Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

1972. február 2<). KW.OT-MAGYAlTORSZÄä S. oldal Gazdasági jegyzetek: A pult előtt, a pult mögött Ha a pult vagy az íróasztal mögül unott arccal, vonakod­va, elutasítva fordul felénk az eladó, vagy az ügyintéző, ha nem kapjuk, amit kér­tünk, ha előbb, vagy utóbb kiderül, hogy hibás, amit kaptunk, tüstént felgyülemlik bennünk a bosszúság a má­sik fél iránt, aki a pult, vagy az íróasztal mögött van. Sőt általánosítva: a pultok, az íróasztalok, a munkapadok, a vállalatok vagy intézmények heve mögött rejlő szolgáltató iránt. Ha viszont rossz napunk van. türelmetlenebbül vála-. szóljunk a vásárlónak, az ügyfélnek. figyelmetleneb- bül. gépiesen végezzük a munkánkat, összecsapjuk a munkadarabot, és emiatt szemrehányást tesz a pult, vagy az íróasztal előtt álló ügyfél, nem veszi át a mun­kadarabot munkatársunk, főnökünk, minőségi ellenő­rünk. vagy a kereskedelmi vállalat, aki most a vevőt képviseli, ugyancsak méreg­gel fordulunk szembe ve­lük. s mindazzal, aki igénye­sebb munkánk, szolgáltatá­saink iránt. •De aki a nap egyik szaká­ban munkadarabokat készít, ügyeket intéz, elad. egyszó­val szolgáltat — ez a nap másik szakában vásárló, ügy­fél, fogyasztó, aki elvárja a jó minőségű szolgáltatást, rendes, udvarias kiszolgá­lást. A termelő fogyasztó is, az ügyintéző ügyfél is, az el­adó vevő is — kétarcúak va­gyunk. Ám csak addig vagyunk kétarcúak, amíg nem vonjuk le a kétféle helyzetből eredő következtetést magatartá­sunkra. Hiszen mindebből az következik, hogy a szolgálta­tó önmaga kiszolgáltatottja: mi vagyunk a pult, az íróasz­tal mindkét oldalán. S amit ma gyártunk, eladunk vagy intézünk, azt holnap mi fo­gyasztjuk, használjuk, vásá­roljuk. Aki velünk szemben ügyfél, vásárló, fogyasztó, az is termelő, eladó, ügyintéző valahol, ahol pedig mi va­gyunk a szolgáltatásra várók. Ráadásul több helyen va­gyunk vevők, ügyfelek, mint eladók, ügyintézők, több munkahely termékére va­gyunk utalva fogyasztóként, de csak egy helyen készítjük a termékeket. Nem egyfor­mán nyomja le a mérleget kétféle magatartásunk. Melyik oldalon engedjünk tehát, melyik arcunkat iga­zítsuk a másikhoz? Ha a termelő, az eladó, az ügyintéző arcunkat tekintjük szentnek és sérthetetlennek, akkor egy helyen — munka­helyünkön — esetleg kényel­mesebb a helyzetünk, keve­sebb a dolgunk, igénytele­nebb a munkánk, nincs gon­dunk, de száz helyen rossz árut kaphatunk, megvára­koztatnak, elutasítanak, ud­variatlanok velünk szemben. Ha viszont egy helyen, munkahelyünkön mindany- nyian alárendeljük magunkat annak, amit várnak tőlünk, nem sajnáljuk a fáradtságot, igényes munkát adupk ki a kezünkből, türelmesek és fi­gyelmesek vagyunk, akkor cserébe száz helyen jó árut kaphatunk, gyors, figyelmes kiszolgálást. Mi több, mi jobb? Egy he­lyen kényelem — száz he­lyen bosszúság, vagy egy he­lyen fegyelmezett szolgálat legjobb képességeink szerint — viszont száz helyen jó, fi­gyelmes kiszolgálás? Bizonyára egyetértünk .ab­ban. hogy az utóbbi. Hiszen így mindannyian többet kap­hatunk, mint amenhyit adunk. (N.) Ameddig a takaró ér... Jegyzetek megyénk beruházási gondjairól A HAFE FIATAL SZAKMUNKÁSA PALTCZ ISTVÁN. KÉPÜNKÖN: A KON­VEJOR EGYIK ALKATRÉSZE, A TOLÖKOCSI HEGESZTÉSÉN DOLGOZIK. « (HAMMEL JÓZSEF FELV.» „Szabados" szombatok „Dolgozol szombaton?” „Bent leszek”, — válaszol íakonikus egyszerűséggel hi­vatalban dolgozó ismerősöm. Értsek belőle, ha akarok. Vagyis, vegyem tudomásul, hogy igenis bent lesz szom­baton, mert bent kell len­nie, — de lehetőleg ne zak­lassam semmivel. Mert szom­baton nem illik. Vagy egyál­talán nem is lehet, mert egyszerűen képtelenség meg­találni azt, akivel beszélni szeretne az erő bér. És szép lassan meg is szoktuk, ,s az ' egymással kapcsolatban lévő cégek, intézmények alkal­mazottai általában tisztelet­ben is tartják a szokás al­kotta szabályt: szombaton nem zavargónk. Ha valaki mégis megpróbálja, néhány sikertelen kísérlet után visz- szavonul. s ezentúl ő is csak „bent lesz”. így gyűrűzik tovább ez a cseppet sem ör­vendetes „szabados szombat” mozgalom... A szombat már-már „fél • hivatalos” tfnnep, pihenőnap, azoknak is, akik éppen nem szabad szombatosok a hét végén. Nem az üzemekben, a szalag mellett, mert ott a munkarend, a munkatempó azonos a hétköznapival, — hanem a hivatalokban. Az irodákban dolgozók szóm-- hatját sok helyütt úgy ol­dották meg, hogy az alkal­mazottak egy része egyik szombaton, másik része má­sik alkalommal marad ott­hon. Ez rendjén is van, ha a szüksétges munkát el tudják végezni, s valamilyen módon — nem túlóráztatással — pó­tolni tudják a kiesett időt. Rendjén van azért is, mert t'úlriyorhórészt nőket érint, és nekik igazán jól jön ez a kéthetenként kapott plusz egy nap... Csak hogy a szabad szom­batot elég szabadosán értel­mezik azok is, akiknek ép- • pen dolgozniuk kellene. A kollégák fele hiányzik, óha­tatlanul szabadabb a légkör, liberálisabb a szellem, köny- nyebb engedélyt kapni „egy fél órára a városba”, „egy percre az üzletbe”, köny- nyebb azzal elutasítani az érdeklődőt, hogy az illetékes éppen szabad szombatos.. Szombaton telje«" értékű munkát végezni amúgy is nagyon nehéz, gyakran azon bukik meg a dolog, hogy egy-egy feltétlenül szüksé­ges adat, információ, irat éppen annál a kollégánál van, aki szabad ezen a na­pon, s nem lehet hozzájutni, így aztán szép lassan tele­fonügyeletté degradálódik a szombat délelőtti munka, mert „valaki azért kell, hogy felvegye a telefont”. Akkor is, ha semmi érdemleges fel­világosítással nem tud szol­gálni, ha semmit nem tud intézni. önmagunkat csapjuk be, mert a munka nem lesz ke­vesebb attól, hogy szomba­tonként lógázzuk a lábun­kat. Marad hétköznapra, s akkor nyakig ülünk benne, „azt sem tudjuk, hol áll a fejünk...” Pedig szombaton iá lehet dolgozni, nem is olyan rég még mindannyian rendes munkanapnak tekin­tettük a hét végét. Most is az lehet gondosabb szervezéssel, némi előrelátással, nagyobb figyelemm/el — és persze akarással. Ott, ahol ezt nem lehet megvalósítani — sok helyütt, a munka jellege miatt erőltetett, célszerűtlen a szombatchkénti „felezés” — más megoldént kell keres­ni, hogy ne csak névleges munkanap legyen a hét vége (D.) Gyülekeznek az emberek. Fal ügy ülést, népfrontestet hirdettek Balkányban. Amíg a gyűlés megkezdő­dik, a házigazdák — Szulyák Sándor pár.ttitkár, Dankó Jó. zseí tanácselnök, dr. Bony­hádi Elemér népfrontelnök beszélgetnek a vendégekkel: dr. Tar Imrével, a megyei pártbizottság első titkárával, Csepelyi Tamás járási első titkárral és Bojtor Miklós­sal, á kerület országgyűlési képviselőjével. A téma: 'a nagyközség jelene, holnapja. De ami Balkány ügye. az egyúttal a lanyavilág dolga. MetT Balkány területének és lakosságának nagyobb része huszonhat tanyán él. Nem ‘véletlen tehát, hogy villany­ról. kövesútról, tanyai óvo­dákról, az iskolások sorsáról esett a legtöbb szó. S az öre­gekről. akik szakszövetkeze­tekben vannak, de a sorsuk ezzel együtt rendezetlen. Pénz, tervezés, társadalmi munka — itt nagyon sok kellene. És segítség, jó ta­nács. hogy lehetne minél gyorsabban létrehozni a nyolctantermes iskolát ác n tanyai kollégiumot. Este hat 'óra. A kultúrház szép színháztermében —sok varos is szívesen elfogadná — kétszázötven ember ül. A Hazafias Népfront községi bizottságának beszámolója, amelyet az elnök mond el, aki a falu állatorvosa, rövid. De mindenki által érthető, világos. Felelevenednek az elmúlt négy év véleménycse­réi, a kisgyűlések, a családi beszélgetések. Az áldozat- készség, amely sok gondot megoldott, szép eredménye­ket hozott. A tanyanapok, 3 közös munka a járdaépítés­nél, a virágoskerteknél, a parkoknál, a tavalyi válasz­tásokon elhangzott közérdekű javaslatok sófsa. Eközben egy mondat: „Most nem azért kell megkeresnünk a tanácstagokat, hogy serkent­sük, hanem hogy elismer­jük őket...” Mit tett a népfrontbizott­ság? Mezőgazdasági isme­retekre tanított a tanyákon, asszonyok klubját alakított, egészségügyi felvilágosítást szervez, olvasóm ozgalmat tá­mogat. Gyűjti és megvaló­sítja az emberek javaslatait. Két szám. amely mögött is ott az ember: 1968-ban há­romszázezer, 1971-ben egy­millióval több annak a mun­kának az értéke, amelyet! önként és szívesen vállaltak! a balkányiak. És ki győzné sorolni, mi mindent szervezett, tett még a népfront Baltkányért. a balkány iákért? „Közelebb jött a tanya a faluhoz” — kezdi a hozzá­szólók sorát egy fiataléin bér, Sándor János. Azzal folytat­ja, hogy még mindig távol van, különösen a gyerekek. Olyan korban^ élünk — mondja — amikór nem lehet korszerű ismeretek nélkül meglenhi, felnőni. Ezért kell nagyon támogatni, hogy a községben minél előbb fel­épüljön a tanyai kollégium. Mert a ma gyermeke a hol­nap felnőttje. S amilyen a felnőtt, olyan lesi á jövő. Vita a sár, a víz miatt. Sokan elmondják, hogy a tanya is fontos, de’bent is kellene a kövesút. Friss öt­letek röpködnek, hogyan le­hetne, mit kellene. S a kö­vetkező hozzászóló már vá­laszol js. Egyszerűen, tőmon­datokban, a lényegről szól­nak. Mint egy parlamenti vita. Az is — kicsiben. S a hivatalos válaszban el­ismerik: ezen az estén is so­kat tanultaik a helyi vezetők. Érdemes megkérdezni a né­pet. Igaza lehet Csongor Fe­rencnek, a helyi tsz elnöké­nek, amikor azt mondta: író t Amikor a nyíregyházi hű­tőtároló építését elhatároz­ták, 146 milliós költségre számítottak. Ezzel szemben az építkezés‘befejezése után, 220 milliós költségről adhat­ták számot. Az eredeti el­képzeléshez másfélszeresére emelkedett költségek okait* lehet kutatni, indokolt, első pillanatra mégis azt mondhatja bárki: az eltérés tvjl nagy ahhoz, hogy egysze­rűen napirendre térjenek fö­lötte. Húszszázalékos letét Persze a hűtőtároló vi­szonylag különleges eset a beruházási túllépések példái között. Az országban viszont nem egy és nem két olyan beruházás van, ahol a ter­vezett összegeket meghalad­ják a kivitelezésnél. Erre hívta fel a figyelmet a párt Központi Bizottsága is. és éppen ezért látott napvilágot januárban több rendelet, amely a beruházások túllépé­sét hivatott megakadályozni. Egyes beruházásokat, mint irodaház-, székházépítés nem engedélyeznek, másoknál/ tartalékot kell képezni. Az új beruházásoknál pél­dául kötelező az építési-sze­relési költségek 20 százalé­kának letétbe helyezése, hogy az esetleges túllépése­ket fedezni tudják: Nálunk is figyelmeztető példák van­nak, amelyek az intézkedés jogosságát indokolják. A kis- várdai áruház építésénél példul az eredeti tervhez képest már most 22 százalé­kos a növekmény. Márpedig hz ÁFÉSZ — amikor elha­tározta az áruház építését — nemigen rendelkezett több pénzzel, mint az efedeti terv szerint meghatározott összeg. A mezőgazdasági létesítpié- nyeknél a 20 százalékos tar­talék annyiban módosul, hogy nem a beruházás teljes összegére, csak az adott év­ben megvalósuló részére kell tartalékot képezni. Ám a nagy összegű szakosított te­lepek építése Itt is figyel­meztető számokat rejteget. A megyében épült három zárt konstrukciójú szakosított sertéstelepnél még csak tíz­százalékos volt a túllépés, a 15 tehenészeti telepnél vi­szont átlagosan a harmadá­val többe kerül az építés, mint amennyit terveztek. Nem véletlen A költségtúllépések okait több tényezőre vissza lehet vezetni. Javarészt a megren­delőtől függetlenül következ­nek be az emelkedések. Egy­részt a tervek nem megfe­lelőek, menet közben módo­sítani kell azokat, változik a technológia, másrészt a kivi­telezések elhúzódása miatt az építőanyag árak emelke­dése szintén drágította a be­ruházásokat, de sokszor az egymást váltó, túlzó igé­nyekkel fellépő kivitelezők miatt is nőtt egy-egy beru­házás ára. Előfordul olyan hiba is, hogy a tervekben szándékosan a legkedvezőbb viszonyokkal számolnak, hogy a hitelkérelmek elbírá­lásánál kedvező választ kap­janak, Éppen az említett okok, a ' gyakorlati tapaszta­latok igazolták, hogy a beru, házási fegyelem további szi­lárdítására van szükség. Hi­szen aligha magyarázható csak objektív okokkal a ló- nyai Béke Termelőszövetke­zet tehenészeti telepének építésénél a 61 százalékos költségemelkedés. Előny a gépeknek Megyénkben a következő években a vállalatoknál, szövetkezeteknél javarészt a képződött fejlesztési alapra támaszkodhatnak új beruhá­zások indításánál. Általában 30 százalékos saját erő fel­mutatása az alap, hogy hi­telt is nyújtsanak, megkezd­jék,az építkezést. Mivel a tartalékképzés csak az építé­si-szerelési munkákra vonat- • kozik, ezért a gépbeszerzést mindenütt előnyben fogják részesíteni a termelés bővíté­se esetén. Szabolcs-Szafcmár helyzetéből adódik, hogy ná­lunk az iparfejlesztésre több a támogatás, egyes ágaza­toknál jobbak a hitelezési le­hetőségek — hogy lek űzd j ük a múlt örökségét — bár me­gyénk legtöbb üzeme, szövet­kezete az eddigi beruházá­sokkal néhány évre előre alaposan lekötötte a fejlesz­tési alapját. Az új építkezé­sek indításánál viszont min­denütt a gazdaságosság szem előtt tartásával, a kellően, megalapozott beruházási fe­gyelemmel lehet csak do'goz- ni. Egyébként a módosított Büntető Törvénykönyv is ki­tér a gazdálkodás megszilár­dítására, a beruházási fegve- lemre, amikor a felelő*’*>n eladósodás bűntettének meg­állapítását lehetővé teszi. Nem Vent redőnyhúzást Mindezek az intézkedések nem valamiféle „redőnylehú­zást” jelentenek a beruhá­zásoknál, hanem azt céloz­zák, hogy minden új építke­zés időben, gyorsan megva­lósuljon, á népgazdaság egyensúlyát javítsa. Végső soron saját érdek, hogy gaz­daságosan termeljünk és be­{•nbfl’FTHmjUr. Lányi Botoud kellene ide, hogy lejegyezné, mi történt itt. „Tengersok dolog történt...” A folytatás: tengersok volt a fájdalom... a munka, amit a mai községbe fektettek... s a feladat. Mindegyikre mon­dott példáit ízesen, szépen, úgy, .ahogyan csak errefelé tudnak fogalmazni. Hogy amikor kigyullad a villanyfény, idős emberek gyermekes örömmel kíván­ják, bárcsak most lennének fiatalok, A gyerekek meg komolyan gondolják: bár­csak lehetne nekik is a ta­nyán óvoda, napközi, szak­tanár, film. De sajnos — sok minden még m.'a sánca. „Ezeknek a gyerekeknek a sorsát, útját kell nekünk egyengetni. Be kell vinni őket a községbe, tanyai kol­légiumba. Hogy az ő ötösük is érjen annyit, mint a fa­luban, a városban tanuló fiúké, lányoké. Mert ki tud­ja, mennyi érték vész így el...” Ha valaha szükség volt összefogásra, ezeknek a gye­rekeknek az érdekében most nagyon nagy szükség van. Szívhez szólóak a szavak. A közönség — túlnyomó­részt bent lakik a községben — hallgat, egyetért. A sár sem olyan nagy probléma már, mint a tanyai gyerek. Belát­ják: ő az első, a mindennél fontosabb. Az ember a középpont to-' vábbra Is. Ezen az estén pe­dig a tanyai ember. Er) ről szól a megyei első titkár is: nem lehet belenyugodni,; hogy a szabolcsiak hatvani százalékának nincs meg aí nyolc általánosa sem. Hogvi szép dolog — éppen ez a já-í fás indított a tanyai gyere-l kékért, taníttatásukért egy! országos mozgalmat. „So­kat kell tennünk azért, hogy négyezer-ötszáz szabolcsi gyerek tanyai kollégiumba kerüljön...” Az idős szövetkezeti tagok sorsa se maradjon csak az! övék, az életüket jobbá ten-i ni a mi dolgunk — ez a kö­vetkező gondoláit. S bizo­nyos, hogy az erők összefo­gásával ez is megoldódik. Programot adott ez az este, mert a fentiek azok. A gye­rekeik és az öregek — értük tenni. Mindapnyiunk köte­lessége. Jó indítás ez a meg­választott új népfrontbizott­ságnak. Az orvosnak, a tsz-, tagnak, a nyugdíjasnak, a jo­gásznak. a háztartásbelinek, a mezőgazdásznak, a lelkész­nek, az egyéni gazdának és. a könyvelőnek. ügy elröppent a két óra, mintha csak percek teltek volna el. K. JJ • 1 SZÉP ESTE

Next

/
Oldalképek
Tartalom