Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

»72. február 11. KELET-MAGYARORSZÄG t <ma Szellemi tőkénk „Keressék HarakályV* e • Összefogás a városért A társadalmi munka szép példája Kisvárdán SZERELIK A NYELVI LABORATÓRHJM ASZTALÁT. SZAMOKBAN NEM MÉR­HETŐ az a haszon, ami a ma­gasabb tudásban, a szakérte­lemben gyökerezik. Most, a termelőszövetkezeti zárszám­adások idején is sok példájá­val találkozunk annak az időben felismert ténynek, hogy a szakértelem nagyon jó befektetés. Ott, ahol ezt vallják, ahol nem sajnálják erre a pénzt, ahol leküzdik a nem kevés akadályt, mint amilyen pél­dául a kicsinyes féltékeny­ség, mindenütt beérett, vagy érik a gyümölcse a magasabb szaktudásnak. A gondolkodó közösség számára teljesen nyilvánvaló és természetes, hagy a ma kifizetett ösztön­díj holnap búsásan megtérül, hogy a mezőgazdasági mér­nök, a közgazdász és az üzemgazdász magasabb szín­vonalon képes irányítani a gazdálkodást. Ésszerűen beruházni, gép­rendszerekkel bánni, a ke- mizálás és a talajgazdálko- . dás legkorszerűbb módjait alkalmazni már nem lehet a ré­gi módon. S lehetetlen ugyan­akkor a ma és a holnap igé­nyeinek megfeleloen' szer­vezni az üzemet, a munkát, kutatni a piacot — ha nin­csenek felsőfokú végzettségű szakemberek. Sok példát sorolhatnánk a fentiek bizonyítására — pozi­tívat és negatívat egyaránt. Ehelyett szögezzük le: Sza- bolcs-Szatmár megyében e területen is előrehaladt a közgondolkodás. Nagy szám­ban dolgoznak már a megyé­ben olyanok, akik képesek új módon dolgozni. Való igaz, hogy adni ■—» akár járandóság, akár köl­csön formájában — csak on­nan lehet, ahol van. A van alapja a termelés, a még több létezését csak a további erőfesz! lések biztosítják. A többre, jobbra Való törekvést — az egyéb gazdasági intéz­kedések mellett; — a szocia- ldéta munkaverseny-moziga- lom keretében vállalt plusz fokozza. Nem ok nélkül álla­pítja meg az MSZMP Köz­ponti Bizottságának decem­beri határozata: a mun­kaverseny súlypontja a ter­melés legyen”. Ennek alapján készült el a napokban a N övényoia j i pari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának 1972. évi munkaverseny-felajánlása is. Ebben az összesített vállalás­ban első helyen szerepéi a tervezett termelési érték 6,7 százalékos túlteljesítése. Ez — a tervezett 396 milliós éves termelési értéken felül — több, mint 26 millió forint pluszt jelent a gyárnak. A termelés területén tett válla­lások részletes felsorolása Széphalmi Elzevir, a jeles ifjúsági író, egész éjjel dol­gozott készülő új könyvén. Hajnaltájt, fejét karjaira hajtva, egy kicsit elszuny- nyadt az íróasztalánál. Éles szúrást érzett a hátában, ar­ra ébredt. Hű, ebből megint tüdőgyulladás lesz! — gon­dolta rémülten, s ki akarta egyenesíteni a hátát, de egy rekedtes hang rászólt: — Ne nagyon ficánkodjon, ha nem akarja, hogy marko­latig csússzon a kés! — Miféle kés? Ja, ez itt a hátamban? Lenne szíves elvenni onnan a lapockám­tól?! — Nem én, míg nem telje­síti a kívánságomat! — Kicsoda ön, és mit akar? — Hogy ki vagyok, arról talán később. Hogy mit aka­rok,, azt máris megmondha­tom. Most, azonnal, írni fog - egy mesét! — Te jó ég. újabb rende­lés! Honnan jött? A televí­ziótól? — Nem mindegy? Az a fő, hogy busásan fizetek! a». Akkor mégsem a televí­ziótól jött.. Nos. halljuk, mit kapok a meséért? Ami legalább annyira fontos, hogy időben fel­ismerték Szabolcsban is: nemcsak a mának, a holnap számára is tevékenykedünk. Az Ecsedi-láp, a Szamosköz, s más területek komplex fej­lesztési terveit, egy-egy gaz­daság jövőjét a legkülönbö­zőbb egyetemek — Gödöllő, Debrecen — és kutatóintéze­tek készítették el. Igénybe vették már az agrotechnikai kutatóintézet segítségét, s nem egy helyen dolgoztatták ki országosan neves szakem­berekkel az állattenyésztés, a gyümölcstermesztés perspek­tíváit, feladatait, a munka- és üzemszervezés helyes út­jait. Felesleges hangsúlyozni, hogy az erre elköltött százez­rek milliókat hoznak cserébe. Ezért is üdvözlendő az a megyei elhatározás, amely szerint frontáttörésre van szükség a mezőgazdasági számviteli, szakemberképzés területén. A MÉM vezetőinek legutóbbi nyíregyházi tartóz­kodása során ígéret hangzott el a megoldásra. Vagy a gö­döllői agrártudományi egye­tem nyitna Nyíregyházán egy kihelyezett osztályt, vagy a megye mezőgazdasági főis­kolája kap egy üzemgazdasá­gi szakot. Bármelyik mel­lett döntenek is, a lényeg, hogy megyénknek több üzem- gazdasági szemléletű szakem­bere lesz — s ennek a közös gazdaságok, az állami gazda­ságok, egyszóval a szabolcsi mezőgazdaság látja majd a nagy hasznát. helyett csupán két — népgaz­dasági, lakosságéllátási szem­pontból különösen fontos — terület, az olajgyár és a mo­sószerüzem legyen a példa. Tény az, hogy napraforgó­olajból az idén a gyár majd­nem ezer tonnával akar töb­bet előállítani a tervezettnél. Ez a belföldi igény és az ex­port szempontjából egyaránt fontos törekvés lényegében a gyár' termelésének súlypont­ja. S a szokásos tempóban haladva ezt a közel 20 ezer forintos pluszt nem is tudnák elérni az olajgyárban. Szük­ség van olyan munkaver- semyre, amely az eddi g nem hasznosított lehetőségiek fel­használásával segíti a terme­lés mennyiségének gazdasá­gos alapokon való növelését. Ilyen lehetőség van példá­ul a nyári nagy karbantartás idejének a dolgozók által is vállalt lerövidítésében. Erre azonban már most fél kell készülni. A gyár vezetői elő­zetes felméréseket készítenek a feladatokról, a munkaidő- és anyagszükségletről. Ennek birtokában — még a karban ­— A lányom kezét és a fele királyságomat. — Nős vagyok és republi­kánus. Nem vállalom! — Fél véka ezüstért, fél véka aranyért sem? — Annyiért, talán... Mond­ja el, mit kíván? — írjon végre egy olyan mesét, amelyikben nem a legkisebbik királyfi győzi le a hétfejű sárkányt. — Hanem kicsoda? — A középső királyfi. — De hisz az elképzelhe­tetlen... — Uram. értsen roeg en­gem. Egy megtört, sorsüldö­zött ember áll maga előtt. Én a mesebeli három király­fi közül vagyok az egyik. Pechemre. énpen a közbülső Évezredek óta költenek ró­lunk meséket, de abban minden hősi tettet, nemes cselekedetet az öcsém, a leg­kisebbik királyfi viszi végbe. Ö szabadítja ki a százszor­IDEJEKORÁN hang­zott EL az a javaslat is, hogy Szabolcs profitáljon az eddigieknél sokkal többet ma már jelentős saját kuta­tási és felsőoktatási bázisából is. Használjuk fel az eddigi­nél céltudatosabban és koncentráltabban a mezőgaz­daság fejlesztésének e nagy lehetőségeit. A Nyíregyházi Agrotechnikai Kutató Intézet, az újfehértói gyümölcskísér­leti állomás és a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola laza szervezeti együttműködése is nagy eredményeket hozna. Az intézeteket alkalmasabbá, fe­lelőssé és érdekeltebbé lehet és kell tenni a megye egy-egy fontosabb célprogramjának önálló kutatására, mint a ho­moki burgonya term észt ás, a jonatán termesztés, stb. kuta­tására. Hasonló és kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a főis­kolai oktatásban. Kutatóink egy része részt vesz az okta­tásban, de minden bizonnyal jelentős szellemi tőkét farag­hatnának csupán abból, ha e három intézményünk a célra összpontosítva erejét dolgoz­na az itt felvetődő gondok megoldásán. ÉLETREVALÓ ÉS JELEN­TŐS KINCSET HOZÓ kezde­ményezéseknek vagyunk ma tanúi Szabolcsban. A kezde­ményezés szintjén maradni, vagy hagyni ellaposodni eze­ket a javaslatokat olyan nagy hiba lenne, aminek a kárát ugyancsak nem lehet forin­tokban mérni. Kopka János tartás megkezdése előtt — a műszaki osztállyal köa&isan gondoskodnak a szükséges anyagólt beszerzéséről. A munkaverseny-vállalásnak csupán ez a része közei ezer tonna napraforgóolaj előállí­tásához biztosít' kapacitást. A kapacitás növelését a mosószerüzem is az adottsá­gok jobb kihasználásával biz­tosítja. Hiszen az amúgy is 2000 tonnás felfutást még több, mint 300 tonnával akarják megtoldani. Termé­szetesen a közkedvelt gyárt­mányok mennyiségiének nö­velésével. Ennek egyik lehe­tősége például, ha a rákospa­lotai üzemből áttelepítésre kerülő gépeket a tervezettnél hamarabb leszállítják, illetve az üzembe helyezés idejét le­rövidítik. A nyírbátori üzemben él­nek az eredménynövelést kí­náló alkalmakkal. Ennek kézzelfogható eredményét ez évben, terven felül több, mint 6 millió forintban határoz­ták meg. Követésre méltó példa. T. A. szép királykisasszonyokat az ellenség karmaiból; ő győzi le csellel vagy vitézséggel a gonosz erőket; ő fejti meg a talányokat, ő találja meg az elrejtett kincseket, ő töri meg a varázslatot... Mindig csak ő, csak ő. Én soha!... Higgye, el, néha még a bá­tyámat, a legidősebb király­fit is irigylem. Igaz, hogy minden mesében ő a leggo­noszabb, legbutább, legiri­gyebb. De neki legalább ön­álló arculata van, s én csak az ő, halvány másolata va­gyok mindig... Uram, én már azzal is megelégszem, ha egy olyan mesét ír, amelyikben én leszek a legostobább, leg­rútabb. leggazabb... Csak et­től az átkozott középszerű­ségtől szabadulhatnék meg egyszer!... Uram, én nem merek a gyermekeim szemé, be nézni' Képzelje el, mit érezhetnek, amikor hallgat­ják a meséket, amelyek oea A kopogás egyre hango­sabb volt. A házigazda kiné­zett az ablakon és a sötétben egy férfi alakját vélte felfe­dezni. Az óra hármat muta­tott, pünkösd első napjának hajnalán. — Tanár űr, tessék jönni — szólt be a férfi az ablakon — megérkezett a tégla. Ki kell pakolni, mert különben sokba kerül a kocsiállás. Harakály Lászlónak, a Kisvárdai Császy László Gimnázium igazgatóhelyet­tesének nem sok. ideje ma­radt gondolkodásra, hiszen az iskolának nem hogy fek- bérre, még az építkezésre sincs pénze. Útközben dön­tött: a lányok is azt ígérték, hogy segítenek. Meg kell próbálni. Néhány perc múlva negyven lány indult az állo­másra és mire a városi em­berek felébredtek, a tégla a gimnázium udvarán volt. Talán nem is ezzel kellett volna kezdeni, hanem azzal, hogy míg 1968-ban 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek Kisvárda lakói, addig 1970-ben — a várossá nyilvánítás első évé­ben — 3 millió 388 ezer, a múlt évben pedig 3 millió 888 ezer forint értékkel lett gazdagabb a város. A két szám közti különbség talán a legjobban kifejezi a szere­teted a törődést a város ügyei iránt. Amikor a tanácson a társadalmi mun­káról érdeklődtünk, az el­nökhelyettes azt • mondta: menjenek el a Császyba és keressék Harakályt. Kívülről még nincs vakol­annyi szó esik az egyik nagy­bácsikájuk. gaztetteiről, s még annál is több a másik nagybácsi vitéz cselekedetei­ről! Csak éppen az apjukról alig esik néhány közömbös szó... Szemükben ott bujkál a kimondatlan kérdés ilyenkor: apu, hát te egy öklömnyi sárkányt se tudsz megölni, egy pindurka cso­dát se tudsz művelni?... Ar­ról már nem is szólok, hogy a feleségemtől mit kellett hall­gatnom emiatt, annyi évez­red alatt! Ugye, megért en­gem, megteszi, amire kér­tem? — Nagyon megértem ont, ám sajnos, nem segíthetek a baján. Mit gondol, hol talál­nánk olyan lektort, drama* turgot, szerkesztőt, aki en­gedne kinyomatni vagy el­mondani egy olyan mesét, amelyikben a középső király­fi a legnagyobb vitéz. A megszokás erejét százszorta va az új épületszárny, belül azonban már a festés, a par­kettázás is kész: 172 négyzet, méterrel lett nagyobb az is­kola, biológia- és kémiaelő­adó, szertár és nyelvi labo­ratórium kapott benne he­lyet. A tanács 530 ezer fo­rintra értékelte az épületet, az összeg, amit az anyagbe­szerzésre fordíthattak 175 ezer forint. A különbség az utolsó fillérig’ társadalmi munka. — A múlt év áprilisában kezdtük az alapásást — emlékezik vissza Harakály László — éppen abban az időben, amikor az árvizes építkezések miatt nagyon ne­héz volt az anyagbeszerzés. Téglát például a fehérgyar­mati téglagyártól kaptunk, a megyei KISZ-bizottság segít, ségével, de megjártuk Pestet, Miskolcot, hogy minden anyag és a berendezés meg­legyen. A kisvárdai TÜZÉP négy lovas kocsit adott a fuva­rozáshoz, de segített va­sárnaponként a Volán, a bútoripari vállalat, a do­hánybeváltó. a Vulkán, a Dombrádi ÁFÉSZ, a Kisvár­dai KEVIÉP, az útfenntartó vállalat, a Tornyospálcai ÁFÉSZ, a helyi Rákóczi Tsz, a SZÁÉV, a városi tanács költségvetési csoportja. a vas. és fémipari fctsz és leg­többet az építőipari ktsz. No és az építkezés. Egyet­len vasárnap sem maradt ki. Jöttek a diákok, a tanárok és jöttek a szülők. Azt mond­ják, nagyon sok nevet kelle­ne felsorolni, ha meg akar­nánk említeni őket, néhá­nyat azért mégsem hag'yha­nehezébben lehet megtörni, mint a mesék leggonoszabb varázslójáét! De tegyük fel, valamilyen csoda segítségé­vel mégis megjelenne a me­sém. Mit gondol, hány mil­lióan írnának tiltakozó leve­let? A közízléssel, barátom, nehezebb megbirkózni, mint egy harminchat fejű sárkány­nyal.. S éppen én vállaljam ezt a reménytelen küzdel­met, aki magam is" csak amo­lyan közbülső királyfi va­gyok irodalmunk mesésnek éppen nem mondható vilá­gában? A legkisebb királyfi szerepét nálunk a költők és drámaírók töltik be. Az ő babérjaikra én hogy pályáz­hatnék?... Néha már én is ott tartok, hogy még a humoris­tákat, vígjátékírókat is meg- irigylem. Őket legalább szid­ják, csepülik, minthogy ők játsszák nálunk a legidősebb királyfi szerepét... Remélem, ön is megért engem? Egy hirtelen mozdulattal hátra fordult. Kegyetlenül nagy szúrást érzett a lapoc­káján — de a háta mögött nem állt senki... Akkor mégiscsak tüdő- gyulladás lesz, gondolta ma­gában. s egészen megkőrw. nyébbüK. tunk ki, azokat, akik a legv. több szabad időt áldozták fel az iskoláért. Simon An­tal, Faragó Béla, Orosz Ist­ván. Bodnár István, Molnár István, Jaszovics József Kis- várdáról jöttek vasárnapon­ként, de legtöbbször ott volt Varga István Gégényből, Czető András Gyüréből, Zse- nyei bácsi Jékéről és kerék­párral Márta bácsi Nyírtass- ról. Volt olyan vasárnap — mond iák — amikor — a ta­nulókon kívül a tanári kar minden férfitagja, 13 szülő dolgozott 7 kőművesszülő irányítása mellett, de a zsa­luzás is 13 napig tartott 16 tanulónak és négy tanárnak. Gerzsán László akár szak­munkásvizsgát is tehetne parkettázásból,, de kész tető­fedő szakember lett Füredi József és Erdei Ferenc is — mondja Grigories István igazgató. — Novemberben is ott dolgozták a tetőn, pedig esett a hó, fújt a szél. Az épület tehát elkészült, most a nyelvi laboratórium szerelésén dolgozik Petró János igazgatóhelyettes. Víg László tanár — aki egyéb­ként a villanyszerelést is el­végezte — és három tanuló Füredi József, Erdei Férésre és Szabó László. — Amikor a fülhallgató- | kát vásároltuk, megkérdez­tük, mennyiért szerelnék fel < a laboratóriumot a Híradás- technikai Gyár dolgozói. Azt I mondták, körülbelül másfél ' millió. Honnan lenne nekünk ennyi pénzünk? Most. úgy állunk, hogy április 4-re fel­avatjuk az épületet, a be­rendezéssel együtt — mond­ja Harakály László. Hatszáz középiskolás diáki tanul a Kisvárdai Császy László Gimnáziumban és az; élet egyre nehezebb és bo­nyolultabb feladatokat szab az oktatásnak. Hét évvel ez­előtt két tanműhelyt építet­tek — szintén társadalmi munkában — és szerelték fel modem varrógépekkel, hogy megkezdhessék a tago­zatos oktatást. Aztán átala­kítással modem könyvtárat szerveztek, ahol olvasóterem és függetlenített könyvtáros van, villamosították a fizi­kai előadót, úgy, hogy min­den padban elektromos be­rendezés segíti a tanulók kí­sérleteit és két hónap múlva elfoglalhatják a tanulók a biológia-kémia előadót és szertárat, valamint a nyelvi laboratóriumot. — Szeptembertől postafor­galmi tagozat indul két első osztállyal. Az átalakítást, a berendezést a nyáron ké­szítjük — mondja Harakály László, akiről azt mondják kollégái, hogy a legtöbbet dolgozott. Erre az évre 3 milliő forint társadalmi munkát tervezett a Kisvárdai Városi Tanács. Amíg ennyi városszerető ember van, nem kell félni as ■V----.­Gazdasági jegyzet: Radványi Barna: A középső királyfi TANÁROK ÉS DIÁKOK (ELEK EMIL FELVÉTELE)

Next

/
Oldalképek
Tartalom