Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám

?9í2. március 25. tTBLKT-WAeTAPORSZAO s. oldal A közszolgálat becsülete A NAPOKBAN A VÁROSI TANÁCS egyik elnökhelyet­tesével beszélgettem a közér­dekű bírálatokról, a sokszor semmitmondó válaszokról. Ekkor mondta a következőt: „örülünk az észrevételeknek, mert segítenek abban, hogy felszámoljuk a tanácsi mun­ka bürokratikus vonásait, és javítsuk a lakosság és a ta­nács párbeszédének hangne­mét.” A mondat két elemét ra­gadnám most ki: párbeszéd, bürokratikus vonás. És ezek részletesebb taglalása­kor érdemes a tanácsokon túlnézni, hiszen a bírálatok fogadtatását másutt is szinte azonos jegyek jellemzik. A sok elméletieskedés helyett néhány a szerkesztőséghez érkezett válaszok közül. Kritizáltuk a Patyolatot, hogy a szalonban előre kell fizetni. Vida Albert igazgató válasza három pontba foglal­va magyarázza meg: a válla­latnak mindehhez joga van, nekik ez jó. A levél a bürok­rácia fogalmai szerint kor­rekt, határidőn belül szüle­tett. De hiányzik belőle az, ami a párbeszéd része lehet­ne. Az, hogy például mit le­hetne tenni, hogy a szolgálta­tás módosítása ne csak a Pa­tyolatnak, hanem a félnek is jobb legyen. Mert aki járt a Petőfi téri szalonban, az lát­hatta. hogy a falak piszkosak, a függöny malik a portól, a két fotel egyenesen szuty- kos, a fűtés csövein centis rétegben ül a több éves por, és mindezt legalább egy fél óráig szemléli a fél, aki csak vár. vár, hogy egyszer ráke­rüli ön a sor. Az ügyfél, aki előre fizet, tehát nem kar) se többet, se jobbat, se jobban. A szerkesztőségben már va­lóságos „irodalma” van a d- pőpertlinek. Mi megírtuk, az iparcikk elismerte, hogy ke­vés volt. és kicsi volt a vá­laszték is. A városi tanács vizsgált, és végül kiderült, hogy az elismerő válaszból a lényeg hiányzott. Az neveze­tesen, hogy a múlt év végén a cipőfűző-rendelés szaksze­rűtlen, felelőtlen volt. Mindez a Szalag- és Zsinórgyár le­veléből tűnik ki. Részletesen leírják, hogy a múlt év ne­gyedik negyedében 10 ezer pár fűzőt rendelt csupán a RÖVIKÖT Nagykar. A gyár szállított 11 700 párat. Lát­szólag minden rendben. De most jön a meglepő fordulat: ez év első negyedére a nagyker már 59 200 párat kért a gyártól. Ha a két mennyi­séget egymás mellé tesszük kiderül, hogy itt volt a baj. És ami az érdekes, az ügy­ben a legérintettebb, a nagy­kereskedelmi vállalat a mai napig nem írt egy sort sem. EGY LÁTSZÓLAG MÁ­SIK KIS ÜGY is szolgál ta­nulságokkal A lapban szóvá tettük, hogy nincsen sóskif­li. Dr. Bartha Lajos, a sütő­ipari vállalat megbízott igaz­gatója válaszolt. Közölte, hogy a kereskedelem ezt az árut nem igényli, kivétel a Kossuth téri bolt, amely napi 500-at kér. Mint írja: ha kapnak megrendelést, kielé­gítik. És utána a tulajdon­képpeni lényeg: a boltosok nem szeretik ezt a kiflifélét, mert ha nem kel el, akkor a só megvonul, és a kifli csak takarmánycélokra jó. Vagyis nem lehet másnap a friss kö­zé keverni. Az ipar válaszolt, az élel­miszer kiskereskedelmi vál­lalat diszkréten hallgat. Ha úgy tetszik: kritika volt, vá­lasz jött, minden rendben. De mégse. Hol marad a piacku­tatás? Miért a boltos óvatos­sága, vagy hozzá nem értése dönti el, hogy mi van az üz­letekben? Hol a szakmai fel­ügyelet és ellenőrzés? Hol a lakosságnak is megfelelő vá­lasz: értettük az óhajt, intéz­kedünk. A bírálat és válaisz bürokratikus váltásán kívül nem történt semmi. De ha úgy tetszik, van egy másik, meghökkentő esetünk is, amely szintén megér né­hány sort. A Kelet-Magyar - ország megírta, hogy a Vö­röshadsereg utján egy bódé­ban romlik egy fagylaltkeve­rő gép. Először nem jött vá­lasz. A második — lakosság által inspirált — cikkre gyor­san született egy levél, mely­ben a vendéglátóipari válla­lat igazgatója azonnali intéz­kedést ígért, fegyelmit, vizs­gálatot. Ez a tél elején volt. Most már tavasz van. de nem történt semmi. Ilyenkor csak az jut az ember eszébe: vajon mit mondjunk azoknak az ol­vasóknak, akiket közérdekű megjegyzésekre sarkallunk? Hogyan magyarázzuk meg. hogy megjegyzésük hiábavaló volt? HOSSZÚ HALLGATÁS UTÄN megérkezett az első Volán-válasz is szerkesztősé­günkhöz. Mondhatnék: végre, örülünk. Igaz, a levél még a régi magyarázkodó reflexek terhét mutatja, de egyáltalán van. Kár, hogy a Volán az irodából nézve akarja elhitet­ni, hogy nem is olyan rossz a közlekedés. Itt eleve látszik a vállalat és az utas párbeszé­dének hiánya. (Van ugyan ilyen, de annak a hangnem nem éppen sajtóképes.) Vannak azután írások, amelyeket tartósan a hallga­tás homálya övez. Ilyen pél­dául az Északiban tervezett, városrendezési tervvel ellen­tétes házépítést firtató jegy­zet. Lassan egy hónapja vár­juk a választ. A népfrontvAlasz­TÄSOK IDEJÉN, számos más politikai jellegű össze­jövetelen sarkalljuk a lakos­ságot: tegye meg közérdekű észrevételét. Évek során si­került elérni, hogy az egyéni ügyek mellett mind többen tesznek szóvá közösséget érintő jelenségeket. Mindez jó, politikai aktivitást, köz iránti felelősséget tükröz. Nyilvánvaló ezek után. hogy a kérdésekre a közt megbe­csülő válaszok szülessenek — — ne egyéni mentegetőzé­sek. Ez a módszer segíthet hozzá áhhoz, hogy csökkenje­nek a bürokratikus, semmit­mondó, íróasztal mellett szü­letett feleletek a lakosság és a szervek közötti párbeszéd­ben, hogy a közösség érezze: az általa fenntartott szervek, intézmények komolyan ve­szik a közszolgálat megtisz­telő megbízatását. Bürget Lajos Mit tud a „Yumbő66 ? A tervezett 150 milliós ter­melési érték helyett 158 mil­liós teljesítést ért el az el­múlt évben a Nyíregyházi Közmű- és Mélyépítő Válla­lat. Ez évben a terv 250 mil­lió, jövőre 370 és a tervciklus utolsó előtti évében már fél- milliárd. E több, mint három, szoros növekedés mellett a létszámot csupán duplájára emelik. Végső soron a mun­ka végzésében fokozatosan nagyobb szerepet kapnak a gépek. Megtérülő befektetés Megfelelő szintű gépesítés nélkül azonban mindez csak terv maradna. A műszaki fej­lesztésben rejlő összes lehe­tőséget ki kell használni ah­hoz, hogy a termelékenység ilyen mérvű növelését évről évre biztosítani tudják. Az új bevezetése, alkalmazása sokba kerül, nem egy eset­ben olcsóbb a kézi munka, mint a gépi. Fejlesztés nél­kül azonban a KEMÉV sem léphet előre. S az sem mind­egy, hogy egy új gyár fél év­vel előbb, vagy később kezdi meg a termelést. Népgazda­sági szinten, de végső soron a vállalatnak is megtérülő befektetés a gépesítés, a mű­szaki fejlesztés. ELKÉSZÜLT A NYÍRBÁTORI AURORA CIPŐGYÁR UJ ÜZEMCSARNOKA ÉS IRODAÉPÜLETE. A GYÁR EZER SZABOLCSI NŐNEK AD MUNKÁT. (HAMMEL J. FELV.) Vannak gyárak, ahol egyes emberek törzsgárdatagsága már nem mérhető a vállala­ti szabályzatban meghatáro­zott évekkel. Mert vannak családok, akiknél a munka­helyhez való hűség apáról fiúra száll. Munkásdinasztiák keletkeznek és bár Szabolcs­ban még „fiatal” az ipar, itt is lehet olyan családi portrét készíteni, amely az egy mun­kahelyhez való ragaszkodás­ról szól. A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár történetét sokan ismerik; Kabay János gyógyszerész alapította az üzemet 1927. áprilisában, s pár tucat ember a környező földeken mákgubókat haso­gatott, hogy a zöld kivonat, ból morfint nyerjenek. Eny. nyit a megye legnagyobb üze­méről illik tudni. Azt már nem, hogy Kabay Jánosnak volt egy iskolatársa. Hajdú Sándor, aki, hogy kikerült az iskolapadból, előbb uradalmi cseléd, béres, majd traktoros lett és a gyáralapításkor az első hívó szóra Kabay mellé szegődött. Idős Hajdú Sán­dor úgy lett ipari munkás, hogv önszorgalommal szak­mát tanult, s a mai nagy hírű gvár első gépeit többek kö­zött a mobil kivonógépet is ő készítette. Az emberek gyakran mond. ják. ..az én életem kész re. génv” Hogy idős Hajdú Sán­doré az volt-e, tőle már nem leh»‘ megkérdezni, mert ta­vak- októberben eltemették. Mos* nem is regényírásról van szó, de munkáséleté­nek egy-két epizódja még pa_ Apáról fura pírra kívánkozik. Vöröskato­na volt. Majd negyedszázad­dal később, 1944. októberé­ben ő is azok között volt, akik leszerelték a gyár berendezé­seit, trágyadombba, gödrökbe dugták, hogy el ne vigyék a németek. Akkor, abban az évben alakult úgy, hogy a gyárba az apa mellé a fiú is bekerült, ifjú Hajdú Sándor. 1945. november elején Ti­szavasvári már felszabadult. Ifjú Hajdú Sándor a vasút helyreállításánál dolgozott. Az apja megkérte, nézzen már be a gyárba, mi történik ott. Vitte a hírt, hogy szov­jet katonák tankokat, ágyú­kat, teherautókat javítanak a műhelyben. Másnap már idős Hajdú is az üzemben serény­kedett. Aztán 12 ember, köz­tük idős Hajdú Sándor is — felkereste a szovjet parancs­nokságot, kérték, engedélyez, ze, hogy megkezdjék a tér. melést. Az engedélyt megkap­ták. Előkerültek az eldugott szerszámok, gépek, felszerel­ték a transzmissziót, s a rö­vid kényszerszünet után ter­melt a gyár. Az elkészült morfint a szovjet hadsereg­nek adták, cserébe üzem. anyagot, élelmiszert kaptak. Rendhagyó volt ifjú Hajdú Sándor munkába állta. Nem alkalmazta, nem vette fel őt senki. Az apja invitálta. „gye­re fiam, dolgozzunk együtt”. A fiú ment, követte az ap­ját. Később természetesen be­írták a munkakönyvbe: be­lépett 1944. november 20-án. Gyorsan telnek az évek. Az a gyerek, aki 1928-ban az Oláh-majorban — apja cse­lédségének színhelyén — szü­letett, ma már őszülő halán- tékú, sokat megért, sokszor kipróbált ember. Más már a gyár is. Két évtizeddel ez­előtt elég volt egyetlen pil. lantás, hogy felmérje és érté. kelje az ember, mekkora a tiszavasvári üzem. Ma órákon át járhat bárki a gyár terü­letén, és még mindig nem lá­tott mindent. Megérteni a nagyüzemi rendszert, amely­ben világszínvonalon nagy tömegű gyógyszer készül, ah­hoz pedig hetek, hónapok kel­lenének. Ifjú Hajdú Sándor bármire kimerítő alaposság­gal tud válaszolni. Teheti, hi­szen együtt nőtt fel, együtt fejlődött a gyárral. Az a szó, hogy fejlődött, nem véletlen. Segédmunkásként kezdte, most főelektrikus. Háromszor érettségizett, utoljára 1967- ben erősáramú szakközépis­kolán. Ahol dolgozik, a ve­zérlőterem, a gyár szíve, s az energiahálózat, amit gondjai, ra bíztak, a gyár érrendszere. Szerel és javít, nem íróasz. tálhoz kötött munka az övé. Hogy jól teszi a dolgát, ar­ról mások mondtak dicsérő véleményt. Szokványkérdés lenne, ho­gyan érzi magát a gyárban, milyen a viszonya a munka­helyhez, mennyire becsülik. A már ledolgozott 27 év min­dent magyaráz. Szakszerveze. ti bizalmi, szocialista brigád­tag, s ahogy az üzem gyara­podott, úgy gyarapodott ő is. A Hajdú-család háztartásá­ban minden tartós fogyasztá­si eszköz ott van. Túlzás len­ne azonban azt mondani, hogy minoennel elégedett. Érzékenyen foglalkoztatják az olyan közösséget érintő kérdések, hogy érvényt kell szerezni a rendnek, annak, hogy a mechanizmus jobban érvényesüljön. Mint szocia­lista brigádtag, úgy véli, a termelési résszel nincs prob­léma. A brigádtagok ügyes- bajos dolgaival, személyes problémáival kellene jobban törődni, nagyobb gondot for­dítani a közös összejövetelek­re, beszélgetésekre. (Más mondta el. hogy Hajdú Sán­dor sok tévét, rádiót javít minden munkatársának sza­bad idejében.) Ez hát a család-- portré, de korántsem teljes. Hozzátarto. zik még, hogy Hajdú Sándor nővére is a gyárban dolgo­zik, tablettázó. De ismerke­dik az Alkaloidával a család ifjabb generációja is. Hajdú Sándor három gyereke közül a középső iskolai szünidőben nyári gyakorlatait a gyárban tölti. S bár a fiú, a legkisebb még általános iskolás, . na­gyon érdeklődik apja munká­ja iránt. Lehet, hogy ő folytatja? Seres Ernő Nem mindegy viszont, hogy a fejlesztésre szánt összege­ket mikor, mire költik és ho­gyan hasznosítják. A KE- MÉV-nél azt vallják; az idő pénz! Ahol a műszaki fejlesz­téssel késlekednek, ott a le­maradás csak növekedhet. A vállalatnál éppen ezért a megelőzés elvét vallják. A műszaki fejlesztések, a gépi beruházások egy évvel meg­előzik a tervezett termelési felfutásokat. Az új gépeket ugyanis meg kell ismerni, ke­zelésükre az embereket meg­tanítani. Csak így lehet tel­jesítményüket maximálisan, de károsodás nélkül haszno­sítani. A műszaki fejlesztés terén a vállalatnál a tennivalókat három fő csoportra osztják. Ügy, mint a régi, hagyomá­nyos munkaműveletek kor­szerűsítése, célgépek vagy gépláncainak alkalmazása, "a célgépek bevonása új techno, lógiai eljárások bevezetésére. A hagyományos munkaműve. leteknél például gépesítik a pátrialemezek leverését, az árokásást, a csatornacsövek elhelyezését. A célgépek al­kalmazása terén nagy szere­pet szánnak a Yumbó típusú hidraulikus kotrónak, a mély­építés speciális gépének. Ez — szerelvényeink segítségé­vel — alkalmas mélyásásra, markolásra. hegybontásra, rézsűs árokkészítésre stb. Az új technológiák közé tartó, zik a résfalas alapozás, a dú­colás nélküli, nagy mélység­ben végzett alapozás, talaj- cölöpölés és így tovább. A vezér gép tempója A vállalatnál — rendelte­tésének megfelelően — a munka jelentős részét a föld­munka jelenti. Éppen ezért ezen a területen kezelik meg . különböztetett .jnpdon a gé­pesítést. Például ahol úi' la­kótélén énül — tehát meglévő közművel nem találkoznak — minden dúcolást elhagyva, • szabad rézsűs árokásást alkal­maznak. Így a jelenlegi 4—5 méter helyett akár tíz métert is lehet előrehaladni a csa­tornaépítéssel, ha a kialakí­tott géplánccal a vezérgéo tempóját követik. Ugyancsak a munka meggyorsítását te­szi majd lehetővé annak a be rendezésnek a tervezett al­kalmazása, amely kész csa­tornaszakaszt készít, és egy olyan eljárás, amely csak kis szakasz nyitvatartását igény­li. A korábbi terveknek meg­felelően épül egy új betonte­lep. Ez azonban csak a kez­det, meg kell szervezni a munkahelyre történő elszállí­tását. Ügy, hogy a kész be­tont károsodás ne érje! Erre a célra már beszereztek há­rom mixelkocsit, amelyek­kel az. elegy szállítás közbe, ni folytonos keverését oldják meg. Ugyanakkor gépesíteni akarják a fogadóhelyen tör­ténő tárolását, illetve a be­dolgozást is. Ennek — a be­tontechnológiái fegyelem megtartását is biztosító gép. láncnak — a megszervezése szintén az idei műszaki fej­lesztési feladatterv egyik tos tennivalója. Ami gazdasáoialan lenne Általános törekvés, hogy a mélyépítést — a magasépíté­sekhez hasonlóan — szereié jelleggé alakítsák ki. A fej­lesztés következtében . _ í- is nem célszerű mindé.: . .­kezesnél komplett Í8a, . a- lást szervezni. Máskülö. . n sem gazdaságos, ha egy vál„ lalat minden építkezésnél kü­lön szakipari telepeket hoz létre. Éppen ezért létesítenek központi ács-, szerelő- és vas. szerelő üzemet. Kialakulóban van és a második fél évben már dolgozni fog központi ács- és betonelőregyártó üzem. Gazdaságosabb ugyan, is egy helyen szériában elő­állítani a szegélyköveket, fej­lapokat és az aknakamrákat, mint az építkezéseknél, ahol sok esetben a körülmények, sem alkalmasak erre. A nagyfokú gépesítés, a műszaki fejlesztés hatékony­ságának növelése elválasztha­tatlan az embertől. A gépe­sítés előnyeit nern elég csak megértetni a kezelőkkel, ha­nem meg is kell tanítani an­nak a gyakorlatban való hasznosítására. A korábban létrehozott fejlesztési csoport is ezt a feladatot kapra. Azonban a nagy lelkesedé: és tenniakarás ellenére sem tu­dott eredményesen dolgozni, mert a legjobb elgondolások is elakadtak a gyakorlatba való átültetésnél. Másként áll a helyzet, amióta a fejleszté­si csoport tagjai a termelést közvetlen irányító egységek­hez kerültek. így megterem­tődött a műszaki fejleszt is elméleti és gyakorlati egysé­ge, s a követelményein :k megfelelően felgyorsult ez a munka is. Ember és gép Az elmélet és gyakorlat kö­zelsége mellett a gépkezelők képzése, továbbképzése is fontos szerepet kap a válla­latnál. A legutóbb megrende­zett gépkezelői tanfolyam igen eredményesen zárult, de a továbbiakban is gondot fordítanak rá. A gépek mun­kájának folyamatossá tétele azonban megköveteli; a mun­kahelyi vezetők is szert te­gyenek gépismeretre, hogy azonnal be tudjanak avatkoz­ni, ha üzemzavar keletkezik. Egy nagyobb gépláncban ugyanis egy gép meghibáso­dása is súlyos zavart okoz­hat. Néhány órás szünet is elegendő ahhoz, hogy heteket késsen egy-egy beruházás be­fejezése. A műszaki fejlesztés em­bercentrikussá való tétele te­hát végső soron a géoesítés gyakorlatban való alkalma­zásának eredményességét b’z- tosítja. Egy gépláncban dol­gozó gépkocsivezetőnek pél­dául tudnia kell; útközben egy doboz cigaretta megvá­sárlására eltöltött néhány perc esetenként több ezer fo­rint kárt okozhat a vállalat­nak. Nem elég tehát előte­remteni a pénzt a gépekre, berendezésekre... Tóth Árpád Bolt a gyárban Több, mint 300 nő dolgozik az ÉRDÉRT mátészalkai te­lepén. A dolgozó asszonyok­nak sok gondot okozott a műszak utáni bevásárlás. Csengetés után rohanás az óvodába, bölcsődébe, onnan az üzletbe — ha nyitva ta­lálták! Ha nem, elmaradt a bevásárlás. S ezt követte a bosszankodás. Ezt akarja megszüntetni és a nők bevásárlási gondján se­gíteni a vállalat gazdasági vezetősége. Úgy döntöttek, hogy a telep területén egy olyan fűszer-csemege üzletet építenek, ahol a legalapve­tőbb élelmiszerek mellett vá­sárolhatnak tőkehúst, tisztí­tott baromfit, zöldség-gyü­mölcsféléket is, s háztartási cikkeket. Már áll az épület, tető alá hozta a vállalat saját építő- brigádja. Nyitására a nyáron sor kerül. Berendezéséről és működéséről a Mátészalkai ÁFÉSZ gondoskodik. Nagyon várják már a telep dolgozói, különösen a nők. Reméljük, hogy az üzlet el- .átása is jó lesz, gondosko­dik róla a szövetkezet veze­tősége. Igaz, nem nag do­logról, csupán egy üzlet megnyitásáról van szó. De ezzel csaknem ezer dolgozó, közöttük főleg a 300 nő be­vásárlási gondján enyhíte­nek. <t. k.) Meggyorsítani a beruházásokat Tervszerű műszaki fejlesztés a KEMÉV-nél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom