Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-18 / 66. szám
X. Oläal tfTTT WT MAGVAPnne-Mri 197? nmfreTus f8. Szülők fóruma Az iskolások zsebpénze Gyerekek beszélgetnek: —Én minden ötösért két forintot kapok, négyesért egyet, hármasért semmit, kettesért szidást, egyesért „lezavart” az apám egy fülest. A másik lelkesen: — Nekem jobb szüleim vannak, mert én minden ötösért három forintot kapok, négyesért kettőt, a többiért semmit, — fülest sem. Melyik szülő neveli helyesen gyermekét? Egyik sem! A jól kereső szülőknek nem kerül különösebb anyagi megterhelésbe, ha gyermekét a jó jegyekért rendszeresén ,;díjazza”. Úgy ítéli, ez ösztönzően hat, s ezzel eleget tett szülői kötelességének,. Morális szemszögből nézve ez a kérdés nem is olyan egyszerű. A rendszeres — fizetés jellegű , pénzösszegek á gyermeket anyagiassá nevelik és ez az anyagias szemlélet elkíséri egész életén keresztül. A gyermeknek kötelessége a tanulás és az, hogy a tőle telhető legjobb eredményt elérje. Éppel} úgy, mint a felnőttnél a munka. Ezt tudatosítsuk benne. Magyarázzuk meg, .hogy otthon mindent megkap, ami neveléséhez szükséges, ez sok pénzbe, fáradtságba kerül, ezért a szülő viszonzást is vár, amelynek egyik legfontosabb része, hogy jól tanuljon. Adjunk a gyermeknek korához illően havi zsebpénzt, melyből gazdálkodhat, kisebb tanszervásárlásokat, egyéb szükséges kiadásokat fedez. Esetleg édességet is vásárolhat magának. Erről a zsebpénzről ne számoltassuk el. Gazdálkodjon vele önállóan. A helyes pénzbeosztást is fiatalkorban kell megtanulni, ez kihatással lesz a későbbiekben egész életére. Időnként persze adhatunk egy bizonyos összeget jutalomként is, ha pl. folyamatosan jó tanulmányi eredményt ér el, de próbáljuk ránevelni, hogy ezt az összeget ne költse el haszontalan dolgokra, hanem rakja össze. Vásároljon magának tornaszert, képet a szobájába, vagy valamilyen dísztárgyat, egyszóval olyan tárgyat, amely maradandó örömet okoz és látja maga előtt igyekezetének eredményét. Ha kisebb korában megszokja a gyermek, hogy drágább holmikat csak úgy vásárolhat, ha takarékoskodik, nagyobb korában is ilyen eredményekre fog törekedni. Tehát jutalmazzuk a jó magaviseletű gyermeket, de ne úgy, hogy ha valami eredményt elér, akkor azénnal tartsa a markát a forintokért. Helytelen az a szülői magatartás is, ha a jó jegyeket megjutalmazza, a rossz jegyekért pedig „fülest” osztogat. Sok összetevője lehet annak, ha egy gyerek egyest kap. Még akkor sem megoldás a pofon, ha azért kapott egyest, mert nem tanult, hanyag volt. Nem lehet eleget hangoztatni, a testi fenyítés megalázó, először félelmi érzést kelt, később megszokássá válik és a magatartáson nem javít. . Mi a teendő? Baráti beszélgetéssel, nevelő hatású büntetéssel, (pl. nem nézhet tévét, nem mehet moziba, stb.) következetességgel, s ha szükséges, szigorral kell a gyermeket a helyes útra irányítani. Ehhez azonban nagy-nagy türelemre van szükség. A gyengébb tanulónál már a kisebb eredményeket is értékeljük, dicsérjük, esetleg kisebb ajándékokkal jutalmazzuk. így érezni fogja, hogy szülei megbecsülik igyekezetét, és újabb eredmények elérésére ösztönzi. „Fizetség” és „füles” nélkül, (f. k.) A boldog ember inge Harun AI Rasidnak volt egy boldogtalan fia, aki egy napon búsan elment az öreg Dervishez, adjon neki tanácsot, miként lehetne boldog. A bölcs Dervis meglóbálta méteres szakállát, gondolkodott, majd megveregette a fiú vállát: — Bizony fiacskám, manapság nagyon nehéz megtalálni a földön,' a boldogságot. Nézz csak szét - minden ember más-más inget visel. Egyiknek finom selyem, meg aranyozott ing díszeleg a mellén, a másiknak még rongy se jut. Azt tanácsolom fiacskám, keress egy boldog embert és vedd fel magadra annak az ingét. Te pedig add oda neki a saját, aranyozott ingedet. Akkor, úgy vélem, boldog leszel. A fiú előbb elcsodálkozott, de bohó legényke lévén, nagy örömmel hazaszaladt, titokban kivett apja kincsesládájából egy marék aranyat és elbandukolt, hogy megkeresse azt a boldog embert, akivel majd inget cserél. Bejár ta a föld valamennyi fővárosát, felkereste a királyoka" hercegeket, nagy fejű, jó sza gú urakat, de hiába vett magára azok aranysúlytáso ingp. nem lett boldog. Akko- felöltötte a művészek, harcosok, kereskedők ingét, több re már nem volt erefe ■ eredménytelenül indult vissz-" hazájába. Amint mzngedél a sivatagban, egv tir +tsra ért, ahol minden fa'4 bum növényzet megteiem. Egy szerre egy parasztemberre lett figyelmes, aki sovány borjacskájával szántotta a földet. A parasztember vidáman fütyörészett. Végre egy boldog ember — gondolta a fiú, s odament: — Te fütyörésző paraszt- ember, boldog vagy-e? — Nagyon — felelte az. — Hiányzik-e valami neked? Van-e valami kívánságod? — Nincs énnekem!... Vagyis egy kis eső elkelne a vetésemre. — Hát a királlyal cserélnél-e? .— En? Soha! — Hát ezt az aranyozott inget megcserélnéd-e velem? — Nem kell nekem ebben a nagy forróságban. Ha felvenném, nem tudnék 'tőle dolgozni, nem teremne a föld és éppen ezért nem lennék boldog. , A fiú ekkor könyörgőfe fogta. — Ha nem is cserélnél az én aranyozott ingemmel 'egalább add nekem a te Ínyedet, hadd vegyem magamra, hadd legyek én is boldog bogy ilyen vidáman, fütyö- •észve éljek. — Az ingemet? — dadogni a parasztember — Szíve- -en megtennem, de... csak ’1i/ ingem van. az is otthon “lines énraHam ing. kérem " '-'gnagyobb sajnálatomra. Arabb-t' -' - '---rfa: Dénes Géza GYERMEKEKNEK TÖRD A FE)ED I Fü öp György Vízszintes: 1. Kiköltöztet, evakuáltat. 6. Télisport. 7. Vércsatornája. 8. Időhatároczó. 9. Kiejtett mássalhangzó. 11. Ismeretterjesztő társulatunk betűjele. 12. Ama személyek. 14. ösz- szeütközést (pl. két pohár) kifejező hangutánzó szócska. 16. Él (pl. házban). 18. Közlekednek rajta. 20. Nem kevés. 21. Morsejal. 22. Energia. 24. Labdarúgó-műszó. 25. Lóránt beceneve. 27. Szállít. 28. Vissza: hajadon. 29. Ilze beceneve. Függőleges: 1. Ifjúsági szövetségünk. 2. Alá. 3. Menyasszony. 4. Kicsinyítő képző. 5. Római 950, 99. 6. Megfejtendő. 10. Hárfa- féleség. 11. Tartó. 13. Kosár. 14. Kerületi ingatlankezelő betűjele. 15. Megfejtendő. 17. Hím állat. 19. Avult, feudális ülőhely. 21. .. .-vesz. 23. Személyére. 24. Római 50 és 49. 26. Szovjet repülőgéptípus betűjele. 27. Csak félig vita! Megfejtendő: a Magyar Tanácsköztársaság két kiemelkedő alakjának neve, aki megyénkkel kapcsolatos. (Függőleges 6, 15.) Múlt heti megfeités: A jövő héten a MÁRCIUSI IF- JAK-ra EMLÉKEZÜNK. Könyvjutalomban részesültek: Varga Rozália Fehér- gyarmat, Fischer Gyula Nyír- bogdány, Király Erzsébet Gé- berjón, Szoboszlal Csilla Nyírlugois-Oserhágó és Har- pai Ágnes Nyíregyháza. A Magyar Posta történetéből: Bécs—Buda gyorskocsival 31 óra Ha a múlt századi személy- szállító postakocsira gondolunk, nyomban Krúdy Gyula neve tolul emlékezetünkbe, aki regényeiben oly hangulatosan írt arról a megszépítő messzeségbe tűnt romantikus világról, amelyben a vasút és a gőzhajózás kora előtti időből fennmaradt postakocsi-közlekedés még itt- ott divatban volt a múlt Század végén is az országban. Ma már csak néhány tárgyi emlék őrzi ezt az egykori utazási lehetőséget, egy-egy megrokkant postakocsi felújított példánya a Közlekedési Múzeumban, vagy például Martonvásáron a Postakocsiról elnevezett kisvendéglő, abban az egykori épületben, amelynek udvarán váltották a lovakat a Buda és Balaton közt közlekedő postakocsik járatására. Az utasszállító postakocsik — mint a hetvenöt éves fennállását múlt évben ünnepelt Közlekedési Múzeum — első ízben kiadott, nemrégiben megjelentetett évkönyvében olvashatjuk — 1952. szeptember 18 óta közlekedtek Magyarországon. Akkor az alábbi viszonylatban volt a postának személykocsi járata: Bécs és Pozsony között naponta, Bécs és Buda között hetenként egysz.er, Buda— Temesvár és Nagyszeben között négyhetenként egyszer. Abban az időben a lakosság túlnyomó része egyáltalában nem utazott, a mesterlegények gyalog vándoroltak, a kereskedők pedig saját szekerükön jártak, csakúgy, mint a főurak saját kocsin, saját lovakkal. A XIX. század elején a posta személy- szállító viszonylata és 'gyakorisága növekedett. 1825-től kezdve Bécsből Budára és vissza hetenként háromszor már gyorskocsi is járt, ennek menetideje Bécs és Buda között — szemben az addigi 40 órával — 31 óra, később 28 óra volt. Még nagyobb volt a menettartam különbsége a nagyobb távolságokon, mert míg a régi postakocsik éjszaka nem közlekedtek, addig a gyorskocsi éjjel is ment. (Az egykori rendeletekből tudjuk, hogy a rablótámadások elhárítása érdekében a postakocsik kísérőit puskával látták el.) 1840-től kezdve a becs—pozsonyi és bécs—budai (és vissza), most már naponta közlekedő vgyorsjárton kívül a régi Magyarország területén még nyolc hosszú távú postajárat volt, ezek hetenként vagy kéthetenként egyszer közlekedtek. Voltak ezenkívül magánvállalkozá- sú társaskocsijáratok, például Buda és a Balaton között. A posta a személyszállítást csak másodlagos feladatnak tekintette, ezt bizonyítja az is, hogy például 1840-ben a posta magyarországi egész bevételének (597 ezer forint volt) csak 4,5 százaléka (mindössze 26 ezer forint) származott az utasszál- lításböl. Tasnádi Varga Éva. • ALSZIK AZ ŐZIKE Alszik most a kis őzike, nem megy óvodába, özi mama reggelijét nem teszi az ágra. — Megfázott a kicsi fiam, mit szól szomszédasszony? — El kell hívni Bagoly doktort, majd meggyógyul akkor! Halló-halló! Tölgy rendelő? — Itt az özi néne, kérem, hogy a doktor bácsi őzikét megnézze! — Ejnye mondja Bagoly doktor, pápaszeme villan. — Szaladgáltál kint a réten, most a nátha itt van! Forró tea, orvosságok* • a torkodra kendő, három napig ágyban fekszel, s meggyógyulsz, egy-kettő! Szépek szépe Történt egyszer, egy gyönyörűséges hajnalon, hogy amikor a napocska álmosan kimászott a hegyek mögül, a virágoskertek három király- kisasszonyát látta felkelni piros pitymaliatkor. — Ejnye, ejnye! — csóválta a fejét napocska. — Hát benneteket mi lelt, három királykisasszonyok, hogy pitymaliatkor keltek, holott eddig • a déli harangszó se kongatott fel a nagy szunyó- kálásból? Egyszerre felelt a három királykisasszony: > — Éigony, bizony, jó öreg napocska, ma melegebben süss, mint máskor, mert ünnepnap. ez a mai. Háztűzné- zőbe jön hozzánk Dongó király legszebb fia, Aranyos királyfi. Egyet közülünk megcsókol, azt el is veszi feleségül. Azért is keltünk ilyen korán, hogy felékesítsük magunkat a legszebb hajnali. harmatcseppekkel. A napocska jól megnézte a három királykisasszonyt: a kényes liliomot, a haragos rózsát és a büszke orgonát. * Olyan gyönyörű volt az mind a három, hogy szebbet álmodni se lehet. Sóhajtott is egy nagyot az öreg: — Én nem tudom, hogyan választ Aranyos királyfi, de magam nem tudnék választani, annyi bizonyos. — Hát nem engem választanál? — kérdezte a három királykisasszony egyszerre és úgy néztek napocskára, hogy szegénynek nagyon melege lett. El is bújt a fellegek mögé, mert vörös volt a feje búbjáig. Kényes Liliom kisasszony megkérdezte a dülledt szemű szitakötőt, aki reménytelenül szerelmes volt belé: — Mondja kérem, csakugyan szép vagyok én? — ó, kedves kisasszony, biztosítom önt, hogy aki szebb, az már csal. » Akkor a Rózsa a futó patak vizébe tekintett és látta, hogy tükörképét meggyűrték a kergetőző hullámok. Fel is csattant haragosán: — Mi ez, hogy ily csúfnak látszom, mintha volna ezer ráncom. Kérlek patak — most még szépen —, ne csúfold a tükörképem! De felélt a patak: Ne kérj koldust, kinek nincs egy garasa, Hogy aranyát, drága kincsét mutassa. Hogy tükrözzem * szépséged, ó királylány? Szegény ahhoz a hétszínű szivárvány ...Ezt már nem nézhette szótlanul a gőgös Orgona kisasszony, akinek a szél sut. togott bókokat csillagbontó májusestéken. — Szép vagyok-e, szél? — kérdezte büszkén Orgona. — Szép vagy, szép vagy — zúgta a szél. — Gyönyörű vagy és kegyetlen, mert kinevetsz. Mert illataidat kell hordoznom és így kell mások szívébe lopnom a te szépségedet. De megállj, még megnövök egyszer, hatalmas orkán leszek, akkor kitéplek tövestül és elviszlek magammal, túl a tengereken. ‘ — Nem kellesz nekem se így, se úgy — nevetett a rátarti Orgona. — Királyfi vesz engem feleségül. Hát ki se mondhatta Orgona kisasszony, mert abban a pillanatban megkon- dultak a'harangvirágok és megcsendültek a gyöngyvirágok fehér csengettyűi, hírül adva, hogy itt van Aranyos királyfi, eljött a kert legszebb virágát megcsókolni és elvenni feleségül. Akkor aztán, mint ünnepi zenekar, ezer meg ezer illat harsant fel egyszerre (mert a virágok illatokkal beszélnek): — Éljen a királyfi! Aranyos királyfi napsugárhintón érkezett és fekete aranycsíkos ruhájában olyan takaros méhecske volt, hogy még a vén szamárkóró is beleszeretett, nemhogy az ábrándos királykisasszo- nyok. Amint nagyvidáman körüldongta a kisasszonyokat, Liliom és Orgona^ szerelmet vallott menleri. Rózsa meg akkorát sóhajtott, hogy potyogtak a szirmai. — Ide gyere, királyfi — sóhajtották innen is, onnan is — nézd, milyen szép vagyok. És ő minden virághoz oda- szállt, 'mindegyikhez volt egy-két kedves szava. így ment ez, míg lassan alkonyodni kezdett és Ara. nyos királyfi megvakarta a buksi fejét: , — Lám, van itt .virág' szép is, kényes is, előkelő, meg büszke is, csak az nincs, amilyet én keresek. Akkor a tücsökhöz fordult: — Kérlek, barátom, neked szép, erős hangod van, hirdesd ki, hogy csak akkor dönthetek, ha mindenkit láttam... — Ki' is hirdette az nyomban: Aki elbújt, bárki legyen, Szegény avagy előkelő, Nyíljék dombon, völgyön, hegyen, CJrip, cirip, bújjon elő! De egyet se ázólt senki. Mit tehetett Aranyos királyfi, beszállt napsugárhintójába. — Megállj, megállj! — hadonászott Pitypang kisasz- szony, akinek gyönyörű bóbitáját elfújta a szél, így kopasz lett és a versenyben nem volt veszteni valója. — Megállj, mert én látom azt, akit te nem látsz! Ott búvik a takargató levelek mögött! És csakugyan ott bújt szegény kis Nefelejcs. Amilyen pici szíve volt Aranyos királyfinak, olyan nagyot dobbant: — Hát te, szép királykisasszony, miért bujkálsz? Talán a kincseidet őrizgeted, míg én a boldogságom keresem? Nefelejcs kisasszony remegett az ijedtségtől: Nem vagyok én szép királylány Kincsem a nagy semmi, Hogy is vágynék királyúrfi Felesége lenni? — Márpedig te leszel a feleségem, te szépek szépe, vagy senki más! — örvendezett Aranyos királyfi. És menten ■ össze-vissza csókolta a kis Nefelejcs virágot. De lett is nagy hajcihő a rátarti Virágok között. Liliom kisasszony sjrt mérgében, Rózsa .kisasszony még pirosabb lett bosszúsá- gázan, a Kankalin pedig megsárgult az irigységtőL Akkor így szólt Aranyos királyfi : — Ne zúgolódjatok! Mert szépek vagytok ti valamennyien, de az igazi szépség nemcsak kívül szép, hanem itt benn is. — És a királyfi a szívére mutatott. — Nincs annál szebb, mint akinek a szívében a legnagyobb szépség lakozik, a szerénység. Ezért lesz Nefelejcs az én feleségem! Most pedig húzd rá - tücsök komám, hadd szóljon az a muzsika! Rajta nóta, lakodalom, éjjel-nappal vigadalom! ...S mulatoztak, vigado-fak, Bút, bánatot elfeledtek, Hallgatták a tücsökzenét, Hús harmattól részegedtek. Aztán jöttek a hétköznapok, Egyik olyan, mint a másik, S éldegéltek békességben, Lombhullásig, hervadásig.*
