Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-11 / 60. szám
3. dlM KWW WXOTSWW/RI wStäm SB Szülők fóruma A dicséret ereje Kezdő tanítónő koromban azzal a biztonságos érzéssel léptem a tanterembe, a gyermekek közé, amit az a tudat adott, hogy nagy fegyver van a kezemben, ha kell, büntethetek. Ügy gondoltam altkor, hogy a büntetés lesz munkám légjobb segítője. Azt reméltem, az attól való félelemnek köszönhetem majd, ha fegyelmezettek lesznek tanítványaim, ha maximális igyekezettel dolgoznak, hogy a teljesítményük a legjobb legyen. Hamarosan rájöttem, hogy a büntetésnél sokkal, de sokkal nagyobb ereje van a dicséretnek. Lassan, fokozatosan el is halt pedagógiai módszereim közül a büntetés legenyhébb formája is, s egy új elv szerint dolgoztain! azután közel négy évtizeden át: azzal büntettem, hógy nem dicsértem. Igen. Rájöttem, hogy a szere- tetet igénylő, sikerélményekre vágyó gyermek a legnagyobb erőfeszítésre is képes a jó szóért, az elismerésért. Ideges beszédű, görcsös rángással író gyermekeket talán sohasem tudtam volna ríyugodt beszédre, sima moz. gású, gördülő írásra megtanítani, ha nem oldom fel a gátlásukat egy-egy előlegezett dicsérettel. Az évek hosszú során át nagyon sokszor tapasztaltam, h^gy a fiatal édesanyák, édesapák is megtévednek akárcsak én kezdő tanítónő koromban: fukarkodnak a dicsérettel, félnek elismerni gyermekük érdemét — nehogy élbízza magát — és büntetnek, büntetnek, ami megszokottá válik a gyermek számára. Meg se hallja a szidást a késésért, fásultan áll a sarokban a csúnya írásért és legközelebb sem igyekszik jobban. A dicséretnek még nagyobb a jelentősége a több- gyermekes családban. Egészséges kis verseny alakulhat ki a testvérek között. Megdicsérte anyuka Marikát, mert szépen eszik? Több sem kell a két öccsének! Vigyáznak, nehogy lemaradjanak az elismerésről. önbizalmat is ad tehát a dicséret. Sok gyermek bátortalan, nem bízik önmagában, fél a kudarctól. Az ilyen gyermeket különösen jól átsegíthetjük a szorongáson egy kis bíztatással, elismeréssel. A szülőknek is mindig azt tanácsoltam és tanácsolom most is: dicsérjék sokat a gyermeket mind a tanul, mányi munkájáért, mind azért, ha otthon segít a házi munkában. Szívesebben, lelkesebben, és ami a lényeg: ügyesebben, bátrabban dolgozik, ha megkapja érte az elismerést. Helytelen lenne, ha csak ilyeneket hallana: „Rossz hézni, hogy hogyan áll a kezedben az a habverő!” vagy „Már megint lecseppentetted a vizet a virágöntözésnél!” Tanítgassu'k türelemmel az élet munkafogásaira, bíztatással kísérjük és igyekezetét nyugtázzuk elismeréssel, dicsérettel. Nem szeretném, ha valaki mindezt úgy értelmezné: azt tanácsolom, hogy ezután a gyermek csínytetteit, rosszaságait is dicsérettel ismerjék el. Természetesen adódik az életben helyzet, amikor el kell marasztalni valamiért a gyermeket, de akkor is éreztetni kell vele, hogy mi bízunk benne, hogy ez többet nem fordul elő, képesnek tartjuk arra, hogy hibáját jóvá tegye. Ez a feltételezés is tulajdonképpen dicséhétféíé, áfáiért a gyermek nagyon hálás és d legnagyobb erőfeszítésre képes azért, hogy az etk öv étéit hibáját válóban jóvá is tegye. Sokkal nagyobbra, mint egy szigorú büntetés után. Dr. Gergely Károlyné LABIRINTUS. Nézzétek meg figyelmesen a rajzot és mondjátok meg, hányas számú vitorlás jut el a világító- toronyhoz. •snjüOijÁ nutezs sn-g V : sajtó jSaKl Játszani, játszani, játszani jó! SZÁNKÓZÓ Hó hull. siklik a siklik a szánkó —, s hó rukk! — húzza a szánt a sok lurkó BABAZÓ NÉZEGETŐ Kócbaba, rongybaba . . képeskönyvet nézeget . csutkababa, — Marika, Sanyika ringatja őket s nevetik, hogy tánci-táncol Jutka-mama... kecskegida, barika... GYERMEKEKNEK törd a feiedi Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Római 1050. 7. Energia. 8. ö, oroszul. 9. Talpon van. 11. összevissza kín! 12. Képkeret (—’). 14. Forma. 16. Megfejtendő. 18. Szintén. 20. Menyasszony. 21. Esztendő. 22. Vissza: fában lakó féreg. 24. Elemérke. 25. Női név (+’). 27. Nem feltétlenül pozitív célzatú tréfaakció. 28. Imbolyog, lötyög. 20. Nincs tele. Függőleges: 1. Burgonyaféleség, női név. 2. Alá. 3. Fém nyersanyaga. 4. Kemény anyag. 5. Kis adag vendéglátóipari nyelven. 6. Megfejtendő. 10. Római 500 és 1001. 11. Szabolcs-Szatmár megyei község. 13. Névelős növény. 14. Azonos betűk. 15. Körbek op- tatott kövecske. 17. Költőféle. 19. Téli közlekedési eszköz. 21. Tréfája, vicce. 23. összevissza sor! 24. EEÍR-26. Gally. 27. Indulatszó. Megfejtendő: A, jövő héten a ...függ. 6... vízszintes 16...- ra ...vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: Fehér- Körös — Maros — Berettyó — Bodrog. Könyvjutalomban részesülnek: Bakosi Klára Ven- csellő, Veres Lajos Zsaro- lyán, Orosz Katalin Nyírtelek, Pásztor Marianna Nyíregyháza és Farkas Gábor Szatimárcseke. Bállá László: A ZEBRA Pajló, pej ló, hóka-ló, . hóka-ió, csíkos trikó egyikre sem való; s állatkertiben kis ólban, kis ló feszít vadonatúj díszes csikós trikóban. Lábún csikós harisnya, vastag nyakán csikós sál, még a fején sincsen egyéb hosszú fehér és fekete esi koknál. — Tán csikósra festettek, hogy itt álljak, s nevessek? — Dehogy, dehogy festettek, s rajtam csak a tudatlanok nevetnek! Nem vagyok én hóka-ló, csíkos ruháim rám való, mért ne lennék divatos? Követem a reges régi s ez évre is megújított csíkos zebra-divatot Pirosnál is pirosabb Paradicsomországban mindenkinek piros az arca, akár a paradicsom. A királyé is, a királynéé is és egyetlen lányuké is, akit szerte a világon Paradicsom királykisasszony, nak neveztek. Nos, ebbe a piros országba tévedt egyszer egy fehér képű idegen, olyan, mint mi vagyunk. Csodálkozott a pa- radicsomszínű embereken, s egyszer csak a királyi palotá. nál találta magát. A palota előtt kert volt, s benne egy lány öntözte a virágokat. Ezüstkanna a kezében, aranykorona a fején — ez csakis a királykiasszony lehet! Csakhogy nem akármilyen királykisasszony volt ám! Karcsú, formás a termete, könnyed, kecses a mozgása, csöndes zene a járása. A legény csak nézte, nézte és úgy beleszeretett, hogy belépett a kertbe, odament a királylányhoz és ezt mondta neki: — Virágok közt piros virág, legyél a feleségem! A királykisasszony először csak ámult-bámult, másodszor is csak azt tette, harmadszóra végül így szólt: — Hát... szó ami szó, formás legény vagy, tetszel nekem. Beszélj a papával. Nélküle ugyanis nem dönthetek. Amint belépsz ott az ajtón, a hetedik szobát keresd. Ne felejts el háromszor is kopogtatni, mert papa komoly munkát végez és ilyenkor nem szereti, ha váratlanul reá nyitnak. Menj, siess! A legény nem is tétovázott, besietett az épületbe, a hetedik ajtón háromszor kopogott, aztán még egyszer, és belépett. A király valóban komoly munkát végzett, ugyanis egy kocsikerék nagyságú sült tököt majszolt, még a bajusza is sárga volt tőle. Mikor meghallotta, miről van szó, éktelen haragra gerjedt. Mérgében a sült tököt is a földhöz vágta: — Ezer villám és mennydörgés! — kiáltotta. — Hogy merészelsz ilyet kérni, mi? Láttad már magadat? Olyan a képed, mint a meszelt fal, vagy az aluttej! Takarodj innen! Keress magadnak máshol feleséget! Egy szó nem sok, a szegény fiú annyit sem tudott mondani. Kitámolygott a palotából", végtelen keserűséggel a szívében. Bánatosan csatangolt a városban, s töprengett, hogy most mit is csináljon? Mondjon le a királylányról, amikor úgy megszerette? Nem, semmiképpen sem! Törte, addig törte a fejét, míg végül is kipattant belőle egy gondolat. Befestette az arcát egyszerű festékkel. Elégedetten nézett zsebtükrébe; „Pirosnál is pirosabb vagyok, így talán sikerül!” Es a Pirosnál-is-pirosabb elindult újra a palotába. Szerencsétlenségére azonban szemerkélni kezdett az eső, gyengén, szitálva, úgyhogy nagy izgatottságában észre sem vette. Mire a király színe elé ért, csupa maszat lett az arca. Paradicsom király nyomban fölismerte. — Be akartál csapni, akasztófára való! — förmedt rá haragosan. — Ezért lecsukatlak! Nesze neked, te szerelmes legény, most mehetsz a sötét börtönbe! De mégsem került a sötét börtönbe, mert ebben a pillanatban a szobába lépett Paradicsom királykisasz. szony, aki az ajtón keresztül minden szót hallott: — Miért akarod megbüntetni, jó apám? — kérdezte — Hiszen semmi rosszat sem csinált! Vagy már az is bűn, ha feleségül kér valaki? És — mit sem törődve indulatos apjával — odalépett a megszeppent fiúhoz, s kendőjével, s illatos vízzel gyengéden, ügyesen —, szép tisztára törölte az arcát. Ez most újra fehér lett. Azaz, dehogy is lett fehér! Amint a királylány keze hozzáért, a legény — zavarában _ e vagy örömében? ki tudja? — hirtelen elpirult, arca piros lett, akár a paradicsoma i — De hiszen piros ez a fiú festék nélkül is! — szólt lel- . késén Paradicsom királykis- asszony. A király föltette mind a három szemüvegét, úgy vizsgálgatta a kérőt: — Hijnye, karalábé meg cintányér! — kiáltotta. — Tényleg piros! Hát akkor... egymásé lehettek! Persze... ha te is úgy akarod, lányom. — Ügy akarom! — válaszolt Paradicsom királykis- asszony és most ő pirult el. Igaz, eddig is piros volt, de „■ most még pirosabb lett, olyan, mint a legeslegpirosabb paradicsom. Fürtös Gusztáv Tordon Ákos: ' Öröklakás Szép időben, jó időben, ebéd után, délután sétálni jár Mindentelhisz nagymama. Mire a kis utcából a nagy utcán át a sétatérre ér, mindig elfárad. Ezért szépen letelepszik egy pirosra festet sétakerti padra. De mindig ugyanarra és mindig ugyanabban az időben. És mindenki tudja a környéken, közel és távol, hogy az Mindentelhisz nagymama helye. És soha senki el nem foglalja. Háborítatlanul pihenhet ott, bóbiskolhat, olvashat, kötögethet, amint épp a kedve tartja. Ám egv napon nagyot ámult, nagyot bámult: elfoglalták a helyét! Más ült az ő menuzokott helyén, a piros pad közepén. Mindentelhisz nagymama megcsóválta a fejét, orrára tette a szemüvegét, és úgy meredt a bitorlóra. Bizony, az ilyen szigorú, szemüveges tekintet kényelmetlen lehet egy kezdő bitorló számára. Mert Mindentelhisz nagymama tüstént megsejtette, megérezte, hogy egészen kezdő bitorlóval áll szemben. És ekkor váratlanul furcsa dolog történt: a helybitorló kétfelé vált. Egyik feléből gyönyörű koromfekete kiskandúr lett, a másikból pedig egy gyönyörű, fényes szőrű barna kiskutya! Mindentelhisz nagymama elmosolyodott. A mosolyra tüstént csóválni kezdte a farkát a kiskutya, de olyan kedvesen, ahogy csak egy igazi kiskutya tudja csóválni, és tüstént dórombolni kezdett a koromfekete kiskandúr, de olyan kedvesen, ahogy csak egy igazi kiskandúr tud dorombolni. — Hát ti hogy kerültetek ide? — ámuldozott Mindentelhisz nagymama. — És pont az én helyemre?! — Ó bocsánatot kérek, igazán nem tudtam! — vak“ kantotta a kiskutya. — Sem én, sem a pajtásom... — Valóban, becsületszavunkra nem tudtuk — nyávogta a kiskandúr, azzal a pad szélére húzódott, hogy helyet adjon a jogos tulajdonosnak. — Elhiszem, elhiszem — bólogatott Mindentelhisz nagymama, miközben lefújta a pádról a láthatatlan porszemeket és leült. — Én vagyok a Mindentelhisz nagymama — mutatkozott be a kiskutyának, kis- kandúrnak. — Hát benneteket hogy hívnak? — Vau, vau, DUGÓ a nevem! — vakkantotta a kiskutya. — Nyáu, nyávogta a kiskandúr — engem DUR- MOLL-nak hívnak. A papám elsőhegedűs volt a macskaládiai macskazenekarban, azért hívnak Dur* moll-nak . — Be kedves... mosolygott Mindentelhisz nagymama — én cimbalmozni tanultam lánykoromban... — kezdett beszélgetni újdonsült barátaival. Egykettőre megtudta, hogy Dugó és Durmoll örök barátsága immár három napja tart. Azóta, hogy mindketten gazdátlan és otthontalan árvák, s a sok viszontagságos bolyongás közben akadtak egymásra. Nagyon megsajnálta őket, amikor váratlan nagy lárma támadt. Fújtatva talpalt a parkőr, nyomában egy sintér, egy tűzoltó és egy magából kikelt asz- szonyság. A legnagyobb lármát a magából kikelt asz- szonyság csapta. Harsány hangon kiáltozott: — Itt kell lennie annak a kóbor kutyának! Veszett ebnek! Annak a tekergő macskának! Keressék meg, fogják meg őket! Vigyék a sintér- hez! Kutyamegahája, mégiscsak sok: kutya-macska jár a parkba! Szaladtak erre, szaladtak arra. Néztek fa mögé. bokor alá, jobbra és balra, előre és hátra. Szegény Mindentelhisz nagymama rémülten hunyta be a szemét és tehetetlenül ült a helyén. — Nini! Mindentelhisz nagymama! — ismerte fel szegényt a rikácsoló asszonyság. — Maga biztosan látta a kutyát, a macskát! — Hová lettek? Merre men. tek? Feleljen! — kérdezte hi. vatalos hangon a sintér, a parkőr és a tűzoltó, aki önkéntes buzgóságból vállalta a kiskutya, kismacska hajkurá- szását. — Én kérem aludtam. Igen, bóbiskoltam, szunyókáltam — füllentette riadtan szegény, kétségbeesett Mindent, elhisz nagymama és alig merte ■ kinyitni a szemét. De csodák-csodája, nem volt a pádon se kiskutya, se kismacska! Eltűntek a keresettek, akárha ott se lettek volna. A keresők mérgesen tovább folytatták a keresést. Minden fűszálat megvizsgáltak. Szegény Mindentelhisz nagymamának megártott az ijedtség, azért sietve hazament. Ám otthon érte csak nagy meglepetés: a táskájából kiugrott Dugó és Durmoll. — Köszönjük szépen, hogy megmentettél bennünket! Hogy megmentetted az életünket, kedves Mindentelhisz nagymama! — hálálkodtak. — Ó, szóra sem érdemes — hárította el a köszönetét Mindentelhisz nagymama s mert nagyon megszerette őket és mert egyedül éldegélt a lakásában, meghívta Dugót és Durmollt, maradjanak ná. la holtomiglan. így lett kutyája, macskája. Még ma is együtt laknak szépecskén Aki nem hiszi, látogassa meg őket.
