Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
Í972. feEraá? I. RW-fT WAgYARORSZAS § oMa! Kis számok szépsége Noteszlapok a sonkádi Uj Élet Tsz zárszámadásáról A barátság sejtjei A kezdeményező 1971. áprilisában a Lenin Kohászati Művek volt. A gyáróriás egész kollektívája csatlakozott a Magyar—Szovjet Baráti Társasághoz, egy nagy létszámú tagcsoportot alakítottak. Ugyanekkor felhívással fordultak az ország intézményeihez, vállalataihoz, gyáraihoz, hogy hasonló formában kövessék ezt a kezdeményezést. Az új forma a gyakorlatban hamar elterjedt. Szabolcs-Szatmár megyében több, mint tíz tagcsoport alakult, köztük elsőként a dohány- fermentáló vállalat tagcsoportja. A magyar—szovjet kapcsolatok ápolásának a dohányfermentáló vállalatnál hagyományai vannak. A régebbi dolgozók a gyakorlatból, a fiatalabbak hallomásból tudják, hogy milyen nagy segítséget jelentettek a szovjet tapasztalatok 1949-et követő három évben, amikor megkezdték a dohányfer- mei ‘.tálás technológiájának bevezetését. Az akk» kialakult személyes apcsolatokat megerősítették a későbbi barátságok, melyeket a Szovjetunióban tanuló, nyíregyházi dohányipari szakemberek kötöttek. A mintegy 23 évet magába foglaló múlt hagyományaiból egy ugrás vezet a jelenbe. Az átlagosan 900—1000 embert érintő tagcsoport munkatervét a napokban állította össze és dolgozta ki a héttagú vezetőség Jelentős feladat a beváltóüzemekben az MSZBT-sejtek létrehozása. A sejtek vezetőinek közvetítésével akarják az ott dolgozókat a tagcsoport munkájába bevonni. A nagypaládi ..Bolsevik” Kolhozzal kapcsolatuk kiszélesítése, kulturális események, film, színház, kiállítások megtekintése, kollektív kirándulások szervezése is szerepel a munlcaterv pontjai között. Az MSZBT szervezeti formájának megváltoztatása, mely a nagy létszámú tagcsoportok megalakulását jelentette, új lendületet adott a két nép közötti baráti kapcsolatok ápolásának és kiszélesítésének. E rövid idő tapasztalatairól még nem lehet beszélni. Egy azonban bizonyos: lehetőséget biztosít a tagcsoportoknak az egyéni kezdeményezésre és nagyobb tömegeket tud bevonni az MSZBT munkájába. Balogh Júlia Már ahogyan a sonkádi mozi elé ér a vendég, meglátja, hogy itt „jó” zárszámadás készül. Ugyanis a mátészalkai vásározó árusok — kendőkkel, sezlonokkal, bazáráruval, pipákkal, gyermekjátékkal — felvonultak korán reggel sátraikkal. A tarka ponyvák között már szól a trombita, csatolják a kicsik a gyermekórákat a karjukra és egy legény szép kendőt válogat egy leánnyal... A vásárjárók információja ezúttal is jónak bizonyult. „Ráadásnak” — tehát jobbára nyereségként — 180 000 forint készpénz áll a tasa- kokban. ,Igy, jó hangulatban kezdődik a közgyűlés. Aranykorona, aranykorona! A számok kis mértéke elejétől végig meghökkentő. Ennek a parányi falunak mindössze nyolcszáz lakosa van. A termelőszövetkezetnek csupán 176 tagja — de ebből 63 nyugdíjas. Az idősekkel együtt 128 család közös gazdasága ez, mely összesen 1718 holdon gazdálkodik. A gépek: kilenc traktor, egy kombájn, egy cséplőgép. A KISZ-tagok száma tizenkettő. (És csupa fiú, de éppen ezen kívánnak most segíteni.) A nőbizottság vezetőjét szemtől szembe „szó érte”, mert alig lehetett elküldeni továbbképzésre. Családban érezhette magát a vendég ezen a közgyűlésen, mindenki szemtől szembe beszélt, személy szerint címezve mondanivalóját. Ebben a hangulatban különösen nagy hangsúlyt kapott Radács Sándor elnök beszámolójában egy panasz. Elmondotta, hogy az elmúlt évi gazdálkodás után sikerült háromszázezer forintos nyereséggel zárni az évet. De ha igazságos volna a föld értékelése, akkor lehetett volna ez nyolcszázezer forint is. Mindjárt az okot is megmondta. Kende báró, a volt földbirtokos a század elején nagy hitelt akart felvenni a földjeire. Minél nagyobb volt az aranykorona-értek, annál többet .adtak. Kijárta hát — és ebben segítségére volt az ország egyik első itt alakult falusi hitelszövetkezete is — hogy körülbelül három aranykoronával megemeljék a föld értékét. Ezt támasztotta alá az egyik tag, Lőrincz Endre felszólalása is. ö nemrég jött át Milotáról. Ott leadta öt hold földjét, itt kapott érte négyet Az aranykoronaérték majd azonos. De egy hold milotai föld termett annyit, mint két és fél hold sonkádi. Szilágyi Bertalan, a megyei tanács járási hivatala elnökhelyettese megmondta, hogy az igazságtevésre az aranykorona-ügyben folyik egy kísérlet, várható, hogy egykét év múlva kiigazítják. Közgazdász parasztok Figyelemre méltó tünet volt, hogy ezenkívül egy tag sem szólt hozzá a vitában a legfontosabb kérdésekhez. Pedig 98 tag volt jelen (!). Máté Ferenc főagronómus gazdaságossági számításairól aztán kiderült, hogy szinte mindenki ismeri. Megbeszélték előre. Helyeslik. Nagy termelőszövetkezetben azt mondják erre, jó volt az előkészítés. Itt természetes, hogy mindenki tud mindent. A számításokból egy példa: a dohánytermesztés költségei így oszlanak meg: gépi munkára 330, fogatosokra 345 forint, élő munka 11 000, vízügy, területi szövetség költsége ráeső része 25. ráesik táppénzből, segélyből 100. Jövedelemadó 25, biztosítás 800, általános költség 250, évi kamatteher 100, földjáradék 33, községfejlesztés 13. ösz- szes költség: 13 021. Összes bevétel: 22 300. Különbözet 9279. Egy mázsa dohány termelési költsége 1857 forint, nyolcmázsás tényleges átlagot számítva. Hét főnövény számait sorolták fel a közgyűlésen. Alig tudtuk jegyezni. De előttünk ült két asszony: azt mondja az egyik a másiknak, kezén az ujjakat kinyitogat- va: — Érted? Egy holdon hatszáz forintot keresünk a búzán, a dohányon meg kilencezret. Annyi, mintha tizenöt holdon termeltünk volna búzát. (Oláh Józsjefné 1200 négyszögöl dohányon 15 000 forintot keresett, Cseh Sándor 1400 négyszögöl rizsen 17 000-et.) Csoda-e hát,- ha egyhangú, kézfelnyújtással megszavazták, hogy jövőre is, azután is növelik a dohány és a zöldség vetésterületét? Sztáraszta Ferenc főkönyvelő röviden, érthetően ismertette a számokat. Kiadás hatmillió, bevétel négy, üzemvitel két és fél, tagjövedelem másfél. Egy dolgozó tag átlagjövedelme 15 000 forint. Egy napi munka ára 68 forint. Szociális alapra költött pénz százezer. Szatmári nyelven... Máté János párttitkár óvatosságra intett. Jó, hogy a zöldbabhoz kezdenek. egy holdon lehet abból húszezret is csinálni. De kettőt is, ha nem szedik, amikor kell. Sokan idézték a főagronómus híres mondásait: a tévéhez sem értettünk, mégis megtanultuk. Vagy: mindig szívesen kiadok egy forintot, ha tízet ad érte a föld. Juhász Sándor, az ellenőrző bizottság elnöke sem a szokványos szavakat mondta. A vetés jó. ellenőrizték, de a bálintszegi dűlőben a tábla közepe rögös, nem kelt ki. (Akkor még nem volt megbízva Rúdnak Sándor traktoros, hogy ellenőrizze a talajmunkát. Most addig nem lehet vetni, amíg 6 nem engedi.) Az ellenőrző bizottság szóvá teszi még, hogy vigyázzanak a juh legeltetésével, nehogy a vetés bánja. Kis számok még: a munka háromnegyed részét gépesítették. Ezért szükségesek a munkaigényes növénykultúrák. Végül a legkisebb szám: két könnyebb baleset volt. És a legemberibbet az elnök mondta befejezésül: — Elnézést kérek a tagtársaktól, ha elnöki minőségemben nem voltam mindig türelmes, megértő. Nem vagyok jó színész. Az egyik tagnak temetése van, a másiknak lakodalma, egy és ugyanazon a napon. De sohasem döntök egyedül, mindig megkérdezem a kollektívát. Gesztelyi Nagy Zoltán A NYIRBÉLTEKI TANSZERÜZEMBEN SÁNDOR MAGDOLNA A KORONGCSISZOLÓ GÉPEN A RE- DŐNYZÁRAS TOLLTARTÓKON DOLGOZIK. (ELEK EMIL FELVÉTELE) A vízcsap Megyeik a börtönbe. Tudom, hogy sajnálnak, de elébb hallgassák meg kálváriámat. Tulajdonképpen az a bűnöm, hogy minden felhívást elolvasok és betartok. A vízcsap az oka mindennek. Először csak csepegett, de már ez is nyugtalanított, mert sokszor olvastam falragaszokon, újsághirdetésekben, hogy zárd el a vízcsapot. A második meglepetés az volt, hogy a fal átnedvesedett. A vakolat zöldessé, meg barnává színeződött és olyan lett, mint egy hegy- és vízrajzi térkép. És pontosan akkor, amikor a képernyőn feszülten figyeltük a Tenger titkai című filmsorozat esedé kés fejezetét Szolnok tájékán megeredt a víz. Ippeg olyan voT. mintha a konyhában maga Mózes fakasztott volm hűs sugarakat a sziklábóL Félrelökve Cousteau kapitány által okozott tengeri izgalmakat, magam telefonáltam sürgős segítségért, Az ember a fontos dolgokat sohasem bízza a feleségére. Jóságos hangú, udvarias kisasszony hallgatott meg és kötötte a lelkünkre, a világ minden kincséért se menjünk el hazulról, mert rögtön küldi a szerelőt. Vártunk is türelemmel, de nem tettük ölbe a kezünket, mert egyre gyakrabban kellett működésbe lépnünk két legmodernebb szerszámunkkal: a vödörrel, meg a kezünkkel. A vizmeregetés sem ment 'gykönnyen. Kisebbik fiam az úszó szőnyegre ugrott és ezt kiabálta: — Én vagyok Cousteau kapitány! A nagyobbik is ujjongott, békaembert akart játszani és így bíztatott: — Papa, fogjunk fókát! Kern akarom hosszú lésig ereszteni a történetet, még mondtak egy-két ilyen mulatságos tőmondatot és nekiszaladtak a tenyeremnek. Ezután békésen nyugovóra térhettünk. Ébredés után megszakadt a telefon-összeköttetés a külvilággal és nem mentünk dolgozni, mert már térdig ért a víz. Élelmiszer-tartalékaink is fogytán voltak. Az éléskamrában ösz- szeka partunk egy marék száraztésztát és lebbencslevest főztünk bő lére eresztve, mert vizünk volt elég. A feleségem azt mondta, egye meg a fene a rekamiét, hogy úszik és szigetnek használjuk, mint a hajótöröttek, de sietnünk kell, mert ha az áradat elnyeli a gázfőzőt, nemcsak vízbe fúlunk, hanem éhen is halhatunk. Délig sem érkezett meg a várva várt segítség. Idegeim nem tudták elviselni, amikor már a gázfőzőt is elnyelte a tenger. Egy lasszóként elhajított kötéllel magamhoz húztam az éjjeliszekrényt, amelynek fiókjában a tőrömet rejtegettem. övig gázolva a vízben félrelöktem a kisasz- szonyt, berontottam a szerelőhöz és vérben forgó szemmel kiáltottam rá: — Maga azonnal velem jön a Szolimán utca 117-be és megjavítja a vízcsapot! Azóta rendben van a lakás, de erős felindulásból, felfegyverkezve elkövetett emberrablás miatt megyek börtönbe. Mert nálunk azt diktálja a kötelesség, hogy nem szabad folynia a vízcsapnak. És ez helyes, mert a pazarlás bűn. Ezzel szemben a szerelőt arra kényszeríteni, hogy bütykölje helyre a vízcsapot, ugyancsak bűn, mert az önfegyelem szintén kötelező. Szüle István A TISZASZALKAI MEZŐGÉP ÜZEMÉBEN JELENTŐS ALKATRÉSZGYÁRTÁS IS FOLYIK. KÉPEN: SZABÓ ISTVÁN, SZUPER ZETORHOZ SZÜKSÉGES RUGÓTÁNYÉR FURATAIT KÉSZÍTI. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTEL,E) Gazdasási jegyzet A SZÖVETKEZETI GAZ« BASÄGOK ez időszakban adnak számot múlt évi gazdálkodási eredményeikről, s vonják meg a hibák, fogyatékosságok mértékét. De amíg a végleges számok, az összesített megyei adatok összeállnak a legutóbbi gazdasági évről, néhány jellegzetes dolgot — a tapasztalaitok alapján — nem érdektelen megjegyezni. Közismert, hogy a mező- gazdasági termelés idényjellegű. Ezért áll még mindig erősen az az ellentmondásos helyzet, hogy míg tavasszal és ősszel a munkacsúcsok idején több ezer munkáskéz hiányzik a mezőgazdaságban, addig novembertől márciusig ugyancsak sokan téli tétlenségre kényszerülnek. Különösen a növénytermesztésben dolgozok érzik az állandó foglalkoztatottság hiányát. Csak némileg enyhíts, de nem oldja meg a helyzetet a háztáji gazdaságban történő téli foglalatosság. Tény az is, hogy közös gazdaságaink jelentős része mindinkább nem képes csak mezőgazdasági termelésbal megélni. Sajnos, még mindig nem egy termelési ágazat költségei magasabbak a bevételnél. önkéntelenül adódik a követelmény: a tsz- ek jövedelmüket az egyéb tevékenységből eredő bevételekből tudják kiegészíteni. A KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉG útja ma már nem járatlan. Sok életre való tsz évek óta példát mutat a gazdálkodási kör ésszerű bővítéseiben, a helyi adottságok, lehetőségek jó hasznosításában. Közvetlen értékesítőhelyeket, melléküzemágakat hoztak létre. Terjedőben van a „bedolgozói” rendszer alkalmazása is amelyek mezőgazdasági és ipari üzemek kooperációiban valósulnak meg. Az egyéni kezdeményezés sok példájával találkozhatunk megyénkben. A vállaji Rákóczi Tsz élehmszerstand- jának rangja van Mátészalka városban, de aöLdségboitot pékárutermelő üzemet tart fenn Vállajon is. A mátészalkai Egyesült Erő Tsz-nek tucatnyi boltja, elárusítóhelye van a városban. De lehetne még sorolni más példáidat. A gazdaságirányítás mai rendszere széles körű lehetőséget, nagyfokú szabadságot biztosít minden tsz-nek. hogy bővítse tevékenységi körét. NyEvánvaló azonban, hogy nem lehet akármihez hozzáfogni. Alapos körültekintés, részletes gazdasági elemzés szükséges ehhez. Azok maradtak el ebben, akik önma- guktól nem képesek elvégezni a nélkülözhetetlen előkalkulációt. Az ilyen gazdaságoknak a száma sem kevés a magyében. A mostani zárszámadások a melléktevékenységek kihasználtságáról, csak részleges számot adnak. A lehetőségek sokkal nagyobbak, mint amennyit felkutattak és kihasználtak. Alig történt még valami azért, hogy a tsz-ek is bekapcsolódjanak a lakossági szolgáltatásba. Holott egyetlen közös gazdaság sincs, amelynek ne volna valamilyen ipari részlege (kovács, lakatos, gépszerelő, épitőbrigád, stb.). De nem kevésbé szívesen venné a lakosság a közvetlen áruértékesítést boltok, standok és egyéb lehetőségek útján. FONTOS SZEREP VÁR ebben a munkában a termelőszövetkezeti területi szövetségekre. Nagy segítséget nyújthatnak az újszerű és szokatlan tevékenységhez. Tanácsot adhatnak a kiegészítő üzemág megválasztására. megszervezésére, a termékek értékesítésére. Hozzájárulhatnak az érdekelt partnerek — vevők és eladók, munkaadók és bedolgozók, a tsz-ek és az üzemek — együttműködésének megteremtéséhez. Segíthetnek hasznos inf<v-m*eiók adásával. közreműködhetnék as előkalkulációk megbízható kimunkálásában. Nem lehet nélkülözni ezt a hasznos szerepeit. A . B»Lehetőségek parlagon
