Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám

mi. jönius fii. ÉTELÉT - M A 6 V ARC ftSZ AÖ S. old»! *■■■ ........ —-----------------------------------— - - Gondoskodás az idősekről Öntözni kell változatlanul! A futó zápor kevés Császárszállásig — mértek ugyan 114 millimétertől 201 milliméterig terjedő esőt. (A legalacsonyabb adatot Roho- don. a legmagasabbat Tisza- kóródon.) Csakhogy — fűzi hozzá — az esős napok szá­ma igen nagy. 39 esős naptól ötvennyolc napig. (A legala­csonyabb adat Tiszaszalkáról és a legmagasabb Nagyecsed- ről való.) Márpedig ezek az apró esők legnagyobbrészt el­párolognak. Hiába borul, dö­rög, villámuk, hiába hiszi azt az egyszerű ember, hogy esős napok jártak. A csendes eső elmaradt. A talajnak csak a felső rétege ázott át. Alatta méteres vastagságban száraz homok és agyag húzódik. Ebből két fontos tennivaló és megértenivaló származik mindazok számára, akik Sza. bolcsban öntözéssel foglal­koznak. kct műszakban öntözni! Az egyik tanulság növény- élettani. Ha a növényeket — itt főleg a kapásokról, Szabolcs legfontosabb növényeiről van szó — száraz tavasz, esőtlen május éri, akkor igen mélyre lenyújtják gyökereiket, hogy megtalálják a talajszínt alatt húzódó nedvességet. A nö­vénybiológusok fantasztiku­san hosszú ilyen gyökérzete­ket is megfigyeltek már. Csakhogy a sokat emlege­tett májusi aranyeső becsap­ta a növényeket. Nem eresz­tettek mély gyökereket. Mi­re a felszíni talajnedvesség elpárolog, már képtelenek gyökereiket alább növeszteni. Amint a jelenlegi felszíni nedvesség elpárolog, kiszá­radnak — van ahol énnek már , jelei is mutatkoznak. A másik öntözési tanács — a bizottság megállapítása sze­rint —■ a következő: át kell állni a két műszakra. Ugyan­is, amit nappal elöntöznek, annak a víznek a tudományos tapasztalatok szerint 45 szá­zaléka elpárolog. Majdnem felerészben ingyen járt a gép. működtek a berendezések dolgozott az öntözőmunkás. Fele körül elmegy, elpárolog, mert meleg a víz, nagy a fe­lülete, fúj a szél, a talajra hullott nedvesség is gyorsan párolog a fizika szabályai sze­rint. Az éjjeli öntözés az igazi. Annak közel 95 százaléka be- leivódik a talajba, hasznosul. Miért? Mert éjjel szélcsend van, hűvösebb, tehát kevés­bé párolgóbb a víz, a harmat, képződés miatt a levegő pá­ratartalma is erősebb. Ami lehull, az belemegy a talajba. Hogyan kell tehát csinálni? Két műszakot szervezni! Nappal szereljék át új terület, re a csöveket és éjjel indítsák be a motorokat. Az irányílúk figyel mezlelnek Medárd napjáról is beszél­gettünk az öntözési bizottság titkárával. Elmondta, hogy a néphit Magyarországon év. tizedes megfigyeléseken ala­pul. Nem pont június 8-a a fontos, hanem június eleje. Éghajlati viszonyaink szerint az az időjárás válik uralko­dóvá megyénkben is, ami jú­nius elején kialakult. Már­pedig most — ha még lesz­nek is záporok, — inkább a száraz időjárás lett úrrá. Befejezésül még annyit kö­zöl, hogy a bizottság meg­szervezte: valamennyi irá­nyító szerv számára 10 na­ponként rendelkezésre áll­jon üzemenként, az öntözé­si berendezések munkája, vízkivételi mennyisége. Az első jelentések most futnak be. Idén ősszel nem lesz szűk. ség utólagos népi ellenőrzési vizsgálatra ahhoz, hogy az elég drága berendezéseket ki, miért, mennyire nem hasz­nálta ki. Az irányítók termé­szetesen csak figyelmeztet­nek. A használók érdekében. Végül arra figyelmeztet az operatív bizottság titkára, hogy az öntözés legutolsó, de egyben a leglényegesebb ag­rotechnikai művelet a nö­vénytermesztésben. Ha rosz- szul és szakszerűtlenül esi. nálják. még az előző jó mun­kák eredményeit is el lehet vele rontani. Például a rossz kapáiéul lehet kárt okoz­ni. De itt a kár ' relatív. AmennviveL rqsszftbbul ka­páltunk. annyival kevesebb lesz a termés. Ha viszont az öntözést elrontjuk egyszer, véglegesen tönkretettük a nö­vénykultúrát. Itt van szere­pe a szakemberek összefogá­sának. a szaktanácsadásnak a béröntözésnek, a vízügyi tár­sulatok segítő és felajánlott szolgáltatásainak — melyeket eddig nem nagyon vettek igénybe Szabolcs termelőszö­vetkezetei. Ha e sorok megjelenésekor megint egy kis zápor suhan végig megyénkén, ne csap­jon be senkit. A talajvíz na­gyon alacsony. Amit lehet, öntözni kell. Medárd nem ho­zott esőt. Az embernek kell cselekednie. <GN2!) ÖREG, TÖRŐDÖTT EM­BER kopogtatott a községi párttitkár lakásának ajtaján. Valamilyen ügyes-bajos dol­ga akadt, amit el kellene in­tézni, de senki sem akar vele foglalkozni. Már járt a tsz-irodában is, a tanácshá­zán is, de mindenütt azt mondták neki: nem rájuk tartozik az ügye. így jutott el végül a párttitkárhoz, mint utolsó mentőkötélhez. Nem kommunista, nem párttag, de úgy hallotta, hogy a pártban tudnak segí­teni rajta. Hogy mi volt az öregem­ber ügye, baja, az most nem lényeges. Maga a tény az, ami elgondolkoztató. A mi pártunk és kormá­nyunk a felszabadulás óta sokat tett az öregekért. Anyagi erőnkhöz mérten a maximumát nyújtjuk annak, amit lehet. Nálunk minden­ki nyugdíjat kap, aki lega­lább tíz évig dolgozott vala­milyen állami vagy szövet­kezeti munkahelyen és el­érte a nyugdíjkorhatárt. Egyes vállalatok, községi ta­nácsok, termelőszövetkeze­tek napközi otthont, közös étkezdét, társalgót létesí­tettek az öregek számára, já­rulékot vagy segélyt adnak a nagyon rászorulóknak. Mindez tényszerűen tük­rözi a társadalmi gondolko­dást. Mégis, ha a fenti pél­dákhoz hasonló eseteket ta­pasztal az ember, az az ér­zése: nincs minden teljesen rendben az öregekről való gondoskodás körül. MÉG MA IS GYAKRAN HANGZIK EL az előreha­ladott korú emberek szájá­ból a fiataloknak címzett fi­gyelmeztetés: „Várjatok csak, egyszer majd ti is lesztek öregek!” Valóban, amíg az ember fiatal, rit­kán gondol az öregségre. .Vagy ha gondol is rá, fiája-, Ion nehéz megérteni, meny­nyi gonddal, bajjal jár: be­tegség, tehetetlenség, mellő­zés, stb. A nyugdíjas évek nehéz napjainak elviselésé­re nem elég az életfeltételek megteremtése, a szükséges anyagi eszközök biztosítása. Sokszor egy-egy jó szó, egy megértő pillantás, a pana­szok meghallgatása, az ap­ró-cseprő ügyek, emberi problémák megoldása és e"V cseppnyi kedvesség többet ér, mint száz forint segély. Persze, a pénz sem mellé­kes, és kár volna tagadni, vagy elhallgatni, hogy egyes esetekben kevés. Sajnos a párt és kormány csak az or­szág anyagi eszközeihez mérten tudja ellátni a nyug­díjasokat. Azzal, hogy vál­laltuk minden dolgozó em­ber nyugdíjellátását, azt is vállalnunk kellett, hogy az Mindkét tábor tökéletesen tisztában volt Temesvár je­lentőségével. Az urak semmi áldozatot nem sokallottak megtartásáért. Dózsa pedig a győzelemmel hosszú időre megszilárdíthatta volna a ke­resztesek hatalmi helyzetét, hogy aztán a parasztság érde­kei szerint intézzék a politi­kai rendezést. Nagy reménykedéssel kere­kedett fel a forradalmi sereg Maros alatti táborából és jú­nius 15-én megindult roppant tömegeivel Temesvár elfogla­lására. Eddigi sikereik önbi­zalommal töltötték el őket, becsvágyukat felszította az a tudat, hogy a végső katonai győzelemhez közelítenek minden lépésükkel. Mert — amint már emlí­tettük — Temesvár ez időben egyenértékű volt Budával, sőt tekintettel a török veszede­lemre, fontosabb a királyi székhelynél. Magyarország nagy kiterjedésű déli részei­nek erős védőbástyájaként kulcshelyzetet foglalt el az egész állam sorsa szempont­jából. Környéke széles kiter­jedésben gazdag. a síkság jól művelt és bőven termő. Nem véletlen, hogy Károly Róbert már a XIV. században fővárossá tette. Tíz esztendőn e célra fordítandó pénzt sokfelé osztjuk és nem min­denkinek jut belőle elegen­dő, különösen azok az idő­sebb emberek érzik ezt, akik életük nagy részében egyé­ni parasztok, kisiparosok, vagy alkalmi munkások vol­tak és ma nyugdíj helyett öregségi járulékot kapnak. Nehéz helyzetükön jelenleg csak a társadalmi összefo­gás segíthet. Egyes vállala­tok, termelőszövetkezetek — nyugdíj-kiegészítés címén — különböző juttatásokkal ed­dig is segítették a rászoru­lókat. A kormány legutóbbi intézkedései péfiig lehetővé teszik, hogy a munkaképes emberek tovább dolgozhas­sanak és keresetükkel kie­gészítsék nyugdíjukat. KAR, HOGY A SEGÍTŐ SZÁNDÉK még nem min­denütt nyilvánult meg tet­tekben. Pedig valójában olyan kicsi azoknak a tel­jesen magukra maradt öregeknek a száma, akik valamilyen oknál fogva a falu, az üzem, vagy más helyi közösség támogatására szorulnak, hogy minden kü­lönösebb erőfeszítés nélkül is tudnánk rajtuk segíteni. Rendszerint nem is a pénz hiányzik a segítséghez, ha­nem a szív. Ha akad valaki, aki megérti ezeknek a ne­héz körülmények között élő öregeknek a helyzetét és tesz is valamit az érde­kükben, akkor nagyon ha­mar enyhíteni lehet a gon­dokon. A kérdés csupán az: ki legyen a gazdája az öregek ügyének, ki vállalja a ve­lük való törődést? Vállal­hatja ezt a feladatot az üzem vagy a tsz vezetése, a tanács, a szakszervezet vagy a KISZ, de a legmegértőbb- nek ebben a tekintetben is a pártnak kell lennie. Nem véletlen, hogy az öregek is — ugyanúgy, mint minden­ki — ha másutt nem talál­nak megértésre, nem kap­nak segítséget, akkor a párt­hoz fordulnak. Lehetne vitatkozni azon, hogy a sok feladat mellett magukra vállalhatják-e a pártszervezetek még ezt is? Ebben a pillanatban azon­ban az öregek ügye nem megvitatásra váró elvi kér­dés, hanem nagyon is gya­korlati. Annyi mindent vál­laltak már a kommunisták ebben az országban, éppen ezt ne vállalhatnák? Éppen az egyik legszebb, legneme­sebb emberi kötelességünkről kellene lemondanunk? Le­het fontosabb feladata a mi pártszervezeteinknek, mint az öregekkel való törődés, de humánusabb aligha! át, 1316 és 1325 között innen irányította az országot. Úgy volt, hogy az Anjou-király végleges fővárossá avatja Te­mesvárt, nem utolsósorban az iszlám terjeszkedés mi­att. Ugyanebből az okból Hu­nyadi János is Temesvárt te­kintette igazi székhelyének. Átalakíttatta Károly Róbert egykori palotáját, amely ma is áll. Ebben a palotában ké­szült nagy hadjárataira, Te­mesvár volt a kiindulópontja a rigómezői, a nándorfehér­vári ütközetnek. A városban nevelkedett Hunyadi Mátyás, a magyar királyság legfénye­sebb uralkodója, s Hunyadi János nyomdokain ugyanin­nen verte a törököt kinizsi Pál. Miként Lippa Erdély felé. úgy Temesvár a Balkán felé számított érckapunak. És amilyen fontos volt megtar­tania a magyar királyságnak Ezek az emberek egy élet munkáját, verejtékét áldoz­ták azért, hogy a mi sor­sunk jobb, a mi életünk könnyebb legyen. És mind­ezért alig kívánnak valamit. PRÓBÁLJUK HAT ÓKÉT jobban megérteni; gondol­kodásuknak a miénktől el­térő vonásait, sajátos vilá­gukat. Figyeljünk oda a szavaikra, jó tanácsaikra, bírálataikra. Bocsássuk meg esetleges rigolyáikat, zsör- tölődésüket. Gondoljunk ar­ra, hogy egyszer mi is ha­sonlóak leszünk és nekünk is jólesik, ha majd a fiata­lok megértenek bennünket. Ha panaszkodnak, hall­gassuk meg őket és segít­sünk nekik. Ne küldözges­sük őket ügyes-bajos dolga­ikkal egyik asztaltól a má­sikhoz, hiszen ők már fárad­tak, nehezen járnak; in­tézzük el ügyeiket gyorsan és emberségesen. Ne saj­náljuk tőlük a szép szót, a kedvességet, a szeretetet. Olyan sok éven át vártak a szocializmusra, sokan közü­lük áldozatot hoztak, har­coltak érte; hadd legyen benne egy kis örömük! Ne csak ünnep legyen az öregek köszöntése, a hétköz­napjaikat változtassuk bé­kés, nyugodt pihenőnapokká. Akadnak pártszervezetek, amelyek már eddig is sokat tettek az öregekért. Legyen a cselekedetük jó példa má­sok számára is! Ha kell, a kommunisták mozgósítsák a munkahelyi, falusi, lakó­körzeti kollektívákat az öre­gek anyagi, erkölcsi segíté­se érdekében. Keltsék fel a fiatalabb nemzedékben a legjobb érzéseket, a tiszte­letet, a megbecsülést, a se­gítő gondoskodást a maga­tehetetlen öregek iránt. Hazánk nem tartozik a leggazdagabb országok kö­zé. Egyelőre nem rendel­kezünk az anyagi javak korlátlan bőségével, de azért emberi humánumban, sze- retetben, a sok munkában, gondban megöregedett apá­ink és anyáink megbecsülé­sében lehetünk mindenkinél gazdagabbak, bőkezűbbek. A JÓ SZÁNDÉK ott szunnyad minden emberi szívben, csak fel kell éb­reszteni, tettekre kell vál­toztatni az érzelmeket. Most is — mint mindig — a kom­munistákra vár a példamu­tatás. Valakinek szervezni, kezdeményezni kell. Ha a pártszervezetek megmozdul­nak, velük mozdul az egész ország és az eddiginél szebb, melegebb őszi napok ragyogják májd be az idő­sek életét. függetlensége védelmében ugyanúgy nélkülözhetetlen volt a töröknek európai hódí­tó tervei érdekében. Ha Dó­zsa birtokba veheti, az urak legyőzésével egyidőben, szük­ség szerint a töröknek is ellenállhat. Kitűnő téli szál­lást biztosíthat seregeinek, mert a vár nemcsak tágas, de jól is védhető a Temes és a Béga mocsaras összefolyásá­nál. Azonfelül a várban tanyá­zott Báthori István temesi gróf kitűnően felfegyverzeti seregével, a környék nagy­számú nemesével, azok famí­liáival, cselédségével, zsoldo­saival. Sürgetett az idő. Minél előbb ki kellett kényszeríte­nie Dózsának a döntő fordu latot, hogy ellensúlyozhassa a keresztes hadak ama kudar­cait, amelyek _a Nagyalfold északi peremén következtek be. Ugyanakkor a Temesvár­Sokat írtunk már az idén fenyegető nyári aszályról, ami ellen öntözéssel. helyes talaj műveléssel és különösen gondos gyomirtással idejében védekezni kell. Sok olvasónk válaszolt szó­ban és írásban, telefonon és személyesen a „látszólag” sű­rű aranyat érő májusi esőzé­sek idején: hol itt az aszály? Van eső! A legilletékesebbel, a Sza. bolcs-Szatmár megyei öntö­zési operatív bizottság titká­rával, Kántor Jánossal be­szélgettünk az egész problé­makörről. Mivel ő illetékes összefogni a megyei öntözési operatív bizottság munkáját, — együttműködve az orszá­gos öntözési operatív bizott­ság tevékenységével, — né­hány igen figyelemreméltó dolgot tud mondani. Rendkívüli megyénk történetében Az öntözési operatív bizott­ság esedékes júniusi ülésén részt vett Somogyi Sándor, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium főosz­tályvezetője is. Előtte szá­moltak be az illetékes szer­vek vezetői és képviselői ar­ról, hogy megyénkben má­jus végéig közel ötezer hold földet öntöztek meg a ren­delkezésre álló berendezé­sekkel. Részletezve: 320 hold rizsföldet, 803 hold zöldséges­kertet és — egyebek között 1648 hold rétet és legelőt valamint 2147 hold szántóföl­det, főleg kalászosokat. A két utolsó adat rendkí­vüli Szabolcs öntözési törté­netében. Sem ennyi zöldsé- ge&kertet. sem ennyi kalá­szost még nem öntöztünk ,4— mondja a bizottság titkára. És azonnal hozzáfűzi, ami a bizottságban is elhangzott: most minden erővel arra kell törekedni, hogy — mivel a kalászosok öntözése befeje­zettnek tekinthető — az ott működő berendezéseket át­csoportosítsák a többi, fon­tosabb növényfélék területé­re. Méghozzá késedelem nél­kül. hogy amikor szükség van rájuk, azonnal öntözni lehes­sen. Elmaradt a csendes eső Miért ilyen sürgős ez? Hi­szen májusban elég sok eső esett. Nem így van? Nemet int. Mutatja a hite­les táblázatot: a kilenc leg­fontosabb vízügyi megfigyelő állomáson — Tiszabecstől nál kivívandó átütő siker kedvező előfeltételeket bizto­sítana Szapolyai fogadtatásá­hoz. Három fontos útvonal veze­tett Temesvárra: a lippai Er­dély felől, az aradi Magyar- ország középső részei felől és a szegedi Csanádi Bács felől. Dózsa mindhárom irányt el- özönlötte, s a mocsári erdősé­geken át június 15-én érke­zett az erődített város alá. Mielőtt ostromhoz látott, le­táborozott Ulics mezőségén. A mindeddig szinte teljesen magyar nemzetiségű paraszti seregekhez itt csatlakoztak a román és a rác parasztok. Mindössze egyetlen éjsza­kai pihenőt engedélyezett ka­tonáinak a fővezér. Másnap, 16-án reggel közelebb nyo­mult a városhoz, késedelem nélkül hidat veretett a Bé- gán Műszaki részlegei szak­szerű és alapos munkát vé­geztek, dolgukat kitűnően ér­tették, hiszen építettek már hidat a Tiszán, a Hármas- Körösön, a Maroson. Itt még körültekintőbben végezték el a feladatot. Ez a híd könnye­dén megbírta a nehéz társze­kereket és a tüzérséget. Eddig sem volt kétséges, hogy Dózsa katonai dolgok­ban képzett és leleményes. Most is nagy eréllyel fogott az ostromhoz, s láthatták Báthori lstvánék. hogy olyan ember vezeti ellenük a harcot, aki tökéletesen tisz­tában van a várharc korabeli szabályaival és hibátlanul ké­pes alkalmazni azokat. Min­den oka megvolt tehát a vé­dőseregnek a rettegésre, és a tudat, hogy nincs számukra irgalom, kétségbeesett ellen­állásra sarkallta őket. Dózsa megértette, hogy ez­úttal hosszadalmas harcra van kilátás. Hadi kelléktárát a mérnöki munkával is ki­bővítette. Minden oldalról hozzá akart férni a falakhoz, ezért elhatározta, hogy a Béga vizét a Temesbe vezeti. Megkezdték a csatorna ásását, azonban éjszaka kirontottak a várvédők és szétkergették a munkásokat. Dózsa úgy védekezett a vakmerőség újabb megkísérlése ellen, hogy erős biztosítást rendelt a munkálatok védelmére. Egyszerre ásták a csatornát és egyszerre ostromolták a várat. Bőven volt ember a keresz­tesek táborában. Mindannyi­an úgysem vehettek részt Te­mesvár ostromában, ezért a fővezér parancsára népes csapatok indultak amolyan kisegítő hadjáratokra. Meg­hódították egész Torontáli, bejárták az országrészt egé­szen az Al-Dunáig, átkeltek a folyamon és portyáztak a Szerémségben. Alapos okot látott tehát Dózsa az őrködő csapatok szétküldésére. Védekeznie kellett a meglepetés ellen, hi­szen Szapolyai már elindult Gyulafehérvárról. Azt akarta a fővezér, hogy serege ural­kodjon Temesvár felett, mi­korra sor kerül az erdélyi vajda elleni sorsdöntő ütkö­zetre. Következik: Országszerte forradalom. Gerencsér Mikiéi 8. A tét: Temesvár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom