Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

1 *Ma! lfl7’ április 8, Wir pit •■•p ps*tot90T0<>. #7sr*wc7?rf90 0600 CKfOCOO© e® oee®®® KÁRPÁTI IEAZ SIB !—** ' »■ »M ..... — ,.|i.i„. Hfi <M— ' Ms *M II — Mil. MIIIMIMI M~W .1 Mi > —' ll" IMI IMI Ü' 1*—* i Ezt az oldalt a Szov­jetunió Kári>áfonuili területe magyar nyelvű napilapjának, a Kárpáti Igaz Szónak munka­társat állították üssze. Iparfejlesztés a hegyekben & munkáskezek exportjától a gépek exportjáig A z ilosvai kerületet át- ■í®' szelő műút alig ész­revehetően emelkedik. A fal­vak szinte egyforma távol­ságban követik egymást. Népes helységek ezek. Ilon- ca. Bilke, Dolhe Kusnica a lakosság számát tekintve ve­tekszenek a kerületi köz­ponttal. Súlyos, megoldha­tatlan problémát jelentett ez a vidéknek a múltban. Ipar úgyszólván nem volt, a mezőgazdaság pedig még a szűkös megélhetést sem biz­tosította mindenkinek. Nem véletlen, hogy erről a tájról különösen sokan vándoroltak ki egykor külföldre, hogy be­tevő falathoz jussanak. A foglalkoztatottság kérdé­sét fájó örökségként kapta a kerület a tőkés múlttól. Meg­oldásának módjáról a piros tetős házak fölé emelkedő gyárkémények tanúskodnak. 1966-tól 1970-ig a kerület iparának össztermelése 16 millió rubelról 45 millióra növekedett. Az új ötéves terv alatt pedig újabb 14 millió rubellel növekszik. A kerületben ma 18 ipari üzem működik, három közülük or­szágos jelentőségű. 6,5 ezer ember dolgozik itt az ipar­ban és számuk egyre gya­rapszik. Ezek a számok. De hogyan hatottak ki a válto­zások egy-egy község, csa­lád, egyén sorsára, életére? Erre a kérdésre kerestem választ Iloncán ... — Január első napjaiban vettük birtokunkba — mond­ja Denyiszenko Anatolij, a kisegítő hegesztő berende­zést gyártó üzem tervezőiro­dájának vezetője. — A ter­melés már megindult, de közben még folyik a beren­dezés áttelepítése és össze­szerelése. — A napokban 65 kg terv­rajzot kaptunk a Kijevi Pa- ton Villanyhegesztési Inté­zetből. Ez a néhány szó sok min­dent elárul. Azt. hogy a fia­tal üzem (1965-ben kezdte meg működését, tehát a szó legszorosabb értelmében az előző ötéves terv szülötte) az olyan tudományos intéz­mény elgondolásait valósítja meg, mint a világhírű Paton- intézet. A hegesztők munká­ját elősegítő különböző al­kalmatosságokról van szó — munkairányító asztalokról, fordítóberendezésről, görgős- állványokról, több mázsás gépalkatrészek megmunká­lására alkalmas munkapa­dokról. Különben a fenti el­nevezések aligha mondanak valamit a laikusnak. Annál többet értünk meg abból, hogy ezt a berendezést itt, ebben a Kárpátok hegyei közt megbújó községben kezdték el gyártani először. Ma pedig a fiatal üzem ter­mékei eljutnak a Szovjet­unió legkülönbözőbb vidékei­re, megrendelőik között több külföldi ország szerepel. A szocialista gyakorlat megdöntötte azt a nézetet is, amely szerint bi­zonyos hagyományok és ki­alakult műszaki gárda nél­kül szó sem lehet komolyabb ipari vállalkozásról. Nos, Iloncán a gépgyártásnak nem voltak hagyományai, annál kevésbé szakemberei. Mégis itt hozták létre ezt az újfaj­ta gépeket előállító vállala­tot. Miért? Ebben legkevésbé sem a gazdasági célszerűség játszott szerepet. hanem olyan körülmény, melyet a tőkésviszonyok közt egysze­rűen nem vesznek figyelem­be: a szociális szükségsze­rűség. A 12 ezer lakosú nagy­községben munkát, kenyeret kellett adni az embereknek. 1964 közepén, mikor az üzem létesítéséről a kor­mányszervek határozatot hoztak, ehhez helyben csak egy adottság volt — a meg­szüntetett hőerőmű épülete (a községet ugyanis bekap­csolták a terület egységes villanyhálózatába.) Fejcsóválva nézte ezt az ormótlan épületet 1964 nya­rán Szosznyin Mihail mér­nök. — Azzal kezdtem, hogy be­szerveztem tíz embert, aki­ből a mukacsevói Kirov- gyárban marósokat, eszter­gályosokat, géplakatosokat képeztünk ki. Meg is nevez néhányat a „veteránok” közül. Vala­mennyien még a harmincon innen vannak Mudraninec Szemen rakodómunkás volt a villanytelepen. Ma a kész­letezőrészleg mestere. Igaz. azóta sok minden történt életében, a többi között a Drohobicsi Politechnikum diákja lett. Még nagyobb pá­lyát futott be Mikita Dmit- rij. 0 már elvégezte a tech­nikumot és most Szosznyin- nak. egykori tanítójának a helyettese. A tágas műhelycsarnok zsúfolva van gépek­kel : egyszerű munkapadok és fúrógépek mellett hatal­mas karusszel esztergapadok tornyosulnak, amelyeken több mázsás öntvényeket munkálnak meg. Eddig a munkakörülmé­nyek nem voltak a legked­vezőbbek — magyarázza Pavliscse Vaszil munkavédel­mi mérnök. — Az egykori villanytelep épületét állan­dóan toldoztuk-foldoztuk de már nem fért benne a sok gép. Az új üzem felépí­tése után csupán két műhely marad itt. A gyártásvezető elma­gyarázza, hogy az utánpótlás most főképpen középiskolát végzett fiatalokból kerül ki. A szakma alapelemeivel még az iskolában ismerkednek meg, amellyel a gyárnak szo­ros kapcsolatai vannak. A továbbképzést már az üzem­ben végzik. Szosznyin mérnök mondja: — Jelenleg 35 munkásunk tanul műszaki techikum- ban. Szükség van a képzett szakemberekre, 1975-ig ugyan­is 35 új termék gyártását kell elsajátítanunk, a ter­melés volumene pedig csak­nem megkétszereződik. Ezek a számok a műszaki és gazdasági fejlődést tükrö­zik. Ha azonban Ilonca szo­ciális fejlődését akarnánk jellemezni, azt mondhat­nánk, hogy megtette az utat a munkáskezek exportjától a korszerű gépek exportjáig. Lusztig Károly Bállá Lásilói Diáklakodalom Ezt a nyelvet én már las­san elfelejtettem. Vagy húsz évvel ezelőtt még úgy jártam a világban, mint az állatok beszédét ér­tő mesebeli juhász. Emlék­szem, milyen érdekesen szóltak a tavaszi vizek. Sok hangon. Polifónikusan. Most figyelem a folyót: egysze­rűen zúg. Egyhangúan, sem­mit nem mondóan. Elfelejtettem már ezt a nyelvet. De azok ott lent értik, más­különben nem figyelnék olyan feszülten a kőről kőre ugró víz locska-fecske be­szédét. Állnak, lent, a töltés alatt közvetlenül a víznél, nézik a hullámokat, hallgat­nak, fülelnek. Talán fel sem figyeltem volna rájuk, ha a lánynak — bocsánat: asszonynak — nem lenne a fején kis zsebkendő- nyi fehér fátyol. Négyen áll­dogálnak ott lent, mindnyá­jan egyszerű diáköltözetben. A fiatalasszony fátyla kis. olcsó zöld télikabát fölött leng. társnője — nyilván az egyik tanú — kissé kiült, ki­dörzsölt, de még mindig mu­tatós télikosztümben feszít. A fiúk ugyancsak meghor­dott, de még teljesen kor­rekt sötét ruhában: a vőle­gény bizonyára nem a gar- bós, hanem az a göndör ha­jú, aki fehér inget, nyak­kendőt visel. Álldogálnak a folyóparton, lent, a diákszálló alatt, fi­gyelik azokat a — talán ult­rahangon kicsendülő — ta­vaszi neszeket, amiket csak ők, fiatalok fognak fel, meg egyes természeti lények: hányszor látunk őzeket, vid­rákat. amint fejüket felszeg­ve, feszülten figyelik, mit mond valami tizedik-tizen­kettedik érzéküknek a már­ciusi folyó. Álldogálnak lent ők ket­ten és tanúik, figyelik a víz- zubogást: lakodalmuk ult­rahangos zenéjét. Más mu­zsikájuk nem lesz. De jó ez így nekik. így akarták. Nem várni meg, míg kezükben a diploma, míg elfoglalják az őket váró katedrát vagy or­vosi rendelőt, azután félre­tenni az első fizetések javát, nagy lakodalmat csapni... Együtt teszik meg már azt az első lépést is. Most majd felmennek a menzára, az önkiszolgáló pultnál állva a legfinomabb falatokat választják — ma az sem számít, ha egy egész rubellel többe kerül az ebéd. Azután bekopogtatnak a diákszálló gondnokához, beje­lentik neki a nagy eseményt, megértő támogatását ké­rik ... De lehet, hogy a gondnok már tud a dologról; hogy előre megszerveztek mindent a kollégák, hogy a fiú lakótársát vagy a lány (asszony!) társnőjét már át­költöztették és a fiatalokat várja egy egész háromszor hármas szoba: kilenc cso­dálatos négyzetméter. De az is lehetséges, hogy a gond­nok zavartan csóválja a fe­jét: — Ejnye, ejnye, most sem­mit nem tehetek, három­négy napig várniuk kell... És akkor négyesben me­gint lemennek a folyópart­ra, hallgatni a most nagyon búsan szóló ultrahangos ze­nét. De a tavaszodni akaró folyó bölcs dolgot súg a fia­tal férj lakótársának — épp az egyik tanú — a fiatalem­ber rájön, hogy van a város­ban egy barátja, akinél há­Ritka jubileumot méltat az idén a Mukacsevói Kiró. Szerszámgépgyár kollektívája — a gyár fennállásának 300. évfordulóját. A hajdani vasöntöde korszerű nagyüzemmé nőtte ki magát, amelynek termékei megtalálhatók a Szov­jetunió számos vállalatánál, így például a Volgái Gépkocsi- gyárban is, ahol a Zsiguli személyautók készülnek. A mó­léra szerszámgépeket számos külföldi országba exportálják. \ képen: szállításra készítik elő a gépeket. Kevés helyet foglal el és mégis nagy térfogatú, mo­dern ez a konyhaszekrény, a Nagybereznai Bútorkombinát egyik legújabb gyártmánya. Nemrég kezdték meg gyártását, s egyre több kerül belőle a kereskedelmi hálózatba. A képér»: a Nagybereznai Bútorkomibínát új garnitú­rája. (Kovács Alfréd felvételei) rom-négy napig meghúzhat­ja magát... Persze, mindez csupán ta­lálgatás, sejtés. Csak latol­gatom a lehetőségeket, míg tovább sétálok a töltésen és a „násznép” lassan el is tű­nik a szemem elől. Ki tudja, valójában hogy lesz. Lehet, hogy ez a pár is úgy jár, mint azok ketten ... Tanárkori emlékem: mind­ketten tanítványaim voltak, filológusok. A második év­folyamtól egymás mellett ül­tek az előadásokon. Mikor József Attila szerelmi líráját magyaráztam: — Szövetség ez már, nem is szerelem ... Nekik egymásba fonódott a tekintetük, s ezt morzéz- ták: „Ugye, épp így van ve­lünk is...” A fiú nem volt túlságosan erős nyelvész, állandó biztos négyesekre vizsgázott, de pompás szervezőképességek szunnyadoztak benne, meg­érzéseim szerint leendő is­kolaigazgató (az is lett). a lány viszont született filoló­gus, eminens, minden bizony- nyál majdani tudományos kutató (itt nagyot tévedtem: tanácsi vonalon dolgozik). Hát szóval, annak idején ők is úgy határoztak, hogy nem várják meg a diplomát, az első fizetést, ők is így hall­gathatták ezt a különös, sok hangú csobogást, — de a gondnoknak objektív nehéz­ségei támadtak: — Sajnálom, csak két hét múlva... És egy helyzetmentő lakó­társ sem akadt. Én az egyik írogató kollé­gájuk révén ismertem az ese­tüket (ezzel a fiúval bizal­masabb viszonyban voltam), s amikor épp másnap a fia­tal pár vizsgázni jött, tud­tam, hogy miért lóg mind­kettőnek az orra. És a vizsga se ment. A fiatalasszony felelete alig ért egy négyest, a férj épp hogy kivágta magát. Nekem mindig rossz véle­ményem volt azokról a kol­legákról. akik különböző, nem tanulmányi szempon­tokat mérlegelve alakították ki az érdemjegyeket. De most úgy éreztem, hogy a fiatalokat fájdalomdíj ille­ti a gondnok ügyetlensé­géért. Lehet, hogy akkor — ti­zenöt évvel ezelőtt — a ta­vaszi vizek, vidrák, őzek nyelvén is értettem még kis­sé — de elég az hozzá, hogy végeredményben úgy hatá­roztam: egy jeggyel feleme­lem a kalkulust. Plusz egy-egy pont a fia­tal párnak. Nászajándék. RÖVIDEN Magyar—ukrán yeivi kapcsolatok Az SZSZKSZ Felső- és Kö­ipfokú Szakoktatásügyi Mi- lisztériuma felső minősítési űzottságának elnöksége a fi- .ológiai tudományok dóik óra :ímet adományozta Lizanec Petrónak, az Uzsgorodi Álla­mi Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszéke vezető­jének. Lizanec elvtárs disszertá- nójának címe: Magyar— ukrán nyelvi kapcsolatok. Ugyanezzel a címmel Uzsho- rodon egy monográfiát je­lentetett meg, amely a marxizmus—leninizmus el­mélete alapján új megvilágí­tásiban mutatja be a magya­rok és a keleti szlávok nyelvi kapcsolatait a XII. század második felétől napjainkig. A debreceni egyetem felké­réséire Lizanec elvtárs most három hónapig előadásokat tart Debrecenben az ukrán— magyar nyelvi kapcsolatokról, valamint részt vesz egy szakkollégium szervezésében, mely az ukrán nyelvet és iro­daimat fogja tanulmányozni. Növekvő nemzetközi forjía’om Kárpáton túl fő útvonalain egyre több tehergépkocsit lát­hatunk. Moszkvából, Lenin- grádból, Kij évből, a szövetsé­gi köztársaságok ipari köz­pontjaiból érkeznek a 12 és 18 tonnás nyergesvontatók, amelye'k különböző terméke­ket visznek a szomszédos szo­cialista országokba, továbbá Ausztriába, Franciaországba, Olaszországba, st.b. A szállításokat a Nemzet­közi Gépkocsiszállítások Or­szágos Egyesülése, a Szov- transzavto bonyolítja Jé.’ Eb­ben az évben az egyesülés ki­terjeszti szolgálatait a nem­zetközi utasszállítás területé­re is. így Kárpátomtól az ed­diginél is látogatottabb ide­genforgalmi terület lesz. Uzshorodról és Mukacsevó- ról indulnak majd a különbö­ző európai országokba látoga­tó szovjet turistacsoportok. 18 kényelmes turistaautó­buszt kaptak a gépkoosdfor- galmi vállalatok, készülnek egy d iszpécserá,Horn,ás terv­rajzai, amely Mukacsevón fog felépülni. Kárpátontúli gépkocsivezeu tőkből 50 tagú brigádot léte­sítenek, ezek a gépkocsiveze­tők nemzetközi útvonalakon fognak dolgozni. íj (v-Iorony Kijevben Uj, 380 méter magas tele­víziós torony épült Kijevben, a 47 felújításra kerülő szov­jet televíziós központ egyiké­ben. A tornyot szokatlan módon — alulról építették. A konst­rukciós elemeket szintenként a földön állították össze, majd 8 hidraulikus emelő se­gítségével szerelték helyére az új szakaszt. Ez az építési módszer lehe­tővé tette a szerelőmunkák földön való elvégzését. Az új ukrán tervezésű televíziós torony magassága egyetlen emeléssel 8 métert nőtt. Elké- szül'ével az öt antennát és a liftaknákat is ezzel a mód­szerrel emelték a magasba. Ez vévben Ukrajna televíziós központja már négy műsort sugároz — köztük egy színe­set. A Szovjetunióban jelenleg 127 televíziós műsorközpont, 120 mozgó közvetítőállomás és több, mint 1000 műsorto­vábbító működik. Jelenleg 36 Orb: la vevőállomás üzemek A televíziós adásokat a Szov­jetunió 170 millió lakosa né­zi. vmn, rm

Next

/
Oldalképek
Tartalom