Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
1972. február 27. KELET-MAGYARORSZAG VASÁRNAPI MELLÉKLET f. o!<fa! Megtanítani a fiatalokat tanulni VAJON A PEDAGÓGUSOK, az iskolák, az oktatást szabályozó felsőbb állami szervek „vétke”, hogy évről évre nagyobb tudáshalmaz árasztja el az iskolákat? Egyre nehezebb gyermeknek lenni... Minden társadalom elsőrendű érdeke, hogy a tudomány korszerű ismereteivel lássa el a felnövekvő nemzedéket. Ha ezt nem teszi. ha nagyon elmarad ettől, a társadalom fejlődése, egyben az egyes emberek boldogulása is megérzi. Tudományosan bizonyított, hogy tízévenként csaknem megháromszorozódik az emberiség tudáskincse, melyekből a legfontosabbakat az éppen adott iskolatípusokban szükséges megtanítani a fiatalokkal. A gyermekek túlterhelését a gyors fejlődés okozza az általános iskolától az egyetemekig, s ezt kénytelenek vagyunk tudomásul venni. Ezért is mindig visszatérő és a közvéleményben is élénk visszhangot kiváltó probléma az iskolareform. A párt X. kongresszusának határozata szellemében — országos igényként — kezdődött meg az átfogó, tudományos jellegű vizsgálódás, amelynek az a -célja, hogy választ adjon: mit érdemes és szükséges megtartani és min kell feltétlenül változtatni a jelenlegi adottságaink szerint. Az oktatásügy felülvizsgálatának néhány jellemző tapasztalatával foglalkozott — országos körképet adó — előadásában dr. Kordinesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. akit a nyíregyházi pedagógiai hete^ rendező bizottsága hívott meg. Az oktatási reform egyik tekintélyes országos szakértője — eki a 11 évvel ezelőtti reform munkájából is jelentősen kivette a részét — azokra a kételyekre, kifogásokra adott választ, amelyekkel ma úton-útfélen találkozunk. NINCS SZŐ A MAGYAR OKTATÁSÜGY válságáról. A korábbi iskolareform nem volt életképtelen nem volt rossz, csupán az élet, a fejlődés haladta túl. Ezért szükséges átfogó — sokoldalú — elemzéssel meghatározni' áz újabb feladatokat. Az egyik legérzékenyebb pont az általános iskolák helyzete, ta- * Ián ^tt van a legtöbb tennivaló. Sajnos még nem sikerült a szó teljes érte'-nében általánossá tenni az általános iskolát. Nem minden gyermek számára nyújt azonos lehetőségeket az alapműveltség megszerzéséhez, a továbbtanuláshoz. A megyei helyzetkép ismerős; sok a kisiskola, kevés a szemléltetőeszköz — különösen az alsó tagozatban. Sok a bejáró, a tanyai kollégiumi elhelyezést igénylő iskolás. A tantermek állapotáról is soBálint György: Az utolsó percek Az idősebbek számára élő emlék. a fiatalabbaknak megismerésre érdemes Bálint György. Ma. S ki volt tegnap? A két háború közötti publicisztika kiemelkedő művelője, nagy tudású, mindenre érzékenyen reagáló újságíró, író, kritikus. Polgári lapok munkatársaként — kommunista. Amit akkor kevesen tudtak róla, de szókimondásáért, emberi toll- forgatói bátorságáért sokan tisztelték, becsülték. Tíz évvel ezelőtt két vaskos kötetbe összefoglalt munkái — A toronyőr visszapillant — bizonyították, hogy nem akármilyen alkotó távozott az élők sorából 1943-ban, munkaszolgálatosként. a fasiszta terror áldozataként, hanem mondandó és forma olyan kiváló művelője. akitől nemzedékek sora tanulhat A mostani kötet más. a korábbival azonban egyenrangú alkotói arcot mutat meg: a jegyzet- és glosszaíró Bálint Györgyét. kát hallhatunk, a szakos pedagógushiány is gond. Nagy a különbség egyes iskolák között a tárgyi és a személyi feltételekben. Az előbbrejutás nem érhető el máról holnapra és több tényezője van. Az oktatásban, mint dr. Kordinesz Mihály hangsúlyozta: komp- • lex társadalmi, egészségügyi és pedagógiai hátterük ismeretében tudunk csak életképes változtatásokat elérni. Példaként említette az I. osztályos gyermekek közismerten magas bukási arányát: az elsős gyermekek . II, 4 százaléka bukik meg, s ez három éve ismétlődik. Megdöbbentően magas ez a szám és nem hagyja nyugr ton az érdeklődőt. Arról van szó, hogy ezek a gyermekek eleve 9 év alatt végzik el az általános iskolát, a kudarcélmény mély sebeket okoz gyermeknek, Szülőnek, kihat a további tanulásra, pályaválasztásra, az egyéni boldogulásra is. Miért bukik meg több mint minden tizedik gyermek az I. osztályban? Tagadhatatlan, hogy a magas bukási arányhoz sok közük van a nehéz körülmények között tanuló cigánytanulóknak, s a gyógypedagógiai oktatásra jogosult, de ilyen helyek hiáayá- ban a normáliskolai oktatásban részesülő gyermekeknek. Közrejátszik a tanyai iskolák egy részének osztatlan állapota is, ahol hetenként egy-egy tanulóra alig jut több hét, hét és fél óránál. Még sorolhatnánk a település és az iskola helyzetéből adódó okokat. De nem csak az objektív tényezők alakítják így az elsősök bukási számát, hanem a pedagógiai követelmények is. Érezhetően nagy a különbség egy óvodába járt és ezt mellőző kis elsős tudása, ..előképzettsége” között. Mégis, egyes tantestületekben az óvodai képzésben részesült, ?z átlagtól magasabb ismeretekkel, elemi készségekkel rendelkező gyermekek szintjéhez igazítják á' követelményeket. A művelődésügyi miniszter levélben fordult az iskolákhoz, melyben több fontos mozzanatra híyta fel a figyelmet, annak érdekében, hogy a kis elsősök sikeresebben vegyék az első akadályokat az iskolában. AZ Altalanos iskola bebizonyította, hogy meg tud felelni a követelményeknek, nagyobb változtatásra • nem találnak okot és alapot az ezzel foglalkozó szakemberek. Sokan töprengenek viszont azon. hogy a bizonyos irányú konkrét tehetség kibontakoztatását elősegíti-e kellően. hogy minden gyermek 8 évig azonos tananyaggá1 foglalkozik. Egyes pedagógiai szakemberek megkérdőjelezik. hogy ez helyes. Vannak ugyan tagozatos osztáVan-e létjogosultsága az 1936—37—38-ban megjelent rövid, az aktualitásokra reagáló írások kötetbe gyűjtésének, vagy csupán a kegyelet eredménye? Bálint nagyságát az bizonyítja a legjobban, hogy néhány sorban, napi eseményeket kommentálva is tudott sokat, s fönn- maradót mondani. Csupán belekóstolva a több, mint 220 cikkecske kínálta témákba: a kubikosok számára föltalált gumikerekű talicska; a Harmadik Birodalom rendeleté a - kereskedők udvariasságáról; a Beszkárt Szálloda építkezése a Svábhegyen: az 5:3-as győzelemmel végződött magyar—osztrák labdarúgó-mérkőzés... Múló dolgok, múlandó érdekességek? Ha valaki nem látja meg azokban a lényegeset, a mélyebben fekvőt, Mert a kubikosok gumikerekű talicskájáról meditálva leírja, '.hogy ez ,,az első, ami évtizedek óta történt sorsuk jalyok, de a gyermekek alig egyharmada kap ilyen képzést és nem is biztos, hogy mindig a valóságos hajlam és a képesség szerint kerülnek ezekbe az osztályokba. Külön probléma, hogy a tagozatos osztályokban a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya alacsony, legfeljebb 30—32 százaléka, de nem ritka a 10—12 százalék sem. Semmiképpen nem hívei a korai speciális — az általánostól elkülönülő — képzésnek az oktatási szervek vezetői, hisz csak széles alapokon nyugvó képzéssel bontakozhatnak ki a sajátos képességek. Nem egységes — nem csak a társadalom, hartem a pedagógusok véleménye sem — a tehetség megítélésében. Még erősen tartja magát az a nézet, hogy a tehetséges fiatalt az osztályzatai utáni végeredmény alapján kell minősíteni. így születnek meg — egyes szélsőséges esetekben — az „első osztályú” ifjú állampolgár minősítések, akinek a gimríá- ziumbari kell folytatni a tanulást, a kevésbé jók menjenek a szakközépiskolába, a többiek jók lesznek a szakmunkásképzőbe. Az iskolák sokszor nem értékelik — és erre a jelenlegi minősítési rendszer sem ad túl nagy lehetőséget — a speciális képességet, tehetséget. Számos tanulságot hozott már eddig is az oktatásügy felülvizsgálata, melyről nagy vonalaiban dr. Kordinesz Mihály szólt. Igen fontos feladatként említette egyebek közölt a középiskolákat, ahol az utóbbi években kevés történt annak érdekében, hogy a tovább tanuló fiatalokat jobban felkészítsék a munkába állásra. Valójában az érettségizett fiatalok 45 százaléka nem is jelentkezik az egyetemekre, főiskolákra. Velük — az ő további sorsukkal — alig, vagy igen keveset törődnek az iskolák. Egyes helyeken próbálkoznak fakultatív tárgyakkal, közgazdasági ismeretek, gépírás, gyorsírás, műszaki rajz, stb., hogy legalább néhány irányban felkeltsék az érdeklődésüket. I vArhatöan a legközelebbi ISKOLAREFORM már tantervileg^és más módon is gondol a tovább nem tanulókra, akik hajlamaik és a lehetőségek szerint, a továbbtanulás helyett a munkát választják. Az eddigi tapasztalatok azonban főkén', azt erősítették meg a szak emberekben: a nevelési tan terveket, módszereket olyan formában szükséges tökéletesíteni, hogy növekedjék az iskolában a tanulók aktivitása, amit a köznapi nyelven úgy is szoktunk mon lani: jobban meg kell taní- tni a gyermekeket tanulni. Talán ez az egyik legnehe zebb dolog. Páti Gé’ vitása érdekében.” A hitlerista rendeletről, ami szerint a kereskedőknek mosolyogniuk kell, habozás nélkül közli, hogy e „német stílű” parancs fabatkát sem ér, mert a mosolyhoz valami más kell; „okot kell adni az embereknek, hogy mosolyogjanak, okot kell adni a vi- lágnak, hogy derűs, bizakodó legyen.” De erre akkor — 1937-ben! — ő már kevés okot látott... A hírlapok — elsősorban a Magyarország — hasábjairól nagy gonddal összegyűjtött írásokat a gyűjtő és szerkesztő Gondos Ernő' napló- szerűen, időrendben csoportosítva foglalta keretbe, ami dicsérendő megoldásnak bizonyult. A kötethez — amelyben illusztrációként korabeli fényképeket találni — Mihályfi Ernő írt előszót, a megjelentetés a Szépirodalmi Könyvkiadó érdeme. s. (M) ,,Katonáit még élő húsával megetették" Az 1514-es felkelés a korabeli dokumentumok tükrében A magyar történelemkutatás fontos forrásmunkával gazdagodik a közeljövőben: az Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia történettudományi intézete közös kiadványként készíti elő az 1514-es parasztfelkelés okmánytárának anyagát. A munkát javarészt Fe- . Kete Nagy Antal, a nemrég elhunyt levéltáros állította össze. Az első magyar ’ parasztháborúra vonatkozó levéltári feldolgozásban mintegy 300 okirat szerepel. A latin nyelvű dokumentumok közül számosat már az eddigi irodaiam is ismert, jó néhány azonban csak most kerül első alkalommal a nagyközönség elé. A kutatások a hazai levéltárakon kívül kiterjedtek Csehszlovákia, Románia, Nyugat-Németország, Jugoszlávia, Spanyolország, a Vatikán, Velence és Becs levéltáraira is. A Dózsa György korából származó hivatalos iratok között akadnak adománylevelek, pápai bullák, birtokbeiktató levelek, megyei vizsgálati levelek, valamint úgynevezett „bevallási levelek is”, amelyekkel Magyarországon a közjegyző funkcióját is betöltő egyházi testületek látták el a kérelmezőt. A legkorábbi híradás a XVI. századból Yéderfáy Barnabás Lénárt erdélyi al- vajda Szeben város uraihoz intézett levele, amely már 1507-ben . „közveszélyesnek” titulál egy bizonyos Dózsa György nevű székelyt. Az 1514-es felkelés előzményeivel, megindulásával kapcsolatosan egyik legfontosabb dokumentum X. Leó pápa több. mint ezersoros bullája, amelyet 1513. szeptember 13- án keltezett és amelyben Bakócz Tamás esztergomi érseket bízza meg a keresztes háború megszervezésével. Ebben X. Leó azt is előírja, milyen egyházi jövedelmeket lehet a hadviselés céljaira fordítani. A Dózsa féle híres ceglédi proklamációt a XVIII. századi szerzők közül is többen kiadták, de a most megjelenő okmánytárban szerepel először teljes szöveggel. Itt a keresztes had főkapitányát Székely Györgyként emlegetik, „csak mint a király és nem mint az urak alattvalóját”. Dózsa a ránk maradt feljegyzés tanúsága szerint felhívással fordult a mezővárosok, falvak szegényeihez, zászlói alá szólítva őket. Egy másik oklevélben Ulászló király azt parancsolja a keresztes hadba jelentkező parasz- toknak, hogy térjenek vissza földesurukhoz. Ulászló említést tett arról is, hogy értesülései szerint egyesek csak azért nem merik otthagyni a sereget, mert tartanak földesuruk esetleges bosszújától. 1514. május 24-én kelt levelében Bakócz Tamás bíboros érsek arról értesíti az egyházi vezetőket, hogy hadjáratát alkalmasabb időpontra kívánja halasztani. Indoiklásul azt hozza fel, hogy a jobbágyok az adók megtagadására vetemedtek és nem egy helyen a nemesek ellen fordultak. Ulászló király 1514. július 24-én segélykérő sorokat intézett a városok vezetőihez. Ugyancsak a királytól maradt ránk az a levél, melyet azt osztrák császárnak cí-’ meztek, és amelyben az aláíró beszámol Dózsa, azaz Székely György elfogásáról és kivégzéséről: „Székely Györgyöt tüzes vassal megkoronázták és az általa hajdúknak nevezett katonáit még élő húsával megetették, utána holttestét négyfelé vágva szégyenfára szegezték”. A levél arról is tájékoztat, hogy ugyanakkor ezekben a napokban Nagyvárad környékén „Löricz pap tovább lazított”, a temesvári Csata után sem sikerült tehát teljesen elfojtani a felkelést. A parasztháború leverése Negyedik alkalommal kerül sor Nyíregyházán a „Művészeti hetek” rendezvénysorozatára. A március 1-től 29- ig tartó programok közül elsősorban azok emelkednek ki, amelyekből alkotókkal és művekkel művész—közönség találkozókat rendeznek. Március 1-én a Jósa András Múzeum Felszabadulás úti kiállítótermében Holló László Kossuth-díjas festőművész gyűjteményes kiállításával kezdődik a művészeti hetek programja, jfárlat- vezető: dr. Tóth Ervm művészettörténész. Megyei képzőművészek munkáiból nyílik kiállítás a Benczúr Gyula, teremben március 3-án. A kamarakiállításon öt. szabolcsi képzőművész — Berecz András, Huszár István, Kerülő Ferenc, Pál Gyula és Soltész Albert — alkotásai szerepelnek. A Móricz Zsig- mond Színház kisgalériájá- ban Csohány Kálmán (grafikus) Karsai Zsigmond (festőművész) és Erdélyi Tibor (népi iparművész) közös kiállítása március 8-án kezdődik. A TIT művészeti rendezvényeként kerül sor március 10-én az ÁFÉSZ Búza téri kultúrtermében Krutilla József és Margittal Jenő közös képzőművészeti kiállítására, amelyet művész—közönség találkozó követ. A tanárképző főiskolán 11-én nyílik a Magyar Nemzeti Galéria anyagából az „Akvarell _ és guache a magyar képzőművészetben” című tárlat — 43 képből. Március 13-án a közúti igazgatóság épületében Horváth János kiállításon találkozik a közönséggel, 23-án a III. kerületi (Honvéd utcai) ifjúsági klubutáni korszak kutatói számara különösen azok a dokumentumok beszédesek, amely ok a parasztok ál tal okozott károkat sorolják feL Ezek lajstromsz^rűen tartalmazzák az elégetett, elpusztított javak értékeli. Érdekességük. elsősorban abban rejlik, hogy a károsultak hovatartozása alapján szinte elkészíthető a felkelés tériképe. A Dózsa-okmánytár készülő kötete említést tesz a felkelés számos ismert és kevéssé Ismert vezetőjéről is. 1514. május végéről való az az okirat, amelyben a keresztesek vezérei X. Leó pápa, IL Ulászló király és Bakócz Tamás nevében közösein megismétlik a pápai bulla „indul- gemciáit", engedményeit. Az aláírók között ott szerepel egy bizonyos meggyaszói Mészáros Lőrinc is, aki valószínűleg azonos a legendákban, regényekben sűrűn emlegetett Lőrinc pappal. ban Csömör Balázs fotókiállítása kezdődik, amely egyben a művészeti hetek záró kiállítása. A változatos képzőművészeti programok mellett a komoly és a könnyűzena kedvelőire is gondoltak a műsor összeállításánál. Március 6-án a Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenyével kezdődik a zenei rendez, vények sorozata a megyei művelődési központban. Ugyanott tartja gordonkaestjét a japán Tsuyosihi Tsutsumi március 14-én. A könnyűzenét a Bergendi—Koncz show képviseli március 16-án. 21-én két főiskola — az egri és_ a nyíregyházi tanárképző — női kara ad hangversenyt. A zenei programokat nagyszabású énekkari verseny zárja 29-én. . öt megye — köztük Sza- bolcs-Szatmár — nyolc általános iskolai kórusának műsoráról készít felvételt a Magyar Rádió, amelyet a művészeti hetek után sugároznak. Ez a kórusverseny a művészeti hetek utolsó rendezvénye. A színház hat produkcióval veszi ki részét a programból, köztük négy olyan darabbal, amelyek egyébként nem szerepeltek volna a márciusi műsorban. Két új magyar film bemutatója képviseli a filmművészetet — A sípoló macskakő és a Még kér a nép. Az előbbi Gazdag Gyula, az utóbbi Jancsó Miklós műve. A filmekből több alkalommal rendeznek ifjúsági filman- kétokat. Egy-egy ankétra mindkét filmrendezőt meghívták. Kiállítások — Hangversenyek — kórustalálkozók Művészeti hetek Nyíregyházán KÉPZŐMŰVÉSZEIN^ VÁZLATKÖNYVÉBŐL. (KRUTILLA JÓZSEF RAJZA)
