Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
W. oldal KÄW-MAGYARORSZÄG — ÜNNEPI MELLÉKLET !§72. április I. A KAPITÁNY EMLÉKE „A nagy bánatok, akárcsak a nagy örömök, megrövidíteni látszanak az időt.” A levél Szlavjanszkból érkezett Budapestre a Szovjetunió budapesti nagykövetségére. így kezdődik: „Én, Prokofij Markijano- vics Svéd, a Nagy Honvédő Háború idején, 1945-ben a csapattestemmel, BEO—25, a II. Ukrán Front kötelékében Miskolcon tartózkodtam.” Uj Magyar Lexikon: ..SzLavjanszk: város a Szovjetunióban, az Ukrán SZSZK-ban, a donyeci iparvidéken. Lakossága: 83 000 (1959). Kősóbányászat; vegy-, gép-, elektrotechnika-, és kerámiaipar. Pedagógiai intézet.” „1945. február 20-án a fasiszta légierő támadta és bombázta Miskolc városát és ezalatt én súlyosan megsebesültem, elvesztettem eszméletemet. A bombázás után magyar állampolgárok saját lakásukra vittek és hogy életemet megmentsék, elsősegélyben részesítettek a magyar orvosok segítségével. Leírom ezeket a polgárokat és küldöm a fényképüket. amelyeket ők nekem ajándékoztak felgyógyulásom után. A fotó: férj és feleség gyermekkel, családi neve emlékezetem szerint Szűcs, ebben az időben a miskolci vasútállomás élelmiszer- üzletében dolgozott... Nagyon kérem önöket, segítsenek megtalálni ezeket a polgárokat. akik megmentették az életemet. Mellékelem saját fényképemet is. Ha megtalálják ezeket a polgártársakat* kérem, értesítsenek ...” Sajnos, sokan nem élnek már abból a három családból, akiknél 1945-ben Prokofij Markijanovics Svéd lakott. Elhunyt a nagymama* meghalt Szűcs László és felesége és annak húga, Szunyogh Lászlóné is. De akik élnek, emlékeznek a huszonhét esztendővel ezelőtti tavaszra és nyárra és az azóta eltelt időszakra. TALÁLKOZÁS. Szunyogh László egykori mozdonyvezető jelenleg a MÁV Miskolci Igazgatósága vontatási osztályának mozdony csoport vezetője, alapszervezeti szervező titkár, ötvennyolc éves. Nézi a képeket, meg- simitja ősz haját: — Igen, ő az. Mi Svéd kapitánynak hívtuk. A szájáról ismerem fel. De hogy most, huszonhét év után ... Miért most jutott eszébe? Úgy emlékszem, a fűtöház háta mögött, a széntérnél sebesült meg. Nagyon vérzett és eszméletlen volt. Az ideiglenes kötéseken keresztül is láttuk a vérének a színét. Úgy emlékszem, hogy szilánkok által sebesült meg. S a szilánkok összeszabdalták rajta a ruhát, a bőrkabátot is. Az anyósom engem küldött orvosért, miközben a sógorommal megmosdatták és elhelyezték a kisszobában. Az orvos több esetben is ott járt, hiszen néhány napig életveszélyben forgott a kapitány, és emlékezetem szerint, még három-négy hétig feküdt. De nagyon nyugtalan beteg volt. Nem szerette az ágyat. És amikor már lábadozott, akkor mi eszkábáltunk ösz- sze lécekből valami mankószerűséget, hogy mozogni tudjon. Később, természetesen hoztak neki mankót, a szovjet segélyhelyről rendszeresen járt egy ápolónő, aki gondját viselte. Nagyon finom, intelligens embernek ismertük meg a kapitányt, különösen a gyerekeket szerette és az öregeket tisztelte, ahogy ez náluk szokás. Ö azt írja. hogy sokat köszönhet nekünk, én viszont azt mondom, hogy mi köszönhetünk neki sokat, hiszen a mi nagy családunk élelmezése, az akkori nehéz viszonyok között, csak neki volt köszönhető. Egy szelet kenyeret nem evett volna meg nélkülünk ... Nagyon szeretném viszontlátni, s ha lehet, meg is hívom vendégségbe ... CSALÁDBA FOGADÁS. Nehézy Lajosné háztartásbeli, hatvannégy éves. Nézi a képet, szemüvege alatt megcsillan egy könnycsepp: — Elég régen volt már... És most előbukkan a feledés homályából, ö az. Svéd Péter, ahogy mi neveztük. A kis szobában lakott, az édesanyám főzött neki is. Nagyon finom, kedves ember volt, soha nem kért semmit, csak teát. Mindig teát. Istenem, milyen furcsa is volt akkor nekünk, hogy éz'áz em'ber ' íttindig csak teát ivott. Különösen a gyerekeket szerette, akik ha valami rossz fát tettek a tűzre, őhozzá szaladtak, mert ő megvédte őket. És a gyerekek is nagyon szerették őt. Úgy emlékszem, Kijevet emlegette és arra is emlékszem, hogy valamit mesélt a családjáról, a feleségéről és a gyerekeiről. aztán azt mondta róluk:1 „Kaput.” Sokáig volt nálunk. Lassan olyan lett, mint a mi nagy családunk tagja. Nagyon jó ember volt, jószívű, az élelmiszer- adagját szinte nekünk adta, a gyerekeknek meg mindig kerített valami akkor elérhetetlen csemegét; narancsot, cukorkát, vagy csokoládét. Lábujjhegyen jött, ment a lakásban, hogy senkit ne zavarjon és az ajtót is úgy nyitotta-csukta. Emlékszem, nyár közepe lehetett, amikor elbúcsúzott tőlünk. Aztán soha nem láttuk— BÚCSÚZÁÉ. Dr. Szűcs László, az Egri Ho Si Mi-nh Tanárképző Főiskola igazgatója, negyvenegy éves. Nézi a képet és az arcán, a szemén látszik, hogy meghatódott : — Nem voltam még egészen tizennégy esztendős, amikor a kapitány „mindenese” lettem. Segítettem ne- , ki a raktárban, írni is be akart fogni, de akkor nem ismertem a cirill betűket. Úgy él az emlékezetemben, hogy a sebesülése nagyon megviselte, nagyon lesoványodott. Nem akart kórházba menni és az életveszély elmúltával inkább magát gyógyította. Ma már tudom, a szovjet katonák nem szívesen mentek segélyhelyre, kórházba. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a sebesüléskor tönkrement lovaglónadrágja helyett édesanyám varrt egy másik nadrágot, éppen május elsejére. Nagyon örült neki. És mintha arra is vélekednék, hogy otthon a polgári életben, bányánál, vagy vasútnál dolgozott technikusként, vagy mérnökként. És főleg a búcsúzás napja él erősen emlékezetemben. Szép napos idő volt. Délelőtt. Vadonatúj nyári zubbony volt rajta, sapkáját a kezében tartotta. Valamennyiünket megcsókolt, mire a nagymama elkezdett sírni, aztán rázendítettünk mi, gyerekek és a kapitány szeméből is kiperdült a könny. Nem csoda. úgy hozzánk nőtt az alatt a néhány hónap alatt. Kifordult a lakásból, lement a lépcsőn, feltette a sapkáját, tisztelgett nekünk, akik ott álltunk valamennyien az ajtóban, aztán katonás hátra- arcot csinált és egyenletes léptékkel elindult. A kapuból visszaszólt, hogy Berlinből hazafelé majd benéz hozzánk. Többé sosem láttuk, nem is hallottunk róla. Ment az utcán és nem nézett vissza... Kiegyeznék az élettel, ha még egyszer megszoríthatnám a kezét. VISZONTLÁTÁS. A viszontlátásra várni kell. Prokofij Markijanovics Svéd kapitányt szívesen látnák Magyarországon otthonukban azok, akik emlékeznek rá. Az elmúlt több mint negyedszázad alatt sok minden történt azokkal az emberekkel, akik ebben az írásban szerepelnek. De Prokofij Markijanovics Svéd leveléből, magyar barátai emlékezéséből kiderült, hog” „A nagy bánatok, akárcs^. a nagy örömök, megrövid teni látszanak az időt.” Úgy tűnik, mintha mindez csak tegnap történt volna. Oravec János Boór András: MÁR MEGTANULTA... Erő-vadító konok hidegben Budát figyelte szálkereszten Horgas kezében lapult a puska Hogyan tovább már megtanulta Álom-napokat hozni jöttek Virág-levegőt meggyötörtnek Szabadulást a szolgalétre Örök idők becsületére Polner Zoltán: TANYAI ISKOLÁSOK Keresztül krómsárga földeken búzák árnyékában valamikor jönni onnan láttam apátokat, dajkátokat is. Szelekben úszó dűlők, tanyák a megmondhatód miről Is akar a sors majd szólni felnőttként, komolyan veletek. Ok is messziről jöttek. Szavuk zöld ere kiszáradt. Cserepes örömüket a bánat ránccá tördelte szép arcukon. Népmesék kis óriásai: hétmérföld az ország Sok munka és mérhető okosság, hogy emberi égboltunk legyen. Az ősök kitaposott nyomán jöttek el tanulni a világot, ahol már annyi a meleg, testvéri kézfogás. «Szép versek 1971" Szinte minden mai költő szerepel a Magvető Kiadó „Szép versek 1971” című antológiájában, amely József Attila születése és a költészet ünnepnapján: április 11-én jelenik meg a múlt év legszebb magyar verseinek csokrát kínálva. Költészetünknek a mai szovjet lírához fűződő bensőséges kapcsolatát szemlélteti az Európa kiadásában megjelenő „Férjhez mennek az angyalok” című versgyűjtemény, amely a szovjet költészet jelenéről ad képet. A líra tavaszi seregszemléjén önálló kötettel jelentkeznek a „Költők egymás közt” fiataljai közül Apáti Miklós „Vándorút”, Beney Zsuzsa „Tűzföld”, Kertész Péter „Hangulatjelentés” című kötetével és Oravecz Imre „Héj" című válogatásával. A költői derékhad t képviseli Csorba Győző „Időjáték” című kötete. Darázs Endre posztumusz kötete a Szépirodalminál jelenik meg „Egy főkönyvelő hegedül” címmel. Illyés Gyula „Befejezetlen versei” után a Szépirodalmi Mikrokozmosz soroza- ' tában Nagy László „Ég és föld” című oratóriuma lát napvilágot, Somlyó György „A mesék második könyve” kötete prózaversei gyűjteménye. A klasszikus magyar irodalmat Berzsenyi Dániel teljes életművének „Osztályrészem” című kötete és Vörösmarty Mihály „összes költői művei” kétkötetes kiadása képviseli. A világirodalom versei1 közül Róbert Browning „Tébolycella” kötete a költőt legjellemzőbb oldaláról: drámai monológjaival mutatja be. KÉT EURÓPA-KÖNYVÚJDONSÁG A nagy sikerű, s gazdag előzményekre visszatekintő Népek meséi sorozat új kö_ tete lett népmeséket tartalmaz. Kápráztatóan csillogó kincsestárból válogathatott a kötet összeállítja, Voigt Vilmos, hiszen — mint az utó. szóban írja — több, mint 150 ezer népmese szövegét gyűjtötték össze a lett archívumokban. Parányi töredék te. hát a kötetbe foglalt 164 írás, mégis áttekintés. Néhol csupán pár soros anekdota, ol_ dalnyi történet, vagy több la. pót megtöltő mese, de mind- mind olyan emberekről vall, akik gondolkodásban, ítélke. zésben, a jó, a szép akarása., ban rokonok a magyar folklór névtelen alkotóival. Az eldöngetett földesúr, a rászedett kapzsi, a szoknya körül forgolódó pap, a hűt- lenkedő, s rajtavesztő férj megunhatatlan mesealakok, s megunhatatlan az a báj is, ahogyan a valamikori mesé- lők formálták, csiszolták a történeteket, mígnem tömörségükben tökéletessé lettek. A már megszokottan szép kiállítású kötet, utószóval és jegyzetekkel kiegészítetten az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Ugyancsak Burópa-újdon- ság a magyar olvasóközönség előtt sem ismeretlen Ju_ rij Bondarev legújabb könyve, az „Égő hó”. A nagy visszhangot keltő „Csend” — s annak folytatása, a „Ketten” — alkotója mestere a finom szálakból szőtt drá. mai történeteknek. Most megjelent munkájának színhelye a háború poklában égő Sztálingrád, ám az olva. só ennek halatán ne gondol, jón szokványos háborús regényre. Bondarevet nem maga a cselekmény, hanem a cselekvő ember izgatja, s így kerül a történet középpontjába Kuznyecov had. nagy, aki fokról fokra érti meg, hogy másokkal csak akkor lehet szembenézni, ha ezt magunkkal már megtettük. A szerző nem fél a harcban hőssé vagy gyávává váló emberek ellentétének ábrázolásától: hű tükrét adja a küzdelemnek, amely nemcsak emberek között, hanem az emberekben is folyt. Ezzel tudja igazán megnyerni alakjai számára az olvasó együttérzését. S azzal, hogy a íélekrajz finomsága a cselekmény izgalmasságával pá. rosul. A könyvet Árvay János fordította. i i (irA A felszabadítók emlékezései Battonyától Nemesmedve- Sig, 1944. szeptember 23-tól 1945. április 4-ig. Több, mint hat hónap, ádáz, elkeseredett harc. A debreceni páncéloscsata, a tiszai átkelés, a parlamenterek legyilkolása, Budapest ostroma, a dunántúli „Margit-vonal” szétzúzása — címszavak Magyarország felszabadításához. Mögöttük — 27 év távlatában is — a véres valóság rejlik, a szovjet katonák áldozata egy ország életének jobb sorsra fordulásáért. A következőkben a II. világháború e féléves fejezetének történetéből villantunk fel néhány részletet. Nem ismeretlenek. Mégis különös érdekességet adhat nekik, hogy elbeszélőik a fel. szabadító szovjet csapatok parancsnokai. Ami új: a magyarországi harcok a szovjet vezérkarból nézve. Sztyemen- ko hadseregtábornok, a Varsói Szerződés törzsfőnöke 27 évvel ezelőtt, — mint a vezérkar hadműveleti csoportjának főnöke — közvetlenül is részt vett a haditervek kidolgozásában. „Ahol a győzelmet kovácsolták” — 1969- ben magyarul is megjelent memoárja után, most a «Znanija” című folyóirat hasábjain „Európa közepén” címmel emlékezett meg a magyarországi harcokról. A következő idézet, amely e harcok jelentőségét méltatja, onnan származik: „Magyarországot felszabadítva, a szovjet csapatok a szövetséges Csehszlovákia területére léphetnének, amely közvetlenül szomszédos a hitleri birodalommal és így délről bekeríthetnék Németországot. És innen már csak néhány száz kilométer a fasiszta fenevad barlangja. Magyarország felszabadítása lényegesen megváltoztatná a hadihelyzetet Olaszországban. Jugoszláviában, Görögországban. és Albániában. Hátbatámadással fenyegetnénk az ezekben az országokban harcoló német csoportosulásokat és elvágnunk a német területre való visszavonulásuk útját. Mindez új és szerfölött fontos eleme lenne az európai hadi helyzetnek.” 1944. szeptember 23-án Brjuhov százados és Makszímov főhadnagy vezetésével Battonya térségében magyar földre gördültek az első szovjet páncélosok. A 18. önálló harckocsihadtesthez tartoztak. Az egyetlen olyan szovjet egységhez, amelynek katonái az első naptól az utolsóig részt vettek a magyarországi harcokban. Három nappal később felszabadult Makó, elsőként a magyar városok közül. Az azt követő néhány napról így írt Mali- novszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka „Budapest. Bécs, Prága” című könyvében: „Az élet Makón gyorsan visszazökkent a kerékvágásba és ehhez nagymértékben hozzájárultak a szovjet csapatok. Katonáink kijavították a hitleristák által felrobbantott Maros-hidat. amely ösz- szekötötte a várost a környező falvakkal. Lényeges segítséget nyújtottak a három konzervgyár helyreállításához is. A gyárak igazgatását a munkásgyűléseken megválasztott bizottságok intézték... A város körül elterülő földeken újra megindultak a félbehagyott őszi mezőgazda- sági munkák... íme egy kis város, Makó, ahonnan lényegében elkezdődött Magyarország felszabadítása, már a hátunk mögött maradt. A lakosság meleg szeretettel búcsúzott el a szovjet harcosoktól, akik kivívták a tiszteletet önzetlen magatartásukkal, segítségükkel. Mindenféle jóval kínálták őket, természetesen hagymával is. A lakosság hálás volt a harcosoknak azért is, mert megmentették a pusztulástól a város közelében lévő Árpádkori ősi templomot.” De ez még mindig csak a kezdet volt. 1944. október 6- án indult meg a debreceni hadművelet és nem egészen egyhónapos kemény harc után a Tiszántúl szabad volt. Megkezdődhetett a harc Budapest elfoglalásáért. Sztyemenko tábornok memoárjában részletesen tárgyalja, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a szovjet harcosoknak. „A debreceni hadművelet után csapataink támadása már közvetlenül a Budapest körzetében védelemre berendezkedett német és magyar csapatok ellen irányultak... Úgy tűnhetne, hogy nagy erőfölényünk volt. De az ellenség ide dobta át tartalékait Németországból, Olaszországból, a Balkánról, sőt még a nyugati frontról is. Felkészültünk rá, hogy a német fasiszta csapatok száma növekedni fog és Magyarország kegyetlen harcok színhelyévé válik. A hitleristg parancsnokság és a szálasisták a magyar főváros körzetében hatalmas védelmi vonalat létesítettek, amely széles félkörívben fedezte Budapestet keletről és szárnyaival a Dunára támaszkodott. A nagy várost hosszú ostromra készítették elő. A hitleristák itt összpontosították a „Dél” hadseregcsoport fő erőit és a magyar katonák egy részét. Jelentős fegyver-, lőszer-, élelmiszer-, gyógyszerkészleteket halmoztak fel. Mindez egy célt szolgált: sokáig lekötni erőinket, nem engedni a szovjet katonákat a Birodalom hatóraihoz és nyugatra. A vezérkarban alaposan tanulmányoztuk a budapesti ostromban részt vevő szovjet katonák tevékenységiének várható jellegét és ennek sajátosságait. Elgondolás.unk lényege így foglalható össze: megkerülni a várost északiról, és délről, míg a frontális támadásra csak minimális erőket koncentrálni. A hadművelet komoly, hosszú előkészítést igényelt annál is inkább, mert beköszöntött a borongó« őszi idő, szakadatlanul esett. Repülőgépeink csak ritkán tudtak felszállni, az ágyukat gyakran kellett kézzel tolni. A felázott utakon megrekedt mindenféle szállítmány. Ilyen feltételek között minden szükséges eszközzel ellátni a frontot nagyon nehéznek bizonyult, az átcsoportosításokat és a szükséges manővereket végrehajtani pedig még nehezebbnek... Az ellenség szívósan tartotta a számára előnyös védelmi állásokat és ellentámadásokkal is válaszolt... A harcok rendkívül súlyosak voltak, az eredmények pedig jelentéktelenek. A parancsnokok idegeskedtek. A mindig rendíthetetlen nyugalma Rogyioa
