Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

?W5* W. rvncWT zWflrWS^ flrmJlvl!»&lW1^ s <*mr Értéke, vagy ára? (2.) A fogyasztó lélektana Tudományos kutatások so­kasága igazolta világszerte, hogy a fogyasztó lélektana sajátos, öntörvényű világ. Mi_ féle ..bűnök" terhelik lelkét? Nem hajlandó az áremelke­dést a jövedelemnövekedés­sel együtt mérlegelni. Nem veszi figyelembe, hogyha drá­gább lett az építőanyag, ak­kor az építmény vagyonérté ke is nagyobb, nemcsak az ő kiadása. Nem számolgatja, hogy egy-egy tennék ár­emelkedése valójában meny­nyi pénzt emészt fel, azaz összes kiadásain belül milyen arányt képvisel. Ezért azu­tán az idénycikkek árának emelkedését sűrűn azonosít­ja a teljes fogyasztói ánszín- vanallal, s hitetlenül fo­gadja a fogyasztód árindex alakulásáról szóló hivatalos közleményeket... AMI NEM UGYANAZ Néhány szakemberen kí­vül ki emlékeznék arra, hogy az ötvenes évek elején mibe került egy pár nylon- harisnya? 145 forintba! Még 1957-ben is 104 forintot kós­tált a ma 17—25 forintért kapható holmi. (Az iparban az átlagkereset 735, illetve 1300 forint volt akkor). Tény, hogy a fogyasztó az áremel­kedést jegyzi meg, a csökke­nést sokkal kevésbé, a vál­tozatlan áru termékek nagy csoportjára pedig oda sem figyel! A vevő a kiadást né­zi, s sokkal kevésbé azt, hogy igénye — az esetleg drágább áruval — jobban kielégül. Mégis kevésbé gondol arra, hogy növekvő kiadása újabb és újabb igényeinek a kielé. gitését szolgálja. (A televízi­ózás. a rádiózás általánossá válása, a háztartások gépesí­tése, a gépjárművek térhó­dítása stb.) Hajlamos arra a fogyasztó, hogy kiadásainak -növekedését csupán az árak emelkedésére vezesse vissza, holott ez csak töredék, hi­szen 1957. és 1970. között 12 százalékkal emelkedett az árszínvonal. Sokkal inkább a fogyasztás növekedése, a nagyabb igények, a magasabb életszínvonal magyarázza a kiadások bővülését; az ol­csóbb burgonya helyett egy­re több — de drágább — zöldséget eszünk, a mosótek- nőt nem kellett karbantarta­ni, s áramot sem fogyasz­tott... A vevő nem nézi a naptárt, nem érzékeli az időszakok különbőzőségét, holott egészen más júliusban és januárban a fogyasztási összetétel, ám sokan ezt „drágulásaként fogják fel... Na, most jód beolvastunk a fogyasztóknak ? Véleményformáló ténye­zőket soroltunk fel. S ezek­hez hozzátartozik az is, hogy: az árszínvonal átlag, amely éppúgy magába foglalja az államilag támogatott, tehát értéküknél olcsóbb termé­kek árát, mint a magasab­ban adóztatott, vagy az idő­járás alakulásától függő idénycikkekért fizetett ösz- szeget. Az így kialakuló át­lagos árszínvonal nem mu­tatja meg, hogy az egyes ter­mékcsoportok alacsonyabb, vagy magasabb ára, hogyan érinti a különböző jövedel­mű társadalmi rétegek élet- színvonalát. Az árnövekedés akkor válik veszélyessé, ha meghaladja a béremelkedést, 1957. óta azonban nem volt ilyen esztendő. S végül: ha a fogyasztó szabadon választ­hat a különböző termékek között, akkor az árakat nem érzi emelkedőinek. Ám, ha , kényszerhelyzetben vásárol — „eszi, nem eszi...” —, hiá­ba kap esetleg minőségileg jobbat, azt áremelkedésként könyveli el. S erre a kény­szerhelyzetre sűrűn van pél­da! TORZ TÜKÖR Évente egymillió magyar állampolgár megy külföldre: fogyasztóként is körülnéz. Sok mindent összehasonlit- gatnak ilyenkor, de a tükör torz. Kirakati árcédulák alapjául nem lehet egy ország fogyasztási szerkezetét, szín­vonalát megítélni, mert mind a termék-, mind a íogyasz- tásicikk-forgalomban világ­szerte nagyok az eltérések. Ami tény: 1960. és 1970. kö­zött a 10 legfejlettebb tőkés. országban a fogyasztói ár­emelkedés 42 százalékot tett ki, ezen belül Hollandiában 53, Angliában és Svédország­ban 48. Ausztriában 43. az Egyesült Államokban 31 szá. zalékra rúgott. Hazánkban ugyanez idő alatt 6 százalé­kot nőtt a fogyasztói árin­dex...! A világpiaci áringadozások viszont idehaza is fölvetnek érdekes kérdéseket. így pél­dául 1969-ben s 1970-ben a nemzetközi piacon a kávé ára emelkedett. A fogyasztói ár „védelme” miatt az álla­mi költségvetés vállalta az importár-kiegészítést. majd a forgalmiadó-csökkentést de ez — nem tévedés — 520 millió forintjába került! Kérdés, helyes volt-e itt megadni a támogatást, vagy ezt a pénzt másutt jobban lehetett volna felhasználni? Az árstabilitás ugyanis két. élű fegyver: kedvező, ha a költségek csökkenése, a ter­melékenység emelkedése ré­vén jön létre, ám minden tekintetben kedvezőtlen, ha fedezetét az állami támoga­tások — adómentesítések — teremtik meg. S ma még ez utóbbi jellemzi a helyzetet. Hasonlóan bonyolult a for­galmi adó hatása is. A múlt esztendőben az összes for- galmiadó-bevétel 22 milliár- dot tett ki, legnagyobb ré­szét — 35.8 százalékát — az élvezeti cikkek adták. Utá­nuk a sorban a ruházati és a vegyes iparcikkek adója következett. Ugyanakkor az alapvető élelmiszereknél mindössze 260 millió forint volt az állami bevAel for­galmi adóból, viszont 4.8 mil- liárdra rúgott a fogyasztói árkiegészítés! Azaz a forgal­mi adó sem csökkenthető tet­szés szerint, mert — egyrészt — elsősorban az alapvető élelmiszerek dotációs fórrá, sát apasztaná, valamint — és másrészt — mérsékelné a költségvetés eszközeit, hiszen a vállalatok által befizetett nyereségadó, és eszközleköté­si járulék után ez a legfon­tosabb bevétel! A MÉRÉS PRECÍZ! Eljutunk tehát annak be­látásához. hogy mindenfajta árintézkedés nagyfokú fele­lősséget. a hatások sokszoros elémzését követeli meg. Akár azonnal csökkenthető lenne sokféle iparcikk ára — a for. gailmi adó mérséklésével, el. engedésével —, de akikor a kenyér, a liszt, a cukor, a vasúti személyszállítás ára ugrana gyorsan fölfelé... Az árpolitika döntő tényezője az életszínvonal-politikának: mindent mérlegelve lehet csak igent és nemet monda­ni. Ami pedig a fogyasztói ár­indexet illeti: hazánkban ma mintegy 2000 termék — ún. reprezentáns — árának ala­kulásán alapszik, azaz széles körű, megbízható. (Nyugat- Németországban például 900 tennék árát figyelik, de van­nak országok, ahol beérik 200—300-zal.) Ezt, nemzetközi szervezetek, más országok statisztikai hivatalai is meg­állapították. Hazai mérési metodikánk még olyan fi­nomságokra is kiterjed, hogy havonta különböző két-négv napon jegyezzék az adott termék forgalmát és árát, mert más a hely­zet hétfőn, s megint más pénteken. A mérés pre­cíz, tamáskodók kételkedése ellenére. Az ellenőrzésre sem lehet panasz. 1971-ben több. mint 32 ezer esetben végez­ték árellenőrzést az ország­ban, s azok nyomán 19 bűn­vádi eljárásra. 2200 szabály­sértési és 173 fegyelmi eljá­rásra került sor. A baj ott van, hogy a legtöbb figye­lem a vásárlásra jut. s alig valami a vásárlás fedezetére, a termelésre. Következik: Kedvező, ked­vezőtlen. M. Kiváló gazdaság Nyírmadán A korszerű gazdaságirányítás jutalma Kiváló vállalatot megillető oklevéllel tüntették ki el­múlt évi eredmenvei alap­ján, a Nyrnmadai Állami Gazdaságot. Ezt a címet im­már másodszor nyert ©1, s korábban kétszer volt él- üzem. Nem érdemtelenül. Ez a gazdaság évek óta egyenle­tesen fejlődik, sok korszerű eljárás alkalmazásában volt élenjáró. A 8500 hold föld — ame­lyen gazdálkodnak — átla­gos aranykorona-értéke 6.4. Ezen a területen 212 millió 920 ezer forint eszközérték és csaknem 19 millió forint munkabér kifizetése meHett a múlt évben 85 millió 629 ezer forint halmozott terme­lési értéket állítottak elő. Termékeik értékesítéséből csaknem 89 és fél millió volt az árbevételük, s 21 millió 427 ezer forint n>*ereségeí ér­ték el. Almából 40 millió Ezek bizonyítják, a korsze­rű gazdaságiránviitast, a he­lyes szemléletet. A termelés volumene az előző, 1970. évi­hez, viszonyítva 8 százalék­kal, a vállalati nyereség még jelentősebb mértékben, »3 százalékkal emelkedett. Kü­lönösen említésre erdemes árutermelésükből az alma- termelés, mely megközelíteit- te a 40 milliót. így az egy hóid nagyüzemi területre vetített vállalati nyereség megközelítette a 3 ezer forintot. Figyelemre méltó eredmények ezek. Nem máról halnapra születtek. Eléréséhez olyan légkört, fel­tételeket kellett megteremte­nie a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetésnek, ahol a dolgozók jól erezték magukat, megtalálták számí­tásaikat. Ezt évek céltudatos munkájával alapozták meg. Tavalyi szép eredményeiket 300 dolgozóval érték el. eb­ből 470 volt az állandó mun­kás. Nagy érdeme van a si­kerekben a törzsgárda csak­nem 350 tagjának. Ennek több mint háromnegyed ré­sze 10 évnél hosszabb ideje dolgozik a Nyírmadai Álla­mi Gazdaságiban. Többségük két évtizeddel ezelőtt az eke szarvától került a nagyüzem­be. Taníttatásukra, fejlődé­sükre sókat áldozott a gaz­daság, s jelenleg csaknem 300 azoknak a száma, akik a meződazdasági munka kü­lönböző ágában képzettségei és képesítést szereztek. Munkaverseny és ösztönzés Ilyen helyen nem gond a válogatás, a pártszervezetnek a legjobb dolgozókkal való erősítése. A gazdaság életé­ben jelentős szerepet tölt be a pártszervezet, mely haté­konyan segíti a gazdasági cé­lok megvalósítását. A két pártalapszervezetben 112, párttag dolgozik, az állandó dolgozóknak ez csaknem 25 százaléka. Példamutató munkájuknak, helytállásuk­nak nagy része van abban, hogy a Nyírmadai Állami Gazdaság ilyen sikereikkel büszkélkedhet. A pártvezetés nagy goindot fordít arra. hogy a X. kongresszus határozatai megvalósuljanak. Javult a termelés pártellenőrzése, a dolgozók és a vezetők fele­lősségérzete a vállalati ter­vek, a termelékenység, a jö­vedelmezőség teljesítéseiben. Ennek a céltudatos párt- irányito mun,kának köszön­hető, hogy a munkaversenv- mozgalomban a dol­gozók túlnyomó több­sége részt vesz. Tavaly az öt szocialista brigádban 114 dolgozó vett részt, s ki­váló eredményekkel járult hozzá a sikerhez. A válla­lásaik értéke meghaladta a másfél millió forintot. S, hogy e brigádokban milyen erő rejlik, bizonyítják az ér­tékelések eredményei: az 1971. évi vállalásukat 8 mil­lió 220 ezer forintra teljesí­tették. Itt azonban nem csak el­várják a dolgozóktól a jó munkát, a vállalások teljesí­tését, de erkölcs -anyagi el­ismerésben is részesítik őket. Ez hat serkentőleg a még jobb munkára. A kitűzött 4 százalékos béremelést végre­hajtották. Tavaly a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete 23 956 forint volt, ez 1097 forintos bérszínvonal-emelkedést je­lent 1970-hez viszonyítva. Emellett helyesen alkalmaz­ták a termelőmunka haté­konyságának a növelése érde­kében az erkölcsi-anyagi ösz­tönzőket is. Tavaly többen kaptak miniszteri kitüntetést, 27-en kiváló dolgozó kitünte­tést, s 470 dolgozó pénzjuta­lomban részesült. Különös gondot fordítottak a nők munkájának a fokozottabb elismerésére. 1971-ben 89 nő- doigozónak — 6 nyugdíjas — adtak pénzjutalmat, közülük 9 vállalati kitüntetésben ré­szesült. A dolgozók érdekében lehetőségeikhez mérten gondot fordítanak a dolgozók munkakörülményeuieik a ja­vítására is. Bőven van tenni­valójuk. különösen a perifé­riás munkaterületeken. Ta­valy 865 ezer forintot fordí­tottak munkáspihenők, für­dők. öltözők, munkásszállá­sok korszerűsítésére. Ez azon­ban még kevés. A gazdaság mintegy 120 ezen- forinttal járult hozzá a községi óvo­da k. bölcsődék fejlesztéséhez. J Az szb-vel együtt a gazda­ság párt- és gazdasági vezetői arra törekedtek, hogy könv- nyit sernek a dolgozó nők é« nagycsaládosok helyzetén. A nagy családdal rendelkezők résizére plusz illetményföldet biztosítottak. A dolgozók gyermekei közül 15-nek biz­tosítottak kedvezményes üdü­lést. — Erzsiké itt született, itt járt iskolába, a tanács biz­tosította részére az ösztöndí­jat évekig a továbbtanulásán hoz. így végezte el a felső­fokú tanítóképzőt, s vissza­jött tanítani Kamecsére. Ű a „mi” lányunk — mondja róla Szilágyi István tanács­elnök. Hagymási Erzsiké valóban a „falu” lánya. A szerényen berendezett kis otthonban ketten élnek édesanyjával. Éppen tanulás közben talál­tuk. Államvizsgára készül a főiskolán. Sok az elfoglalt­sága. Egy évvel ezelőtt, ami­kor arról volt szó a tanács­választások idején, ki lenne a legalkalmasabb a 30-as körzetben a tanácstagságra, egyhangúlag Erzsiké mellett döntöttek. Egy esztendő telt el a ta_ nácsválasztások óta. Akkor, 1971. áprilisában Kemecsén is 10 fiatal került a válasz­tók szavazatai alapján köz­életi posztra. Ezek között volt Erzsiké is. Bíztak ben­ne, hogy helytáll, becsület­tel ellátja ezt a megbízatást Tanítónő — közéleti poszton >'s. Nem csalódtak az embe. rek. — Ő a legaktívabb a fiatal tanácstagok között — említi Várdai István, tanácstitkár. Erzsiké most ott tanít, ahol egykor tanult. Ismeri a falu apraja-nagyja. Ott serdült fel az idősebbek előtt, s érett emberré. A 30-as kör­zetben, az Árpád utcában ra­jongnak érte az emberek. 25 család tartozik hozzá. Ha Erzsiké valamilyen munká­ra, közösségi tevékenységre kéri őket, szívesen megteszik. De ha ezeknek az emberek­nek panaszuk, kívánságuk van, azt sem hallgatja el a tanács vezetői előtt. — Egyik alkalommal azzal jött hozzánk, hogy valami­lyen módon ők segíteni sze­retnének az egyik özvegy, idős néninek, aki beteges, tsz-járadékos. s nem tudja megművelni a háztáji föld­jét — újságolja a tanácsel­nök. — Mi örültünk a kez­deményezésnek. Erzsiké meg­szervezte a munkát. Segí­tettek az úttörők is. Hogyne segítettek volna, hiszen Hagymási Erzsébet nemcsak tanácstag, hanem úttörővezető is. így aztán nincs olyan társadalmi ün­nepség, névadó, házasságkö­tés, stb, ahol ő a „gyerekei­vel” fel ne lépne, ne szere­pelnének. Ilyen alkalmakra külön műsort állított össze. — Kevés még a gyakorla­tom a tanácstagi munkában. Egy év nem sok idő — mond. ja. — Csak a lakosokkal együtt lehet eredményt elér_ ni. Egyszer ezért rúgtunk össze Pista bácsival (ő a ta­nácselnök). Tudniillik az Ár­pád utca végén, ahol az au­tóbuszmegálló van, nincs váró. Hiányolták a lakosok, s kértek, hogy szóljak ezért. — így volt, — hagyja helyben az elnök. — Én megértettem, hogy nincs pénz rá, de meg is kellett magyarázni az embe­reknek, hogy ők is megért­sék — így Erzsiké. — Most akkor hamarosan elmondhatod az embereknek, hogy még ez évben megépül — mondja a tanácselnök. — De biztos legyen ám. Erzsiké tanít. Tanácstag. tagja a KISZ-nek és a KISZ megyei bizottságának. Tevé­kenykedik a népíronbizott- ságban és az ifjúságvédelmi bizottságban is. Kissé túl van terhelve. — Mi is látjuk — mondja a tanácselnök. — De mit te­gyünk? Akiről látják, hogy dolgozik, arra mind többet raknak a faluban is, meg a felsőbb szervek is. Azért a közéleti tevékeny­ség e munkában mégis eieő helyen áll. Egyik legszebb, legvirágosabb utca az övé. Erzsiké érdeme is, aki szer­vezte a társadalmi munkát, a parkosítást. Az Árpád utca ?5 háza közül 11 kapott „Tiszta udvar, rendes ház” címet. Hat család a társa­dalmi munkáért elismerő ok­levelet. _ — Szeretném, ha a mun­kánk eredménye ott meglát­szana, ahol tanácstagnak vá­lasztattak — mondja. Újabban a közművesítés gondjai foglalkoztatják. Már szóltak róla a lakók. Hama­rosan erre is sor kerül. Hoz­zá tartozik a Kossuth tér rendezése, gondozása, ápolá­sa. — Már be van kerítve, csak parkosítani kell — így a tanácselnök. — Mi vállaltuk a fák elül. tetését, csinálnánk is, ha len­ne facsemete. Erre azonban még vaui kell. Erzsikén, a körzet lakó­in, és az úttörőkön nem mú­lik a munka, ÖJ Ilyen eredmények meHefll szembetűnőbbek a problé* mák is. Es nem tűnhet üi» neprontásmak ezekről is szók ni. Jó helyre került a kitün­tetés. Nemi teszi elbi zakódat- tá a gazdaság dolgozóit, ve­zetőit. Már csak azért seiqt mert ezekről is őszintén szól­tak. Mi az. amin javítani szüio» séges? ! ,eheTős.egeiket még jobban kamatoztatva növel­ni keli a gazdálkodás haté» konysását. Ez megköveteli a termelésszerkezet javításán a fő termelési tevékenységek tenmelésanek az egyenletest ségét. Különösem az állatt»- nvésztés vesztesegesséigének megszüntetése kíván még fokozottabb erőfeszítéseken Itt gyökeres változások«» van szükség. Ez megkövete­li a takiarmánvtermesztjé» színvonalának a javítását. * betakarítási technológia fejj lesztését. E sarkalatos pro® témák megoldása az idei ém a következő évek feladata. Ez a gazdaság rendelkezi!# mindazokkal a feltételekké^ amelyeket a sikerek érdeké# ben mozgósíthatnak. Farkas Kálmáa# LAPSZELEN : • • Ötezer óra Az egyengetőasztalon máé ott a frissen készült sablon} egy apró lábakon álló! esztergált karika, amelybe a peremezésre váró csődarai» szorosan illeszkedik. Néhány perc és már kész is a mun­kadarab. Mintha csak pié* alatt lett volna. Gsalk úgjtJ sablon nélkül legalább tíz­szer annyi időt, venne igény­be és minőségileg sem let# volna olyan jó... — Gyakori nálunk az ilye« apróság — magyarázza Sápi József, a Haladás brigád ve­zetője. — Ha valamiből 1# darab készül és nincs előírt gyártástechnológiája, akkor már érdemes gondolkocm# rajta, hogy milyen módon le­hetne a gyártását megkóny-é nyíteni és gyorsítani. Mert a sablon készítéséi« fordított idő sokszorosam megtérül. A baktai gépjaví­tóban most készülő cseretar— tályos gép jármű-felépít­ménynél például érdeme* volt. — Amikor egy-egy munka# megkapunk, akkor az az el­ső, hogy az egymásba kapcso­lódó munkaműveleteket szét­bontom. Minden egyes da­rabot kiilön-külön megvizs­gálok. hogv alkalmas-e szé­riagyártáshoz. Ez esetben a vizsgálódás sikeres volt. A több mázsa súlyú komplett járműfelépít­mény 10 alkatrésze készült sablonnal, sorozatban. Gyors számvetés. A buda­pesti vállalat megrendelésé­re készülő felépítményből ebben a szériában 10 darab készüli. Egy elkészítésére 36« munkaóra volt utalványoz­va. A sablonok segítsé­gével — számítva az azok előállítására fordított időt is — közel 120 százalékos tel­jesítménnyel darabonként 50 órát spóroltak meg. Tízzel szorozva félezer óra. Közben az is kiderül, hogy a járműalváznál elért időmegtakarítás nem is olyan egyedi jelenség a 13 tagú bri­gádnál. Az utalványozott összes időnek több, mint 13 százalékát spórolták meg ilyen és hasonló módszerek­kel a Haladás brigádban. Ez már jóval több, mint 5 ezer óra. Pénzben átszámítva en­nek az értéke mintegy félmil­lió forint! Késze annak a több, mint 6 és fél millió forint tiszta nyereségnek, amely terven felül 2 millióval jelentkezett a baktai gépjavító elmúlt évi gazdálkodásában. Amit célul tűztek ki, azt elérték: újra megkapták a szocialista címet, de arany­koszorúval. Tóth Arptf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom