Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-26 / 97. szám
5 hWteö Wí!. SpAfs 9B. rrrwr mactarorstAö Nyugdíjkorhatár SENKIT SEM ÉRT VÁRATLANUL, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek március végén lezajlott kongresszusán a téesztagok nyugdíjkorhatár problémája olyan élesen vetődött fel. A küldöttek többsége tarsolyában hozta ide ezt a gondot. Nem csoda, hiszen kinek-kinek a szőkébb hazájában, gazdaságában szép számmal akadt megbízó. Magyarországon a téesztag- ság átlagos életkora 53 év. A nyugdíjas és a járadékos termelőszövetkezeti tagok száma 1967 óta 50 000-rel nőtt és ezzel elérte a taglétszám 39 százalékát. Jelenleg 126 000 téesznyugdíjast és 275 000 téeszjáradékost tartanak nyilván az országban. S ha most ez a kép, akkor a jövőben még inkább ilyen lesz. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által kiadott statisztikából kiderül, hogy 1970-ben például a téesztag- ság 3,4 százaléka volt 20 év alatti, 20,5 százalék 20—39 év között, 31,8 százalék 40—49 év között és 44,3 százalék 60 esztendős, vagy ennél idősebb. Némi túlzással ugyan, de el lehet mondani, hogy az iparban majdnem kedvezménynek számít az az intézkedés, amely a nyugdíjasokat továbbdolgozásra ösztönzi. A mezőgazdaság számára viszont létszükséglet a nyugdíjasok és a járadékosok közreműködése, különösen a sok kézi erőt igénylő munkacsúcsok idején. Idézet a TOT- statisztikából: „A nyugdíjban és a járadékban nem részesülő tagok közül 630 000- en vesznek részt rendszeresen a közös munkában. Ezen felül mintegy 150 000 nyugdíjas és járadékos is dolgozik hosszabb-rövidebb időn ke- reáfctül. Ehhez UJtéíeghéz tartozó Tdős emberek az utóbbi négy . esztendőben., - átlagosan mintegy 101 tízórás munkanapot dolgoztak évente. HA ÍGY ÁLL A DOLOG felvetődhet a kérdés, mint ahogy fel is vetődött már: miért nem lehet leszállítani a nyugdíjkorhatárt, ha a nyugdíjasok, amennyiben erejük, egészségük engedi, . úgyis tovább dolgoznak a téeszben? Ez azonban kellő körültekintés nélküli okoskodás.. Először is nyilvánvaló, hogy a nyugdíjast nem lehet bármikor, s talán, éppen a legjobbkor „elővenni”, s főként nem lehet munkára kötelezni. Másodszor: a számokból kiolvasható az is, hogy a nyugdíjasok, járadékosok több mint a fele nem vállal többé termelőmunkát a közös gazdaságban. De mielőtt még bárki embertelen szemléletet olvasna ki a sorok közül, hivatkozom a tsz-kongresszuison elhangzottakra: a nyugdíjkorhatár csökkentése egyszeriben a gazdaságok által fizetett 7,5 százalékos társadalombiztosítási járulék megduplázódását vonná maga után. A téeszek aligha vállalnák jelenleg ezt a terhet, mert ez a jövedelem-el vonás az aktív dolgozók személyi jövedelmét csökkentené, és sokaknak a nyugdíjalapját mérsékelné. Az ár tehát túlságosan nagy volna, nem beszélve arról, hogy éppen a nyugdíjak emelése az egyik legégetőbb gond a gazdaságokban. A nyugdíjkorhatár öt esztendővel való leszállítása egyik napról a másikra több, mint 100 000 ember termelésből való kiválásával járna. Az általuk hagyott firt, sem gépekkel, sem kémiai anyagokkal vagy emberi munkaerővel nem lehetne rövid idő alatt betölteni. Mindhárom tényezőt külön-külön is elemezhetnénk, de elég, ha most a kéz; munkaerőt említjük, hiszen éz iránt nőne meg ugrásszerűen a kereslet — éppen a gépesítés nem kielégítő volta miatt. Az , első tsz- kongresszus óta eltelt időszakban az országban csökkent a termelőszövetkezeti tagok száma, s ebben — a közhiedelemmel ellentétben — az elhalálozásnál nagyobb szerepet játszott, hogy még mindig a mezőgazdaságból a népgazdaság más területeire való elvándorlás az erősebb, nem pedig fordítva. AMI PEDIG A MUNKAERÖ-UTÄNP0TLÄST illeti, a fiatalok ösztönzésében, a pályaválasztás közvetett, vagy közvetlen irányításában érdekelt területeknek, hivataloknak, iskoláknak, termelő gazdaságoknak, I különösen az utóbbiaknak, sokkal többet kellene tenniük azért, hogy ne csak esztergályosok és traktorosok jelentkezzenek a téeszirodákon. Az a bizonyos cipő éppen ott szorít, ahonnan a legtöbb ember ment nyugdíjba az utóbbi időben, s előreláthatóan megy a jövőben is — vagyis az állattenyésztésben és a növénytermesztésben. <PÍ Szabolcs-Szatmár kiváló üzemei A Minisztertanács és a SZOT elnöksége azoknak a vállalatoknak, gazdaságoknak, amelyek huzamosabb ideje kiemelkedő teljesítményt nyújtottak Vörös vándorzászló kitüntetést adományozott. Az 1971. évi országos gazdálkodási versenyben elért kiváló eredményeiért több termelőszövetkezet elismerő oklevelet kapott. Az OKISZ és a SZÖVOSZ is kitüntette" a legjobb gazdasági eredményt elérő szövetkeze, teket, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és az SZMT elnöksége a legjobb tanácsi vállalatoknak „Kiváló vállalat” címet adományozott, több ipari, fogyasztási és takarékszövetkezet a megyei szövetségétől kapott különböző elismerést jó munkájáért. Megyénk legjobbjainak munkájáról, múlt évi gazdasági eredményeiről adunk rövid tájékoztatást az alábbiakban. A záhonyi rekord Áruforgalmi csúcsot ért el a záhonyi vasúti csomópont a múlt évben. Több, mint 12 millió tonna áru fordult meg egyetlen év alatt a körzet állomásain, a határforgalom 5,4 százalékkal haladta meg az 1970-es évit. A növekedés lényegében úgy zajlott le, hogy a csomópont forgalmi keresztmetszete nem nőtt, hanem a munkaszervezés, a forgalomszervezés javításával tettek eleget a feladatoknak. Ezek az eredmények érdemesítették a záhonyi vasúti csomópontot arra, hogy elnyerje a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját. A csomópont legfontosabb feladata az átrakás zavartalan lebonyolítása, ami egyben népgazdasági érdek. Az eredmények itt is igazolnak: a munkaszervezésnek, a jó kocsi ellátásnak köszönhető, hogy a körzetben általában csak annyi vasúti vagon tartózkodott, amennyi ,az ütemes átrakáshoz kellett. A széles nyomtávú vagonok állásidejét csökkentették, át. tagban 3 napnál tovább nem tartózkodtak magyar területen. Fokozódott az átrakás gépesítése, az áruk több, mint kétharmadát rakták géppel. Bár nőtt a munkaigényes áruk nagysága, mégis javult az átrakás hatékonysága, ■tonnánként 50 fillérrel olcsóbban rakodtak. A munkások érdekében ■ & kézi átrakó területeken és Tuzséron megszüntették az éjszakai műszakot. A fizikai, munkások bére tavaly újabb 10 százalékkal emelkedett, s meghaladta a havi 2500 forintot. A határállomások közötti és a dolgozók, szocialista brigádok között folyó munkaverseny révén javítottak a gazdasági mutatókon. A burgonya hazájában A kisvárdaí Rákóczi Termelőszövetkezet egy evvel korábban is az elsők között volt a 3000 katasztrális hoki alatt gazdálkodó tsz-ek között. Az 1971-es eredményeknél a termésátlagok javulásáról számolhatnak be. A burgonya .hazájában” 4*00 holdon több, mint 100 mázsás átlagtermést értek el. Búzából 26, őszi árpából 21, kukoricából — májusi mormoltban számolva — 21 mázsás volt a holdankénti átlagtermés. De jó eredmények születtek az állattenyésztésben, a gyümölcstermesztés, ben is. Az 1970-es szintet tartva tavaly is 32 milliós árbevételt ért el a közös gazdaság, a hozamnövekedés pedig négy és fél millió forint volt az előző évihez képest. A tagság 10 szocialista brigádban járult hozzá a sikerekhez, s hogy megtalálták a szövetkezetben számításukat, azt igazolja a 180 munkanapra jutó több, mint 28 ezer forintos átlag- jövedelem, egy 10 órás munkanap több, mint 150 forintos értéke. Tojásgyár Sóstóhegyen A Minisztertanács elismerő oklevelének másik tulajdonosa a sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. A gazdaság különösen az állattenyésztésben, pontosabban a baromfitenyésztésben ért el kiváló eredményeket. Ezt bizonyítják a számok is, hiszen a több, mint 10 milliós eredményből az állattenyésztés „hozott” 4 millió forintot. A sóstóhegyi tsz-ből több, mint három és fél millió tenyésztő jás jutott a keltetőkbe, onnan a szabolcsi falvakba. A szövetkezet: szinte azonos létszámmal tavaly az 1970-es évihez képest 20 millióval növelte termelési 'értékét; s elérte az 57 millió forintot. A tagok megkötésére, a jobb munkaszervezés érdekében a szövetkezetnek saját építőrészlege is van, amely a baromfinevelő építésénél tanulta meg a könnyűszerkeze. tes építési módot. A múlt évben Nyíregyházán jeleskedtek az építők, három 100—100 személy« könnyűszerkezetes óvoda gyors felépítésével. Korszerű építőipar, divatos és olcsó cipők A megyében működő tanácsi vállalatok közül ketten nyerték él a „Kiváló vállalat” címet. A Szabolcs-Szat. már megyei Építő- és Szerelő Vállalat új építési módok bevezetésével — mint az alagútzsalus technológia, a könnyűszerkezetes építés, — a hatékony munka- és üzem. szervezéssel, egyre több lakás építésével hívta fel magára a figyelmet. A Szabolcs Cipőgyár, a múlt évben is gondot fordított a mennyiségi termelés fokozása mellett a minőség javítására, a divatos modellek gyártására. Mindezt úgy, hogy az általa gyártott cipők ára közel 20 százalékkal csökkent. Uj gépek beállításával, a meohanizáltság ; fo-- kozásával a vállalat a jelén, tős kapacitású középüzemek sorába lépett, egy év alatt megháromszorozta az exportját. A megyei tanács végrehaj. tó bizottsága és az SZMT elnöksége „Elismerő oklevél” adományozásával értékelte négy nyíregyházi vállalat munkáját. A NYIRTERV tervező iroda, a kéményseprő, a textilruházati és a NYIRKÉ- MIA vállalat a lakosság igényeihez való jó alkalmazkodásával, a vállalaton belüli kollektív szellem erősítésével, a dolgozók megbecsülésével tűnt ki. Újjászervezés után A „Kiváló szövetkezeti vállalat” címet nyerte el a MÉK, a - Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat. A múlt év áprilisában végrehajtott átszervezés után javult a gazdálkodás, a kapcsolat az alapító fogyasztási és termelőszövetkezetekkel. ugyanakkor a lakosság zöldség-gyümölcs ellátásában is sokat léptek előre. Kedvezően alakult a mezőgazdasági termé. kék — főként az alma — exportja. A lehetőség szerint minden dolgozónak igyekeztek egész éven át‘ munkaalkalmat teremteni, a két és fél ezer dolgozó a szociálista brigádmozgalom révén kapcsolódott a gazdálkodási célkitűzések megvalósításához. Kiváló ipari szövetkezetek Az évek óta kiegyensúlyo. zott fejlődést mutató Raka- rnazi Cipész Szövetkezet az OKISZ országos értékelése alapján nyerte el az ország kiváló ipán .szövetkezete címet és vándorzászlőt, A ja?» varészt exportra termelő szövetkezet a gépesítéssel, a munka mind jobb megszervezésével tudta 1971-ben fokozni eredményeit, s ért el 159 milliós árbevételt, közel félmillió pár cipőt gyártva. Közben a munkások fizetését is emelték, átlagban havi 100 forinttal. A „Megye kiváló szövetkezete” címet kiemelkedő eredményei révén három szövetkezet érdemelte ki. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet népgazdaságilag is fontos uj gyártmányokkal, a gyártmányszerkezet rugal. más alakításával, a rendelések. pontos teljesítésével tűnt ki. Profiljából adódóan a lakosság igényeit tartotta szem előtt a Nyíregyházi Kárpitos és Üveges Szövetkezet. Ti- szalöknek és környékének ellátásában ért el jó eredmé. nyékét a Tiszalöki Vegye» Szövetkezet Kereskedelem és takarékosság A fogyasztási és takarék» szövetkezetek 1871. évi ver» senyében a SZÖVOSZ és a KPVDSZ elnökségének vörös vándorzászlóját nyerte el és „Kiváló szövetkezet” címet kapott • a Nyíregyházi ÁFÉSZ, amely több, mint 1® százalékkal növelte forgalmát tavaly, jelentőse i kivéve részét a megyeszékhely és környékének ellátásában. Ugyancsalt „Kiváló szövetke. zet” címet nyert a Kisvárdai ÁFÉSZ, amely mind a forgalmat, mind az eredményességet nézve jóval a megyei át- Jag felett dolgozott. A megye legjobb szövetkezete címet a rakamaziak -érdemelték ki* akik 17 százalékkal növelték forgalmukat. A Mátészalkai és a Fehérgyarmati ÁFÉSZ szintén a kiválóak közé tartozik. A rafaamazi és porcsalma! takarékszövetkezet „A megye. legjobb .tak^rék.szövetke. zete” címet nyerte el.-A ra- karaaziak egy. év alatt közel 8 millió forinttal emelték a betétállományt, megközelítve az 50 millió forintot. Az árvízkárok. helyreállításánál nyújtott segítségben, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztése érdekében tették sokat a porcsal- maiak. Rajtuk, kívül a tisza. vasvári és ibrányi takarékszövetkezet érdemelte ki a legjobbaknak járó elismerést Az 1971. év; munkaverseny legjobbjainak a napokban adják át a kitüntető címeket, okleveleket, s az ezzel járó jutái- mai.,- Megbecsülik ezzel a vállalatért, szövetkezetért végzett áldozatos munkát, az ezért dolgozó munkások, brigádok fáradozását. Nem tudom hová sorolják, s hogyan minősítik az orvos- tudományban a szervezői tevékenységet. Egy azonban biztos: az a szívós, kitartó munka és fáradozás, amelyet dr. Mohácsi László az urológiai osztály életre hívásában tanúsított, mindenképpen figyelmet érdeméi, 1966-ig nem működött ilyen osztály Nyíregyházán, a megyei kórházban. Ő szervezte meg. Először egyedül volt. Orvospedagógiai munkásságának eredménye, hogy ez idő alatt három orvos nyert urológiai szakképesítést. így vannak most négyen az egész megyében. Ma ez az osztály hatvan ággyal rendelkezik a megyei kórházban. Űk látják el az egész megye szakrendelését is. Urológiai rendelésből 10 ezer lakosra számítva 2,5 óra szakerendelésnek kellene jutni. Ennek azonban nincsenek meg a feltételei. Szabolcs- Szatmarban huszonkét 6—6 órás rendelésnek kellene lenni. s e helyett csak egy 12 órás rendelés lehetséges a megyei rendelő:"t'tt^,,'=" Ennek sincs kinevezett orvosa- — így ezt is az osztályunk látja el. ahonnan egy orvos hiányzik mondja dr. Mohácsi főorvos. — Ilyen körülmények között nem tudjuk a munkaidőt meatartaÁ tudomány és műrészét szabolcsi (19.) Farkas Kálmán riportsorozata Kutatni a gyógyítás érdekében ni. Minden orvos többet, dolgozik. S ha már ez a hivatásunk, igyekszünk jól végezni munkánkat. Nem szabad engedményeket tennünk. Egy nagygéci beteget éppen úgy el kell látni, mint egy fővárosit — vallja Ezt tartja és meg is követeli. Ez a munka készenlétet, s intenzitást igényel. Lényegében ezek az évek jelentik" az osztály eredményes működésének első lépéseit. Gyógyító munkájuknak egyik fő feltétele a műszerezettség biztosítása. Rendelkeznek mindazokkal az alapfelszerelésekkel. amelyek a legkomplikáltabb urológiai műtétek elvégzéséhez szükségesek. Veseátültetések kivételével mindenféle operációt végeznek. Évente ez az osztály 600 műtétet végez. Legnehezebbek a daganatos műtétek, melyek életfontosságú testrész eltávolításával járnak. Ilyen operációt Nyíregyházán először dr. Mohácsi László végzett — Ebben nem beteg testrész eltávolítása a lényeges és a fontos elsősorban, hanem az, hogy helyette egy másikat kell képezni és azt a régi helyébe iktatni — magyarázza. Ezt Magyarországon nem mindenhol csinálják. Eddig négy ilyen operációja volt. Az eredménnyel, elégedettek. A betegek rendszeres ellenőrzés alatt vannak. Kétségtelen, hogy négy esetből nem lehet általános következtetésekre jutni, de figyelemre érdemes. Bizonyítja ezt hogy közlemény is jelent meg erről a tudományos szaklapban. Kutató és gyakorlati munkájukról májusban Berlinben, az urológiai kongresz- szuson dr. Mohácsi László tart előadást. Útjára elkíséri két munkatársa, dr. Tóth Mária és dr. Kerényi Viktor is. Fleming, a penicillin feltalálója mondta: „Sose menjenek el közönyösen egy szokatlan esemény vagy jelenség melett...” És ez nemcsak a kutató, hanem a gyógyító orvosnak is egyik fontos sajátja. S, ha kellő felkészültséggel fogadja az orvos, a kezdeti sikert, hajtja a vágy az újabb sikerek után. Persze nem öncélúságból, hanem az emberek egészségéért. Ez jellemző az urológusokra. Az említett problémákkal kapcsolatban újabb, további kísérleteket végeznek, bizonyos részletkérdések tisztázása és megoldása érdekében. Ilyen például a felszívódási kísérlet is, amelyet jelenleg is folytatnak. Bármilyen kicsinynek vagy jelentéktelennek tűnjön is egy tudományos eredmény, vonatkoznak rá Csehov szavai: „Nemzeti tudomány nem létezik, mint ahogyan nemzeti szorzótábla sincsen.” S így vonatkozik ez arra a szerény tudományos eredményre is, amely itt született. A* amerrkíü THE JOURNAL OF UROLOGY egyik szánva közli dr. Mohácsi László tudományos kísérletét az unéter műtétek egyik, bevált eljáróéról. Egy másik tudománysos' munka a Der Urologe vinni NSZK szakfolyóiratban jelent meg, s egy következő a szovjet Sebészetben. Eddig 30 tudományos közleménye jelent meg, s német, orosz, angol nyelveken publikál. S, mint kórházi főorvos — akinek sok a munkája — mégis ezt vallja: — Nem a tudományos munka, a kutatás az elsődleges célunk itt, hanem mindazoknak a modern feltételeknek a biztosítása, amelyek szükségesek a korszerű és mind tökéletesebb gyógyításhoz, a betegségek felis■ méréséhez, a megelőzéshez és a betegek ellátásához. Erre fordítják energiájukat. — De abhoz, — folytatja — hogy ezt minél színvonalasabban tudjuk elvégezni, törekednünk kell lehetőségeinkhez mérten az orvostudomány legújabb .eredményeinek az alkalmazására. Ehhez viszont még tovább; technikai, műszerezettségi és személyi feltételek szükségesek. Ezt egészíti ki, hogy kórházi, körülmények között elsősors*tu a gyakori»!., t»«nkabdl adódó probléma k megokte- sát kell kutatni. Miért? — Árért, mert ezt elsósof»» ban, a gyógyítás szolgálata határozza meg. S ez mindennél előbb való. Először a beteget meg kell gyógyítani, s asttán kutatni — a gyógyítás érdekében. Ezt, vallja & ezt követei! munkatársaitól, akik valamennyien részt vállalnák a tudományos munkából. is. 1971. őszén az urológiai vándorgyűlésen Szegeden, 1972 tavaszán pedig a tiszántúli sebészszakcsoport ülésén tartottak előadásokat Debrecenben, Nem elszigeteltek az orvos- tudomány szakágai sem. S, ha valahol parányi eredmény mutatkozik, ahhoz hozzájárul egy másik orvos, egy másik tudományág segítsége, felkészültsége. Mohácsi főorvosnak és munkatársainak szakmai és tudományos munkáját eredményesen segítette és segíti a megyei kórház röntgenosztálya, melynek vezető főorvosi dr. Szaifcai Imre. Mohácsi mondja kollégájáról : — Szata-i Imrének az az érdeme, hogy új, korszerű röntgen vizsgálati él járásokat vezetett be. Ebek a szakmai és a tudományos munkába« xte&aaöaftatetatek.
