valósítani. Ötvennyolcban diplomázó it az egri főiskolán, biológia—földrajz szakos általános iskolai tanár lett. De úgy érezte még többre is teliene az erejéből. Es a kíváncsiság is hajtotta. Szinte belebotlott egy tudományos munkálkodást kínáló témáoa. Sok hasmenéses megbetegedést tapasztalt a községben, s nem hagyta nyugton, vajon mi okozza a mérsékelt égövben eléggé ritka amőbás verhast. Hatvanegyben iratkozott be a Szegedi József Attila Tudományegyetemre, különbözeti vizsgákkal folytatta a tanulást és 64- ben kézhez kapta a középiskolai tanári oklevelét. Summa cum laude doktorált is, kedvelt témájából az „amőbás vérhas” témaköréből. — Otthon egy kis laboratóriumot rendeztem be, a gyermekek is segítettek. Először persze mindenkit be kellett oltatni, nehogy fertőzést kapjanak. Megboldogult dr. Kolozsvári akadémikus kapacitált is, hogy álljak ki a szakmai közvélemény elé a kutatásaimmal, mert ezzel viszonylag kevesen foglalkoznak hazánkban. De jöttek a napi gondok, Nagyecsedre kerültem a gimnáziumba, az. tán ide Szálkára, két éve igazgatóhelyettes is vagyok. A hivatás izgalmával És máris az iskolai élettel folytatja: három profilú az Esze Tamás Gimnázium — matematika—fizika szakos tagozattal — gépészeti szakközép. újabban pedig megkezdték az egészségügyi szakközépiskolai képzést is. Nyolcszáz fiatal tanul itt, s kevésnek bizonyul a 14 tanterem. Különösen égetően szükség lenne egy nagy gépészeti műhelyteremre. Törik a fejüket, hogyan „kaparhatnának” elő néhány százezer forintot és hogyan kaphatnának egy kis központi támogatást. Mivel az iskola területi, a megye keleti részéből kapnak itt helyet a tanulók. — Négy gyermekünk van, a fiam orvostanhallgató, az egyik lányom kórházi asszisztens, most fog felvételizni a fogorvosin, egy lányom gyógyszerészhallgató, a legkisebb másodikos gimnazista, itt nálunk... ★ Két arc, két életút a sok ezer közül, akik a megye iskoláiban, azon kívül művelődési otthonaiban, könyvtáraiban dolgoznak. Pihenőidőben. Fáradhatatlanok? Aligha. De mindig megtalálják a módját, hogy „feltöltsék” magukat. S nem az éfet vizével, hanem a hivatás izgalmával, örömével. Páll Gőz» „ Tanuljon munkát, emberséget... ”
