Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Vasárnapi melléklet Korosztályok —* együtt Egy bolygón, sőt egy bérházban, egy munkahelyen élünk ás dolgozunk. Fiatalok, középkorúak és idősebbek. Korosztá­lyok együtt. A probléma szinte örök, ám minden időszakban negtermi a maga idő- és életszerű konfliktusait. Persze, nem­csak konfliktusok jellemzik a korosztályok együttélését. Nemrég hallottuk az egyik üzem termelési értekezletén, hogy az idősebb szakmunkások javára módosították a kol­lektív szerződést Több munkahelyen foglalták kollektív •zerződésbe az idősebbek, a törzsgárdatagok magasabb anya­gi honorálását. A munkában becsülettel eltöltött évek kife­jezésre jutnak az év végi nyereségrészesedésben, a prémiu­mokban, az előléptetésekben, kitüntetéseknél. Ilyenkor, — az Nősebbek javára megszavazandó előnyök esetében — derül ki, egy-egy munkahelyen milyen a korosztályok közötti meg- ártés, összhang. A munkahelyek zömében, s itt nem csak a termelőüze­mekre gondolunk, hanem intézményekre, hivatalokra, tan­testületekre és más kollektívákra is — általában nincsenek komolyabb, kenyértörésig menő nézeteltérések, villongások. A munkahelyi közvélemény egyre több helyen alakítója a korosztályok közötti egészséges szellemnek, részrehajlás nél­kül igyekszik igazságot tenni egy-egy vitás kérdésben, egy- egy dolgozó munkájának igazságos elbírálásában. Az egyik nagyobb vállalatunknál dolgozó fiatal szakem­ber panasszal fordult a feletteseihez, mert — mint ő fogal­mazott — állandóan piszkálják az idősebb munkatársak. Hol a munkájában hol a frizurájában találtak kivetni valót. Mikor a dolog tisztázódott, kiderült: a fiatal szakember nem egészem olyan fehér, mint ahogyan saját maga hitte. Az igaz, hogy az idősebb kollégák szóltak néhányszor az öltözködése, a külseje miatt, hogy legalább egyes alkalmakkor, termelési értekezlet, brigádgyűlós, stb. felvehetne egy rendesebb ruhát a kopott farmer helyett. De a fő kifogás nem ez volt, hanem a hanyag, felületes, fegyelmezetlen munka, a rendszeres ké­sés a munkából és hasonlók. Ez sértette az idősebbeket, s csak a mérgüket öntötték ki, amikor „hecceitek” a giccses díszítésű farmer miatt. Aligha lehet azonban a rossz munkát, a hanyagságot konosztályellentétekkel magyarázni. Sem az említett fiatal­ember esetében, sem pedig fordítva. Vannak ugyanis példák az ellenkezőjére is, amikor egyes idősebb dolgozók próbálják a rossz munkájuk ellensúlyozására, védelmükben életkorukat felhozni. Nem egy munkahelyen akadnak emberek, akik nem lelkesednek a munkájukért, éppen hogy letudják. Aztán sie­tősen hozzálátnak a kis egyéni „háztáji”, vagy mellékes munkához, esetleg a jövedelmező fusihoz. Közülük egyesek sértődötten panaszkodnak, sőt az intrikától sem idegenked­nek, ha egy náluk fiatalabb, de jól dolgozó munkatárs maga­sabb fizetést, besorolást, előléptetést, különjutalmat vagy kitüntetést kap. Az ilyenek nem a munka eredményességét nézik, hanem pusztán az évek, vagy a munkahelyen eltöltött esztendők számát. Elfelejtik, hogy idősebbnek, középkorú­nak, fiatalnak, mindenkinek állandóan bizonyítania kell. Min­den nap helyt kell állni, nem csak statisztálni a munkában, s a hangoskodók táborát szaporítani az anyagi és erkölcsi el­ismerés osztogatásakor. Meglehet, hogy a munkában jobban, lekötött, társadalmi elfoglaltságokkal, családi problémákkal is megáldott fiata­labb dolgozó nagyobb terheket cipel a vállán, mint a magát kevésbé strapáié és kisebb családi kötöttségek között élő idősebb. Itt is érvényes az a humorista nézőpont, hogy egy-«gy ember munkáját mindig önmagához is mérni kell. A tegnapi önmagához, mit fejlődött, változott, mennyivel tud haszno­sabban részt venni a közös munkában. Meg leéli találni a módját, hogy a mostoha szociális _ kö­rülmények között élő dolgozót a munkahelyén is segítsék juttatásokkal, kedvezményekkel. De hiba lenne a szociális gondoskodást összekeverni a munka utáni jutalmazással, mint az egyik vállalatnál tették, ahol Kiváló dolgozó jelvénnyel és az ezzel járó anyagiakkal igyekeztek segíteni egy^ dolgozó anyagi helyzetén. Holott mindenki tudta, hogy munkája alap­ján még a közepes szintet is alig éri el, nem pedig a kiváló dolgozóval szemben támasztott követelményeket. Két szélsőséges nézet bonyolítja néhol a korosztályok közötti viszony alakulását. Vannak munkahelyek, ahol kizá­rólag az idősebb életkor, a munkában eltöltött évek alapján ítélik meg a munkát. Ilyen helyen a fiatalok rosszul érzik magukat, kilátástalannak tartják az erőfeszítéseket. Azt ta­pasztalják: az öregek páholyban is többet kapnak erkölcsi­ékből, anyagiakból, előbbre lépésből, mint ők. Kialakulhat egyfajta „öregellenesség”, mint az egyik fiatal vidéki gyár­egységnél, ahol a fiatalok „képviselői” követelték: váltsák le az idősebb középvezetőket, mert azok nem tudják ellátni fel­adataikat, nem rendelkeznek kellő iskolai végzettséggel. A fiatalok elkeseredését az váltotta ki, hogy az utóbbi öt évben megüresedett valamennyi középvezetői beosztásba egytől agyig ötven és ettől idősebb korú szakembereket neveztek ki. A másik szélsőséges nézet sem kedvez a jő munkahelyi közérzetnek és a kollektív szellemnek. Ez a szemlélet is túl­zó a fiatalok javára. Az egyik vállalat főmérnöke dicsekedett egy látogatás során, hogy a vezetés átlagéletkora 23 év. _ Itt már a 35—40 éves dolgozó is öregnek számít. Az egyoldalúan értelmezett fiatalítás jegyében olyan posztokra is szinte ka­maszokat tettek, ahol nem elég a friss diploma, a szaktudás, az élet- és emberismeret, a politikai tisztánlátás és tapasz­talat legalább olyan lényeges, mint az előbbiek. Jól tartja a szólásmondás: az életkor önmagában még nem érdem. De tegyük hozzá, nem is lehet hátrány, ha mögötte tartalmas munkálkodás, erkölcsi, jellembeli és világnézeti értékek húzódnak meg. A korosztályellentétek olyan munka­helyeken mérgezhetik a légkört, ahol a dolgozók csupán egy levegőt szívnak, de kevés az összekötő kapocs. Ahol a mun­kahelyi légkör kedvez az áskálódásnak, a vádaskodásnak, sok­szor csak ürügyként rángatják elő az életkori problémákat. Páll Géza A tiszaioki Szabadság Termelőszövetkezetben, a Keleti-főcsatorna mellett az idén 43 hold konyha«, kertészet kap állandó öntözést. (Hammel József felvétele) ff or Fiién kor: VALLOMÁS A nyomozó már rendet ra­kott maga körül. Már bezár­ta íróasztalába az aktákat Éppen elindult volna haza, amikor kopogtatás nélkül be. rontott szobájába egy magas, rendkívül sovány férfi. — Kérem, hallgasson meg! — kiáltotta, s feleletet sem várva, leült szemben a nyo­mozóval. A nyomozó hom­lokát ráncolva nézett a vá­ratlan jövevényre. Egyálta­lán nem tetszett neki. Külö. nősen ellenszenvesnek talál­ta seszínű szemét. — Hallgatom — mondta kényszeredetten. — Kérem, értsen meg en­gem — kezdte majdnem sut­togva a férfi. — Én egy élel­miszerüzlet igazgatója va_ gyök. El tudja képzelni? — Igen. El — felelte a nyo­mozó, most már több érdek­lődést pazarolva hívatlan lá­togatójára. — Térjen a tárgy­ra: mi történt? — Azzal kezdem, hogy ko_ rábban közgazdászként dol­goztam. Am ott csak a fize­tést kapod, semmi mást. És egyszer csak — mint derült égből villámcsapás — már ki is neveztek Igazgatónak! Ele­inte, természetes, türtőztettem magam. Hozzá voltam edződ­ve a fix fizetéshez. Mellékes nem volt. Ám egyszer csak, — talán sejti, hogy miért — hozzáfogtak röhögni rajtam. „Hatökör vagy te, nem igaz­gató. Anyámasszony kattaxá­ja az, aki nem csinálja meg a maga szerencséjét.” És las­sacskán — hisz érti, ugye? A sok dumától azon ve­szem észre magam, hogy én is elkezdek kétségbeesetten gondolkodni: tényleg, hát mi­féle igazgató vagy te, ha rosszabbul élsz, mint egy gebines utcai árus? Különben is — a helyzet is kötelez. Ér ti? — Ez eddig rendben is van... — Igen — folytatta a ven­dég. — Aztán elválok a fele­ségemtől, és elveszek egy fia­tal csinibabát. Elvégre is csak egyszer élünk! Ám az ilyet öltöztetni is kell! Drága bun­da, ékszereik, miegyéb. De hát az efféle babáért minden ál­dozatot érdemes meghozni. Vikendház — igazi, kacsalá­bon forgó, csinibabához illő nem pedig egy kutyaól. Nyá­ron: irány a Krim, a Fekete­tenger. Nem ám holmi „Moszkvicson”, hanem „Vol­gán”, amelyikben mutat a ki­csi! A barátok előtt is tarta. ni kell a nívót, a vendégek­nek pedig olyan vacsorát kell készíttetni, hogy egy éle­ten keresztül megemleges­— Értem, — mondta a nyomozó szerfelett udvaria­séin, és az asztalfiókból elő­húzott egy nyaláb tiszta pa­pírt — Valószínűleg, ön is tud­ja, — lélegzett mélyet az igazgató —, hogy a manna nem az égből potyog... így az elárusítóktól le kell vennem a sápot. Egynémely árut felárral kell árusítanom- És ha így összekoldult az ember, mondjuk, egy félmilliót, ak­kor mit kaphat érte? — Ezt a bíróság dönti el, nem én. össze kell írnia min­dent becsületesen. — Tudom, tudom! — És ha az ember bevall mindent, ak_ kor kevesebbet szab ki a bí­róság? A nyomozó ránézett az igazgató gyűrött felöltőjére, elvásott smidsapkájára, me­lyet ott szorongatott a kezé­ben. Bizonyos részvéttel rán­colta össze a szemöldökét: —- Hogyne, ha a bevallás­nál a felét nem tagadják le! — Nálam ez kizárt, — mondta határozottan a so­vány férfi, és szemei ide-oda Mráltak. — A vizsgálat mk különben is kideríti! Mégis mennyit szoktak ilyenkor nyakába sózni az embernek? — A tényekből még sem­mit sem ismerek, — felelte a nyomozó ellágyultan. — Min­denképpen enyhítő körül, mény, hogy ön önként tett vallomást. A bíróság ezt két­ségtelenül a javára fogja ír­ni. Három évnél többet így nem fognak kiszabni. — Ez­zel az igazgató elé csúsztatott egy csomó papírt és egy tol­lat. — írjon le mindent, a számadatokat is, de pontosan! Ez a legfontosabb! A férfi semmiféle jelentősé, get nem tulajdonított a nyo­mozó eme gesztusának. Egy­kedvűen nézte az ablakpár­kányon turbékoló galambod kát. — Nem sókkal lettem oko­sabb — fújta ki magát a vendég. — önként jelentke­zel, mégis a nyakadba sóznak jó pár évet, igaz? De így is hálás vagyok önnek... El­mentem dolgozni. A nyomozó kényszeredetten mosolygott: — Félek, ezek után önnek máshová kell be­vonulnia. De hová siet? Te­gyen pontos írásos valló, mást... — Miről? — Csodálkozott rá a sovány férfi, kezébe vé­ve hatalmas aktatáskáját. — Mindez csak feltevés. Hisz engem még csak ma nevez­tek ki igazgatónak! Fordította: Slc£r l»—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom