Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

Í972 féSruiír 53. kFT FT MÁGYARnn<57*W í. oTdaJ korszerű Katyusák A béke és a biztonság őrhelyén Irta: Tóth Lajos vezérőrnagy A MODERN KATYUSÁK EGYIK VÁLTOZATA. AZOKNAK A FELEDHE­TETLEN hősi napoknak az emlékére, amikor a szovjet hatalom védelméért folyta­tott első ütközetekben meg­született a Vörös Hadsereg, ünnepeljük minden évben, február 23-án a szovjet fegyveres erők napját. A győztes szovjet hatalom 1918 februárjában rendkívül súlyos helyzetbe került. A német militarizmus, a világ imperialistáinak érdekeit kö­vetver meg akarta semmisí­teni az oroszországi szoci­alista forradalmat. A Nép­biztosok Tanácsa február 20- án felhívást bocsátott ki: ,.Minden munkás és paraszt, akit nem köt le a termelő- munka, a forradalom minden öntudatos és bátor harcosa haladéktalanul álljon be a Vörös Hadsereg soraiba!” A kialakult súlyos helyzetben írta meg Lenin, február 21-én a történelmi jelentőségű ren­deletet, a „Veszélyben a szo­cialista haza!” című kiált­ványt. amely kimondta, hogy szent kötelesség a szovjet­köztársaság önfeláldozó megvédése. A kommunista párt és a szovjet kormány felhívására Petrográd gyárainak kato­nai szolgálatra alkalmas munkásai beléptek a Vörös Hadseregbe és hősies harc­ban visszaverték az ellenség támadását. A VÖRÖS HADSEREG LÉTREJÖTTE, megteremté­se döntő jelentőségű esemény volt. A külső imperialista és a belső ellenforradalmi erők támadásának szétverése ér­dekében elsőrendű feladat lett a proletárállam megbíz­ható védelmének megszerve­zése. Lenin mér 1915-ben megállapította, hogy a pro­letariátus győzelme néhány vagy egy országban kiváltja a burzsoázia fegyveres be­avatkozását. A proletariátus, ha megtámadják, kénytelen katonai erővel jogos és igaz­ságos háborúban szembe­szállni velük. Ennek megfe­lelően a Vörös Hadsereg, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülötte, kezdet­től a szovjet hatalom táma­sza, á dolgozók érdekeinek, a szocializmus vívmányainak védelmezője lett. A világ el­ső szocialista hadserege a nép hatalmának, a proleta­riátus diktatúrájának fegyveres védelmezőjévé vált, teljesítve nemzeti küldetését. De ez a hadsereg, immár több mint fél évszá­zados fennállása óta töretle­nül teljesíti történelmi felada­tát; a haladás, a béke nem­zetközi ügyének legfőbb tá­masza és segítője, tehát in­ternacionalista hadsereg. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom, a szocializ­mus győzelme a Szovjetunió­ban, új irányt szabott az emberiség történelmének. Megszűnt az imperialista hatalmak korlátlan uralma és kizsákmányoló tevé­kenysége. A Szovjetunió puszta léte szerte a világon megsokszorozta a dolgozók ellenállását, fokozta a sza­badságért folytatott küz­delmek erejét, bátorította a haladás híveinek hitét. A SZOCIALISTA FORRA­DALOM GYŐZELME óta eltelt időszak igazolta a le­nini előrelátást. A szocialis­ta társadalom építését a nemzetközi reakció, az ag­resszív imperializmus meg­újuló gazdasági, politikai tá­madásai, állandó katonai fe­nyegetései kötepette kellett folytatni. Ezért a szovjet ál­lam az építés, a kultúra és ä népjólét állandó fejlesztése mellett, soha egy percre nem feledkezhetett meg a megbíz­ható védelemről. Szükség is volt erre, ami­kor a német fasizmus és a japán militarizmus, a kom­munizmus elleni hatalmi blokk létrejött. A Szovjet­unió hiába hívta fel a fi­gyelmet a világot fenyegető veszélyre. Az imperialista ál­lamok vezetői a hitleri fasiz­must megpróbálták a szovjet hatalom ellen fordítani, hogy ezáltal elérjék régi céljukat, a Szovjetunió megsemmisíté­sét. Erről önző érdekből még akkor sem mondtak le, ami­kor ezáltal a világ civilizá­cióját, az egész emberiséget veszélyeztették. A szovjet hadsereg a Hon­védő Háború során szétzúzta a fasiszta koalíció fő erőit és mérhetetlen áldozatokat hozva, emberfeletti nehéz­ségek közepette híven telje­sítette történelmi küldetését, ismét igazolva a szocialista társadalmi és gazdasági rend erejét. A hitleri fasizmus fe­letti világtörténelmi jelentő­ségű győzelem lehetőséget adott egy sor európai ország népének, hogy á társadalmi fejlődés szocialista útjára lépjen, és a szocializmus nagy világtörténelmi vívmá­nyaként kialakuljon a szo­cialista világrendszer. A MAGYAR NÉP SZA­BADSAGÁNAK és felemel­kedésének feltételeit is a szovjet hadsereg győzelme, a Szovjetunió támogatása te­remtette meg. A Szovjetunió érdeme, hogy a második vi­lágháború után, megszaba­dítva a világ népeit az ame­rikai atomzsarolás veszélyé­től, mindeddig lehetővé vált a béke megőrzése. A béke és a szocializmus védelme érde­kében, az internacionaliz­mus szép példáját mutatva kezdeméhyezté a Varsói Szerződés létrehozását az Amerikai Egyesült Államok erőpolitikájának szolgálatá­ban létrehozott NATO fe­nyegetéseivel szemben. Napjainkban a Varsói Szerződés védelmi jellegű kgtonai szövetségének fő ere­je a szovjet hadsereg, amely — a tudományos-tech­nikai forradalom eredmé­nyeit felhasználva — a világ legerősebb, legkorszerűbben felszerelt és legtöbb harci ta­pasztalattal rendelkező had­serege. Uj haderőnemként jöttek létre a hadászati ra­kétacsapatok, amelyek olyan színvonalon állnak, hogy csapást mérhetnek bármely agresszorra, a világ bármi­lyen távoli térségében. A szárazföldi csapatok fegy­verzetének és szervezetének minőségi változását mutat­ják a különböző rendelteté­sű rakéták, a legkorszerűbb harckocsik, páncélozott jár­művek és a tüzérség meg n ö­vekedett tűzereje. A korsze­rű légvédelem alapját a lég­védelmi rakétacsapatok és a sugárhajtású elfogó va­dászgépek alkotják. A légi­erő a hangsebesség többszö­rösét elérő bombázó-, vadász, bombázó gépekkel rendelke­zik. A tengereken atomhaj­tású, rakétahordozó tenger­alattjárók és felszíni hajók jelzik a szovjet haditenge­részeti flotta minőségi és mennyiségi fölényét. A nagy hatású fegyverrendszereket elektronikus berendezések segítségével irányítják. Ma még inkább az emberiség lé­tének, az emberi társadalom fennmaradásának biztosíté­kát jelenti ez a fegyveres erő. A MAGYAR NÉP SZA­MÁRA is biztonságot jelent, hogy hazánk fegyveres ereje szerves része a szocialista tá­bor fegyveres erejének. Kö­telességünk és feladatunk to­vább erősíteni a Varsói Szerződés védelmi erejét szövetségi együttműködését és ennek megfelelően hazánk honvédelmét is. Egész népünk és fegyveres erői őszinte tisztelettel és szeretettel köszönti a szov­jet fegyveres erőket 54. szü­letésnapján. Félelmetes vijjogásától pá­nikba esett az ellenség. A lö­vedékek lángcsóvákat húzva suhantak a levegőben, s a gyors egymás után követke­ző hatalmas robbanások nyo­mán hatalmas rögök, kité­pett fák, fatörzsek emelked­tek a magasba. A felszálló füstgomolyag helyén nem maradt más. csak a kiégett föld. A szovjet területre betört fasiszta csapatok, a hitszegd támadás után alig három hét­re már megismerkedtek a Katyusának becézett szovjet sorozatvető fegyverrel. A szovjet hadsereg a meglepe­tésszerű csapást az orsai pá­lyaudvar ellen hajtotta vég­re, BM—13 típusú vetőkkel. A tehergépkocsira épített sí­nekről, egy kilövéssel 16 da­rab, szilárd hajtóanyagú, 132 milliméteres rakétát indítot­tak. A hatás leírhatatlan volt: a fasiszták utánpótlási vona­lán fekvő fontos vasúti cso­mópont, amelyen éppen sok fegyverrel, lőszerrel megra­kott szerelvény tartózkodott, percek alatt megsemmisült. Az első, kezdetleges, de igen hatásosnak bizonyult tí­pust újabbak követték. A különböző Katyusák legfel­jebb 8—10 másodperc alatt zúdították 12—48 lövedékből álló, félelmes terhüket az ellenségre. A jól bevált fegyver a má­sodik világháború után to­vább fejlődött, s rendkívül fontos szerepet tölt be a tü­zérség fegyverzetében. A konstrukció rendkívül egy - szerű: mindössze vízszintes és függőleges síkban moz­gatható vetősinekre, illetve csövekre van szükség, ame­lyeket a hordozó járműre sze­relnek. A lövedékek — ön­magukat nem irányító raké­ták ■m erre szolgálnak a veté­sinek — indításuk elektromos gyújtással történik. A termé­szetes szóródás révén a löve­dékek más-más ponton becsa­pódva, nagy területen fejtik ki romboló-, gyújtó- és re- peszhatásukat. A szocialista hadseregekben Száfnós típust rendszeresítettek, amelyek 6—40 rakétát indítanak egy­idejűleg, átmérőjük 100 és 300 milliméter között válta­kozik. Nemrég jelént meg a szov­jet tüzérségnél az Ural—375 típusú, gépkocsira szerelt so­rozatvető, amely 40 csőből indítja rakétáit, űrmérete, il­letve átmérője viszont csak 110—140 milliméter. A méret­csökkenés ellenére hatóere­je nagyobb, mint a korábbi típusoké. Ma már alkalmaz­zák a Katyusát a légideszant csapatoknál is. E célra köny- nyű, kétkerekes alvázra sze­relt, 16 csöves fegyvert szer­kesztettek, amelyet terepjá­ró gépkocsival vontatnak. Mind a sorozatvetőt, mind a gépkocsit ejtőernyőn vetik harcba. A mai korszerű vadászgé­pek elérik a hangsebesség háromszorosát. Ez a repülési sebesség azonban hátrányok­kal is jár. Elsősorban azzal, hogy megnő a repülőgép le- és felszálló sebessége is. Kor­szerű vadászgépeknél ez az érték legalább 400—500 kilo­méter óránként. Ehhez 2—3 kilométer hosszúságú beton­pályára van szükség, amely­nek építése, karbantartása igen költséges, háborúban pe­dig nehezen építhető, köny- nyen felderíthető és elpusz­títható. A repülési sebesség növe­kedésének másik hátránya, hogy a szuperszonikus repü­lőgép — elsősorban a szár­nyak kialakítása miatt — ke­vésbé alkalmas kis sebesség A Katyusa mai típusai már igen fontos szerepet töltenek be a Varsói Szerződés hadse­regeinek fegyverzetében. A gyorsan tűzkésszé tehető, mozgékony, nagy tűzerejű harceszköz hatékony fegyve­re a korszerű, nagy tűzcsa- pásokra képes tüzérségnek. melletti manőverezésre, már­pedig a korszerű harcban er­re nagy szükség van. A konstruktőrök ezért igye­keznek olyan repülőgépet megalkotni, amely kisebb se­besség mellett képes le- és felszállni és kisebb területen manőverezni. Kísérleteik so­rán felhasználták a nyílazott és a deltaszárnyú gépek jó tulajdonságait. Végül is kézenfekvő, ám technikailag igen nehéz meg­oldást választottak a konst­ruktőrök: a kétféle szárny előnyeit egyetlen típusban igyekeztek egyesíteni. így született meg a változtatható szárnyú — más néven lengő szárnyú — repülőgép. Mi az új konstrukció elő­nye? A szárny változtatható ál­lása a katonai gépek több­féle üzemmódban történő fel- használását biztosítja. Ala­csonyan, kis sebességgel vég­zendő manővereknél a pilóta egyenesre, tehát a gép ten­gelyére merőleges helyzetbe állítja a szárnyakat, éppúgy, mint fel- és leszállás közben, így több felhajtó erő kelet­kezik, a gép kis sebességnél is stabil, jól kormányozható. A kis sebesség mellett lénye­gesen csökken a gép le- és felszálló távolsága. Szuper­szonikus repülésnél viszont a szárnyak — mintegy delta alakot képezve — a törzshöz simulnak, így a gép megfelel a korszerű harc nagy sebessé­get, gyorsaságot kívánó kö­vetelményeinek. A változtatható nyilazású szárny — bár csak néhány éve ismeretes — máris iga­zolta a várakozást. Valószí­nű, hogy a jövőben még in­kább teret hódít majd, nem­csak a katonai, hanem a pol­gári repülésben is. Csapajev ajándéka (A barátság nem most, már akkor megszületett, / amikor a fogoly magyar vöröskatona lett. / Vérszerződés volt, az új kor szerződése. / Az elnyo­mott orosz—magyar proletár örök szövetsége.) E sorokat Csengerben, a Petőfi tér 7. szám alatti lakásban olvasta fel a minap Szatmári József, a szovjet Vörös Hadsereg egykori komisszárja. Ae idős ember agy 48 soros, rímbe szedett visszaemlékezést írt a szovjet hadsereg alakulásá­nak évfordulójára. Az 54 év előtti napok nagy eseményeit idézgeti a nyugdí­jas veterán. Huszárokkal mentem a frontra, a 16-os közös ezreddel — kezdi a visszaemlékezését Szatmári József. Ogyessza környékén estünk fogságba, ahonnan Cáricinbe vittek. Fogolytá­borunkba az egyik nap egy fekete, alacsony civil és. egy szőke, magas, katonaruhás ember jött közénk. A civil jól beszélt magyarul, Egrinek hívták. Azt mondja nekünk: lovasokat toborozunk a Vö­rös Hadseregbe, aki akar be­állhat. Aki itt segít, az ott­hon is segít az urak ellen harcolni. Akkor az első nap harmincán jelentkeztünk. Másnapra 118-an lettünk. Ez elég volt ahhoz, hogy egy lovasszázadot alakítsanak. Felsorakoztattak bennün­ket és azt mondták: most pedig válasszunk magunknak parancsnokot. Ez nagyon meglepett minket. Csali néz­tünk egymásra. Senki nem szólt semmit. Én megfigyel­tem, milyen hozzáértéssel csinálta a toborzást az a szőke katona, aki az első nap Egrivel jött közénk. Szót kértem. (Közben megtudtam a katona nevét.) Legyein Kolesznyik a parancsnokunk, kiáltottam jó hangosan. Ezt megszavaztuk. Ezután azt mondták, válasszunk politikai helyettest, komisszárt. Rám nézett Kolesznyik (a veze­téknevemet nem tudta, csak azt, hogy magyar vagyok és Jóskának hívnak). Legyen a komisszár a magyar Jóska, mondta ő. Ilyen egyszerűen lettem a közös hadsereg hu­szár szakaszvezetöjéből vörös századkomisszár. No, de aztán nem ment minden ilyen simán. Kolesz- nyikot két hétre iskolára vit­ték. Közben nekem a század felével Cáricin fölött a Vörös Hadsereg egységeinek átkelé­sét kellett biztosítanom a Volgán. Egyik nap, egy erős kozák csapat oldalba táma­dott bennünket a Volga hor­hosaiból, szakadékos partjai közül. Nagyon szorult hely zetben voltunk, vagy 10 em­berem már elesett, egyre sza­porodtak a sebesültek is. Úgy látszott, mgsemmisítenek bennünket. Egyszer csak ar­ra figyeltünk, hogy egy vág­tázó lovascsapat közeledik. Torkuk szakadtából kiabál­ták, ne lőj j etek, mi vagyunk Kolesznyikék. Jött a száza­dom másik fele és gyorsan közrekaptuk a kozákokat, el­intéztük őket. Ahogy összesereglettünk a csata után, a2 egyik szaka­dék aljában nyöszörgést hal­lok. Odamegyek és lenézek, látom, hogy egy kövér, aranyrojtos kozák tiszt nyög a rádőlt ló alatt. Az embere­im agyon akarták lőni. Ugyanis a fehérek foglyot nem ejtettek, minder’ vörös- katonát agyonlőttek. Az enyéim azt mondták, ne ke­gyelmezzünk neki, most visz- szaadjuk a kölcsönkenyeret. Sok agitálásba került, míg ráálltak katonáim, hogy vi­gyük a foglyot a dandárpa- rancsnokságra. Ott nagy di­cséretet kaptam, mert sok mindent kiszedtek a kövér fehér tisztből. Csapajev szobájába kellett mennem kihallgatásra, ahol a dicséretet kaptam. Azt mondja Csapajev az ott álló tiszteknek. „Szeretnék hu­szárszobrot csináltatni erről a fiúról, de se bajusza, se szakálla, hogy nézne ki. Igaz, van egy, ami a bajusznál fon­tosabb, ennek a magyarnak huszárszíve van.” A kedélyes, dicsérő szavak után azt mondja nekem, kér­jek tőle valami ajándékot. A szóba sarkában, egy géppus­ka hevert. Nekem ez kellene — mutattam a fegyverre. Egy kicsit gondolkozott. Na, ne­ked adom, de aztán jól hasz­náld! Mint szíjgyártó, olyan nyerget szerkesztettem, amin jól állt a géppuska, jól volt rejtve is és nagyon jól lehe­tett vele tüzelni. Ettől kezdve úgy beszéltek a fehérek ró­lunk, kerüljétek a magyar lo­vasokat, mert olyan fegyve­rük van, ami ellen nem lehet harcolni. — Budapesten, 1967. no­vemberében, amikor Tyitov elvtárs a szovjet nagykövet­ségen átadta a Vörös Had­sereg kitüntetését, a Vörös Zászló érdemrendet, egy tá­bornok azt kérdezte tőlem, hogy vagyok megelégedve a kitüntetésemmel. Nagyon — mondtam. Talán ilyen magas kitüntetést nem is érdemel­tem, csupán azt szeretném tudni, a fehér tiszt elfogá­sáért, vagy Csapajev ajándék géppuskájának kezeléséért kaptam ezt a kitüntetést? Mind a kettőért — mondta a tábornok. Csikós Balázs A lengő szárnyú repülőgép

Next

/
Oldalképek
Tartalom