Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
KüLST-MA-YAHORSZÄfS f. »Mrf WH. mir*» t. GAZDASÁGI lEGYZETi A munkások érdekében MEGYÉNK ÉLELMISZERIPARA a múlt évben több mint 3 milliárd forint értéket állított elő. Közel tízezer ember szorgoskodott a különböző vállalatoknál, hogy a kitűzött feladatoknak eleget tegyenek. Erre az évre * újabb növekedés várható az élelmiszeriparban. A termelés a tervek szerint meghaladja a 3 milliárd 400 millió forintos értéket, s ehhez újabb kétszázalékos létszám- növekedés is tartozik. A tervek valóra váltásáról a gazdasági vezetőket számoltatják be. Ám ők sem tudnak a kollektíva, a munkások egységes akarata nélkül jól dolgozni. A vállalatokon belül pedig a szakszervezet fogja össze a dolgozókat, mozgósítja őket többek között a különböző termelési feladatokra. A múlt héten az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének rrjegyei bizottsága azért hívta össze a vállalati vezetőket, szak- szervezeti titkárokat, hogy a kölcsönös tájékoztatás mellett azokról a feladatokról szóljanak, 'ahol a szakszervezet a maga sajátos eszközeivel segíthet a gondok megoldásában, de beszéltek arról is, hol kell közbelépni, hogy a vállalati vezetők jobban szem előtt tartsák a munkások érdekeit. AZ EGYIK FELADAT a jövedelmek alakulásának figyelemmel kísérése. Mint Licsák Mária, az ÉDOSZ, megyei titkára elmondotta, igen örülnek, hogy a nyírbátori növényolajgyárban több mint 7 százalékkal növelik a béreket. Ám annál nyugtalanítóbb, hogy a dohányfermentálóban a tervek csak 1 százalékos bérfejlesztéssel számolnák. Erre a szakszervezetnek is fel kell figyelni, megvizsgálni a termelés növekedésének lehetőségeit, hogy ezáltal megteremtsék a nagyobb arányú bérfejlesz- “tés lehetőségét.- Ugyancsak nyugtalanító a túlórák számának emelkedése. Tavaly a megye élelmiszeriparában 710 ezer túlórát vettek igénybe, s ez a magas szám sokszor nem indokolt. „A vezetési hibák eltüntetésére nem szabad kommunista szombatokat, vasárnapokat szervezni” — hangzott el. Jogos kérés, hiszen sokszor a munka jobb megszervezésével, az előrelátó felkészüléssel elkerülhetők lettek volna a túlórák. Az állatforgalmi és húsipari vállalatnál például egy év alatt másfélszeresére, több mint húszezerre nőtt a túlórák száma. Indokolta ezt egyrészt a felvásárlás növekedése, de ellene szól*, hogy a két műszak bevezetését halogatják a gazdasági vezetők. Pedig az egy műszakos termelés nagymértékben rontja a vállalat termelésének gazdaságosságát is. A másik oldalon — ahol a munkaszervezést mint hatékony eszközt hasznosították — a túlórák erőteljes csökkenéséről adhattak számot, így a tejipari vállalatnál, a Mátészalkai Sütőipari Vállalatnál a felére esett vissza a túlórák száma, pedig a gazdasági feladatok itt sem voltak kisebbek az előző évinél. A KONZERVGYÁRBAN MEGTARTOTT tanácskozás hozzászólói beszámoltak saját vállalatuk eredményeiről, feladatairól. A dohány- fermentálóból érdekes javaslatot is felvetettek. A nyíregyházi élelmiszeripari vállalatok egy része — a konzervgyár, almatároló, dohányfermentáló — szezonhoz kötött munkát végez. Emiatt egész évben nem tudnak mindenkit foglalkoztatni, a szezon idején többször munkaerőhiánnyal küszködnek. A javaslat: alakuljon a három vállalat képviselőiből egy bizottság, amely kidolgozná annak feltételeit, hogyan lehet átirányítani az egyik üzemből a másikba a dolgozókat megfelelő időszakokban. A haszon kettős volna, hiszen így az itt dolgozó — javarészt lányok, asszonyok — állandó munkához jutnának, és a gyárak termelését sem akadályozná a szezon idején á létszámhiány. Szóltak a szocialista brigádok szerepéről is az üzemek életében. A tapasztalat az, hogy vállalásaikkal mindenütt kapcsolódnak a termelési feladatokhoz, hathatós segítséget nyújtanak a tervteljesítéshez. A szakszervezet feladata, hogy őrködjön a brigádmozgalom felett, s ugyanakkor vigyázzon arra is, hogy a belső szervezési problémákat a gazdasági vezetők ne a brigádok lelkesedését kihasználva próbálják kiküszöbölni anélkül, hogy a maguk területén is megtennének mindent. A vállalati vezetők egy része — különösen ott, ahol a gazdálkodási eredmények nem a legjobban alakultak a múlt évben — a gazdasági szabályozókra hivatkoztak. Bár igaz, hogy nem lehet a szabályozókat minden egyes vállalat /.testére” szabni, ám az irányítás mai rendszere mégis jó. Az ÉDOSZ-központnak az álláspontja szerint is az élelmiszeriparban inkább a támogatás rendszerének erősítésével lehet alkalmassá tenni a vállalatokat a gazdasági feladatok maradéktalan ellátására. A SZAKSZERVEZETI ÉS GAZDASÁGI VEZETŐK találkozása jó alkalom volt, hogy az élelmiszeriparban is tisztázzák a jövő feladatait. A tervek valóra váltását csak együttes erővel lehet szorgalmazni, meghatározva, hogy kinek-kinek mi a maga területén a legfontosabb feladata. Lányi Botond A nyíregyházi TITÁSZ-erőmű bővítése során készül az új 60 tonna óránkénti teljesítményű nagy kazán, amelyet még az év végén üzembe helyeznek. Képünkön: a Magyar Hajó- és Darugyár szakemberei szerelik a GIB típusú kazán táptartályát. (Elek Emil felvétele) Tavasz a város alatt Jegyzetek a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet fordulatáról Tarka asszonycsapat metszi a gyümölcsöst a Dózsa- szőlőben. A termelőszövetkezeti központ udvarán egy fütyörésző fiatalember a jövendő parkhoz egyengeti a talajt. (Hamarosan egy nagy erejű xenonlámpa kerül ide.) Az egyik oldalon a gépeket rendezik és tizenkét IFA teherkocsi — a közös szállító melléküzemág — sürög-íorog. Balra a lakatosüzemben készülnek az új, szakosított sertéstenyésztő telep alkatré. szei. Nyíregyháza központjától' tizenegy kilométerre bizakodással készülnek a március eleji tervtárgyaló közgyűlésre a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet tagjai. „Dózsa Földjén”, ahogyan ezt a síkságot nevezik első honfoglalói, kis, rossz földhöz juttatott volt zsellérek, nem volt ilyen jó a hangulat egy esztendővel ezelőtt. Házasság — tízmilliós „hozománnyal“ Az elmúlt év március 5-én tartotta első közgyűlését a , három nyírteleki termelő- szövetkezet, a volt Zöld Mező, Szabad Nép és a Dózsa — most már egyesülve, Dózsa néven. Bizakodással szavazták meg a három közös gazdaság tagjai, hogy egyesítsék erejüket. Jó előjelekkel indultak. A Dózsának volt ugyan egy kis alaphiánya, a Zöld Mező azonban jövedelmezőnek bizonyult. A Szabad Nép pedig egészen jelentős nyereségről számolt be zárszámadásán. Elnöknek Juhász Sándort, a járási tanács elnökhelyettesét választották meg. A három egyesült termelőszövetkezet volt elnökeit elnökhelyetteseknek jelölték. Mezei Béla, á Szabad Nép volt elnöke ezt nem fogadta el. A volt Szabad Nép ügyei közben egyre sűrűbben foglalkoztatták az új vezetőséget. Kitűnt, hogy betonüzemük dolgozóinak tartoznak félmilliónyi bérrel. Slitoi Béla főkönyvelő pedig a legnagyobb megdöbbenéssel ál_ lapította meg, hogy a Szabad Nép mérlege hamis. Nemhogy’' nyereségük nincs: több milliós veszteséggel egyesültek. A termelőszövetkezet revíziót kért maga ellen. Újságban hirdették, jelentkezzenek a Szabad Nép hitelezői. A bevételi igazgatóság szakemberei csakhamar 7,4 millip hiányt állapítottak meg. Április kilencedikén felszólították Mezei Béla volt elnököt, hogy fizesse vissza azt a körülbelül ötvenhatezer forintnyi összeget, amivel elfelejtett elszámolni. A volt elnök 19-én visszaírt, hogy majd júliusban tudja rendezni. Huszonegyedikén feljelentették sikkasztásért. (Október húszadikán kezdte tárgyalni ügyét a nyíregyházi járásbíróság. Most, január 20-án az első fokú ítélet egy év és négyhónapi elzárásra ítélte. Fellebbezett.) A bevételi igazgatóság második, még körültekintőbb vizsgálata a Szabad Nép által a hármas egyesülésbe hozott hiány összegét tízmillióban állapította meg. ' A szanálási bizottság közben adott négymillió hitelt és a további hárommilliót egy éven át kigazdálkodni kötelezte a Dózsát. így kezdtek munkához egy éve. Ezért voltak akkor a komor arcok. Sokan mondták. hogy „lötyög a menyasszony ujján a jegygyűrűd Vagyis, ha megszavazták az egyesülést, meg lehet szavazni az elválást is. A tagok közül sokan úgy vélekedtek: csoda kell ahhoz. hogy az adósságot ledolgozzák. Nos: a csoda megtörtént. Hárommillió nyereség Látni kellett volna „Dózsa népét”, ahogyan felvonult a minapi zárszámadó közgyűlésre. De azért Juhász Sándor elnök arca is derűs volt, amikor beszámolt:, á három egyesült közös gazdaság kü- lon-külön összesen 35 milliót termelt. Az egyesült nagy közös első évi termelési érté. ke: ötvenmillió! Nemcsak kifizették a hárommilliós megmaradt adósságot, hanem még másik hárommillió nyereséget is elértek. A tagok átlagos 12 323 forintos jövedelmét 14 339-re növelték. Jutott 136 ezer községfejlesztésre, 380 ezer szociális alapra, két és fél millió fejlesztési alapra. Tizenhárom és fél millió munkadíjat fizettek ki. (Mégpedig rendszeresen, havonta.) A beton üzem, amely azelőtt félmilliót Sem hozott, az elmúlt évben már hétmilliót . termelt. (Vámosi József munkás, aki már dolgozott , ott régebben, amikor visszajött • és felvette első nagy darabbéres teljesítményéért az 5700 forintot, odament a pénztároshoz és megkérdezte becsületesen: nincs itt valami tévedés?) Schneider György idős tsz- tag felszólalásában kijelentette: Annak idején elég durván beszéltünk Balogh Zoltánná titkárnővel. Ezért most megkövetem. Azt mondtam egy éve, hogy az 1971-es évünk nehezebb lesz, mint az átszervezés, utáni, 1961-es volt. Beismerem, líogy té-. vedtem és örülök neki. Benyiscsák István felszólalása: Most érzem jól először magam a termelőszövetkezetben. Jaczina György traktoros, aki minden közgyűlés leg- harciasabb felszólalója szokott lenni, az örök bíráló, most csak ennyit mondott: Meg vagyok elégedve az eredményekkel. És leült. Vas tapsol kapott. Négyszáz orchidea A termelőszövetkezet nőbi. zottsága a kis tanácsteremben gyülekezik, hogy megbeszélje a nemzetközi nőnap előkészületeit. Nagy L'a- josné előtt már ott a lista, hogy a nők közül ki hány munkanapot teljesített. Ugyanis kettőszázötven napon túl kétheti szabadság jár ezután a nyírteleki Dózsában. Végignéztük az egyik listát: harminchat nőiből 27- nek jár a szabadság. A háztájihoz szükséges munkanap pedig csak egy asszonynak hiányzik; Kozák Györgyeiének, aki viszont nagymama, otthon vezeti a háztartást, amíg a család dolgozni jár. Takács Ferencné ezernégyszáz formtot keres havonta. Meséli, hogy tizenhat éves korában summái volt, permetezni járt be nagygazdákhoz Nyíregyházára, a hátán vitte a 25 literes permetezőgépet tíz kilométert oda és vissza, gyalog. Marcsek Andrásné 19 éves, piros arcú, mosolygós szemű, fekete hajú menyecskéi („Legyen már egy kis bál' la a Bedő-bokorban!”) nagyon komolyan szól hozzá a kirán_ dulás tervéhez. Mind sürgetik Trencsényi Györgyöt: légy hí minél több oktatás. (Hétfőn kezdődik 11 traktorosnak az iskola a helyszínen, további tucatnyi tag készül elvégezni az állat- tenyésztési tanfolyamok) Alakulnak sorban a szocialista brigádok. Készül a terv: ismertetését szokás szerint brigádgyűléseken kezdik. A termelőszövetkezet házi újságának is készül az első példánya. A zárszámadást ismertetik benne. Később a tervet, a félévi mérleget, a munkaverseny állásál. Itt van az elnök is. Az asszonyok elmondják nelci megbízásaikat, mint kongresszusi küldöttnek: legyen igazság a gyermekgondozási segélyben. Gondoskodjanak a nők téli foglalkoztatásáról. Az elnöktől búcsúzóban megkérdezzük: hogyan sikerült? Azt mondja, dolgozni kellett érte és bízni az emberekben. Mi volt magasabb beosztás? A járási tanácselnökhelyetteséé. vagy „Dózsa elnökének” lenni. Az utóbbira bólint rá határozottan, „Agrármérnök vagyok” — mondja tömören. Egyébként a termelőszövetkezet a nég3rszáz tag nőnek egy-egy cserép orchideát vesz nőnapra. Már jöttek is velünk, be a városba, megrendelni. Épp akkor mentek haza nevetgélve az asszonyok a gyümölcsösből. Köztük Szemán Istvánná, akit a termelőszövetkezetek második országos kongresszusára választottak küldöttnek. Tavasz van, mint ötszáz éve, amikor Dózsa seregei itt táboroztak. Szép, napsütéses tavasz, mint húsz éve, amikor Nyírtelek tízezer holdja a rajta élő hatezer emberrel, kivált önálló községként Nyíregyháza tanyavilágának rengetegéből, hogy megkezdje legújabbkori történelmét— Gesztelyi N>gy Zoltán Bernáth Aurél: Te aranyos lélek,.. Augusztus húsz Badacsonyban. IBUSZ-vonatok Pestről, hajók Fonyódról öntik a népet. „Borhét” is van. Szekerek a szomszéd hegyközségekből, hordókkal megrakot- tan, az országút mellett, egy- egy nyárfa tövében álldogálnak. A lovak fél istrángtól szabadítottan hersegtetik a szénát. A gazdák mérik a bort. Részeg mindenki az úton. Egy házaspár és egy alacsony, könyörgős tekintetű harmonikás ember igyekezett az úton a hajóállomás felé. Az asszony faradtan vitte a batyut, túl volt már a nap örömein. Most már csak egy gondja lehetett: férjét, ezt a hatalmas szál kövér embert valahogy hazavinni. A férj kegyetlenül el volt ázva bökdösött is szaporán mutatóujjával az ég felé, ahogy ' harmonikusnak mondta: — Hát Pistukám, ide figyelj..., hogyaszongya... Kikelt már a kis gilice... A harmonikás húzta. A férj dülöngélt, s így alig haladtak. — Lemaradunk az istenért, hogy az a... — szólt hátra urának az asszony, ki pár lépésre előbbre járt a gyorsítás miatt. A mólón nagy tömeg, a hajó dugig volt és készen az indulásra. Dudált. A matrózok éppen oldani készültek a köteleket. Ahogy az asszony a hajó pallójára ért és beszállt, a férj búcsúzott a harmonikás- taL Pénzt adott neki. — Köszönöm édes Pistukám, jól húztad, azanyja... ejh... hogy is volt?... — S megint bökdösött az ég felé — ...kikelt már a kis gilice — ... majd rádőlt a harmonikásra és még egyszer mondta: — Köszönöm édes Pistukám, nagyin köszönöm. — Szálljon már bé, a hét szents... ordított rá a kapitány a parancsnoki hídról. — Jövök már — mondta a férj — egyébként kuss! Ment is már a pallón, fogódzkodva vaskorlátjaiba. S ekkor a harmonikás, hogy a jól fizető vendégnek a hajóindulás tényét hűen aláfestő utolsó dallal szolgáljon, meg aztán — gondolhatta — szép az, ha egy ilyen hajó az ő harmonikája szavára indul, rázendített: Midőn Havannában hajóra szállottam én... A férj, ahogy hallotta a melódiát, mintha égi jelt kapott volna: — hej, Pistiikéin; hát látod, ez az! —, s fejvesztve rohant vissza a har- monikáshoz. Már éppen a palló végéről fordult. Látod, Pistukám, ez az... midőn Havannában hajóra szállottam én... Visongás, hahota a nézők között A harmonika® teáik. A kapitányban pedig eldőlt a borjú: —• Indulás! A feleség a hajó farából kinyújtott két karral: — Lacikám... küldjék fel... ne hagyják ott azt a szerencsétlent... nem hallják?... Lökjék fél a hajóra! A férj nem zavartatta, magát, s így szólt a harmonikás- hoz: — Kis pajtás... te is énekelj ! Hogy is van a folytatás? Nem tudom a szöveget! A harmonikás azonban riadtan, hogy baj lesz, vonakodott: — Szállj fel, egyfcomám... lemaradsz... — Ne pofázz, azt mondtam, énekelj! .Hogy is van? No, mondd a szöveget! A harmonikás felmérve az erőt, nyekeregte, énekelte egyben: Búcsúzni akkor-... — Ez az! Állj — ordít rá a férj — kezdjük elölről és együtt! No! Kezdték: Midőn Havannában hajóra szállottam én, Búcsúzni akkor senki se jött felém. —- Ez az látod... s itt a szívére tette kezét — búcsúzni álékor senki se jött félém... es az igazság, kis komám! — Lökjék föl!... — ordított az asszony. — Rendőr! A tömegből, mely a boglárt hajóra várt, páran próbáltak beavatkozni. — Kuss, ha mondom, le- söpröm a vízbe az egész bandát... No, hogy is van tovább Pistukám? Megint elfelejtette a folyta- tást. A harmonikás pislogva feive, de adta: Gyere velem te aranyos lelek. —- Jaj! — mondta a férj —• ez az... látod... S ekkor a hajó a férj néfc Ml laaea« elindult,
