Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 99. szám
2. oldal KELET-MAGYARORSZAG 1972. ctjJfSRs SS* Élfen és erősödjék a testvéri szocialista országok egysége ! Május 1 előestéjén Tudósítóink jelentései a világ nagyvárosaiból (I.) Párizs Külsöségekiben nem tér el a mostani május elseje Párizsban a korábbiaktól. A tüntető menet most is a Re- publique tértől a Bastille térig vonul majd. A menetelők soraiban ott lesznek a főváros munkásságának képviselői, a pártok vezetői. Ott lesznek a rendfenntartók — ezek az önként jelentkező fiatalemberek, akik vállalták, hogy biztosítják a felvonulás munkásokhoz méltó fegyelmezettségét. Lesznek majd zászlók és feliratok. Igen, ez a mostani május éppen olyan, mint 1970 vagy 1967 májusa. És ez a most közelgő ünnep mégsem lesz egészen olyan, mint az eddigiek. Ahogy az előkészületekből látni, a szokásosnál nagyobb teret kap a szolidaritás Vietnammal. Egész Franciaországban — a hazafias erők sikerei, a VDK elleni tömeges bomba támadások felújítása óta — egyre erősödnek azok a hangok, amelyek felszólítják Amerikát, azonnal vonja ki csapatait Indokínából. Néhány napja csak, hogy 50 demokratikus szervezet — köztük a nagy baloldali pártok, a szakszervezetek, továbi- dfjúsági, egyházi és társadalmi szövetségek mozgósították az embereket. Párizsban, Marseille-ben, Nizzában, Tou- louse-ban, Montpellier-ben 10 ezrek vonultak az indokínai agresszió elleni tiltakozásképpen — ki az utcára. öntudatosabb, keményebb, harcosabb lesz az idei május elseje. A francia belpolitikában — úgy látszik — megnövekedtek a demokratikus erők esélyei. Egy év múlva parlamenti választások lesznek. Az FKP néhány hónapja kormányprogramot tett közzé. Kifejtették elképzeléseiket kormánypolitikájukról a szocialista pártvezetők is. Hetek óta a két program összehangolásáról tanácskoznak a munkáspártok vezetői. Sok ok sürgeti, hogy ezek á megbeszélések intenzívebbé, eredményesebbekké váljanak. Először is az, hogy az elmúlt hónapok belpolitikai eseményei — korrupciós botrányok, a kormány felső köreit is érintő milliárdos telek- spekulációk, adóvisszaélések, amelyek miatt még a miniszterelnöknek is a tévé nyilvánossága előtt kellett mosakodnia, a rohamosan növekvő árak, a növekvő munkanélküliség, a nagy szociális feszültség — megannyi baljós előjel a kormány számára. Az elégedetlenség egyik jele volt például az, hogy Lotharingia a választási körútra érkező Pompidout fogadta sztrájkokkal. 24 órára beszüntették a munkát a vas- és fémüzemekben, a kohókban, a szén- és ércbányákban, az építő- és textiliparban. Reményt keltő eredményt hozott a baloldal számára a múlt heti népszavazás. A szocialista párt a Közös Piac ügyében elrendelt referendum bojkottálására hívta fel híveit. Most azt vizsgálja a párt, hogy a felhívásnak merned része lehetett abban, hogy a szakásos 25 százalék helyett, ezúttal a választók 40 százaléka nem jelent meg a szavazóhelyiségekben. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a 10 és fél millió „igen” mellett több, mint 5 millió ,.nem” voks esett. Pedig egyedül csak a kommunista párt hívta fel az egyértelmű elutasításra választóit. A nem szavazatok tisztán jelzik az FKP növekvő tömegbefolyását. Georges Marchais főtitkárhelyettes is emlékeztetett arra. hogy a párt soha korábban nem szerezte meg az érvényes szavazatok ilyen ar anyát. Május elsején szokásos tüntetésen vesznek részt Párizs dolgozói. Kart karba öltve, egymás mellett haladnak majd kommunisták, szocialisták. Ha így lesz ez a következő választásokon is, ha nem sikerül majd akkor — mint most a népszavazás kérdésében — megosztani a két munkáspártot, nem utópia egy baloldali népi egységkormány létrehozása. Fábián Ferenc London A Robert Carr volt munkaügyi miniszter nevéhez fűződő szakszervezetellenes törvény, amelyet a toryk még a múlt évben hajszoltak keresztül a parlamenti procedúrán, mindeddig úgy szerepelt a brit politikai élet színpadán, mint az a bizonyos csehovi puska, amelyet ha az első felvonásban kiakasztanak a színfalra, akkor mindenki tudja róla: előbb-utóbb el kell sülnie. Mindenki tudta, hogy a toryk előbb-utóbb felhasználják a Carr-törvényt. A bányászok ellen nem merték alkalmazni, mert a toryk nagyon jól tudták, hogy a Carr-törvény „bevetésével” még inkább a bányászok mellé állították volna a szervezett munkásságot és ekkor a bányászgyőzelem egyet jelenthetett volna egy hivatalosan elfogadott törvény országos bojkottjával, esetleg magával a tory- kormány bukásával. Az áprilisban kibontakozott vasutas bérharc azonban nem tudta megnyerni a közvélemény osztatlan támogatását. Ennek egyik oka az, hogy a kormány 12 százalékos béremelést ajánlott fel a 16 százalékot követelő vasutasoknak, ezért a hatóságok szűkmarkúsága elleni felzúdulás eleve nem lehetett akkora, mint a bányászok esetében .y,olt, Ennél is fontosabb körülmény, hogy a vasutas bérharc munkalassítási akciókkal kezdődött, ez káoszt okozott nemcsak a teher-, de a személyszállításban is, aminek következtében a vonattal bejáró dolgozók — az összmunkásság 25 —30 százaléka — komoly megpróbáltatások eié került. Ezeket a tényezőket használta ki a torykormány arra, hogy működésbe hozza a Carr-féle törvényt, amely korlátozza a szakszervezetek sztrájkjogát, lehetővé teszi a munkáskasszák súlyos pénzbírsággal való megdézs- málását, sőt a felelős szak- szervezeti vezetők bíróság elé állítását is. A Carr-törvény révén felállított ipari bíróság ugyanezen a napon lecsapott a dokkmunkásokra is egy liverpooli „törvénytelen” akció miatt: 50 ezer font pénzbírsággal sújtotta a baloldali vezetés alatt álló szál- lítómunkás-szakszervezetet. Ilyenformán a torykormány súlyos kihívást intézett az egész brit munkásmozgalom ellen. Ha valaha, hát akkor most van óriási szükség ennek a jó és rossz ha- gyokmányokban egyaránt gazdag brit munkásmozgalomnak az összefogására,' hogy kellő visszautasításban részesíthesse a torytá- madást. Kezdeményező szó mindeddig csak a mozgalom balszárnyáról, elsősorban a kommunistáktól hangzott el. A Brit Kommunista Párt az itt egyébként rendes munkanapnak számító május elsejét ajánlja egy országos általános tiltakozó sztrájk időpontjául, amely megnyithatná a munkásság ellentámadását és kezdete lehetne egy új harcos baloldali összefogásnak. Szabó L. István Tokió békeköveteléseiknek. Az idei tavaszi béroffenzíva nem mentes a humoros epizódoktól sem. Tokióban, Kyotó- ban, Fukushimában például hetek óta nem tudnak lóversenyt tartani. A verseny- pályák zsokéi minden ví- kendkor 48 órás sztrájkot tartanak — ők is több fizetést követelnek. Annál inkább érzékenyen érinti az országot a közlekedési sztrájk. Szerdán kudarccal végződött a japán kormány és a magánvállalatok képviselőinek megbeszélése és csütörtökön hajnalban beszüntették a munkát a vasutasok. Az egymillió-hatszázezer dolgozó sztrájkja azt jelentette, hogy gyakorlatilag megbénult a közlekedés a szigetországban. Annál is inkább, mert egy órával később leálltak Tokió buszsofőréi is. így aztán ez a csütörtök valószínűleg úgy vonul be a krónikába, mint a „késések napja.” A közlekedésügyi minisztérium becslése szerint 43 millió ember érkezett munkakezdet után munkahelyére. Ki-ki úgy utazott, ahogy tudott. Tokió tele volt kerékpárral, triciklivel, ósdi, özönvíz előtti teherautókkal, amelyekkel néhány élelmes ember a taxikat pótolta. Ha másból nem — ebből is megérezhette mindenki a tavasz — a sztrájkkikelet — érkezését. Persze, május elsején nemcsak bérkérdésekről lesz szó. Az ünnepre minden eddiginél nagyobb tömeggyűléssel, felvonulással készülnek a szervezett munkások. A leglényegesebb: a menetben ott fesz Japán valamennyi ellenzéki pártjának képviselője. Tavaly a kommunista párt, a szocialista párt és a demokratikus szocialista párt tagjai vonultak fel, az idén jelen lesz a komeitopárt is. A nagygyűlést a tokiói Nyoyogi parkban tartják, a témák országszerte ismertek. A szervező bizottság közzétette a tömegmegmozdulás jelszavait. Ezek: vonják vissza a nukleáris fegyvereket Oki- nawáról, váltsa fel a Szato- kormányt űj, demokratikus kormány, fontosak a bér- követelések és először hangzik el az ötnapos munkahétre vonatkozó jelszó. Szántai Ákos Berlin Berlin már díszbe öltözött, zászlók a házakon, transzparensek az utcák mentén. Elkészült a Marx—Engels platz dekorációja, és — mint a város fő nevezetességének, a televízióstoronynak műszaki szakemberei újságolták — befejeződött a torony nagytakarítása. Úgy gondolták, hogy itt az alkalom, a május elsejei „nagy roham” előtt alaposan átnézni a lifteket, a műszaki berendezéseket. Remélhetőleg, aki majd ezen a szép ünnepen fölfárad az NDK fővárosa fölé emelkedő impozáns építménybe, élvezni is tudja a csodálatos panorámát. Az elmúlt napokban ez nemigen volt lehetséges. Olyan alacsonyan keringenek a szürke, esőket hozó felhők, hogy a kilátó nem egyszer párába burkolódzott. Persze a szép időt nem csak azért várják a berliniek, hogy a tévétoronyból gyönyörködhessenek a panorámában: egyébként is bőséges szórakozási alkalom lesz városszerte. Az Unter Den Linden kávéházaiban, az állatkertben — vagy azok számára, akik kirándulnak — a város környéki tavaknál, ízelítőként az Alexander platzon sorra kerülő ünnepi műsornak idézném föl néhány részletét. Itt, az Alexen (ahogy a berliniek becézik a teret) már áll a színpad — nézőtérnek pedig ott az az impozáns gyöjvörű „aréna”, amelyet a most már teljesen elkészült tér felhőkarcolóinak is nevezhető toronyházai, egyedi épületei határolnak. A színpadon egymást váltják majd az ország legkülönbözőbb részeiből érkező népi együttesek. A zwikaui táncosok, akik ismerkedtek a térrel, elárulták, hogy csárdást is bemutatnak majd. Rögtönöztek is néhány fordulatot, zene nélkül, bizonyítandó: jól megtanulták a leckét. A hivatalos program szerint, amely plakátokon is olvasható, Berlinben ötszázhúsz hivatásos művész szórakoztatja majd — az ezerszáz népi táncoson kívül — a nézősereget. A legtöbben az Alexen. Az ünnepi kultúrműsor mellett lesz itt egyéb látnivaló. A térbe torkolló Alexander strasse környékén több ország kerékpárosai mérik majd össze az erejüket. Számtalan nemzetközileg is jól ismert versenyző lesz közöttük. Innen Berlinből indul ugyanis néhány nap múlva útnak a hagyományos kerékpáros békeverseny. A „háztömbkörüli” versenyen a nagy nemzetközi találkozó résztvevői állnak rajthoz: NDK-beli, szovjet, lengyel, csehszlovák és magyar kerékpárosok. És ha már itt tartunk, hadd fejezzem be tudósításomat még egy magyar vonatkozású eseménnyel. Itt a tér közelében az új berlini galériában hazánk népművészetét bemutató tárlat nyílt. A szőtteseknek. parasztbútoroknak, cifraszűröknek hatalmas sikerük van. Mivel a kiállítás május elsején is nyitva tart, valószínűleg igen sok látogatója lesz. Ehhez a programhoz még csak jó idő se kell. Ha valaki mégis fázik, annak ott van melegítő látnivalónak — a cifraszűr. Kanyó András Szadat Moszkvába érkezeit Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke, az Arab Szocialista Unió elnöke csütörtökön Moszkvába érkezett. Anvar Szadatot és a kíséretéhez tartozó személyiségeket Alekszej Koszigin, Mihail Szuszlov és más hivatalos személyek fogadták a vnuko- vói repülőtéren, amelyet erre az alkalomra feldíszítettek Egyiptom és a Szovjetunió lobogóival. A fagadtatáson ott voltak a moszkvai dolgozók képviselői is. s üdvözölték a magas rangú vendéget. A repülőtéren felsorakozott a dísz- őrség. eljátszották a két ország állami himnuszát. Szadatot a szovjet kormány hívta meg, előreláthatólag tisztán konzultációs célzatú látogatásra, amelyen — mint Szadat közelmúltbeli moszkvai útjai alkalmával mindig — ezúttal is a közel-keileti válság megoldásának esélyeiről és feltételeiről lesz szó. Juri,, Gluhov, a Pravda kairói tudósítója a lap csütörtöki számában áttekinti azokat a területeket, amelyeken a Szovjetunió segítséget nyújt Egyiptomnak. A Szadat mostani látogatását közvetlenül megelőző, s feltehetően kiváltó helyzetet jól jellemzik a Pravda következő szavai: a szovjet—arab egység ellenségeinek „szokásos spekulatív fogása —meghúzni a vészharangot a közel-keleti válság látszólagos statikussága miatt, hitetlenségét kelteni az arabokban saját erejüket illetően. Gonosz számítások ezek, a nép de- moralizálására, Egyiptomnak és a többi arab országnak nagy barátjuktól, a Szovjetuniótól való elválasztására irányulnak”. A szovjet lap szerint a* Egyiptom ellesi indított pszichológiai háború jelen pillanatban különös hevességgel folyik. „Az egyiptomi sajtónak és az államférfi aknak erélyesen el kellett utasítaniuk ezeket az ellenséges kirohanásokat”. A Pravda Anvar Szadat legutóbbi nyilatkozatairól elismeréssel emlékezik meg. (Folytatás az 1. oldalról) közvélemény mindenekelőtt a megbékélést kívánja a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, sőt egyre inkább az NDK-val, a másik német állammal is. Ez a hangulat nem maradhatott hatás nélkül a Bundestagra sem. hiába kísérletezett tehát a jobboldali ellenzék mindenféle kétségbeesett manőverrel, hiába dobta be a legkáptelenetab valótlanságokat is a .közvéleménybe, az utolsó pillanatban végül is a Brandt-kormány józan, realista leül pofii ti kai lépései estek súlyosabban a latba. Ez a helyzet az első nagy erőpróba után. A neheze azonban még hátra van. Ismét összeült a párizsi Viefnarr.-konferencia Binh asszony, a DIFK külügyminiszterének nyilatkozata Párizsban élénk érdeklődés előzte meg a Vietnam- konferencia 148. ülését, ám korainak bizonyultak azok a remények, hogy az amerikai tárgyaló fél, amikor a konferencia munkájának hosszabb szabotálása után ismét visszatér a tárgyalóasztalhoz, egyúttal lényegesen módosítja magatartását és igy a tárgyalások kijuthatnak az eddigi zsákutcából. Az álláspontok a csütörtöki ülésen sem közeledtek egymáshoz, a tárgyaló felek csak abban értettek egyet — de ez a korábbi helyzethez képest magá- bavéve is pozitívum —, hogy •a jövő hét csütörtökén ismét ülést tartanák, tehát a tárj gyalások fonala nem szakad meg. Binh asszony, a DIFK külügyminisztere felszólalásában hangsúlyozta: — Az egész Dél-Vietnam- ban most folyó harcok a lakosságnak és fegyveres erőinek azt az elszánt elhatározását tükrözik, hogy kivívják Dél-Vietnam függetlenségét és szabadságát, e harcokban kivívott ragyogó győzelmek nevetségessé tették a washingtoni kormánynak és a A tavasz Japánban hagyományosan — sztrájktavasz. Esztendők óta ilyenkor — rügyfakadás, virágnyílás idején — munkások tíz- és százezrei szüntetik be a munkát, vonulnak az utcára, így adnak hangot KOMMENTÁR első szerződés Mielőtt Bunnban vereséget szenvedett a jobboldali ellenzék kormánybuktató kísérlete, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában is rendkívül jelentős eseményre került sor: sikerrel befejeződtek a két német állam közötti közeledéssel kapcsolatos tárgyalások. Az NDK és az NSZK közötti forgalom önmagában sem közömbös. A múltban, a hidegháború esztendeiben a közlekedési nehézségek nem egyszer tükrözték és egyben növelték a feszültséget kontinensünk szívében. A forgalom szabályozása csökkenti a potenciális súrlódási felületeket, a megállapodás tehát ebben az értelemben is lépés a normalizálódás felé. Az egyezményt akkor is üdvözölnünk kellene, ha kizárólag erről lenne szó. De ez a megállapodás a valóságban ennél sokkal többet jelent: nem kevesebbet, mint azt, hogy — amint erre a világsajtó' számos kommentátora rámutatott — megkötötték a két német állam első államközi szerződését. Ugyanolyan nemzetközi jogi érvényű megállapodás született, mintha a tárgyaló felek egy harmadik állammal írtak volna alá egyezményt. Ez a megállapítás csak az első pillanatban hangzik termesztésnek. De ha arra gondolunk, hogy nyugaton és Bonnban még a közelmúltban is milyen tragikomikus makacssággal igyekeztek úgy viselkedni, mintha az NDK, a világ hetedik ipari hatalma nem léteznék, könnyű felismerni a szerződés jelentőségét. A megállapodás csak akkor lép életbe, ha Bonnban a jövő héten ratifikálják a szovjet—NSZK és a lengyel —NSZK szerződéseket. Ha Barzelék csütörtökön győztek volna a Bundestagban, sok más eredmény mellett a közlekedési szerződés jövője is bizonytalanná válik. saigoni rendszernek azt a dicsekvését, hogy a „vietnami- zálás” sikerre vezet. Binh asszony a továbbiakban rámutatott: alapvetően hamisak és képmutatóak azok az állítások, hogy „az Észak megtámadta Délt”, ismét hangsúlyozni kell, mon. dotta, hogy mindaddig, amíg az Egyesült Államok folytatja az agressziót Dél-Viet- namban, a vietnami nép továbbra is él a törvényes önvédelem elvitathatatlan jo„ gával. A DIFK küldöttsége úgy véli. hogy minden vitás kérdést kielégítő módon rendezni lehet, mihelyt az amerikai kormány beleegyezik az agresszió megszüntetésébe, beszünteti a „vietnamizálás” politikáját, és tiszteletben tartja a dél-vietnamiak önrendelkezési jogát. A konferencia után a D1FK- küldöttség szóvivője az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: — Mint Nixon beszéde is mutatja, az a tény, hogy az amerikai küldöttség visszatért a tárgyalóasztalihoz, nem jelenti azt, hogy Washington immár reális álláspontra is helyezkedik. Ami a tárgyalások formáját illeti, a DIFK küldöttsége úgy véli: nem a tárgyalás formája a fontos, hanem az a tény, hogy Washington végre hajlandó legyen a vietnami kérdés igazságos rendezésére. Azok a bizalmas megbeszélések, amelyekre korábban a VDK képviselője és Kissinger doktor, Nixon elnök tanácsadója kö_ zött került sor, a DIFK küldöttségének tudtával és előzetes hozzájárulásával folyt. A DIFK küldöttsége maga is hajlandó bizalmas megbeszélést folytatni az amerikai delegációval minden olyan kérdésről, amely összefügg a probléma igazságos rendezé. sével. A VDK küldöttségének szóvivője a konferencia után közölte az újságírókkal, hogy Le Due Tho, a VDK küldöttségének tanácsadója hamarosan visszatér Párizsba. A bizalmas megbeszélések kérdéséről a szóvivő azt hangoztatta, a VDK küldöttsége nem zárkózik el az ilyen megbeszélések elöl.
