Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1972. március 19. KÉT,ÉTMAeYARCmS7A0 5. óMaJ Gondoskodás az emberről Az újjáépítés második üteme a Szamos közben előállt az autóbusz a tehenészek, állatgondozók, takarmányelőkészítő munká­sok felszálltak, elröpítette őket Hajdúszoboszlóra. Fü- rödtek egy-két órányit a kel­lemes gyógyvízben, s indul­tak vissza, hogy műszakkez­désre ott legyenek a Keme- csei Aílami Gazdasíig állat­tenyésztési telepén. Nincs ma már ebben semmi különös, mégis figyelemre érdemes. Különösen azoknak, akik tud. jak, hogy néhány esztendővel ezelőtt bizony még az is gon­dot okozott, hogyan oldják meg ezeknek az embereknek a szabad idejét, biztosítsák részükre a munkaruhát, a tisztálkodási lehetőséget. Ma már természetes egy ilyen rövid kikapcsolódás is. Társadalmi-gazdasági éle. tünk fejlődésévé} változik, fejlődik a dolgozókról való gondoskodás is. Különösen a gazdaságirányítás új rend­szerének a bevezetése óta. Mert az .önállóság azzal a fe­lelősséggel Is együtt kell, hogy járjon: gondoskodjon a vezetés a dolgozók sokirányú igényeinek a kielégítéséről. Ennek a figyelmessegnek sok módja, formája van és lehet. Elmúlt már .az a korszak üzemeinknél, hogy csupán a védőital, védöétel vagy ép. pen a munkaruha jogossága vagy jogtalansága körül ala­kult a gondoskodás. Túllép­tük e kereteket, megszülettek a vállalatok alkotmányai, a kollektív szerződések, ame­lyek a dolgozók véleményei, javaslatai alapján készültek el, emelkedtek törvényerőre. A gondoskodás jele, a hűsé­ges munka kifejezője a törzsgárdaszubályzat is. Ezekben a munkásokról való gondoskodás leglényegesebb, legalapvetőbb elemei talál­hatóak. ' Lényeges azonban, hogy ezek élet jogot is nyer­jenek, eszerint vezessenek és alkalmazzák is azokat. A DOLGOZÓKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS legfőbb alapvető eleme a munkájuk anyagi-erkölcsi elismerése, lényegében az erre épülő ér­dekeltségi elv érvényesítése is ezt a célt. s a jobb munkát szolgálja Ott. ahol helyesen élnek is vele, eredménye van. Az ISG mátészalkai gyáregységében az előrelátó vezetés szinte fél esztendő alatt ért el fordulatot a munka termelékenységében, minőségében, a hatékonyabb gazdálkodásban éppen azért, mert helyesen alkalmazta a bérpolitikát. Szinte máról- holnapra fordulat kövakeaett be a korábban „lerobbant” üzem légkörében, munkamo­ráliában. Nem véletlenül esik szó mostanában az üzemi szerve­zés fontosságáról. A Keme- esei Állami Gazdaságban a termesztésnek megfelelő bér­szabályzatot dolgoztak ki. Eb. ben minden munka bértétele Azt írtam korábban, hogy ott lehet eredményt elérni valamilyen kultúrával, ahol az emberek megélhetése at­tól függ. Vagyis: azok a gaz­daságok termelnek magas színvonalon, amelyek a régi módszerekkel már nem tud­ják biztosítani a megfelelő szintű jövedelmet, megélhe­tést. Ilyen viszonyok között múlhatatlanul az új felé for. dúlnak, hogy többet és job­bat tudjanak termelni. Jól ötvöződik itt a megél­hetés, az igényesség és a szel­lemi kapacitás­Csakhogy mikor lesz ez, koFán vagy későn — ez egyáltalán nem mindegy. Nem csupán a gazdaságnak nem közömbös, de a megyé­nek. s a magyar népgazda­ságnak sem. S éppen ezért is. ennek mindenütt elébe lehet és kell is menni. A tu. domány művelői szóvá tet­ték: ott már tartunk, hogy a szövetkezetek tagjait érdekli a tsz jövedelme. De ott még sajnos nem, hogy a tagság azt is megkérdezné, hogy a jövedelem honnan, miből jut vagy honnan jöhetett volna és miért nem jött. Ezt a ve- zetésnek kell megváltoztat­ni. Mint ahogy a vezetés és különösen a szakgamitúra feladata obresztgetni a tag­ságban az új igényét. Mert őszintén szólva, hogy tudo­mást sem vesznek sok he­lyen a megyének sokat je­megtalálható. Világos minden dolgozó előtt, hogy milyen munkáért, mennyit kap. Az üzemi demokrácia elvének érvényesítése is lényegében gondoskodást jelent. Hogyan? Úgy, hogy e gazdaságban például az említett bérsza­bályzatot minden év első hó­napjában termelési tanács­kozáson vizsgálják felül. Vé­leményt kérnek a munkások­tól az esetleges módosítások­ra. S ez egyáltalán nem mel­lékes. Gondoskodás-e, hogy a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat saját pénzéből ta­valy egy, az idén szintén egymillió kamatmentes köl­csönt biztosít dolgozóinak kislakás építésére? D. Szabó József hatgyermekes tehe­nész részére így épült otthon Kemecsén. Itt 4ö—40 ezer forinttal járulnak hozzá a lakásépítkezésekhez. Két év alatt 10 dolgozó részére biz­tosítják ezt. A dolgozókról való gondos­kodás társadalmi méretekben a szabad idő növekedésében is megnyilvánul. Erre is fel kell készülnie üzemeinknek. A nyírbogdánviak Szoboszlón vásároltak lakást, építettek két víkendházat. ahol a, dol­gozok pihenhetnek. A Keme- csei Állami Gazdaság három üzemegységében — DombFá- don, Kemeosén és Nyírbog- dányban — letéti könyvtárak működnek. Ezt az SZMT biztosította, s a gazdaság dol­gozónként 8 forintot fizet ér­te. Több üzem biztosit szín­ház- és mozibérletet dolgo­zóinak. Kétségtelen az is, hogy a munkások képzése jó befektetés az üzemnek, de végsősorban gondoskodás a dolgozó szakmai és általános műveltségének a növeléséről is. És ez jelentős áldozatok­kal jár. Az ÉRDÉRT tu zseni vállalatánál számottevő ösz- szegekeit fordítottak erre. tu­catjával képezték ki a fiata­lokat, nőket tanították meg a gepék kezelésére, g ma már kiválóan irányítják a gépso­rokat. A nyírbogdányiak az elmúlt 10 év során 200 szak­munkást képeztek. Az új technológiák megismerése, el­sajátítása érdekében külön­böző tanfolyamokat szervez­nek. Ipari tanuló-képzésről gondoskodnak. Ezeken első­sorban a vállalatnál dolgozók gyermekei vesznek részt. S noha nem is marad mind az üzemben — nincs annyira szükség — a népgazdaság ré­szére és az egyénnek min­denképpen hasznos. GONDOSKODNI A DOL­GOZÓ EMBERRŐL. Ez a szo­cializmus elve. Ént célozza az is. amikor üzemeinkben könnyitenek a nehéz fizikai munkán. Leveszik a terheket a munkás vállairól. Tuzséron, Európa egyik legnagyobb fa. feldolgozó telepén 9 olyan híddarut építettek, amely 25 millióba került és sok-sok ember munkáját könnyítette len tő, de az országiján is szívesen alkalmazott szabol­csi kísérleti eredményekről nem csupán nagy luxus, de legalább olyan mértékű kár is. Láttam egy kötetet is az újfehértói állomáson. Az or­szág kutatóintézeteinek ered­ményei szerepeltek benne. E könyvecske előszavában ol­vasható: „A tudományos ku­tatómunka napjainkban el­választhatatlanul szerves ré­szévé vált a termelőmunká­nak é§ a hatékony mennyisé­gi és minőségi fejlesztés egyik alapvető eszköze lett...’’ így igaz. De ahhoz, hogy ez minden területen, minden termelőhelyen megcáfolha­tatlan tény legyen, ahhoz még sok a tennivaló. Többek között e nagyon haszaios és szükséges, sok hézagot pótló kiadvány mecénásának, a Mezőgazdasági és Élelmezés, ügyi Minisztériumnak is. A gyakorlat területén haszneisftható valamennyi ku. tatás! eredményeknek köz- kincesé keil válniuk. Felre­meg. Ezek a monstrumok 3000 ember munkáját végzik el, s most 30 munkás dolgo­zik mellettük. Hogy mit je­lenj ez? Elsősorban azt, hogy nem használódnak e] az em­berek, mint régebben, s csak­nem teljesen megszűnt a ré­gi, a szakmával járó beteg­ség. Megfigyelhető a szabolcsi üzemekben az igények növe­kedése is. Régebben nem, vagy kevés figyelmet fordí­tották arra, hogyan, milyen fáradtságos úton kerül a dol­gozó ember az üzembe, ki­pihen‘.tan kezd-e a munkához. Most mi a helyzet? Csupán e három üzem: a Kemecsei Állami Gazdaság, a Nyirbog- dányi Kőolajipari Vállalat és az ÉRDÉRT tuzséri válla­latát vizsgálva az a szembe­tűnő. hogy saját autóbusz- parkkal rendelkeznek. Kemecsén a dolgozók 80 százalékát szállítják így há­rom busszal. Nyírbogdányba 4 községből, éjszakai műszak­ra is. és természetesen haza. Tuzsérnak 20 autóbusz áll rendelkezésére e célra, öt­ven községből, faluból hoz­zák a munkásokat. És még ez is kevés. Most újabb kél autóbuszt javíttatlak: fel. ÉS MÉG NEM SZÓLTUNK AZ ÜZEMEGÉSZSÉGÜGY­RŐL. Tuzsérra látogatva az üzemi orvosi rendelőben ta­láltam Papp Jánosné üzemi ápolónőt. Mindennap ügyele­tet tart. Ö mondta el. hogy e csaknem 3 ezer embert fog. lalkoztató vállalatnál a hét minden másnapján van or. vosi rendelés. Sőt, a gondos­kodás és az áldozatvállalás eredménye, hogy a körzeti or­vos még szombaton is ki­megy az üzembe. Sok itt a kismama. Nincsenek egyedül. Minden szerdán tanácsadást tartanak részükre. Ott, ahol minderről nem feledkeznek meg. jól érzik magukat a dolgozók, nem kí­vánkoznak el az üzemből. És végeredményben ez a fontos, lényeges. Hiszen a munka, hely az- ember második ott­hona, életének nagy részét itt tölti el. Kétségtelen, hogy sok még a tennivaló, de a gon­doskodás anyagi áldozatokkal jár. És ezt meg kell terem­teni. Kilőnek? A dolgozók, nak. És ez azt követeli, hogy cserébe még fegyelmezet­tebb, szervezettebb munkára van szükség. CSAK EZZEL LEHET TE­REMTENI értékeket, olyan jövedelmet, amelyből még több jut arra a bizonyos gon­doskodásra. Mert csak úgy várhatnak valamit a dolgo. zók, ha adnak is érte. És en­nek arányban kell lenni egv- mássál így kerülhetnek ki­elégítésre a jogos igények. Farkas Kálmán értés ne eesék, ez nem csu­pán, s talán nem is elsőren­dűen a minisztérium köteles­sége. Vannak ebben egyér­telműen a megyét, a helyi energiát követelő tennivalók is. Mert az már korábban ki­tűnt: az a szellemi kapacitás, amely a megye mezőgazdasá­gi tudományos világában megtalálható, nem mondható hatalmasnak, még soknak, sőt elégnek sem. De ilyen kapacitás van. S a kutatók egyedül, önmagukban meg­felelő együttműködés, koor­dináció hiján nem produkál­hatnak százszázalékos ered­ményt. Egy példa: a főiskolán és az üjfehéFtói állomáson van­nak tehetséges emberek, nem rossz a személyi fettétel. De nincs megfelelő műszerezett­ség. Nincs például izotópla­bor. a^ely jelentősen meg­gyorsítaná a kísérletek lefo­lyás^.. Nyíregyházán ilyen labor van, ott pedig hiányo­sak a személyi feltételek, a labor teljesítőképessége ne­Huszonegy hónappal a szamosközi árvíz után mind­jobban visszanyeri képét a szatmári táj. Nem is a régi képét, egy űj van kibontako­zóban. Az állami intézkedé­sek, a társadalmi összefogás és a helyi emberek áldozat- készsége megfiatalították a községeket. A réginél tága­sabb, egészségesebb házak épültek. Mindez levette a legége­tőbb gondot a bajba jutottak válláról. Senki nem maradt tető nélkül. Az igazsághoz azop.ban hozzátartozik, hogy az itt élő emberek még hosz- szű évekig megsínylik az anyagi terheket. Évekig, sőt évtizedekig törlesztik az OTP-kölcsönöket. De nem­csak az egyes emberek költ­ségvetésében él tovább az árvízi pusztítás, a megye, az ország kasszája, anyagi és szellemi kapacitása is meg­érzi az újjáépítést. A jelen­legi második ütem ugyanis már inkább „házon kívüli” beruházásokat foglal magá­ban, melynek terheit zömé­ben a nagyobb közösség, a népgazdaság fizeti... Városi vízellátás \ pusztító víz utón — a helyzet furcsaságaként — is­mét, a vizzel volt baj. Lét- fontosságúvá vált az egészsé­ges ivóvíz, hisz az árvíz előtt mindössze két községben — Hermánszegen és Tunyogma- tolcson — fogyasztottak ve­zetékes vizet. Á legszebb re­ményeket is felülmúlta a va­lóság, az óriási lakásépítke­zések mellett, — a megyei szervek anyagi támogatásával és az itt dolgozó vállalatok segítségével — mód nyílt több község modem ivóvízel­látásának megoldására. Nemcsak a két törpe vfz- müvgs községben sikerült helyreállítani a megrongált vízvezetékeket; elkészült a 17 községet, csaknem 20 ezer embert érintő vízműrendszer terve is. 88 kilométeres veze­ték megépítéséről van szó, melyből eddig több mint 43 kilométert kötöttek be, az idén oedig elkészül a teljes vízműrendszer. Ezzel a járás lakóinak kis hi.ián fele juthat egészséges ivóvízhez. Ez az arány némely városnak is előnyére válna... Szabó Endre, a járási tá- nács elnökhelyettese azonban siet hozzátenni a megállapí­táshoz, h°gy a 17 községet érintő vízvezetékrendszer még nem jut el minden ház­hoz. Egyelőre a községek főútvonalán építették meg a gerincvezetéket. A későbbi évek feladata lesz. a közsé­gek anyagi erőforrásaitól főggően tovább hosszabbíta­ni a vezetékeket, hogy ne csak lehetőség, hanem való­ság legyen a 20 ezer szatmá­gyedrészben sincs kihasznál­va. Mi lenne a természetes? Az, hogy az egy megyében lévő intézetek, (amelyek rá­adásul egy minisztérium ha­táskörébe is tartoznak) osz- szák meg a munkát, az anya­gi-technikai lehetőségeket — egy cél érdekében. Pillanatnyilag azonban még azt is igen nehéz elérni, hogy a megyei publikációk gyor­san kikerüljenek a gyakor­latba. a publikációk egy ki­lométerrel odább is váljanak ismertté a kutatók előtt. Más-más cégek, más és más elszámolás, pénzügyi, szervezeti feltétel, kötöttsé­gek... Azt setR könnyű elér­ni, amit a megyei tudomá­nyos koordinációs bizottság mezőgazdasági szekciója egyik legutóbbi ülésén felve­tett. hogy a különböző inté­zetekben meglévő szakköny­vek, folyóiratok kerüljenek egy egységes katalógusba, amelynek nyomán mindenki, akit érdekel, könnyen hozzá­juk férhet. Ebb® ^etó-töak: már rínak a városias ví^szolgálta. tás. Nem jár problémák nélkül a nagyszabású munka; a víz­vezetéképítés szorosan össze­függ az út, járda, esatorna- helyZettel, a távlati község, fejlesztési elképzelésekkel. A járás székhelyén Fehérgyar­maton a legnehezebb a köz- művesítési munkák össze­hangolása. Feltúrt, lezárt utak, járdák jelzik a több irányú — és szinte egyfor­mán fontos — munkák pil. lanatnyi képét. Várni kell az útépítéssel, amíg nem fekte­tik a föld alatti csöveket. Ez viszont kriminálissá teszi a közlekedést, baleseti veszé­lyeket is tartogat. Mégis sor­rendét kell tartani, a járás­ban jóváhagyott és megkez­dett 12,7 kilométeres belterü. let} út „menetideje” nem előzheti meg a víz- és csa. tornamunkákat Pe a csizmá­éi cipömarasztaló sár ellen is tenni kellett. Az új utcákban legalább egyik oldalon elké­szítették a járdákat. Zökkenők az utakon A községek közötti ország­úti közlekedés még sok zök­kenőt tartogat — szó szerint — az utazóknak. Ezek már túlnőnek a községek anyagi hatáskörén, a megyei útprog. ram részeként valósulnak meg. Különösen mesronvált a Jánkmajtis—Túristvándi— Tiszakóród—Tiszabecs-^ Uszka útvonal, de más utak is sürgős átépítésre szorul­nak. A járási tanács elnök­helyettesének szavai szerint a legutóbbi egyeztető tárevalá- sok eredményeként a követ­kezőkben meggyorsul a köz­utak énítése, felújítása. Középületek egész sorát tette tönkre az árvíz. A más községekből betelepülők ez­rei is üiabb igényekkel sza­porították a megnagyobbo­dott községek egyébként is szűkös épületgopdjait. Elő­ször helyre kellett állítani a még megmenthető létesítmé­nyeket, többek között 5t tan­termet. Ezzel együtt hozzá láttak az elmúlt évben az űj létesítmények megépítéséhez. 47 tanterem. 8 óvoda. 10 mű. velődési otthon, 1 könyvtár. 7 egészségügyi létesítmény előzetes munkálatait kezdték meg. Az ütemesebb előreha­ladást azonban több tényező is hátráltatta. Egves közsé­gekben a helykijelölés, má­sutt a későn kapott tervek szóltak közbe. A tantermek közül eddig egyet sikerült befejezni, hú­szat elkezdtek, 26-ot még el sem kezdtek építeni. Az óvo­dáknál kettőt kezdtek meg, a művelődési házakból hár­mat. az egészségügyi létesít­ményekből szintén hármat. Szabó Epdre elnökhelyettes ez is nagy dolog lenne, de még mindig kevés. Lássuk a szabolcsi kutatás fellegvárát, a Nyírségi Agro­technikai Kutató Intézetet. Elmondom, mit tapasztaltam, mit hallottam a főiskolán és Üjfehértón, s elmondom azt is, hogy mit mondtak a me­gyei kutatásról még koráb­ban. Komolyan hallgatják, s folytatják a gondolatsort. Ami itt sem újság az, hogy a növénytermesztők sem ér­deklődnek sűrűbben náluk, mint a gépészek a főiskolán, a kertészek Üjfehértón. El tudnák képzelni, hogy mint g Bács és a Hajdú megyeiek, itt is megszerveznék a tsz-lá- togatásokat a szövetségek. Lenne mit tanulni, mit köz­kinccsé tenni. Még így is, hogy az intézet kutatási kö­rét, lehetőségeit egy régebbi intézkedés megnyirbálta. Megszületett nálunk az utób­bi időben egy ellenálióbb, in. tenzívebb bprganyafajta, s most van születőben két újabb nemesített fajta. Ered­ményes kísérletek zajlanak a folyékony műtrágyával, a szántás nélküli vetéssel. a homoki lueernateFmesztés- sel, a talajok igvitásával, a burgonya elnhajtatósával és üzemi tárolásával. Dr. Márton Árpád ft&ztäly- vezetö kutató így fogalmaz: a megyébe A megy. más me- gyekből hozzá jennek Dr. Klenczner Imre, az intézet tájékoztatása szerint remény van rá, hogy gyorsulni fog a középutat- : — köztük a mű­velődési létesítmények — építése. Sikerült a szükséges építőipari kapacitást lekötni, s amint a tervek „szállítása” meggyorsul hamarabb emel­kednek a magasba az épüle­tek is. tíarakkiskoláb^n A közoktatás tárgyi felté­telei — a hiányzó tantermek ellenére — általában kielé- gitőek. Az iskolák több száz­ezer forint értékű bútort, szemléltetőeszközt, felszere­lési tárgyat kaptak. Kiegészú tették állományukat az is­kolai könyvtárak is. A leg­nagyobb problémát a fehér- gyarmati szakközépiskola zsúfoltsága okozza, ahol a ta­nulók többsége a területi jelleg miatt, a megye külön­böző községeiből érkezik. A tél folyamán négy battsk.V j- teremben tudták csak elhe­lyezni a fiatalokat. Az ola.i- kályhák azonban nem tudták felfűteni az alkalmi tanter­meket. a tanulók, a tanárok fagyostodtak. Különféle iro­dákban — még az MHSÉ székházában is „albérletre” szorultak. Ez nem tartható állapot, így nem szeretnének még csy télnek nekimenni. Azt terve­zik. hogy a korábban saját erőből épített három tante­remre — emeletráépítéssel — négy tantermet „ragaszta­nak”. A járás tsz-ei több mint 300 ezgr forintot adtak is erre a célra, de ez kevés- nek bizonyult. A közművelődés az újjá­építés második ütemében, az idén — a hiányzó létesítmé­nyek következtében többnyi­re — tantermekben zajlik. Talán a könyvtárak állnak a legjobban. Eridig három könyvtárat, rendeztek be a járásban a „száz falu. száz könyvtár” akció segítségével és még kettőt adnak át ren­deltetésének. Négy község­ben alakultak pgvakörök. A községek egy részében jól halad az ismeretterjesztő elő­adások szervezése. A legfá­jóbb gond a járási székhe­lyen van. akol a járási mű­velődési házat még mindig nem tudták megnyitni a nagyközönségnek. Az életbevágó tennivalókat közös erővel — a társadalom érettségének bíztató jeleként — sikerült tető alá hozni a Szamosközben. Most már a kevésbé látványos, de igen fontos munkák vannak soron. Az élethez nélkülözhetetlen létesítmények, művelődési épületek» felhúzása. Ez sem kíván kevesebb erőt, figyel­met, áldozatot, mint az első ütem. | Páll Géz» igazgatója nem tagadja: Nád­udvarról kérték őket, s a szö­vetkezet a segítségükkel százhúsz mázsa burgonyát takarított be átlagban hol­danként. De az ilyenfajta se­gítséget a megyében is meg­kapja az, aki igényli. A va­jai Béke, a vásárosnaményi Vörös Csillag, a kisvárdai Rákóczi igényli a kísérlete­ket, eredményt produkál. Kisvárdán ugyan a burgo­nyatermesztés az első, de nincs olyan kísérlet, amit a gyakorlatban el ne végezné­nek. Nem kevés az olyan szö­vetkezet, amely szívesen hív előadókat az ország más ré­széről, s nem hív kutatót a megyéjéből. Nyilvánvalóan abból a meggondolásból, hogy az idegenből jött em­ber eleve tehetségesebb. Ugyanakkor a mi kutatóink segítségét veszik igénybe más megyékben. Mi lehet ennek az oka? Hol lehet a probléma gyöke­re? A választ most nem ke­ressük e kérdésre Varnak lényegesebb dolgok, s külön­ben is: erre adjanak felele­tet azok, akiket leginkább il­let maguk a gyakorlati szak­emberek. Nézzük inkább azt, hogy milyenek az iptéze' le­hetőségei mg, s milyenek a távlatai? Követkpaik; igény ér ’ehe»- tőség, A tudomány és művészet szabolcsi műhelyeibe (5.) Kopko János riportsorozata Közkinccsé válni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom