Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-06 / 80. szám

m2 srpniTs 9. KELÉT-MAGYARORSZÁC S. oldtai IEGYZET: Kihasználni a vagonparkot Egy éjszakai szolgálat után, korán reggel, csupán néhány percig figyeltem a MÁV nyíregyházi állomásán az áruirá. nyitók munkáját. Nem irigyeltem őket. Telefoncsengés tele­foncsengést ért. Egymás után. Vagy egyszerre. Azt sem tud­ták, melyiket emeljék fel. Készült a jelentés, a statisztika a körzet áruérkezési, ib letve szállítási helyzetéről. Ilyenkor „ugrik” ki, hol, kinek a hibájából mennyi vagon vesztegel, várakozik, amelyeket máshol várnak. Ez esetben nem is annyira a kihasználatlanul huszonnégyórázó vagonok statisztikája érdekelt, hanem in­kább a közömbösség. Bár az előbbi sem mellékes, mert egy- egy ilyen műszakban 50—60 vagon is ücsörög a különböző állomásokon kirakásra várva. Ezek az álmatlan, fáradt áruirányítók hivatalos köteles­ségeiken túl. a népgazdaság érdekeit szem előtt tartva, csupán udva'riasságból még az éjszakai órákban is telefonálnak, ér­tesítik az illetékes vállalatot, amely részére szállítmány ér­kezett. Sokszor hiába. A múlt hét végén például — a megál­lapodás ellenére! — csupán udvariasságból legalább tíz eset­ben hívták a TÖVÁLL szállítási felelősét, mert részükre a pátrohai állomásra téglaszállítmány és habkő érkezett. Már beleuntak, mert nem tartózkodott senki éjszakai szolgálatban a telefonkészülék mellett. Csak reggel tudtak intézkedni. „Nem sokat számít az a néhány órás kocsiállás pénz” — mondhatja valaki. Nem így van. Először is azért nem, mert ez is a vállalkozás költségeit növeli. Nem is beszélve arról, hogy népgazdasági kár származik a vagonok kihasználatlan­ságából. S ha egy-egy vállalat hibájából egy alkalommal csak öt-hat vagon vesztegel, tiz vállalat esetében már ez ötven­hatvan kocsi. S bizony sok kicsi, sokra megy. De szólni kell arról is, hogy a kirakodással nem törődő vállalatok miatt más üzemek, vállalatok kerülnek hátrányos helyzetbe, olyaj nők, akik pontosak, kérik a vagonokat, mert exportszállítá­suk sürgető. Néha előfordul az is, hogy pontosan az repliká- zik, sőt fenyegetőzik is, akinek a hibájából sok a vagon „ki­esés”. Ne nevezzük most nevén a vállalatot. Tudják kikről van szó. És sem a vasutat, sem a népgazdaságot nem húzza ki a bajból a kocsiállásokért fizetett fekbér. Vagonokra van szükség. Gyorsítani szükséges a kocsi­fordulókat. Ezt igényli a zavartalan szállítás vérkeringése, valamennyi üzem érdeke, örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben éppen az építővállalatok, a SZÁÉV és a KEMÉV az, amelyek a vagonok kirakodásában jó példával járnak elöl. Igyekeztek és igyekeznek a kirakodás gyorsítása érdekében ezt a munkát gépesíteni, hogy mielőbb visszaadják a vasút­nak az üres vagonokat, hogy jöjjön az újabb, értékes szállít­mány, melyeket az építkezéseknél várnak. Egész népgazdaságunk további fejlődése parancsolóan követeli, hogy ahol csak lehet csökkenteni kell a veszteség- forrásokat. És ezzel együtt a munka- és üzemszervezést. En­nek viszont fontos és nélkülözhetetlen kiegészítője, feltétele a pontos, folyamatos anyag- és eszközbiztosítás. Ha pedig va­lamilyen ok — ez esetben késlekedés! — miatt nem a megfe­lelő időben, a program szerint érkeznek az anyagok, félkész, készáruk, építőanyagok stb,' akkor a gaz­dálkodás hatékonyságát^ tervszerfitlenségét, kapkodást éred. ményez. így függ össze a szabolcsi vagonpark kihasználása az itt termelő, gazdálkodó vállalatok tevékenységével, s alkot_ szo­ros egységet, gyakorol jó, vagy rossz hatást gazdálkodásuk­ra. Érdemes tehát ezzel a problémával érdemben foglalkozni. Mert az sem mellékes, mennyi lesz a vállalatok jövedelme. Farkas Kálinál ( Az abapusztai példa Szakszövetkezetek a homokon Ha Balkányon keresztül átlót húzunk észak—dél irányban, huszonnégy kilo­méter hosszú a község hatá­ra. Nagy a terület, 15 ezer 645 hold. Ebből a földből 1985 holdat a Balkányi Álla­mi Gazdaság, 1267 holdat az Uj Erő Termelőszövetkezet," 9327 holdat hat szakszövet­kezet és 3066 holdat egyéni gazdák népes csoportja mű­vel. A balkányi határ jobbára homok, de eltartja a község közel nyolcezer lakosát, amelynek 52 százaléka ta­nyán él. Eltartja — mond. tűk, és tegyük hozzá nem bőséggel, de nem is mosto­hán. Mindenesetre az, hogy nemrégen közel 13 millió fo­rinttal nőtt az OTP-ben el­helyezett takarékbetét-állo­mány, már jelez valamit. Még többet mond, hogy a hat szakszövetkezet tagjai­nak csak dohányból 23 millió forint bruttó árbevételük volt. A bizonyítási sorhoz tartozik még, hogy a község­ben a ma nyilvántartott több ezer rádióból 650, a 625 tele­vízióból 204 a tanyákon van. Aztán építkeznek a község­ben, s a tanyákon is erős ütemben. 1969-ben 48, 1970- ben 52, 1971-ben 114 házat építettek- Mindezt a homok adja, az a homok, amely sok esetben alig termi meg a be­léje vetett gabonát, viszont egyéb kultúráknál jól fizet. Nemcsak a homok az oka Végtére is most már az a kérdés, jó hát-e a szakszö­vetkezet? Mondják jó. Azok­nak, akik még fiatalok és erősek és sokat tudnak dol­gozni. Az öregek és a kiöre- gedők elégedetlenek, mert ők leadják a földet, s aztán nincs aki segítsen bajaikon, gondjaikon. Ilyen előzmé­nyek, után ei'Js. jérkeafcüHfev ahhoz, a problémához, arm; ■ a szakszövetkezeti. gazdái** kodás jelent. A szakszövet­kezeti gazdálkodás annak el­lenére, hogy a szakszövetke­zeti tagok egy részének meg­felelő, sőt, jó megélhetést biztosít, nagy általánosság­ban — az egész tagság vo­natkozásában — nem old meg mindent. És ennek nem. csak a homok az oka. A szakszövetkezetek gazdál­kodása nagymértékben el­marad a mai kar követel, ményeitől. A föld művelése főleg a kézi munkaerőre tá­maszkodik. A szakszövetke­zetek gazdasági felszereltsé­ge kezdetleges, az agrotech­nikai vívmányok felhaszná­lása minimális, a vezetés rossz. Mindezt számokkal is lehet illusztrálni. A hat szakszövetkezetnek tizen­négy erőgépe, ötvenkilenc munkagépe van, de ezeknek több, mint fele alig-alig használható. A vegyszerek, műtrágyák használata a ter­melésben nem számottevő. Vezetési probléma, szakmai hozzá nem értésből szárma­zó gond, hogy a szakszövet­kezeti közös kasszákban az elmúlt év végével jobbára csak adósság volt. Segítség kívülről Évekkel korábban a szak­szövetkezeti mozgalom hely­zetének javítását a járási pártbizottság, a járási tanács, de a község vezetői is abban határozták meg, hogy erő­síteni kell a szakszövetkeze­tekben a közös vonást. Némi eredményt sikerült is fel­mutatni. A közös vonás, vagy ahogy Balkányban mondják: a kis közös jelentő­sen gyarapszik, de csak föld­terület vonatkozásában. 1970. december 31-én a szakszö­vetkezetek közös földterüle­te 1070 hold volt, az elmúlt év végével már 2809 hold. Ez a növekedés azonban nem igen tudható be annak, hogy a szemléletben történt vál­tozás. A földet a kiöregedő tagok adják le, s ezt a szak­szövetkezeti vezetők nem is minden esetben nézik jó szemmel, hiszen vélemé- r,nyük szerint a rossz homok­ijai csak gondjaik gyarapod- ríkk. A'kis közösben lévő 'földek nagy résiét nem úgy művelik, ahogyan a terme­lőszövetkezetekben, vagy az állami gazdaságban, hanem úgy, ahogy addig, az egyéni gazdálkodás módszereivel, így a közösnek valóban csak gond a földterület növeke­dése, a közös számlájára hasznot nem hajt. Most már az a kérdés, le­het-e ezen változtatni? Le. hét és kell is. Jó példa az, ami Abapusztán a Búzaka­lász Szakszövetkezetben tör­tént. Ennek a gazdálkodási egységnek a deficitje 600 ezer forintot tett ki zárszám­adáskor. Pedig van egy 130 holdas gyümölcsösük is, és az ő földterületükön is jól jövedelmező a dohányter­mesztés. Ha mélyebben meg­nézzük a deficit okát, az mindenképpen a rossz gaz­dálkodásra vezethető vissza. A tagság most leváltotta a régi vezetőket, s az új elnök a Balkányi Állami Gazda­ságtól kért és kapott segít­séget. Ez elsősorban a közös földterület, még inkább a 130 holdas gyümölcsös szak­szerű, megfelelő művelésére vonatkozik. A Balkányi Ál­lami Gazdaság műtrágyát, gépi talaj művelést, permete­zést és más szolgáltatásokat ad a szakszövetkezetnek úgy, hogy a pénzügyi gazdálko­dást is irányítják, ellenőr­zik. A segítségadás nem tör­ténik ingyen. A gazdaság szakemberei biztosak abban, hogy a helyesen kezelt gyü­mölcsös közepes termést ad. s ebből a szakszövetkezet rendezheti ügyeit, s az állami gazdaság felé is azt a tarto­zást, amely a megelőlegezett munkából, műtrágyából szár­mazik majd. Megtérülő áldozat Az állami gazdaság segít­ségével egy szakszövetkezet helyzete rendeződhet, de vál­tozásra lenne szükség vala­mennyi szakszövetkezetben. Az abapusztaihoz hasonló támogatást minden szakszö­vetkezet nem élvezhet, egy. részt mert a gazdaság erre képtelen lenne, a helyi ter­melőszövetkezetnek viszont ma még nincs módja ilyen segítségadásra. Megoldásnak marad, hogy a szakszövetke. zeteknek kell többet tenni önmagukért. Mindenekelőtt szigorítani kell pénzgazdál­kodási fegyelmüket, elsősor­ban úgy, hogy a tagok fizes, sék be az egyénenként mű­velt területek után járó dija­kat, és járuljanak hozzá a közös használatú épületek, gépek fenntartásához, illetve felújításához azzal, hogy az igénybevétel után járó költ­ségeket megfizetik. A továb­biakban arra kell törekedni, hogy a kis közös területen a gazdálkodás rentábilis le­gyen úgy, hogy megfelelő gépi munkát, agrotechnikát alkalmaznak és nem zárkóz­nak-el attól, hogy szakembe­reket alkalmazzanak a rhürf ka irányítására. Mindez ter­mészetesen nem történhet áldozatvállalás nélkül, mert a műtrágyára, a gépek vá­sárlására, a dohánypajták felújítására pénz kell. A közös kasszában jelen­leg pénz nincs. A tagoknak viszont van. De hót mi köze a közösnek a tagok pénzéhez — kérdezhetné bárki. Erre kérdéssel is lehet válaszol­ni: Mi köze a közösnek az állami gazdaság pénzéhez? Ugyanis mint már fentebb leírtuk, az állami gazdaság saját pénzeszközeiből előle­gezi az abapusztaialfhak a műtrágyát, a szállítást. a gépi munkát és mindent. Miért ne tehetnék meg ugyanezt önmagukkal szem­ben a szövetkezeti tagok? Annál is inkább megtehet­nék, mért a gépekbe, műtrá­gyába, a megfelelő szakirá­nyításba fektetett pénz vég­sősoron saját jólétük tovább­fejlődését szolgálná. Seres Ernő Összetartani a fiatalokat é Igények, tervek a ISyírmadai Állami Gazdaságban — A községi felvonuláso­kon, ünnepségeken a bámész­kodó sorokból »csupán az egyenruhákat és a fegyelme­zett sorokat láttam gyermek­koromban. Sötétkék szok­nyát, világosabb kék blúzt, piros nyakkendőt és jelvényt, a bal oldalon. Tisztelettel és drigykedéssel néztem a ruha viselőit, a KISZ-istákat. Ak­kor még nem gondoltam, hogy 15 évvel később titkára leszek a nagy múltú Nyír- rnadai Állami Gazdasági Lőwy Sándor KlSZ-alap-. szervezetének — emlékezett Nagy Sándorné. Kevesen /önnek haza A fiatalok ma 15 községből járnak a gazdaságba dolgoz­ni. A munkaterületek távol . esnek egymástól és bizony így nem könnyű a 35 tagú alap­szervezet munkáját összehan­golni. Kissé „öregeknek” tart­ják magukat — az átlagélet­kor ugyanis 20—22 év —, de a fiatalítás akadályba ütkö­zik. — Sokat beszélgettünk ar­ról, hogyan lehetne a község tizenéveseit az itteni alap­szervezet munkájába bevon­ni. Ezek a fiatalok a környe­ző városokban tanulnak és ott lesznek KISZ-tagok. A tanulás befejezése után ke­vesen jönnek haza; mivel ál­landó munkaalkalmat ritkán találnak. Egyik ok: több te­rületen ma is csak idényjel­legű munkát lehet végezni Igv a létszámgond és ezzel együtt a fiatalítás kérdése is évről évre problémánk ma­rad. Eredményeikről Nagy Sán- domé szerénységgel beszél. A gazdaság vezetőivel, párt- és szakszervezetével feladatai­kat rendszeresen megbeszé­lik. Közösen vitatják meg a kollektív szerződés pontjait, időben tudnak a gazdaság távlati terveiről, így eredmé­nyesebb termelőmunkát vé­geznek. A kéthetente ismét­lődő politikai, gazdasági sze­mináriumokat nagy érdeklő­déssel kísérik. Hazai és kül­földi jutalomülülések bizo­nyítják, hogy jó munkájukat a vezetők nagyra értékelik. Több fiatal utazott a Szovjet­unióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Jugoszlá­viába. Itthon pedig rendsze­res vendégei a budapesti Ho­tel Ifjúságnak. Tanfolyam és egyetem A tanulást sem hanyagol­ják el. Továbbképző szakmai tanfolyamokat rendszeresein indítanak. Ebben az évben növényvédő betanított mun­kások képzését kezdik meg. Jelentkeznek mezőgazdasági technikumokba és közgazda- sági egyetemre is. Amikor a szabad idő fel- használásáról érdeklődtünk, heves vita alakult ki a fiata­lok között. Az ok: a KISZ- klub. — A KISZ-klub mindenki­nek hiányzik, különösen azért, mert már egyszer meg­alakítottuk, de rövid életű­nek bizonyult tőlünk függet­len okok miatt. Többen ki is léptek a szervezetből emi­att. F,gy olyan termet szeret­nénk, ahol olvashatnánk, nyugodtan beszélgethetnénk nem kellene a zajos kocsmá­ba mennünk — mondta Si­mon László. — Pedig a községiben hé rom klub is működik. Az ősz szesítebt ifjúsági klubban be szélgeth etnek, az ön tevéken ; művészklubban gyakorolhat­nak a táncosoportok, a sza valók, az énekesek és nemre gen a községi könyvtárban megalakult az olvasók klub­ja. A berendezés már megvan — Nem kerüljük ezeket a klubokat, de a sajátunkban szívesebben lennénk. A be­rendezés már megvan — ezt a gazdaság biztosította szá­munkra —, csak helyiség nincs. — Társadalmi munkával az anyagi feltételeket is biz­tosítani tudnánk — érvelt Bakta Elemér. Én egy éve végeztem Budapesten a Mű­szaki Egyetemen, és az a ta­pasztalatom, hogy a fiatalo­kat egy önálló klub kiala­kításával jobban össze lehet tartani. Átmenetileg a pártirodában kaptunk egy termet, de az előadások meg­tartására is kevésnek bizo­nyul, szórakozni, táncolni ott nem lehet. A KISZ-titkár megértőén hallgatta a véleményeket. Igazat adott a fiataloknak, de egyelőre csak az ígéretet tud­ta tolmácsolni. Három év múlva a gazdaság új iroda- helységében egy modem klu­bot alakíthatnak ki. Balogh Júliái Bővült a műanyagéikkefc választéka Uj termékekkel bővült a hazai műanyagcikkak család­ja. A több, mint száz terme­lő és feldolgozó üzem az alapanyaggyártás hiányait új variációkkal, a külföldön vagy a kísérletekben már be­vált termékek gyártásával enyhíti. Hangszigetelő, lépésálló szőnyegek gyártásához fogóit a Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat. Polistirol hab­ból készítik több négyzetmé­teres darabokban ezt a rugal­mas terméket, amely a mo­dem lakások zaját csökkenti majd. Megkezdték a polistá- rol fólia előállítását, amelyből színes tálcákat készítenek az élelmiszeripar kész- és fél­késztermékeinek csomago­lásához. Ezek az ízléses kivi­telű újdonságok nemcsak praktikusabbak, hanem jóval olcsóbbak is, mint elődjeik — a papírtálcáik. Az igényeknek megfelelően kétszeresére növelik ebben az évben a pvc-cső gyártását, és a Pest megyei Műanyagfel­dolgozó Vállalat megkezdte a holipropiléncsövek előállítá­sát is. Ez az új termék ru­galmasabb mint a pvc, alkal­mas arra is, hogy utak alatt átvezesse a gázt vagy a vizet. Ugyancsak nyomásáÜó új ter­mék a poliolefin cső. A válla­lat újdonsága a ftorlon, hő- és és egyszerálló lemezek, edé­nyek alapanyaga. Az új'termékek gyártásával egyidőben megkezdték azokat az új beruházásokat is, ame­lyek a jövő évi újdonságokat alapozzák meg. Az egyik leg­jelentősebb az Észak-magyar­országi Vegyiművek panel­üzeme lesz, amelyben acélle­mezből és poliuretán habból a könnyűszerkezetes építke­zés egyik fontos elemét állít­ják majd elő. MINDENFÉLE Bemelegedett Április 4-re viszonylag jő lett az idő. Olyannyira, hogy mindenki nekiindult sétálni, no meg egy kicsit pótszóra- kozni. Bezzeg aki az Északi­ban próbálta, az ugyancsak pőruiljárt. Az étterem presszójában egy nap alatt hatszor melege­dett úgy be a fagy lalt gép, hogy délutánra már remény­telen volt a gyerekek meg- vendégclése. A sör az étte­remben és a presszóban is ki­fogyott. Ünnep előtt a bol­tokban sem nagyon volt. Úgy látszik, a vendéglátó­iparnak a három npos ünnep kicsit hosszú. A kétnaposhoz vannak szokva... Göngyölve ízléses kis hálócskába rejt­ve került forgalomba az idén húsvétre a kötözött sonka. Sűrűn fedte be az árut, és eleve biztosította, hogy főzás közben szépen egyben maradi És még valamire jó volt: nem lehetett tudni, mi is van alatta. Mert volt ám a háló alatt va­lami, mégpedig sok sonfcazjűr, és kevés hús. Olyan cselesen göngyölte össze a húsipar, hogy csak a háló levétele után derült ki: a több, minit 50 forintos kilónkénti árért sok 20 forintot érő zsírt é* minihúst mértek. Ilyen az élet. Kiderül, hogy nemcsak a nyúl képes húsvé­ti meglepetésre.., Szemenszedve Vagy harisnyaiparunk van válságban, vagy kereskedel­münk lárci rosszul, mindegy. Egy lény: az utóbbi időben a női nylonharisnyák, ártól es minőségtől függetlenül szet- málnak. Van oiyan, amelyik már a felvételkor foszlik. Masok az első mosás után mennek szét. Megfigyelhető, hogy a leggondosabb kezelés esetén sem tartanak tovább két-há- rom alkalomnál. A nylonharisnya nem lu­xuscikk. Napi szükséglet. Nem feltételezhető, hogy .egy alkalomra készítik. Igaz, le­het szedetni. Lehet varrogat- ni. Hogy ez lenne a legjobb megoldás, az nem biztos. Jobb, ha a harisnya szembiz­tos. A gyártók is biztos keve­sebb szemrehányást kapná­nak. (burgclX Beszakad Beszakadt az úttest a Bes­senyei tér egyik útszakaszán. Embernyi lyuk tátongott egy ideig. Kijöttek és betömték. Ráesett az eső és megsüppedt. Még most is balesetveszé­lyes. Kerölgetik a gépkocsik. Biztosan megjavítják. Nem is ez a gondom, hanem az, va­jon hány helyen lehet ha­sonló, tátongó űr a sima út aszfaltja alatt? Ki tudja? Né­ha ezt sem ártana ellenőriz­ni — ha már egyszer az út építésénél magfeledkeztek a gondosabb munkáról. ■Ta,rk;«sy Képszög Képszögk ép leien a keres­kedelem, a kedves vevő le­játhatja a cipője talpát, nincs a boltokban képszög. Falvé- dők, faliszőnyegek, képek, ke­rámiák és egyéb falra terem­tett tárgyak várnak árván. Kifogyott mindenütt, egyszer­re, nem rendeltek, nem gyár­tottak... A bosszankodó vevőnek nem elégtétel, ha megtudja: az iparnak vagy kereskede­leminek köszönheti-e a szög­hiányt. Egyet viszont furcsának ta­lál: éppen azoknak nem üt ez szöget a fejébe, akik te­hetnének valamit. (Piöj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom