Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

1972. március 26. WBÜST-« A GY ARORSZ Á G VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. Oldal Szabolcsi orvostörténeti dokumentumok A nagykállói bábaeskü HAZÁNKBAN AZ INTÉZ­MÉNYES BÁBAKÉPZES a nagyszombati egyetemen (1770—1777) az orvos- és gy ógysze részképzéssel egy- időben indult meg. Azelőtt jobbadán csak „önmaguktól képződött, illetve a megyei '’agy városi főorvosok által képzett és „megvizsgált” bá­bák voltak, s némelyek — el­vétve •— Becsben szereztek oklevelet. A nagyszombati or­voskar egész működése ide­jén összesen 53 szülésznő, 39 orvosdoktor és 2 szülészmes­ter (szakorvos) nyert okleve­let. A bábakérdés legrégibb szabolcsi adatai egyházi jel­legűek, mégpedig református vonatkozásúnk. Az orvoso­kon kívül ugyanis egy ideig a papok is foglalkoztak a bá­bák oktatásával, kiválasztá­sával. Nagykálló városa 1699— 1726 közötti jegyzőkönyvének tanúsága szerint kivégeztek egy bábát, paráznaság miatt. A kivégzés feltétlenül 1711 előtt történhetett, mert Nagy­id áll ónak ez ideig volt vég­vára és a város tanácsának pallosjoga (jus gladium). Ezen XVII. sz. végi vagy legfeljebb a XVlIt. sz. elejé­re vonatkozó adat igen érté­kes, de nem ismert, még Schram magyarországi bo­szorkányperek 1529—1703 c. összefoglaló nagy munkája sem tartalmazza, amely pedig utal Kiss Anna bába. 1756. I. 6-án Kiss-Várdán lefolyt bo­szorkányperére is. Érdekes adatokat tartal­maz a bábák kinevezésével kapcsolatban a nagykállói református egyház 1767-ből származó protokolluma: Sin- ka Istvánná öreg Asszony! hivatalra feteskettotet' Illetve ..Ntzs Nagy István özvegye Erzsébet kézbe adással köte­lezte magát az öreg As&zonyi hivatalra”. Az ún. hites bába eskü­jének 218 évvel ezelőtti szö­vegét olvashatjuk egy ugyan­csak nagykállói református protokotlum 28—29. lapián: „A Bábák eskü vések For­mája”. AZ IGAZ ISTEN, ki az Atya. Fiú és Sz. Lélek teljes Sz. Háromság egy bizony örök Isten engemet úgy se- géljen az igaz Hitben, hogy minekutána N. Kálló Városa Elöljárójától hí vatta ttom volna öregasszonyságra, vagy Bábaságra, teljes tehetségem szerint igaz lelki ismerettel, hogy irigység Félelem, gyü­városba mennek, mulatóba. Partnert keres a kislányá­nak. Taxi jön. a költségeket ők fedezik. Nincs jelentkező. A nászutasok eltűnnek a havas udvaron. Visszajönnek. — Kész meghűlés — mond. ja Kocog, majd elmennek táncolni. A zenekar műsora mintegy hat számból éli. Pillanatok alatt újra hallom a „Cianót". Már régi ismerősöm. Elérzé. kenyülten nézem a trombitás izzadt homlokát, a pocakjára feszülő bordó nyloninget, a kisfröccsöt mellette a bili­árdasztalon. Arra gondolok, hogy az ő fiatal korukat hoz­za vissza ez a szám; amikor még ünnepelt, keresett együt­tes voltak. Ügy képzelem, hogy együtt játszottak min­dig. Hiszen úgv hasonlítanak egymásra. Akkor lehetett nagy szám a „Ciano” far­sangkor. Frakk-ingben ját­szották. fehér nyakkendőt vi­seltek. Karcsúak voltak és dús hajúak mind a hárman. Most már máshová nem is hívják őket. csak az üdülő is­merkedési estjére, kétheten­ként. „...trallalalla. Ciano” — dúdolom magamban: Mikor lehetett ez? A háború alatt már. sőt: El Álaméin és Sztálingrád után. Ciano csak akkor került baiba Negvven- háromban tartóztatták le. és ítélték halálra. Furcsa, hogy nálunk akkor még ilyen sza. b"dOS slágereket lehetett csi­nálni róla. Hogy nagy siker lett. épp akkor, azt annál in­kább értem. Mondom Katinak a fejte­getésemet. ahogy hazafelé ropogunk a hóban este. loLsóg, atyafiság, barátság, ajándék vétel és várás félre tételekkel tisztemben hűsége­sen eljárok. Szegénynek a boldognak Elöljáróim paran­csolatokból személy váloga­tás nélkül igazán Szolgálok A vajúdó vagy gyermek szülő Személyekhez mihelyen hiva­talom, azonnal magam dol­gainak félre tételekkel sietve el megyek, a Szülést meg előző nyavalyáit Szorongatta- tásait senkinek is nem nehe­zítem; sőt inkább ha tőlem lehet, rajta segítek és köny- nyebbítek valamint az Isten tudnom adta: és a betegnek nyavalyája kívánja. A Szülés­nek órája pedig el jővén a Születendő Személyek körül magamat, ügy viselem, vélek úgy bánok, hogy sem a Szüle­tendő vagy vajúdó Szemé­lyélv sem pedig a Születendő vagy Született magzat (ha ép és egészséges) általam meg ne nyomorul jón, vagy me­ne romoljon, a beteghez a bé vett Szokás szerint egy hétig mindennap kétszeír kötelessé­gem szerint elmegyek, min­den némü büvölést, bajolást, babonálást (mint némelyek Isten Törvénye ellen cselek­szenek) félre teszek, s nem is cselekszem.” Számunkra a legértékesebb Jósa István (1756—1839), Sza­bolcs vármegye főorvosának „A helységek bábáinak okta­tása” című 1822-ben Kisléla községben írt és 1323-ban Debrecenben kiadott, már- már feledésbe ment köny­ve. A káté formájában megírt könyv előszavában javasolta Jósa István, hogy minden községben ..az Egyházi és Polgári Elöljárók”... a jelen­tős „bábái hivatalra” csakis fiatal, olvasni tudó. ió erköl­csű és karcsú kezű nőket al­kalmazzanak! ITT CSAK UTALUNK ARRA a szokásra, hogy megyénkben sokáig a pápista házaknál a gyen­gébb gyermeket a bá­bák keresztelték meg. A nagykállói esperesi hivatal iratai szerint Korányi Frigyes 1861. június 6-án született kétgyermekeit: Máriát és Ist­vánt is életképtelenségük mi­att, szükségből a bába ke­resztelte meg. Az ikreket különben régen az anya erkölcstelenségére, paráználkodására vezették vissza, ....van a város levéltá­rában egy 1761-ből származó okirat, amelyben W. M. ev. lelkész levélben közit a ható­— A számot mindenesetre megtanultam, ennyi haszna volt az ismerkedési estünk­nek. — Melyiket? — A Cianót. Most hallót, tam először. Rám néz: — Mit? — A Cianót, te mondtad. — Én? Énnekem, dallammal. Kati hangosan felnevet az üres he­gyi úton. •— Az? Csak úgy csináltam rá valami halandzsaszöve­get. Rég elfelejtettem. Éle­temben nem hallottam még ezt a számot. A kabátomat vetem le a szállodai szoba földig érő tükre előtt. Tévedés történt, mondom a tükörnek. Az a dallam minden lehet; akár a jövő évi slágerfesztivál még ismeretlen nyertese, csak épp a Ciano nem. Egyszerre el­süllyedt a pocakos zenészek szépen dolgozott fiatalkora, a frakk-inggel. fehér nyak­kendővel. Elsüllyedt sikereik dobogója, elsüllyedtek a két­ségbeesett és hetyke pestiek, akik 1913-ban, világvége előtt, az ország német meg­szállása után ilyen szöveggel csináltak slágert. Lehajtok, kezdem kifűzni a cipőmet. Kár, mondom a tükörnek. Néhány hete. amióta meg­jöttünk a téli üdülésből, gyakran azon kapom rajta magam, hogy szórakozottan énekelek egy nem létező táncdalt. a nem létező szö­veggel.- Három karcsú fiatal­ember villan elém. fehér nyakkendők, lakkcipők, 1943. Mennyi minden fér el egy ilyen olcsó slágerben. leségét megvert, miközben az ikreket szült”. Különben Nyíregyháza me­zőváros vezetőinek a bába- ellátással kapcsolatos haladó felfogására utal egy 1838. április 2-i keltezésű okirat „Nemes Közönség' Szükséges a Tettes Vm. bábának kívül ezen Városban különös jelle­veles (külön okleveles) bábát fizetni." Korányi Frigyes 1361-ben mintegy háromnegyed évig volt Nagvkállóban megyei főorvos. Ekkor jelent meg „Szabolcs megye egészségügyi választmányának javaslata a megyének kellő képzettségű és számú szülésznőkkel való ellátása iránt" c. írása. Ebben javasolta. hogy évenként küldjön Szabolcs megye ösz­töndíjjá,1 alkalmas nőket a pesti Bábászati Intézetbe. SZABOLCS VÁRMEGYE markáns orvosegyénlsége. dr. Mádi Szabó Dávid (1 ;10:|— 1886) is foglalkozott, a bába- üggyel ,,Kisgyermekes anyák könyve" c., 1872-ben Nyír­egyházán megjelent híres munkájában. Ebben egyebek között. így írt: „Jó és köteles­ségét. telj ásító íjába az, ki helyesen előkészíteni tudja a szülést, és ha elérkezik, ve­zetni azt, vagyis a ki érti, mi történik minden percbén a szülés alatt, s ha kell szakér­tő orvosi segélyhez idejében folyamodik... Komoly rendel­lenességekben segíteni ő sem tanult, sem nem tud!” Mádi Szabó Dávid ezen felfogása akkor meglepően haladó volt, miként újszerű a csecseim ők védelmezése is a keresztelők ártalmaival szemben: „A mi a keresztelési illeti: nagy hiba az hogy azzal rendesén any- nvira sietni szoktak-: midőn a kevéssel előbb világra jött gvermeket viszik — még pe­dig sokszor messziről és sok­szor csikorgó hidegben is. és ezért olykor még a korcsmát is útba ejtve — a templom­ba! Ez kockáztatása a gyen­ge teremtmény egészségének, sőt életének is. Vajon száz, kétszáz évvel ezelőtt gondolták-e a pór népek, a jobbágyasszonyok, hogy a vászonra szőtt minták, a nép szépérzékét kifejező díszítő motívumok egykor olyan becsesek lesznek. Va­lószínű nem gondolták, nem a maradandóság igénye ser­kentette őket, amikor egy­szerű házaik falát, bútorai­kat szőttesekkel díszítették. Kezdetleges szövőszékeiken megálmodták és megformál­ták a csodálatos mintákat. Úgy születtek a szatmári, a beregi szőttesek is. mint a népdalok. A nép tehetséges asszonyai csiszolták, formál­ták az abroszok, párnahuza­tok, faliszőttesek, kendők, ágyterítők mintáit. Ezekből a szép szőttesek­ből ma már hírmondónak akad néhány. Öreg ládák, szekrények mélyén pihen­nek. Onnan kell őket „előri- mánkodni” a kincskeresők­nek, akik meglátják a tiszta forrásokból, a nép tehetségé­ből sarjadt kincseket és megpróbálják megmenteni, újra életre kelteni őket. Varga Zoltánná botpaládi pedagógus évek óta kutatja a faluban a régi kendők, ab­roszok, térítők titkait. Fia­tal kora óta szenvedélyesen érdekelte a kézimunka. Mió­ta Botpaládon él férjével, aki az iskola igazgatója és e munkálkodás egyik serken­tője. úgy érzi egy kincses­bányába került. Olyan motí­vumokkal találkozott itt. amilyenek csak ezen a vidé­ken éltek: sommagvas, szil­vamagas. húzaszemes. gyü- szüs. zsinórcsíkos, tölgvMs minták. Valóságos 'gyöngy, sze neket őriznek a légi vá­szonkendők, térítők. S vala­mennyi szőttes. Az esztováta segítségével az asszonyok ügyessége, tehetsége alkotta őket. Eleinte megmosolyogták az ..igazgatónőt”, mit akar a ré­gi vászonholmikkal. Lejárt már azoknak az ideje, min­denki a boltban vásárolja a térítőt, faliszőnyeget, nem babrálnak az asszonyok ilyesmivel. Különben, nincs Sággal, hogy Bickó János fe­Jósa András (1834—1918) nemcsak a vármegye, hanem az ország egyik legkiválóbb közegészségügyi szakembere volt, s nem meglepő, hogy igen sokat tett a bábaügy ér­dekében. Mindenekelőtt a dolog mélyére látott, s szá­mára nyilvánvaló lett a rossz szülészeti ellátás és ma­gas csecsemőhalálozási érté­kek közötti szoros okozati összefüggés. De idézzük Jósa András felfogását: ..Hogy a bábaügy még mindég nem kellő rendezettsége a nagyobb halálozásra káros hatással van. nyilvánvaló... A körbá­ba,ság intézménye céltévesz­tett... Hogy továbbra is tisz­ti főorvosok vagy járásorvo­sok képezzenek úgynevezett cédulás bábákat merő képte­lenség... Kívánatos volna, hogy minden község kifogás­talanul képzett bábával ren­delkezzék. Ha az 1391 évi országos adatokat összevetjük a sza­bolcsi statisztikákkal, kide­rül. bogy megyénkben elő­nyös helyzet volt: a működő bábák kétharmada Oklevele: volt, és csak egy harm a de volt szakképzett (p arasz vagy cédulás bába)! Szabolcs vármegyében ekkor csak 6 körbába volt. Mindez elsősor­ban Jósa András köaegész ■ségűgyí éleslátását és szerve­zőkészségét. dicséri. De or­szágos vonatkozásban sincs szégyenkeznivalónk, mert. n szaktekintélynek számító Tá­ti ff er 1396 évi véleménye szerint .... hazánkban a bá­baügy fejlődése kezdeti idejé­ben nyomon követte a mű­veltebb nyugatot és hogy közvetlen szomszédunk: Ausztria, alig pár évvel járt előbb intézményeiben”. Szabolcs vármegyének a bábaellátásra vonatkozó or vostörténerti adatai a régi szép magyar nyelvi kifejezé­sek becses emlékei is. A NAGYKALLÓI BÁBA- ESKÜ utolsó passzusának etikai szempontjait pedig — úgy gondolom — nemcsak a mai szülésznők, hanem álta­lában az orvos-egészségű gyi dolgozók is megszívlelhetik. Dr. Fazekas Árpád /onus Pannonius* A NARNI GALEOTTÓHOZ Ezt a nehány epigrammát néked Pannóniából a Duna küldi, a Föld északi főfolyama. Hogyha talán egy-egy közülük nem látszik enyémnek, jó Galeoütóm, hát meg ne lepődj emiatt. Mert ad a hely, de el is vesz a szellem',ől —, ki tagadná? S látszik a versen, hogy merre, hol is született. Rég a latin környék latinabbá tette a versem, barbár táj barbár szóra kapatja a szám. Hozd ide Vergáliust: hamisan fog szólni a lantja; vagy Cicerót: itt elnémul a nagy Ciceró. Ám te segíthetnél: ha göcsörtjeikr lecsiszolnád, azt hinné az ítész: mind Helikonra való. « LUCIÁRA Nincs igazad, ha megorroltál rám, Lucia, lelkem, mert — úgymond — ügyeid szí .-morogta a szám. Nem susorogta, bizony! Hogy hanaan tudja a szomszéd? Hogy s mint terjedt öl, s hangzik a városon át? Mondd, aki semmit meg nem haiti, van olyan síiket ember? Azt se, ha ágyú szól, azt se, ha dördül az ág? LUCIÁHOZ Jó megszurkált engem, Lucia, ostoba nyelved: válni szúnyoggá most épp emiatt akarok. Vissza szerelnélek szúrkáLni: nyugalmad is éppúgy megkesEriiljön, ahogy megkeserült az enyém. Csorba Győző fordításai *Otfisᣠesztendeje, 147.?* ftkárcius 27-én hunyt el Ja­nus PaKnonus. a nagy hu­manista Költő, a l?'in nyelvű magyar világi líra első jelentős képviselője. Csanády János; Gyógyfüvek illata A bogarak már messze kint az utcán rajzanak, magadra hagy csendjével a nyár. Fejed fölött egy fülledt légtömeg oválisra-csiszolt nagyítóüveg­formára tömörül. Tűz a nap, izzadtság sistereg, szárnyak pörkölödnek, lábak lángolnak: várod a vihart, ami a nagyítót összezúzza, és az égbolt, mini vadlovak sörénye, hajlékony lányok dús aranyhAja rejtelmesen könnyű és zilált lesz ismét — száraz gyógyfüvek illata — "hogy szeretnéd magadhoz húzni és kékjébe fúrni gyötrött arcodat. Az esztovófa művésze is miből fonni, szőni, né­hány éve már nem termel, nek kendert a faluban. így évődtek a falusi asszonyok, de fél szemmel nézték is, hogyan boldogul az igazga. tóné... Varga Zoltánná közben szorgalmasan járta a falut. Még a családlátogatásokat is felhasználta egy kis názelő. désre. A gyermekek előme­netelének, tanulásának meg­beszélése közben előkerültek az ócska ládákból a dédnagy­mamák, szépanyák keze mun­káját őrző kendők. Néhá­nyat az érdekesebbekből kölcsön is kért. De az eszto­váta egy kicsit idegen volt a falusi pedagógusnőnek, bár gyermekkorában sokszor lát­ta hogyan szőnek az asszo­nyok. Meg is kért egy isme­rős nénit, akinek még volt egy matuzsálem korú eszto- vátája... ..Szerencsére már magam sem tudom miért, a néni nem szőtte meg nekem, amit kértem. így magam láttam munkához. Bérbe vettünk egy esstovátát. Van még né­Fotó: Elek Emil. hány a falúban. Beállítottuk a konyhába. Édesanyám se­gített, ő tartotta a deszkát, amikor a mintákat kellett szőni...” így kezdődött a barátság az ősi szövőszerszámmal, s azóta egy szobára való gyö­nyörű szőttes került ki Varga Zoltánná keze alól. Ekkor már nem mosolyogtak a falu­si asszonyok. Egymásnak ad­ták a kilincset. Néha alig lehetett férni a szobában. Varga Zoltánné nemcsak megmentette az elkallódástól a régi botpaládi szőttesek legsiébb darabjait, egyedi motívumait, hanem kedvet is ébresztett á szövéshez. Szép munkáinak már a fa­lu, sőt a járás határán túl is híre van. Megfordultalt nála a Néprajzi Múzeum munka, társai is. Sőt nem egy kül­földi néprajzos, finn, német, szovjet, sőt tengerentúli ven­dég. Ä múlt év őszén a megye- székhelyen kiállításon is lát­hatta a közönség az amatőr művészek munkái között Varga Zoltánné díjnyertes szőtteseit. Soltész Istvánná. a népi iparművészeti és házi­ipari szövetkezet elnöke is elismeréssel nézegette a szőt­teseket, s újabb munkákra bíztatta Vargánét. Botpaládon az újra virág­zó szövés-fonás meghozta a kedvet a kendertermesztésre is. A bizakodóbbak azt is remélik, valamikor Varga Zoltánné irányításával a legügyesebb, legtehetsége­sebb falusi asszonyok mun. kajának gyümölcsöztetésé. re talán háziipari szövőrész­leget is létesíthet Botpaládon. Hogy ez megvalósul-e. a jö­vő titka... Egy bizonyos, a biológia— földrajz szakos botpaládi ta. nárnő, a napi zsúfolt tanítási órák és a helyi népművelési programok irányítása mel. lett értékes népi motívu­mokat, kincseket fedezett fel az ólpadlások, szekrények mélyén, gazdagította a ma­gyar népművészet kincses­tárát. Varga Zoltánnét a.népmű- vészet iránti önzetlen vonzó, dás, egyéni érdeklődés hajt­ja, amikor papírra veti az újra felfedezett, vagy saját ízlése, alkotó fantáziája ál­tal átformált motívumokat, a amikor az esztováta mellett elkészíti a szövéseket. Mégis úgy érezzük rá is vonatkozik az a megjegyzés, amit dr. Erdész Sándor, a Jósa And­rás Múzeum tudományos fő. munkatársa írt egyik mun. kajában: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szabolcs-Szatmár- ban ez ideig nyolcán kapták meg a Népművészet mestere kitüntetést. Megyénk gazdag népművészetének, népha­gyományának ismeretében azt kell mondanunk, hogy ez a szám nagyon kevés. Fara­góművészeink. kosárfonóink, hímzőasszonvaink közül ez ideig népművészeti mester még nem került ki. Pedig a tehetséges népművészek meg­érdemelnék, hogy munkájuk, ra felfigyelj ünk és még na­gyobb gonddal foglalkoz. zunk velük...” Páll Géz»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom