Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

ms. SßffR« m HKSP-MA)8¥A«Öftg»l8 Megtalálni a számítást — falun A FEJLETT ORSZÁGOK legfontosabb jellemzői között tartják számon a szakembe­rek a mezőgazdaságban dol­gozók arányát. Amelyik or­szágban a lakosság — illetve a dolgozók — 7—8 százaléka meg tudja termelni azt az élelmiszert, amire szükség Van, azt már nagyon fejlett gazdaságú országnak tartják. Ezt a mutatót Magyaror­szág körülbelül a következő tizenöt év alatt közelíti meg. Előre látható jelei máris mu­tatkoznak. Míg 1950-ben az összkeresők 52 százaléka élt a mezőgazdaságból, ez a szám 1970-ben 29 százalékra csök­kent. Szabolcs-Szatmár megye eléggé elmaradt ettől a fejlő­déstől, aminek sajátos okai vannak. Az utóbbi években meg­gyorsult ugyan a folyamat, de a megyében a 80 000 termelőszövetkezeti tag, a százezer ott dolgozó, az állami gazdaságokkal együtt a köz­vetlenül mezőgazdaságból élő százhúszezer körüli lakos még mindig ötven százalék körül tartja megyénkben a közvetlenül a mezőgazdaság­iól élők számát. Nem volt iparunk, nem mindenki ment ingázni, vagy költözött el. Az ipar elszívó hatása elsősor­ban a fiatalokra hatott. Az idősebbek ragaszkodtak a földhöz, nem is igen akartak, vagy tudtak volna megtanul­ni már mást ÍGY TÖRTÉNT, hogy a meggyorsult iparosodás nagy lendületében kettős „forra­dalmi" helyzet alakult ki megyénkben. A mezőgazda—- Ságból való elvándorlás meg­gyorsult. Ugyanakkorííiagyoa' nagy azoknak az időseknek a száma falun, akik a közeli j években esnek ki a munká­ból, nem bírják már tovább. A nők fokozottabb munká­dban való részvétele erőtelje­sen napirendre tűzi a gépesí­tés kérdéseit. Olyan problé­mák ezek. melyekkel szá­molnunk kell, szembe kell ■néznünk vele, nem lehet "■megkerülni. Az egyik a me­zőgazdaság gépesítésének forradalmi gyorsulása. A má­sik a vele összefüggő, de más kérdéseket „felvető: a nem­zedékváltás. Ki kell válasz­tani, meg kell őrizni azt a falusi réteget, amelyik falun marad. Az idei májusi határ­szemlék nagyon szigorúak lesznek: nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy talpalatnyi földet is művelet­lenül hagyjunk. Szinte hall­juk egyes falvakból a választ: igen ám, de ki művelje meg? Sok probléma kapcsolódik itt össze. Meg kell teremteni az ipa­ri szervezettséggel működő, korszerű mezőgazdasági nagyüzemek hálózatát, még­hozzá igen sürgősen, mert Szabolcsban mindkét forra­dalom, a gépesítésé, és a nemzedékváltásé is gyorsab­ban, szinte robbanásszerűen készül lezajlani. NÉZZÜK ELŐBB a gépe­sítés tempóját. Nem nagyon kedvező a helyzetünk. Sokfé­le talajunk mind más-más gépeket kíván. Az agyagon oly hasznos lánctalpas trak­torok például nem jók a ho­mokon, főleg gyors kopásuk miatt. (A kvarc koptat.) Saj­nos, igen sok mezőgazdasági nagyüzemünkben többféle talaj is megtalálható. így roppant gazdaságtalan szako­sítani, egy géptípusra kon­centrálni. Mindenesetre, a gépesítés gyorsan zajlik. Míg 1962-ben a megye mezőgazdasági nagyüzemei erő- és munka­gépekre 123 millió forintot költöttek, ez a szám 1971-ben elérte a 296 milliót. Sajnos, az árvíz utóhatásaként, a pénzeszközök szűkös, volta és más felhasználásuk miatt idén- -alighanem 260 millióra esik vissza a gépforgalom Szabolcsban. Az indok: nincs pénzük a szövetkezeteknek. A gépvá­sárlás beruházás, arra csak bizonyos meghatározott ke­retek között kerülhet sor. Nem lehet például a szociális alapra megszabott összegek, bői. a kismamák és idősek gondozására szánt keretből gépekre költeni, bármennyire hasznos is volna az később. Ugyanis a megfelelő gép igen jó befektetés, pár év alatt megkeresi az árát, aztán már tisztán keres. No, de ha nincs rá pénz! Ezért örvendünk annak, hogy a kormányzat most or­szágosan 400 millió forintos számlát nyitott a bankokban a gépet vásárló mezőgazda- sági nagyüzemeknek. Közép- lejáratú, vagyis ötéves hitel formájában, ami lehetővé te­szi, hogy egy fejlődő mező- gazdasági nagyüzem megelő­legezze saját korszerű tevé­kenységét, előbb vegye meg gépeit és aztán keresse meg a gép segítségévéi az árát — és még a hasznát is ráadásul. Más kérdés, hogyan és kik élnek majd a lehetőségekkel. Elsősorban az öntözés gépei vannak most soron. Aztán az olyan munkaigényes, de a népgazdaságnak nagyon szük­séges kultúrák, mint a do­hány, a cukorrépa és a zöld­ségfélék termesztéséhez szükséges gépek. Előnyben kell részesíteni a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteket is. HA JŐL ÉLNEK A LEHE­TŐSÉGEKKEL közös gaz­daságaink, mindkét forrada­lom jó lezajlását elősegíthe­tik. A gépesítését is, mely elengedhetetlen a korszerű mezőgazdaságihoz. És a nem­zedékváltásét is. Vagyis azt, hogy kik üljenek ezeken a szép, modern új gépeken, kik kezeljék őket. És nem utolsósorban: munkájuk végeztévé! mivel tölthetik el szabad idejüket? Nem féltjük annak a falu­nak a társadalmi életét az unalomtól, ahol fiatal szak­munkások, mérnökök, szak­emberek nagy csoportja dol­gozik és találja meg számítá­sát. Az egész folyamatnak csak a megindítása nehéz. Az­után láncreakcióként újra. termeli, folytatja saját ma­gát. A MA FALUN ÉLŐK: ve­zetők és vezetettek, idősek és fiatalok erkölcsi kötelessé­ge, hogy minél hamarabb el­indítsak ezt a folyamatot, Gesztelyi Nagy Zoltán Kitüntetés az elnöknek — Nádfedeles házban szü­lettem Bökönyben. Itt élek azóta. A község életét úgy ismerem, mint a saját csalá­domét. Közel húsz évvel ez­előtt, amikor tanácselnök lettem, azt mondtam: ne le­gyen itt egyszemélyi vezetés, a községet vezessük közösen. Salamon Miklós, a bökönyi ■tanács elnöke mondja eze­ket, aki április 4-e alkaimá- "ból magas kitüntetésben ré, szesült: az Elnöki Tanács a -Munkaérdemrend ezüst foko­zatával tüntette ki. * Az eltelt húsz évről be- .szél az elnök. Elmondja, hogy 1953-ban itt nemcsak a homokot, hanem az embere­ket is ,kötni” kellett. 1954 , őszén az elnök vezetésével szervezték a tsz-t. 1957-ben kezdett igazán fejlődni a község, bár akkor még nem volt igazi szakember a fsz- . ben. Az elnök hároméves gyümölcstermesztő tanfolya- -mot szervezett, s ő maga is . beült az iskolapadba tanulni. Példáját sokan követték, kö­zzel húszán szereztek szak­imét a maguk és a község hasznára. Az „öreg diákok” .■tablója most is itt függ a ta­nács falán. Megerősödött a tsz. mérnök és a régi „diá­kok” vezetik. A község 4200 lakója közül ma már csak 136 él külterü­leten — de ók is kulturált körülmények között. Sala­mon Miklós most a község monográfiájának ■ megírásá­ra készül. Az anyagokból megtudjuk, hogy 1930-ban 597 lakás volt a község belte­rületén, ma több, mint 1100 van. Hét fiatal pedagógus­család is kedvezményesen ka­pott lakást. Tavaly 3,5 millió forintért modem kuitúrkombinát épült a község közepén. A Déryné Színház előadásait mindig telt ház fogadja. A tisztelet­díjas kul-túrotthon-vezető elégedetten mondja, hogy a több. mint hatezer kötetes könyvtárat gyakran látogat­ják az idősebbek is. A kultúr­otthon egyik termében falu­múzeumot rendeztek be a közelmúltban. Ide gyűjtik a község gazdag néprajzi kin­cseit. A múzeum falán egy régi képen bökönyi parasztok láthatók Kossuth-kaiappal a fejükön. Az idős férfiak ma is ilyen kalapot viselnek a köz­ségben... A tanácselnök törődik a község múltjával, még többet jelenével és jövőjével. A ta­nács dolgozói és a tanácsta­gok gyakran egybegyűlnek hivatalos időn kívül is. Közös vacsorán, közös kirándulások. alkalmával is ,jneghányják­vetik” a község dolgait. Egy­szer egy öreg tanácstag ént mondta az elnöknek: „Na­gyon követelik a buszjáratok sűrítését. Ezek a mai lányok azt szeretnék, ha bármelyik órában bejuthatnának a vá­rosba ondoláltatni.” Az el­nök. azért továbbította az il­letékeseknek a kérelmeket és júniustól valószínű, hogy több buszjárat köti majd ösz- sze a községet a központi te­lepülésekkel — persze nem­csak a fodrász miatt. Hubai Sándor tanácstag a közelmúltban sok választója kérelmét továbbította a ta­nácsnak: szereljenek több fényt adó higanygőzlámpát a piactérre. Augusztusban meg­lesz — válaszolja az elnök, aztán megelégedéssel mond­ja. hogy változott a lakók szemlélete, igényesebbek a község iránt is. Nem szalad­gálnak már olyan apró ügyekkel a tanácsra. hogy ..rosszul talpalták meg a ci­pőmet”. Többnyire közérde­kű bejelentések és kérelmek érkeznek a tanácsra, s a ta­nács ezekre I—2 napon belül írásban válaszol. A tanács ez évi terveiben újra jelentős beruházás meg­valósítása szerepel: egymillió forintért egészségügyi kom­binát épüá. A költségvetési Tulipánék aranykoszorúja Ahol szorít a cipő... Gabonafúvó, burgon rásze­dő, almaosztályozó. Mind rö­vid gyártási határidővel, a betakarításhoz sürgetve. A nagy hajráról beszélge­tünk: Tulipán Tiborral, a MEZŐGÉP nyíregyházi gyár­egysége szocialista brigád­jának vezetőjével. Arról az időszakról, amikor vasárnap még a Kislétán lakó Lánczi István is bejött dolgozni Nyíregyházára, hogy fenn­akadás ne legyen. — Tudtuk, hogy kell, nagy szükség van rá — mondja a fiatal Berényi József. — Nem fagyhatott földbe a burgonya csak azért, ment mi szabad szombatosok vagyunk. Magad uram... — Ha van anyag, rajtunk nem múlik — magyarázza a brigádvezető. — S amit vál­lalunk, azt teljesítjük is. Ez az egyik része a dolognak. A másik meg az, hogy a mun­kánkat erkölcsileg és anyagi­lag is egyre inkább megbe­csülik. S végül mi valameny- nyien a piacról élünk. Ahogy dolgozunk, úgy keresünk. Az átlagkereset itt havi 2700— 3000 forint. A darabolóban már szab­ják az augusztus elejéig el­készítendő 420 darab burgo­nyaszedőhöz az anyagot. Egy részük már megérkezett a lakatosakhoz. Nem új dolog, folytatják ott, ahol tavaly ab­bahagyták. Esetleg Szikszai Miklósnak lesz új, aki most lett véglegesen a brigádhoz helyezve. Megszokja majd. — Nálunk az a szokás — mondja Tulipán Tibor —, bőgj- mikor, hol szorít a cipő, ott kell „meglógni" a mun­kát. Jánosi László (akikor ép­pen) szegecseket aprít. Keei fogóval. Nem éppen a ..szere­tem” munka közé tartozik a lakatosszakmában. — Muszáj ilyet is csnnálná — mondja. — Az anyagbe­szerző nem kapott csak ilyen hosszút, most pedig rövidre van szükség. — Még mindig jobb. mint­ha nem volna egyáltalán — nyugtat meg Kiss József üzemvezető. Újra a szememként adagoló cukorrépa ve tő gép a téma. Mindannyian szívesen csinál­nák még; hiszen érdekes, terv jegyzőkönyvét a tanács tagok aláírták, de a jegyző­könyv alá ezt írta az elnök: „Arra kérem a tanácstagokat, hogy a jóváhagyott költség­vetésről beszélgessenek él választóikkal, hogy ők is is. merjék meg a község gaz­dálkodását.” Tehát a község­ben mindenki megtudhatja, hogy a közös pénzt mire for­dítják, s milyen feladatokat kell megvalósítani társadal­mi munkában. A vezetők újságolják, hogy az épülő orvosi lakásba si­került fiatal orvost szerződ, tetni, így ősztől már két or­vosa lesz a községnek. A másik jó hír: az elnök most tárgyal a békéscsabai kötött­árugyárral. Megegyezés után az év második felében, vagy 1973 elején a gyár konfekció- részleget helyez a községbe. Itt 30 helybeli asszony és lány kap majd állandó munkát és 100 bedolgozó munkájára is .szükség lesz. A kezdeménye­zést a megyei tanács is tá­mogatja. A tanács már vá­sárolt két varrógépet, s eze­ken a gépeken már megkezd­ték a szabás-varrás tanulását azok, akik állandó dolgozói lesznek az üzemnek. A következő években köz- művesítik a községet, de eh­hez sok pénz és jelentős tár­sadalmi munka szükséges. Az év második felében falu. gyűlést hív össze a tanács, s itt az egész település lakossá­ga dönt majd a közművesí­tésről. Maite-édü bajon szép munka volt. Sok, bonyo­lult, apró alkatrészből áll ugyan, de a végén már rajz nélkül is tudták melyiknek, hol a helye. Körülállták e szereioasztalt Úgy nagyjából össze is számoljuk az alkatrészeket. Az alig több, mint 1 tonna súlyú gép mintegy 2400 da­rabból áll össze. Nem ok nél­kül fizetnek egy gépért dara­bonként 83 ezer forintot. Leg­komplikáltabb alkatrész az adagolótárcsa. Ezen például csak lyukakból 162 van, s a furatok mélységtűrése tized- mi Ili méterben van megadva. Lényegében ez a „lelke” az egész komplikált szerkezet­nek. Mutatják a szerelőasz,talt, ahol annak idején a vetöele- mek összeállítását végezték. Ott állt az egész brigád kö­rül rajta. Most már csak Ma­darász Miklósnak ad munkát az a néhány darab, amely már úgyis csalt raktárban várja meg a következő felvo­nást. A brigádhoz tartozik még Sípos József is. Vele együtt nyolcán vannak. Számon tartják ugyanis Kéri Bélát is, alá ősszel vonult be tényle­ges katonai szolgálatra. Meg­ígérte, hogy visszajön, hát várnak rá. Jól megvan így együtt a brigád. Benn az üzemben és kinn a gyárkapun kívül is, bér nagy találkozókról nem nagyon szól a krónika. Csák alkalomadtán, módjával.» Ajándék az újszülöttnek — Mikor például megszüle­tett a fiam, a brigád eLjött hozzám, hoztak ajándékot is Szabói cs-Sza tanárban min­den harmadik ember szövet­kezeti tag. Dolgozhat bár vál­lalatnál, intézménynél, de van egy fajta szövetkezeti mozgalom, amelynek tagja lehet. A fogyasztási szövet­kezetek 200 ezres taglétszá­mot felsorakoztató táboráról van szó. de aki „halmoz”, az meg takarékszövetkezeti tag is lehet, ám a lakásszövetke­zetek tagjai szántén ehhez a mozgalomhoz tartoznak. Ma délelőtt a nyíregyházi úttörőházban ülnek össze a fogyasztási, takarók- és lakás- szövetkezetek képviselői, hogy részt vegyenek megyei érdekképviseleti szervük. a MÉSZÖV küldöttgyűlésén. Ennek a gyűlésnek a felada­ta értékelni a múlt évi mun­kát. meghatározni azokat a feladatokat, amelyek a szö­vetkezetek VII. országos kongresszusa után iájuk vo­natkoznak. Megyénk fogyasztási szö­vetkezetei az országos átlagot jóval meghaladó mértékben vesznek részt a helyi keres­kedelemben. Ez a helyzet ha­tározza meg a városon és falun a szövetkezeti mozga­lom helyét és feladatait. És •itt a cél a legfontosabb: a minél sokirányúbb, a lakos­ság érdekeinek minél jobban megfelelő ellátás megterem­tése. a gazdag áruválaszték biztosítása az egyes üzletek­ben. Mit tehet egy ÁFÉSZ, ho­gyan fejlesztheti a kereske­delmet, amikor csak néhány ezer ember ellátása tartozik körzetéhez? Gyakorta elhangzó kérdés, amire az aktuális választ az utóbbi időben tett lépésék hozták meg. i Bár ez csak egyik, kisebb része a mozga­lomnak, de a gazdasági egycitvm ukottee példás stmte — közli jólesően. mosoivog^/a a brigadvezető. — Néha be­nézünk együtt egy pohár sör­re, de csak fövid időre. Vár­nak otthon mindenki t és a brigád egy része vidéki. S a gyárban másnap min­deniát vár a munka. Hajrá után, rajt előtt. Ma­darász Miklós még a cukor­répavető gép vetőalemeinete szerelésén dolgozik, de Tuli­pán 'Tibor, a brigádvezető — már az újabb.sorozat burgo- nyaszedő kerekeihez hajlít karikába lemezeket. Olyan fele-fele aranyban ki az előbbin, ká az utóbbin dolgo­zik még. Megnyugtatnak: a megren­delt 200 cukorrépa vető gép idejében elhagyta a gyáregy­séget. Ez mór csak odyan tar­talék a következő, harmad: k százhoz, amelyhez az alkat­részek az előbbi szériából megmaradtak. Megkapják május elsejcc Az elmúlt évi vállalat: ter­melési értékből 70 m-titi ot teljesített a nyíregyházi gyár­egység. Az idén a terv mar 76 millió. Ilyen hajrákat csak acz a gyáregység vállalhat, ahol olyan jól szervezett kollektí­vák vannak, mint Tulvpénék. S/ ahol előre megbeszélik a brigádokkal a feladatokat. Nem véletlen, hogy a tavalyi, gyáregysegek közötti élivzem- versenyben is a második he­lyezést érte el a nyíregyházi. Tulipánékat már megillet­ték az „airanykoszorús szocia­lista brigád” címmel. Jelvé­nyeket ugyan még nem kap­tak,, de már készítik, május elsejére kapjak meg ünnepé­lyesen.’” f Tóth Árpád denképpen a szövetkezet# szervezet rugalmasságát, a gazdasági, termelési, viszo­nyokhoz való minél jobb al- kalmazkodásat jelzi. Elég csak a példákat sorolni, ami­kor a helyi viszonyokat jói. ismerve együttműködnek a termelőszövetkeaeöbei egy sü­tőüzem létrehozására, sertés­hizlalda révén oldják meg a húsellátás problémáit, gázcse­re- es tüzelőolaj-értékesítő telepeket hoznák létre, mind- mind azzal a céllal, hogy ai helyben lakók, a szövetkezet körzetéhez tartozók ne utaz­gassanak, mindenféle keres­kedelmi szolgáltatást helyben megkapjanak. Az anyagi eszközök egyesí­tését, a nagykereskedelem­mel szembeni egységes fel­lépési jelente az ÁFÉSZ-i kö­zős vállalat létrehozása, vagy hogy mind a 45 fogyasztás», szövetkezel tagja lett a kor­szerűsített MÉK Váll aláírnák. Ezek azok az utak, amelynek révén a szövetkezetek még tovább fejleszthetik üzletpo­litikájukat. még jobb körül­ményeket teremthetnek tag­jaiknak. a városi és falusa embereknek egyaránt. A fentiek — a közös érdek- bői adódó előnyök megszer­zése — vonatkoznak a taka­rékszövetkezetekre, a lakás- szövetkezetekre is. Kisembe­rek érdekében működnek ezek a szervezeteik, amelyek a kölcsönök nyújtásával a szövetkezeti lakások fenntar­tásával. építésével kapcsolat­ban a tagság érdekében cse­lekszenek. A mai kiikdöttgy il­lés amikor a jövő -terveiről tárgyal, éppen ennek a 20» ezres megyei tábornak, a kis­emberek szövetkezeti mozgal­mának érdekében tesz javas­latokat. /EGYZET: Minden harmadik * mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom