Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám
fm. faflülr fi. ffWffT MAr»vAWnn«!,rfe 9. 4M Mélyek a gyökerek ,1 KISZ tekintélye egy nyíregyházi gyárban „Munkát kértünk a szabad szombatokra'* A HAFE, ahol száuiítliattiuk a fiatalokra AZ ELMÉLKEDÉS aktualitását az adja, hogy 1961 tavaszán fejeződött be a magyar mezőgazdaság kollektivizálása. Tehát a legfiatalabb tsz-ek is lezárják az idén tizedik, közösben eltöltött gazdasági évüket. Mi történt tíz év alatt? Megnyugtathatom az olvasót: nem adatokat és nem nyilatkozatokat sorakoztatok fel az alábbiakban. Hiszen saját életutamból tudom, emberre szabott társadalmi rendszerünk minden időszakában találtunk adatokat, amelyek a jövő igazát bizonyították. Akkor is, amikor a szocialista ipar kiépítésének terhei alatt nyögtek a szántóföldek. És akkor is idézhettünk nyilatkozatokat, amikor Szabó István. országosan még ismeretlen tsz-elnök így beszélt: látod, a szövetkezeti paraszt dolgozik és építi a gazdaságot. De hogy dicsérje is a szövetkezetei, azt ne kívánd tőle! (Nem tudom, Szabó István országosan ismert tsz-vezető, a TOT elnöke, emlékszik-e még e szavaira?) Tehát nem adatok, nem nyilatkozatok következnek itt, hanem jelenségek. E sorok írója kis túlzással azt mondhatja, évtizedeken át megszokta, hogy így fogadják a parasztemberek:, adják ide nekünk a földet’ háztájiba, majd mi megmutatjuk, hogyan kell termelni. Már előre kidolgozott, sztereotip válasza volt e véleményre. Ám az utóbbi években módosult a stratégia és végül névvel és címmel, több irányból is befutott a konkrét javaslat; a tsz fizessen kártérítést azoknak, akik nem a közös táblából, megszántva és bevetve, műtrágyázva és vegyszerezve kapják a kukoricaföldet. Mert aki saját, nagyüzemileg nem művelhető, visszatartott zártkertjében termeli a kukoricát, annak 5—10 mázsával kevesebbet fizet a fold. Térítsék meg a kárt: (Egyébként ezt már a statisztika is felfedezte. A háztáji és egyéni földek terméshozama mélyen elmarad a nagyüzemi tábláké mögött.) Pedig közben az egyéniszorgalom nem csökkent. A kicsi földecskéken ma is többen buzgólkodnak, figyelmesebben és többször irtanak ki minden szál gyomot és amikor törnek, a tallózók nem találnak utánuk elhagyott csövet. Ám a közös „nagyvonalúság” ellenére a kemény dollárokért vásárolt hibrid vetőmag, a vegyipar lombikjaiból előfortyogó szelektív gyomirtószer, az acélkörmű betakarító adapter mégis legyőzte a kisüzemet. Mint termelési eljárás győzött a nagyüzem és aki ezt még mindig vitatja, az legfeljebb kudarcra kárhoztatott utóvédharcot folytat. AZ ORSZÁGOT szüntelenül járó riporter hozzászokott ahhoz is, hogy ha leül a kiskonyhák kanapéjára, akkor előkerül legalább két pohár. És a negyedik után jellegzetes beszélgetés kezdődik. Elmeséli a házigazda, hogyan járt ő túl a tsz-szer- vezők eszén, és máig is egyéni gazda volna, ha... (itt azután már ezerféle a folytatás). Belépett tehát, de ugyan mondaná meg az „országos elvtárs”, hogyan lehetne innen kilépni? Vagy meddig tart még ez az egész? Ez volt a jellegzetes. Mekkora a változás! Igaz, megritkult az is, hogy a riportert a kiskonyha kanapéjára invitálják. A beszélgetések ma'már inkább az irodákban folynak, s más a kérés is. Gyakoribb, hogy régi ismerősök, új levélírók kérik, követelik: ilyen és ilyen kitalált okok, hazugságok címén kizártak (kihagytak) a szövetkezetből. Intézze el az elvtárs nyomtatott betűvel, hatalmi szóval, hogy visszavegyenek! Vagyis a termelőszövetkezet a parasztember életének ma már nem „előírt” formája, hanem — ha városra nem futott a gondolat elől — természetes, magától értetődő kerete Ha ebből jog, vagy önkényesség kizökkenti, nem a földjét követeli vissza, hanem tagsági könyvét, amelynek lapjain rendszeres elfoglaltság, kalkulálható jövedelem, lassanként javuló nyugdíj lehetősége húzódik meg. (Kéri persze néha a föld egy részét is. de a könyvét nem adná vissza, csak szeretne egy-két holdacskát a sokasodó víkendezőknek, telek- vásárlóknak kiparcellázni.) Álljon itt még egy, végletes példa is. Nemrégiben hazánk egyik olyan táján jártam, ahol sem húsz éve, sem tíz éve nem volt kollektivizálás. Egyéni gazdák lakta falvak sorakoznak egymás mellett ma is. (Vigyázat, istenverte, mostoha vidék ez, ahol a létező tsz-ek örülnek, ha 10—15 ezer forintot tudnak tagjaiknak évenként biztosítani.) Nos, az itteni parasztok, az egyéni gazdálkodás „emlékmú- zumai”, megtörtén panaszkodtak, hogy szövetkezetét akartak alakítani, d,e nem engedték meg nekik. Kollektiven be akartak lépni a működő tsz-be, de nem vették fel őket! Sőt, beszéltem ott egy nagylánnyal. A papa középparaszt, szántóföldekkel, és legelőkkel, szép pár lóval és négy tehénnel. Megkérdeztem a nagylányt: tud-e fejni? Nem! — jött a csattanós válasz, kicsit sértődött hangsúllyal. Hogy képzelem én azt, hogy ő nadrágkosztümben leül a tehén farához? A TERMELŐSZÖVETKEZETI mozgalom nálunk ki- téphetetlen, mély gyökereket eresztett. Természetes életformának fogadják el a felnőttek, a régi visszatérését elméleti ötletként is nevetségesnek tartják a fiatalok. — Mire gondolok? Az országos vezető ember tavaly tavasszal véletlenül összefutott egy szilárd, ám nem különösebben nevezetes tsz elnökével. Azon melegében gratulált neki, hogy — mint hallja — az elnök irodájában ma is az a kecskelábú asztal áll, amit évtizede, az alakuláskor szereztek nagy hirtelen valahonnan. Az elnök zavartan fogadta a gratulációt és ősszel, amikor a vezető ember immár 'szándékosan a falu felé járt, megdöbbenésére a legmodernebb bőrgarnitúrát találta az elnök irodájában. Mi történt? Igazán nem tűrhettük tovább — magyarázta lelkendezve az elnök —, hogy még ön is kicsúfoljon bennünket a maradiságunk, a szegénységünk miatt! Azaz: a kétségtelen fellendülés kísérő jelenségeként felütötte fejét nálunk egy olyan magatartás, amit csak úgy tudok nevezni: flano. Divatozás, csillogás akár „fenn az ernyő, nincsen kas” alapon is. Erre oda kell figyelni, mert az érdekelt egymillió ember — a szövetkezetek munkásai — csoportokra oszlik, minden gond nélkül élőktől a szegényekig. VAN TEHÁT TENNIVALÓNK a falusi viszonyok: a parasztemberek tudatának, életkörülményeinek formálásában a következő tíz esztendőben is! Földeák! Béla Már felszerelték a gépek és berendezések nagy részét a nyíregyházi Tünde utcai új telep két óriás csarnokában. Költözik az üzem. 600 ember dolgozik majd az új telepein, ha a régi, Rákóczi utcai üzemből az utolsó felszereléseket is elviszik. A Hajtómű, és Felvonógyár, vagy népszerűbb nevén a HAFE legfiatalabb üzemeink közé tartozik. Ez nemcsak a 4-es számú gyáregység „életére” vonatkozik hanem a munkások életkorára is. Alig magasabb az üzem dolgozóinak átlagos életkora, mint a régi értelemben vett KISZ-korosztály — a2az 26 év. A KlSZ-titkár kohómérnök A régi és az új telepen arra kerestünk választ, hogy egy ilyen fiatal üzemben milyen szerepet tölt be a KISZ, mit vár a vállalat a fiataloktól és fordítva. Átváltozik egy gyár, vele együtt változik-e az üzemen belüli ifjúsági mozgalom is? A tavaly ősszel tartott választáson új vezetőség került a KISZ-szervezet élére. Gaál Csaba kohóméin ok öt választották titkárnak. Már beszélgetésünk elején megjegyzi, hogy maximalista. A lehető legtöbbet szeretné a KISZ- szervezettel elérni. De mi ez a legtöbb? — Száztíz KISZ-tagunik van. Ha azokat az eredményeket nézzük, amelyeket ennyi ember mozgósításával értünk el, akkor elégedettek lehetünk. Ha azt nézzük, hogy legalább ugyanennyi fiatal lehetne még tagia a KISZ- szervezetnek, akkor már nem. Ha sokkal többen lehetnének a KISZ tagjai, miért nincsenek sokkal többen ? Lakatos Jánosné szervező titkár szerint az egyik ok a bejárók kötöttsége a vonaitck indulásához. Nem tudnak a közös programokban részt vermi. — Most vesszük fel a másodéves ipari tanulókat, 20 fiatalt, s ez lesz a hatodik alapszervezetünk. Mindenhol csak fiúk. Egyedül az irodai alapszervezetben vannak lányok. Eleinte azt gondoltuk, hogy a lányok nem szívesen vesznek részt közös programban a fizikai munkásfiúkkal. Szerencsére nem így történt. A legutóbbi két klubdélután azt igazolta, hogy nincsenek előítéletek. K'ub az új telepen Az utolsó klubdélutánokat már az üzem területén rendezték. Azelőtt mindig más helyen volt — egy-egy művelődési házat, vagy a tejipar helyiségét „bérelték” ki egy- egy alkalomra. Azok a rendezvények többször fulladtak botrányba. A két utolsón, hazai pályán nem volt rendbontás. Most már gondolnak arra. hogy az új telepen ifjúsági klubot alakítsanak. A régi épületben lehetőségük sem volt erre. Sok KISZ-szervezet kezdi klubdélutánok, kirándulások szervezésével az alapozást. Előre várják az üzem, vagy a vállalat vezetőinek anyagi támogatását. A HAFE KISZ- szervezetenél valahogy fordítva történteit a dolgok. Először bizonyítani akartak. A KISZ-titkár egy szerződést mutat. — Rájöttünk, hogy a KISZ- ben is úgy kell csinálni, mint a nyolcórai munkában. Ha el akarunk érni valamit, meg kell dolgozni érte. Háromezer forintos támogatást kapott tavaly a KISZ-szervezet. A terveinkhez kevés ez az összeg. Munkát kértünk a szabad szombatokra, kommunista műszakokat szervezőink. 2500 darab áramszedő elkészítésére kötöttünk szerződést a vállalattal. Az első fázishoz még kellett az energia; a fizikai munkások hétköznap, túlórában dolgoztak. A végszerelést szabad szombatokon, vasárnap az irodai alkalmazottak végezték. A 2500-hoz soron kívül jött még egy 500-as tétel. Ezért külön-külön egyetlen fiatal sem kap pénzt, de a KISZ 10—12 ezer forinttal lesz gazdagabb. Ez lesz az alaptőke a tavaszi kiránduláshoz. A társadalmi munkaaikriök sokat emeltek a KISZ tekintélyén. Gaál Csaba a központi koordinációs tanácskozást említi, amikor Budapesten a KISZ segítségét kérték egy munkához. Ezer óra Nyíregyházán — Mi is a 14 üzem között vagyunk a közúti járműprogramban. Az egyik budapesti tanácskozáson a gazdasági igazgató jelentette be, hogy plusz ezer darab sebességváltóhoz kell alkatrészeket készíteni. Mi is .gyártjuk, és még egy gyáregység Budapesten. A két üzem K1SZ- szervezetének segítségét 'kérték, hogy társadalmi munkával teljesíteni tudjuk a rendelést. Természetesen vállaltuk. Januárban ' Békéscsabán koordinációs tanácskozáson dőlt el, mennyi jut a nyíregyházi HAFE KlSZ-szerve- zetére: 1000 óra társadalmi munka. A tanácskozás csak az egyik célja volt a békéscsabai útnak. A másik a „Viharsarok Kupa”. A békéscsabai gyáregység KISZ-szervezete szakmai versenyt hirdetett A városból kivezető út a Rákóczi utca vége és a Tokaji út, melyek a 38-as számú főútvonalba torkallanak, igen rossz állapotban vannak. Nem régen olvastam, hogy a főútvonalat a Tokaji hídig rendbe hozták, s erről jutott az eszembe, hogy vajon a Rákóczi utca végét — különösen a sorompó előtti megsüllyedt részét — és a Tokaji utat ezzel egyidőben esztergályos és marós szak«i munkásoknak. Nyíregyházáról Feckó Miklós és Fábiáa Ferenc indult a gyakorlati é9 elméleti vetélkedőre. A szakmai zsűribe meghívtak egy nyíregyházi munkást, Sztok- lász Gyula bácsit is. Ö készítette fel a fiúkat. — Ha már a versenynél tartunk, el kell mondanom egyik gondunkat — mondja a KISZ-titkár. — Nagyon sofc jó szakmunkásunk van, meg lehetne rendezni a szakma ifjú mestere versenyt Is. A törzsgyárban, az egyesben, Budapesten megcsinálták. A* egyik célja az lenne, hogy a fiatalok is bebizonyíthatják! szakmai tudásukat. Korábban csak annyi akadálya volt, hogy az első helyezetteknek órabéremelésit kell adni. Pedig az az ember, aki a munkában az idősebbeket is elhagyja. megérdemli, hogy anyagilag is jobban járjon! Ha átköltözünk, ismét fejí- mérjük a lehetőségeket, talán nem lesz akadálya. Mire való az érdekvédelem? Ha egy KISZ-szervezet kéri, biztosan nem. ügy. mint abban az esetben, amikor a fiatalok panaszkodni kezdtek az egyik művezetőre a KlSZ-íátkámak. — Gorombán bánt az emberekkel. Az idősebbekkel is. Durván lekezelte a fiatalokat. Azt mondták a gyerekek: mire való a KlSZ-órdekvé- délem, ha nem arra, hogy egy jó közösséget ne rontson el egyetlen ember. Utánajártunk, igaz volt, beszéltünk a vállalat vezetőivel, s az az ember azóta már nem dolgozik nálunk. Tekintélyt szerzett a KISZ, szerepe nem névleges az „üzemi négyszög”- -munkájában. Tavaly november 7-én például a kiváló dolgozó címek odaítélésénél kérték a KISZ véleményét. Hárem olyan fiatal is kiváló dolgozó lett, akik minősítésénél a KISZ véleményét is figyelembe vették. Tavasztól új programmal bővül a fiatalok társadalmi munkája. Az új üzem területén sok hely maradt csupaszon. Parkosítani akarnak. Ahány dolgozó annyiszor két darab fa. A fiatalokat a KISZ-ti'.kár képviseli majd a jelképes legelső fa elültetésénél. Baraksó Erzsébet miért nem korszerűsítették? A Tokaji út rendkívül ká- tyús, ez kellemetlen á jármű, vek számára, s a gyalogosoknak sem különben, hiszel» őket meg a kátyúkban felgyűlt sárral, vízzel a járművek lépten-nyomon felcsapják. Mikor fogják ezt az útszakaszt is korszerűsíteni? — kérdezi H. Gy. Repülőtér 24. szám alatti olvasónk. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyáregységének rekonstrukciója során új automata elektromos vezérlésű mérlegeket helyeztek próbaüzembe. A hat pormérleg és a két folyadékmérleg nyolcféle alapanyagból az előre meghatározott összetétel szerint adagolja a mosószer alapanyagokat a keveréshez. Az új üzem berendezéseivel a napokban kezdik meg a folyamatos termelőmunkát. (Elek Emil felvétele) Olvasónk íria a Tokaji út ügyében ÚJÍTÁSOK Bodolák, a vállalat újítási felelőse roppant egyszerűen érvelt a termelési tanácskozáson. >— Kartársak! A keret célja és rendeltetése, hogy kimerítsük. Tessék eqgem megérteni, hiszen világosan fejezem ki magam. A pénz azért van. hogy okosan és céltudatosan elköltsük. Egyaránt hasznát látja a vállalat, a népgaz daság és természetesen az a dolgozó, aki ésszerű újításé val segíti a vállalatot. Újítsunk tehát bátran és merészen. A megérdemelt jutalom nem marad éL Egy hét múlva Hupka kartárs jelentkezett. Okosan és tartalmasán beszélt arról, hogy liszitcsomagolót újított, amely megkönnyíti a kiszerelést és milligrammnyi pontossággal adagolja a róteslisz- tet. Bodolák áhítattal hallgatta szavait. Kétnapi szabadságot biztosított számára a műleírás elkészítésére. Hupka annak rendje szerint meg is kapta az ezer forint jutalmat, •le ámultán hallgatta néhány hónap múltán, hogy a masinr nem ér egy taplót. Nem mér pontosan. Cafatokra szaggatja zacskóitat. A kekkek kenéséi szolgáló olaj belecsurog a lisztbe. — Nem baj! Nem baj! — vigasztalta Bodolák a mestert. — Egy hiba nem a világ. Ez nem sikerült! Annyi baj legyen, leselejtezzük! És valóban szétszedték a csomagológépet. A farészeket felaprították gyújtásnak. A fémrészekért pedig kilónként 20 fillért fizetett a MÉH-telep. Bodolák néhány hónap múlva újra noszogatta a termelési 1 tanácskozás résztvevőit. Különös jelentőséggel nézett Hupka Bertalanra, aki többször bíztatóan visszakacsintott. Ez a gesztus valami olyasmit jelentett: — Tihamér, énrám mindig számíthatsz. A második számú újításnak sem volt nagyobb sikere. A szabadonfutó kontrafékes öltözőszekrény arra volt hivatott, hogy az egységek szociális megoldásait korszerűvé tegye. Nem volt azonban biztosított a társadalmi tulajdon. A dolgozók holmijai naponta eltünedeztek. Hupka, a derék újító még él sem költötte * az újításért járó összeget, már kimondták a drákói ítéletet: — Le kell selejtezni! — De azért nem esünk kétségbe! — emelte fel a hangját Bodolák, az újítási felelős. — Továbbmegyünk a megkezdett úton! — Ez a biztató mondat természetesen Hupka Bertalannak szólt, aki gondolatban már a lagfris- sebjp újítás technikai megoldásán tűnődött. Azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy a harmadik, negyedik újításnak is, ez volt a sorsa. Lelkes fogadtatás. A prototípus gyors elkészítése Az újítási díj bürokrácia- mentes kifizetése és utána jött szokás szerint a leselejtezés. A tizediknél Hupka ugyancsak megemberelte magát. Gondosan elkészítette az önműködő bejárati ajtó műleírását. Saját kezűleg végezte el a kivitelezést. Másnap reggel Bodolák kartárs csillogó tekintettel fogadta. — Üdvözlöm! Talán elkészült a legislegú jabb ? — Igen! I— simította Hupka az újítási felelős asztalára a műleírást! — Érdekes! Figyelemre méltó! — olvasta Bodolák, majd a végén felkapta a fejét. — Sláger lesz belőle'I Sürgősen le kell gyártani. — Már elkészítettem! — jegyezte meg szerényen Hupka. — Hol van? — A MÉH-telepen! — Nem értem! —''piszkálta a fülét Bodolák. — Két hetet dolgoztam rajta esténként! — magyarázta Hupka. — Valódi mestermunka. Véleményem szerint büszke lehetek rá. Amikor elkészült, nekiálltam és szétvertem. Négy forintot kaptam érte a MÉH-telepein. — Ember, meg van maya őrülve? — Nem! Egyáltalán nem! Leselejteztem, ahogyan a másik kilenc újításomat is leselejteztek és leadtam a hulladéktelepen. — És akkor most miért jóét ide? — Fel akarom venni az újításért járó ttszteüetdíjat. Rossi Káréig
