Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-13 / 111. szám

WVÍ mSfus 5S:

kelet m a öt Ai?nn«7 * 9

Értéke, vagy ára? (1)

Kerül amibe — nem kerül

A köznapi szólás szerint az üzletben semmit nem adnak ingyen. Mitől függ azonban, hogy mi mennyit kóstál? Mi. kor olcsó, mikor drága agy áru, s vajon mindenkinek az-e? Miért éppen tíz forint tíz deka téliszalámi, s 9,60 egy kiló kristálycukor? Azért, mert annyit ér, vagy mert előállítóinak annyiba került? Elméletileg az ár nem más, mint az áru értéke — vagy annak módosult formája — pénzben kifejezve. Hazánkban hozzávetőleg 1,7 millió termékféle van forgalomban, azaz ára is ennyi mindennek kell, hogy legyen. A feleimben föltett kérdés azonban már sejteti, hogy egy dolog — áru, áru jellegű szolgáltatás — értéke és ára legtöbbször nem azonos. Sőt, sűrűn nagyon távol esnek egymástól. A magyarázatért, az árak körül teendő sétánk sikeréért nem árt néhány fogalmat fölfrissíteni emlékezetünkben.

KESZKENŐÉRT VILLAMOS MOZDONYT

Valamikor, az árutermelés kezdetén, a holmik Cagyjá- ból tényleges értékükön cseréltek gazdát. A takács, a bognár, a kádár, a kötélverő, a csizmadia tudta, mit adott a nyersanyagért, s mennyi munkája volt vele. Portékája árát eszerint kérte meg. A nagyiparos már másként okoskodott. Számításba kellett vennie, hogy épületeket emeltetett, gépeket vásárolt, embereket fogadott föl: munkásainak bért fizetett, a gépek gőzt, áramot fogyasztottak... Kialakult a termelési ár. mégpedig pénzben kifejezve. Nagy tömegű és sokféle áru esetén ugyanis aligha lehetne kikalkulálni, hány hímzett keszkenő dukál egy villamos mozdonyért, a cipők és a repülőgépek egymáshoz viszonyított értékéről már nem is beszélve.

Erős leegyszerűsítéssel: az áru pénzre, a pénz újabb árura „cserélődik”. Persze^ úgy. hogy közben mindenki haszonra is szert tegyen. Szocialista viszonyok között ez annyit jelent, hogy a termelői árnak biztosítania kell: az igénybe vett eszközök arányában termelődjék a társadalmi tiszta jövedelem. Elvben. A gyakorlatban korántsem ilyen egyszerűen megy ez. Mert az érték ugyan az árban megtestesülő munka, de más egy termék csereértéke, piaci értéke, honi és külföldi pénzre válthatósága stb. Továbbá: az árnak egyensúlyt kell teremtenie a kereslet és a kínálat között. Ami hazánk esetében a szabályozott piaci viszonyoknak megfelelő árpolitikát követel. Mindezek magúkkal hozzák, hogy az árak eltérnek — lefelé és felfelé — az értéktől.

Az árpolitika fő vonásait a társadalmi berendezkedés, s a gazdasági alapok minősége szabja meg.

nehez örökség

Amikor a vevő egy termékért fizet, elvben a termelői árat, a forgalmi adót, a nagy- és kiskereskedelmi árrést szurkolja le. Elvben, a cél ugyanis napjainkban az, hogy értékráfordítás — arányos fogyasztói árrendszer alakuljon ki. Ami eltart egy ideig, tekintettel az örökségre. 1946-ban, a forint megteremtésekor a fogyasztói árakat — az 1938-ast alapul véve — átlagosan 3,7-es szór, zószámmal alakították ki. Az átlagon belül azonban na. gyök voltak az eltérések. Ä ruházati cikkeket például túl nagy szorzószám alkalmazásával fölértékelték, a szolgáltatásokat viszont fordítva kalkulálták. 1951 december elsején — nem egy kellemes dátum emlékezetünkben — nagyarányú árrendezést hajtottak végre, s ekkor már a ruházati cikkeknél a 15-ös szorzószám szerepelt...

1951 és 1968 között lényeges és széles körű árintézkedésekre nem került sor. Gyökeret ver az a tudat, hogy az árak mindenütt fixek, s változatlanok. Közben fejlődött a termelés, módosult a fogyasztási szer. kezet. (Példa: 1940-ben évente 1,2 kg cukrot fogyasztott egy falusi lakos, ma 34 kg-ot!) A természetszerű változások és a merev árrendszer közötti ellentmondás végül is oda vezetett, hogy 1968 előtt a fogyasztási cikkeknek mindössze tíz százaléka került értékéhez közel álló áron eladásra, míg 30 százalék nagy adókkal, 60 százalék viszont jelentős állami támogatásokkal. Az 1968. január 1-én bevezetett árintézkedések föllazították az addig kb egymillió termékre kiterjedő merev hatósági árrendszert, ezerre csökkentették az addigi 2500

adókulcsot, azaz valamelyest áttekinthetőbbé tették az „árdzsungelt”, hogy megkezdődhessék az értékarányos árak fokozatos kialakítása.

A STABILITÁS ARA

Vicc-csinálók szerint manapság az a fix az árakban, hogy azok szabadon változnak. Az állami árpolitika — ami az áralakulás egészét meghatározó intézkedések összessége — persze rácáfol erre. Annak érdekében, hogy az árrendszerben lépésről lépésre megvalósuljon az egyenértékűség — azonos pénzösszegért a különböző formákban testet öltött társadalmi munka azonos meny- nyiségét kapja a fogyasztó, függetlenül attól, hogy milyen terméket vásárol, milyen árujellegű szolgáltatást vesz igénybe — az 1968-as árintézkedések négy fő teendőt határoztak meg. Ezek: az ár formálódjon a termelési költségek, a piaci értékítélet, az állami előnyben ré_ szesítések hatására. Szerves kapcsolat legyen a nemzetközi és a belföldi árak. illetve a termelői és fogyasztói árak között. Végül: viszonylag stabil árszínvonal alakuljon ki.

Annak ellenére, hogy a fogyasztónak más a véleménye — s erről következő cikkünkben szólunk — a föntebb leírtak nagyon lassan valósulnak meg, az árrendszer ellentmondásossága alig csökkent. Amit bizonyít, hogy egyre több — 1969-ben 890

millió, 1971-ben már há- rommilliárd forint — teher hárult terven, felül a költségvetésre az árszínvonal vi. szonylagos stabilitásának megtartása érdekében. Ami pedig a viccet illeti: 1970- ben a bolti kiskereskedelemben eladásra került áruk mindössze 21 százaléka tartozott a szabad árformába.

Következik: A fogyasztó lélektana.

(M.)

A brigád neve: „Aranyhomok66

A nyírkércsi mii Siók forrása

Pacza Júlia, a VAGÉP betanított munkása. Néhány könnyed mozdulattal engédelmességre bírja a korszerű esztergagépet. (Hammel József felvétele.)

Helyesléssel fogadták, Za- jácz János növénytermesztő szavait, az egyik legutóbbi közgyűlésen:

— Hallottunk már nem egyszer hosszú beszámolókat. Azokra az a szólás illik: nesze semmi, fogd meg jól. Most ez'úgy alakul: kevesebb a beszéd, több jut a zsebbe.

A nyírkércsi Lenin Termelőszövetkezetben átlag 7 aranykoronás az 1800 hold közös terület. De van egykét aranykoronás sivár homok is. Több, mint millió a mérleghiány-örökség. Ezen kellett változtatni.

Változó gazdálkodás

— Nem lehetett mást mondani —■ emlékszik az elnök Zámbori Imre —, mint a valóságot. — Emberek, rajtunk nem segíthet senki, semmi, csak a saját tisztességes, szorgalmas munkánk. Ehhez kell hasznosabb gazdasági és szervezési formáig kialakítanunk.

A gazdálkodás rendszeréből bátran kiiktatták a zsibvásárszerű, mindent termelni akaró módszert. A korábbi, mintegy húszféle növénynek a felét sem hagyták meg. Sajátos helyzetüknek megfelelően termelési prémiumot és természetbeni juttatást ve. zettek be. A fő profilt a gyümölcs-, dohány-kalászos-, kukorica-, burgonyatermelésben, sertéshizlalásban és a juhászaiban határoztak meg.

S mert akarták, be is következett a kedvező fordulat. Tisztázni lehetett a korábbi adósságokat.

Hogy honnan a több, par számadat is elég bizonyítására: gyümölcsből öt évvel ezelőtt alig 800 ezer forintot kapott a tsz, a múlt évben több, mint 6 és fél milliót. Ugyanez idő alatt a kukorica átlagtermése holdanként 8 és fél, a burgonyáé 56 mázsá- val(!) növekedett. Korábban 500 holdon 17 vagon gabona- termés (!?) volt, a múlt esztendőben 470 holdon 49 vagonnal. öt esztendővel korábban évi átlagban 30—40 kövér sertést értékesített a tsz, a múlt esztendőben 800 darabot.

... és jöttek a Halatok

Száz—százhúszon is ingáztak el. hetenként a faluból. Ma alig vannak néhányan. akik ezt vállalják.

Külön is figyelemreméltó, hogy többségében fiatalokkal nőtt a tsz-ben dolgozók száma. Öt év alatt a hatvanon felüli átlagéletkor 41-re csökkent. Nem véletlenül. (A 32 fős pártszervezet 10 tagja ugyancsak harminc éven aluli.) A tsz vezetősége a szerkezet változtatását, a célratörőbb „pénzes gazdálkodást” azzal kezdte, hogy a fiataloknak minden hónapban teljes egészben kifizeti a díjazást.

A fiatalok, a pártszervezet segítségével külön munkaHárctri fiatal lány ül a mátészalkai Egyesült Erő Termelőszövetkezet elnökének irodájában. Egy kis kotnyeles, mindig szívesen beszélgető füstifeeske hajú 17 éves: Balogh Ilona. Egy csinos, elegánsan öltözött másik tizenhét éves, gesztenyeszín haját hosszan viselő: Pénzes Erzsi. És a tizenöt éves, szerény, csendes, de nagyon erős akaratú Burai Zsuzsanna.

Eljöttek látogatóba.

Mióta a termelőszövetkezet „beiskolázta” őket, nincs olyan hét, hogy ne látogatnák meg munkaidő . előtt, vagy tanulás után legalább egyszer a vezetőséget, az elnököt. Tudják, hogy számon is tartják őket és nemcsali szívesen veszik, hanem elvárják látogatásukat, beszámolóikat dolguk végzéséről, problémáikról.

ök hárman — és a többi öt — lesznek az új sertés- tenyésztő telep szakmunkásai.

Modern üzem ez. Cserre- nyák Jenő elnök bátran ki

Három kislány Szálkáról

is mondja: ez a szakma nemcsak azért nőiesedik el, mert nincs elég fiú. Más, fontosabb oka is van. Rájöttünk arra, hogy a korszerű sertéstenyésztésben szinte nélkülözhetetlen az a türelmes, kézimunka pontosságú munkamódszer. amit a nőktől hamarabb elvárunk. És még Valami: gondoskodásuk a kismalacok felnevaléséban szinte nélkülözhetetlen. Forintokban is kifejezhető anyagi erő.

A termelőszövetkezet nemrég határozatot hozott, hogy a nyolc ..mi gyerekünk'’-neik — az állattenyésztő szakiskola nyolc helybeli tanulójának, ösztöndíjat ad. Ennek egyelőre a szerény összege havi háromszáz forint. Mivel a határozat év közben, sőt tanév közben született, még nincs eldöntve, hogy a tanév elejétől érvényes-e a határozat. De ha jók. lesEnefc a

tanulmányt eredményék, akkor az „elnök bácsi majd odahat”...

Erről beszélgetnek.

Meg minden egyébről is. Nem csúfolják-e őket a többi fiatalok, hogy lány létükre sertéstenyésztők lesznek? Dehogynem. Viszont már megszokták. Már köny- nyen meg is tudnak rá válaszolni. Hittel. Mert aki még nem látta a fürdőjüket, öltözőjüket, aki még nem látott tucatnyi pici malacot egymásra borulva sütkérezni az inf- ralámpa fényében... Szóval, az ne beszéljen.

Egyébként van remek egyenruhájuk, zöld zsávoly. A nadrágja kissé nőies, ami a fiúkon mutat mulatságosan, a zubbonya viszont nagyon katonás, amiben nyugodtan kihúzhatja a derékét az ember lánya is. Ki is húzza, — mondják.

Nagyon ragaszkodnak Oláh Jánoshoz, oktatójukhoz, aki mindig mellettük áll. Már értik, hogy a régi típusú ser léstenyésztés ég ez, amit ők tanulnak, „az két külön fogalom” — fejezi ki magát a legbeszédesebb Ilonka, de a másik két kislány is bólogat. És Erzsi? Kissé durcásan felvonja a vállát. Kényes téma, de ki kell mondani: kevés a fiú az osztályban. Huszonhét lány és hét fiú. Ezen most úgy segítettek, hogy a rendezvényeiket együtt tartják a festőtanulókkal, ök mind fiúk.

Egyenes derékkal fognak kezet, {ómennek az ajtón és vonulnak karon fogva, hárman, a nyíló akácvirágok alatt, elegánsan, üdén, jól- öltözötten.

(wesztelyí) í

csapatot alakítottak „Aranyhomok” ifjúsági brigád néven. A gyümölcskertészettől kezdve mindenütt ott vannak, ahol sürget a munka, gyorsan kell cselekedni. Ezért az idősebb tagok találóan „repülő brigád”-nak hívják őket. Háromszor nyerték már el a szocialista brigád címet.

— ötvennyolc olyan fiatal tagunk van, aki szak-, vagy betanított munkás bizonyítvánnyal rendelkezik — mondta Köbli György főker. tesz. — Nem sajnáljuk tőlük a tíz százalék kereseti pótlékot. De van olyan, aki két szakból is vizsgát tett már. Ezek tizenöt százalék pótdíjazásban részesülnek.

Egy lány elment a faluból

Tóth Jolán KISZ-titkár: — Jóleső érzés, hogy számításunkat mindjobban megtaláljuk a tsz-ben. Ezért is van az, hogy nem ismerünk lehetetlent a munkában.

Az egyik fiatalember korábban az erdőgazdaságban dolgozott. Hogyan került vissza a tsz-be? — Itt is keresek annyit. Van hónap, amikor többet.

Fodor Ibolya: — Egy lány elment a faluból. Pestre. Hazajött látogatóba. Láttuk, nem sokat nyert. Tudunk mi úgy öltözni, mint ő. S itthon vagyunk.

Tizenkét tsz-tag kisgyerekes anya tölti fizetett szülési vagy gyermeknevelési szabadságát. Idén tizenöt lesz a számuk. A tsz 35 ezer forintot ad a tanácsnak n.ap- köziotthon-bővítésre. Erre is jut abból, hogy öt év alatt megháromszorozódott a termelési érték. Harminc új, gyönyörű lakás épült a faluban az elmúlt esztendőben. Több, mint a korábbi évek átlaga.

Asztalos Bálint

Nagycsaládosok

AZ UTÓBBI ESZTENDŐK

BEN különösen tapasztalható az a megkülönböztetett figyelem, segítőkészség, amely, lyel nemcsak államunk, hanem egész társadalmunk a nagy családok felé fordul. Országos és helyi, fórumokon szólnak mellettük, támogatásukra, életkörülményeik javítására törvények, határozatok sora született. A több gyermekes családok, a gyermeküket egyedül nevelő anyák sorsa mindnyájunk ügye lett.

Ma már nem megy ritkaságszámba, sőt, az állami támogatásokon túl mind gyakrabban keresik a nagy- családos dolgozók gondja: enyhítésének módjait az üzemek gazdasági, párt- Asszak, szervezeti vezetői, s a munkatársi kollektívák is összefognak, ha a közösség segítségére van szükség. Tehát az erkölcsi megbecsülésen túl pénzzel és természetbeni jut, tatásokkal jut kifejezésre a részt vállalni akarás a nagy- családosok gondjaiból.

Ezt példázza az a felmérés, amit a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tagjai, illetve a szociális és egészség- ügyi bizottság végzett az SZMT-nek, a nagycsaládosok élet- és munkakörülményei javítására éppen két esztendeje hozott határozatai végrehajtásáról. A bizottság tagjai, illetve az SZMT tagjai az elmúlt hónapokban egy sor üzemet, vállalatot látogattak meg, hogy megismerjék és mintegy tapasztalatcsereként továbbadják azokat a jó módszereket, amelyekké! a nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül nevelő anyákat segítik az égyes üzemek, intézmények. Számos szép és követendő példát találtak, de ami a legfontosabb; egyetlen üzem sem akadt a felkeresettek között. ahol semmit sem tettek! És ez jó dolog. Hiszen a nagy családok érdekében hozott pártós kormányhatározatoknak, valamint a szakszervezetek kongresszusi állásfoglalásainak következetes megvalósítása Szabolcs-Szatmár megyében azért is nagy jelentőségű, mert közismert, nálunk a születések száma jóval magasabb az országos átlagnál és szép számmal vannak még igazán nagy családok.

S AMENNYIRE ÖRÖM EZ,

annyira gond is gazdasági, társadalmi és családi vonatkozásban egyaránt. Mert nyilvánvaló, hogy ahol többen vannak, ott egyre kevesebb jut. Ezért kell jól gazdálkodni a lehetőségekkel mindenütt, és differenciálni a segítséget. Oda adni, ahol a leginkább .szükség van rá. Az egyenlősdi az anyagi eszközök elaprózásához vezet. A tapasztalatok azt bizonyították ezúttal is, hogy az üzemek többsége már megtalálta a segítségnyújtás helyes és arányos módjait,

Hogyan segíthet a kollektíva, a munkahely? Adhat évente nagyobb összegű segélyt, segítheti a lakásépítést fuvarral, építőanyaggal, a szocialista brigádok kétkezi munkával. A többgyermekes dolgozó fia, lánya előnyben részesülhet a vállalati ösztöndíjból. Megkímélhetik aa anyákat az éjszakai műszaktól. stb.

De ne általánosítsunk. A Mátészalkai Állami Gazdaságban például a korábban minden gyermeknek kötelezően járó kis csomagocskák helyett a rászorultabb nagy családok kaptak nagyobb összeget karácsonyra. így tizenöt négy-, illetve több- gyermekes családnak 25 ezer forint jutott. Hasonlóan döntöttek a nyíregyházi tbc- szanatóriumban is. A „Télapó pénzét” legutóbb már itt sem aprózták el 10—15 forintos mikuláscsomagokra, hanem a nagycsaládosok kaptak gyermekenként 200 forintot ebből á keretből.

A MÉK vállalat évenként

2—3 alkalommal, például a tanév elején és karácsony előtt öt-hatszáz forint értékű vásárlási utalvánnyal lepi meg a többgyermekes dolgozóit. Ök kapják a gyermek- údülőjegyeket — térítésmentesen. Gyermekeik továbbtanulásához ösztöndíjat alapítottak, segítik őket az iskolai felvételnél, de az óvodai elhelyezésnél is. A gyermekes anyákat mentesítették az éjszakai műszaktól, és reggel hat óra helyett hétre járhatnak dolgozni.

AZ ÉPÍTŐIPARBAN DOLGOZÓ nagycsaládosok gyermekei szintén soronkívüliséget élveznek a vállalati szak- munkástanuló-f elvételné I.

Kislakás-építkezéseikhez ugyancsak ezeknek a csaladoknak juttatnak elsősorban kedvezményes anyagokat, fuvart. Támogatják * őket pénz- és természetbeni segéllyel. Ugyanezek tapasztalhatók a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál is. A Balkányi Állami Gazdaság pedig a kenyérgabona- juttatásnál két gyermek után 50, azon felül 90 forint, mázsánkénti árpótlékot ad, s hasonló kedvezményt nyújt a téli tüzelő beszerzésénél is.

A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál az egyedül álló anyák és a nagy családos dolgozók például térítésmentesen kapnak ebédet. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál a kollektív szerződés írja elő a gyermeküket egyedül nevelő anyák és a nagy családos dolgozók különböző kedvezményei mellett a rájuk vonatkozó túlmunkavégzési tilalmakat is.

MINDENÜTT HELYBEN

kell eldönteni, mire futja az erőből, mit lehet tenni a nagy családokért.

Kádár Edit

iB