Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
1. oíúaf EBEfT-sß'sVÄtofcgz/ni' 1972. június 9f. FIATALOK Bn FIATALOK 35 FIATALOK 55 FIATALOK 55 FIATALOK 55 FIATALOK 55 FIATALOK VAKÁCIÓ TÖRD A FE IED f Fogócska Ismét vége egy tanévnek. A diákok örülnek a nyárnak, a dolgozó szülők meg tele vannak aggodalommal, hogy ki vigyáz majd a gyerekekre, hogyan tudják megszervezni vakációjukat. Az már közismert, hogy az iskolába járás elmaradása önmagában kevés lesz a kellemes nyárhoz, valami pluszt is kell nyújtani a fiataloknak. De mi legyen ez a többlet, hogyan lehet maradandó élményhez juttatni a gyerekeket. Ezúttal ehhez kívánunk néhány ötletet, tanácsot adni. A legfontosabb, amit minden szülőnek figyelembe kell vennie, hogy a lehető legrosz- szabb állapot a gyerek számára a magány és a bezártság. Különösen nyáron, amikor minden a szabadba csalogatja őket. Most nincs iskolai elfoglaltság, s nincsenek a megszokott barátok, a családok többségében mindkét szülő dolgozik. s a környéken lakó gyerekek többsége is munkában van, vagy elutazott. Az első hetek még édes semmittevéssel telnek, de egyszer csak a gyerekekre szakad az unalom, nem tudnak mit kezdeni a rengeteg szabad idővel. S ilyenkor és ettől kell félniök leginkább a szülőknek. Mert előbb-utóbb mégis keresnek maguknak elfoglaltságot, baráti társaságot, de nem biztos, hogy olyant találnak, ami • hasznukra is válik. Csoportokba verődnek, csintalankodnak, a rosszaságban licitálják túl egymást. S e veszély ellen nem orvosság, ha bezárjuk őket. Jó megoldásból is akad pedig bőven. Tulajdonképpen két és fél, három hónapról van gzó, s ha jól meggondoljuk, ez az idő kevés is arra, hogy minden hasznos lehetőséggel éljünk. Itt van például a legkézenfekvőbb, a család együttléte a szülők fizetett szabadsága alatt. Ez két-három hét, s akár elmennek közösen üdülni, akár otthon maradnak, sok mindent lehet ezzel kezdeni. Strandra járhatnak, rokonokhoz utazhatnak, vagy a ház körüli kisebb-nagyobb munkákat végezhetik — a gyerekeknek mind nagy élmény lesz, ha foglalkozunk velük, programot csinálunk nekik, hiszen év közben csupán vasárnaponként lehetnek együtt egész nap a szüleikkel. A nagyobbak két-három hétre munkát is vállalhatnak. Persze nekik valót, olyant, amely nem haladja meg erejüket. Építőtáborba is mehetnek. Nagy élmény ez számukra, hiszen együtt vannak barátaikkal, közösen szórakoznak, sportolnak és dolgoznak. Arra persze mindenképpen vigyázni kell, hogy a munka az építőtáborral együtt se tartson tovább egy hónapnál, mert ilyen jellegű aktív pihenésre, a szellemi tevékenységből való kikapcsolódásra, a fizikai munka megízlelésére nem kell több. Különösen hasznos élményszerző forrás a környezetváltozás. Ha lehet, ezt ne hagyjuk ki! A gyermeküdültetésre, az úttörő- és KISZ-üdülötáborokra, az ifjúsági kempingekre, az országjárásra, az iskolai napközis táborokra és a rokonoknál töltött nyaralásra gondolunk. De bizonyos időt otthon is kell tölteniök a gyerekeknek. A megszokott környezetben, a családi teendőkből részt vállalva. Ápolni kell az otthoni barátokkal is a kapcsolatokat, időnként segíteni kell a szülőknek a főzésben, a bevásárlásban, vagy a takarításban, s bizony sort kell keríteni az olvasásra, a kedvenc hob- byra, szórakozásra is. S mire otthon, vagy másutt végigkóstolják a munka, a szórakozás, a pihenés kínálkozó formáit, már vége is a vakációnak, s kiderül, hogy nem is olyan hosszú a szünidő. De a teljes sikerhez, a tényleges pihenéshez a szülőknek és a gyerekeknek közösen és jól kell megtervezniök a nyarat — ennek pedig most van itt az ideje. A RAKAMAZI ÚTTÖRŐTÁBORBAN. Festői környezetben, a Tisza partján van berendezve az a sátortábor, ahol megyénk úttörő mek egy csoportja továbbképzésen vesz részt üdültetéssel egybekötve. Az első csoport mintegy 150-en általános iskolás, 10 napos őrsvezetőképzésen vesz részt. A pajtások programja igen változatos. A tanulással egybekötött soksok játék nagyon tetszik a résztvevőknek. Kép ünkön: jelentéstétel a reggeli zászlófelvonás előtt Kis szakácsok izgalmas felszolgálási versenye. A Béke őrs kötélhúzásban vetélkedik a Barátság őrssel. (Hammel József felvételei) Fitty, Fütty, a két kis széllegény ma csintalankodott: végigszaladt a háztetők során, nagyot rúgott a cserepeken, tört-zúzott, ablakot ráncigáit, majd kíváncsian egy nyakigláb kémény szélére állt, s bebámult: lenn egy jócsomó lánglány, pattogó, pergő tűztáncot járt, a szikra szállt, s lekiabált az első szélfiú: „Lányok, Lángkatik, egyet mondok, belőle, kettő lesz — hogy ugrás ide fel, a kéménytetőre. Majd meglátjátok, mi van itt... Mi ám! Nem bolondgomba, még fogócskázni is fogunk veletek!" Azzal fogta a villámhárítónyelet s lenyújtotta... Láng Pancsa a legkíváncsibb indul is már, s más négy-öt se lusta, kéz-kézbe, bújnak, hajlanak, szállnak, lassan, forogva, közben mindegyre több hideg kapaszkodik nyakukba, s mire fölérnek, jaj mi lett belőlük? — Kihűlt, piszkos, tekergő, csúnya füstbanya, százráncú, fülig-kormos... A szélfiúk legyintenek: „Ki hí boszorkát táncba?** s valamennyit szétkergetik gyorsan a vakvilágba... Rozsnyói György Vízszintes: t 1. Elhúztam rajta a port. 6. Római 45. 7. Megfejtendő. 8. E napon. 9. Ilonka. 11. Fanyar termésű erdei növény. 12. Tejipari mellék- termék. 14. Hideg eső jelzője lehet. 16. Megfejtendő. 18. Személyed. 20. Menyasszony. 21. Igen, oroszul. 22. Szatmári község. 24. Igen kellemesen (—’). 25. Alant, 27. Robbanást utánozó szó. 28. Ajándékozok. 29. Megfejtendő. Függőleges: 1. Burgonyaféleség. 2. Megfejtendő. 3. Talpon van. 4. Némán hat!!! 5. Molo betűi keverve. 6. Megfejtendő. 10. Kortyoló. 11. Kén, nátrium vegyjele. 13. Magasztos hangvételű költemény. 14. Időjelző szerkezet. 15. Aratási melléktermék. 17. Erika beceneve. 19. Fakad. 21. Halom. 23. ANO. 24. Hónaprövidítés. 26. Tóth Kálmán. 27. Igekötő. Megfejtendő: öt európai folyónév: vízszintes 7, 16, 29, függ. 2, 6. Múlt heti megfejtés: GYULAI VARJÁTÉKOK. Könyvjutalom: Sipos Margitka Anarcs, Kirilla Miklós Nyírkércs, Balogh Erzsébet Mátészalka, Boros László Nyíregyháza és Lakó Erzsébet Tiszatelek. A Pöttöm király Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csöppnyi kis király. S mivel csöppnyi volt az ország, amely fölött uralkodott, nem is hívták őt másképp, csak Pöttöm királynak. Hanem ennek a csöppnyi kis országnak pöttömnyi királya határtalan gőgjében mindennél hatalmasabbnak hitte magát. Egy reggelen, amikor várának ablakán kinézett, látja ám, hogy a felkelő nap a hegy fölé emelkedett. Éktelen haragra gerjedt erre Pöttöm király: — Állj! Ne mozdulj tovább az én engedelmem nélkül! — kiáltotta a napnak. A nap ügyet sem vetett Pöttöm királyra, szép lassan ment tovább a maga útján. Dúlni-fúlni kezdett erre a csöppnyi kis király. Fellármázta a várat és magához rendelte az udvar főembereit: — Vezényeljétek a bástyákra országom valameny- nyi katonáját! — adta ki a parancsot. — Köteleket és láncokat is hozzatok! Le kell láncolni a napot! — kiáltotta toporzékolva. Az udvari nép szétfütott, hogy teljesítse a parancsot. A bástyákat csakhamar ellepték a katonák. Hanem a nap mit sem törődött ezzel és egyre magasabbra emelkedett. A csöppnyi kis király felmászott a vártoronyba, onnan pedig a torony csúcsára. — Nagyobb vagyok mint te! — kiáltotta a nap felé. A nap rá sem hederített. Pöttöm király ezután egy lámpást vett a kezébe, meg- iyújtotta és magasra emelte: — Én is világítok, nemcsak te! — ordította torka- szakadtából, de a nap most sem zavartatta magát. Végezte szépen a maga dolgát. Ráérősen emelkedett egyre feljebb, még feljebb, és szórta éltető arany sugarait a búzaföldekre, erdőkre, mezőkre. Az erdő felől hirtelen hangokat hallott Pöttöm király. A madarak köszöntötték a reggelt, messze zengő énekszóval. Hát még, amikor az emberek is előjöttek házaikból és vidáman üdvözölték egymást! — Szép napunk van ma — mondogatták az emberek, mert csakugyan szép nap volt. Az emberek jókedve még inkább növelte Pöttöm király haragját és valósággal tombolt féktelen nagy dühében: — Aki azt meri mondani, hogy a nap hatalmasabb, mint én vagyok, halálnak halálával lakói! — rikácsolta. Az emberek megrémültek és nem mondtak semmit. Titokban fél szemmel nézték csak a napot. Poroszlóig járták az utcákat és akit rajtakaptak, hogy gyönyörködni merészel a nap szépségében, már vitték is a tömlöcbe. Pöttöm király a vidáman csicsergő madarak közé lövetett, hogy elhallgattassa zengő dalukat. Mélységes csend, félelem és szomorúság nehezedett az országra. Sokáig tartott a síri csend. Hanem egyszer csak valahol egy kicsi gyermek, aki nem ismerte a félelmet, két csodálatosan szép, színes szárnyú lepkét pillantott meg a kertben és gondtalanul felkacagott. A két pillangó átrepült a szomszéd kertbe. Ott is játszadozott egy kicsi gyermek. Ö is meglátta a játékosan kergetőző pillangókat és ő is kacagott. Aztán kacagni kezdett a harmadik, a negyedik és az ötödik gyermek is. Kacagásuk úgy hangzott a nagy csendben, mint a csengettyűszó. Pöttöm király csak toporzékolt a vártoronyban, de a gyermekek, akik nem tudták, mi a félelem és rr ^ őket nem lehetett tömlődbe vetni, valamennyien gondtalanul kacagtak az országban. S az emberek, a gondterhelt, megfélemlített emberek elmosolyodtak. Aztán lassan, egymás után nevetni kezdtek. Valakinek roo- pant mulatságosnak tűnt, hogy Pöttöm király a vártorony csúcsán toporzékol, öklével fenyegeti a napot — és ezen jót kacagott. Nemsokára mindenki a hadonászó Pöttöm királyt nézte és az egész ország harsogott a nevetéstől. Hanem ettől a bátran harsogó nevetéstől megijedt ám a csöpp kis semmi király. Gyorsan le is mászott a torony csúcsáról, aztán otthagyva csapot-pa- pot, futásnak eredt. Látták ezt a poroszlók, bezzeg megrémültek ők is. — Most mi lesz? — néztek egymásra tanácstalanul. Hanem a csöppnyi kis qr- szág népe harsányan nevetve közeledett a vár felé, jobbnak látták hát, ha a király után erednek. Futottak is, ahogy csak a lábaik bírták. Elől futott Pöttöm király, utána meg a poroszlók. Addig futottak, míg el nem hagyták a csöppnyi kis országot. A nap közben már egészen magasan járt és szelíden mosolygott az emberekre, akik vidáman munkához láttak. S ha Pöttöm király meg a poroszlók el nem futottak volna, az én mesém is tovább tartott volna. Idegen ötletből átdolgozta: Fonyó János Kacsák a tavon háp—háp—háp! Kacsa-hívó szóra kacsa csapat indul íszkálni a tóra. Legelői totyakos, öreg ruca baktat. Rendtartó vezére mindig a csapatna, Háp—háp—háp... itt a tó, se partja, se széle, háp—háp—háp... szállanak hús, tiszta vizére! Fazekas Lajos
