Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

í. rtärf KBTFr MA<3YABÖRS7*9 1972. február 25. Jarring Jeruzsálemben A Luna—20 a Föld felé tart KOMMENTÁR Gunnar Jarring nem lesz szívesen látott vendég Izra­elben. Jeruzsálemi diplomá­ciai körökben — mint a UPI jelentéséből kitűnik — erőteljesen hangsúlyozzák, hogy a svéd diplomata „saját kívánságára” jön Izraelbe, s hogy ez a kívánság „megle­petést és gyanakvást” keltett a fogadó ország illetékesei­nél. . Jarring, mint ismeretes, az elmúlt napokban Egyiptomot és Jordániát kereste fel. Mindkét arab ország készsé­gét nyilvánította a Biztonsági Tanács 1967 novemberi hatá­rozatának végrehajtására, vi­szont Golda Meir kormánya — miután az ENSZ-közrvetítő látogatásának híre felröp­pent: azzal megkezdte a ta­laj előkészítését, hogy kö­zölte: pillanatnyilag nem lát olyan „lényeges kérdést”, amit érdemes volna Jarring- gal megvitatnia. Dajan had­ügyminiszter kedden kije­lentette, hogy Izrael nem vál­lal előzetes kötelezettséget a megszállt területek kiüríté­sére. A nyilatkozatokból elég világosán látszik, hogy Iz­rael nem ' tart igényt Jarring szolgálataira. NDK-határozat a húsvéti és pünkösdi látogatásokról Az állandó nyugat-berlini lakosoknak az NDK-ba való húsvéti és pünkösdi utazását illetően számos igen lényeges részletkérdésre fényt derített a Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsának határozata. A rendeletből nyilvánvaló, hogy a mostani látogatási le­hetőség több szempontból is elvileg és gyakorlatilag kü­lönbözik a régebbi, úgyneve­zett Passierschein-akcióktól. (A legutóbbi ilyen akciót 1966 pünkösdjén tartották.) 1. Most nemcsak a közvet­len rokonok utazhatnak az NDK-ba, hanem akár vala­mennyi nyugat-berlini lakos. 2. Az utazás célja követ­kezésképpen nemcsak rokoni látogatás, hanem „emberies­ségi, családi, vallási, kultu­rális és turisztikai ok.” is le­het. 3. Akkoriban csak egyna­pos, most egy-, két-, sőt há­romnapos utazás is lehetsé­ges. 4. Most az állandó nyugat­berlini lakosok nemcsak a demokratikus Berlint, hanem az NDK egész területét fel­kereshetik. Sőt a rendelet egyenesen utal rá, hogy le­hetséges egyszerre több já­rás felkeresése is. Az NDK kormánya enyhí­tette a bejelentkezési forma­litásokat: a rendőrségi beje­lentkezés helyett elegendő a szállodai, illetve a lakónyil- vántartáai könyvbe való be­vezetés. Longo az „egyszínű66 kormányról Luigi Longo, az OKP fő­titkára nyilatkozatot adott az Uniténak. Ebben értékel­te az Andreotti-kormány megalakítását és megjelölte a várható választási kam­pány néhány fő' témáját. Bevezetőben rámutatott arra, hogy a keresztényde­mokrata párt a legutóbbi kormányválságban meg­adásra akarta kényszeríteni a szocialista pártot a gaz­dasági és szociális program és főként a válásellenes népszavazás tekintetében. A DC-nek ez a törekvése nem sikerült, és elsősorban az egységes népi megmozdulá­sok, az antifasiszta tömeg­harc következtében szenve­dett kudarcot. A baloldali pártok valamennyien tevé­kenyen részt vettek ezekben a megmozdulásokban. Longo a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a közép­bal bukása előre látható volt. Nem lehet ugyanis igazi re­formpolitikát folytatni úgy. hogy közben a kormányzatot a konzervatív erők irányít­ják és diszkriminációs poli­tikát alkalmaznak az olasz munkásmozgalom élcsapatá­val szemben. Az olasz és a nemzetközi nagytőke — folytatta — ál­landóan arra törekszik, hogy megossza az olasz munkás- mozgalom erőit, elszigetelje a kommunistákat a többi baloldali erőtől. Ennek ér­dekében demagóg hazugsá­goktól sem riad vissza, a de­mokratikus és nemzeti érté­kekre hivatkozik. Ezért minden alkalomipal hangsú­lyozni kell, hogy a kommu­nisták mindig is az élvonal­ban harcoltak, amikor Olasz­ország szabadságáról és nem­zeti függetlenségéről volt szó. A párt programja a demokrácia kiterjesztésére irányul, Olaszország igazi nemzeti függetlenségének, tömbökön kívüli önállósá­gának megteremtését céloz­za. Az OKP úgy jelentkezik ebben a választási küzdelem­ben, mint a baloldali egység ügyének, a demokratikus né­pi egység ügyének legfőbb harcosa — hangoztatta nyi­latkozata végén Luigi Longo. Különleges megoldást al­kalmaztak a szovjet szak­emberek a Luna—20 kulcs- fontosságú munkagépének, a kőzetmintát felvevő fúró­berendezésnek a megszer­kesztésénél. A moszkvai te­levízió szerdán este bemu­tatta a speciális fúrófejet, mely egyidejűleg ütő- és for­gómozgást végezve biztosí­totta, hogy a készülék átha­toljon az eddig ismert hold­anyagoknál lényegesen ke­ményebb kőzeten. Maga a fúrófej 30—40i cen­timéteres szuperkemény fém­ből készült cső, amely szin­te belevájja magát a talaj­ba, majd a belsejében össze­gyűjtött anyagot kiemeli és zsákmányával együtt újra visszahúzódik az űrállomás „falai közé.” A Pravda csütörtöki kom­mentárja megállapítja, hogy a holdkutatás gyakorlatá­ban először sikerült a konst­ruktőröknek olyan optimális megoldást kidolgozniuk, amelynél a holdfelszínen dol­gozó berendezést „nem ér­heti meglepetés.” Ez a ké­szülék ugyanis szükség sze­rint egyetlen markolással képes különféle szilárdsá­gú anyagok, például porha- nyós rétegek és bazalt típu­sú képződmények kiemelé­sére. Először sikerült megol­dani a készülék teljes hőszi­getelését. Ez ugyancsak alapvető fontosságú biztosí­ték a berendezés megbíz­hatósága szempontjából, mert a nagy hőmérséklet- ingadozás miatt a fúró köny- nyen „beragad.” A Pravda értékelése sze­rint a Luna—20 eredményes munkája ismét igazolta, mi­lyen hatalmas lehetőségeik vannak az automatáknak a Hold és más égitestek kuta­tásában. A Luna—20 visszatérő egy­sége értékes „csomagjával” folytatja útját a Föld felé. Érkezését a péntek esti órák­ra várják. Angela Daris szabadi Tizenihat hónapi fogság után szerdán kiszabadult ka­liforniai börtönéből Angela Davis. A nap folyamán Ri­chard Arnason bíró úgy dön­tött, hogy 102 500 dolláros óvadék ellenében a tárgya­lásiig szabadlábra helyezi a néger polgárjogi harcost. Davis védői azzal érveltek, hogy — miután Kalifornia államban nemrég eltörölték a halálbüntetést — többé nem érvényes az a rendelke­zés, amelynek értelmében „főbenjáró bún elkövetésé­vel vádolt” személyeket még óvadék ellenében sem lehet kiengedni a börtönből. A bí­ró elfogadta az érvelést, egyben elutasította a vád képviselőjének javaslatát, hogy várják meg, amíg a ha­lálbüntetés eltörléséről szó­ló törvény a jövő hónapban érvénybe lép. Az Angela Davis kiszaba­dítására alakult országos bi­zottság — amely az összeget letétbe helyezte — szóvivője útján bejelentette, hogy a kommunista filozófiatanámő csütörtökön sajtóértekezle­tet tart. Nixon a nagy falnál Nixon amerikai elnök és felesége, valamint az.,ameri­kai delegáció tagjai, Li Hszáen-nien kínai mimiszter- élnök-helyettes, Cisi Peng-fej külügyminiszter és a két mi. niszter felesége kíséretében csütörtökön délelőtt meglá­togatta a Pekingtől mintegy hatvan kilométernyire fekvő nagy falat, amelyet a kul- túrtörténészek a világ „hét csodája” között tartanak szá­mon. A nagy fal építése már kétezer évvel ezelőtt meg­kezdődött, s célja volt. hogy védelmet nyújtson a Góbi- sivatag . felől támadó nomád népekkel, elsősorban a rpon- golokkal szemben. A hírügy­nökségek jelentései szerint Nixon, aki eddig csaknem kilenc órán át tárgyalt Csou En-laj kínai miniszterelnök­kel, most először mondott néhány szót tanácskozás­sorozatáról az amerikai új­ságíróknak. Mint mondotta, a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásai „rendkívül érde­kesek...” A nagy fal egye­dülálló látványát méltatva pedig homályosan utalt „a népeket elválasztó falak le­döntésének szükségességére.” Az amerikai vendégek megnézték a Ming-dinasztia császárainak temetkezési he­lyét és a közelben lévő kis múzeumot. Teáztak vendég­látóikkal, majd a kocsisor visszatért Peikingbe. ★ Nixon amerikai elnök és Csou En-laj, á Kínai Nép­köztársaság miniszterelnö­ke csütörtökön délután (ma­gyar idő: reggel tízkor) az országos népi gyűlés épületé, nek egyik tárgyalótermében folytatta tanácskozását. Küzdelem — nemcsak a ratifikálásért Májusig az NSZK-ban , a legfontosabb politikai kérdés: ratifikálják-e a moszkvai és a varsói szerződéseket? A feltételeknek és biztosítékok­nak bonyolult rendszerében, amelyek együttesen alkotják napjaink Európa-politikáját, meghatározó szerep jut a bonni ratifikálásnak. Hiszen ettől függ a nyugat-berlini egyezmények érvénybelé­pése (amelyet viszont nyuga­ti részről a biztonsági konfe­rencia előfeltételének tarta­nak). De ugyanígy a ratifiká­láson múlik: folytatódhat-e az érdemi párbeszéd az NSZK és a szocialista országok kö­zött A szövetségi köztársaság­ban éppen ezért az utóbbi idők legélesebb politikai küzdelme van kibontako­zóban. A tét egyszerre kül- és belpolitikai. Folytathatja-e a Brandt-kormány politiká­ját, vagy pedig az ellenzék erősödik meg ebben a kon­frontációban? Érdekes megfigyelni, hogy 1969 őszétől miként változtak a politikai frontok az NSZK- ban. Brandt nyitása a szocialista országok fe­lé szinte a korábbi politika folyamatosságának jegyében kezdődött. Az ellen­zék — mintegy figyelve: mi­lyen eredményekre jut a kancellár, hogyan reagál lé­péseire a közvélemény —, meglehetősen türelmesen szemlélte a dolgok menetét. Ekkoriban többször mondta Barzel és Strauss is: lényegé­ben csak a nagykoalíció ide­jén megkezdődött lépések folytatódnak. Az első megál­lapodások után azonban egy­re merevebbé vált az ellen­zék, felhangzott az „árulást” kiáltok kóruáa. Most már látni, hogy a kormány és az 'ellenzék között ä végleges el­határolódást a CDU tavaly őszi kongresszusa jelentette. A mérsékeltebb keresztény- demokraták háttérbe szorul­tak és a kongresszus a hi­degháború régi hangnemére emlékeztető programot foga­dott el. Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak a hang­nem volt a régi, a CDU— CSU-ellenzék gyakorlatilag kénytelen volt beismerni: semmire sem ment a koráb­bi időszak merev politikájá­val. Alternatívát éppen ezért nem tudott állítani a brandti programmal szemben. Barzel, aki tavaly ősz óta a CDU és a CSU hivatalos kancellárjélöltje, hosszú időn át mérsékeltebb politikusnak látszott, a kongresszuson azonban teljes szövetségre lé­pett a bajor Straussal, az enyhülés legnagyobb ellenfelé­vel. Strauss igen hosszú ide­je amolyan kancellárcsiná- lónak számít — ez állhatott a Barzel—Strauss-paktum megkötése mögött. A ratifikációs vita eddig lezajlott eseményei bebizo­nyították: a tagadás plat­formjára sikerült felsora­koztatni Brandt összes ellen­felét. Pedig számtalan vizs­gálat és nyilatkozat megmu­tatta : a kereszténydemokra­ta ellenzéken belül az egyes politikusok korántsem egysé­gesen ítélik meg Brandt kül­politikáját. A választók köré­ben még összetettebb a kép. Az enyhülés hívei nemcsak a szociáldemokraták (és ter­mészetesen a kommunisták) között találhatók, hanem nagyszámú kereszténydemok­rata választópolgár is helyes­li a tárgyalások megkezdését. És ugyanígy a szociáldemok­raták között is — miként azt például két Springernek kémkedő nyugat-berlini SPD- politikus legutóbbi leleple­zése i® bizonyítja — megta­lálhatók a brandti külpoliti­ka ádáz ellenfelei. A helyzetet külön bonyolít­ja, hogy a politikai porondon kívül másutt is heves össze­csapásokat ígér az NSZK-ban a jövő. Hónapok óta fólvik a hajsza egy ultranézeteket valló anarchista csoport után. Az Andress Badder és Ulrike Meinhoff vezette anarchisták (a becslések szerint huszon- valahány, elsősorban értel­miségi tartozik közéjük) ko­rántsem képviselnek akkora erőt, mint amekkora appará­tussal a rendőrség ellenük a hajszát vezeti. Lövések dör­dülnek el, az üldözés több halálos áldozatot követelt már, az egész országot idő­ről időre óriási razziák fé­sülik át. Ez a rendőridegesség jó alkalmat jelentett a jobb­oldal számára, hogy valósá­gos hisztériahuUámot indít­son el. Az enyhülés ellenzőinek: érdekeit szolgálta az a leg­utóbbi bonni határozat, amely megtiltja olyan embe­rek alkalmazását a közszol­gálatban, akik „alkotmányel­lenes nézeteket vallanak”. Ez a megfogalmazás a nyugat- németországi virágnyelv sze­rint a kommunistákat jelen­ti. A ratifikálás híveinek megosztása különösen akkor jelent veszélyt, amikor az el­lenfelek szilárd és egységes ffontban sorakoznak fel. A szerződéseket valószínű­leg — ha csak nem követke­zik be földcsuszamlás — jó­váhagyja a Bundestag. De a szélsőségek erősödése, az el­lenzők, a jobboldal mind szervezettebb fellépése sú­lyosan veszélyezteti azokat a próbálkozásokat, amelyeket Brandt kormánya hivatali idejének első felében tett és amelyeket rokonsaenwel fi­gyelnek Európa szocialista országaiban is. Képek a Román Szocialista Köztársaság életéből DACIA GÉPKOCSIK A PITEST1 AUTÓGYÁR SZERELŐSZALAGJÁN. M BUKAREST KÖZELÉBEN LÉVŐ MEZŐGAZDASÁGI TSZ HAJTATŐHÁZAI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom