Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
íltí. Jafitdr W. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLfiKLET A 350 éves Moliére 1622. január 15-én született Moliére a vígjátékírás halhatatlan mestere. Van-e diadalmasabb színpadi szerzője a világnak, mint a ma 350 éves Moliére? Csupán a párizsi Comedia Francaise színpadán több mint 21 ezerszer játszották műveit 1680 és 1920 között; Úrhatnám polgárát már 1769-ben előadja 'nálunk is az egri jezsuita gimnázium diáksága; A fösvényt 1792- ben Simái Kristóf, 1822-ben Döbrentei Gábor, 1848-ban Kazinczy Gábor, 1898-ban Hevesi Sándor. 1954-ben Illyés Gyula fordította magyarra. A Poquelin család régi kárpitos dinasztia volt. Jean- Babtiste atyja is e mesterséget művelte, s 1631-ben nemességet vásárolt magának a „király rendes kárpitosa” címmel. Á fiú nem követte Atyját e mesterségben. Ügyvédi vizsgát tesz 1641-ben, tehát 19 éves korában. Ám már előbb egy Scarámouche névén föllépő olasz utcai komédiás szellemi bűvkörébe kerül; szoros barátságot köt á Bejárt színészfamiliával, s az ifjú, ahelyett, hogy a királyi udvarban végezne kárpitosmunkát, színésszé lesz. Megszakad kapcsolata családjával, a Híres színház (Illustre theatre). tagja, majd később vezetője. Küzdelmes, kudarcokkal kövezett esztendők járnak rá — ekkor veszi föl a Moliére nevet. Élete a színpadiasán meglepő fordulatok egymást követő láncolata. Az adósok börtöne fenyegeti, tucatnyi DÉL-VIETNAMI Mesék szépsége, legendák alakjainak vonzása keveredik a kegyetlenül nyers valósággal abban a Hg, elbeszélésben, amelyet kotgíbe fog- ! lalt az Európa Könyvkiadó. Nem csupán azért érezzük ezt, mert távoli, leginkább újsághírekből ismert világba pillanthatunk be áz írások segítségével, hanem azért is, mert a tragikus helyzetek mindig megszülik a hősöket, a váló legendákat. Rendkívüli helvzétben a sorsok is rendkívüliek, gyermekeké épp úgy, mint felnőtteké. Pöttömhyi emberpalánták éreznek rá ösztönösen, hogy melyik az igazi oldal, hol ván valódi hazájuk s kemény. sok poklon áttörő felnőttek acélarca mögül évig vidéki vándorkomédiás, de 1659-ben alkalma nyílik, hogy fi királyi udvar előtt mutatkozzék be társulatával. Sikert arat _á ugyanabban az évben Kényeskedők című munkája már Párizs egyik szellemi izgalma. Egy évvel később már a királyi palota lesz fellépéseik állandó színtere. Egyre-másra írja darabjait: a Férjek iskolája, a Tolakodók, a Nők iskolája, az Úrhatnám polgár, vagy a Dandin György, az ötesztendős vihart kavaró Tartuffe, a Don Juan, az Embergyűlölő, a Botcsinálta doktor, A fösvény és a többi — korának művészeti szenzációi voltak. A király kegyé — XIV. Lajos még föl is lépett Moliére színpadán — megszabadította az anyagi gondok- től, de nem mentette föl a bigottság. a képmutatás, a haszonlesés akkori bajnokainak durva támadásai alól. E támadásokat ő hívta ki maga ellen, hisz elsöprő gúnnyal, róppant nyelvi erővel, pompás színpadismerettel vette célba kora fonákságait. ötvenegy éves volt, midőn A képzelt beteg előadásán halálos betegség tört rá, s néhány órával később Moliére már halott. Halálával pályája nem ért véget. Művei — a színháztörténet eddig legnépszerűbb vígjátékai — azóta is friss örömet jelentenek a századok óta hűségesen megújuló közönség számára. Az általa megteremtett típusok.: így az álszent, haszonleső Tartuffe, 3 pénzsóvár Harpagon, „ a romlott Don Juan addig élnek, míg csak á mai értelemben vett színház él és hat... (b) ELBESZÉLŐK bukkan elő á lágy, mélyen érző ember. Előbbire Anh Dúc: Á fiú, utóbbira Giang .JNam^Egy.., tanítónő vallomásai című írása szolgál példaként. dé mind a tíz novella ä szehvédések, megpróbáltatások között is érző embernek megmaradó öregek, középkorúak, gyermekek sorát állítja elénk. Van, hogy szokatlan számunkra az a gyermeki őszinteség, mely a felnőttek sajátja is, van, hogy olvasás közben megleljük a művészi megformálás néhány fogyatékosságát, de tény: ezek az írások ,meg- kabóan szépek, a szó igaz értelmében a humanitás ki- írthatatlanságának hirdetői. (m) fülét, amikor aztán hüpp- hüpp, hogy neki évről évre semmi más, csak egy-egy é ilyen utazás az élete. Rákja a pénzt, túlórázik, csakhogy összeszaporódjon az áz egy hétre, tíz napra való. Hónapról hónapra csak azt a pár napot várja; ezt tervezgeti, s azon izgul, hogy akad-e majd egy olyan barátnője, akivel esetleg a szokásosnál is nagyobb böm- bölések után elengedik. Eddig négy országban járt. Ahogy elszövegelte, mindjárt először, azon a krakkói úton rájött; milyen jó dolog is amúgy, együtt vonatozni a maga fajtáival. Hogy azok a dumák, meg az a sok-sok eszét!enkedés! Meg persze, a Józsik, akik mindjárt az első este összelopkodtak minden hálóin- gfet._ És hogy hazaért, azt is meg kellett értenie, hogy az az iksz nap, tényleg csak iksz napig tart, mert amikor az egyik csoporttársa valami fénykép miatt elment hozzájuk, a mamája azzal fogadta: a mi családunkhoz csak vasárnap délelőtt szökött jönni bejelentetlen látogató. Szóval érted! Azt viszont *— hiába dagadt meg tőle a fülem vagy huszonötször — én nem értem, hogy ez a szitu tényleg annyira sakk-matt? Hogv tényleg csak évente egvszér kuncoghat a maga módján ez | a kis szerencsétlen? Jó högv mondtam ezt neki — jó. hogv rábukizöt* Így pontosan így van. S jó, hogy most te is azt kérdezed: éppen az én első osztályú főszámélyemnak kellett belebotlania - ebbe a gyöm- gyömgyöngy virágba ? Éppen az én tányéromból hiányzott ez á kis zsemlegombóc? Úgy látszik, éppen nékem írta elő a nagylista! S ha már előírta, hát miért pattognék el előle? Miért ne próbálnám'meg itthon is legalább egy szűk hónapra kihúzni azt az aranyos kis kuc-muc nevetést? Hogy ez a pukkadt táska itt, a fogas alatt? így van öcsikém; tudatom veled tisztelettel, hogy felköltöztem a Kismariska mellé. Mert igaz, hogy áz én nevem után gyorsan odámond.ják, hogy Jézús- mária. de az is igaz. hogy hosszú fennállásom alatt én ennyi esztelenséggel még nem találkoztam. És hát az is igaz, hogy a pszichémet nem túoíCózta fel még így senki! Tudod, ahogy lefordult a matracról. amikor azt mondjam neki. hogy repeta bite; még amilyen gyalult volt á haja. ahogy az Erzsé betbe belépett... És hát — ez az egész! Úgy látszik, nekem most jött ki parancsba, hogy ne csak azt mondja egy szoknyásnak; 'ümm-zümm kismadár. Kacsingatsz, rhí? No jó, hát akkor még egy ampullával! De gyorsan, mert a végén még a kalauz lesz a pénztárosom... Bürget La/osi Kállósemjén, az új nagyközség „Barna csíkos tigrisként Iakácok között sompolyogj forgószél farkát csóválva, /'az ugrásra kész homok.” Amikor Káliásemjénben az állomáson leszálltam a vicinálisról, akaratlanul is Váci sorai jutottak eszembe. Aztán megálltam a kijárat alatt. A kijárat itt egy szőlőlügas. Száraz venyigéi görcsös végein kövér vizcseppéket érlel a rendhagyó tél. Lassan megduzzadnak, aztán lehullanak. Nyomukban tucatnyi mikro- holdkráter keletkezik a homokban. Nézek északra és délre. Ameddig a szem ellát, a látóhatár végéig, vagy azon túl, még mindig Kállósemjént látom. A falu függőleges tengelyének középpontjában állok, ahol mint. asszonyderekat a kivert fémöv, úgy öleli a vaspálya fémszála Ssmjent. ,,A nyírségi home* löszös sávjára települt község...” — mondja a geológiai jellemzés. llbultól Kállaiig Tíz falu öleli körbe. Nagy- kálló, Napkor, Apagy, Magy, Pócspetri, Kisléta, Nyírgelse, Szakoly, Balkány és Biri. ötvennégy négyzetkilométernyi területén akár egy nagy város is elterülhetne. De itt egy négyzetkilométerbe alig 100 ember jut. A 17 tanya úgy bújik a faluhoz, mint anyja szóknyájához a gyermek. Kis homokdombok redői mögé, szőlők sávja közé rejtve, akácos oázis között, vagy jegenye felkiáltójelek alatt. ^Ahogy hajdan a földesúrtól ' minél messzebb űző büszkeség és félelem diktálta. A hajdanvolt függetlenséglátszat maradék szigetei ezek, melyekhez évszázados reflexszel ragaszkodik a tanyákon élő 1500 semjéni. Az állomástól Dózsa nevét viselő utca vezet. Hány és hány régi és új Dózsa kellett ahhoz, hogy Kállósemjén végre ú.i históriát kezdjen! Kerek 700 esztendős történelme során örök vita tárgya itt a föld. 1271-ben „Ubul fia, Mihály kap itt jogokat, hogy azután az Aba nembeli Ónodé nádoron, a Czudwkerteken és Sztvittereken át a Kállaiakig sorba kövessék egymást a birtokosok, tulajdonosok, urak. Balog Simeon nevéből alakult ki a Semjén, mely korábban á ,.nagy” jelzővel mutatta, hogy határa hajdan is messzi falvakig terjedt. És a földvita még ma sem lezárt. Az új Élet Termelőszövetkezet 783 holdnyi területén 100 tagjának és nyugdíjasainak már a legjobbat és legmodernebbet nyújtja. De négy szakszövetkezetében az 5700 holdon a 870 tag a múlthoz kötődő ezer szállal vívja önmagával gazdasági és lelki háborúját. A férfiak eljárnak dolgozni innen, az asz- szonyok pedig a piac konjunktúrája szerint alakítják a vetésszerkezetet. A férfiak aztán hét végén hazajönnek, hogy betegre dolgozzák magukat, hajtják az egyszem lovat, meggyötrik a homokot, amely ma sem ad többet öt mázsa gabonánál. Dohányból pótolják azt ami hiányzik, és még mindig megfogalmazzák a tételt: egy tehén eltart egy embert. A termelőszövetkezet nem bír se több embert, se iöbb földet. A szakszövetkezetek hitelképtelenek. Az egyesülés gondolata fel-félmerül, hogy aztán elmúljon, és újra kezdődjék a viadal a barna csíkos tigrissel, a homokkal, és rajta a Kállaiiktól örökölt vén szőlővel, gyümölcsössel, a dohánnyal és a kalászosok ritkán sorjázó tábláival. A csoda mégis megszületik: a tanyán új házak épülnek (engedély nélkül), de kőből, a semjéniek között mind ritkább a szegény, a villanyvezeték megállíthatatlanul kígyózik kifelé a határba, mind messzebb merészkedik a busz a 10—12 kilométerre fekvő fálunyi bokrok felé. Mért a faiuba csendesen, mégis folyik befelé a* pénz. Az eljárók 3000 körül keresnek havonta. A 960 ipari munkás többsége Miskolcon, Nyíregyházán, Nyírbátorban, Budapesten vagy még messzebb keresi kenyerét. A község egyetlen ipari üzemében az ELEKTERFÉM galvanizálójában 75 ember kapott munkát. Itt ötforintos órabért fizetnék olyan munkáért, • amit a megyeszékhelyen cáak nyolcért végeznének. De ki mer szólni? Ez is munkaalkalom. Suttognak a múlt évi halálos balesetről, aztán háborognak, mert a ktsz egyetlen ígéretét sem tartotta meg. Nincs ipari tanuló-képzés; egyetlen esetben sem érte el a foglalkoztatottak száma a százat. A KÖJÁL harcok árán érte el, hogy megépültek a szociális létesítmények. Lehet ezütán csodálkozni azon, hogy amikor a Rakamazi Cipész Szövetkézét bedolgozási lehetőséget biztosított (igaz, csak egy alkalomra) tódultak az asz- szonyok a mozihelyiségbe? Mert az igény nőtt és nó. Előrelépés küszöbén A házak, amelyek épülnek: szépek. Fürdőszobásak. A televízió antennája ott van a házak tetején. A rádió számáról csak megközelítő a statisztika, mert a zsebekben lapulókat nem tartják számon. Az öltözködési ij|ény is nagyobb, mint a falu boltjának szegényes kínálata. A kocsmától függönnyel elválasztott étterem gusztust űző hangulatát sem tartják elégnek. A 27 kilométernyi belterületi út méllett húzódó alig 2 és fél kilométeres járda ugyancsak kevés. A mozi — az egyetlen művelődési lehetőség — nem vonzza a fiatalokat, de az öregeket sem. Á könyvtár világrekordot tart fenn: sehbl égy négyzetméteren annyi könyv&t nem zsúfoltak még össze, mint Itt. A fejlődés eddigi lassú üteme után az ember szinte várja, hogy dinamikus, elsöprő előrelépés küszöbén találja masát. A tanácsháza elé érek. Falán rrlég a régi tábla: Községi tanács Kállósemjén. Pedig január egytől nagyközség. Az apparátus korszerűtlen, zsúfolt, ósdi épületben nyomorog. Talán még szerencse, hogy a beígért 7 új munkaerő helyett csak hármat kaptak, így csak az irattárat kellett kipakolni. Pedig itt, hetek óta a jelentések, előterjesztések, kimutatások, statisztikák és ügyrendek révületében dolgozik mindenki. Mert hát a rang kötelez. Loss László, a tanács elnöke óvatosan fogalmaz. Szavai mögött érezhető, hogy bár a semjéniek választják, tárt a felfelé irányuló kritikától. Amikor felbukkan a kérdés, mitől is hágyközség Kállósemjén, minden diplomácia ellenére is kénytelen színt vallani. Szíve szerint. Jobb ügyintézés a lakosság részére, nagyobb felelősség, nagyobb munka, változatlan lehetőség. Mert mit jelentene az új lehetőség? Több pénzt. Márpedig az ÁFÉSZ Nagykállóban adózik. A ktsz és a tsz Nyíregyházán. Bevételi forrás a jövedelemadó, a boradó és a községfejlesztési hozzájárulás. Ami pénz befolyik, az elmegy munkabérre, az egészségügyi és művelődési létesítmények fenntartására és üzemeltetésére. Még jó, ha ezekre futja. Más megoldás nem marad: időnként megszorítják a társadalmi munkát, amivel pótolják az égetően szükségeset. így született óvoda, konyha a diákotthon “mellé, sportpálya. De ilyen módon sem lehet mindent megoldani. Mert hát társadalmi munkában senki nem megy dolgozni a tanácshoz. Az 1500—- 1800 forintos fizetés sem csábítja a szakembert. Márpedig egy nagyközségben nem elég az íróasztal, nem biztos, hogy a mögé ülőnek egyből észt is adott az isten. Hiába kacsintgatnak. a saját tulajdonukat képező terményraktár felé — emeletes épület! — nem tudják megszerezni a gabonafelvásárlótól; mert a vállalat már beleölt egymilliót. Zsurzsa József, a párt községi csúcsvezetőségének titkára nem szégyellő*. Kereken kimondja: van cíín, hatáskör, csak éppen a lehetőség egyelőre nem változott Semmit. Pedig elvárás lenne. A íalu- és tanyagyüléseken sürgetően hangzott el az igény közmű iránt. A bölcsőde is kicsi. Az öregek napközijébe csak ki- halásos alakon lehet bejutni. Állatorvos is kellene, ■ annak viszont lakás, A kereskedelmi ellátás is kisfalusi szintű. És igénnyel jelentkeznek a tanyák, a 10—12 kilométerre fekvő települések. Ä község kommunistái — 145-en vannak — amikor megtárgyalták a nagyközséggé nyilvánítás ügyét, úgy vélekedtek: legyen cím, de adjanak .is ”••?)- le valamit. Több állami hozzájárulást, valami ösziö...álő erőt, ami lendít a lassú fejlődésen. Tenni akaró erő Pedig a semjéni kommunisták nem ijedősek és nem murtka nélkül várják a mannát. öreg elvtársuk, a legendásnak számító Rákóczi-hajdú Hegedűs Mihály, Takács Mihály, Ferenci Antal példájából tudják: minden harc kérdése. Zsurzsa József szavaiból azt éreztem, a kálló- semjéni kommunisták ezt ma is vállalják. És ez érdekes küzdelemnek ígérkezik. Nem a pénzért siránkozás jelzi jövő célkitűzéseiket. Nem járási hivatallal, megyei tanácscsal akarnak megütközni. Ott, Semjénben izzasztják ki magukból a gyöngyöt: a falusze- retetet, a nagyközségért tenni akaró erőt. Nagyközség? Milyen furcsa, hogy egy jélzős szerkezet tartalmi változást is kell, hogy jelentsen. Mert december 31- ről január 1-re virradóan nem történt semmi különös. A tanyák változatlanul szemérmesen pihennek a homokdombok ölén, az utcák mentén kapir- gálnak a barna-tarka tyúkok, és az újfaj uréti tanyán a maszek fűszeres, eddig is városi. ellátást biztosított. Tanyák. Mindig visszatérő téma. Bomló világ-e a tanya- világ? A címváltozással együtt jár á szétszórtság megszüntetése? Az 5300 lakos számára változik-e az ügyintézésen kívül az életformája is? Miközben hallgatom Kövér Józsefet, a tanács titkárát, úgy érzem, hogy sok elméleti vita ellenére a tanyák sorsa öntörvényeik szerint oldódik meg. Mert vajon ki merne ma felszámolásra ítélni olyan települést, mint Péterhalom, Nértietháza, Forrástanyá, ahol 300—500 ember rendezett utcák sorába kényszerített házakban él, ahol villany világít és telefon vezetéke a faluhoz kötő köldökzsinór? De vajon élet-e, hogy az UjszöUöskert be nem visz kövesét? Tartható, hogy a mentő ne jusson be Mátétanyára, ha esik az eső vagy a hó? Nemeserdő- tanya számki vetettsége lehet-e jövő az ott születőnek? A községi tanácstag magánkiskereskedő megerőszakolja a lehetetlent és Ujfalurétré narancsot visz, Ujsiöllősker- ten csődbe megy a szövetkezeti bolt. Ellentmondások végtelen sora. Ki tudhat itt megkövesedett szokásokon, sorsokon, gondolatokon úrrá lenni? Választ'kutatva léptem be a hajdani Kállai-kúria udvarára. A műemléképületbe, ahol ma tanyai diákotthon fogad be 175 leányt és fiút. Ha csak ezt nézem, akkor készülhet is a sematikus fogalmazás: az egykori nagybirtok központja ma tanyai gyermekek otthona. íme a jelen, íme a jövő. Havi 100 forintért lakik, tanul itt a tanyai ember gyereke, eszik jó kosztöt, süppedő fotelben ül a kerámia- cserénkályha körül, kandalló mellől nézi a televíziót, szakos nevelők vigyázzák tanulmányait. Estók Károly, a diákotthon igazgatója maga is tanyai tanító volt. Nem cáfolja, hogy ez a jelen. De hozzáteszi: a jövő az egész napos iskola. Mert igaz, hogy ma az Itt végzők 80 százaléka továbbtanul. Tanulmányi átlaguk hasonlíthatatlanul jobb. mint az osztatlan, iskolákban, volt. De a lehetőségek beha- • tároltak. A falusi Iskola osztályai egyre zsúfoltabbak. \* ideális 30 fős csoportok Helyett negyvenen is egy osztályba kényszerülnek. Es nyílik a kapu az alsósok előtt is. A tanyákon az.iskola Valóban elnéptelenedik. A szülők s n vitáznak már, hogy jó-e a kollégium, vágy sein. Gyűrieska Júlia tanurkép- zőbé szeretne jutni. Ofosz Laci és Győri Miska vegyész- mérn- akar lenni. Hogy tanyán éljenek — eszükbe sa jut. Tiltakoznak még a gondolat ellen is. Nekik már évek óta csak a hét végi, a tavaszi és nyári szünet munkáját jelenti a messzi szülői ház. Szülő és gyermek között még fel-felvillan a harc, de közben és utána a gyermek gyermek, a szülő szülő mar id — és a döntés végül is az új mellett születik. A felnövők 80 százaléka már városba, de legalábbis a faluba vágyik. A nemzedékváltás jelenti majd az .életforma változást is. Lassú, végtelen lassú folyamat, kitérőkkel teli. Loss László, a tanácselnök, pedagógus. Tehát türelmes. Tudja, sosem éri meg, hogy Kállósemjén olyan nagyközség legyen, mely Ideálisan szimbolizálja a korszerű települést, azt a centrumot, amely felszívta környezetét, kisugárzik. De mivel pedagó'us, így optimista is. Tudja és meg is fogalmazza: „...folytatni kell és nem kezdeni most. Folytatni egy történelmi folyamatot, amelyet lehet é3 kell is gyorsítani: ez az emberek fejének átalakítása Ha lassan is, de mindig előbbre megyünk. Nem a cím és státusz miatt. Hanerii meri akarjuk...” Ellentmondások És éhhez az akarjukhoz tartozott az is, hogy amikor a jövő került a mérlegre, ebben a községben is mindenki egynapi fizetését ajánlotta fel tanyai kollégiumokra. S hogy a küzdelem milyen bonyolult és ellentmondásokkal teli, Semjénben ugyanekkor mindenkinek volt. pénzé á templomok tatarozására is. Múlt és jelen együttélése. Naponta újrajátszódó drámák. A színtéren ott a lelkész, akinek kapuján a nap minden órájában leolvasható egy tábláról, hogy hol ás merre jár, és ott a tanácselnök, akinek hivatala falán ott a közlés: ügyfélfogadás 8-tól 12-ig. Ott látjuk a szereplők között a képesítés nélküli tanítót és a tanyán nevelőre váró üres lakást csakúgy, mint a faluban gyökeret ereszteni akaró nevelőket, akik emeletes társasházat szeretnének építeni. A Színen vannak a nyugdíjas tsz-ta- gok, és a képviselőt ihterpel- lálásra késztető szakszövetkezetiek, akik háborognak, hogy a dohány árából 3000 forintot lefognak SZTK és nyugdíj fedezetére. Kavargó a színtér, telve élő múlttal és embrioná- .lis jövővel. _ A gyerekek ma jót kacagnak, ha valaki Puskás Jánosné Bata Judit 1762- éé boszorkányperét idézi de sűrűn vetik a keresztet a temblom előtt, miközben a kémiaórára sietnek. Lassan kiérek az állomásra. A vicinális bedohog. A mozdony kiáramló gőze belepi- a felszállókat. Indul a vonat és sokáig megy a kál- lósemjéni határban. Az ablakokból látszanak még a távoli házak körvonalai. A földek, ahol egykor káliói vitézek zavarták meg. lovaikat. A fák, melyek mind délnyugat felé dőlve nőttek, úgy, ahogy a szél hajtotta őket, sok tízezer napon át. A síhek mellett tehén húzta szekér álldogál — útban van hazafelé. Otezferháromszáz ember mikrovilágából visz el a vasparipa. Amint az élmény súlyától kusza gondolataimat próbálom összegezni, újra Váci jár az eszemben. Tatán itt is fogalmazhatta volna szép sorait, amelynek summái lehetnek mindannak, ami a ’4riyeg: — a világ alszik ’’zet- lenül, / s már végle; emberre bízza sorsát.” Ez a semjéni ember mikrovilágának hitvallása... f. «Mal Viharos évszak
