Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

i oldal KELET-MAGYAROftSZ AG 1975. Január f. Máltai helyzetkép Sir Duncan Watson máltai angol főmegbízott kedden este váratlanul felkereste a külügyminisztériumot és jegyzéket adott át, amelynek tartalmát nem közölték. Egy külügyi szóvivő Londonban később csupán annyit mon­dott, hogy a jegyzék válasz Dom Mintoff máltai kor­mányfő december 31-én kelt üzenetére. A földközi-tenge­ri kis szigetországban egyéb­ként a brit katonák családtag­jai már csomagolnak és pén­tekre várják az első repülő­gépet, amely megkezdi majd hazaszállításukat, összesen 72 gép viszi a családtagokat és ingóságaikat Angliába. Máltán a megfigyelők ér­deklődése most már a jövő­re összpontosul, főleg arra, milyen együttműködés ala­kul ki Málta és Líbia kö­zött, miután az utóbbi máris technikai személyzetet kül­dött a szigetországba a za­vartalan légiforgalom fenn­tartásának biztosítására. Ed­dig az angol hadsereg kezel­te a máltai repülőteret. Angol—líbiai olajháború A British Petroleum meg­kezdte a harcot a Líbiában államosított olajkutak tulaj­donjogáért. Olaszország jogi képviselője útján eljárást indított és a szicíliai Siracu­sa kikötőben lefoglaltatta azt a 37 000 tonnás nyersolaj­szállítmányt, amely elsőnek hagyta el az államosítás óta a líbiai kikötőket és amely az olasz Sincat (a Montedi­son konszernhez tartozó olajvállalat) olajfinomítóiba irányult. A siracusai tör­vényszék a kereset nyomán elrendelte az „Elias” olaj- szállító hajó rakományának zár alá helyezését. A bíró­ság eljárása egyelőre arra irányul csupán, hogy min­den kétséget kizáró módon megállapítsa, honnan szár­mazik a kérdéses olajszál­lítmány. Mi várható idén a világpolitikában ? KAIRÓBAN BEIKTATTÁK HIVATALÁBA az Arab Köztársaságok Szövetsége új szövetségi kormányának mi­niszterelnökét. Képünk a beiktatás után készült: Szadat, egyiptomi elnök, aki egyben az Egyiptom, Szíria és Líbia által létrehozott szövetségi köztársaság elnöke is, (jobbról), az új szövetségi kormányelnökkel, a szíriai Ahmed El- Khatibbal. (Telefoto — AP—MTI—KS) Újabb amerikai bombatámadás a VDK ellen Az amerikai parancsnok­ság szerdai közlése szerint amerikai F—105 típusú va­dászgépek idén először haj­tottak végre „védekező visz- szavágás” ürügyén bombá­zást a VDK területe ellen. A parancsnokság szóvivője sze­rint a támadás — amely a múlt héten véget ért ötna­pos bombázássorozat után az első — a laoszi határ közelé­ben állítólag egy radarbe­rendezés ellen irányult. Egy saigoni amerikai ka­tonai szóvivő közölte, B— 52-es ' amerikai bombázók szerdán a kora reggeli órák­ban a demilitarizált övezet környékén, továbbá Khe Sanh térségében hajtottak végre bombatámadásokat. Dél-vietnami hazafiak szerdán reggel kézigránátot dobtak egy Saigontól 56 ki­lométerre északnyugatra lé­vő vendéglőre. Két dél-viet­nami meghalt, 17 megsebe­sült. A dél-vietnami katonai szóvivő közléséből kiderül, hogy a hazafias erők ked­den egész nap támadták a dél-vietnami tengerészgya­logosok egyik harci állását Gio Linh közelében, 680 ki­lométerre Saigontól észak­nyugatra. A szóvivő közölte továbbá, hogy Saigontól 385 kilométerre északkeletre két­órás tűzharc folyt le dél­vietnami kormány csapatok és a hazafiak között. Dacca várja Rahmant Az ENSZ főtitkára a hindusztáni helyzetről tárgyalt Dr. Kurt Waldheim, ' az ENSZ új főtitkára kedden New Yorkban külön-külön megbeszélésre fogadta India és Pakisztán állandó ENSZ- képviselőjét. A megbeszélé­sen az indiai—pakisztáni há­ború nyomán kialakult hely­zetről volt szó. Aga Sahi nagykövet, Pa­kisztán világszervezeti kép­viselője a megbeszélés előtt közölte a sajtó képviselői­vel: Mudzsibur Rahman sejk kelet-bengáliai vezető-, nek Zulfikar Ali Bhutto ke­let-pakisztáni elnökkel foly­tatandó „újabb tárgyalása után joga lesz oda menni, ahová akar...” Magyarázat­képpen hozzáfűzte, hogy ked­den ilyen értelmű értesítést kapott kormányától. Számár Szén. India állan­dó ENSZ-kéoviselője a vi­lágszervezet főtitkárával tar­tott megbeszélése után nyi­latkozott a saitónak. Mint mondotta a főtitkárt arról tájékoztatta hogv az indiai csanatok mindaddig a Bang- la Desh Népi Köztársaság te­rületén maradnak, amíg a független állam kormánya annvira megszilárdította pozícióit, hogy képes meg­akadályozni az esetleges „bosszúálló cselekményeket”, s saiát hatáskörében intéz­kedni a mintegy 93 000 pa­kisztáni hadifogoly hazatele­pítéséről Az indiai csaoato'r kivonásának időnontiát ed­dig még nem tűzték ki — fűzte hozzá — ..de erre, mi­helyt lehetséges, sor kerül.” Végezetül reményét fejezte ki hogy Mudzsibur Rahman seik hamarosan Daccába ér­kezik Daccában a Bangla Desh Népi Köztársaság fővárosá­ban változatlanul kitörő örömmel és lelkesedéssel, de már némi türelmetlenséggel várják Rahman sejknek a hazatérését. Mohamed Abdul Szamad, a Bangla Desch-kormány külügyminisztere, szerdán Indiába érkezett, hogy Mud­zsibur Rahman sejk szaba­don bocsátásával kapcsolatos kérdésekről tárgyaljon az új­delhi vezetőkkel. Elutazása előtt Daccában sajtóértekez­letet tartott, amelyen aggo­dalmát fejezte ki a kelet- bengáliai vezető szabadon bo­csátásának - késlekedése miatt, s nyomatékosan le­szögezte: „Törvénytelen és illogikus”, hogy Nyugat-Pa- kisztánban fogolyként őrzik egy szuverén állam elnökét. Hozzáfűzte még, Daccában „hivatalos értesítést” várnak Rahman sejk szabadon bo­csátásának színhelyéről és időpontjáról. A VILÁGPOLITIKÁVAL is úgy van, mint a gyarló emberi gyakorlattal: az új esztendővel nem lehet új éle­tet is kezdeni. A múlt ba­tyuját tovább kell vinni. A csodamódra végbemenő, hir­telen változások helyett a megérett történelmi szükség­letek érvén yesülésében, a szívás, céltudatos és többnyi­re csak araszolva, sőt vissza­esésekkel tarkított előrejutás­ban lehet bízni. 1971 egyébként nem búcsú­zik rosszul. Ha a plusszotoat mínuszokat összevetjük, mintha egy árnyalattal eny- hültebb, biztatóbb volna a nemzetközi horizont, mint amikor 1970-ről 1971-re ug­rott át az óra mutatója. Igaz. több esemény és folyamat bonyolultabbá teszi a vilá-. got, s ezeket — bizonytalan­sági tényezőikkel együtt — az új évbe is átvisszük, de hát inkább legyen bonyodalma­sabb, mint élesebb a hely­zet... Az 1971-es külpolitikai „ba­tyuban” kétségtelenül az SZKP XXIV. kongresszusán kialakított globális nemzet­közi program a legrnaradan- dóbb érték. Ebből nőtt ki az a páratlan intenzitású külpo­litikai akciósörozat — a pol­gári sajtó „diplomáciai per­gőtűzről” ír —, amely a vi­lág minden térségében alap­vetően meghatározta e politi­ka szövetségeseinek — min­denekelőtt a szocialista or­szágoknak —, el nem kötele­zett támogatóinak és ellen­feleinek lépéseit. Külön is megemlítendő leglátványo­sabb siker a nyugat-berlini rendezés, amely az egész eu­rópai fejlődésre áldásos ha­tással volt. A másik — már nagyon ellentmondásos, az antiimpe- riatista egységfrontot bontó tendenciái miatt túlnyomóan kifejezetten káros — fontos jelenség a Kínai Népköztár­saság külpolitikai aktivizáló­dása volt. Ez hozta meg az év legvaskosabb világipoliti­kai meglepetését: áz ameri­kai—kínai eszmecserét és Nixon pekingi meghívását, valamint a Kínai Népköztár­saságnak az ENS7-ben való megjelenését is. Ez utóbbi, mint a szocialista országok több, mint két évtizedes har­cának gyümölcse és történel­mi igazságtevés, még akkor is korszakos jelentőségű, ha a kínai vezetőik az ENSZ fó­rumát e pillanatban elvkor, egyenesein Washingtonnál va­ló ős;®játékban, a • szoviet- ellenes rágalmazások eszkö­zeként használják fel. AZ EGÉSZ ÉVEN VÉGIG húzódott a dollár és a tőkés- világ valutarendszerének mélyreható válsága. Ez, va­lamint az amerikai veresé­gek Indokínában tovább mé­lyítették a repedéseket az amerikai szövetségi rendsze­ren. önállóbb, a békés egy­más mellett élés lehetőségeit kihasználó politikára bátorí­tották a nyugati partnereiket, kedvezőbb viszonyokat te repítettek az antiimoerialisitw erők előrenyomulásához. S ezek, mint állandóan ható tényezők még akkor is meg­határozóak, ha Nixon „sze­mélyi diplomáciájával” min­denekelőtt kínai vonatkozás­ban, kétségtelenül sikereket is könyvelhetett él. S végül a világ egyik fontosabb térségének, az in­diai szubkontinansnek jövője, de a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Kína és az Egyesült Államok — egymás­hoz való viszonya, valamint a szövetségi rendszerek erő­viszonyainak alakulása szem­pontjából is az év nagy ese­ménye volt az indiai—pakisz­táni fegyveres konfliktus. Az indiai sikeres akció, amely le­hetővé tette a bengál nép nemzeti, demokratikus vá­lasztásokon is kinyilvánított jogainak érvényesítését, a ha­zájukból elűzött milliók visz- szatértét és életüknek új ala­pokon való felépítését — egy­ben az igazságos rendezésért síkraszálló szovjet külpoliti­kának is eredménye; s ku­darca az önző, csupán nagy­hatalmi meggondolásoktól vezetett amerikai, valamint ha más érdekekből is vezé- . relt, de vele mégis egybe- csendülő kínai politikának. Az itt említett események folytatásával találkozunk majd az új évben is. Amint sajnos — minden bizonnyal —, együtt kell élnünk 1972- ben is a már hosszú évek óta áz emberiséget olyannyira nyugtalanító két nagy vál­sággal: a vietnamival, ponto­sabban az indokínaival és a közel-keletivel is. VIETNAMBAN ÉS INDO­KÍNÁBAN a helyzetet az ha­tározza meg 1972-ben is, hogy Nixon láthatóan továbbra sem akarja levonni az eddigi kudarcok következményeit sőt abban reménykedik, hogy látványos politikai és diplo­máciai lépésekkel — mint például a pekingi úttal —, valamint különböző manipu­lációkkal végül is a vietna­miak feje felett olyan meg­egyezéshez juthat, amely megmenti és így vagy úgy Indokínában tartja az ame­rikai pozíciókat. Minthogy azonban a hős vi­etnami nép az ilyenfajta megoldást soha nem fogadná el, s álláspontját feltétel nélkül támogatja a Szovjet­unió és a szocialista országok, a harc tovább folyik katonai', politikai és diplomáciai fron­ton egyaránt.' Hasonlóan kevés optimiz­musra jogosít 1972-ben is a közel-keleti helyzet. Itt is mindenekelőtt az Egyesült Államokon múlna a politi­kai rendezés lehetősége, hi­szen Izrael csak azért tagad- hadja meg a Biztonsági Ta­nács határozatát, mert Wash­ington katonailag, politikai­lag és diplomáciailag támo­gatja. S bár Egyiptom újra és újra keresi a politikai kibontakozás útját, ez a helyzet — különösen az arab országokban ebből fa­kadó belső feszültségek mi­att is — azzal fenyeget, Kürti András: 18. A Mars átlagos hőmérsék­lete —15 Co alatt van. A sarkok felé haladva a hő­mérséklet fokozatosan csök­ken. A nyári félgömbön lévő sarkvidéki övezetben a ta­laj felső rétege legfeljebb —20 fokra melegszik fel, ugyanakkor a téli féltekén a talaj hőmérséklete —130 fok­ra is lehűl. Ezen a vidéken a legerősebbek a szélviharok, tizenkét kilométerrel a fel­szín felett 170 méter a má­sodpercenkénti legnagyobb sebességük. Ezzel szemben a szinte állandó márcSeli sze­lek, hóviharok átlagsebessé­ge mintegy 40 méter má­sodpercenként. Az eddigihez két fontos megállapítás tartozik: — KISREGÉNY — 1. A tudomány mai állás­pontja, hogy földi űrhajósok —. a Hold mellett — a boly­gók közül egyedül a Marsra szállhatnak le. 2. A Marson nitrogén is, széndioxid is van a légkör­ben. Márpedig a nitrogén amely a földi levegőnek is 4/5. részét teszi ki, a fehér­jék jellegzetes alkotórésze! A széndioxid viszont, ez a színtelen, gyengén savanyú szagú és ízű gáz (a földi le­vegőnek kb. 0,03 térfogat százalékban alkotórésze) szer­ves anyagok lassú és gyors égésekor keletkezik. Követ­kezésképpen a Marson van élet! Sejtések, feltételezések. A naprendszer egyetlen bolygójával kapcsolatban sem született a Földön annyi hipotézis, mint a Mars eseté­ben. Két kisméretű holdjának, a Phobosnak és a Deimosnak eredetére vonatkozóan fel­merültek például olyan el­gondolások, hogy ezek mes­terséges égitestek. 1636-ban Franciscus Fonta­na olasz csillagász\ távcsöves megfigyelések alapján elké­szítette a Mars „térképét”. 1666-ban az ugyancsak olasz Cassini f »'ezte fel, hogy ennek a bolygónak sar­ki sapkái vannak és két kü­lönlegesen fényes felületet is talált, amelyeket Nix Olym- picának, illetve Elysiumnak nevezett el. 1877-ben Giovanno Virgi- nio Schiaparelli sötét, vona­las képződményeket vett észre a Marson, amelyeket csatornáknak nevezett el, és nem természetes képződmé­nyeknek vélt. Még napjaink­ban is osztja ezt a felfogást S. K. Runcorn angol tudós, szerinte a csatornák , tíz—ti­zenkét kilométer hosszú mesterséges építmények. El­lentétes ezzel az ugyancsak angol dr. Wels álláspontja: egymáshoz' láncszerűen kap­csolódó kráterekről van szó. A közelmúltban Saheki és Mayeda japán csillagászok megfigyelték, hogy a Marson időnként erős fénytünemé­nyek játszódnak le, amelye­ket sötét felhők kialakulása követ. Ennek a jelenségnek valószínű oka, hogy e boly­gón tektonikailag még aktív, kéreg alatti áramlások foly­nak, stb. (Más vélemény: ezek a felvillanások nem ter­mészetes úton jönnek létre.) A Mars —• az irodalomban. Se szeri, se száma azoknak az irodalmi alkotásoknak, amelyekben ez a bolygó sze­repel. Az átlagos tudomá­nyos-fantasztikus művek so­rából kiemelke^-k Bradbury „Marsból! krónika” című könyve. (Folytatjuk) hogy újra megszólalnak a fegyverek. 1972-ben várhatóan Euró­pa lesz a legmozgalmasabb Külpolitikai színtér. A me­netrend nagyjából ez lehet: az év első felében a szovjet— NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálása a bonni parlamentben. Ezzel párhuzamosan kerülhet sor a nyugat-berlini egyezmé­nyek szentesítésére a nagy­hatalmak által. S közben természetesen az e szellem által diktált, az európai or­szágok együttműködését szol­gáló két- és többoldalú tár­gyalások, akciók is tovább folynak, hihetőleg az eddi­ginél is nagyobb intenzitás­sal. Mindez így együtt az eu­rópai biztonsági értekezlet felé mutat, azt viszi előre. Valószínűleg e tárgyban is sor kerül nagyköveti, kül­ügyminiszter-helyettesi, vagy talán még magasabb fokon is előkészítő tanácskozások­ra Helsinkiben. Hogy 1972 magának a konferenciának az éve lesz-e? A Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok ezt szeretnék. Az Egye­sült Államok 1973-ról be­szél. így 1972 mindenkép­pen a konferenciáért folyó szívós harc éve lesz. S e küzdelemben a diplomáciai eszközökön kívül az európai közvélemény támogatására is számítunk. Mindenesetre rendkívül fontos, — nem utolsósorban az amerikai politikai hegemónia elleni lázadás jeleként — hogy nő azoknak a polgári kormá­nyoknak a száma, amelyek a mielőbbi megtartást sürge­tik. Ennek az akaratnak Franciaország, Norvégia, Dánia a legutóbbi NATO- tanácsk ozáson Washington­nal szemben is nyíltan han­got adott. 1972 EGYIK LEGFIGYE­LEMREMÉLTÓBB és legkü­lönösebb jelenete lesz, ami­kor Nixon márciusban Pe- kingben egy asztalhoz ül a kínai vezetőkkel. Elvileg a békés egymás mellett élés politikájába ugyanúgy bele­tartozik a kínai—amerikai találkozó, mint a szovjet— amerikai párbeszéd. Csak az nem természetes, hogy mi­közben a kínaiak az ameri­kaiakkal ilyen magas szin­ten és_ tüntetőén tárgyalnak, ugyanakkor a Szovjetunióval szemben ezzel tökéletesen ellentétes politikát folytat­nak. * 1972 egyébként is Nixon nagy korteskedósének éve lesz. Nixop mindent aláren­del . újraválasztása érdekei­nek. E pillanatban ez na­gyon valószínű, egyebek kö­zött, mert nincs posszibilis ellen jelölt je. Hogy ez mi­lyen hatással lesz az Egye­sült Államok külpolitikájá­ra, azt majd az 1973-as elő­rejelzésben elemezhetjük, de kevéssé feltételezhető törek­véseiben alapvető változás. A szovjet—amerikai érint­kezésben is fontos esemé­nyek várhatók a jövő évben. Mindenekelőtt Nixon má­jusra tervezett moszkvai út­ja. Ebből a szempontból is, de főleg a világ biztonsága miatt rendkívül fontosak a tovább folyó szovjet—ameri­kai megbeszélések a védő és támadó' stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról. Ezek a tárgyalások már több, mint két éve folynak, zárt formában. De legutóbb, Kanadában, Koszigin mi­niszterelnök annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy rövidesen legalábbis részleges megállapodásra le­het jutni. Ilyen életbe vágó témák teszik a szovjet—amerikai eszmecseréket az 1972-es év fontos és bizonyos remé- nvekre jogosító eseményei­vé. ILYEN ELKÉPZELÉSEK­KEL, REMÉNYEKKEL léo~ tünk az új esztendőbe. Ami a magyar külnolitikát illeti: erőnkhöz, lehetőségeinkhez képest mi is cselekvő részt vállalunk a Szovjetunió és többi szövetségesünk össze­hangolt külpolitikai és dip­lomáciai kezdeményezései­ből. így leszünk segítői an­nak a szocialista akciósoro­zatnak. amely 1971-ben sok sikert hozott a világpoliti­kában és amelyet W’-ben még céltudatosabban foly­tatni akarunk. Nemes János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom