Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

1972. június 20. BZL3T-MAGYARORSZA0 Törvény és alkohol nyíregyháza uj, modern épülete a mártí­rok TERÉN FELÉPÜLT KILENCSZINTES ÍROD AH AZ. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Orvosvárán Szaboícs-Szalmárban Cél: a magasabb szintű gyógyító munka 5. oldal Nyelvi labor, tehetséggondozó szakkör 1400 munkás-paraszt fiatal részesül ősztől külön képzésben megyénkben Ha valaki nem tudná, hogy hazánkban mely na­pokon fizetnek bért, nem kellene megérdeklődnie: az utcán, a járókelők között támolygó ittas emberek gya­koriságából kikövetkeztet­hetné. S hogy ez valóban így van, megerősíti az a statisztikai adat, amely sze­rint 1960 és 1970 között, mi­alatt az egy főre jutó reál- jövedelem 59 százalékkal emelkedett, az alkoholtar­talmú italok fogyasztása vá­sárlói áron 60 százalékkal nőtt. A jövedelem növeke­dését egyenes arányban kö­vette a szeszes italokra köl­tött pénz. S ennek hatása nemcsak az utcán mutatkozik, ha­nem a családok és az egyé­nek életében is. Számtalan konfliktus, családi és egyé­ni tragédia forrása az alko­hol. Orvosi megfigyelések szerint a rendszeresen ivók 10—15 százaléka válik iszá­kossá, és ez utóbbiaknak egyharmada alkoholista be­teggé. Az alkoholistáknál súlyos idegrendszeri és bel­gyógyászati megbetegedések lépnek fel — elég példaként az alkoholos demenciára (elbutulás) vagy a májzsu­gorodásra hivatkoznunk. Az alkohol okozta károk csak részben fejezhetők ki fo­rintban. de amennyi átszá­mítható, az is tetemes ösz- szegre rúg. Az alkohol okoz­ta közúti baleseti károkat például 1969-ben nyolcvan- millió forintra becsülték, az üzemi baleseti károkat pe­dig mintegy hétszázmillió forintra. Sokan felvetették, hogy ha mind a családok életé­ben, mind az emberi szer­vezetben, mind forintban mérhetően ekkora károkat okoz az alkohol, akkor mi­ért hozzák forgalomba. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt voltak már kísérletek a világon a szeszforgalmazás állami be­tiltására — közismert az USA esete —, ám ezek nem küszöbölték ki az alkoholiz­must sem és a szeszfogyasz­tást sem, csupán a csempé­szést, a tiltott forgalmazást, az árakat növelték. Más­részt aligha képzelhető el, hogy egy csapásra beszün­tethető a szeszes italok fo­gyasztása, ha már több ezer éve tart. De hiszen miért is kéne beszüntetni, mondják má­sok, ha alkalmanként a mértékletes fogyasztás jóté­kony, a társas életet „ola­jozó” hatását tekintjük. Ám ki tudja megmondani, mi vagy mennyi a mértékletes? Mikor kell megállni? Erre általános szabály nincs, és éppen azok nem ismerik ezt a határt, akiknél iszá- kosságra, majd alkoholiz­musra vezet a kezdetben alkalmi italozás. így hát marad a lehetsé­ges, bár nehezebb megoldás: olyan közszellemet igyek­szünk kialakítani, amely nem holmi férfias cseleke­detnek tekinti a részegséget, részegeskedést, hanem an­nak értékeli, ami: emberi mivoltunkból kivetkőző ma­gatartásnak, a normálistól való eltérésnek, végső soron — mert erre vezet — beteg­ségnek. Az első társadalmi, or­szágos méretű tett, ami egy ilyen felfogásnak támoga­tást nyújt, és ami követke­zetesen végiggondolva így tekinti az alkoholizmust, az az idén — közvetlenül az alkotmánymódosítás után — az országgyűlés áprilisi ülé­sén elfogadott II. törvény. Az egészségügyi törvény, amely harmadik részének második fejezetében kitér az alkoholizmusra. A 35. paragrafus első bekezdésé­ben kimondja: „Azt az al­koholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával csa­ládját, kiskorú gyermekei­nek fejlődését, saját egész­ségét, környezetének bizton­ságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munka­helyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, az egész­ségügyi szerv jogosult gon­dozáson való részvételre kö­telezni, illetőleg elrendelni a gyógykezelésnek kórházi al­koholelvonó osztályon (rész­legen) történő foganatosítá­sát. A kórházi gyógykezelés tartama — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — nem haladhatja meg a fo­lyamatos hat hónapot.” A következő paragrafus azt is kimondja, hogy az ittas sze­mélyt, „aki nyilvános he­lyen botrányt okoz, vagy magával tehetetlen, a rend­őrség szervei kijózanító szó* bára szállíthatják”, ahol őt „kijózanodásáig, de legfel­jebb Huszonnégy órai idő­tartamra” lehet visszatarta­ni. Hiba lenne, ha mindent a törvényre és foganatosítóira hagynánk, és ezzel elinté- zettnek tekintenénk az al­koholizmus ügyét. A tör­vény fontos kiindulópont az alkoholizmus elleni küzde­lemben, amely egyfelől az iszákosság elfajulásának eleve gátat igyekszik vetni, másfelől az alkoholisták gyógykezeléséről intézkedik. Nemcsak annyira lesz hat­hatós, amennyire foganato­sítják, hanem annyira, amennyire a társadalmi megítélés magáévá teszi az iszákosságnak és az alkoho­lizmusnak a törvényben ki­fejezésre jutó, közérdekű Fiatal orvosok kezdik meg nyári gyakorlatukat a nyír­egyházi kórházban. A terü­lettel, a vidékkel való is­merkedés már jól bevált módszer ahhoz, hogy a kli­nikai ismeretek után a vég­ző orvosok megismerjék a vidék gondjait, lássák, mi­lyen feladatok várnak majd rájuk. A gyakorlókon kívül a megyében várják azokat is, akik diplomájukat meg­kapván Szabolcs-Szatmár- ban készülnek hivatásuk gyakorlására. Az elmúlt évek azt bizo­nyítják, hogy a községek és városok nagy gonddal ké­szülnek a fiatal orvosok fo­gadására. Az elmúlt 10 esz­tendő alatt 100 orvosi la­kás készült, illetve a taná­csok házak vásárlásával tet­ték lehetővé az ide érkezők letelepedését. A körzeti or­vosok megfelelő munkafel­tételeinek megteremtése ér­dekében a körzetekben meg­alakultak a segítő csopor­tok, a védőnők, orvosírno­kok, szociális gondozók, há­zibeteg-ápolók együttesei, melyek igen sok aprómun­kát vesznek le a gyógyító munkát végzők válláról. Megyénk körzeti orvosai­ra hihetetlenül nagy fel­adatok hárulnak. A múlt évben a 191 körzeti orvos 2 millió 800 ezer embert lá­tott el a rendelőkben, 100 ezer fekvőbeteget kerestek fel lakásukon, 13 ezret utal­tak kórházba. A hivatástu­dattal végzett munka mel­lett igen sokat vettek részt a tudományos képzésben, ta­nulmányokkal, kutatások­kal gazdagították a szaktu­dományokat. Egy nemrég tartott tudo­mányos konferencián az eredmények számbavétele mellett megfogalmazódtak azok a gondok, melyeknek megszüntetésén fáradozik egészségvezetésünk. Ezek között első helyen áll a szakrendelések tökéletesí­tése. A cél, hogy ezek ne a körzetek feladatát töltsék be, hanem emberi kapcsola­tokat teremtve magasabb szintű elemző és gyógyító munkát végezzenek. Nagy erőfeszítések történnek a kórházi ágyak számának nö­velésére, amit az is indokol, hogy Szabolcs-Szatmár ágy­ellátottságában országos szinten az utolsó előtti he­lyen állunk. 10 ezer lakosra 34.6 ágy jut, ami kevés. Az orvosvárás időszaká­ban megfogalmazódott egy kívánság is az orvosok ré­széről, mégpedig azon a kerekasztal-konferencián, melyen a körzeti munka aktuális kérdéseit vizsgál­ták. Ez pedig nem más, mint az az igény: kapjanak mind nagyobb szerepet a községekben, városokban működő körzeti orvosok a közéletben, egészségügyi te­vékenységük egészüljön ki a tudatformáló munkával is. A két terület kiegészíti egy­mást, lehetőséget ad az or­vos és lakos közötti kapcso­lat elmélyülésére, és haté­kony tényezőjévé válik az általános egészségügyi hely­zet javításának. Megyénk ezekkel a gon­dokkal és nem kis lehető­ségekkel készül arra, hogy a most végzett orvosokat fo­gadja. b. 1. Az elmúlt iskolai évben 69 csoportban 1127 munkás-pa­raszt fiatal vett részt a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsé és a megyei tanács művelődési osztálya által kö­zösen szervezett szakkörök­ben. Kiss Elek, az SZMT kulturális bizottságának ve­zetője elmondta, hogy az 1971—72-es tanévre a szak- szervezetek százezer forin­tot költöttek a fizikai dolgo­zók gyermekeinek tanulmá­nyi gondozására. A szerve­zésben segítséget nyújtottak a munkahelyek szakszerveze­ti bizottságai is. Huszonöt általános iskolá­ban a VII. és VIII. osztály­ban hat tantárgyból a kö­zépiskolai felvételik könnyí­tésére előkészítő tanfolyamot szerveztek, melyeken 657 fiatal vett részt. Ä szülők, a tanárok és a tanulók is igen hasznosnak tartják az előké­szítő szakköröket, ahol első­sorban a gyakorlást, a kész­ségfejlesztést szorgalmazták a pedagógusok, rendszerez­ték az általános iskola tan­anyagának leglényegesebb részeit. A VIII. osztályban a középiskolai feladatokkal is is­merkedtek matematikából és orosz nyelvből. Az előkészítő szakkörök eredményeit jelzi, hogy a résztvevők 87 száza­lékát fel is vették a közép­iskolákba. Gondot fordítottak a kö­zépiskolában tanuló munkás- paraszt fiatalok szakköreire is, ahol a legjobb szaktaná­rokat kérték fel a szakkörök vezetésére. A középiskolák I. és II. osztályaiban szak­köröket, s bentlakásos orosz nyelvi felvételi előkészítő tanfolyamokat, a IV. osz­tályban pedig a kiemelke­dően tehetséges fiataloknak orosz nyelvből külön előké­szítőt szerveztek. Húsz középiskolában 3* csoportban hét tantárgyból 470 tanuló mélyítette ei tu­A matematikával szemben támasztott társadalmi köve­telmények az utóbbi egy—két évtizedben világszerte, így hazánkban is rendkívül megnőttek. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy szá­zadunkban olyan önálló ma­tematikai tudományágak alakultak ki — természete­sen hosszú előzményekre támaszkodva —, mint a hal­mazelmélet, a matematikai logika, a valószínűségelmé­let, a funkcionál-analízis, az információelmélet, az absztrakt algebra, a játék- elmélet, az operációkuta­tás, az automaták elmélete, a számítástechnika. Az utolsó két évtized fej­lődését jól mutatja, hogy 1950 és 1970 között világvi­szonylatban megháromszo­rozódott a matematikai pub­likációk száma. A matema­tika a mai korszerű művelt­ség elengedhetetlen, szerves részévé vált. Annak érdeké­ben, hogy ez a felismerés széles körben terjedjen, át­menjen a magyar társada­lom köztudatába is, dicsére­tesen sokat tett a negyed­századdal ezelőtt alapított Bolyai János Matematikai Társulat. A magyar matematikusok 1947. június 21-én alapították meg Szegeden, az 1894-ben alakult Eötvös Loránd Ma­tematikai és Fizikai Társu­lat utódaként. Tagsága fő­ként az egyetemek, valamint az általános és középisko­lák szaktanáraiból tevődik össze, de jelentős számban találjuk soraiban a nagyüze­mek, tudományos intézetek szakembereit is. A társulat­nak csaknem húsz vidéki tagozata tevékenykedik ered­ményesen. Tudományos szakosztálya elsősorban az dúsát. Különösen a matema­tikai feladatok megoldásá­ban, a logikai készség fej­lesztésében értek el szép eredményeket a fiatalok. A tanfolyamok 36 különórá­ban adtak lehetőséget a munkás-paraszt tanulóknak, hogy az iskolai órákon kívül bővítsék ismereteiket. Bentlakásos — négynapos — tanfolyamokat is rendez­tek a IV. osztályos tanulók­nak. Többségük falusi gim­náziumból jött, tizenegy is­kolából, s 48-an vettek részt a társalgási nyelvgyakorla­tokból, leíró nyelvtani elő­adásokból, nyelvi leborató- riumú gyakorlatokból és iro­dalmi előadásokból álló, ösz- szesen 30 órás foglalkozáso­kon. Kísérleti jelleggel a ki­emelkedően tehetséges fia­taloknak orosz nyelvi tehet­séggondozó szakkört is szer­veztek a megyében. Tizen­öten vettek részt a szakkör munkájában, közülük 12 a fizikai szülők gyermeke. A foglalkozásokon három té­makör szerepelt: orosz nyelvi társalgás, leíró nyelvtani gyakorlatok és a Szovjetunió története. A tehetséggondozó szakkör munkáját a tanár­képző főiskola orosz nyelvi tanszéke is eredményesen se­gítette. A középiskolai ta­nulmányi versenyen orosz nyelvből a szakkör kilenc tagja vett részt. A megyei döntőbe négyen jutottak,” a tavaszi országos versenyen két szabolcsi vett részt, akik a megyei döntőn első és má­sodik helyezést értek el. Már most megkezdték a felkészülést a következő tan­évre: októberben indulnak a szakkörök, előkészítők 83 csoportban 1400 munkás-pa­raszt fiatal tanulmányi gon­dozását oldják meg, s erre 150 ezer forintot költenek a szakszervezetek, (páll) egyes feladatok matematikai modelljeinek kidolgozásával foglalkozik. Az oktatási szakosztály fő feladatának a középiskolai matematika- tanárok számítógépes to­vábbképzését, valamint kü­lönböző számítástechnikai kérdések vizsgálatát tekinti. A társulat néhány éve mű­ködő alkalmazott matemati­kai szakosztálya hasznos vi­tákat szervez a matematika alkalmazásának elősegítésé­re, az ezzel kapcsolatos kér­dések tisztázására. Mint ismeretes, a mate­matika gyakorlati alkalma­zásának egyik fő területe a számítástechnika; elektro­nikus számítógépek széles körű alkalmazása. Bár-e té­ren az utóbbi években sok történt, még mindig nem elég. A gyorsuló fejlődést jelzi, hogy mig a hatvanas évek elején az országban tíz számítógép volt, jelen­leg 160 működik. Számító­gépeink nagyobb hányadát, mintegy kétharmadát — s ezek között is a fejlettebb, nagyobb kiépítettségű és kapacitású, úgynevezett har­madik generációs gépeket — az utolsó három esztendő­ben helyezték üzembe. Két­ségtelen, hogy az egymillió lakosra eső 16 számítógéppel még szerény helyet fogla­lunk el a hozzánk hasonló gazdasági fejlettségű orszá­gok sorában; a fejlődés azonban megindult, s reális remény van arra, hogy az egyre lendületesebb lesz. Az ehhez szükséges szak­embergárda biztosításában is növekvő feladatok várnak az eddigi jó munkáját jog­gal ünneplő Bolyai János Matematikai Társulatra, aae nak tagságára. megítélését. (n) Szokatlan vidámsággal lépett be Pomáz Rezső hét­fő reggel az iroda ajtaján. Széles mosollyal üdvözölte kartársait és fütyörészve munkához látott. — Mi történt veled, Re­zsőként? — kérdezte cso­dálkozva Kenéz osztályve­zető az ebédlőben. — Rád sem ismerek, úgy megvál­toztál. Úgy látszik, jót tett neked a hétvégi pihenés — Akár hiszed, akár nem, egy perc megállásom sem volt — nevetett Pomáz és játékosan odébb fricskázta a sótartót. — Minek köszönhető ak­kor az a jókedv? ötösöd van a lottón? — Soha életemben nem lottóztam. — Elutazott talán az anyósod? — firtatta tovább Kenéz. — Dehogy utazott — ka­cagott Pomáz. — Éppen tegnap jelentette be, hogy az idén nem megy sehova sem nyaralni. — Most már végképp nem értelek. Ennek örülsz annyira? Pomáz közelebb tolta szé­Engesztelés két az asztalhoz és pajko­san Kenéz osztályvezető vál­lára csapott. — Sohasem találnád el, Kenézkém. Inkább elmon­dom! Képzeld, rajtakaptam a feleségemet! — Nocsak! — kiáltott fel meglepetten Kenéz. — Lá­tod, ezt nem hittem volna arról a rendes kis asszony­káról. — Én sem, hidd el, bará­tom! — Hogy történt, meséld el! Váratlanul tértél talán haza? — Úgy, ahogy mondod! — kezdte örömtől csillogó szemmel Pomáz. — Tudod, egész vasárnap délelőtt vi­tatkoztunk. A szokásos té­mán, hogy miért kell ne­kem minden vasárnap dél­után futballmeccsre men nem. Idegességemben elro­hantam, még az ebédet sem vártam meg. Olyan sokáig kószáltam, hogy mire kiér­tem a stadionba, megkez­dődött a mérkőzés és már egy jegyet sem lehetett kap­ni. Azt gondoltam, megvá­rom a második félidőt és akkor bemegyek. Aztán hir­telen eleredt az eső... — Mire te hazamentéi — vágott közbe izgatottan Ke­néz. — Igen, gondoltam, leg­alább kiengesztelem az asz- szonyt — folytatta a neve­téstől fuldokolva Pomáz. — Szegény barátom! — sajnálkozott Kenéz osztály- vezető. — Szóval, hirtelen benyi­tok az ajtón, és mit látok? Ott ül az asszony a televí­zió előtt és a Fradi—Hon­véd meccset nézi. Mit né­zi!? Bámulja, falja a sze­mével, az arca kipirulva az izgalomtól. És azóta úgy élünk, Kenézkém, mint két galamb! N. K Huszonöt éves a Bolyai János Matematikai Társulat

Next

/
Oldalképek
Tartalom