Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám
1972. Itfníus 3. SÄEST-ftTÄ'ÖYARORSTAei S ol<3aí KÖSZÖNTŐ HELYETT Pedagógusnap. Mennyi szépség, gond, öröm és törődés, amíg az óvodás kisiskolás, a hatéves gimnazista, az érettségiző főiskolás lesz. Hány szeretetteljes szó, unos-untalan ismételt, mese papírból és műanyagból kivágott játék, mennyi kréta a fekete táblán, amíg az első ákombákom elkészült, s mennyi meghatott pillanat a búcsúk perceiben. Az embert születése pillanatától nevelik, s ebben az emberré válási folyamatban szinte az első lépésektől ott áll a szülő mellett az óvónő, a tanító, a tanár — az oktató, a nevelő. Pedagógusnapon minden esztendőben virággal kedveskednek a nevelőknek a gyerekek, a szülők. Az óvodák asztalain, az iskolák nevelői szobáiban szegfűvel és rózsával telnek meg a vázák, boldogság tölti el a pedagógusokat. Ám mindennél többet jelent számukra, hogy a kis Gyuri, Kati, Éva és Peti megtanulta az első verset, éneket, hogy a tegnapi gyermekből főiskolás, becsületes lakatos, gépkocsivezető, vagy éppen áruházi eladó lett. Iskoláinkban eltűnőben van tanár és diák örök ellentéte, s helyette kialakul a harmonikus együttműködés, amelyben a legkisebbektől a legnagyobbakig érzik és értik Makarenkó pedagógiai módszerének lényegét, amely szerint „Követelek tőled, mert becsüllek..,” A mi nevelőink tisztelik a gyereket, a tanuló egyéniségét, s tanulóink döntő többsége tiszteli nevelőjében az embert, aki elindítja őket az élet útján, a megalapozza emberségüket, tudásukat, tapasztalataikat. Társadalmunk ebben a megyében is száz- és százmilliókat áldoz az iskolaügy fejlesztésére, a gyermek, az ifjú nevelésére Mert tudja, hogy a ma gyermeke a holnap nemzedéke, s számára nem közömbös, milyen ember, milyen szakember kerül ki az iskola padjaiból. Megbecsüli a pedagógusokat is: erejétől telhetőén arra törekszik, hogy a tanító, a nevelő nyugodt körülmények között végezhesse áldásos tevékenységét. Kitüntetések, jutalmak, virágok és meleg kézszorítások, a búcsú könnyei, a nap szétáradó melegsége övezi június első szombatján az iskolákat. A pedagógus — akinek kezére a legértékesebbet, a legnagyobb kincset, a fogékony lelkű gyermeket bíztuk — szerényen, de jóleső érzéssel fogadja a szeretet megnyilvánulásait. Tudja, hogy minden fáradság, bosszúság, s gond ellenére nemes ötvözetű, egyedülállóan ragyogó hivatás az övé. Az ünnep előestéjén örökítettük meg oktatási intézményeink néhány hétköznapi pillanatát. Siklós Mihály - aki 39 éve tanító — most kapta meg Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Gyerekei a tanárképző gyakorlóiskolájában szép dallal köszöntötték. Búcsúznak növendékei — a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző harmadikosai — Zaccaria Istvánnótól, aki első éve tanít matematikát az iskolában. Homérosz elemzése — ez a tétel az ifjú tanárjelölt előtt a szigorlaton. Aki vizsgáztat: Túrák János docens. „Egyszer régen, nagyon régen élt egy szépséges királylány." Erzsiké óvó néni — Kundrák Jánosné — első jubileuma lesz ma: a tizedik évzáróra készíti fel a leendő iskolásokat. „így állítjuk be a műszert”. — Birkó Sándor műszaki tanár a leendő szabolcsi vízügyi szakembereket oktatja a Nyíregyházi Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában. Kopka Jánes Hammel József Tomasovszki János bácsi tanyai gyerekeivel. A név élők, szülők és gyerekek több milliót érő iskolát építenek társadalmi összefogással.
