Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

ÜB7t. Janulf ?. KW f!T MAGYAROSSÁ A3 S KOMMENTÁR Megszűntek^ a telekkönyvek ? Sok olvasónk kérdezi: mi a célja, az értelme és az ál­lampolgár haszna az 1042/1971. számú kormányha­tározatból. amely az elmúlt év szeptember 29-én kelt (érvénye ez év január else­jén lépett életbe) és egysé­ges rendszerbe vonta össze az eddig külör vezetett te­lekkönyvi és földnyilvántar­tási rendszert. Népies nyel­ven: megszűnt a telekkönyv. Ez igaz is. meg nem is, — válaszolja olvasóinknak Bá- konyi Sándor, a Szabolcs- Szatmár megyei Földhivatal nyilvántartási osztályának vezetője. A kettős nyilván­tartás — folytatja — már korszerűtlen volt. Ideje volt a kettősséget megszüntetni. Ez éppen az állampolgárok érdekében történt. De nem szűnt meg. Egyelőre „beol­vadt” a földhivatalok rend­szerébe, önálló osztályként. Később — évtizedes távla­tokban — valóban eltűnik minden különbség, el is fe­lejtjük. hogy valaha volt kü­lön telekkönyvi hivatal és külön földhivatal. Földtulaj­doni viszonyokban az ügyfe­leknek mindkét helyen el kellett járniok. De míg a hagyományos szabályok ér­telmében a telekkönyveknél minden kérésre okmánybé- lyeget kellett ragasztani, ad­dig a földhivataloknál az ügyintézés díjtalan volt. A telekkönyvi beírások ellen csak bírósági úton lehetett vitát kezdeni, — ismét csak okmánybélyeggel és ügyvédi költségekkel. A földhivatalok határozatai ellen kezdett vita viszont ugyancsak díjtalan volt és államigazgatási úton intézték. Érdemes egy kis történel­mi visszapillantást vetni a két intézmény történetére. A telekkönyvi intézmény közel százéves. Az 1886-os évtől már intézmény. Amikor a földtulajdonosok földet ad­tak, vettek, ingatlant örököl­tek. ajándékoztak, átírattak, megtette a magáét. Megbíz­ható szerv volt, jogilag meg­tette fennállása alatt a köte­lességét. Más lett a helyzet a föld­osztás, a tagosítások után. Nem a telekkönyvi tisztvise­lők lelkiismeretes munkájá­nak hibája, hogy ezt a nagy tömegű munkát már nem győzték. Majdnem csak hogy ezért kellett létrehívni a földhivatalt, hogy nyilván­tartsa, ki milyen földet használ. A birtokolás kérdé­sében továbbra is a telek­könyvekkel párhuzamosan intézkedtek. (Egyébként a földhivatal sem teljesen „új” intézmény. Elődje már szá­zadunk tizes éveiben is mű­ködött. Akkor is szükség volt rá.) A jelenlegi új helyzetben a földhivatalok — egyelőre külön osztályokként — át­vették, magukba olvasztot­ták a telekkönyvi adminiszt­rációt. Ez legelsősorban azt jelenti az ügyeit intéző ál­lampolgároknak, hogy nem kell két helyre járni esetle­ges vitás ügyekben — átírás, öröklés, földtulajdon, föld- használat ügyeiben. Továb­bá azt jelenti, hogy az eddig két helyen párhuzamosan in­tézett ügyeket most egy he­lyen intézik: a földhivatalok­nál. Számos földtulajdoni és földhasználati probléma ma még megoldatlan kérdésében segít dűlőre jutni az egyesü­lés, szaknyelven: az egysé­ges ingatlan-nyilvántartási rendszer. Egyébként épp időben jött az egyesülés, mert a számok is változnak. Európa konti­nensén utoljára ez évben ha­zánk is véglegesen áttér a katasztrális holdak számítá­sáról a hektárrendszerre. Az elmúlt, 1971-es eszten­dőben — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium számítógépeinek segítségével három járás — a kisvárdai, a vásárosnaményi és a nyír­bátori járás teljes egészében megkaota új adatait, január elsejétől hektárban köteles számítani mindent, ami a földdel kapcsolatos. Ugyanez történt hazánk legnagyobb járásának, a nyíregyházi já­rásnak fele területével is. Ez évben a megye másik fe1e is elkészül hektárszámításá­val. (gnz) Ki a tanácsta mikor fogad az elnök ? Életbe lépett a tanács működési szabályzata A Nyíregyházi Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága nemrégiben elkészítette a Nyíregyházi Városi Tanács és szervei szervezeti és mű­ködési szabályzatát. A sza­bályzat január elsejével lé­pett hatályba. A 100 oldalas szabályzat a bevezetőben foglalkozik a város történeti fejlődésével is. A monográfiaszerű beve­zetőben a város megalakulá­sáról is olvashatunk. A szabályzat a többi kö­zött előírja, hogy a végre­hajtó bizottságnak ezentúl szorosabbra kell fűzni kap­csolatát a nem tanácsi szer­vekkel. A tanács elnöke évente legalább egyszer koordinációs értekezletet tart a város nagyobb intéz­ményeinek vezetőivel, ahol egyeztetik a városi tanács és az intézmények fejlesztésé­nek érdekeit. Januártól a lakossági szolgáltatási te­vékenységet jobban segíti és ellenőrzi a tanács. A sza­bályzat foglalkozik a tanács­tagok jogaival és kötelessé­geivel is. Előírja, hogy a ta­nács vezetői és beosztottai a tanácstagot közérdekű prob­lémák bejelentésével soron kívül kötelesek fogadni. A tanácstagok által benyújtott közérdekű kérelemre, vagy javaslatra a végrehajtó bi­zottság 15 napon belül kö­teles válaszolni. A tanács elnöke minden hónap első szombatján 8-tól 12 óráig, a tanács titkára minden hónap utolsp szom­batján szintén 8-tól 12 óráig tart fogadónapot. A szabály­zat .tartalmazza a tanácsta­gok beosztását, nevét és la­káscímét. Ebből mindenki megtudhatja, hogy melyik tanácstaghoz fordulhat ügyes-bajos dolgaival. A vá­rosi tanács ügyfélszolgálati irodája jelentősen megköny- nyíti a lakosság ügyintézé­sét és könnyít a tanácsi dol­gozók munkáján is. Az új szabályzatot a va­ros lakói a hivatalos órák­ban megtekinthetik a váro­si tanács titkárságán. 1 ájékoztató a szakközépiskolákról Megjelent a Művelődés­ügyi Minisztérium szakokta tás; főosztályának 175 olda­las kiadványa a szakközép- iskolákról. A tájékoztató — amelyet a könyvesboltokbar a szülők is megvásárolhat­nak — nasznos tanácsokká szolgál a helyes pályává lasztáshoz, ismerteti a , szak középiskolába jelentkezés módját, a képzés célját, fel­adatait, kereteit. Felvilágo­sítást nyújt az érettségi vizsgáról, a továbbtanulási, illetve elhelyezkedési lehető­ségekről, valamint a dolgo­zók szakközépiskoláiról is. Az ismertető tartalmazza a nappali, illetve az esti és levelező tagozat néhány óra­tervét, a fővárosi és a vidéki szakközépiskolák címjegy­zékét is. Másfél millió naposcsibe A Nyíregyházi Baromfikeltető Üzem tavaly decem­berben csak 6 keltetőgéppel dolgozott. Jelenleg 40 gép van üzemben. így a korábbi 54 ezer csirke helyett egy keltetés alatt 360 ezer „készül”. Ez annak köszönhető, hogy az úgyneve­zett Hunnia-hybridek helyett áttértek az azóta népszerűvé vált hybrocsirkék keltetésére. A tavalyi csúcseredmény hybrocsirkéből I millió 570 ezer darab. Ezeket az utolsó szállítmányokat — 14 ezer darabot — december 29-én vet­ték ki a keltetőgépekből. Képünkön: Betléri Mária és Czirják Ilona számolja a kiscsibóket. (Hammel József fel­vétele) „3ó lenne, ha tudnánk egy/násról" Egy nyíregyházi mérnök, aki szívesen vállalta a talu segítését — Hogyan ismertek meg? — Elmentem a tanácsra, bemutatkoztam, megmond­tam miért jöttem. Szerencsé­re a balkányiak már tud­ták, hogy megyek, nagyon szívélyesen fogadtak, elbe­szélgettünk. A beszélgetés „tárgya” az volt, hogy ifj Pivarnyik András, a TITÁSZ mérnöke milyen segítséget nyújthat a balkányiaknak. A Hazafias Népfront 1969-ben indított „Egy falu — egy műszaki” mozgalmában vállalta a köz­ség segítését. — Korábban nem nagyon ismertem a balkányiakat. Most meg, ha megyek, azért szól a reklamáció, hogy ke­veset-járok náluk. A gond a tanyavilág Először a község gondjai­val kellett megismerkednie ahhoz, hogy segíteni tudjon. Az első beszélgetésen körvo­nalazták . a balkányiak a község helyzetét. — Az alapvető problémá­juk az, hogy nagy a tanyavi­lág. A községfejlesztési pén­zek nagyon szétaprózódnak, hiszen mindenüvé kellene valamit építeni, vagy valami­képpen segíteni' a fejlődés­ben. Akkoriban készültek el a Perkedpusztára vezető út tervei. A tervek nem egyeztek a tanácsi elképzelésekkel. A patronáló Pivarnyik András — mivel ő Nyíregyl ' zán volt otthon — járt a tervezőknél, hogy más nyomvonalat tűz­zenek ki, tárgyalt a közúti igazgatóságon az útépítésről. — Nem egye-es lett az út, egy „S” alakú ív került be. így viszont igen sok bal- kányi h'.zat is érintett. Már­pedig itt ez volt a lém'eg, hogy a kövezett út mellé ke­rüljenek a családok. Azóta a perkedi út meg­épült. Tavasszal már az au­tóbuszközlekedésbe is be­kapcsolják a több, mint négyszáz lakosú tanyát. A balkányi tanyavilág lé­te napjainkban sok sürgető gondot jelent a községnek. Azt, hogy a tanyákon élő emberek életkörülményeit közelítsék a községben lakó­kéhoz. Ehhez út kell, jó köz­lekedés, bolthálózat, de ami még ennél is fontosabb: elő­ször villany. Helyes sorrendet Volt úgy, hogy nem rá, hanem lebeszéltem a közsé­gieket. A villamosítás a vál­lalati munkámhoz is tarto­zik, így jobban meg tudtam ítélni, hogy milyen sorrend a fontosabb. Aztán elkészült egy általános villamosítási elképzelés, amiben a balká­nyiak kívánságai vannak rögzítve. Ezt most is elővesz- szük, amikor a villamosítás­nál balkányi problémákkal találkozunk. Az alku tárgya: a gyerek Egy délelőtt a gyámhivatalnál Az ajtóban ketten várnak. Rám szólnak, nem lehet be­menni, vannak bent. ök is benyitottak, de azt mondták: tessék várni. A szobában — az ott dolgozókon kívül — ketten vannak. Mint néhány mondat után kiderül: elvált házaspár. Az alku tárgya a gyerek. Átvétel a kapuban — Legalább minden máso­dik vasárnap szeretném el­vinni — mondja a férfi. De ne sok időre, mert a gye­reknek aludni kell ebéd után is — válaszol az asszony. A gyámügyi csoport vezető, je végül mindkét kívánság­nak eleget téve diktálja a jegyzőkönyvet. Azt azonban többször is hangsúlyozza: a gyereket egyik szülő sem taníthatja arra, hogy a má­sikra haragudjon. A férfi minden feltételt elfogad, az asszony azonban kisebb aka­dályok felvetésével próbálja megnehezíteni az egyezséget. Azt is kiköti, hogy a volt férj kint az utcán, a kapu előtt veheti, illetve adhatja át a gyereket. ' Egy idős, szemüveges néni jön ezután és mint gyám, az unokája pénzéről érdeklődik. Ruhát akar venni a gyerek­nek. de az OTP csak a gyám­hatóság engedélyével adhat pénzt a tartásdíjból össze­gyűjtött takarékbetétből. Két cigányasszony jön egymás u'án. Mindketten segélyt kértek és érdeklődnek, mi­kor vehetik fel a pénzt, őket két másik asszony követi. Késsel és karóval Tessék megmondani, mit lehet csinálni? — kezdi az egyik. — Ez a szerencsétlen asszony, meg a két gyerek állandó rettegésben él. A 'érje svakran iszik és olyan­kor üldözi a családot — Állandóan azt mondja hogy megöl — veszi át a szót a tulajdonképpeni panaszom —. késsel, meg karóval ker­get bennünket Most is a szomszAnbarf aludtunk. — Már mi sem tudjuk el­nézni, mit csinál az az em­ber a családdal," hát ezért fordulunk ide segítségért. Tessenek valamit tenni. Volt már, amikor feljelentettük a rendőrségen is, de azóta sincs semmi változás. — Minden baj neki. Ha a gyerek rossz -jegyet hoz, ak­kor azért szidja, ha tanulni akar, akkor is bekapcsolja a tévét. Az nem érdekli, hogy úgy nem tud tanulni. Gorom­ba, olyanokat mond annak a szegény kislánynak, hogy még a felnőtt ember is el- szégyelli magát. Ha józan, akkor meg nem hiszi el, hogy miket csinál. Azt mond­ja, nem emlékszik semmire. Elvonókúráról meg hallani sem altar. A gyerekek már olyan idegesek, mindig attól félek, valami bajuk történik. Az asszonyok után egy idősebb házaspár jön be és azt mondják: most már bele­egyeznek fiatalkorú lányuk házasságába, őket egy ’ le­ányán ya követi, hogy a gye­reket írják az apa nevére. Szóban már elvállalta az apa­ságot, de az átírásra azért várni kell, amíg hivatalosan is elismeri saját gyerekét. Bútor a stráfszekéren Fiatalasszony jön. Ottho­nosan mozog, nem is meséli elölről a történetet, csak a fejleményekről számol be a gyámhatóságnak. Az elmon­dottakból azért összeáll a történet. , Három kiskorú gyerekével él albérletben és most a há­ziak ki akarják rakni az ut­cára. Sőt nemcsak akarják, már ki is rakták. Hívtak egv fuvarost és felpakolták a bútort a stráfkocsira. Jólle­het előző nap a házinéni azt mondta a gyámügyi csoport- vezetőnek, hogy addig nem tesz semmit, amíg a fiatalasz- s7onv lakásügye nem rende­ződik. Az ügy persze ebben a pil­lanatban a legsúlyosabb, hi­szen a fiatalasszony bútora egy sátorlappal letakarva áll egy stráfszekéren, mert a háziak Önkényesen kitefték őket. Pedig erre nem kan­ták bírósági végzést. Már- csak a három gyerek miatt sem. Ismét egy leányanya jön be. Azt kéri, hogy szüntes­sék meg gyermeke állami gondozását, mert a szülei segítettek és vettek egy szo- ba-konyhás lakást. Most már van hová vinni a kicsit és ő is vele lehet. Három évig kapja a gyermekgonddzásá segélyt. Hatszáz forintból nehe­zen tudnak majd hárman megélni — próbálja meg­győzni a gyámügyi csoport­vezető — (a lánynak ugyanis már korábban is született egy gyermeke), de a lány ragasz­kodik a gyerekéhez. A dön­tés természetesen csak a la­kás megtekintése és a szülők­kel való beszélgetés után születik meg. ★ Tizenketten keresték meg két óra alatt a városi tanács gyámügyi csoportját. A gond. a probléma, ami vei eljöttek, mind másfajta. Egy azon­ban valamennyiben. közös: a gyerek. Ezért kell néhány naoig várni a döntésekre, ezért kell minden esetben a helyszínen meggyőződni a be­jelentések valódiságáról és ezért kell néha olyan határo­zatot hozni, amelyik nem minden esetben tetszik a szü­lőnek, a gyámnak. De mindez a gyerek érdekében történik. A mozgalom indításakor többet találkoztak a tanácsi­ak és Pivarnyik András. Azóta kissé „lanyhult” a kapcsolat. —> A mi vállalatunktól hár­man vállalkoztunk a közsé­gek segítésére. Nem tudom, a többiek hogyan csinálják. Kicsit az ember úgy érzi mostanában: „Hát kell ezt csinálni?” Pedig csak az a baj, hogy nem hívtak össze bennünket az indulás óta. Akkor volt vagy kétszáz mű­szaki, biztosan sokat is tet­tek a községekért. Viszont nem tudunk egymásról, nem ismerjük a többiek'tapaszta­latait. Jó lenne, ha újra összegyűjtene bennünket a népfront, hogy a más szak­mabeliek problémáiról is halljunk, akár tanácsot is kapjunk a további munká­hoz. Tanácsok és más A TITÁSZ mérnöke és a balkányiak között nem sza­kadt meg a kapcsolat. — Tanácsokat változatlanul tudok adni a műszaki ügyek­ben — mondja Pivarnyik András. Persze még ennél többet is segít, ha lehet. A nyíregy­házi üzemigazgatóságon pél­dául most foglalkoznak Bu- dalapos-tanya környékének villamosításával. A tervdo­kumentációt soron kívül el­készítették, hogy az érintett 30—35 családnak legyen vil­lanya. Most a tanácson van a sor, hogy a szükséges anyagi fedezetet előteremtse, s megindulhat a munka. Balogh József L. B. Korszerű burgonyatárolás Az ország közös gazdasá­gai közül elsőként a nádud­vari Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben oldották meg valóban korszerű mó­don a burgonya tárolását és étkezésre való előkészítését. A módszert szerdán a hely­színen bemutatták a mező- gazdasági és értékesítési szakembereknek. Az e célra vásárolt nagy teljesítményű gép óránként húsz* mázsa burgonyát tisztít meg a hé­jától. Óriási tartályában a forró gőz valósággal „le­robbantja” a gumók héját. Az esetleges maradékot pe­dig hengerre szerelt keféli súrolják le róla. Az étkezés­re alkalmatlan tisztított gu­mókat a szalagról lányok, asszonyok szedik ki. A fehér, főzésre előkészített burgo­nyát a megrendelő kíván­sága szerint húsz vagy hu­szonöt kilogrammos poliész­ter zsákokba csomagolják; Az értékesítést a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet a Hajdú-Bihar megyei MÉK- kel közösen szervezi. Első­sorban a nag> fogyasztók­nak szállítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom