Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

í oldal KELET-MAGYARORSZÄO 1972. fébruár f. Szadat szemleűtja a frontvonalon Az NDK párt- és kormányküldöttségének ma kezdődő látogatása elé Kapcsolataink mélyen emberiek NDK-BELI KISVÁROS ŐSI EMLÉKE, MELYEN EGYKOR A MONDA SZERINT BOSZORKÁNYOKAT KERGETTEK VILÁGGÁ. (A SZERZŐ FELV.) „A felszabadító harcra vo­natkozó döntés végleges és visszavonhatatlan” — jelen­tette ki Szadat elnök az első vonalban tett kétnapos láto­gatása során. — Különbség van azonban a harci döntés és a támadási parancs kö­zött. Ez utóbbit olyan számí­tásoknak kell megelőznie, amelyek garantálják a biz­tos győzelmet.” Az A1 Ahram beszámolója szerint az államfő részletes tájékoztatást adott a leg­utóbbi belpolitikai fejlemé­nyekről. Az új kormány fel­adatát abban foglalta ősszé, hogy a belső frontot a kato­nai front követelményeinek színvonalára kell felemelni, annak szerves kiegészítőjé­vé kell tenni. Szadat meg­erősítette, hogy Egyiptom megszakított minden kapcso­latot az Egyesült Államok­kal, miután lelepleződött a békés rendezéssel kapcsola­tos amerikai szándékok lé­nyege. Közeli moszkvai látogatá­sáról szólva kiemelte: elen­gedhetetlenül szükséges, hogy a jelenlegi világhely­zet tükrében a Szovjetunió­val, barátunkkal és szövet­ségesünkkel áttekintsük szá­mításainkat, miután az Egye­sült Államok a Délkelet- Ázsiában elszenvedett vere­sége után a Közel-Keletre összpontosítja erőfeszítéseit. Az A1 Ahram jelentése szerint Szadat moszkvai lá­togatása három napig tart, s ez alatt az egyiptomi állam­fő három-négy alkalommal találkozik a szovjet vezetők­kel. Mint már jelentettük, moszkvai tárgyalásait köve­tően Szadat Belgrádba, Da­maszkuszba és Tripoliba uta­zik. * A Zulfikar Ali Bhutto köztársasági elnök vezeté­sével hétfőn kétnapos hiva­talos látogatásra Pekingbe érkezett pakisztáni delegá­ció hétfőn délután megtar­totta első hivatalos megbe­széléseit a kínai kormány és párt vezetőivel. A kínai delegációt Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsának elnöke (miniszterelnök) vezet té. Az Uj-Kína hírügynökség jelentése szerint a megbeszé­lés „szívélyes, baráti lég­körben” zajlott le. A nyugati tudósítók felté­telezik, hogy a megbeszélé­sek központi témája a hin- dusztáni félszigeten kiala­kult helyzet. A pakisztáni rádió kedd reggeli híradásából kitűnik, hogy Csou En-laj kínai mi­niszterelnök a pakisztáni ál­lamfő tiszteletére hétfőn adott fogadáson örömmel üd­vözölte Pakisztán döntését, hogy kilép á Brit Nemzetkö­zösségből. A pakisztáni rá­dió híradása szerint szó sze­rint azt mondotta, hogy „az igazság Pakisztán oldalán áll”, s kudarcra vannak ítél­ve egyes országoknak a Bangla Desh elismerésére tett kísérletei. Kambodzsában hétfőn ün­nepelték Buddha születés­napját. Mivel a nagy ünnep majdnem egybeesett egy tel­jes holdfogyatkozással, a kormányhadsereg babonás katonái valósággal pánikba estek és aknavetőkkel, gép­pisztolyokkal, puskákkal több ezer töltényt elpufog- tattak egy Reahou nevű mi­tikus szörnyre, aki hitük szerint felfalja a holdat: A fejetlen lövöldözésnek keddig már öt halálos áldozata volt, és hetvenötén sebesültek meg. Munkában a BT A Biztonsági Tanács kedd délelőtti ülésén előbb Libéria képviselője kapott szót, majd Mohamed Fuad El-Bedewi, az Afrikai Egységszervezet felszabadítási bizottságának elnöke szólt a Biztonsági Ta­nácshoz. Felszólította a tes­tületet, hogy az alapokmány­ban megengedett min­den eszközzel — beleértve az erőszakot is — irtsa ki a ko- lonializmust és a fajgyűlöle­tet Afrikában, mert annak képviselői mindeddig sem. mibe veszik a közgyűlés és a tanács határozatait. Köve­telte: a Biztonsági Tanács hasson oda, hogy minden or­szág — különösen a nagyha­talmak — beszüntessék a Dél-Afrikának, Rhodesiának és Portugáliának nyújtott közvetlen vagy közvetett tá­mogatást. Ezután a mocambique-i fel­szabadítási front (FRELIMO), az angolai népi felszabadítá­si mozgalom (MPLA) és Portugál-Guinea és a Zöld- foki-szigetek függetlenségi pártja (PAIGC) képviselői kaptak szót. Kedden délelőtt Nairobiból visszaérkezett Addisz Abebába Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára. Zavaros a helyzet Dél-Szudánban A dél-szudáni lázadók és a kormánycsapatok folytató­dó fegyveres összetűzéseinek tényét erősíti meg a MEN A hírügynökség közlése, amely a sZudáni fegyveres erők ve­zérkari főnökére hivatkozva hírül adja, hogy tizenhat déli lázadó élt az amnesztia adta lehetőséggel, s adta meg magát a kormányerők­nek. Más szudáni források sze­rint — írja a MENA — éle­tét vesztette Joseph Qletier, a lázadók vezetője, miután a kormánycsapatok hadműve­letet indítottak csapatának felszámolására. A lázadók ügyével függ össze az a hír, hogy Peter Gat, a dél-szudáni miniszté- , rium főtitkára sikeres és gyümölcsöző tárgyalásokat folytatott Kampalában Idi Amin ugandai államfővel. (Mint ismeretes, a dél-szu­dáni felkelők gyakran tá­madták a kormányerőket ugandai területről.) Készítik Nixon pekingi útját Hatvanöt főnyi amerika' műszaki csoport érkezet kedden délelőtt Pekingbe hogy felszerelje azokat a be­rendezéseket, amelyeknek segítségével Nixon elnök küszöbönálló kínai látogatá­sának eseményeit közvetít­hetik. A SEATO bangkoki köz­pontja hétfőn bejelentette, hogy február 15-e és 27-e között haditengerészeti, gya­korlatokat tart a pélkínai- tengeren. A SEATO szóvivő­je kijelentette: semmiféle összefüggés nincsen a had­gyakorlat és Nixon elnök kí­nai látogatása között. „Az NDK — a Szovjet­unió után — hazánk máso­dik legnagyobb kereskedel­mi partnere,” „Nem pro- tokoll-látogatás, hanem testvéri eszmecsere”, „Az NDK és Magyarország kö­zött minden kérdésben teljes a nézetazonosság”. Ilyen és hasonló sorok ol­vashatók a napokban a magyar és az NDK-beli új­ságokban, amelyek nagy teret szentelnek annak a ténynek, hogy az NSZEP tavalyi kongresszusa óta most kerül sor első ízben magas szintű, kétoldalú eszmecserére a két ország párt- és államvezetői kö­zött. Az országok viszonyá­ban egy-egy magas szintű látogatás mindig ünnep­nap. Az Erich Honecker vezetésével hazánkba ér­kező NDK párt- és kor­mányküldöttség érkezése is ilyen. Hasznos és fontos ünnep, amely segíti a hét­köznapokat. A magyar— NDK együttműködést. En­nek jegyében köszöntjük Magyarországon a német békeállam vezetőit, az NDK népének küldötteit. A fentebbj idézetekben var valami olyan közvetlen, ami az utcán járókelő em­ber számára is kézzelfogha­tó. Az üzletekben százféle NDK-beli árut kínálnak. ORWO a film, melyen felvé­telünk készült, Jénából ér­keztek a tanárképző főiskola mikroszkópjai, Dederon fe­hérneműt öltenek asszonya­ink, Trabantok és Wartbur­gok róják az utcákat,. NDK- ból hozott műszerekkel és szerszámgépekkel dolgoznak munkásaink. És még egy igen emberi oldal: Szabolcs­ból is már több ezer fiatal tanul és tanult szakmát né­met ipari üzetmek,ben. Szinte minden almaterme­lő gazdaságunkban csoma­goltak már o’van ládákat, melyeknek úticél ia az NDK egy-egy városa. Turisták ez­rei keresték fel Európa mű­emlékekben harmadik leg­gazdagabb országát. Expor­táló szövetkezeteink, leg­utóbb a nyíregyházi vasipari kötött szerződést NDK-cég- gel. Iskolások százai kapnak leveleket és küldenek pajtá­saiknak. A kapcsolat tehát nagyon is élő, emberi. És mindehhez társul valami, egy történelmileg döntő té­nyező: a mély rokonszenv és testvéri meleg viszony, amely az első német munkás-pa­raszt állammal hazánkat egybekapcsolja. A személyes emlékek eleven mozaikjait szeretném felvillantani an­nak bizonyítására, hol és mennyire új német állam c7í n Qfpt+ Autónk Berlintől délfelé tartott. A kis települések után erdő tűnt fel. A fák kö­zött betonromok. — Mind­járt Ludwigsfeldében va­gyunk —- mondja kísérőm. Itt volt hajdan a Luftwaffe gépeit gyártó legnagyobb üzem. Bombázókat csináltak itt. Aztán az angolok lebom­bázták. Abból, ami maradt, új üzemet varázsoltunk. Ro­bogókat gyártunk. Nézem a számomra meg­foghatatlan munkafolyama, tokát, a próbapadon bőgetett motorkát. Ismerős. Ilyene­ken futkosnak otthon a fia­talok. És sokfelé a világon. A világ 10 ipari nagyhatalma között van az NDK. Termé­kei mind több helyre jut­nak el. Növekszik politikai tekintélye. Állami létén ma már senki nem vitatkozik. Nézem a robogó kerekeit, amint pörögnek a görgőn. Kemény munkában született — megállíthatatlanul robog. A lipcsei Mähringhaus alatti kávéházban ülök. Itt lehet magyar gépen főzött jó kávét kapni. Asztalom mel­lett megáll egy férfi. Karján sárga szalag, három fekete körrel. Hadirokkant. Vak. 'Helyet kér. Kávét iszik, hoz­zá gyümölcskalácsot fogyaszt. Beszélgetünk. — Magyar? Jártam ott. Sajnos. Engem szerencsétle­nül hozott össze a sors a maga hazájával. Sors? So- - káig azon gondolkodtam, lesz-e bocsánat a mi akkori utunkért. Kicsit ma sem ér. tem hogyan történt, hogy minden rendeződött. Egy biztos, más emberek kellet­tek hozzá... Lassan feláll és elköszön. Úgy fog kezet, hogy szinte az maga a barát­ság. Rheinsberg felé megyünk. Berlini újságíró barátom arról mesélt, hogy az ifjú Nagy' Frigyes itt bonyolítot­ta le kétes szerelmi ügyle­teit és úgy szervezett min­dent, hogy Berlintől a kas­télyig őrtüzek jelezték, ha apja elindult leckéztetésére. Az épületben ma szanató­rium van. Néhány szoba őr­zi a „Nagy” emlékét. Fuvo­láját és barátja, Voltaire könyveit. A közelben atom­erőmű. A kis város. Rheins­berg mint egy ékszerdoboz Frigyes porosz gőgjének itt más semmi nyoma. Beülök Potsdnmba a fod­rászhoz. Nem messze van a7 üzlet a Hevei-csatornától. Előttem vagy négyen. Idős urak. Olyan katonafejű em­berek. Ezt valahogy megérzi az ember. Figyelem a beszél­getést: .. .a páncélzat vas­tagsága döntött el mindent. Ha a Tigris... Szó sincs ró­la. Ott voltam Kurszk­nál. .. Paulusnak hamarabb kellett volna kapitulálni. Nem kötelességtudás volt, hogy kivárt. Egyszerűen gyávaság... Az öreg hangja felcsattan. A borbély, ami­kor rám kerül a sor: — Ez­redes volt. Már a fogságban a nemzeti bizottsághoz csat­lakozott. Most ülésre ment. Tagja a potsdami városi nemzeti bizottságnak. Itt vitáznak az urak nálam... Van, aki nem ért egyet ve­le. .. Pedig elhiheti, neki van igaza... Wolfgang Müller Lipcsé­ben, a rádió zenekarának nagybőgőse. Jó barátom. Sokszor megszálltam Eise- nacherstrassei lakásán. Fa­lépcsős, tipikus német ház­ban lakik. Otthon gyakorol. Két gyermeke is muzsikus­nak készül. „Kodali” mód­szere szerint — mondja. Ab­bahagyja a zenélést. A szom­széd szobából először egy német dalocskát, utána a Cickom, cickomot szolmizál­ja két vékony fiúhang. Egy pillanatra egészen itthon ér­zem magam. A tiszt a brandenburgi ka­puhoz vezet. Közelről mu­tatja az államhatárt. Nem először látom. Érdekes, mé­gis mindig nagyon új és iz­galmas. Ez a fal rekesztette be a hidegháború legvadabb tajtékzását. Egy kőfal előtt állok, amelyet bátor katonák védenek. Államhatár. Nem. Ez több. Egy kissé a mi ha­tárunk is. Á szocialista vi­lágé. Egy történelmi tény, az NDK létének, erejének, a megváltoztathatatlan valóság kifejezője. Nézem a kapu tetején vágtató lovasfigúrá- kat. Aztán a falon túl a Reichstag egykori épülete. A történelem, a nem távoli múlt idézője. Egy más Né­metország emléke. Torlódnak agyamban az emlékek és élmények. Az er­furti virágóra, Weimar, a Szász-Svájc homokkő oszlo­pai, a keleti államhatár az Odera menti Frankfurtnál May Károly múzeuma és Dimitrov lemezre rögzített hangja, a lipcsei vásár for­gataga és az altenburgi öreg házak képeskönyvszerű vi­lága. Aztán az Elster, me­lyen vastag hab úszik, a környék iparának korhű sa­lakja, aztán Leuna és Buna vegyi óriásainak megejtő gigantikus képe. Visszaidéződnek agyam­ban a találkozások. Munká­sokkal a rostocki kikötőben, skatot játszó lipcsei polgárok a söröző boxai között, az öreg portásnő Göring anyó­sának egykori villájában, amely ma fogadó- Emberek, német emberek, új szellemű emberek, Barátok. Sejtjei a népeink közötti barátság­nak. Okai annak, hogy veze­tőink nem protokollárisán tanácskoznak. • hanem testvé­ri eszmecserét folytathatnak. Bürget Lajag Rahman realitásra int Bhutto Pekipgben tárgyal Mudzsibur Rahman sejk, a Bangla Desh Népi Köztársa- ' ság miniszterelnöke hétfőn, Daccában elhangzott beszé­dében újból felszólította Bhutto pakisztáni államfőt, „feledje el az egykori Ke- let-Pakisztánt és ismerje el a Bangla Desh realitását.” „Legfőbb ideje — hangoz­tatta Rahman sejk — hogy a pakisztáni vezetők az ösz- szes érdekelt felek javára egyszer és mindenkorra fel­adják Pakisztán két szárnyá­nak koncepcióját. E koncep­ció nemcsak halott, hanem már a feledés fátyla bo­rítja.” Az új független kelet-ben- gáliai állam kormányfője hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió következetes és elvi álláspontot foglalt el az .Egyesült Nemzetek Szerve­zetében a Hindusztán-félszi- geten nemrég lezajlott konf­liktus idején. A miniszter- elnök ugyanakkor élesen bírálta az amerikai kor­mány politikáját. Mudzsibur Rahman Indiá­ról szólva kifejezte meggyő­ződését, hogy a Bangla Desh és India népét mindig ösz- szefűzik majd a barátság szilárd és megbonthatatlan kötelékei. Bravúros partizánakció Kambodzsában A kambodzsai fővárosban, Phnom Penh-ben a partizá­nok kedden robogó motorke­rékpárokról kézigránátokat hajítottak egy katonai cso­portosulásra. A kormány­hadsereg egyik őrnagya a vakmerő akció következté­ben életét vesztette, 26 kato­na. illetve polgári személy pedig sebesüléseket szenve­dett. A Lón Nol-rezsim hadse regének négy zászlóalja tisz­togató hadműveletbe kezdett hétfőn a fővárostól 32 kilo­méterre. de eddig nem tudta felvenni a harci érintkezést a népi erőkkel. — Igen. Firkantás a noteszbe, lap- kitépés átnyújtás. A népszerű énekesen a sor, ezer női szív ver szaporáb­ban, ha angolos hanglejtésű, sajátos technikával befelé énekelt, izgalmasan érthetet­len táncdalai felcsendülnek. Saját szerzeményét adná elő erre az alkalomra írta a ze­néjét is ő szerezte, gitáron kísérné magát a refrén. „Jőii ióji Fax úr el újra világsláger lesz. nem vitás. Rend^en? — Igen. És még' húszszor: igen, igen. rgen. ’ Amíg csak ki nem fogytak a lapok a noteszából. AZ ADÁS — Te tisztára megőrültél jelentette ki a kis Gaál. Komoróczi nem szólt a Kopra által előadottakhoz, pipázott és a bárányfelhőket bámulta az égen. Teljesen fe­lesleges, hisz mindent tudott •óluk. A három barát a hajdani tisztáson üldögélt egy pok­rócon. az űrhajó lábánál. — Igazad van — bólintott a telek tulajdonosa —, mint­ha azon a trombitán a ma­radék eszemet is kifújtam volna a fejemből. De hát at­tól féltem, ha nem nyugta­tom meg őket, folytatódik a hisztéria, agyonverik egy­mást. Ezért nem várhattam meg, amíg megérkeztek, hogy segítsetek. Gaál az órájára nézett.-*- Fél tizenegy. Egy órán belül téged vernek agyon- Van sejtelmed arról, hogy hány embert csődítettél ide. szerepeltetési ígérettel? Vagy százat! Hiszen az a másfél tucat szólista szinte nem is számít, amellett, hogy há­rom-négy teljes műsorblok­kot kötöttél le a klánfőnökök­kel, azok zenekarral, ének­karral, egész sereg színész­szel vonulnak fel. Ég három perc az adásidő! Csak akkor maradhatsz életben, ha az a száz ember itt egyszerre fog szavalni, előadni, éne­kelni, zenélni, talán még tán­colni is. Kész világbotrány! Kopra Komoróczyhoz for­dult — Mondd, te sem látsz ki­utat? — De igen. Ha vannak vi­déki rokonaid. Lehetőleg tá­voli tanyán. Akkor beülünk most a kocsimba, te a hátsó ülésre, betakarunk ezzel a pokróccal, lecsempészlek hozzájuk. Meghúzod náluk magad, amíg elvonul a vihar. Néhány hónap elteltével ta­lán előmerészkedhetsz. Amaz csak a fejét rázta meg. (Folytatjuk) — KISREGÉNY ­39. Kürti András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom