Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
Wft. Január 5. SELET-MAg^XSORg^Ä« $. e£#sÄ JEGYZETEK Az igények nagyok ? A minap fakadt ki egy kereskedelmi vezető: „Mert nagyon igényesek ma a vevők. Ha csak kétfajta gyerekcipőt lehetne kapni, akkor nem válogatnának, hanem azt vinnék.” Túlzás lenne, ha a szülő azért megy a gyerekboltba, hogy egy strapabíró kis cipőt vásároljon, mondjuk barna színben? A szép fehér lakk- cipő — amit adtak volna — mégsem alkalmas a focizásra, óvodába. Örök harc a vevő és eladó között, hogy az egyik nagyobb választékot kér, a másik a munka könnyebbik végét fogná meg, a kisebb választékból szeretne nagyobb forgalmat csinálni. • A jó kereskedő a kettő közötti összhangot keresi, amikor mindenből van bőven, mégsem kell attól félnie, hogy egyik, vagy másik áru a raktárban marad. Egyik fejlődő, városiasodó nagyközségünkben is azzal fogadták a reklamálót: „Mit akar, hiszen mégis faluban élnek, akármennyire szép az ABC-áruház, a választéknál mégsem azt kell nézni.” Szerintük a gyári lakótelepen túl sok a technikus, mérnök, az ő városi igényeikre, „válogatásukra” mégsem rendezkedhetnek be. Közben olyan panaszok is akadtak, mint hétvégeken a kenyér minősége, sőt nemegyszer a mennyisége. „A konkurrencia miatt. Miért engedték be a szomszéd megyei tsz-t” — indokolták . a szövetkezetiek. Másik nagyközségünkben, Záhonyban könnyen azt mondják: „Ott a szabad jegy, elmehet Kisvárdára, Nyíregyházára, azért nem vásárol helyben.” Pedig a vasutas dolgozó nem azért kapja a szabadj egyet, s főleg szabad idejét nem azzal akarja tölteni, hogy más városok boltjaiba járjon. Különösen nem azok, akik nem Záhonyban, hanem a környéken laknak, s a „vasutasvárosban” a mindennapi élelmiszert, zöldséget akarják beszerezni. Hiszen nem rendezkedhet be mindenki az otthoni házi kiskertre, az állattartásra. örömmel állapítjuk meg, hogy szépen gyarapodik országunk, emelkednek a jövedelmek. Megyénkben is fogy a lemaradás az országos átlaghoz képest, s most már nemcsak az ipari munkásnak, a falun élő embernek is WV jut vásárlásra, legyen az ruházati cikk, bútor, vagy háztartási gép. S mivel van miből venni, azért azt is megnézik, hogy fait vesznek. A gyártó vállalatoknak hol sikerül követni a jólét növekedésével járó nagyobb választék iránti igényt, hói kevésbé. Hogy milyen az igény, azt a gyártók a kereskedők rendelésén keresztül látják. Ezért került előtérbe a jó üzletpolitika, ezért végeznek olyan számításokat, hogy mennyi a forgási sebesség egy-egy boltban, azaz menynyi idő múlva talál gazdára az áru. A számításban viszont benne van a hónapok óta a pultok mélyén heverő, kutyának sem kellő áru, s a másik, napok alatt elkapkodott korszerű, divatos cikk: Aki ilyet akar venni, az korántsem „városi” igényű a szabolcsi nagyközségekben. Csak éppen lépést tart a korral... Lányi Bolond Beregi kezdeményezés Az elmúlt év decemberében a KISZ vásárosnaményi járási bizottsága és a megyei tanács vásárosnaményi járási hivatalának művelődési osztálya felhívást intézett a vásárosnaményi járás valamennyi intézményéhez, gazdasági, társadalmi és tömeg- szervezeti vezetőjéhez. A felhívás így kezdődik: „KISZ- védnökséggel fogjunk össze az új óvodai nevelési program és az iskolára való előkészítés tárgyi feltételeinek biztosításáért!” A felhívás közzététele után — ezekben a napokban is — a gazdasági, társadalmi és tömegszervezeti vezetők gyűlésen tárgyalják meg a dolgozókkal, illetve a tömeg- szervezetek tagjaival, hogy az intézmény, illetve a tö- megszervezet mit tehet a felhívás megvalósítása érdekében. A gyűléseken tárgyi és anyagi felajánlásokat tesznek, vagy társadalmi munkát vállalnak a résztvevők. A mozgalom céljai: néhány éven belül a járás minden olyan községében óvoda épüljön, ahol ezt az óvodáskorúak létszáma indokolja, a működő óvodákat korszerűsíteni kell, s biztosítani kell az óvodai oktatás pedagógiai, anyagi, egészségügyi és tárgyi feltételeit — a mai igényeknek megfelelően. A felhívás közzététele aktuális és indokolt, mert megyénkben ebben a járásban a legkedvezőtlenebb az óvodai ellátottság. Beregben jelenleg csak 16 óvoda üzemel. A statisztika szerint megyénk óvodás korú gyermekeinek 35 százaléka jár óvodába. A vá- . sárosnaményi járás statisztikája még kedvezőtlenebb: itt 100 óvodás korú gyermek közül csak 21-et tudnak óvodában elhelyezni. Az elmúlt év szeptemberében például 152 gyermek felvételi kérelmét kellett elutasítani a járásban — helyhiány miatt. A járási hivatal művelődési osztálya 1972-ben 150 hellyel kívánja bővíteni az óvodai hálózatot, de az anyagi fedezet csak 50 hellyel való bővítést tesz lehetővé. Hogy mégis gyorsuljon az óvodaépítés, azért történt a felhívás. Hatására már több vállalat és termelőszövetkezet jelentős felajánlást tett. Elsők között csatlakoztak a mozgalomhoz: a MÉH Vállalat vásárosnaményi telepe, a vásárosnaményi ládagyár és a Tiszaszalkai Gépjavító Állomás, a járási KISZ- bizottság. A vásárosnaményiak hasznos kezdeményezése követendő példa. Nábrádi Lajos A BARÁTSÁG—H. FOGADÖÄLLOMÄSA. Négy, egyenként 20 ezer köbméter térfogatú tartály készül a Barátság—II. kőolajvezeték magyarországi szakaszának egyik legnagyobb létesítményén, a fényeslitkei fogadóállomásori. Képünkön: a tűzvédelmi védőgát és habvezeték rendszerhez 28 kilométer hosszú csővezetéket fektetnek le. (MTI fotó: Balogh László Pál felvétele—KS) Bővülő export az Alkaloidából Az 1972-es évben tovább bővíti termelését, s fokozza exportját megyénk legnagyobb vegyipari üzeme, a Ti- szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. A több évig tartó bővítés befejezése utál! ebben az évben már csak minimális, 2 százalékos létszámbővítést terveznek, ennek ellenére a tavalyihoz képest 15—20 százalékos termelésnövekedést vettek számításba. Ezenbeiül főként a tőkésexport növelése a jelentős, legalább 25—30 százalékkal több árut kívánnak eladni a kapitalista országoknak. Az új év küszöbén, a gyártó üzemeket kiszolgáló létesítményekben jelentős javításokat végeztek a termelés zavartalan folytatása érdekében. December 31-től januar 3-án reggel 7 óráig az energia-, illetve segédenergia- üzem egyes részeiben, mint a kazánházban, recirkulációs vízműben, nitrogénüzemben, ionmentes vízműben dolgoztak a karbantartók, hogy az év első munkanapján sehol se legyen fennakadás. Haj brigádok, brigádok! Mitől jók a közmű- és mélyépítő vállalat legjobb brigádjai ? Térdig érő latyakban gázolunk befelé az épülő tejporgyár területén Benke Józseffel, az I/4-es építésvezetőség vezetőjével Nyíregyházán, az Orosi úton. A Keletmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat legjobb munkásait keressük. Mindenki dolgozik. Mintha nyár lenne. Kin van pu- fajka, kin nincs. Amilyen a vérmérséklete. Míg megyünk, mondom a magamét: „A vállalat igazgatója elmondta, hogy a legfontosabb munka ez volt. A tejporgyár alapjait átadni határidőre. December 31-re. Átadták december 13-án. Október 9-én kezdtek hozzá. Ez igen nagy teljesítmény. És ez főleg Pápai Mihály brigádjának az érdeme. Szeretnék én ezzel a brigáddal találkozni.” Semmi akadálya. (Egy jó vállalat legjobb brigádjával találkozom. Kicsit izgulok. Megértem-e mitől jó?) „Elém állt ai a nagy era bér.. Míg megyünk befelé, a munkahelyekre, Augusztinyi Sándor technikus vezet, kerülgetve a nagy latyakot és büszkén mutatja: / jöhetnek a dánok. Januárban hózzák magukkal az építőelemeket, a gépeket. Át van adva, fél hónappal a határidő előtt. (Ezerötszáz köbméter beton van az alapzatokban. Kész a porítóüzem, a kazánház és a tejüzem alapzata. Ilyen is ritkán volt a magyar építőipar történetében. Hibátlanul, határidő előtt! Mint egy óriási színpad, a nagy telek hátában a kész alapok. Elöl pedig már a gyár mosdóján, étkezőjén dolgoznak. Hazánk leginkább gépesített építkezésén járok. A technikus is csak a legjobbakat mondja a Pápaibrigádról. Kitűnően értenek a munkaszervezéshez, a gépi munka kisegítéséhez. Ezeknek nemhogy megállna a csákány, vagy a lapát a kezében délután öt órakor. Még jönnek is megkérdezni, nincs e valami elvégeznivaló. . Pápai Mihály, a brigádvezető, akkora darab ember, mint egy görög szobor. Kállósemjéni. Nevetve meséli, hogy amikor, sok év előtt, megházasodott, csak égy hónapig élt a feleségével. Aztán jött a fekete vonat. Kilenc évig, legutóbb Borsodban kéthetenként egyszer otthon. Egy éve a közútiaknál. Ott létszámfölöttiek lettek. Jelentkeztek a Kelet-magyarországinál. Felvették őket. Megbecsülik őket. ök is megbecsülik magukat. Hogy lett brigádvezető? Ez érdekes. Azt mondja: tudja, mi. tizenhárom kálló- semjéni, meg egy tizennegyedik szomszédfalusi már egy évtizede együtt tartunk. Egy Lekli Ferenc nevű fa- lumbeli volt a brigádvezetőnk Borsodban. Megbetegedett. Kezdett a brigád szétesni. Akkor összejöttünk. Engem választottak meg. Azt mondták, akkora nagy darab vagyok, hogy most nekem kell fegyelmezni. Nevelt meg legutóbb valakit? Igen. Had lássam. Jön a kis ember, éppen csak, hogy összetartja a nadrágja. Kérdem tőle, szakikám igaz, hogy magát megnevelték. Igaz, mondja, csak a nevet ne írja meg. Mondom, nem írom meg, ha megmondja, hogyan történt a nevelés. Elmondja: hát elébem állt ez a nagy ember. Azt mondja: szakikám kell magának továbbra is ez a közel négyezer forintos fizetés? Kell, vagy nem kell? Hát ahhoz tartsa magái. Meg voltam nevelve. (Miből van annyi fizetésük, kérdem a brigádvezetőtől. Hát, a 163 százalékos átlagteljesítményből, válaszol.) Akik inegtaiioäotiiak Különös közjáték következik.. Az igazgatóval ellentétben — egyikünk se versenybizottsági zsűri, — azt mondják az építésvezetők, hogy van egy még jobb brigád a vállalatnál, éppen most adja át a Család utca sarkán a gyárhoz tartozó 2,6 kilométeres csatornavezeték felét. Meg voltak táltosodva. (Csatornaépítők országos haladási átlaga: műszakonként 9 méter. Ezeké: 36!) Mire a Család utca sarkára érünk, a keddi átvétel színhelyére, már tudom, hogy azt fogom kérdezni Bagoly Andrástól, aki tizenegy fős brigádot vezet és épp úgy, mint a másik, már fél tucatszor elnyerte tagjaival a kitüntető címet: hogyan nevel? (Most .lettek volna aranyjelvényesek, ha nem jönnek haza.) Csövet fektettek, kilenc évig ültek a hetenként hazajáró „szürke vonaton”, Debrecenből. Csakhogy az a meglepő, hogy itt ez a brigádvezető a kis ember. És akit — már ezt kérdezem — legutóbb megnevelt, itt éppen az a nagy darab. Hogy nevelte meg? Kísértetiesen ismétlődik a tag barát! vallomása: „Elém állt, csípőre tette a kezét (körülbelül a köldökéig érhetett) és azt mondta: szakikám, kell neked ez a háromezernél jóval több fizetés ezután is? Hát akkor becsüld meg magad!” (Szóval legtöbbször ital a probléma.) Mindkét brigádveze tőtől megkérdeztem: van nulla? Mindkettő azt válaszolta: nincs. Hideg téli hajnalon egy féldeci. Este, jutalom után egy kis bor. De csak annyi, amennyitől még ember marad az ember. Sok ilyen brigád >ao Egyébként Bagoly András mondta a • legfontosabbat: tudja mennyi embernek kellett innen elmennie egy év alatt italért? Százhetvenháromnak. (A létszám jelenleg ezerötszáz. Válogatott legénység.) Sok ilyen jó brigád van még az új vállalatnál. Csak kettőt lehetett bemutatni ezekben a sorokban. Jó lett volna a harmadikat, amelyik a székházat építi a Vasgyár utca sarkán, hétről hétre egy emelettel feljebb. (Az alsó két szint oktatási központ lesz.) A székházépítők mesélték, hogy Tóth Kálmán, az igazgató naponta köztük jár és azt mondja egy havas nap után: félnap az eltakarításra. Inkább késsen, csak baleset ne legyen. Nem lesz baleset. És kész is lett újévre, mind a kilenc szint. Mert ahol az emberek egymást is nevelik, ott jő lenni. Gesztelyi Nagy Zoltán M. Yolfszon: Patronálás „Kedves Vovka!!! Igaz, hogy régen írtam már neked, de szolgáljon mentségemre, hogy igen igen sok dolgom akadt. Az a helyzet, hogy mi új tanár nénit kaptunk, Tatjana Iva- novnát. ő igen fiatal, a múlt évben fejezte be tanulmányait a főiskolán. Amikor magyaráz nekünk valamit, egészen elvörösödik az izgalomtól, állandóan csak a könyvet nézi, úgy összezavarodik néha szegénykénk, hogy még nézni is rossz! Miért küldenek ilyen tapasztalatlan fiatalokat tanítani? Nagyon sajnáljuk szegénykét. Egyszer órák után néhá- nyan ott is maradtunk az osztályban azon kínos ügy megtárgyalására, hogy mit is csináljunk Tatjana Iva- novnával, azaz, hogy ki mit javasol a megoldás érdekében. A lányok azt kérik, hogy előzékenyebben, finomabban viselkedjünk vele, hogy tanúsítsunk több türelmet, és ami a legfontosabb, hogy bele ne gázoljunk fiatal leikébe. Mi pedig azon kardoskodunk, hogy a családi otthonában kell meglátogatni Tatjana Ivanovnát, megnézni hogyan él, beszélgetni őszintén a családi helyzetéről, és Tia erre nem mutatna hajlandóságot, akkor egyenest a szüleivel kell tisztázni a dolgokat. És ez ellen csak Vityka Ljagusin tiltakozott, mondván: — Marhaság. Minek kellene babusgatni? Szokjon csak hozzá a nehézségekhez. Hisz ő már nem kicsi — már iskolába is jár! Vitykát mi egykettő leszavaztuk. Közösen elhatároztuk, hogy védnökséget vállalunk tanító nénink felett. Még azt is megfogadtuk, hogy — legalábbis egy ideig — jól fogjuk magunkat viselni, nem .puskázunk, nem másoljuk egymás házi feladatát. Másnap aztán Tatjana Ivanovna bejött az osztályba, nagy igyekezettel kezdte magyarázni a leckét, de igyekezete ismét csütörtököt mondott. Ismét az izgalom lazának fogságába esett, pedig látszott rajta, hogy készült. Könnyen meglehet, hogy éjszakába nyúlón írta az óravázlatát, lehet, hogy még a televíziót sem nézte, és lám, ennek ellenére, az órán mégis balul üt ki minden ! Idegeskedik, feleslegesen ismétel, és így minden rosszul sül el. Például ki akarta venni táskájából a tankönyvet, ám idegességében kiejtette az almáját is. Előbb úgy tett, mintha semmi sem történt volna, de aztán mégiscsak . fel akarta venni. A lábával próbálta közelebb görgetni, s még a cipőjét is lehúzta, hogy az se zörögjön közben. Nos, ad- dig-addig iparkodott közelebb forgatni, míg el nem szakadt a nylonharisnyája. Ekkor aztán végképpen kiborult, a magyarázatot is abbahagyta. Hallgattunk mi Is, ő is. Igor Szmimov nem bírta tovább cérnával, felállt és határozottan biztatni kezdte: — Ne féljen tőlünk, Tatjana Ivanovna. Ne idegeskedjék, próbálja levetkőzni zavarát. Magyarázzon nyugodtan. Kezdje elölről. Ha kívülről nem tanulta meg, olvassa nyugodtan a könyvből. Megértjük mi úgy is. Hát mik vagyunk mi? Pó- lyások?! Sírógörcsöt kapott és . kirohant az osztályból. A lányokat küldtük utána, hogy nyugtassák meg. Vissza is tért, mosolygott, és már a könnyei sem potyogtak olyan sűrűn. — Gyerekek, — mondta — kérlek benneteket, legyetek a segítségemre. Vityka Ljagusin ugrott talpra, és már hadarta is: — Tatjana Ivanovna, legyen szigorúbb hozzánk, hivassa gyakrabban a szüleinket!... Erre elmosolyodott, megnyugodott és ismét magyarázni kezdett. A dolgok azóta nálunk jobban mennek. Mi természetesen még tartjuk fogadalmunkat. A szakfelügyelő meg is dicsérte Tatjana Iva- novnát kitűnő magatartásunkért. Igaz, hogy a gyerekek ma is odajöttek hozzám a szünetben. és megkérdezték: — Szerjózsa! Sokáig kell még magunkba folytani a csintalanság nemesítő erejét? Lassan már visszafejlődünk, és rólunk mintázhatják a jóság szobrát; az igazi gyermekkorunk meg haszontalanul elszáll a fejünk felett! Ám én még nem adtam engedélyt ösztöneink újbóli elszabadítására. Még korai. A mi kedves Tatjana Iva- novnánk hadtí szokj a meg a kollektíva levegőjét. Aztán majd meglátjuk... Baráti öleléssel: Szerjózsa”. Fordította: Siger lnu*
