Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

1072. március 28. RELET-MASYARORSZAS 5. oldal LAPSZELEN: ^rekedő utasok Sokszor esik szó arról, hogy az utasok több figyel, mességet várnak az autó­buszkalauzoktól. Ám ez az igény kölcsönös. Figyelmez­tető és igen sajnálatos eset történt szerdán délután a Sóstóig közlekedő 8-as jára­ton. Két sóstói fiatalember, Varga Zoltán és Papp Ferenc Kemecsei úti lakosok a Ta­nácsköztársaság téri megál­lóban mindenáron a középső ajtón akartak felszállni, hi­ába figyelmeztette őket H. Attila kalauz a rendre, hi­szen így akadályozták a le­szállást, az utasforgalmat. A figyelmeztetés a két utasnál „bosszút” követelt. Amikor a busz megérkezett a sóstói végállomásra, szabályszerű­en leütötték a kalauzt. Men­tőt kellett hívni, hogy az eszméletlen embert segély­ben részesítsék. Az, hogy fényes nappal ilyen garázdaságra vetemed­jen valaki a szolgálatát tel­jesítő jegyvizsgálóval szem­ben, nemcsak a közlekedési dolgozókat, hanem a becsü­letes utasokat is felháborí­totta. Hiszen a munkájában hatásági közegnek tekinthető kalauz vagy buszvezető — aki csak a rend fenntartására intézkedett udvarias hangon — nem állhat ki ökölpárbaj­ra a vélt sérelmükön „igaz. Ságot” tevő garázdákkal. A rendőrség gyorsan intéz­kedett. amikor a két magá­ról megfeledkezett utast le­tartóztatta. Nyilván elnyerik méltó büntetésüket. Ám az eset arra is tanulság. hogy az utazók között is vannak olyan emberek, akik a leg­alapvetőbb társadalmi nor­mákkal sincsenek tisztában, rendbontásukkal éppen többi embertársukat akadályoz, zák. gátolják meg munkájá­ban nem riadva meg a tett- légességtől sem. (lányi) Változó városkép Mátészalkán: Kis terek a nagy házak között A helybeli és a Mátészal­kára látogató idegen a vá­rosközpontban egyelőre in­kább alacsonyabb házakat lát, az emeletes házak töme­gét jelenleg a volt vásártér helyén találja meg. A tervező gondolataiban, képzeleté­ben már felépítette az új vá­rosközpontot, három-négy­emeletes lakóházakkal, föld­szintes üzletpavilonokkal, kis terekkel a nagy házak ho­zott. Az elképzelést papírra is vetette. A határidőnél, március 31-nél hamarabb, hogy ismerkedjenek a gon­dolattal a helybeliek, hogy tudják meg, milyen lehet Mátészalka, a város. cát a Kraszna áruház mellett merőlegesen keresztezze. s továbbra is beépítetlen terü­leten haladva, majdnem a vasút előtt csatlakozzon a várost elkerülő úthoz, (aho­vá a távlati tervek szerint felüljáró épül) vagyis ahhoz az úthoz, amelyik Nyírbátort köti össze a Csengersima fe­lé vezető úttal. Az üzletköz­pont helye a várost átszelő úttól az állomás felé eső ré­szen lesz. — A gondot az okozta ter­vezés közben — szól az újabb magyarázat —, hogy a meglévő üzleteket nem lehet elbontani, azokra szükség van, amíg. nincs helyettük másik. Az „elhúzott” központ , ... . • , r Kevesebb bontással — Bizonyos szakaszain a városközpontnak tisztán a gyalogpsforgalom marad — magyarázza Szakolay Örs, a Debreceni Tervező Vállalat mérnöke. — A központban lesznek a boltok, az áruház, a különböző intézmények, ahol nagy forgalom bonyoló­dik napközben is. Szálkán a központ válto­zása jól szemmel kísérhető. Néhány száz évvel ezelőtt, mint másutt, itt is a templo­mok jelentették a község közepét. Azonban a forgal­mas vasúti csomópont meg­épülte után az állomás szí­vó hatása „elhúzta” a köz­pontot. így került a mai Bajcsy-Zsilinszky és Kölcsey utcára, ahol a legtöbb üzlet, az áruház van, a tanács, az éttermek találhatók. Égy tervpályázat gondola­tainak felhasználása alapján készült a városközpont rész­letes rendezési terve. A 49-es számú, Csengersimáig haladó fő közlekedési út végleges építési engedélye határozta meg, hogy mit lehet tenni a városközpontban. Az új út ugyanis a vásártérnél tovább halad, majd a kertek között ívvel fordul déli irányba, hogy a Bajcsy-Zsilinszky ut­Ezért a központ rekonst­rukciójáról szóló elgondo­lás — hogy a bontás ne le­gyen nagyarányú — a Bajcsy-Zsilinszky utca déli részén lévő építkezéssel kez­dődhet. Olyan 3—4 emeletes házak kerülnek ide. amelyek alatt a földszinten üzletek •/annak, s így a bolthálózat szerepét fokozatosan ez a rész veszi át. Egyébként is a beépítési terv az állomásig a Kölcsey és Bajcsy-Zsi­linszky utcával párhuzamo­san egy-egy új utcát tartal­maz, hogy a vasútra irányuló teherforgalom ott bonyolód­jon le. így lehet a városköz­pont egy részén csak a gya­logosforgalomnak fenntar­tani az utcát. A tervező a városközpont képét az egységes városképbe illeszti bele. A bevásárlóut­cán már ezért alakítja ki a szemnek is tetszetős kis tere­ket, töri meg az épületek, a nagyobb házak közötti ellen­tétet. S már nem a hagyorríá- nyos fűtésre, hanem a táv­fűtésre gondol a központ ma­gas házainál. Mátészalka öröme és gond­ja a nagyarányú ipartelepí­tés. Ennek révén dolgozták ‘ át az általános elképzelése­ket is, hogy még több ipari létesítménynek legyen hely, s ennek alapján született oiy«r. döntés is, hogy a Rác­kert nevű részt felszabadít­sák, mint ipari tantatekisrü- letet, s helyette 1—2 emele­tes társasházak építésére je­löljék ki ezt a részt. A gyü­mölcsös helyén már folyik az áttervezés, igen ötletes meg­oldással — hasonlóra Euró­pában Angliában van példa — a házak jóval beljebb ke­rülnek az úttól, hogy az ipar­telepi forgalomtól, zajtól, portól minél távolabb kerül­jenek az ideköltözők. A tervezők segítsége Érdekes, s hamarosan ki­épülő része lesz Mátészalká­nak az „árvizes” lakások körpyéke, ahol a korszerű alagútzsalus technológiával épül 126 lakás. Ettől feljebb, északkeleti irányban a vá­sártérihez hasonlóan egy­emeletes társasházak építé­sére van lehetőség, de már megvan a helye az itteni ABC-áruháznak, s egy 16 tantermes iskolának is. — Még egy gond van a belső részen. A TÜZÉP-te­lepet és a malmot kell kite­lepíteni, az ilyen vállalatok egyáltalán nem valók a köz­pontba — vélekedik a terve­ző. A TÜZÉP-nek már épül az új telepe a nyírmeggyesi út mellett, s ha elköltözik, akkor a helyére szakközépis­kola és kollégium kerül. — A terveket úgy alakí­tottuk. hogy a NYlRTERV már beruházási programot tudjon adni a városnak, hi­szen a helyiek olyan ambí­cióval, lelkesedéssel' alakít­ják városukat, hogy ahhoz a tervezőnek is meg kell adni minden segítséget. Lányi Botond A fazék mellett: mesterszakácsok Verseny a Hotel Szabolcsban A színhely: Hotel Szabolcs étterme. Időpont: 1972. március 26., vasárnap délben. A vendégek — négyen egy asztalnál — rendelnek: — Kérek egy Fekete End­rét, egy Sikli Vilmát és egy Dankó Lászlót. A negyedik vendég még habozik. Azután közh: — Nekem hozzon egy Németh Jánost! A pincér nem lepődik meg. Ma különleges világnap van, a 'szokásos állandó étlap mel­lett külön betét. A szabolcs- szatmári mesterszakácsok ké­szítményeit tartalmazza ez. A menük előtt a készítők neve. Nyíregyházi, feh órgy arm a ti, mátészalkai, csengeri, vásá- rosnaményi mesterek dolgoz­tak a konyhában, hogy egy napon át elkápráztassák a nyíregyháziakat azzal, mi min dint lehet (vagy csak le­hetne) kapni a megye vendég­lőiben. A menük hagyományos és új nevelr: Velencei szivár­vány leves, Haramialeves, Túró bugyorban, Mennyei, eledel, Borjúszeletak Arany- szarvas módra... És míg a vendég a nem mindennapi — és miért nem mindennapi? — étlapot fürkészi, tanulmá­nyozza, a pincér máris hozza a kért eledelt, melyet készí­tőjének neve fémjelez. Kettős a zsűri. A konyhá­ban Horváth János. Hufnägel György és Sumovszky Leó budapesti mesterszakácsok. Ök szombaton esite versehyen kívül mutatkoztak he. Most a legfőbb itélők. Azaz a végső szót mégiscsak a vendég mondja ki az asztalok mel­lett. A Hotel Szabolcs éttermé­ben mind több vendég gyűlik össze. A pincérek felszolgálás közben még arra is találnak időt, hogy néhány szóval megmagyarázzák a kedves vendégnek, mi is voltaképpen az az eseménysorozat, melyet a falragaszok úgy hirdetnek. úl KIADVÁNY A népi Magyarország negyedszázada 1970. márciusában nemzet­közi tudományos ülésszakot rendezett az MSZMP Köz­ponti Bizottságának Párttör­téneti Intézete és Politikai Főiskolája Magyarország fel- szabadulásának 25. évfordu­lója tiszteletére. Az ülésszak plenáris és két szekcióban megtartott ülésein elhangzott előadásokat jelentette most meg Blaskovits János és Zsi- lák András szerkesztésében az Akadémiai Kiadó. Hazánk legújabb kori történelmének negyedszázada — s ezt az elő­adások bizonyítják — renge­teg föltárásra, elemzésre váró politikai és gazdasági kérdé­seket kínál, A több. mint 40 előadás olyan kérdésekre ke­reste a feleletet, mint a koa­líció ellentéteinek kiéleződé­se, a kétfrontos harc tapasz­talatai az 50-es óv ele ben, a népi demokrácia gazdaság- politikája az újjáépítés idő­szakában, a szocialista nem­zeti egység értelmezése. A hazai és külföldi előadók kö­zött szép számmal találunk olyanokat, akik egy-egy té­makör nagy tudású művelői­nek számítanak, s ennek kö­szönhető, hogy az ülésszakra készített munkájuk sok új ténnyel, összefüggéssel gaz­dagítja az olvasó ismereteit. Sonka, bárány-, és borjúhús a húsvéti ünnepekre A közeli háromnapos ün­nepi munka,szünet húsellátá­sáról érdeklődtünk a me­gyei áUatforgalmi és húsipari vállalatnál. Érdeklődésünkre dr. Maleczki Imre igazgató- helyettes és Kurucz József értékesítési osziályvezetö vá­laszolt. Két hónapja készülnek a vállalatnál az ünnepi napok jó ellátására. A raktározás és előkészítés bővítésié cél­jából — tekintve, hogy a vál­lalati telepen rekonstrukciót végeznek —, kibérelték a nyíregyházi Dózisa Tsz hűtő- tárolóját. Ott történik a hús­véti füstöltáru pácolása, füs­tölésre előkészítése. A fokozott szervezési és munkatempóban négy szocia­lista brigád, a szabad szom­batokon is dolgozott — tár­sadalmi munkában. Az így ■keresett összeget tanyai kol­légiumok építésére, fejleszté­sére ajánlották fel. A kereskedelemmel történt megállapodás szerint a válla­lat a kívánt igényt március 30-ig teljes mértékben kielé­gíti : a szállításokat lebonyo­lítja ia kereskedelmi egységek részére. A közkedvelt húsvéti füstöltáruk az eddiginél na­gyobb választékban kerülnek a vásárlók élé. Lehet válasz­tani kötözött sonkát, ami íz­léses necchálóban van szaba­don füstölt, úgynevezett ma­gyar sonkág la,pockát, tarját. Múlt évben 280 mázsa hús­véti füstöiltáxu volt a megyei kereskedelem értékesítése. Most ilyen árukból 350 mázsa készlet áll a vásárlók ren delkezósére. A vásárlók ízlé­sét szolgálja a vállalatnak az ■az igyekezete, hogy különle­gesen válogatott sertésekből készíti a húsvéti portékát. A készletezett töltelékáru- féleségek mennyisége mint­egy 50 mázsával több a ta­valyinál. Választéka 12 féle. Ezúttal húsvéti bárányhús- bol is ki tudja elégíteni a vállalat a kereskedelem jel­zett igényét. Friss sertéshús­ból hasonlóan kielégíthető az igény. Lehetőség nyílik arra, hogy az idea húsvétira borjú­hús is kerüljön a fogyasztók asztalára — bár ennék még mindig korlátozott a mennyi­sége. (ab.) FIG Y ÉLNÉK Ahogy az ajtón beléptem, rögtön észrevettem, hogy ki­szúrtak. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én az Ilyesmit rögtön megérzem. Egyelőre még nem tudtam, hogy kit állítottak rám. de hogy figyelnek, abban biztos voltam. Óvatosan felvettem egy kosarat, és igyekeztem feltűnés nélkül a pénztárt megkerülve a pultok közé osonni. Nem nyúltam sem­mihez. lehajoltam, úgy tet­tem. mint aki erősen keres valamit, aztán hirtelen fel­egyenesedtem. és körbe vág­tam a szememmel. Megvan! Semmi kétség, a pénztárosnő figye]. Vagy talán az a másik asszony. aki a kosarakat rendezgeti. De nem, mégis­csak a pénztáros lesz. Most ugyan egészen másfelé néz, mini aki egyáltalán nem tö­rölik velem, de ezt a cselt én már nem szedem be. Latom ón, hogy félszóme ‘ állandóan rajtam van. No csak figyelj, az én eszemen nem jársz túl. Viszket az orrom. A fene egye'meg ezt a tavaszi nát­hát, már megint tüsszente­nem kell. Kezem lassan kú­szik a belső zsebem felé, ahol a zsebkendőt tartom. Aztán, — „Tetszik valamit keres, ni?” — a kosaras asszony áll előttem. — Nem. Igen. Azaz, hogy... — Elfordulok. Az orrom egyre jobban csavar­ja valami. Ezt nem lehet ki­bírni. A zsebembe viszont nem nyúlhatok. A pénztáros is már megint erre néz. Igaz. hogy a boltban rajtam kívül alig van egv-két ember. Nincs mit tenni. Leteszem a kosarat, és kisomfordálok a boltból. Odakint elszívok egy ciga, rettát, kicsit megnyugszom, aztán visszamegyek. Igen, semmi kétség, most már . a kosaras asszonyt állították rám. Persze azért figyel a pénztáros is, bár most már egyre többen jöttek a boltba. Mindegy, határoztam el ma­gam, nem húzom tovább az időt hozzáfogok a vásárlás­hoz. No, lássuk csak. Mi is van nekem itt felírva. Te jó isten! A cédula is a zsebem­ben van. s még azt sem tu­dom, melyik zsebemben. A kosaras asszony meg állan­dóan ott lebzsel körülöttem. Mintha hozzám nőtt volna. Mit tegyek. A zsebembe ezek után pláne, hogy nem nyúl­hatok, hisz rögtön kivezet­nének. Viszont itt se állha­tok egész délután üres ko­sárral. Semmi vész, nyugta­tom magam, vásárolok fej­ből. Volt már ez így máskor is. No, lássuk csak. Egy ká­vét tettem a kosárba. A ká­vé úgyis nálunk minden szombaton kell. Hogy most nincs szombat? Na és, eláll az. Aztán gondolkozzunk csak, persze liszt is mindig kell. kenyér, só stb. A kosár, ahogy úgy, meg­telt. Az asszonyt már nem láttam sehol. Aha, most biz­tosan a tükörből figyelnek. Mert ilyen is van. Hallottam, hogy van egy tükör, amiben az egész boltot be lehet lát­ni. Aztán, ha valakit rajta­kapnak, csak annyit monda­nak az ajtóban. „Pardon uram! Jöjjön utánam.” A pénztárnál megint keve. sen voltak. A hölgy mindent átrakott egyik kosárból a másikba, aztán megkérdez­te: — Semmi több? — Sem, mi — válaszoltam, miközben jól a szeme közé néztem, hogy lássa, kivel van dolga. Aztán beleraktam mindent a szatyorba és irány a kijárat. Kezem már éppen a kilin­csért nyúlt, amikor valaki hátulról megérintette a vál­tamat. — Pardon uram! — Hátranéztem, a kosaras asszony szólt, aki ki tudja honnan, de megint előkerült, — Ön valamit-, Nem engedtem tovább mondani. Minek szaporítsuk a szót, gondoltam. Meg aztán biztosan nejei is kellemetlan ez az egész. Szembefordul­tam vele, kihúztam magam és azt mondtam. — Kérem asszonyom, parancsoljon ve­lem. — Úgy látszik ez ha. tott, mert kicsit zavarba jött. — Hogy mit csináljak? — mondta kicsit dadogva. — Hát — mondom mondja meg, hova megyünk és én követem. — Követ, engem? — így az asszony. — Hát persze! — vágtam rá. — Vagy nem így szokás? Ha valaki valamit... Itt a ke­zemmel egy jól érthető moz­dulatot tettem. — Kissé ér, tétlenül nézett rám, aztán felderült az arca. — Jópofák maguk férfiak, ezzel a vásár­lással! — mondta. — Csak ne hagyná nak mindig vala. mit a kosárba. — Aztán ke­zembe nyomott egy kis pa­pírcsomagot. Megnéztem. Az élesztő volt. Faltosü Ferme hogy „Hagyomány és korsze­rűség a gasztronómiában A konyhában minden sza­kács izgatott. Kíváncsiak, mit kér a vendég, várják, mit ítél a zsűri. Nos, nem volt köny- nyű dolguk. Az első helyre Dankó László került. Menüje; Velencei szivárvány lev es, töltött vesepecsenye sárréti módra, burg. ropogós, Do­rottya palacsinta. A második Németh János ugyancsak a nyíregyházi vendéglátó sza­kácsa. Menüje: Nyíri betyár­gombóc leves, Váradi száz­éves borda, Mennyei eledel. A harmadik díjat Fekete Endre, az Aranyszarvas konyhafőnöike nyerte, aki a már idézeit haramialeveshoz borjúszel eteket készített, és busvrostüróval zárta a '•őrt. A KISZ különdíját Sikli Vil­ma mátészalkai m estei-sza­kács ka.pta. A szombat esti és vasárna­pi események után a hétfő is hozott meglepetést. Az újsze­rűség és hagyomány jegyé­ben zajló vendéglátó-esemé­nyek újabb rendezvénye nyűt a József Attila művelődési központban. Nyolcféle kiváló konzerv- és készételből, hi­degkonyhai készítményből rendezett kóstolón mutatták be nyíregyházi és hajdúi vál­lalatok. hogy a korszerű ven­déglátás és háztartás milyen lehetőségeket kap az ipartól és a kereskedelemtől. A m.-s- lerszakácsck után íme a le­hetőség arra, hogy minden háztartásban könnyűszerrel szülessenek a mester házi­asszonyok. (b- 1.) Amíg az akác virágzik... Idén a tavasz egy jó hó_ nappal korábban érkezett, virágzik a kajszi, a korai meleg előrehozta az akác fej­lődését. Az újraszüldtö ter­mészet első jeleire megyénk­ben 40—45 ezer méacsa.ud tulajdonosa figyel — kezdő_ dik a munka. Mintegy 20 ezer méhcsaláddal csaknem ezer tagja van a 43 méhészeti szakcsoportnak. A többi 20— 25 ezer méhcsalád tulajdono­sa amatőr, hobbyból méhész- kedik. Különösen nagy gond minden évben a méhek át- teleltetése. Ezeknek az igénytelen kis állatoknak igen fejlett az alkalmazko­dóképességük. A legkisebb felületű gömb alakját veszi fel egy-egy csa­lád: 15—20 ezer méh. Szorosan egymáshoz tapadva vészelik át a telet, 15—20 Celsius-fokos meleget tarta­nak, a hőfokszabályozásra mínusz 30 foktól plusz 50 fokig képesek. Nem alusznak téli álmot, csak lecsökkenteti életfunkcióval várják a ta_ vaszi meleget. Egy-egy csa­lád egy tél alatt 4—5 ki­logramm mézet, vagy cukrot fogyaszt. A szakcsoportok az elmúlt évben mintegy 7 millió fo­rintot értékesítettek a szór_ galmas kis állatok munkájá­ból. A megyében termelt méz nagy része exportra ke­rül, a magyar ember kevés mézet fogyaszt, évi 20—30 dekagramm az egy főre jutó átlag. A méhek fő szezonja az akáccal kezdődik. Erre tesz fel mindent a méhész. A szakemberek szerint azonban a méhészetben is modern idők következnek. A Magyar Tudományos Akadémia több, mint harminc gazdaságban végzett kísérleteket a gyü­mölcsfák beporzásával kap­csolatban. Megállapították, hogy több, piint ötven'éle növény termése, vagy nem termése függ a méhcktől. Egy méhcsalád munkájának eredményeként jelentősen nőtt az almafák termése. Ezért kezdték meg megyénk néhány tsz-ében a méhek vándoroltatását, dolgozta tá_ sót. Bizonyos növényekre — amelyek színükkel, illatuk­kal nem hivalkodnak mes­terségesen „hívják fel” a méhek figyelmét. Cukorszi­ruppal illatosítanak, (h.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom