Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-15 / 139. szám
f§T2. június tS.' Kevesebből — több Teendők a gyümölcsösben 1 oMa! fcELÉT-MA ARORSZÄÖ ' 1 1 —1 ■" ' 1 " " Korunk mezőgazdasága Növényhomeopátia A beteg növények öngyógyítása A PORCS ALMAI DŐZSA TSZ-BEN 1200 hold kalászos várja hamarosan a betakarítást. E munkára 6 darab kombájn és 2 darab rendvágó áll rendelkezésükre. A gépműhely szerelői megfelelő ütemben, időre elkészülnek a gépek javításával. Képünkön: Bélteki Sándor, Kelemen Antal és Erdős Bálint az egyik kombájn javításán dolgozik. (Hammel József felvétele) Takarmány — „mellékesen44 Amíg az embert néhány száz, addig a növényeket majdnem tízezer mikroba és vírus fenyegeti. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Bach Biokémiai Intézetében folyó kísérletek során a gondosan megmosott krumplit hasábokra vágtak és mielőtt a nedvesített levegőjű kamrákba helyezték a krumpli legádázabb ellenségéből — a fitoftórából — kiválasztott elenyésző mennyiségű védőanyagot tartalmazó oldattal permetezték be. Néhány nap múlva ellenőrzésképpen, kezeletlen krumplit is adtak az egészhez és a kísérleti anyagot „nagy adag” fitoftórával fertőzték be. Az ellenőrző krumpliminta bizonyos idő elteltével már meglehetősen szomorú képet mutat — a kártevő gombák teljes erővel fejlődtek rajta. Az előzetesen kezelt darabkákon viszont a gombáknak, bár még éltek, szemmel láthatóan „nem volt étvágyuk”. Annyi legalábbis biztos, hogy ez a krumpli nem volt a kedvükre való. Az intézetben kidolgozásra kerülő védőanyagok nem közvetlenül, hanem a gazdanövény ellenállóképességét fokozva veszik fel a harcot a kártevőkkel — pontosan úgy, mint a védőoltások esetében. Mitől és hogyan betegek a növények A betegségek érdékes módon elsősorban az ember által meghonosított kultúrnövényeket sújtják. A jelenség okát keresve újra az emberek betegségeinek analógiája jui eszünkbe — a járványok, amelyek pusztító erejének egyik oka a zsúfoltan egymás mellett élés. Az ember kiválasztja a legjobb minőségű legtermékenyebb növényfajtát és beveti vele a földet, kiváló táptalajt hozva létre a paraziták számára. Trágyáz öntöz, növeli a növények cukor- és keményítőtartalmát, ami még jobban felkelti a mikrobák étvágyát. így aztán a növények úgyszólván ellenállás nélkül kapituláltak egészen addig, amíg az ember a termés elvesztése miatti kétségbeesésében ki nem gondolta a kezdetben csodaszerként kezelt vegyi védekezés módszeréi. Védve földjét, az ember hatalmas mennyiségben kezdett mérgeket szórni a növényekre, amelyek a mikrobákhoz hasonlóan jelentős mértékben megsínylették ezt a totális háborút. A szigorú ellenőrzés ellenére egyre nagyobb mennyiségben mutattak ki mérgező anyagokat az emberi táplálékban és az állatok takarmányában. Egyes mérgező vegyi anyagok hatását vizsgálva a kutatók elszörnyed- tek. Kiderült, hogy a felhalmozódó vegyszerek, a sejt örök- lődési apparátusa — a kromoszómák és a gének — megváltozását okozhatják. Márpedig az embernél a beteg, torzult gének fennmaradnak, és öröklődnek. A súlyos öröklött betegségek miatt az ember genetikai terhe egyre növekszik. Még laikusok számára is világos, hogy hamarosan fel kell hagyni a védekezés vegyi módszereivel. Védekezésre kényszeríteni a növényeket A vadon élő növények-sajátosságait tanulmányozva olyan antibiotikum csoportra bukkantak, amely részt vesz a betegségek elleni Viarcban, Ezeket az anyagokat fitoalexineknek nevezték el (fitonövény, alexintá- madás elhárítása). Ezek a kis molekulájú vegyületek számos kórokozó számára egyformán pusztító hatásúak. Egészséges növényekben azonban nincsenek ilyen anyagok, mivel azok csak a kórokozó támadása után keletkeznek. Minél ellenállóbb a növény, annál több fito- alexin képződik benne. Az ember, aki a növények számára legfontosabb tulajdonságait — ízüket és tápértéküket — igyekezett fejleszteni, gyakran túldédelgette a növényeket, megfosztva azokat állóképességüktől. Most pedig eljött az az idő, amikor a növények hasznos tulajdonságai mellett a fertőző betegségekkel szemben ellenálló képességüket is fejleszteni kell. A növények védekező képességének aktivizálása során a kutatók észrevették, hogy nem csak fertőzések hanem egy sor vegyület — köztük mérgező anyagok — hatására is megindul a sejtek ellenanyag-termelése. Lehetőség nyílt a földeken szétpermetezett, egyrészt a kórokozók fizikai pusztulásához, másrészt pedig a növények ellenálló képességének növekedéséhez vezető védőanyagok, a fungicidek védőhatásának mélyebb megértésére. A kérdést azonban ezzel nem sikerült megoldani, mert a fungicidek visszamaradó mennyisége jóval meghaladta a megengedett normát. Ekkor kezdtek a tudósok olyan fitoalexinek képződését előidéző védőanyagot keresni, amelyek ártalmatlanok az állatok és az ember számára. Természetes módon a megoldást ezúttal magánál a kórokozónál keresték, mivel az valamilyen vegyületével képes a növényekben fitoalexinek termelődését előidézni. Ezt az anyagot kellett kiválasztani. A Ljubimin a krumpli védelmében És most visszatérve az imént leírt kísérlethez, amelynek során Lev Metlic- kij professzor laboratóriumában egy új, a krumpli kórokozók elleni védelmében részt vevő fitoalexint fedeztek fel. A krumplit a fitoftóra egy liter vízben feloldott, 10 milligrammnyi preparátumával kezelve (ez tízezerszer kevesebb, mint a jelenleg alkalmazott bordói víz, és ötvenezerszer, mint a TMTD nevű készítmény koncentrációja) a kutatók fitoalexin képződését idézték elő. Az új készítménynek a Ljubimin nevet adták, mivel először a „Ljubimec” nevű krumplifajtában bukkantak rá. A homeoptikus dózisok tehát csodálatos perspektívákat nyitnak. Addig azonban még igen sok munkát kell elvégezni — hogyan vihető be a készítmény a növényekbe, hogyan lehet a növény fito- alexintartalmát állandó szinten tartani, hogyan lehetne az egész növényt, nem pedig csak egyes részeit ellenállóvá tenni? Bella Ruhánova (APN) Az aránylag csapadékos idei tavasz dús füvezetet növesztett a „terven kívüli” területeken is. Vonaton, gépkocsin utazók láthatják szerte a rhegyében az utat kísérő fűsávot. S ez van a folyók ártéri töltésén, csatornák, dűlőutak, erdők szegélyén. Több ezer kilométert, területre sok száz holdat tesz ki az ilyen „vadon nőtt” fűállomány. Nem voltunk sosem gazdagok takarmányban. Sőt, a két évvel ezelőtti árvízkár hatását még mindig érezni a megyében. Nagyon fontos tehát, hogy minden hasznosítható szál füvet, villa takarmányt megóvjunk. Ebben lehet segítségre az utak, folyók, erdők menti füvesek hasznosítása. Bizonyos határidőn túl bárki lekaszálhatja és teljes mennyiségben elviheti a folyó-, út-, árokparti füvet. Ezt a rendszertelenséget szükségtelen kivárni a mi megyénkben. Számos olyan termelőszövetkezetünk van, amelynek még tíz hold rétHorváth János könyvét bár az agráregyetem oktatási tervéhez igazodva elsősorban az agrárfelső-oktatás hallgatói számára készült, közérthető tárgyalásmódja, modern ismeretanyaga a szakemberek széles körében keresetté tette. A jelenlegi negyedik kiadás szerkezetében az előzőket követi, tartalmában azonban jelentősen módosult a szerző saját tudományos megállapításával, valamint a külföldi szakirodalomban publikált kutatási eredményekkel. A könyv első része a mikroszervezetek alaktanával és rendszertanával foglalkozik. Ismerteti a baktérium sejtjének felépítését, a baktérium szaporodását, fejlődését, a baktériumok tenyésztését, meghatározását, rendszerezését. A második rész a mikroszervezetek általános élettanát tárgyalja: milyen a mikrobák vegyi összetétele, hogyan megy végbe anyagcseréje sincs, ahonnan szénát nyerhetne. De legalább annyinak több szénája gyűlhet össze a „mellékes” területekről, mint tervben szereplő gazdaságából. A széna kaszálása már ott tart, ha nem végzik — késik. Azt pedig szükségtelen gazdasági számításokkal bizonyítani, hogy mi a veszteség. Amellett, hogy a széna több mint fele tápértékét vesztheti, az állatok nem is szívesen fogyasztják. Arra van szükség, hogy minden tulajdonos vagy felügyeleti szerv a legsürgősebben intézze fűsávjainak, szegélyeinek lekaszáltatását. Mert itt nem is any- nyira a területek jövedelmezőségéről, mint inkább az ottani fűhozamok hasznosításáról van szó. Legyen részes vagy pénzes kaszálás. Ne maradjon hasznosítatlan egyetlen villa széna sem! A tsz-ek, de mások is alkalmazhatják a részes ka- száltatást. Részesítsék előnyben azokat, akiknek háztáji jószágtartásuk van. A. B. jük, miként termelik az élet- tevékenységükhöz szükséges energiát? A harmadik részben megismerkedhet az olvasó néhány, a mezőgazdasági iparban és takarmánykészítésben fontos lebontási folyamattal: az alkoholos erjedéssel (must erjedése, szeszgyártás, sörfőzés), a tejsavas erjedéssel (tejtermékek készítése stb.), a propionsavas. vajsavas erjedéssel, az anaerob és aerob ecetsavas erjedéssel (ecetgyártás). A negyedik rész a mikroszervezetek genetikáját tárgyalja, és megismertet a molekuláris biológia alapjaival. Ennek során foglalkozik a bakteriofágok szexuális jelenségeivel, a DNS-sel, a fehérjeszintézissel. Érinti az evolúció molekuláris genetikai vonatkozásait, a gén fogalmát, valamint a sejtműködés szabályozásának genetikai alapjait. Ismerteti a mutációkat és ezek indukálhstó- ságát, továbbá a megváltozás A gyümölcsök kifejlődéséhez szükséges anyagok a levelekben képződnek. Ezért minél kevesebb levél jut egy- egy gyümölcskezdeményre, annál nagyobb annak a veszélye, hogy még beérés előtt lehullik, vagy ha be is érik, nem lesz jól fejlett gyümölcs. Az Elberta őszi'barackf aj Iánál például megfigyelték, hogy ha egy gyümölcsre csak 5—10 levél jut, nagyon gyenge minőségű lesz. A gyümölcs cukortartalma, ha öt levél esik rá, alig haladja meg az 5 százalékot. Ugyanakkor, ha 20— 30 levél jut egy gyümölcsre, megfelelően fejlett, jó minőségű termés lesz. Hasonló mértékben befolyásolja a gyümölcs—levél arány a gyümölcstermés minőségét a kajszibarack-, alma- és körtefáknál is. Túlterhelt fák Több éves átlagban a termés mennyisége is csökken, ha túl sok gyümölcs fejlődik ki egyes évékben a fákon. A sok gyümölcs egymást árnyékolja, ezért színeződésük sem lesz tökéletes, a növényvédő szerek sem jutnak el megfelelő mértékben minden gyümölcsre, ami kedvez a kártékony szervezetek elszaporodásának. Ezenkívül a nagy termés súlyától leszakadhatnak, derékba törhetnek az ágak is. A fák a túl nagy termés kineveléséhez aránytalanul sok tápanyagot kívánnak. Számítások szerint a kajszibarack- fák két mázsa gyümölcs kine veléséhez körülbelül két és félszer annyi nitrogént, foszfort és káliumot kívánnak, mint egy má- Zjja gyümölcs, beérl^léséhez szükséges. Emiatt, ha túl sok a gyümölcs a fán, a'hajtásfejlődés gyenge lesz, és a követ, kező évi termés alapját jelentő termőrügyképződéshez kém jut elegendő tápanyag, mert elvonja a sok gyümölcs, még a vesszők sem képesek tökéletesen beérni. A tél így nagy károkat okozhat a fában, és a. következő évben a termőrügyek hiánya és rossz beérése miatt alig lesz gyümölcs, bekövetkezik az úgynevezett szakaszos terméshozás. Évről évre egyenletes és megfelelő minőségű gyümölcstermést tehát csak akkor várhatunk, ha a fák túlterhelését megelőzzük. Hulló gyümölcsök A túlterhelést gátló természetes folyamat a virágzás után és a júniusban, esetleg még egy vagy két alkalommal bekövetkező gyümölcshullás. A közvetlenül virággenetikai irányíthatóságának lehetőségeit, a különböző öröklődési típusokat. Az ötödik részből megismerhetjük a mikrobák egymás közötti kapcsolatát, valamint a mikro- és makroszervezetek viszonyát. Itt van szó a szén, a nitrogén, a kén körforgalmáról a talajban. Megtudhatjuk, milyen élettani, kémiai, stb. folyamatok zajlanak le az istállótrágya érése, érlelése közben. Érdekes és hasznos ismereteket szerezhetünk a vizek, a levegő, az élelmiszerek mikrobiológiájáról: hogyan és miért tisztul a folyók, tavak vize, hogyan juthatunk jó ivóvízhez, miként óvhatjuk meg élelmiszereinket a romlástól, miért és hogyan tartósítjuk a "vornan romló élelmiszert? Ebben a részben olvashatunk a rovarkártevők elleni védekezés mikrobiológiai módszereiről. Befejezésül a szerző rövid áttekintést ad a mikrobiológia történetéről. zás után meginduló és legfeljebb egy-két hétig tartó első hullásnál a valamilyen okból meg nem termékenyült gyümölcskezdemények hulla, nak le a fákról. Ennél azonban rendszerint sokkal nagyobb mértékű a második, júniusi természetes gyümölcshullás, amikor a gyengén, vagy rosszul termékenyült gyümölcskezdemények esnek le, az eddigi vizsgálatok szerint valószínűleg a növekedési szabályzó anyagok menv- nyiségóben bekövetkező változások hatására. Ekkor azonban lehullathat a fa a jól termékenyült pyümölcskezde- ményekből is, ha rossz a tápanyag- és vízellátás, vagy erősen fertőzött kártékony szervezetekkel. Ha viszont egészséges a fa. elegendő tápanyaghoz és vízhez jut, és =z időjárás vagy egyéb tényezők sem fokozzák a hullást, valamennyi jól kötődött gyümölcs a fán marad. Ebben az esetben egy csoportban négy vagy több .gyümölcskezdemény is van. és a levél— gyümölcs arány messze elmarad a kedvező mértéktől, amin ha nem változtatunk mesterségesen — gyümölcsritkítással — bekövetkezik a káros túltermés. Megfigyelték, hogy egyetlen gyümölcs tökéletes kifejlődéséhez almánál 30—40 levél, őszibaracknál 30 levél szükséges, kajszibaracknál viszont már 20 levél is elég. A gyümölcskezdemények között azonban mindenképpen legalább akkora távolságnak: kell lenni, hogy teljes kifejlődés után se érjenek össze; Ennek megfelelően kell tehát a kialakult gyümölcskezdeményeket megritkítani. Gyümölcsritkító vegyszerek A gyümölcsritkítás hagyományos módja, hogy a természetes gyümölcshullás után, június első felében sorra átnézik a fákat és a felesleges gyümölcskezdeményeket késsel, ollóval, vagy két újjal lecsípik. Mivel az üzemi gyümölcsökben kézzel nem lehet elvégezni a gyümölcs- ritkítást, a kutatók más megoldást kerestek. Egyesek a gyümölcsszürethez kialakított rázógépeket alkalmasnak tartják a gyümölcsritkítás- hoz is. Az eddigi megfigyelések szerint azonban a rázógépek ritkításnál a fatörzseket és az ágakat erősen megsérthetik. Sikerült viszont olyan vegyszereket találni, amelyek kipermetezve megritkítják a gyümölcsöt. A permetezés pedig legalább tízszerte gyorsabb a kézi ritkításnál. Az újabb gyümölcsritkító hatású készítmények hatóanyaga különböző mesterségesen előállított növekedésszabályzó anyag — szintetikus auxin. Sziromhullás után kipermetezve a gyümölcskezdemények egy részének lehullását idézik elő. Valószínűleg azért, mert az auxinnal már telített embriójú gyümölcskezdeménybe jutva annyira megemelik az auxinszintet, hogy ez már gátolja az embrió fejlődését, és emiatt a gyümölcskezdemény lehull Ezek tehát valóban gyü- mölcsritkítók. A szerek közvetlenül virágzás után kipermetezve a leghatásosabbak, és minél később permeteznek velük, annál gyengébb hullást okoznak. júniusban rendszerint már nem is mutatkozik a ha. tásuk. A vegyszeres gyümölcsritkítást tehát előbb kell kezdeni, mint a kézi ritkítást. Komiszár Lajos SZAKKÖNYVTÁRUNK: MIKROBIOLÓGIA
