Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám

ÍM. jSnfőjí ff. Átalakították a ciprusi kormányt Oroszul tanulnak! Dimitrov-szohor Moszkvában Pénteken Moszkvában a Dimitrov utcában leleplezték Georgi Dimitrov szobrát. A leleplezéssel kapcsolatos nagygyűlés elnökségében he­lyet foglalt Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, valamint több más párt- és állami vezető. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet - Todor Pavlov, a Bolgár KP KB Politikai Bizottságának tagja és több más bolgár vezető, akik a szoboravatásra érkeztek a szovjet fővárosba. Viktor Grisin rövid beszé­dében méltatta Georgi Di­mitrov érdemeit. A Bolgár KP Központi Bi­zottsága és Todor Zsivkov nevében Todor Pavlov a bolgár munkásosztály és az egész bolgár nép háláját és köszönetét tolmácsolta a Szovjetuniónak, hogy Moszk­vában emléket állítottak Georgi Dimitrovnak, a bol­gár nép nagyszerű fiának. AESZ°határozat Afrika országai igyipfom mellett állnak Az Afrikai Egységszervezet közel-keleti határozata a leg­keményebb határozat, ame­lyet a szervezet kebelében valaha is elfogadtak — je­lentette ki Ghalefo egyiptomi külügyminiszter az AESZ IX. csúcsértekezletéről szólva. Ghaleb kiemelte a határo­zat legfontosabb elemeit: — Teljes támogatás Egyip­tomnak az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon; —az ENSZ Biztonsági' Ta­nácsa 1967. november 22-i határozatának végrehajtását akadályozó izraeli politika megbélyegzése; — készség arra, hogy (az AESZ-tagországok) megad, nak minden segítséget Egyiptomnak a megszállt te­rületek felszabadításáért ví­vott törvényes harcához; — felhívás minden AESZ- tagországihoz, hogy utasítsák A Szovjetunió tájai ŐSZÉT FÖLDÖN Az USA űrhajósai készülnek a szovjetekkel közös kísérletekre OEDZSONIKIDZE, AZ ŐSZÉT AUTONÓM KÖZTÁRSASÁG FŐVÁROSA, LENIN TÉR, Makariosz érsek, Ciprus elnöke csütörtökön átalakí­totta kormányát — de nem Athén szája íze szerint. Papadopulosz rendszere, mint ismeretes, ez év feb­ruárjában ultimátumban kö­vetelte Makariosztól a cipru­si kormány Athén- és Gri- vasz-barát politikusokkal va­ló kiegészítését, ahogyan ők mondták, „a nemzeti egység kormányának megalakítá­sát.” A csütörtökön megalakult új Makariosz-kormányban a tíz volt miniszter közül há­romnak lelni fel a nevét is­mét. Ezek: Pacalidesz pénz­ügyminiszter, Glikisz egész­ségügy-miniszter — mind­kettő megtartotta tárcáját — és Joannidesz, aki az előző kormányban igazságügy-mi­niszter volt, most pedig bel­ügyminiszter lett. Valószínű, hogy ö kapja a hadügyi tár­cát is, amelyet a hagyo­mány szerint ugyanaz vezet, mint a belügyminisztériu­mot, (A korábbi belügy- és hadügyminiszter Komodro- 1 mosz volt.) A májusban lemondott Kiprianu külügyminiszter helyét Hrisztofidesz foglalta el. Makariosz környezetében azt mondják — írja az AP — hogy a kormány-átalakítást az érsek-elnök valóban „bé­kítő” gesztusnak szánta Athén felé, ha azt tekintjük, hogy a görög junta által ki­fogásolt minisztereket levál* tóttá, ugyanakkor viszont szigorúan maga választotta az utódminisztereket, akik közül egyik sem mondható Athén vagy Grivasz kedvelt- jének. Nixon elő ok találkozott a Fehér Házban James C. Fleteherrel, az Országos Űr­kutatási Hivatal (NASA) igazgatójával és az Apol­lo—16 holdrákéta űrhajósai­val — John Younggal, Charles Duke-kal, Thomas K. Mattinglyvel. A találkozó célja az volt, hogy megvi­tassa velük az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió együttműködésének kérdé­seit a világűr kutatásában. Mint a találkozó után Fletcher közölte, Nixon el­nök véleménye szerint a szovjet és az amerikai űr­hajóknak a világűrben váló 1975-re tervezett összekap­A Külügyminisztérium meghívására június 14-től 16-ig Milan Venisnik kül­ügyminiszter-helyettes veze­tésével Budapesten tartóz­kodott a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának kül­döttsége. A küldöttséggel Marjai Jó­zsef külügyminiszter-helyet­tes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa ba­ráti megbeszélést folytatott csolása „megveti az alapját a Szovjetunióval való tartós együttműködésnek a koz­mikus kutatások más terüle­tein is.” A NASA igazgatója elmon­dotta: Houstonban júliusban találkoznak a Szovjetunió és az Egyesült Államok képvi­selői, hogy megvitassa a két ország űregyüttműködésé­nek konkrét problémáit. Ki­fejezte azt a reményét, hogy a szovjet és az amerikai űr­hajósok hamarosan meg­kezdhetik a közös gyakorla­tokat az Egyesült Államok­ban és a Szovjetunióban. Mint mondotta, sok ' ameri­kai űrhajós már megkezdte az orosz nyelvtanulást. a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság közötti kapcsolatokról, az együtt­működés továbbfejlesztésé­nek lehetőségeiről, véleményt cseréltek az időszerű nem­zetközi kérdésekről, az euró­pai biztonsági rendszer meg­teremtését elősegítő soron következő lépésekről. Milan Venisniket fogadta Péter János külügyminiszter. Észak-Oszétia és a Kárpá­ton túl dolgozóit már régóta baráti szálak fűzik egymás­hoz. Közismert, hogy több mint egy évtizede verseny­ben állnak egymással. A sors úgy, hozta, hogy jó­magam Észak-Oszétia föld­jén járhattam, megismerked- 1 hettem az ottani emberekkel, a nevezetességekkel, a váro­sokkal és falvakkal. Mind­járt szeretném hozzáfűzni, hogy az oszétek rendkívül vendégszeretők Amint az ember őszét földre lép, szinte az első pillanattól érzi ezt. Hadd említsek meg egy apró példát. Ha valahol arról kér­dezősködünk, hol találhat­nánk meg ezt és ezt az utcát, a kérdezett azonnal félbeszakítja társalgását a beszélgető partnerével, és : nemcsak hogy készségesen elmagysaraz^» -m. úttjráöyt, a ■ legrövidebb, .utat, dg rend­szerint el is kíséri a hely­színre az embert. Néhány szót fővárosukról, amelyet a nagy forradalmár­ról, Ordzsonikidze Szergóról neveztek el. Lakosai büszkék a helységre, amely a sebes folyású Tyerek partján terül el. A folyó a magas Kauká­zusban ered, és az ottani vi­dékek hírnökeként hömpö- lyögteti lefelé vizét az ország vólgyes részei felé... Ordzsonikídzében él az au­tonóm köztársaság lakossá­gának több mint a fele. A város alapjában véve a szovjet időszak alatt létesült. Parkjai és terei meglepnek festőiségükkel. A fehér ház­sorokkal ékeskedő lakóne­gyedek korszerűek, harmoni­kusan beleilleszkednek a vá­rost övező sziklás tájba, amely felett a fehér csúcsai­val ékeskedő Kázbek és 'Ahunda hegy őrködik. Szinte mindennap új és új létesítmények, iskolák, üz­letek, klubok, könyvtárak nyílnak a városban, újabb tanulási, kulturális és szóra­kozási lehetőségeket teremt­ve a lakosoknak. Ordzsoni­kidze napról napra növeli határait, nagyobbat lélegzik, fejlődik, szépül. Megannyi érdekesség, vagy pontosabban újdonság — a „Karmádon, Ibolya, Acamaz, Aranyhalacska, Nárcisz”. E nevek mögött új üzletek, ká­vézók, vendéglők rejlenek, amelyek az utóbbi időben je­lentek meg. A főutca a Béke sugarút, mely 'kéresztülszelf csaknem az egész várost. A „börzos” fák árnyéksávja alatt trolik, villamosok, autóbuszok és taxik suhannak. Kora reg­geltől késő estig sok tízezer ember fordul meg itt. Azt is mondhatnánk, ez a sugár­út a város szíve, itt kezdődik élete. Hozzátartozik a Lenin tér is, ahol a nagy proletár­vezér és a szovjet állam megalapítójának szobra emelkedik a magasba. Egy ismerősöm elmondta, hogy az oszétek, akik a köztársa­ság különböző részeiből ér­keznek Ordzsonikidzébe, el­sősorban ezt a teret keresik fel, hogy adózzanak 1 lijics emlékének. Az utóbbi időben különö­sen sok, a főváros lakói szá­mára örvendetes esemény történt: felépült a fémkohá­szok kultúrpalotája, amely csaknem ezer férőhelyes, ki­tárta kapuit az 1250 néző befogadására alkalmas Októ­ber szélesvásznú filmszín­ház, megnyílt az Észak-Őszét Zenei-Drámai Színház új épülete stb. A mai Észak-Oszétia fej­lett iparral és mezőgazdaság­gal rendelkező országrész. A hegyek lábainál ott állnak a geológusok fúrótornyai, a viaduktokon és alagutakon villamos vasutak szágulda­nak, a ragyogó napfényben szürke aszfaltcsíkok húzód­nak. A napsütötte völgyek­ben gyárak és üzemek ké­ményei, darutornyok látsza­nak, a repülőgépről itt is, ott is egyenes ulcájú váro­sok, nagyközségek, szőlőül­tetvények tűnnek föl. Csu­pán az utóbbi 10—12 év fo­lyamán az autonóm köztár­saságban több, mint 120 ipar- vállalat létesült. Egyre magasabbra emel­kedik a lakosság műveltsé­gének szintje. "Négy felsőfokú tanintézmény — az állami egyetem, az orvosi, agrártu­dományi, az ércbányászati főiskola, három tudományos kutatóintézet és 12 techni­kum működik itt. Az októberi forradalom előtt az őszét népnek nem volt saját nyilvános színháza és más művészeti létesítmé­nye. Jelenleg két színház, ál­lami filharmónia és sok mű­kedvelő színház szolgálja a nép kulturális igényeit. Maríny in Vasall Ungvár Milan Venisnik látogatása Budapesten A legfontosabb mérce A konzervüzem előtti tér­ről, mely a környező mezők fölött emelkedik, jól látható Weisz Sándor egész „biro­dalma,” 10 hektáron terül el itt a buján zöldellő kertészet, a zöldségfélék rendezett, gon­dozott soraival, a nyári nap­fényben csillogó fóliasátrak­kal, a kék eget tükröző mes­terséges tóval, amely e kis gazdaság vízellátását bizto­sítja. A brigádvezető nagy hév­vel, , szinte átszellemülten magyarázza, hogyan osztot­ták be a részlegeket, mit tettek és mit tesznek annak érdekében, hogy jó legyen a termés, hogyan igyekeznek a lehető legjobban kihasználni a fólia alatti tér minden négyzetméterét. A ' magyarázat hirtelen megszakad. Elmerengett, gondolatai másutt kalandoz­nak. Talán a zöldellő határ láttán képzelete egy régi fá­jó emléket idézett fel, ame­lyet egy alkalomkor elmon­dott nekem? .. .Több tucat vézna, cson­tig fogyott, a végsőkig ki­merült heftling (fogoly — németül) vánszorgott állig felfegyverzett SS-őrök kísé­retében a mezei úton. Mind fiatal, húsz év körüli fiúk, de úgy néztek ki, mintha aggastyánok lennének. Letarolt káposztaföld mel­lett haladtak el. Itt-ott az úton egy-egy földbe taposott kápQsztalevél hevert. Az éh­ségtől gyötört emberek sóvá­rogva nézték az utat. Az egyik fiú nem tudott ellen­állni a kisértésnek. Leha­jolt ... és elterült a földön. A rúgás a hasán érte. Nehe­zen kapkodta a levegőt, küszködve, minden erejét összeszedve próbált feltápász- kodni Tudta, hogy ha ez nem sikerül, mindennek vé­ge... A tagbaszakadt, erő­től duzzadó, jól táplált SS- katona kaján vigyorral néz­te hasztalan erőlködéseit. A harmadik kísérlet után le­vette válláról a géppisztolyt, közömbösen, mintha csak gyakorlatozna, meghúzta a ravaszt... A foglyok kövülten, a ré­mülettől dermedten nézték a szörnyű jelenetet. Weisz Sa­nyi arca fájdalmasan megvo- naglott, mintha a gyilkos go­lyó az ő testét érte volna. „Istenem! — nyilallt bele. — Mindez egy káposztale­vélért! Még a gondolat is képtelennek tűnt. Hogyan lehetséges az ilyesmi?” Hetek, hónapok múltak ál­landó rettegésben, a halál árnyékában. Sohasem felejti el azt a Breslau környéki tá­bort. Ha egy-egy pillanatra engedett a félelem fojtó szo­rítása, annál kínzóbban je­lentkezett az éhség... Tavaszodott. A megfo­gyatkozott fogoly csapatot délnyugati irányba hajtották. Egy nap arra ébredtek, hogy eltűnt az őrség. Kisebb cso­portokban folytatták az utat a csehszlovák határ felé. Május 8-án az útkanyarulat- ban feltűnt egy lovas kato­na, ösztönösen a fák mögé húzódtak. A katona azonban már észrevette őket. Hozzá­juk vágtatott. Törődött volt, egyenruháját belepte a por. Látszott rajta, hogy több na­pos szüntelen harc van mö­götte. Magyarázatra nem volt szükség. A fiúk külseje min­dent elmondott. A katona a ló oldalán függő börtáskába nyúlt, elővette élelmiszer­készletét: a kenyeret, sajtot, konzervet... Mintha egy új világ szele csapta volna meg a felsza­badult foglyokat. Egy olyan világé, ahol egészen más törvények szerint élnek az emljerek... Ezeket a törvényeket akar­ta Weisz Sándor érvényre juttatni, amikor bátyjával, Ferenccel, a mai Bolsevik Kolhoz elnökével az elsők közt szervezte Fertősalmáson a közös gazdaságot. Igaz, a kolhoz létrehozása egymagá­ban és egy csapásra még nem oldott meg mindent. Hosszú évek kitartó munkájára volt szükség, hogy megteremtsék mindenki számára a jómód biztos alapját. Weisz Sándor kommunista, kertészeti brigádvezető, a maga szűkebb munkaszaka­szán a lehető legderekasab- ban kivette részét ebből a nagy munkából. Már 25 éve irányítja a brigád munkáját. Az utóbbi évtizedben, akár kedvezett az időjárás, akár nem, a hektáronkénti ter­méshozam egyszer sem volt kevesebb a 200 mázsánál, de sokszor jóval felülmúlta ezt a mennyiséget. Nem ismer megalkuvást. A legnehezebb körülmények közt sem. A Batár gátján át­törő víz elsőnek a brigád földjeit öntötte el. Űjra kel­lett ültetni mindent. Aztán sok helyütt még egyszer ve­tettek, a gyakori esőzések miatt. De így is megvolt a 230 mázsa hektáronként! Valaki azt mondta nekem. hogy a két évtized alatt egyszer sem volt szabadsá­gon. Miért, érdeklődöm? öt­ven körül jár, ilyenkor már nem szabad túlfeszíteni a húrt. — Hát van nekem érre időm? — tárja szét a kar­ját. — Menjek el most, a legnagyobb dologidőben? — Nem éppen most, talán tavasszal kellett volna — próbálok vitába szállni ve­le. A brigádvezető elnézően mosolyog naivnak tűnő kér­désemen : — Tavasszal neveljük a palántákat. Attól függ min­den. — Na és ősszel? — Ősszel a fóliasátrakat csináltuk. — És tavalyelőtt? Gondolkodik egy ideig, majd a homlokára csap. — Ja, igen! Akkor telepí­tettük a gyümölcsösben a törpe fákat. Nagy elfoglaltsága ellené­re levelező hallgatóként el­végezte a Mukacsevói Mező- gazdasági Technikumot. Ám maga a diploma, ha az em­ber egyszer s mindenkorra megelégszik a „papírral”, nem sokat ér. Weisz Sándor állandóan tanul. Lakásában számtalan szakkönyvet és szakfolyóiratot lehet találni. Ezeket böngészi késő éjsza­káig az új, haladó módsze­rek után kutatva. És ami felkeltette érdeklődését, azt kikisérletezi. Előbb kisebb , parcellákon, s ha ügy látja, bevált, nagy táblákon, Sikerének talán fő titka, hogy magával tudta ragadni azokat, akik körülveszik. Botos Vince csoportvezető« vei több mint két évtizede dolgozik együtt a legna­gyobb egyetértésben. De a fiatalabb csoportvezetők — Tar Ferenc. Kenéz József — is a legnagyobb odaadással va­lósítják meg elgondolásait, elképzeléseit. ★ A révület csak néhány pillanatig tartott. A > súlyos emlékek derűs mosolyban ol­dódtak fel. Ismét munkájá­ról, elgondolásairól, kísérle­teiről beszél. Arról, hogyan lehetne még jobbat, még többet termelni Az ő munkáját méltóan értékeli a szovjet társadalom. Erről tanúskodnak a népgaz­dasági kiállításon kapott ér­mék, a jubileumi Lenin- érem és a legutóbbi magas kitüntetés — az Októberi Forradalom érdemrend. Lusztig Karoly Ungvar el az, Izrael által felajánlott erkölcsi és katonai támoga­tást. A pénteki Al Akhbar sür­geti az AESZ-.t, hogy a hatá­rozatot kövessék tettek; sújt­sanak le a tagországok Izrael afrikjai „jelenlétére”. Ez — mondja a lap — jem csu­pán az arab országok iránti szolidaritás kifejezője volna, de szervesen illeszkednék Af. rikának a fajüldöző rendsze­rek ellen vívott harcába is.” Az Al Gumliurija örömmel állapítja meg, hogy 41 afrikai ország — az ENSZ legnépe­sebb regionális csoportja — Egyiptom oldalán áll a meg­szállt területek felszabadítá. sának kérdésében. Az AESZ határozata azt mutatja — szö­gezi le a lap —, hogy Izrael­nek nem sikerül az arab fel­szabadító mozgalmakat az afrikaiaktól elszigetelnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom