Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

W?1 Január 19 KeLET-MAeYARORSZA« 8. í&ferf «» Julius elviére Gyári beszélgetések Albári Gyula születésének 90. évfordulójára Alpári Gyula, a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő harcosa ko­ra ifjúságától kezdve négy és fél évtizeden át megsza­kítás nélkül küzdött a nem­zetközi munkásmozgalom forradalmi harcainak első vonalában. Tizennyolc esz­tendős ifjúként lépett a szá­zadfordulón a szociálde­mokrata pártba és csakha­mar a magyar ifjúmunkás mozgalom egyik vezetője lett. Ezzel egyidejűleg az op­portunista vezetés ellen fel­lépő pártellenzék kimagasló alakja. A Népszava és az If­júmunkás közli cikkeit mindaddig, amíg a határo­zott kritikai hang nem hara­gítja meg a párt opportunis­ta vezetőit. A szociáldemok­rata párt 1919-es kongresz- szusán a népszerű munkás­politikust kizárják a pártból. Alpári a II. ínternacionálé- hoz fellebbez, s bár Lenin, Rosa Luxemburg és Clara Zetkin mellette állnak, az internacionálé opportunista többsége jóváhagyja kizárá­sát. Alpári mégsem lett vesz­tes. Mint egyik cikkében ír­ja, a kizárás ellen folytatott harc idején ismerte meg Le­nint s nagy hatással volt rá, a legapróbb 'részletekig is­merte a magyar munkás- mozgalom helyzetét és mesz- szemenő támogatásáról biz­tosította a szociáldemokrata baloldal képviselőit. A Le­ninnel való megismerkedés hatása döntő befolyást gya­korolt Alpári Gyula egész további pályafutására. Alpári Gyula 1919 márciu­sában a munkáspártok egye­sülésével került az egységes munkáspártba és élete vé­géig hű maradt a kommu­nista mozgalomhoz. A Ta­nácsköztársaság idején a külügyi népbiztos helyettese s közvetlenül Kun Béla mellett .dolgozik. A Tanács- köztársaság bukása után a Csehszlovák Kommunista Párt német nyelvű szekció­jának megalakításában mű­ködik közre. Ekkor ngár a nemzetközi kommunista mozgalomban is jól ismerték Alpári Gyulát és amikor 1921-ben a kommunista in- ter.iacionálé 3 kongresszusa » lobbi között egy nemzetkö­zi tájékoztató és propagan­da orgánum kiadását hatá­rozza el, ennek megszerve­zésével Alpári Gyulát bíz­zák meg. A nemzetközi kommunista lap az Internacionale Presse Korrespondenz, az Inprekorr 12 éven át hét nyelven segí­ti a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harcát. A lap 1933 márciusáig Berlin­ben legálisan jelenik meg, s Európa legjelentősebb kom­munista pártjára, a Német Kommunista Pártra • támasz­kodik. Alprái a berlini szer­kesztőségből beláthatta a kommunista világmozgal­mat, a válságokkal terhes vi­lág súlyos problémáit. A lap cikkei nagyszerű kommunis­taelemzést adtak a nemzet­közi helyzetről. Alpári Gyula az interna­cionálé lapjának szerkeszté­se közben sem szakadt el a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjától Mint a Párt or­ganizációs bizottságának és a magyarországi küldöttek 1924 novemberében Bécsben tartott ülésének jegyzőköny­ve is bizonyítja, milyen je­lentős szerepe és tekintélye volt Alpárinak a magyar kommunisták között. A “jegy­zőkönyv első mondatai kö­zött szerepel egy javaslat: „indítványozzák, hogy Julius elnököljön. Júliust egyhan­gúan elfogadták elnöknek.” (Julius Alpári Gyula illegá­lis neve.) Alpári egyébként a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőségi tagja 1925-től 1929-ig. De mint az Inprekorr főszerkesztője is min­dent megtesz, hogy lapjával is szolgálja a magyar mun­kásmozgalmat. Munkája só­ján messzemenően támasz­kodik a szerkesztőség ma­gyar tagjaira, Komját Ala­dárra és Boros Lászlóra. Alpári látta merre, vezet a weimári Németország útja 1932-ben már nyilvánvaló hogy a német munkásosz­tály nem tudja megakadá­lyozni a fasizmus hatalomra jutását. A helyzetet előre látva 1932-ben Svájcban megszervezi a Rundschaut, az Inprekorr testvérlapját, mely arra volt hivatva, hogy az Inprekorr feladatait foly­tassa. Miután Svájcban csak nagyon nehéz körülmények között tudták biztosítani a lap kiadását, 1935-től kedzve Párizsból irányítja a Rund­schaut. Ez a lap is, akárcsak az Inprekorr a forradalom szavát visszhangozta és az antifasiszta küzdelem egyik legnagyszerűbb orgánuma. Oldalain Romain Rolland, Thorez, Nexö. Dimitrov, Alexej Tolsztoj, Wihelm Pieck, Barbusse, Heinrich Mann és mások írásaival. Az új világháború köze­ledtével a lap számára is felvetődött a lét és nemlét kérdése. Ezért Alpári a Komintern utasítására két új lapot indított, egyiket Brüsszelben Monde címen, a másikat Stockholmban Die Welt címen. A Monde a há­ború kitörése után még egy rövid ideig megjelenik, de a stockholmi Welt-et 1942-ig adják ki. Alpári Franciaor­szágban reked ^ háború ki­törésekor és az illegalitásba szorított Francia Kommunis­ta Part értesítőjét szerkeszti. A német csapatok Párizs­ba való bevonulása után Al­pári Gyulát a Gestapo le­tartóztatja. Először Berlinbe viszik, majd onnan Sachsen- hausenba. Egy alkalommal Heinrich Himmler SS-biro- dalmi vezető meglátogatta a sachsenhauseni fasiszta kon­centrációs tábort. Valószínű­leg ezen a látogatáson mu­tatták be Himmlernek a tá­bor nevezetes tagját, Júliust, valódi nevén Alpári Gyulát. Himmler szeretett volna töb­bet tudni a kommunista pártok, a forradalmi mun­kásmozgalom életéről, szer­vezeti helyzetéről, stratégiá- , járói és taktikájáról. Himm­ler az életet ajánlotta fel Al­párinak, ha cserébe börtöné­ben megírja emlékiratait és a nácik rendelkezésére bo­csátja az őket érdeklő ada­tokat. Papírt, írószert és ^lú­gosabb cellát kap. Alpári elvtárs ekkor hozzálát, hogy megírja élete utolsó művét, amelyben halált megvető bá­torsággal és nyíltsággal vád­iratot ír a fasizmus és a gyilkos náci uralom ellen. 1944. július 17-én a kiváló marxista újságírót, a kom­munista internacionálé hű­séges, megbízható és tehetsé­ges harcosát, a Kommunis­ták Magyarországi Pártjá­nak nagyszerű alakját a né­met fasiszták meggyilkol­ták. Kivégzésének nem ma­radt élő szemtanúja, csak az időpontot jegyezték meg azok, akiket eltávolítottak a közelből arra a kis időre, nehogy elmondhassák az utókornak, hogyan halt meg meggyőződéséért e nagyszerű kommunista. Hans Appel német kom­munista fogoly, koncentrá­ciós táborbéli házimunkás visszaemlékezései nyomán ismerjük Alpári élete utolsó küzdelmeinek történetét, őppel találkozott halála előtt utoljára Alpárival, aki az utolsó kézszorítás közben odasúgta neki: „üdvözöld ne­vemben a pártot. Mondd el az elvtársaknak, hogy egész életemben hűséges voltam meggyőződésemhez, és a ha­lálba menetelkor is hű ma­radok. ügy halok meg, hogy tudom: a mi ügyünk végső soron biztosan győz.” Julius elvtárs — Alpári Gyula ma lenne 90 eszten­dős. Elhatároztam, hogy megol­dom a gordiuszi csomót. Meg egyszer és mindenkorra. — Ajánlhatok önnek ollót? — mondta nekem a pult túl­só oldalán álló férfi. Tehát: ajánlott nekem ol­lót, de nem is olyan egyszerű ám vágni vele, különösen nem egyszer és mindenkorra. — Csak azt tudnám, hogy mi nem tetszik önnek ezen az ollón? — kérdezte tőlem a pult túlsó oldalán álló ember, mivel a pult elválasztotta az ő nézeteit az én nézeteimtől. — Az én nézeteim szerint ez kitűnő olló — állította, mivel érdekeit a pult elválasztotta az én érdekeimtől. Van-e szava a munkásnak? — Ha nem tetszik, fel­mondhat — mondta az egyik kislánynak a művezető. Pe­dig csak annyit akart, hogy egyik gépről átkerüljön a másikra. Mert az előző min­dig rossz volt. — Nekem is azt mondták először, hogy elrontják a gé­pet, mert nem akarnak dol­gozni. Pedig nem igaz, hi­szen ha áll a gép, akkor csak ötforintos órabért kapnak, az meg senkinek sem jó. Ezért szóltam az érdekében, hiszen ő is dolgozni, keresni akart. Aztán elrendeződött a kislány sorsa — magyarázza indulatosan Hegyes Vera, a Nyíregyházi Gumigyár le­mezüzemének dolgozója. Veietővé válni-— Fiatal művezetőről van szó, ismerem — teszi hozzá a gyár párttitkára, Fülöp Im­re. — Ahogy most válnak munkássá az itt dolgozók, úgy kell nekik is vezetővé válni. — Hallottam, hogy járnak a városba vezetőképzőre. Legalább megtanulják, ho­gyan kell a munkással bánni — folytatja ismét, de már kevesebb indulattal Hegyes Vera. Vera alapszervezeti KISZ- titkár. Nemrég kérte felvéte­lét a pártba. — Azóta a gazdaságveze­téstől is egy kicsit nagyobb tisztelettel beszélnek. Néznek valaminek. Karakó István, a kemping- üzem' lakatosa nem párttag, semmiféle különösebb funk­ciója nincs. — De Ka valami" Olyan van, ami nem jó, azt meg­mondom. És ha elfogadható, akkor legtöbbször változtat­nak rajta. — öt éve vagyok itt, ré­szemről az elismerés meg­van. Igaz ez kölcsönös, a munkában kell bizonyítani. Csak akik dolgozgatnak, azoknak nem tetszik ez. A munkások beleszólás jogáról beszélgetünk. Az üze­mi hangulat formálásáról, ét arról, hogy mindezért mi: tehetnek a párttagok, meny­nyire érvényesül a gyárba: a szocializmusnak az a- alaptétele, hogy a munkás osztályé a vezető szerep. — Hogy milyen ez a mun­kásátállás? — kérdez vissz? Hudák Sándor, a henger­üzemből, aki 21 éve párttag. — Azok ma már idős em­berek, akik megteremtették ezt a rendszert. Változott a kor, ezeknek az embereknek a fiait kellett minden erővel továbbképeznünk, hogy el­foglalják a vezető helyeket. Egyenrangúan tárgyalni — Kell-e, hogy munkás le­gyen a párttitkár? — Nekem nyolc osztályom van, Imrének felsőbb vég­zettsége — mutat a párttit­kárra Karakó István. — Biz­tos, hogy érettebb arra, hogy ő legyen á párttitkár. — Ha 10—15 évvel ezelőtt vetik ezt fel — vélekedik Fülöp Imre — akkor én is azt mondom, a munkapad mellől jöttéknek kell előnyt ajini. Persze erre a lehetőség most is megvan. Viszont évek kellenek áhhoz, hogy önműveléssel, továbbkép­zéssel egyenrangúan tudjon tárgyalni a gazdaságvezetés­sel. Mert a párti rányítás azt is jelenti, hogy beszámoltas­suk a vezetést, a döntéseknél a gyári érdekekét, a munká­sokat tartsuk szem előtt. Ha nem is munkásnak, de fel­tétlenül munkásérzelműnek kell lennünk. ■— A termelési, tanácskozá­sok, a tervek közreadása, a kollektív szerződés előkészí­tése, mind azok a fórumok, ahol a munkások szólhatnak •— sorolja Gergely Ferenc gyárvezető. „Minden perc aranyat ér, amiért nem dolgozunk és fi­zetnek” — mutat egy idéze­tet Fülöp Imre. Munkások találták ki, és kesernyés gúnnyal vetették fel. Mert nem az aranyat érő percek­ből akarnak minél többet, hanem a megérdemelt mun­ka után kémek többet. Ha ismerik a gondokat Ha ismerik a gyár gond­jait, akkor tesznek ellenük. Hegyes Vera például így szervez társadalmi munkára: — Hű, gyerekek, le va­gyunk maradva. Benn kelle­ne maradni, hogy segítsünk — mondom. — Nagyon sokat el lehet érni a fiatalokkal — teszi hozzá. • Hudák Sándor így mondja: — Kettőben kell egyet ér­teni. Termelni kell és jó pártmunkát végezni. Amikor öt éve idejöttem, az egész gyárban csak 18 párttag volt. A hengerüzembe is az­zal a feladattal küldött át a pártvezetőség, hogy segítsek. Akkor nemhogy aiapszerve- zet, még pártcsoport sem volt itt. — Nálunk a munkásosz­tály vezetése már a gyár felépítésével megkezdődött. Mi, régi párttagok szétraj- zottunk minden üzembe. Most már csak nevelés és idő kérdése, hogy a sok fia­talból is a legjobbak a mi embereink legyenek. A gyár hat alapszervezeté­nél nem egyforma a párt­munka minősége. De már a3 idei beszámoló taggyűléséig is jelezték: mindenütt igye­keznek javítani a munkán, Hiszen személy szerint érté­kelték a végzett munkát *♦ Őszintéit mindenről ■— Azoknak nem tetszett ez, akik kevesebbet végez­tek, akiknek még van adós­ságuk — beszél Fülöp Imre. — Pedig először éppen a pártdemokráciát kell még jobban kiszélesíteni, hogy az üzemi demokrácia is fejlőd­jön. Már vannak olyan veze­tők, akik igénylik az üzemi négyszög tanácsait. Kialakult gyáron belül egy láncolat, hogy üzemenként a párt-, KISZ-, szakszervezeti aktí­vák, bizalmik útján őszintén beszéljünk mindenről. Van ahol még ellenőrizni keli, betartják-e mindezt. Hiszen az a reális politika, ha meg tudjuk mondani, hogy most miért nincs pénz mondjuk öltözőre, s mikor várható a megoldás, nem pedig az, ha a „majd” szóval ködösítünk. Lányi Botorul LAPSZÉLEN í Rajzlap A teli szünetet követő na­pon történt. A kis szakkö­zépiskolás sietett a Vasvári Pál utca felé. A Rákóczi ut­ca kereszteződésénél a reg­geli szél kiragadta kezéből a rajzlapot, melyen hosszú es­ték munkája bizonyította kik'gazdájíP'ááórgalmát. A rajzlapot egy pillanatra megfogta a sár. A fiú ugrott utána. De már késő volt. Egy autó kereke átrohant a papíron. Aztán egy Skoda jött. Megállt. A fiú felvette a sáros papírt. A vonalak mellett egy autókerék nyomai feketéll- tek. A srác majdnem elsírta magát. Volt, aki #gy-egy pil­lanatra megállt és sajnálta. Persze, ilyen az élet. Sok­szor kell újrakezdeni... Parkosítanak Az Északi körút páros ol­dalán parkosítanak. Szállít­ják a földet, készítik a fű, a virágágy helyét. Végre — mondják az itt lakók. Végre valami megfogja a homokot Végre megszűnik az autósok szabad kalózkodása a házak között. Egy szépséghiba azért, van. Ezen a területen évek hosszú sora alatt alakult ki a lakosság közlekedésének logikus útvonala. Nos, ezt a parképítésnél nem veszik fi­gyelembe. Van terv — azt kell végrehajtani. A kérdés most csupán az: érdemes-e parkot építeni azokon a helyeken, ahol máris kitapossák? Érdemes-e kényszeríteni sok száz em­bert, hogy másfelé járjon, mint eddig? Kérdés: vajon a park van az emberért vagy fordítva? Bürget Latos A tél: a gépjavítások időszaka A nagyüzemi gazdaságokban a téli hónapokat hasz­nálják fel arra, hogy a nyáron és ősszel elhasználódott, el­romlott gépeket kijavítsák és karbantartsák. Nyíregyházán a Ságvári Termelőszövetkezetben ütemtervet készítettek azzal a céllal, hogy a tavaszi munkák idejére valamennyi erőgépük kifogástalan állapotban legyen. A gépműhelyben fiatal szak­munkások — mint a képünkön is látható Telek Kálmán és Karsa János — legjobb tudásukat nyújtva szerelik a gépe­ket Az UE—50-es sebességváltóját javítják. Hozzájuk ha­sonlóan a javító gépműhely valamennyi szakmunkása azon fáradozik, hogy a tavaszi gépszemlén a kezük alól kikerült járművek és erőgépek kitűnőre vizsgázzanak. (Hammel Jó­zsef felvétele) F. Krivin: A pult két oldalán — Ez nem vág — mond­tam. Majd még hozzátettem: — Én elhatároztam, hogy egyszer és mindenkorra meg­oldom a gordiuszi csomót. A pult túlsó oldalán állr ember áthajolt a pulton, úgy próbált megérteni. — Lehetséges, hogy ön nem is megoldani szeretné, hanem éppen összecsomózni, össze­kötni egyszer és mindenkorra — mivel összecsomózni, vagy megoldani egy és ugyanaz. Felajánlotta nekem a köte­let is. Kitűnő kötelet, ha az ő oldaláról nézzük, de ha az én oldalamról nézzük, akkor elő­ször is szakadozott, másod­szor sprőd, alig hajlik. — Erre én nem tudok cso­mót kötni — mondtam és le­tettem a kötelet a pultra. — Vegyen hozzá fejszét és szemetesvödröt is. így fel tudja aprózni — és a nyomo­kat is el tudja tüntetni. — Gondolja, hogy össze tu dom ezzel aprítani — fejtet tem ki nézeteimet nézve fejsze élét. ö szintén megnézte a balt élét és nem tett ellenvetést. — Akkor fogja ezt — aján­lotta, s letett elém a pültre egy csomag gyufát. — Éges­sen fel valamennyi hidat — tökéletesen mindegy oldani, kötni, vagy felaprózni„ Így ítélte meg ö a dolgokat a maga oldaláról, ám ez az én oldalamról egyáltalán nem fogott tüzet, hiába gyújtogat­tam el az egész doboz gyufát. Ö pedig semmiben és sehogy- sem tudott a segítségemre lenni, mert közöttünk ott állt a pult, amelyik elválasztotta az én szándékomat (a vásár­lást) az ö feladatától (az el­adástól). így nem gyújtottam fel egyetlen hidat sem, nem ol­dottam és nem kötöttem, meg apróra sem vágtam semmit. Egyszerűen csak , odébbáll- >am a pulttol. »©eöította; Sigér fura

Next

/
Oldalképek
Tartalom