Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

»XIX. ÉV FOLT AM, 145. SZÄM ÄRA: 80 FILLER 1972. JÜNIUS 23, CSÜTÖRTÖK LAP CMC TARTALMAfcÜ*M Törvény javasla t a bíróságról (3. oldal) Meggytermcsztésünk gondjai 1,4. oldal) Katonáink leszerelés előtt (5. oldal) Labdarúgó-bajnokságok 17. oldal) Indira Gandhi és Fock Jenő beszéde budapesti munkásgyűlésen K Ö Z L E M É N V a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa vezetőinek tanácskozásáról Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­ke szerdán délután ellátoga­tott az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-be. A miniszterelnök-asszonyt a lá­togatásra elkísérte C. B. Muthamma, az Indiai Köz­társaság budapesti nagykö­vete is. A vendégekkel együtt volt a látogatáson Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, dr. Kós Péter, a Magyar Népköztársaság új-delhi nagykövete és Somogyi_ Im­re. a IV. kerületi pártbizott­ság első titkára. Dienes Béla, az Egyesült INDIRA GANDHI: Izzó vezérigazgatója a több, mint háromnegyed évszáza­dos gyár történetéről, életé­ről tájékoztatta a vendége­ket. A vállalat nemzetközi kapcsolatairól szólva egye­bek között elmondotta, hogy az idén lámpa- és fénycső­gyárat helyez üzembe az Egyesült Izzó Indiá­ban. Jelentős mennyi­ségű alkatrészt is szállíta­nak indiai cégeknek és a szakemberképzést is segí­tik; jelenleg hat indiai szak­ember sajátítja el az izzó­ban a fénycső- és a lám­pagyártással kapcsolatos tudnivalókat. A találkozón szó esett arról a lehetőség­ről is, hogy az Egyesült Izzó állami lámpagyár létrehozá­sában vesz részt Indiában. Indira Gandhi az üzemlá­togatás során megtekintette a fénycsőgyárat — ahol ta­lálkozott az ott dolgozó in­diai szakemberekkel — to­vábbá a lámpagyárat és az elektroncsőgyárat, s beírta nevét a Táncsics tizenegy­szeres szocialista brigád naplójába, majd a gyár ven­dégkönyvébe is. Az indiai kormányfő ez­után üzemi gyűlésen , talál­kozott a gyár dolgozóival, akik hosszan tartó tapssal, meleg szeretettel köszöntöt­ték, amikor elfoglalta he­lyét az elnökségben. Dienes Béla megnyitó sza­vai után Indira Gandhi szólt a gyűlés résztvevőihez: Csak a béke körülményei között kerülhet sor valódi haladásra — Nagy örömmel tölt el, hogy találkozhatom a gyár dolgozóival, s szólhatok önökhöz. Átadom önöknek India népének — a parasz­toknak, a szakmunkások­nak, a nőknek, férfiaknak és gyermekeknek — üdvöz­letét Indiában 550 millió ember él, s országunk hatalmas ki­terjedésű: a kelet—nyugati, vagy az észak—déli távol­ság nagyobb, mint London és Moszkva között. Számos folyónk több, mint 15 ki­lométer széles, s 1500 kilo­méternél hosszabb. Van örök hóval borított hegyvi­dékünk. perzselő hőségtől égetett síkságunk, kiégett si­vatagunk és esővel áztatott dzsungelunk. Ugyanilyen nagy arányokban különböz­nek az országunkban lakó emberek is. A világ vala­mennyi vallása megtalálható országunkban, s 14 fonto­sabb nyelvet beszél népünk. — Azért mondom el mindezt önöknek, hogy ér­zékelhessék, milyen nehéz egy ilyen óriási országban haladást elérni, életét mo­dernizálni. Rendkívüli sze­génységben élő nagy töme­gek számára kell jó életfel­tételeket biztosítanunk. Az iparosítás és az urbanizá­ció bizonyos fokú egyöntetű­séget hoz létre, mindamel­lett azt szeretnénk elérni, hogy megtartsuk országunk változatosságát, sokrétűsé­gét. Úgy érezzük, hogy a változatosság olyan rugal­masságot biztosít társadal­munknak, amely egyik fő alkotóeleme egységünknek, mint ahogy egy öntvény önmagában is erősebb és tartósabb, mint az a fém- anyag, amelyből készítették. — Magyarországnak is megvan a saját egyénisége, s remélem, meg is marad. Tudjuk, hogy a magyar nép nemcsak gazdasági téren tett meg nagy utat és ért el nagy eredményeket, hanem kulturális és más területe­ken is nagyban hozzájárult az egyetemes haladáshoz. — Magyarországnak és In­diának eltérő a (kormányza­ti rendszere, de ez nem aka­dályozza a közöttünk fenn­álló baráti kapcsolatokat. Ügy véljük, hogy a kormány­zati szervek uniformizálásá­ra nincs szükség. Bennünket a jóakarat és az együttmű­ködés hozott össze, állított egymás mellé, s az olyan kö­zös cél, mint a népek közöt­ti barátság, a világ békéje. Önök közül számosán emlé­keznek még a második világ­háború időszakára, valamint az azt megelőző feudális, fa­siszta időkre. Nekünk is har­colnunk kellett, áldozatokat kellett hoznunk szabadsá­INDIRA GANDHI LÄTOGATÄSA KÁDÁR JÁNOSNÁL. Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke szerdán látogatást tett Kádár Jánosnál, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkáránál a Központi Bizottság székhá­zában A szívélyes, barát' találkozón jelen volt Péter János külügyminiszter dr. Kós Péter, a Magyar Népköz’"> saság új-delhi nagykövete, továbbá P. N. Haksar, az indiai miniszterelnöki titkárság vezetője és C. B. Muthamma, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Képünkön: Indira Gandhi és Kádár János. (Kelet-Magyarország telefotó) gunkért, függetlenségünkért, amelyet 25 évvel ezelőtt vív­tunk ki. El kell mondanom önöknek, hogy ebben a harc­ban tevékenyen kivették ré­szüket az indiai nők is. Ez a magyarázata annak, hogy ma is olyan jelentős szere­pet tudnák betölteni orszá­gunk fejlesztésében, építésé­ben. — Az önök országa szo­cialista köztársaság, s mi is a szocializmust fogadtuk el célként, mert ettől várjuk a választ népünk és országunk fő kérdéseire. Bár ismert, hogy India nem tekinthető ipari országnak, már jelen­tős modern iparágakat hoz­tunk létre. Indiai tudósok megszerezték azt a tudást és képességet, hogy atomerőmű­vet építsenek. — Amikor 1947-ben kivív­tuk függetlenségünket, nagy feladatok álltak előttünk. Ügy érezzük, hogy jelentős előrehaladást értünk el. Ha azonban az előttünk álló cé­lokat tekintjük, azt, hogy hova kell népünket elvezet­ni, úgy érezzük, hogy fel­adataink megvalósításának még a széléig sem jutottunk el. Jelenleg 81 millió gyer­mek jár Indiában iskolába, s hárommillió diák tanul az egyetemeken. Ugyanakkor nagyon sokan még azért nem járhatnak iskolába, mert nem volt elég erőnk és anya­gi lehetőségünk ahhoz, hogy kellő számú iskolát építsünk, vagy hogy a tanuláshoz szük­séges felszereléseket bizto­sítsuk. Ám lépésről lépésre, tervről tervre fokozatosan haladunk előre. — Külön öröm számunk­ra, hogy ilyen jó barátaink vannak, mint Magyarország kormánya és népe. Itt, e gyűlésen a mi nyelvünkön és az önök nyelvén jelszó hir­deti a közöttünk lévő barát­ság elmélyítését. Ügy vél­jük, hogy csak egymás meg­értésével jöhet létre az igazi barátság, csak ilyen megér­tés és együttműködés ered­ményezhet békét. Önök ugyanúgy, mint én, látták a háború szörnyűségeit, pusztí­tásait Ez is a békére köte­lez bennünket, mert mind­annyian tudjuk, hogy csak a béke körülményei között ke­rülhet sor valódi haladásra. Ismételten köszönöm, hogy lehetőséget adtak a gyár munkájának megismerésé­re, s arra, hogy üdvözölhes­sem önöket, önökön keresz­tül pedig e szép ország egész népét. Legjobb kívánságo­mat fejezem ki valameny- nyiüknek — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét In­dira Gandhi. Ezután Fock Jenő minisz­terelnök lépett a mikrofon­hoz. (Folytatás a 2. oldalon) A kormány és a SZOT ve­zetői tanácskozást tartottak, megállapították, hogy a leg­utóbbi megbeszélésükön el­határozott célok és tenniva­lók teljesültek, illetve a vég­rehajtásukhoz szükséges in­tézkedések megtörténtek. A kormány és a SZOT veze­tői mostani tanácskozásukon elsősorban az életszínvonal növekedésére vonatkozó ter­vek megvalósításáról, a mun­kaidő-csökkentésről, vala­mint a szocialista brigádve­zetők tanácskozásáról, ta­pasztalatairól cserélték ki véleményüket. Megállapították, hogy a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének 1971. évi átlagos emelkedése megfelelt a népgazdasági tervnek és a nemzeti jövedelem emelkedé­sével arányosan alakult. En­nek megfelelően 1971-ben a reálbérek 2,5 százalékkal, a reáljövedelmek pedig 5 szá­zalékkal nőttek. Az elhatáro­zásnak megfelelően végrehaj­tásra került az alsó- és kö­zépfokú iskolákban tanító pe­dagógusok, az egészségügy területén dolgozók és a gyógyszerészek fizetésének emelése. Javult a több és jobb munkát végző dolgo­zók, valamint a vállalati törzsgárda anyagi és erkölcsi elismerése, megbecsülése. Mind több vállalat alkalmaz olyan ösztönző bérformákat, amelyek alkalmasak arra, hogy az átlagosnál többet nyújtó dolgozók a rendelke­zésre álló bérkeretből és nye­reségrészesedésből magasabb fizetést, jövedelmet érhesse­nek el. Ugyanakkor megállapítot­ták, hogy több problémával foglalkozni kell. Fokozatosan ki kell küszöbölni, hogy az állami ipar egyes vállalatai­nál a munkáskeresetek indo­kolatlanul alacsonyabbak le­gyenek, mint egyes szövet­kezetek hasonló munkaköré­ben. Különböző okok hatá­sára egyik évről a másikra a bérből és fizetésből élők egyes csoportjainak reáljöve­delme nem nő, esetleg csök­ken. Ennek okai részben a család növekedése, a nyug­díjba kerülés, részben pedig a keresetváltozások és árnö­vekedések. A további intéz­kedések során e problémára megfelelő figyelmet kell for­dítani. A kormány és a SZOT vezetői egyetértettek abban, hogy csökkent az olcsó árucik. kék hiánya, azonban az ala­csonyabb vásárlóerejű lakos­ság ilyen árukkal való ellá­tottsága még nem javult kel­lőképpen. Erőteljesen végre kell hajtani a kormány hatá­rozatait azokkal szemben, akik jövedelmüket nem munkával, hanem spekuláció­val szerzik. A kormány és a SZOT ve­zetői megállapodtak abban, hogy az év hátralévő idősza­kában az illetékes állami és szakszervezeti szerveknek egyaránt fokozott figyelem­mel kell kísérniük és rend­szeresen ellenőrizniük kell a fogyasztói árszínvonal és a bérek alakulását, és gondos­kodni kell arról, hogy az 1972. évre tervezett reálbér- növekedés megvalósuljon. Hangsúlyozták, hogy ennek különösen nagy a jelentősége a kisebb jövedelmű és több- gyermekes munkáscsaládok, valamint a nyugdíjasok élet- körülményeinek alakulásá­ban. A kormány által tett in­tézkedésele, a vállalatok ja­vuló gazdálkodása, valamint a szakszervezetek ez irányú erőfeszítései nyomán a dol­gozók munkahely-változtatá­sának mértéke az elmúlt év­ben csökkent. A munkaerő- mozgás szintje azonban még mindig magas, ennek mér, séglésére még további közös erőfeszítésekre van szükség. A szervezési és vezetési szín­vonal javulásának, valamint a szakszervezetek fellépésé­nek eredményeként a túlórá­zás 1971-ben a megelőző év­hez képest 17 százalékkal csökkent. A kormány és a SZOT ve­zetői megbeszélést folytattak a munkaidő-csökkentés to­vábbi kiterjesztéséről az ipa­ri, építőipari ágazatokon kí­vüli területeken. Megállapod­tak abban, hogy 1972. második fél évében lehetővé kell tenni az iparhoz, illetve az építő­iparhoz szorosan kapcsolódó, kutató- szervezőintézetek munkaidő-csökkentésének végrehajtását. Az erre vonat­kozó kormányzati döntés a közeljövőben megszületik. A többi ágazatban és terü­leten a munkaidő-csökkentés előkészítésére és a végrehaj­tás feltételeinek biztosítására fel kell készülni. A tervezete­ket a kormány még ez év vé­gén megtárgyalja és kijelöli az erre vonatkozó teendőket. A SZOT vezetői tájékoz­tatták a kormány vezetőit, hogy a szakszervezeti moz­galomban, Valamint a szocia­lista brigádvezetők körében megelégedést váltott ki az a két kormányzati intézkedés, amelyek arról rendelkeztek, hogy a vállalat által adomá­nyozható „A vállalat kiváló brigádja” kitüntetéssel járó pénzjutalmak összege költ­ségként úgy számolható el, hogy a bérszínvonal, illetve a bértömeg megállapításánál, számításba vételénél azt nem kell figyelembe venni. Magas erkölcsi megbecsülésnek mi­nősítik azt a rendelkezést, hogy 1973-tól a Munka Vörös Zászló Érdemrendje is ado­mányozható a szocialista bri­gádok, munkacsoportok ré­szére. A kormány és a SZOT ve­zetői megvitatták továbbá a szocialista brigádvezetői ta­nácskozások tapasztalatait, s (Folytatás a 2. oldalon.) Találkozó az MSZMP Központi Bizottságának székházában Az MSZMP Központi Bi­zottsága szerdán vendégül látta azokat a pedagóguso­kat, tudósokat, párt-, állami és társadalmi funkcionáriu­sokat, akik jelentős részt vállaltak a Központi Bizott­ságnak az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határoza­ta előkészítésében. A rész­vevőket Aczél György, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára üdvözölte. A baráti hangulatú ösz- szejövetelen Kádár János, a Központi Bizottság első tit­kára tolmácsolta az MS7MI* Központi Bizottságának el-» ismerését és köszönetét a résztvevőknek, és rajtuk ke» resztül mindazoknak, akii* segítették a Központi Bi-j zottság határozatának előké-j szításét. (MTI) Vilié PROlETÁRlAI.eemOUETEKI

Next

/
Oldalképek
Tartalom