Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
fefeuar f. wmvrmA&rKtíaK&KB 1 oMaf Gazdasági jegyzetek i. A központi akarat Egy fontos megyei tanácskozáson hangzott el a minap: bár tavaly 7 százalékkal növelte termelését az élelmiszeripar — s a növekedés teljes egészében a termelékenységből származott — a nyersanyag hiánya miatt nem teljesíthette tervét a dohányipar, a tejipar, a cukoripar, s fontos cikkekből volt hiány a konzerviparban. Az elmúlt év mutatói figyelmeztetnek a megyében is. Országosan a cukorfogyasztás egyharmada, a vajfogyasztás negyede volt import, s 1971-ben már 13—14 százalékkal növekedtek a zöldség fogyasztói árak. Hogy miért alakult így a termelés, annak sok az ösz- szetevője, s az okokat nyilvánvalóan tovább elemzik az illetékesek. Egy azonban bizonyos: Szabolcs-Szatmárban is hasonlóan alakult a kép. Eladni, fogyasztani csak azt lehet, amit megtermelnek. Arat csökkenteni csak ott lehet, ahol többet és olcsóbban állítanak elő. Teljesen természetes tehát az a törekvés, amely a fenti helyzeten változtatni akar. Elsősorban úgy, hogy a megye gazdaságai — a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok — már ebben az évbeli is, de a következő esztendőkben még inkább termeljék meg azt. amire a megyének, a népgazdaságnak igénye van. Az ország több cukorrépát, tejet, burgonyát, zöldséget és dohányt vár megyénktől, s ez az elvárás teljesen jogos. Igaz, a szabályzók nem kedveztek eddig e munkaigényes termékek termelésének, de a nemrég megjelent új felvásárlási árak, s a készülő intézkedések már azt mutatják, hogy érdemes lesz ezekkel foglalkozni. De nem csupán érdemes, hanem kell is felülvizsgálni a megye gazdaságainak középtávú terveit, s módosítani azokon e termékek javára. A politikai és a gazdasági szerveknek egyaránt kötelességük ezek mellett a termékek mellett agitálni, napra készen figyelemmel kísérni a sorsukat. A szerződéseket kötő és feldolgozó vállalatok tennivalóinak középpontja ez a fontos termeléspolitikai kérdés, — hogy legyen elég cukor, burgonya, zöldség, tej, dohány, stb. Mert bár a gazdaságirányítás mai rendszerében jóval nagyobb e területen is a gazdasági vezetők önállósága, mint korábban a tervutasításos rendszer idején, a felelősségük semmit sem csökkent, sőt fokozódott. Különösen azért, hogy e téren is biztosítsuk a központi akarat érvényesülését, a népgazdasági érdeket. Amely ebben az esetben is teljesen összhangban van a helyi érdekekkel. ÉPÜL A FÉNYESLITKEI BARÁTSÁG II. FOGADÓÁLLOMÁS. KÉPÜNKÖN: A BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR DOLGOZÓI ACÉLCSÖVEKET HEGESZTENEK. Elszalasztott lehetőségek Szerény hírben számoltunk be arról, hogy egy hete megtartották az első, ízig-vé- rig megyei ipari egyesülés alakulását elősegítő megbeszélést Nyíregyházán. A társulás a közeljövőben jön létre két tanácsi cipőgyár és öt ipari szövetkezet egyesüléséből. Országosan is fontos előrelépés kezdetén vagyunk ezzel a megbeszéléssel, s Sza- bolcs-Szatmár az első, amely ilyen gyorsan, élénken és hatásosan reagált az ellátást, s főként a helyi termékekből történő piacbővítést célzó határozatokra. Ugyan korábban is létrejött egy társulás, amelynek a megyében két bútoripari vállalat is tagja lett, de ez minőségileg is jobb és több annál, hiszen megyei, s az értékesítés is elsősorban a helyi ellátás javítását célozza. Félmilliárd forint értékben gyártanak cipőt e most alakuló egyesülés résztvevői, s a közel két és fél millió pár lábbeliből eddig kevés maradt a megyében. De láttunk szabolcsi terméket bőven a fővárosban, az ország más részein ugyanakkor, amikor lépten-nyomon hiányoltuk a korszerű és divatos termékeket itthon. A megalakulás híre is bizonyítja, hogy lehet még helyben és sokat tenni a szabolcsi ellátásért. A megyei pártbizottság 1972-re szóló irányelveiben foglaltak nyomán mindinkább figyelembe veszi az ipar a megyét is, mint piacot, mint fontos piacot. A cipőipari egyesülés még csak egyszerű társulás, elsőrendű feladata a közös értékesítés lesz — ami persze ugyancsak jelentős előrelépés. Mert nem mindegy, letesülnek-e a megyében újabb és újabb cipőboltok, ahol kapni lehet a tanácsi és szövetkezeti ipar termékeit, 2. 1942 februárjában adta ki a párt nagyon kezdetleges technikával az illegális Szabad Nép első számát. JaváJ ban folyt a szovjetellenes háború, ami együtt 4 járt a kommunisták és a demokratikus erők üldözésével. Ebben az ország katasztrófáját jelentő időszakban szólalt meg a párt hangja a Szabad Népen át, hogy utat mutasson és leleplezze a fasiszta demagógiát, megbélyegezze a gyilkosokat és felrázza a nemzet becsületes, hazafias erőit, mozgósítva őket a német militarizmus és magyar csatlósaik elleni harcra. A pártnak ekkor már évek óta nem volt Magyarországon előállított újságja. Hiányzott a szerkesztő gárda, a nyomdai és terjesztő apparátus is. Horthy ék lapjai, a rádió és a filmek árasztották! az országot a háborút dicsőítő hazugságaikkal Kellett Ä vevőnek más kell... Gondok a Nyírbátori Faipari Szövetkezetnél ezzel megfelelő orientációt is adva a megye cipőiparának. Ez sem közömbös. De az sem, hogy ha minden jól megy — és miért ne lenne erre is lehetőség? — ez az egyesülés később társul anyagbeszerzésre (mert egy hagy partner már bármelyik nagy bőrgyárnak is komoly tárgyalófele). S evés közben jön meg az étvágy: a szabolcsi társulás közösen 'támogatná a szakembergárdát kinevelő nyírbátori szakközépiskolát. Egyesítik erejüket, anyagi lehetőségeiket műszaki fejlesztésre, létrehozhatnak közös modellezőüzemet — ezzel már verseny- képesek lehetnek bármilyen igényes piacon. És a többi, az itt fel nem sorolt lehetőségek... De a fentiek iis mutatják, hogy érdemes és igen időszerű az ilyen egyesülés. S nem csupán á cipőiparban. Hanem például a szabolcsi textil- és ruhaiparban, amelynek a termékeire éppen olyan égető szükség van, mint a? előbbire. S amelynek a tagjai éppen úgy jól járnak, mint a cipő- sok. Nem is' szólva a megye lakosságáról. A gondolat még 1967-ben született njeg. Hamarjában elkészült 10 darab a Bátori lakószobából, ezzel a megyei ipari termékbemutatón első dijat kapott a Nyírbátori Faipari Szövetkezet Ám a díjnyertes bútorból nem kapható egy darab sem. Nem kapható, mert nem is gyártottak többet azóta sem. A szövetkezet ma is a korábban kelendő gyártmányt, a Józsefvárosi hálószobát gyártja. Ebből viszont egyre csökkenő mennyiséget. 1970- ben még sikerült eladni 626 darabot, tavaly már csak 436 kelt el, az idén viszont . 3— 400-nál többet nemigen tudnak eladni. A nagykereskedelem a kézzel fényezett, a modern bútorok mellett már elavultnak tűnő Józsefvárosi garnitúrából nem rendel. Amit eladnak, azt javarészt a megye szövetkezeti kereskedelme veszi meg, egy-két darabjával. Falun is tért hódít a modem bútor, a poli- észterezett, magas fényű lakkozás — az ár sem sokkal magasabb —, ezért a Józsefvárosi bútor lassan kimegy a divatból. Csak toldozgatás ? — Ennek a szövetkezetnék másfél millió nem* jut? — teszi fel a kérdést Huszti Mihály főkönyvelő. Most már annyi sem kell. Ahhoz, hogy a szövetkezet áttérjen a korszerű bútorgyártásra, már csak két gépet kellene megvenniük. Alig 6—800 ezer forinton múlik az egész. Ennyi pénze viszont ma sincs a szövetkezetnek. Az idei nyereségük is „be van táblázva”. A korábbi építkezésekre, az új telep kialakítására kellett a pénz. — Itt csak toidozgatás volt, örültünk, hogy az új telepen megindulhatott a munka — mondja Román Zoltán elnök. Ott indultunk volna az új bútorgyártással is. Voltaképpen a szövetkezet nem panaszkodhat a támogatásra. A megyei KISZÖV és az ÓKISZ teljes mértékben .támogatta törekvéseiket. Az új műhelyek felépítésére, a gépek beszerzésére 3 millió forintot terveztek 1967-ben, s ebből másfél milliót a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjából biztosított az OKISZ. — De azt mondják a szövetkezetről, hogy a támogatást nem éppen arra fordították, amire kapták. — így van — erősíti- meg az elnök. — Drágább volt az építkezés. Miiből fizettük volna ki — magyarázza a főkönyvelő. — így aztán fuccs a gépeknek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hiányzó két gép közül az egyiket már többször beszerezte a szövetkezet. Aztán ugyanúgy el is adta. Ahelyett, hogy dolgoztak volna velük. — Megmondtam a közgyűlésen., hogy ennek már nincs, értelme. Korszerű bútort kell gyártanunk — beszél az elnök. A könnyebbik megoldás Ez a múlt év- közgyűlésen volt. Ekkorra már a tagság a saját bőrén kezdte tapasztalni, hogy kevesebb a jó munka, az asztalos szakmunkásoknak nemegyszer a betanított munkás színvonalát alig elérő műveleteket kell végezniük. Ezért is határozott úgy a közgyűlés, hogy feltétlenül át kell térni a korszerű bútorgyártásra. A szövetkezet jól fizetett. Az utóbbi 8 évben évente 25— 30 napnak megfelelő nyereséget oszthattak szét, az 1971-as nyereség is másfél millió forint felett volt, ami- bői 353 ezer osztható szét a 114 dolgozó között. Talán e:n„ nek tudható be, hogy a modern technika alkalmazására kevésbé törekedtek, hiszen, azzal a kezJdeti időben több a probléma, nehezebb a gyár-, tás, mint a megszokott, jól bevált módszerekkel. Közben pedig nem gondoltak a jövő- re(!) — Saját kezdeményezésnek is kellett volna lenni, hogy félretegyenek az évi nyereségből — vélekedik Kulcsár Mihály, a nagyközségi párttitkár. — Megértetni a dolgozókkal, hogy emberek, ez kell, nehogy néhány év múlva esetleg Szálkára kelljen átjárni dolgozni. A meggyőzés, a felvilágoJ sítás a szövetkezet vezetőinek a feladata. Hiába kérdeznek vissza: — A közgyűlésnek beszámolni, hogy mit tegyünk félre? Ez nem megy itt. Hiszen a húszéves múltra- visszatekintő szövetkezet alakulása óta együtt dolgosnak. Az évek során komoly faipari mag alakult ki, a> dolgozók bíznak vezetőikben. S éppen ennek a bizalomnak az érdekében kellett volna közösen összefogva jobban sürgetni a modern technológiára való átállást. — Jövőre már nem volna bajunk — mondja a főköny-i velő. Lehetne akár 5 millió . . . Az átállásra mz idei esztendő sürget. Nem csak azért mert a környező fa-. Kopka János A VÁSÁROSNAMÉNYI LÁDAGYÁR T YERESKO VA NEVÉT VISELŐ SZOCIALISTA BRIGÁDJÁNAK VEZETŐJE, JAKAB GYULÁNÉ. JÓ MUNKÁJA ELISMERÉSEKÉNT JELÖLTÉK KÜLDÖTTKÉNT A SZOCIALISTA BRIGÁD- VEZETŐK KÖZELGŐ TANÁCSKOZÁSÁRA. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) tehát egy orgánum, amely megmondja az igazságot és cselekvésre buzdítja a nemzet egészséges erőit a haza megmentésére. Nem lehet eléggé méltatni azt a felvilágosító és mozgósító munkát, amelyet a titokban szerkesztett, nyomtatott és terjesztett Szabad Nép töltött be a szakadék szélére sodort Magyarország életében. A SZabad Nép bár nagyon kezdetleges eszközökkel készült, s technikailag nem versenyezhetett a korszerűen előállított lapokkal, mégis üstökös fényével csillogott, amikor a haladó erők élére állva követelte, hogy vessenek véget a haszontalan vérfürdőnek. Fennen hirdette egy:k szamaDán; „Aoua kell hagyni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival! Ki kell lépni a háromhatalmi szövetségből. Ez a szövetség Magyarország életét, vérét és nemzeti becsületét veszi el”. A párt illegális lapja felszólított mindenkit, hogy világnézetre való tekintet nélkül egyesítsék erőiket a különbeké megkötésére a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtésére. Harcba szólított mindazok ellen, akik folytatni akarták a nemzetvesztő háborút. A nemzet gyilkosai megrettentek ettől a hangtól és nagy apparátussal vetették magúikat az illegális Szabad Nép nyomába. Az ötödik szám megjelenése után nyomára akadtak a szerkesztő, nyomdász- és terjesztő apparátusnak. A fasiszták karmai közé került Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője. Embertelenül meggyötörték, de nem tudták árulásra bírni. Kioltották életét. A többieket is börtönbe zárták, vagy internáló táborba küldték. Bár az osztályeilenseg egy időre megakadályozhatta a Szabad Nép rendszeres megjelenését, de az eszme, amely a párt lapjával behatolt a magyar társadalomba, nem maradt nyomtalanul. 1944. végén, az időközben újra megjelenő Szabad Nép meghirdeti a fegyveres harcot, s ezt írja vezércikkében: „A nemzeti ellenállás aktív, fegyveres, felszabadító harcát fokozni, ez ma a párt, a munkásosztály, s a magyar nép legfőbb feladata. Ezt követeli ma tőlünk a nemzet becsülete”. S a lelkesítő felhívás sem volt pusztába kiáltott szó. Elvezetett a Göm- bös-szotor felrobbantásához, a nyilasházak elleni »támadásokhoz, német gépkocsik elleni merényletekhez, s a városi színházbeli nyilasgyűlés szétzavarásá'hoz. A Szabad Nép hősi harcot vívott a fasizmus ellen a nemzet fennmaradásáért es boldogabb jövendőjéért. A harmincadik évfordulón kegyelettel adózunk az illegális Szabad Nép szerkesztői, nyomdászai es terjesztői előtt. ipari vállalatok, szövetkezetek már áttértek a magas fényű bútorok gyártására, s azt veszi a kereskedelem is, hanem azért is, mert a kapacitásuk erre az évre alig van lekötve. Az évi 12 milliós termelésnek a Józsefvárosi háló már a negyedét sem adja. Más faipari munkáknál nincs meg a termelési biztonság, a megrendelők diktálják a feltételeket. Pedig a modern bútorból akár ötmilliós termelésük is lehetne. A szövetkezet márciusra várja, hogy az OKISZ-tól újabb félmilliót kapjon a kölcsönös támogatási alapból Ennyiből már megvehetik a hiányzó két gépetrs remélhetőleg még az idén jó néhány Bátori lakószobát gyártanak. Ezzel a négy éve megkezdett út végére érnek, s a Nyírbátori Faipari Szövetkezet Újra versenytárs lehet a piacon, hiszen a szép bútornak mindig van keletje. Lányi BoMmd Egy lépés előre Az igazság hangja Harminc éve jelent meg az illegális Szabad Nép
