Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

S. OM in* Pr vtAGrivrmózAB fWh. téxát ft Lara az új államfő Vértelen hatalomátvétel Ecuadorban KÍNA — MA 1. Belpolitika — hadsereg — életszínvonal Statáriális bíráskodást vezettek be és kijárási tilalmat rendeltek el 21,00 és 4,00 óra között Ecuadorban — jelenti gyorshírben az AFP. — Guillermo Rodriguez Lara tábornok, a szárazföldi fegyveres erők főparancsnoka a kora reggeli órákban a kormány épületébe ment, hogy átvegye az ál­lamfői tisztséget. A vér nélküli puccsal hatalomra jutott tábornok az or­szághoz intézett kiáltványában, amelyet egy rövid ünnep­ség keretében olvasott fel, közölte, hogy az új kormány „forradalmi típusú” és „egyértelműen nacionalista”. Kije­lentette még, a fegyveres erők kötelezve érezték magukat, hogy a puccs eszközéhez nyúljanak, mert az országot káosz kerítette hatalmába és súlyossá vált az „ecuadoriak közötti megosztottság”. A francia hírügynökség úgy értesült, hogy több neves személyiséget letartóztattak. Az országban egyébként to­vábbra is nyugodt a helyzet, számos katonai egység, amely korábban Guayaquil és Quito útjain cirkált, visszatért a laktanyákba. A jelek szerint semmiféle tüntetés sem volt. Jósé Maria Velasco Ibarra, a megbuktatott ecuadori elnök egy katonai repülőgépen Panama felé tart. hírmagyarázónk Írja: Ecuadorban a hadsereg vér nélküli puccsal megdön­tötte Jósé Maria Valesco Ibarra köztársasági elnök ha. talmát és az államfő funk­cióját pillanatnyilag Guiller­mo Rodriguez Lara tábornok, a szárazföldi haderők főpa­rancsnoka gyakorolja. Nem is olyan régen Latin- Amerikában még napirenden voltak az ilyen látványos személyi változások. Ezek hírére világszerte legyintet­tek és hamar elhangzott az „operettforradalom” kifeje­zés. A sűrű egymásutánban egymást követő latin-ame­rikai puccsok számtalan víg­játék és szatirikus regény szerzőit ihlették meg. Csakhogy 1960-ban Latin­Amerikában megszületett a mexikói után az első igazi forradalom, a kubai, amely szocialista típusú társadalom nyitánya volt — először ezen a viharos múltú és jelenű szubkontinensen. Azóta a világ megszokta, hogy min­den latin-amerikai változást megpróbáljon komolyan ele­mezni. Amióta nyilvánvaló lett, hogy ez a térség rend­kívül fontos társadalmi-po­litikai erők összecsapásának színhelye, kiment a divatból a legyintés. Ecuador 1822-ig spanyol gyarmat, utána Nagy-Ko- lumbia része, majd 1830 óta független állam. Ettől kezd­ve 1966-ig 41 nagyobb állam­csíny történt ebben az or­szágban és még több olyan, amit a hatalmon lévőknek si­került leverniük. A most megbuktatott elnök olyan ve­terán politikus, hogy még pártját is róla nevezték el: Nemzeti Velasco-szö vétség­nek hívják. Ma még nem lehet ponto­san' tudni, mi vezetett a 79 éves államfő eltávolításához. Előfordulhat, hogy pusztán magas rangú tisztek személyi ambícióiról van szó, de nem lehetetlenek mélyebb, fon- cosabb motívumok sem. Az egyik meglehetősen ké­zenfekvő lehetőség az, hogy az országban a mindig is meglévő gazdasági problémák az utóbbi időben súlyosbod­tak és általánossá vált a szo­ciális nyugtalanság. De az is bebizonyosodhat, hogy az el­nöktől éppen azért akart megszabadulni a hadsereg, mert Ibarra esetleg megpró­bált valamelyest eltávolodni az amerikai gazdasági és po­litikai függőségtől. Az utóbbi időben támogatta azt az el­képzelést, hogy a latin-ame­rikai országoknak akár Washington ellenére is fel kell venniök a kapcsolatot Kubával. 1971 augusztusában Quitóban fogadta Allendét, Chile marxista elnökét. 1971 decemberében Guayaquilben pedig találkozott Fidel Cast- róvaL Talán az új kormányzat in­tézkedései később sejtetni en­gedik „merről” döntötték meg Ibarra hatalmát 4 hírekben szerepel Ecuador Republica del Ecuador Dél-Amerikában, az egyenlítő mentén elte­rülő ország, nevét is in­nen kapta. 1830 óta füg­getlen állam. Területe 264 000 négyzetkilomé­ter. Lakóinak száma 5,6 millió, ezek negyven százaléka indián és mesztic. Az ország fővá­rosa Quito, 450 000 la­kossal. Az ország köz­igazgatásilag 18 tarto­mányra oszlik. Fizetési eszköze a sucré. Hivata­los nyelve a spanyol. Elmaradott, mező- gazdasági ország. A ten­gerparti területeken tró­pusi művelés, a maga­sabb felföldön állatte­nyésztés és némi gabo­natermesztés folyik. Legfontosabb terméke a kakaó, a termelés túl­nyomó többsége ameri­kai kézben összponto­sul. Ezenkívül rizs, bur­gonya, gyapot, kukorica és cukornád termelésé, vei foglalkoznak. Ipara elmaradott, termelésé­nek nagy része a bá­nyászatra korlátozódik. Legfontosabb terméke a kőolaj. Különösen az itóbbi években feltárt kutak hozama igen nagy. Feltehető, hogy a mostani politikai válság izoros összefüggésben van a kőolajkinccsel. Ezenkívül aranyat és ■züstöt bányásznak je- 'entős mennyiségben. A lányaérdekeltségek nagy észe amerikai tőke ke- ében összpontosul. A hatalmától most negfosztott államfő fosé Maria Velascr bárrá idestova negyver ive — négyszeri meg .zakítással — állt az or '.ág élén (b) Befejeződtek a szovjet—iraki tárgyalások A Kremlben véget értek a megbeszélések a szovjet veze­tők és az iraki párt- és kor­mányküldöttség között. A megbeszélésekén részt vettek: Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet miniszterelnök és Szadam Husszein Takriti, az iraki Baath-párt főtitkár- helyettese, a forradalmi pa­rancsnokság tanácsának alel­nöke, valamint más hivatalos személyek. A tárgyalásokról kiadott sajtóközlemény megállapítja, hogy a meleg, baráti légkör­ben megtartott megbeszélések megerősítették a teljes egyet­értést a megvitatott kérdések széles körében. A felek meg­állapodtak abban, hogy a megbeszélések eredményéről közös közleményt adnak ki. Grecsko marsall Szomáliában A Szomáliában tartózkodó Andrej Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter kedden délután a Mohammed Sziad Barré tábornoknál tett látogatása után felkereste a mogadishui nemzeti múzeu­mot. Ezután kíséretével egy tej- feldolgozó üzembe hajtatott, ahol találkozott a munkások­kal, a szakemberekkel és a tisztviselőkkel. A gyár igaz­gatója meleg szavakkal tol­mácsolta köszönetét a szov­jet kormánynak a gazdaság' fejlesztéshez nyújtott önzet­len segítségért. A Szovjetunió honvédelm’ minisztere ugyancsak kedder felkereste a szórnál! nemzeti hadsereg egyik alakulatát is. Tovább tart a finn kormányválság A Finn Kommunista Párt nem vesz részt a tervezett balközép koalíciós kormány­ban — közölték szerdán a finn főváros politikai körei­ben. A kommunista párt azért döntött így, mert nem ért egyet a Rafael Paasio kijelölt miniszterelnök által kidolgo zott kormányprogrammal, főleg pedig ellenzi a kor­mányalakításra felkért többi párt tervezett gazdaságpoliti­káját. Paasio egyébként ta­lálkozik a szociáldemok­rata, a centrum, a libe­rális párt és a Svéd Néppárt képviselőivel, hogy tájéke • zódjék végső döntésükről. A kijelölt finn miniszterelnök korábban kijelentette, hogy a szociáldemokraták egyedül is hajlandók kormányalakításra, ha a többi három párt meg­tagadná a koalíciós kabinet­ben való részvételt. A Be'ga Kommunista Párt küldöttsége Moszkvában A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­gának meghívására Moszk­vában tartózkodik a Belga Kommunista Párt küldöltsé ge. A delegáció tagjai Marc Drumaux, a párt elnöke Jean Terf ve alelnök, Jár Debrouwere, a Politikai Bi zottság tagja, Bob Gordowe: és Jacques Nagels, a Kto ponti Bizottság tagjai. A belga vendégek szerdán megkezdték tárgyalásaikat az SZKP küldöttségével, amely­nek tagjai: Arvid Pelse, a Politikai Bizottság tagja, Bő- ász Ponomarjov, a Központi Bizottság titkára, Lev Tolku- nov, a KB póttagja és Va- tyim Zaglagyin, a Központi tevíziós Bizottság tagja, a KB nemzetközi osztályveze­tőjének helyettese. VANNAK ESEMÉNYEK, amelyekről már a kortársak tudják, hogy világtörténelmi jelentőségűek. Kétségtelen, hogy ilyen nagy jelentőségű esemény volt az utóbbi idő­ben Kína elszigeteltségének felszámolása, felvétele az ENSZ-be. Miután egy évtize­den át zajlott a vitája, sőt ellenségeskedése a végül is „szociálimperialistának” mi­nősített Szovjetunióval és a „nem elég forradalminak” tartott szocialista országok­kal, Kína most váratlan gyorsasággal rendezi viszo­nyát az imperializmus leg­főbb hatalmával, s vendégül várja Pekingbe Nixont, az Egyesült Államok elnökét. Ez az új kínai külpolitikai vonal mindenekelőtt a kínai belső helyzetre irányítja a figyelmet. Ez az, ami megha­tározza minden ország nem­zetközi tevékenységének jel­legét, lehetőségeit és hatá­rait. A mai kínai helyzetről szóló ismertetést tehát első­sorban a belső állapotok — szükségszerűen hiányos, de legalább a lényeges vonáso­kat feltüntető — jellemzésé­vel kell kezdeni. A Kínai Népköztársaság je­lenlegi helyzetének megbíz­ható felmérését megnehezíti az adatok hiányos, s nem mindig hiteles volta. Mégis, valószínűnek fogadhatjuk el. hogy Kína lakossága ma 750 —800 millió, s ennek csupán 1—2 százaléka munkás. Mint­egy 50 millió lehet a városi polgári-értelmiségi réteg és a túlnyomó többség: paraszt. Kínában egyetlen rezsim uralma sem lehet tartós, ha az szembekerül a paraszt­sággal. Ennek megfelelően a „nagy kulturális forradalom” zűrzavarát lehetőleg távol­tartották a falutól, viszont a feleslegessé vált vörösgárdis­ta osztagokat százezerszám, sőt milliós nagyságrendben küldték falura. Mert a pa­rasztbázis döntő szerepe el­lenére a politikai harc, a for­dulatok eldöntésének fő szín­tere Kínában is, mégis — a városok. A KÍNAI POLITIKA cik­cakkjait, a felső politikai ré­giókban legutóbb is lefolyt hatalmi harcokat sikerült a nép tömegeitől elszigetelten végigvinni. Ennek egyik oka az, hogy a kínai nép életszín­vonalát a felszabadulás előt­tihez képest jelentősen meg­javították. Az életszínvonal hullámzott, de ma maga­sabb, mint a „nagy kulturá­lis forradalom” előtt volt. A nemzeti jövedelem, becslések szerint kb. érvi 100 milliárd dollár, vagyis — különböző módszerű összevetések sze­rint — ennek egy főre jutó része 10—20-szor alacso­nyabb, mint pl. Japánban, s 25—50-szer kisebb, mint az Egyesült Államokban. Kína fejlődő ország, ipara és mezőgazdasága semmi­képp sem elegendő egy világ- hatalmi politika alátámasz­tására, a szónak abban az ér­telmében, ahogyan azt a két „szuperhatalom”, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vonatkozásában elmondhat­juk. Ha Kína most azt han­goztatja, hogy „nem akar szuperhatalom lenni”, erről tudni kell. hogy a szónak ka­tonai-gazdasági értelemben nem is lenne képes erre. De az életszínvonalnak a koráb­bihoz képest számottevő emelkedése, számos belső vívmánya olyan tömegtá­mogatást biztosít a rend­szernek amelv bármennyi­re lemorzsolódhatott is az utolsó zűrzavaros eszten­dőkben. még mindig megfe­lelő, szilárd hátországot nagy manőverezési lehetősé­get ad a kormánynak. ENNEK A POLITIKAI- DIPI..OM4CIAI rugalmasság­nak és manőverezési készség­nek másik ténvezőie. hogy Kína .az önerőre támaszko­dás” és a „két. lábon járás” ;elszavát követi a gazdaság- nolitikában. Ez annyit je- ’ent.. hogy az általános ala­csony szfnvonalon — egye­bek közt az alaoélelmiszerek is a textil jegyre történő el­osztásával — saját eszközei­vel Is biztosíthatja a lakos­ság ellátását. Kína jelenleg sem pénzügyileg, sem nyers­anyagok tekintetében nem vesz részt a nemzetközi mun­kamegosztásban, legalább is nem olyan mértékben, hogy függésben lenne a világpiac­tól. A „két lábon járás” azt jelenti, hogy mind az ipart, mind a mezőgazdaságot fej­leszti, de jelenti azt is, hogy az ipar egyrészt (bizonyos ki­emelt szektoraiban) fejlett technikára, másrészt a nagy­számú és olcsó kézi munka­erőre támaszkodik. A kínai gazdaságot az „önerőre tá­maszkodás” is több értelem­ben jellemzi. Nemcsak az or­szág szabad gazdasági moz­gását értik alatta, hanem azt is, hogy egyes (sok közülük magyarországnyi nagyságú) tartományok, sőt körzetek sa­ját maguk gondoskodnak la­kosságuk ellátásáról. Ez vo­natkozik az orvosi ellátásra és alapfokú iskoláztatásra csakúgy, mint a minimális mezőgazdasági szerszám- és műtrágyagyártásra (helyi üzemekben) és részben — ez nem minden vidékén meg­valósítható — az élelmiszer- termelésre. KÍNA NAGY VÍVMÁNYA VOLT, hogy egységes köz- igazgatást vezetett be a fel­szabadulás előtti szétzilált- ság, a katonakiskirályok sze­paratista önkényuralma he­lyébe. Ám a „kulturális for­radalom” után a helyzet e te­kintetben is nagyon zavaros. Az államapparátus részben megmaradt, részben ú. n. „hármas forradalmi bizott­ságok” vették át az ügyek irányítását a falvaktól a vá­rosokig, üzemekig, egyete­mekig és tartományokig. E bizottságok egyik tagja „for­radalmi lázadó”, másik tagja „átnevelt régi káder”, har­madik tagja mindig katona. A hadsereg, amely ellenőriz­te a kulturális forradalom le­folyását, döntő súllyal vesz részt a hatalmi szervekben. Vidéken, s alsóbb szinten a népi kommunák vezetése nemcsak gazdasági szervként működött, hanem a közigaz­gatást is intézte. A kínai par­lament, a Népi Gyűlés hösz- szabb idő óta nem ült össze, az országnak nincs államjogi- la_g tisztázott „első embere”, bár Mao Ce-tung személyé­nek valóságos istenként tisz­telt kultusza kétségtelenné teszi, hogy ki ma Kína feje. Ugyanakkor az ügyeket Csou En-laj miniszterelnök irá­nyítja, az Ő kezében van az államapparátus, s lényegében a külpolitika irányítása is. Legutóbb súlyos belső ha­talmi harcok zajlottak le Kínában. Miután Mao Ce- tung csoportja kisebbségben volt a Kínai Kommunista Párt legfőbb vezetésében, de sikerült a „kulturális forra­dalom” folyamán, a hadse­reg segítségével megbuktat­ni a többség élén állott Lni Sao-csit, a hadsereg vezető­je, Lin Piao marsall elnyerte — Mao elnök után — a párt­ban a második helyet. A kommunista pártok történe­tében példátlanul álló mó­don, a párt IX. kongresszu­sán elfogadott új szervezeti szabályzatba név szerint be­levették, hogy Mao Ce-tung a párt vezére és Lin Piao a helyettese, utóda. Ezt köve­tően azonban ellentétek tá­madtak Mao Ce-tung, Csou En-laj és Lin Piao, vala­mint a kulturális forrada­lomban előtérbe került más katonai és politikai személyi­ségek között. A hadsereg szerepét háttérbe igyekeztek szorítani, Lin Piaót össze­esküvéssel vádolták, s való­színűleg már nem is él —■ bár csupán annyit tudunk biztosan a sorsáról, hogy se­hol meg nem jelenik, képeit eltüntették a nyilvános he­lyekről, könyvét bevonták, s újságcikkekben bírálták, zártkörű gyűléseken pedig azt állították, hogy merény­letet kísérelt meg Mao Ce- tung élete ellen is. EBBE A BELSŐ HARCBA a kínai nép nem szólhatott bele, s különben is: Kínában olyan sajátos szervezetet hoztak létre (megvannak en­nek a régi, császári-birodal­mi előzményei is, amikor még minden nyolc családnak volt egy megbízott felelőse, aki az adófizetésüket garan­tálta), amely minden 10 csa­ládot egy felelős bizalmi em­ber ellenőrzése alatt tart. Ez rendkívüli szervezettsé­get, az egyének feletti apró­lékos ellenőrzést tesz lehető­vé. A külföldiek közül keve­sen sejtik, milyen mélyre­ható és aprólékos a kínai társadalom hiearohikus szer­vezetekbe, csoportokba fogá­sa, s hogy ennek milyen nagy szerepe van a tömegek befolyásolásában, mozgatá­sában és ellenőrzésében. Kétségtelen, hogy ma Kína ellentmondásoktól is terhes. A felszín látszólagos egyön­tetűsége alatt, ennyi fordu­lat után, szükségszerűen sok kétely, elégedetlenség és el­lenzékiség is lappang. De a vezetés a kínai nacionaliz­musra, a nagy nemzeti büsz­keségre apellál, s ezt az ér­zést a sovinizmusig szítja pl, szovjetellenes uszítással, ál­lítólagos háborús fenyege­tettségre hivatkozással, a vi­lág legcivilizáltabb, vezetés­re termett népének minősí­tett kínaiak büszkeségére is építve. A kínaiak azonban valójában józan, praktikus, szorgalmas és intelligens emberek, akiket mindig és mindenben — senki és sem­miképp sem tud tartósan fél­revezetni. Következik: Külpolitika — „kettős gyengítés”... Patkó Imre Feszült a helyzet Cipruson Makariosz érsek szigetköz­társaságában a helyzetet — az athéni kormány néhány napja átnyújtott jegyzéke nyomán — az jellemzi, hogy harci készültségbe helyezték a rendőrséget, a bizonyos mértékig athéni befolyás alatt álló nemzeti gárdát, a szigeten állomásozó török egységeket és a török közös­ség osztagait, továbbá az ENSZ rendfenntartó erőit, sőt még az angol támasz­pontok brit katonságát is. Az említett athéni jegy­zék — mint ismeretessé vált — azt követelte a nicosiai kormánytól, hogy a rendel­kezésére álló fegyvereket ad­ja át, továbbá, hogy ossza meg á hatalom gyakorlását a szigeten rejtőzködő Grivasz tábornok „enoziszt” (Görög, országhoz való csatlakozást) követelő híveivel. A jelek szerint Makariosz keményen ellenáll, s ebben joggal támaszkodik és hivat­kozik a ciprusi népre. A bolgár sajtó egyébként felhívja a figyelmet két kö­rülményre. Az egyik az, hogy a ciprusi helyzet váratlan újabb, kiélezésére olyan idő­pontban került sor, amikor megegyezés történt a ciprusi belső görög—török tárgyalá­sok felújítására, méghozzá az ENSZ-főtitkár képviselőjé­nek részvételével. A másik körülmény, hogy mindössze néhány nappal ezelőtt egye­zett meg Athén és Washing­ton abban, hogy Görögország állandó támaszpontot bizto­sít területén — Pireuszban — a hatodik amerikai flotta részére. Világos, hogy ezek az erők azt szeretnék, hogy a sziget a maga egészében az imperializmus fegyveres tá­maszpontjává váljék. ★ A ciprusi helyzet éleződé­se, Athén és Nicosia nyil­vánvalóvá lett válságos vi­szonya komoly aggodalma­kat kelt az ENSZ-beti, — je­lenti a DPA. — Egyesek at­tól tartanak, hogy Átihén és Ankara között titkos megál­lapodás született Ciprus fel, osztásáról, s ennek, értelmé­ben a köztársaság nagyobb, görögök lakta területét Gö­rögországhoz, a kisebb, törö­kök lakta területét pétiig. Tö­rökországhoz csatolnák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom