Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

2. oldal KELET-MAGYARORSZAG 1972. ctjJfSRs SS* Élfen és erősödjék a testvéri szocialista országok egysége ! Május 1 előestéjén Tudósítóink jelentései a világ nagyvárosaiból (I.) Párizs Külsöségekiben nem tér el a mostani május elseje Pá­rizsban a korábbiaktól. A tüntető menet most is a Re- publique tértől a Bastille té­rig vonul majd. A menetelők soraiban ott lesznek a főváros munkásságának képviselői, a pártok vezetői. Ott lesznek a rendfenntartók — ezek az önként jelentkező fiatalembe­rek, akik vállalták, hogy biz­tosítják a felvonulás munká­sokhoz méltó fegyelmezettsé­gét. Lesznek majd zászlók és feliratok. Igen, ez a mostani május éppen olyan, mint 1970 vagy 1967 májusa. És ez a most közelgő ün­nep mégsem lesz egészen olyan, mint az eddigiek. Ahogy az előkészületekből látni, a szokásosnál nagyobb teret kap a szolidaritás Viet­nammal. Egész Franciaor­szágban — a hazafias erők si­kerei, a VDK elleni tömeges bomba támadások felújítása óta — egyre erősödnek azok a hangok, amelyek felszólít­ják Amerikát, azonnal vonja ki csapatait Indokínából. Né­hány napja csak, hogy 50 de­mokratikus szervezet — köz­tük a nagy baloldali pártok, a szakszervezetek, továbi- dfjúsági, egyházi és társadal­mi szövetségek mozgósították az embereket. Párizsban, Marseille-ben, Nizzában, Tou- louse-ban, Montpellier-ben 10 ezrek vonultak az indokínai agresszió elleni tiltakozás­képpen — ki az utcára. öntudatosabb, keményebb, harcosabb lesz az idei május elseje. A francia belpolitiká­ban — úgy látszik — megnö­vekedtek a demokratikus erők esélyei. Egy év múlva parlamenti választások lesz­nek. Az FKP néhány hónapja kormányprogramot tett közzé. Kifejtették elképzeléseiket kormánypolitikájukról a szo­cialista pártvezetők is. Hetek óta a két program összehan­golásáról tanácskoznak a munkáspártok vezetői. Sok ok sürgeti, hogy ezek á megbe­szélések intenzívebbé, ered­ményesebbekké váljanak. Először is az, hogy az el­múlt hónapok belpolitikai eseményei — korrupciós bot­rányok, a kormány felső kö­reit is érintő milliárdos telek- spekulációk, adóvisszaélések, amelyek miatt még a mi­niszterelnöknek is a tévé nyilvánossága előtt kellett mosakodnia, a rohamosan nö­vekvő árak, a növekvő mun­kanélküliség, a nagy szociális feszültség — megannyi bal­jós előjel a kormány számá­ra. Az elégedetlenség egyik jele volt például az, hogy Lotharingia a választási kör­útra érkező Pompidout fo­gadta sztrájkokkal. 24 órára beszüntették a munkát a vas- és fémüzemekben, a kohók­ban, a szén- és ércbányák­ban, az építő- és textilipar­ban. Reményt keltő eredményt hozott a baloldal számára a múlt heti népszavazás. A szocialista párt a Közös Piac ügyében elrendelt referen­dum bojkottálására hívta fel híveit. Most azt vizsgálja a párt, hogy a felhívásnak merned része lehetett abban, hogy a szakásos 25 százalék helyett, ezúttal a választók 40 százaléka nem jelent meg a szavazóhelyiségekben. Az vi­szont teljesen egyértelmű, hogy a 10 és fél millió „igen” mellett több, mint 5 millió ,.nem” voks esett. Pedig egye­dül csak a kommunista párt hívta fel az egyértelmű el­utasításra választóit. A nem szavazatok tisztán jelzik az FKP növekvő tömegbefolyá­sát. Georges Marchais főtit­kárhelyettes is emlékeztetett arra. hogy a párt soha ko­rábban nem szerezte meg az érvényes szavazatok ilyen ar anyát. Május elsején szokásos tün­tetésen vesznek részt Párizs dolgozói. Kart karba öltve, egymás mellett haladnak majd kommunisták, szocialis­ták. Ha így lesz ez a követ­kező választásokon is, ha nem sikerül majd akkor — mint most a népszavazás kérdésé­ben — megosztani a két mun­káspártot, nem utópia egy baloldali népi egységkormány létrehozása. Fábián Ferenc London A Robert Carr volt mun­kaügyi miniszter nevéhez fű­ződő szakszervezetellenes törvény, amelyet a toryk még a múlt évben hajszoltak ke­resztül a parlamenti proce­dúrán, mindeddig úgy sze­repelt a brit politikai élet színpadán, mint az a bizo­nyos csehovi puska, amelyet ha az első felvonásban ki­akasztanak a színfalra, ak­kor mindenki tudja róla: előbb-utóbb el kell sülnie. Mindenki tudta, hogy a to­ryk előbb-utóbb felhasznál­ják a Carr-törvényt. A bányászok ellen nem merték alkalmazni, mert a toryk nagyon jól tudták, hogy a Carr-törvény „beve­tésével” még inkább a bá­nyászok mellé állították vol­na a szervezett munkásságot és ekkor a bányászgyőzelem egyet jelenthetett volna egy hivatalosan elfogadott tör­vény országos bojkottjával, esetleg magával a tory- kormány bukásával. Az áprilisban kibontako­zott vasutas bérharc azon­ban nem tudta megnyerni a közvélemény osztatlan támo­gatását. Ennek egyik oka az, hogy a kormány 12 százalé­kos béremelést ajánlott fel a 16 százalékot követelő vasu­tasoknak, ezért a hatóságok szűkmarkúsága elleni felzú­dulás eleve nem lehetett ak­kora, mint a bányászok ese­tében .y,olt, Ennél is fonto­sabb körülmény, hogy a vasutas bérharc munkalassí­tási akciókkal kezdődött, ez káoszt okozott nemcsak a teher-, de a személyszállítás­ban is, aminek következté­ben a vonattal bejáró dolgo­zók — az összmunkásság 25 —30 százaléka — komoly megpróbáltatások eié került. Ezeket a tényezőket hasz­nálta ki a torykormány ar­ra, hogy működésbe hozza a Carr-féle törvényt, amely korlátozza a szakszervezetek sztrájkjogát, lehetővé teszi a munkáskasszák súlyos pénzbírsággal való megdézs- málását, sőt a felelős szak- szervezeti vezetők bíróság elé állítását is. A Carr-tör­vény révén felállított ipari bíróság ugyanezen a napon lecsapott a dokkmunkásokra is egy liverpooli „törvényte­len” akció miatt: 50 ezer font pénzbírsággal sújtotta a bal­oldali vezetés alatt álló szál- lítómunkás-szakszervezetet. Ilyenformán a torykor­mány súlyos kihívást intézett az egész brit munkásmozga­lom ellen. Ha valaha, hát akkor most van óriási szük­ség ennek a jó és rossz ha- gyokmányokban egyaránt gazdag brit munkásmozga­lomnak az összefogására,' hogy kellő visszautasítás­ban részesíthesse a torytá- madást. Kezdeményező szó mindeddig csak a mozgalom balszárnyáról, elsősorban a kommunistáktól hangzott el. A Brit Kommunista Párt az itt egyébként rendes mun­kanapnak számító május el­sejét ajánlja egy országos ál­talános tiltakozó sztrájk idő­pontjául, amely megnyithat­ná a munkásság ellentáma­dását és kezdete lehetne egy új harcos baloldali összefo­gásnak. Szabó L. István Tokió békeköveteléseiknek. Az idei tavaszi béroffenzíva nem mentes a humoros epizódok­tól sem. Tokióban, Kyotó- ban, Fukushimában például hetek óta nem tudnak ló­versenyt tartani. A verseny- pályák zsokéi minden ví- kendkor 48 órás sztrájkot tartanak — ők is több fize­tést követelnek. Annál inkább érzékenyen érinti az országot a közleke­dési sztrájk. Szerdán kudarc­cal végződött a japán kor­mány és a magánvállalatok képviselőinek megbeszélése és csütörtökön hajnalban be­szüntették a munkát a vasu­tasok. Az egymillió-hatszáz­ezer dolgozó sztrájkja azt jelentette, hogy gyakorlati­lag megbénult a közlekedés a szigetországban. Annál is in­kább, mert egy órával ké­sőbb leálltak Tokió buszso­főréi is. így aztán ez a csü­törtök valószínűleg úgy vo­nul be a krónikába, mint a „késések napja.” A közleke­désügyi minisztérium becs­lése szerint 43 millió em­ber érkezett munkakezdet után munkahelyére. Ki-ki úgy utazott, ahogy tudott. Tokió tele volt ke­rékpárral, triciklivel, ósdi, özönvíz előtti teherautók­kal, amelyekkel néhány élel­mes ember a taxikat pótolta. Ha másból nem — ebből is megérezhette mindenki a ta­vasz — a sztrájkkikelet — érkezését. Persze, május elsején nemcsak bérkérdésekről lesz szó. Az ünnepre min­den eddiginél nagyobb tö­meggyűléssel, felvonulással készülnek a szervezett mun­kások. A leglényegesebb: a menetben ott fesz Japán va­lamennyi ellenzéki pártjá­nak képviselője. Tavaly a kommunista párt, a szoci­alista párt és a demokratikus szocialista párt tagjai vonul­tak fel, az idén jelen lesz a komeitopárt is. A nagygyű­lést a tokiói Nyoyogi park­ban tartják, a témák ország­szerte ismertek. A szervező bizottság közzétette a tö­megmegmozdulás jelsza­vait. Ezek: vonják vissza a nukleáris fegyvereket Oki- nawáról, váltsa fel a Szato- kormányt űj, demokratikus kormány, fontosak a bér- követelések és először hang­zik el az ötnapos munkahét­re vonatkozó jelszó. Szántai Ákos Berlin Berlin már díszbe öltözött, zászlók a házakon, transz­parensek az utcák mentén. Elkészült a Marx—Engels platz dekorációja, és — mint a város fő nevezetességének, a televízióstoronynak mű­szaki szakemberei újságol­ták — befejeződött a torony nagytakarítása. Úgy gondol­ták, hogy itt az alkalom, a május elsejei „nagy roham” előtt alaposan átnézni a lif­teket, a műszaki berendezé­seket. Remélhetőleg, aki majd ezen a szép ünnepen fölfárad az NDK fővárosa fölé emel­kedő impozáns építménybe, élvezni is tudja a csodálatos panorámát. Az elmúlt napok­ban ez nemigen volt lehetsé­ges. Olyan alacsonyan kerin­genek a szürke, esőket hozó felhők, hogy a kilátó nem egyszer párába burkolódzott. Persze a szép időt nem csak azért várják a berliniek, hogy a tévétoronyból gyö­nyörködhessenek a panorá­mában: egyébként is bősé­ges szórakozási alkalom lesz városszerte. Az Unter Den Linden kávéházaiban, az ál­latkertben — vagy azok szá­mára, akik kirándulnak — a város környéki tavaknál, ízelítőként az Alexander platzon sorra kerülő ünnepi műsornak idézném föl né­hány részletét. Itt, az Ale­xen (ahogy a berliniek becé­zik a teret) már áll a szín­pad — nézőtérnek pedig ott az az impozáns gyöjvörű „aréna”, amelyet a most már teljesen elkészült tér felhő­karcolóinak is nevezhető to­ronyházai, egyedi épületei határolnak. A színpadon egymást vált­ják majd az ország legkülön­bözőbb részeiből érkező népi együttesek. A zwikaui tánco­sok, akik ismerkedtek a tér­rel, elárulták, hogy csárdást is bemutatnak majd. Rögtö­nöztek is néhány fordulatot, zene nélkül, bizonyítandó: jól megtanulták a leckét. A hi­vatalos program szerint, amely plakátokon is olvasha­tó, Berlinben ötszázhúsz hi­vatásos művész szórakoztatja majd — az ezerszáz népi tán­coson kívül — a nézősereget. A legtöbben az Alexen. Az ünnepi kultúrműsor mellett lesz itt egyéb látnivaló. A térbe torkolló Alexander strasse környékén több or­szág kerékpárosai mérik majd össze az erejüket. Számtalan nemzetközileg is jól ismert versenyző lesz kö­zöttük. Innen Berlinből indul ugyanis néhány nap múlva útnak a hagyományos kerék­páros békeverseny. A „ház­tömbkörüli” versenyen a nagy nemzetközi találkozó résztvevői állnak rajthoz: NDK-beli, szovjet, lengyel, csehszlovák és magyar ke­rékpárosok. És ha már itt tartunk, hadd fejezzem be tudósításomat még egy magyar vonatkozású eseménnyel. Itt a tér közelé­ben az új berlini galériában hazánk népművészetét bemu­tató tárlat nyílt. A szőttesek­nek. parasztbútoroknak, cif­raszűröknek hatalmas sike­rük van. Mivel a kiállítás május elsején is nyitva tart, valószínűleg igen sok látoga­tója lesz. Ehhez a program­hoz még csak jó idő se kell. Ha valaki mégis fázik, an­nak ott van melegítő látniva­lónak — a cifraszűr. Kanyó András Szadat Moszkvába érkezeit Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke, az Arab Szocialista Unió elnöke csütörtökön Moszkvába érke­zett. Anvar Szadatot és a kísére­téhez tartozó személyiségeket Alekszej Koszigin, Mihail Szuszlov és más hivatalos személyek fogadták a vnuko- vói repülőtéren, amelyet erre az alkalomra feldíszítettek Egyiptom és a Szovjetunió lo­bogóival. A fagadtatáson ott voltak a moszkvai dolgozók képviselői is. s üdvözölték a magas rangú vendéget. A re­pülőtéren felsorakozott a dísz- őrség. eljátszották a két or­szág állami himnuszát. Szadatot a szovjet kormány hívta meg, előreláthatólag tisztán konzultációs célzatú látogatásra, amelyen — mint Szadat közelmúltbeli moszk­vai útjai alkalmával mindig — ezúttal is a közel-keileti válság megoldásának esélyei­ről és feltételeiről lesz szó. Juri,, Gluhov, a Pravda kai­rói tudósítója a lap csütörtöki számában áttekinti azokat a területeket, amelyeken a Szovjetunió segítséget nyújt Egyiptomnak. A Szadat mostani látogatá­sát közvetlenül megelőző, s feltehetően kiváltó helyzetet jól jellemzik a Pravda követ­kező szavai: a szovjet—arab egység ellenségeinek „szoká­sos spekulatív fogása —meg­húzni a vészharangot a kö­zel-keleti válság látszólagos statikussága miatt, hitetlensé­gét kelteni az arabokban sa­ját erejüket illetően. Gonosz számítások ezek, a nép de- moralizálására, Egyiptomnak és a többi arab országnak nagy barátjuktól, a Szovjet­uniótól való elválasztására irányulnak”. A szovjet lap szerint a* Egyiptom ellesi indított pszi­chológiai háború jelen pilla­natban különös hevességgel folyik. „Az egyiptomi sajtó­nak és az államférfi aknak erélyesen el kellett utasítani­uk ezeket az ellenséges kiro­hanásokat”. A Pravda Anvar Szadat legutóbbi nyilatkozatairól el­ismeréssel emlékezik meg. (Folytatás az 1. oldalról) közvélemény mindenekelőtt a megbékélést kívánja a Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal, sőt egyre inkább az NDK-val, a másik német állammal is. Ez a hangulat nem maradhatott hatás nél­kül a Bundestagra sem. hiába kísérletezett tehát a jobbolda­li ellenzék mindenféle két­ségbeesett manőverrel, hiába dobta be a legkáptelenetab va­lótlanságokat is a .közvéle­ménybe, az utolsó pillanatban végül is a Brandt-kormány józan, realista leül pofii ti kai lé­pései estek súlyosabban a lat­ba. Ez a helyzet az első nagy erőpróba után. A neheze azonban még hátra van. Ismét összeült a párizsi Viefnarr.-konferencia Binh asszony, a DIFK külügyminiszterének nyilatkozata Párizsban élénk érdeklő­dés előzte meg a Vietnam- konferencia 148. ülését, ám korainak bizonyultak azok a remények, hogy az amerikai tárgyaló fél, amikor a konferencia munkájának hosszabb szabotálása után ismét visszatér a tárgyalóasz­talhoz, egyúttal lényegesen módosítja magatartását és igy a tárgyalások kijuthatnak az eddigi zsákutcából. Az ál­láspontok a csütörtöki ülésen sem közeledtek egymáshoz, a tárgyaló felek csak abban ér­tettek egyet — de ez a koráb­bi helyzethez képest magá- bavéve is pozitívum —, hogy •a jövő hét csütörtökén ismét ülést tartanák, tehát a tárj gyalások fonala nem szakad meg. Binh asszony, a DIFK kül­ügyminisztere felszólalásában hangsúlyozta: — Az egész Dél-Vietnam- ban most folyó harcok a la­kosságnak és fegyveres erői­nek azt az elszánt elhatáro­zását tükrözik, hogy kivívják Dél-Vietnam függetlenségét és szabadságát, e harcokban kivívott ragyogó győzelmek nevetségessé tették a wash­ingtoni kormánynak és a A tavasz Japánban ha­gyományosan — sztrájk­tavasz. Esztendők óta ilyen­kor — rügyfakadás, virág­nyílás idején — munkások tíz- és százezrei szüntetik be a munkát, vonulnak az utcára, így adnak hangot KOMMENTÁR első szerződés Mielőtt Bunnban veresé­get szenvedett a jobboldali ellenzék kormánybuktató kí­sérlete, a Német Demokra­tikus Köztársaság fővárosá­ban is rendkívül jelentős ese­ményre került sor: sikerrel befejeződtek a két német állam közötti közeledéssel kapcsolatos tárgyalások. Az NDK és az NSZK kö­zötti forgalom önmagában sem közömbös. A múltban, a hidegháború esztendeiben a közlekedési nehézségek nem egyszer tükrözték és egyben növelték a feszültsé­get kontinensünk szívében. A forgalom szabályozása csökkenti a potenciális súr­lódási felületeket, a megálla­podás tehát ebben az érte­lemben is lépés a normalizá­lódás felé. Az egyezményt akkor is üdvözölnünk kelle­ne, ha kizárólag erről lenne szó. De ez a megállapodás a valóságban ennél sokkal többet jelent: nem keveseb­bet, mint azt, hogy — amint erre a világsajtó' számos kommentátora rámutatott — megkötötték a két német ál­lam első államközi szerződé­sét. Ugyanolyan nemzetközi jogi érvényű megállapodás született, mintha a tárgyaló felek egy harmadik állam­mal írtak volna alá egyez­ményt. Ez a megállapítás csak az első pillanatban hangzik ter­mesztésnek. De ha arra gon­dolunk, hogy nyugaton és Bonnban még a közelmúlt­ban is milyen tragikomikus makacssággal igyekeztek úgy viselkedni, mintha az NDK, a világ hetedik ipari hatal­ma nem léteznék, könnyű felismerni a szerződés je­lentőségét. A megállapodás csak ak­kor lép életbe, ha Bonnban a jövő héten ratifikálják a szovjet—NSZK és a lengyel —NSZK szerződéseket. Ha Barzelék csütörtökön győz­tek volna a Bundestagban, sok más eredmény mellett a közlekedési szerződés jövője is bizonytalanná válik. saigoni rendszernek azt a di­csekvését, hogy a „vietnami- zálás” sikerre vezet. Binh asszony a továbbiak­ban rámutatott: alapvetően hamisak és képmutatóak azok az állítások, hogy „az Észak megtámadta Délt”, is­mét hangsúlyozni kell, mon. dotta, hogy mindaddig, amíg az Egyesült Államok folytat­ja az agressziót Dél-Viet- namban, a vietnami nép to­vábbra is él a törvényes ön­védelem elvitathatatlan jo„ gával. A DIFK küldöttsége úgy vé­li. hogy minden vitás kér­dést kielégítő módon rendez­ni lehet, mihelyt az amerikai kormány beleegyezik az ag­resszió megszüntetésébe, be­szünteti a „vietnamizálás” politikáját, és tiszteletben tartja a dél-vietnamiak ön­rendelkezési jogát. A konferencia után a D1FK- küldöttség szóvivője az új­ságírók kérdéseire válaszol­va kijelentette: — Mint Nixon beszéde is mutatja, az a tény, hogy az amerikai küldöttség visszatért a tárgyalóasztalihoz, nem je­lenti azt, hogy Washington immár reális álláspontra is helyezkedik. Ami a tárgya­lások formáját illeti, a DIFK küldöttsége úgy véli: nem a tárgyalás formája a fontos, hanem az a tény, hogy Wash­ington végre hajlandó le­gyen a vietnami kérdés igaz­ságos rendezésére. Azok a bi­zalmas megbeszélések, ame­lyekre korábban a VDK kép­viselője és Kissinger doktor, Nixon elnök tanácsadója kö_ zött került sor, a DIFK kül­döttségének tudtával és elő­zetes hozzájárulásával folyt. A DIFK küldöttsége maga is hajlandó bizalmas megbeszé­lést folytatni az amerikai de­legációval minden olyan kér­désről, amely összefügg a probléma igazságos rendezé. sével. A VDK küldöttségének szóvivője a konferencia után közölte az újságírókkal, hogy Le Due Tho, a VDK küldött­ségének tanácsadója hamaro­san visszatér Párizsba. A bizalmas megbeszélések kérdéséről a szóvivő azt hangoztatta, a VDK küldött­sége nem zárkózik el az ilyen megbeszélések elöl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom