Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

r* f: m* *BL«Mf*eT ASORSZÄ© WR. Jbwair ffc Megyénk sportéletéből: Mátészalka város Középiskolai egyesületek: Nincs terület! Mátészalka sportolói mindig is előkelő he­ti en álltak megyénk sportéletében. A szép ha­gyományok után így van ez ma is. Mátészalka város területén jelenleg hat sportegyesület fejt üti elismerésre méltó tevékenységet; a Máté­szalkai MEDOSZ, a Mátészalkai Vörös Mete­or, s a Mátészalkai VSC, valamint a három középiskolai egyesület, az Esze Tamás Gimná­zium SE, a Mezőgazdasági Szakközépiskolai SE és az Iparitanuló-képző Intézeti SE. A fenti hat egyesület 3300 sportegyesületi tagot számlál, s különféle szakosztályaikban 720 igazolt sportolót tartanak nyilván. De kü­lön említésre méltó, hogy a város három álta­lános iskolájában mintegy 16Ó0 úttörő fejt ki a kötelező testnevelési foglalkozások mellett különféle sporttevékenységet. Mátészalka sportéletében újabb távlatokat nyitott meg a nevezetes dátum, 1969. augusz­tus 1-e. E napon várossá nyilvánították Máté­szalkát! S a várossá válás, mint az élet min­den más terén a sportban is új követelménye­ket és egyben távlatokat is jelentett. Mindezekről, Mátészalka város sportéle­tének gondjairól, terveiről' Szép Ferenccel, az MTS Mátészalkai , Járási-Városi Tanácsának el­nökével beszélgettünk. A város reprezentánsa Az egyesületek közül a sort a Mátészalkai MEDOSZ SE-vel kell kezdeni, hiszen nemcsak a város, de az egész járás sportéletét is reprezen­tálja. A nagy múltú Máté­szalkai TK jogutóda a járás legnagyobb egyesülete. A vá­rossá nyilvánítás ténye szük­ségszerűen felvetette, hogy az egyesület ügyes-bajos dol­gai rendeződjenek — mert •voltak az egyesület életé­ben zavaró jelenségek... Dicséretes, hogy a gazda­sági, társadalmi és kulturá­lis élet előbbre lépését a sportélet, a testkultúra is követte. E téren igen ko­moly szerepet játszott, s nagy erkölcsi támogatást nyújtott a városi pártbizott­ság. Iránymutatásával városi összefogás indult meg a Má­tészalkai MEDOSZ SE prob­lémáinak rendezésére. fii vezetőség Mindezek nyomán általá­nossá vált a vélemény, hogy egyetlen bázis képtelen len­ne korszerű színvonalon fenntartani a város és a já­rás reprezentatív egyesüle­tét. E felismerést tett kö­vette. Az átalakított új veze­tőség — Benedek Lajos sportegyesületi elnök koráb­bi sporttapasztalatait jól ka­matoztatva — jó kapcsolato­kat épített ki. S létrejött az összefogás, az egyesületet a város különféle szervei pat­ronálják: a. gépjavító válla­lat, a sütőipari vállalat, a helyi ktsz és termelőszövet­kezet, az ISG, a faipari vál­lalat, a TITÄSZ, a területi , tsz-szövetség és a söripari vállalat. Az egyesület szakosztályait az említett vállalatok, társa­dalmi szervek „felosztották” maguk között, s anyagi és erkölcsi segítséget nyújta­nak, támogatják a szakosz­tályi életet is. E közös tár­sadalmi összefogás eredmé­nyének számít az, hogy a Mátészalkai MEDOSZ egye­sületi sportiskolát is működ­tet atlétikai szakosztállyal, mely mintegy 80 atléta „pa­lántát” foglalkoztat. Az egyesület reprezentatív szakosztálya a kézilabdázó­ké. mely NB Il-es női csa­patot szerepeltet. A túlnyo­mórészt a - mezőgazdasági szakközépiskolára épített együttes Lővey István edző irányításával egyre jobb tel­jesítményt nyújt. A jelek szerint a megfiatalított, te­hetséges játékosokból álló csapatnak ez évben sem lesznek kiesési gondjai. Vál­tozatlanul feladat azonban e minőségi szakosztálynál az utánpótlás további biztosí­tása. Élvonalban a labdarúgók A labdarúgó-szakosztály ugyancsak a megye elitjét jelenti a sportágban, felnőtt csapata az NB Ill-ban sze­repel. Épp a várossá válás­nak köszönheti, hogy rende­ződtek a gondok. S ezek megszűnésével 1970-ben — szánté teljesen vesztett pozí­cióból — a csapat megmu­tatta, hogy tud igazán küz­deni a város színeiért. Je­lenleg az NB III-as bajnok­ság élmezőnyében tanyázik a csapat. Bár helyzete a leg­szebb reményekre is enged következtetni, de az egyesü­let és a város sportvezetői józanul ítélik meg a csapat lehetőségeit. Nem mondanak le az esetleges, végső siker­ről, de az együttes elé nem tűztek ki mindenáron való eredményhajszolást. Úgy vé­lik, hogy a reális lehetősé­gek alapján az idei bajnok­ságban még nincsenek meg teljes mértékben a maga­sabb osztályba lépés felté­telei. E terv az egyesület fej­lődésének későbbi szakaszá­ban válhat majd valóssá. A Mátészalkai MEDOSZ röplabdaszakosztálya a me­gyei,, bajnokságban szerepel, súlyemelő-szakosztálya szin­tén a megyei szintű verse­nyeken szerepelteti sporto­lóit. Mindkét szakosztály fej­lődésre képes, s előbbre lép­het. Az egész sportegyesület legnagyobb gondját az NB III-as labdarúgócsapat után­pótlásának biztosítása jelen­ti. S ez a probléma — bár­mily érdekesen hangzik is — pillanatnyilag semmilyen megoldással nem kecsegtet. A gond túlnő a Mátészalkai MEDOSZ SE ’ lehetőségein... Nem arról van szó, hogy nincsenek a városban tehet­séges fiatalok. Vannak, s az együttes foglalkoztatná is őket! Csupán az a nagy kérdés, hogy: hol? Ni lesz az ifikkel ? Ugyanis a Mátészalkai MEDOSZ NB III-as labdarú­gócsapatának ifjúsági együt­tese nem kap helyet — évek óta! — a megyei ifjúsági bajnokságok valamelyiké­ben!! Annak ellenére sem, hogy a megyei ifjúsági lab­darúgó-válogatottakban a kö­zelmúltban a következő má­tészalkai játékosok kaptak helyet: Bíró, Luterán, Mago- si, Zsenyuk és Varga... S e téren a megyei sport­szervektől várnak komoly és sürgős segítséget! Vasutas SC: * II. A tömegsport jegyében * Érdekes sportegyesület, mintegy százötven taggal rendelkezik. A Mátészalkai MÁV-állomás a bázisszerve. A vezetőségnek, s a sport­egyesületi tagoknak nincse­nek minőségi törekvéseik... Labdarúgó-szakosztályuk a városi üzemi bajnokságon in­dítja felnőtt csapatát, de részt vesz egy együttessel a kispályás labdarúgó munka- ' helyi spartakiádon is. Az MVSC tekézői is a helyinek nevezhető járási rendezvé­nyeken szerepelnek, a termé­szetjáró-szakosztály törekvé­se pedig az, hogy tagjai mi­nél több szép és szórakoztató túrára jussanak el. A sportegyesület szerényen működik. Lehetőségeit józa­nul felmérve csupán szóra­koztató és egészségmegóvó rendezvényeket, versenyeket biztosít. Azzal a céllal, hogy az állomás dolgozóinak mun­kaidő utáni sportigényét elé­gítse ki. S ezt az olykor igen komoly pályagondok ellenére is megvalósítja. Sok ilyen kis egyesületre lenne szükség megyénkben! Vörös Meteor: Már nem csak labdarúgás Az egyesület bázisa a Má­tészalka és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. Az egyesület kö­zel 500 taggal rendelkezik, s labdarúgó-, természetjáró- és kézilabda-szakosztályt mű­ködtet. A legnagyobb érdeklődést a megyei II. osztályban sze­replő labdarúgócsapat ered­ményei váltják ki az egyesü­let szurkoló részéről. A csa­pat háza táján a közelmúlt­ban zajlott le komolyabb előbbre lépés. A szakosztályi ügyek rendezése mellett biz­tosították az együttes után­pótlását. Nagyszerű kapcso­latot építettek ki a Máté­szalkai Esze Tamás Gimná­ziummal, s a középiskola te­hetséges labdarúgóit, megyei II. osztályú ifjúsági bajnokp ságban szereplő csapatokban szerepeltetik. Az egyesületet korábban elsősorban az jellemezte, hogy elsősorban labdarúgás­ra fordított fő hangsúlyt. Az utóbbi időben viszont örven­detes változás tapasztalható a Mátészalkai VM-nél. A labdarúgócsapattal kap­csolatos terveik mellett gon­dot fordítanak másik két szakosztályuk működésére is. Férfi kézilabdacsapatuk ko­molyan szervezkedik, s ké­szül, hogy ez évben már baj­noki küzdelmekben vegyen részt. Az egyesület elnöksége a megyei I. osztályú felnőtt bajnokságban kívánja indíta­ni a csapatot, s reméli, hogy a megyei kézilabda-szövet­ség is lehetővé teszi ezt. S a kézilabdázókhoz ha­sonlóan a természetjárók számára is lehetőségeket te­remt az egyesület elnöksége, hogy a különféle megyei tú­rákon részt tudjanak venni. A városi középiskolai sportegyesületek közül néz­zük elsőnek a Mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumi SE-t. Az intézet tanulói Ju­hász Imre, Papp Györgyné és Papp Gyuláné testnevelő tanárok irányításával vesz­nek részt a kötelező testne­velési oktatásban, valamint a középiskolai sportegyesület munkájában. Az intézet 780 sportegyesületi taggal ren­delkezik. A gimnáziumi sportegye­sület elsősorban arra törek­szik, hogy valamennyi tanu­lót bevonjon a rendszeres sporttevékenységbe. E tö­megsportcélok érdekében -az intézet versenyzői elsősorban a középiskolák közötti baj­nokságokban, valamint az osztályok közötti házi verse­nyeken vesznek részt. Leg­kedveltebb a kézilabda, ko­sárlabda, labdarúgó, atléti­ka, súlyemelő és asztalite­nisz sportág. Az intézetnek van torna­terme, de szabad téren elkép­zelhetetlenül gyenge lehető­séggel rendelkezik. Messze van a városi sportteleptől, s szabadtéri foglalkozásait az udvaron kénytelen rendezni. Márpedig a gimnázium ud­vara maroknyi. Annyira, hogy — a város sportvezetői pontosan kiszámították — egy tanulóra mindössze húsz négyzetcentiméternyi terü­let jut!! Megállni is gond ennyi helyen, nemhogy mo­zogni. .. Jó szerencse, hogy az intézet előtt közpark te­rül el... Ez^égeíő gondot a város ve­zetői jól ismerik, de lehető­ségeik sajnálatosan kötöttek. A Mezőgazdasági Szakis­kolai SE közel 260 sport­egyesületi tagja részére lé­nyegesen több szabadtéri le­hetőséget tud nyújtani. Az intézet udvarán kézilabda- és röplabdapálya van, a tor­nateremben pedig a terem­sportok képviselői, de szin­te^ valamennyi sportágban működők is készülhetnek. Jelentős társadalmi munká­val a kézilabda játékteret villamosították, s így esti mérkőzésekre, edzésekre is sor kerülhet. Lővey István testnevelő ta­nár irányításával folynak a testnevelési és sportfoglalko­zások, a kedvelt sportágak: kézilabda, kosárlabda, atlé­tika, asztalitenisz és súly­emelés. Kézilabdában az NB Il-es női csapat révén az in­tézet a sportág egyik vidéki bázisa. A Mátészalkai Iparitftnulő Intézet, azaz — ahogy inkább ismerik — a Mátészalkai ITSK szintén rendelkezik tornateremmel. A létesít­mény mintegy 950 tanulójá­val Erdős Jenő és Kovács Károlyné testnevelő tanár foglalkozik. Az intézet saját­ságos helyzete — a tanulók csak meghatározott időt töl­tenek bent — ellenére is élénk sportélet folyik. Nép­szerű a kézilabda, röplabda, atlétika, labdarugó, kosár­labda sportág. Öntevékeny alapon kispályákat hoznak létre. Uj kézilabda- és röpi labdapályát építettek, s a közeljövőben a villamosítást szeretnék megoldani. A város középiskolai sport­egyesületei a tantervi test- nevelési feladatokon túl, sportegyesületi tevékenysé­gükben elsősorban a tömeg­sport terén igyekeznek tevé­kenységüket kifejteni. De ezen túl — igen dicséretes módon — nem zárkóznak el, ha valamely sportágban te­hetségek bukkannak fel. Ily esetekben, ha a tanulmányi eredmény megfelelő, szíve­sen hozzájárulnak, hogy e sportolók a város minőségi szákosztályaiban sportolja­nak. Ily módon a tömegesí­tés mellett a minőségi sport utánpótlását is biztosítják. Ipari Sporte ntrum. kisstadion Gondok és tervek A város sportélete komoly fejlődés előtt á1! — ez közis­mert. Jelenleg ; n komoly létesítmény gond,i i vannak. A városi sporttelep egy ed­ző, s egy füves labdarúgó-já­téktérrel, valamint atlétikai pályákkal rendelkezik. S rendkívül túlzsúfolt. Ezen kívül a gimnáziumban egy röplabdapálya van, s a me­zőgazdasági szakiskolában, valamint az ITSK birtokában egy-egy röplabda- és kézilab­dapálya. A város területén továbbá a három középisko­lában, s két általános iskolá­ban található tornaterem. De mindez máris kevésnek é bizonyul. Különösen akkor, ha a tár- sadaltni, s ipari'fejlődést vesszük figyelembe. Szeren­cse, hogy a város vezetői is gondolnak minderre. A járá­si és városi TS munkatársai- . tói megtudtuk, hogy szép terveket érlelnek. Elsőként is az ipari terüle­teken úgynevezett ipari sportcentrumot akarnak létesíteni. Egy labdarúgó-, kézilabda- és röplabdapálya kialakítására kerül itt sor. a társadalmi szervek, vállala­tok és a KISZ-fiatalok társa­dalmi munkájával. S a je­lenlegiek szerint e sporttele­pet még ez évben el akarjak készíteni. A város új lakótelepén, —» a városközpont közelében — kispályás stadiont akarnak kialakítani. Itt kézilabda-, röplabda-, tenisz- és kosár­labdapálya kap majd helyet! A városi tanács is egyetért e tervvel, s segíti is. S e léte­sítmények építése felett a város középiskolai KISZ- szervezetei vállaltak védnök­séget. A későbbi időszakban pe­dig az úszósport helyzetét igyekeznek tisztázni, ponto­sabban lehetőségeket terem­teni. Ez egy 50 méteres ver­senyuszoda építésében óit majd testet. A városi pártbizottság, s a városi tanács a létesítmény- gondok megoldásában, eny­hítésében is támogatja az MTS Mátészalkai Járási és Városi Tanácsának törekvé­seit. Épp úgy, mint ahogy mindenben segíti a még fia­tal város sportéletének teljes fejlődését. Azokat a törekvé­seket, melyekkel a város és járás sportvezetői, a város sportegyesületei igyekeznek megvalósítani a társadalmi és iparfejlődés diktálta újabb, korszerűbb követelménye­ket. Munkásőr és sportvezető Mátészalka színeiért igen sokan tevékenykedtek, s dol­goznak ma is. E hosszú sor­ból ez alkalommal egy volt sportolót, egy mái sportveze­tőt mutatunk be, aki a nagy hobby, a sport szeretete mel­lett másfél évtized óta igen komoly társadalmi tevékeny­séget fejt ki. Szép Ferencet, a Mátészal­kai Járási Városi TS elnökét mutatjuk itt be. Elsősorban azoknak, akik nem ismerik. Mert neve a szálkái járásban nem ismeretien, de azok is jól tudják kiről van szó, akik a szálkái labdarúgás egykori szép napjait — az NB Il-es csapat szereplését — figyelemmel kísérték. Sport- és társadalmi pá­lyafutásában a tizenötös szám visszatérő jelenség. Hiszen mint sportoló tizenöt éven át kergette a labdát az egykori Mátészalkai TK színeiben. Többszörös megyei ifjúsági és felnőtt válógatott volt, csapatában középhátvédet játszott, tagja volt az NB Il-es csapatnak is... S végig Mátészalka színedben futbal­lozott. S nézzük a második „tizen- ötöst”. Huszonnégy éves volt, ami­kor — az alakuláskor — je­lentkezett munkásőrnek. Ilyen fiatalember, miért je­lentkezett? így vallott er­ről: — Tősgyökeres szálkái vol­tam, s vagyok. Jól éreztem magam itthon... Mint spor­tolót. mint embert egyaránt megbecsültek! Tenni is akar­tam mindezért valamit, s ha kell védeni is... Tudom, hogy ez kicsit választékosán hang­zik, de ez az igazság! Ezért lettem munkásőr... — Jól emlékszem az első időkre... A század legfiata­labb munkásőre voltam. Tár­saim mindenben segítettek a kezdeti nehézségeken, mert meg kellett szoknom ezt az életet is. S a későbbiekben? Mindig ott voltam a foglal­kozásokon, s' igyekeztem jó munkásőrként tevékenyked­ni. Ez sikerült is Szép Ferenc­nek, hiszen jelenleg tagja szálkái zászlóaljtörzsnek. .S idén lesz tizenötödik éve, hogy munkásőr! S eddigi te­vékenységéért megkapta az öt- és tízéves szolgálatért ki­tüntetést, a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany fokoza­tát, az árvízvédelemért em­lékérmet. — S hogy futott sportte­vékenysége? Bármily keserves is volt, egyszer- nekem is abba kel­lett hagynom az aktív labda­rúgást. Bár a sporttól igazán egyetlen pillanatra sem sza­kadtam el... Erről szűkszavúan csak ennyit mondott! De a sport- pályafutáshoz tartozik még, a labdarúgócipő szögre akasztása után hamarosan igen közel került ismét a sporthoz. Hiszen a járás sportéletének irányítását bízták rá, s immár lassan egy évtizede, hogy ezt a szép és nehéz munkakört ellátja. Jelenleg a járás és város sportéletét „dirigálja”. S hogy ezt sem csinálja rosz- szul, ezt bizonyítja, hogy a Testnevelés és Sport Érde­mes, valamirít Kiváló Dolgo­zója kitüntetésben részesült. Mi volt a két terület nagy élménye, epizódja? — Mint munkásőr a leg­megrázóbb élményt az emlé­kezetes árvíz idején éltem át... Megdöbbentő volt a lát­vány, az elemi erő romboló pusztítása. S ugyanakkor fel­emelő volt látni, hogy mi emberek, mi mindanyian eggyé tudtunk válni a javak, az emberéletek mentésében. Bár ezt az élményt soha sem kívánom vissza, mégis a lá­tottak egy életen át elkísér­nek... — S a sportélet emlékeze­tes epizódja? — Őszintén? — Ha lehet... — Nem kéne elmondanom, de tény, hogy soha nem fe­lejtem ezt sem... Az 1950-es években Nyíregyházán ját­szottunk az NYVSC ellen bajnoki mérkőzést. A 88, percben 0:0-ra állt a mérkő­zés, amikor a nyíregyházi csatárok egyike kiugrott, s a kapunkra tört... Középhát­véd voltam, s igyekeztem szerelni. Épp, hogy annyira elértem a labdát, hogy a csatár elől haza tudjam adni. — De milyen a labdarúgó­sors? Olyan „ügyesen” si­került a labdába nyúlnom,, hogy az Védhetetlenül vágó­dott saját kapumba, s a háló­tartó vasról pattant vissza! Az én öngólommal kaptunk ki liO-raü De a feketeleves még hátra van. A középkez­dés közben egyik hátvédtár­sam így szólt hozzám: — Ferikém, miért vágtad ilyen korán kapura? Még nyugodtan vihetted volna egy kic.sit a labdát! — De híjdd tegyem hozzá, hogy ma mar ez is szép em­lék, a pályán — ^nnak a ti- zénöt évnek egyik epizódja.-. Az oldalt összeállította: Sea Laszlé MEDOSZ:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom