Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám
ttm. február S. fcÉT,ET-MA''VÁwnRS*írí 5 oWa! Az elektronikus számítógép születése az elektroncsövek mérhetetlen nagy száma meghök- henti az embert. Tizennyolc- ezer rádiólámpa! Miért volt ilyen sokra szükség? Az ENIAC nagy teljesítményű számítógép volt a maga idejében, tízjegyű számokkal dolgozott és csak úgy „falta” azokat: másodpercenként ötezret adott ösz- sze, vagy 350-et szorzott meg egymással. Ehhez sok elektroncsövet és áramköri egységet kellett működtetni. Minden további feladatot újabb elektroncsövek százaival, ezreivel oldhatták csak meg. A részeredményeket az elektroncsövek bekapcsolásával tárolták; és megint elektroncsövek léptek működésbe, amikor a gép kezelői — a számítás menete szerint — a megfelelő dugaszokat a kapcsoló- táblán a helyükre illesztették. Minden számítási funkciót elektroncsövek végeztek. A technikai nehézségek — a kézi kezelés lassúsága mellett — ebből adódtak. Meg kellett tehát oldani két feladatot: X. a kézi kezelés gépesítését, 2. a gép energia- igényének csökkentését. Az első feladatot Neumann János azzal oldotta meg, hogy felvetette az önprogramozás gondolatát Két döntő gondolat Mit jelent az önprogramozás ? Az önprogramozás gondolata szinte magától megfogalmazódik; ha megfigyeljük, hogyan dolgozik az emberi agy. így született Neumann korszakalkotó gondolata is: az ember ne csak külső információkat, adatokat közöljön a géppel, hanem azokat az előre látható összefüggéseket is, amelyek a feladat megoldásához, szükségesek és amelyeket tapasztalatból tud! Ezeket is lehet „kódolni” — számsorokká alakítani — és a célnak megfelelően betáplálni a gép „fejébe”; az emberfejében sem csak a most érkezett, új információk vannak, hanem régiek is, amelyeket tapasztalatokká szűrt le, és amelyeket az emlékezetében raktároz el. Az ember tapasztalatból tudja, mit kell tennie bizonyos körülmények között, bizonyos feladatok előtt, stb., azt is tudja, milyen további kérdéseket kell tisztáznia, hogy ítéletet alkosson. Nos, a számi tógép-fel jesztésnek újabb lépcsőfoka az volt, hogy emlékezőegységet szerkesztettek. Annak az embernek a „tapasztalatát” aki korábban á gépet kezelte, most betáplálták a számítógépbe, amely így önmagát kezelte, önmagát programozta. Neumann János második gondolata az volt, hogy csökkentsék az elektroncsövek számát és a gép energiafogyasztását, az elektronikus számítógép egyes szerkezeti részegységeinek szakosításával. Azt javasolta, hogy válasszák külön a számoló- és a vezérlőrészeket, és a géphez olyan emlékezőegységeket csatoljanak, amelyek nem feltétlenül elektroncsövekből, hanem más, kisebb helyet elfoglaló és kevesebb energiát fogyasztó elemekből épülnek fel. (A gép számítóegységének egyébként olyan pillanatme- móriákra is szüksége van, amelyek a számítás lépéseihez szolgáltatnak addig készenlétben tartott adatokat. Ezek a memóriák folyamatosan kapják a betáplált adatokat, de aztán szakaszosan , .adagolják” a számítások előrehaladásával egyidejűén.) El is készült egy ilyen típusú gép, az EDVAC, amely gyorsabb volt az ENIAC-nál, és 2000 szorzást tudott elvégezni másodpercenként. Egy korszak megkezdődött Nemcsak az USA-ban, hanem például Angliában és a Szovjetunióban is készültek ekkor már elektronikus számítógépek azon az elven, amelyet fentebb ismertettünk. Néhány évvel későbben, mint az EDVAC, 1950- ben épült meg a Szovjetunióban a Kijev elnevezésű gép, 1953-ban építették meg Lebegyev akadémikus irányításával a BESZM, majd Bazlevszkij ■> mérnök tervei alapján a Sztrela számítógépeket, az Ural gépcsaládot továbbá a Pagoda és a Krisztáll különleges rendeltetésű gépeket alkották meg. Mindezeknek a gépeknek felépítése, áramköreinek elrendezése és működése új, nagy lehetőségeket tárt fel a gépen belül az információ feldolgozásában A „számítógépkorszak” megkezdődött. Szluka Emil Válasz cikkünkre „Van vagy nincs?” címmel cikk jelent meg a Kelet-Ma- gyarország Fórum rovatában, melyre válaszunk a következő : Az Anna cukrászdában tartott ellenőrzésünk alkalmával megállapítottuk, hogy az egység dolgozói helyesen jártak el amikor a kabátot a ruhatárban elhelyezték, Ugyanis minden egyes alkalommal a szalonban szórakozó vendégek figyelmét felhívják arra. hogy a bár megnyitása után a ruhatár használata kötelező, s ha a vendégek továbbra is az egységben kívánnak 'szórakozni. úgy kabátjaikat a ruhatárban helyezzék el. így történt a panaszos levél írója esetében is, azonban valószínűnek tartjuk, hogy a felszólításnak nem tettek eleget, s a későbbi problémák elkerülése érdekében vették őrizetbe a kabátokat. Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat Pályaválasztás A technika története úgy tartja számon, hogy számítógépek már a középkorban működtek, legalábbis a fogaskerék feltalálása óta. Majd pedig az önműködő sakkozógépet említik, mint a számítógép ősét. Ezek a gépek azonban legfeljebb ösz- szeadó masinák voltak, vagy — mint például az önműködő zenegépek — állandó programmal működtek. Igaz, volt „memóriájak” is, rendszerint egy ' fahenger, szögekkel kiverve, s ezek húrokat pengettek, vagy lengő fémnyelvet pendítettek meg, avagy sakkfigurákat mozgattak. Nem tudtak tehát „gondolkodni”, memóriájuk merev és kis kapacitású volt; nem versenyezhettek az emberi aggyal. J8 ezer elektroncső ' A mai elektronikus számítógép megalkotói között több magyar tudós szerepel, fizikusok és matematikusok. Ha egy olyan találmányról szólunk, amely kezdi meghatározni korunk tudományos-technikai fejlődését, hadd emlékezzünk meg róluk is, többek .között Neumann Jánosról. Neumann a számítógépek és automaták elméleti kérdéseivel foglalkozott élete utolsó 12 évében; őt tekinthetjük a mai rendszerű elektronikus számítógépek tudományos felfedezőjének. (Joggal nevezték el róla Budapesten a Számítógéptudományi Egyesületet.) Neumann János a pennsylvaniai egyetemen (Egyesült Államok) dolgozott, itt építették meg az ENIAC elnevezésű elektronikus számítógépet a- második világháború alatt. A gépet elektroncsövekkel szerelték fel, de még mindig kézi kapcsolással volt működtethető. Hatalmas alkotmánynak sikeredett, több mint 70 négyzet- méter helyet foglalt el. 18 ezer elektroncsővel kapcsolt és 150 kW villamos energiát fogyasztott óránként, any- nyit. amennyivel 20 háromszobás lakást lehetne fűteni. A villamos energia az elektroncsövek izzó katód- jait fűtötte — amelyeket egyszerűbben izzószálaknak nevezhetünk — hogy azokból a szabad elektronok egy része eltávozzon. Az elektronok kiszabadultak, de a fűtés megmaradt, s nem 20 háromszobás lakásban, hanem a számítógépen belül, és abban a helyiségben hevítette a levegőt, ahol a gépet elhelyezték Éppen ezért nagy gondot . okozott a gép és a helyiség fűtése. Megbízás a hadseregtől Időközben az egyetem megbízást kapott a hadseregtől olyan tanulmány elkészítésére, amely részletesen feltárja az elektronikus számítógépek alkalmazásában rejlő további lehetőségeket. A vizsgálatok eredményi Neumann János összegezte 1947—48-ban, titkos, a hadsereg belső használatára szóló jelentésében. Az ENIAC-számítógépnél — Nem akarom a kedves szülőket elijeszteni, de a rni iskolánk nehéz iskola. Sok a jelentkező, s vagy a követelmény. Ezért jobban teszik, ha csak a jelesek, jelentkeznek... Ezt mondta az elit iskola hírében álló gimnázium igazgatója. A szülök ekkor még mit sem sejtve hallgatták tovább a pályaválasztást megelőző tájékoztatót. — Félreértés ne essék — kezdte a másik középiskola képviselője — a mi iskolánk is szívesen látja a jelentkezőket. De azt máris előre bocsátom, hogy jobban teszik, ha az ötös átlagnál gyengébbeket másutt próbálják továbbtaníttatni... Ezután következett a szak- középiskola egyik tanára: — Nálunk minden van, remekül felszerelt labor, sokfajta szertár, szemléltetőeszköz. Mi százezreket költünk a modern oktatásra. Ezek után csak természetes, hogy nem vehetünk fel olyan gyerekeket, akiknek a tudásszintje nem éri el a maximumot. A megjelent szülök már nyugtalankodtak. Annak a 2^-3 gyerekének a kivételevei, aki minden lehet, mert kitűnő. De gondolkodásra, töprengésre nem volt sok idő, mert jött a következő iskola tanára: — igaz, rólunk azt hiszik, hogy mivel mi szakmunkásokat képzünk, hozzánk mindenki jöhet Nem így van. A mai követelmények, az emelt színtű oktatás — mit magyarázzam. önök nyilván sokat hallottak erről — nem teszik lehetővé, hogy közepes, vagy akár kettes tanulók motort szereljenek. Nem azért mondom, de ha így áll a helyzet, jobb, ha előre másutt tájékozódnak... Es a többi. Egy mellettem ülő néni azt mondja, nagy kár, hogy az ö gyereke csak közepes. így nem mehet középiskolába, de szakmunkásképzőbe sem. „Tessék mondani, mit csináljak a kislánnyal, pedig olyan jó, ügyes keze van..." Nincs idő az elmélkedésre, Korom, kőpor, nikotin, aceton MINDENFÉLE A megyeszékhely levegője ma és holnap — Azt mesélik, hogy Bécsbe például be sem engedik a Trabantot, meg a Wartburgot és egyáltalán a keverékkel üzemelő kétütemű motorokat. Nem akarják, hogy szennyezze ott a levegőt. Itt még — különösen ha hideg van — a város közepén is majd megfullad az ember a koromtól. Persze ezt nem csak a gépkocsik- csinálják. szennyezi a levegőt a Tompa Mihály utcai lakóTiázak fűtőközpontja, a posta, a söripar, a háziipar, az állategészségügyi állomás kazánjai, marékszámra nyelhetik a port a lakók az asztalos- ipari ktsz szomszédságában, vagy az állami építőipari vállalat Bethlen utcai asztalosüzemének környéke. Kg a szemét * ViUanyfa Bor bányán a régi korhadt yillanyfakat cseréli a TT- TÁSZ. Jó dolog ez. A lakók csak azt nem értik, hogy ez a művelet miért tart soká, és közben esténként miért szükséges az, hogy koromsötet- ség borítsa az utcákat. Ismeretes, hogy Borbányán a járda is ritkaság. Ehhez esténként a sötétség, különösen a Margaréta utca táján, no meg egy kis sár — a következtetés már nem nehéz. A villanypóznacserének — Ne csodálkozz rajta. Csak nézz rá az Irodaházra, vagy a régi postára. Úgy ömlik a füst a kéményen, hogy az ember azt hiszi, bezárták egy nagy cserépkályhába. A Tanácsköztársaság téri buszmegállóban hallottam két férfi beszélgetését, és, hogy stílusosak maradjunk — ha némi „füstszűrővel” is — de elfogadhatjuk. Füstös, kormos, szennyezett a város levegője. Hagymáidat és egyebek Sok szó esik erről manapság, de a növekvő iparosítás, az urbanizáció — a sok jó mellett — kedvezőtlen eredményekkel is jár; növeli, koncentrálja a szennyező hatásokat. Szennyeződik a levegő, a víz, a talaj, ilyen helyeken megbomlik a természet biológiai egyensúlya. Ez kedvezőtlen az ipari termelésre, az építményekre, de a legtöbbet az emberi szervezetnek árt. Még pontosabban fogalmazva: az ember érzi legjobban. Nyíregyháza szennyezettség tekintetében jobb helyzetben van, mint a nagyobb városok, sőt még néhány kisebb várostól is. Ehhez igen sok köze van a sóstói erdőnek, de még több a várostervezőknek, akik az ipartelepítést úgy irányítják, hogy a nálunk leggyakoribb északkeleti szél ne a város felé fújja a szennyező anyagokat. A még épülő déli ipartelep, vagy a gumigyár mellett felépülő Cordatic Radiál Abroncsgyár helyét is úgy választották meg, ne, vagy csak mérsékeltebben ontsák a füstöt, vagy bűzt a városra. Persze ezek csak a jövőre nézve megnyugtatóak, illetve azt jelzik, hogy a szennyeződés már lényegesen nem növekedhet. De mi lesz azzal, ami már most megvan? Mert elég csak végigmenni a konzervgyár előtt egy hagymaszezonban, vagy a húsipari vállalat előtt, ahol messziről meg lehet érezni az állati fehérje szagát, máris rájövünk: ez sem sokáig tartható állapot. De sorolhatjuk tovább a példákat: szilárd tüzelésű kazánok ontják a füstöt a Zrínyi Ilona utca 3-r-5 számú üzletházból, a Centrum Áruházból, erősen mert felállt egy fiatalember, láthatóan frissen szerzett diplomával, s azt mondta: ' — A mi iskolánk is szakmát ad. Fehérneműkészítő, fodrász, cipész, szabó, stb. szakmát. Jöhetnek hozzánk bátran, várjuk őket. De bármilyen fájó. mi sem vehetünk fel jelesnél rosszabba- kat... — Tessék mondani — kérdezte most már teljesen bizonytalanul egy szülő —, mi lesz akkor az én fiammal, aki pedig otthon magától megcsinált egy cipőt? Nem vehetik fel cipésztanulónak, mert történelemből, irodalomból és élővilágból kettes? Nagy csend. Mindenki arra gondol, milyen furcsa dolgokat is produkál manapság az élet. Ez jórészt csak felsorolás, de nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy valamennyi épületben több, esetleg több száz lakás fűtését oldják meg és több mázsa' szenet tüzelnek el, akár a Tompa Mihály utcai emeletes lakásokról, akár a Szabadság téri KE- MÉV vállalati irodaházak fűtéséről van szó. De említhetjük a nemrég épült és a lehető legszebben kivitelezett háziipari szövetkezetét is, ahol valamennyiük örömére világos, egészséges körülmények között dolgoznak a nők. Éppen ezért, mert nem napi egy-két kanna szén füstje kormozza a levegőt, érdemes lenne valamilyen formában csökkenteni a szennyezést. Feltétlenül ide kívánkozik a város szeméttelepének ügye is. Naponta látjuk, ahogy égetik a kihordott hulladékot, és ahogy száll a magasba a korom. Igaz, nem a város felé, de csak akkor nem, ha északi szél fúj. Nyilván megdrágítaná, ha messzebbre kellene elhordani a szemetet, azt azonban semmiképp nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy alig 300 méterre emberek laknak. Az itt felsorolt épületek és telepek nem a legsúlyosabb esetek, hiszen ennél sokkal több kormot, bűzt áraszt a TITÄSZ hoköz- pontja,' a kórház, • á Patyolat, « a Hajtómű- és Felvonógyár, a mezőgazdasági főiskola, az almatároló, a tejipari vállalat a SZAÉV, a MÁV: az általuk okozott szennyezés megközelíti a közepesen szennyezők kategóriáját. Van persze még ezeknél is súlyosabban szennyező üzem: a dohánygyári nikotin, kátrány, bitumen és kőzúzalék- por á közúti építő vállalatnál, aceton a gumigyárban, a szeszfőzés kellemetlen illatai az almatárolóban, por ,a SZAÉV-nél, füst és korom a fűtőháznál. És mit lehet tenni, hogy ez ne így legyén? Nyíregyházán, a városközpontban már nem adnak ki építési engedélyt szilárd tüzelésű kazán beállítására. Ez nagyon jó megoldás. Megfelelő védettségei! A fővárosban és néhány megyében már megalakultak a levegőtisztaság-védelmi bizottságok és valószínű, Szabolcs megyében is sor kerül erre. Az ő feladatuk lesz intézkedni a védőtávolságok meghatározására, utasítást adni kéménymagasításra, új, kevésbé szennyező technológiák bevezetésére, a meglévők korszerűsítésére, a legsúlyosabb esetekben kitelepítés megfontolására. Addig is van azonban lehetőség megfelelő védettséget biztosító füstszűrő berendezés kötelező alkalmazásának meghatározására. Időnként beszámolunk olvasóinknak azokról a vállalatokról, amelyek késve pakolják ki a vasúti kocsikat és ezért fekbért fizetnek és arról is, hogy néhány helyen komoly bírságot szabtak már ki a víz szennyezéséért és kötelezték ezeket a vállalatokat víztisztító berendezés építésére. Ennyit megér a város levegője is. még akkor is, ha anyagi áldozatba kerüL nyilván régi technológiája van. Ha ez olyan, hogy közben kötelező a sötétség, úgy ez rossz. Változtatni kellene rajta. Rajta! • Karikagyűrű A házassághoz általában három elengedhetetlen dolog kell: egy leány, egy fiú és egy anyakönywezetö. Ezekből a megyei ellátottság — ahogy mondani szokás — az igényeknek megfelelő mennyiségben és minőségben „biztosított.” Azonban van még valami, ami nélkül ugyan teljes lehet a nász, de mégis jó, ha van. És ez: a jegygyűrű. Jó, ha van, de nincs. A megyében ritkán kapni, egy hónapban egyszer érkezik, és pillanatok alatt elfogy. Fura, de mindig több pár gyűrű érkezik, mint ahányan házasodnak, mégsincs. Nem vagyunk aranyban gazdag ország. Érthető, ha nem korlátlan mennyiségben kínálják a boltok. (Bár másféle ékszer mindig kapható.) De talán éppen ezért érdemes lenne egy kissé körültekintőbben elosztani, hogy legalább azoknak jusson, akik házasodni készülnek. N« menjen el a kedvük az egész, tői, mondván: mi lesz ké- > sőbb, ha az elején ilyen bonyolult... • ötszázas Az asszonyt ismerem, trükkje se éppen új. Az a módszere, hogy ártatlan arccal felszáll a buszra. Kivesz retiküljéből egy ötszázast. — Fel tudja váltani, fiam? — kérdi a persely mellett ülő vezetőtől.. A válasz minden esetben a biztos nem. —Tessék megpróbálni, hátha valaki... teszi hozzá. Persze senki. A sofőr megsajnálja, az asszony ingyen utazik. Legutóbb azonban... Nos, a sofőr kimondta a biztos nemet, utána a jó tanácsot: hátha valaki... mire egy férfi udvariasan: — Örömmel, nálam van apró. És kiszámolt négy százast, kilenc darab fémtizest, és öt kétforintost. A hölgy elsápadt. Odalett az egybe ötszázas, oda a potya. Kíváncsian várom, vajon egybe- váltja-e újra...? • Rendezés Komoly hírverés előzte meg Diószeghy Balázs festőművész tárlatát, amelyet a közönség a színház büféjében tekinthet meg. Nos, a képekről bírálatot mondani hivatott kritikus dolga, ízlés kérdése az egész. Van azonban valami, ami roppant előnytelenül befolyásolja az egész tárlatot. Ez pedig a rendezés. Először is piszkosak a vászonparavánok, amelyekre a képeket aggatták. Másodszor igen szerencsétlen a szürke papírra rajzolt képek üveg alá helyezése, minden keret nélkül. A csoportosítás is vitatható, nem derül ki abból se a művész törekvése, se esztétikai hitvallása. A színházi tárlatok eddig általában jók, vonzóak voltak. Kár elrontani technikai apróságokkal egy nyilván szép célt szolgáló kezdeményezés értékét K. i. Balogh József Borget 1 livjna
