Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
Wn. január 16. KSLBT-MAGY MtORSHAG 9. ofcM A megyei prrNvb napirendjén Többet tenni az építőkért Beszélgetés Márki Jánossal, a SZÁÉV igazgatójával és Szabó Gyulával, az építőipari pártbizottság titkárával A párt megyei végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén arról tárgyaltak: hogyan élnek, milyen körülmények között dolgoznak az ötezer embert foglalkoztató SZÁÉV, a megye egyik legnagyobb ipari vállalatának munkásai. • A vb-úlés után erről beszélgetett munkatársunk Márki Jánossal, a vállalat igazgatójával és Szabó Gyulával, az építőipari pártbizottság titkárával. — Melyek a leglényegesebb témák, amelyekkel a v|> értékelése alapján foglalkoznak a vállalat gaz.- dasági vezeti! és az építőipari pártbizottság tagjai? Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy a vállalatnak legyen annyi szakembere, amennyivel a ránk váró nagy feladatokat meg lehet; oldani — mondja Márki János. — Ehhez nagyon sok minden hozzájárulhat: a szakmunkásképzéstől, a régi dolgozók megtartásáig, továbbképzéséig. Megannyi régi és új feladatot jelent ez, hiszen a munka, munkaterülCTek élőké I 'tésén kívül gondoskodni kell a dolgozók szállításáról, a távol lakókat pedig munkásszálláson helyezzük el. A 'nagyobb építkezéseken a dolgozók ebédet kaphatnak, az építkezések idejére is szociális létesítményeket építünk. — Ennek igazolására két adatot említenék: két év alatt 20 millió forintot fizetett a vállalat a dolgozók napi hazaszállításáért, tavaly pedig átlagosan minden dolgozóra csaknem 7600 forint szociális költség jutott, azaz ennyibe került a munkás- szállók, ebédlők fenntartása, öltözők létesítése — folytatta a gondolatot Szabó Gyula. — Az is bizonyos, bármilyen jól hangzanak ézek a számok, erőfeszítéseket is tükröznek, mégis a forintban nem mérhető intézkedések nyomán történhet a legtöbb változás. — A végrehajtó bizottság ülésén is számos kérdésben érintették a témát, de mi magunk is naponta érezzük ezt. Úgy látjuk, hogy a szakképzésen, a megfelelő ember, a megfelelő helyre elv gyakorlati alkalmazásán nagyon sok múlik — mondja Márki János. — Tanfolyamon képezzük a művezetőket, igyekszünk a legjobb szakmunkásokat kiválasztani. Eddig minden rendben is van. vállalkoznak a tanfolyamra, tamilnak. Amikor azonban át kellene venni az új munkakört. gyakran előfordul, hogy nem vállalják — folytatja az igazgató. — Bizonyítja ezt, hogv sok ló szakmunkásunk rendelkezik művezetői vizsgával és mégis brigádban dolgoznak. A miértre adott válasz isme-eteink szerint kettős: egy jó szakmunkás a brigádban a megszokott munkatársak mellett többet keres, mint a ’-erdő művezetői fizetés az összes. pótlékokkal együtt. A másik^ része a dolognak: a műveze tőnek mér adminisztrációs feladatai vannak. mások munkáiéért is felelősséget kell vállalnia, ráadásul naponta emberekkel kell foglalkozni — és ez az egvik legnehezebben vállalt dolog. — Ha ez így Ismert, tudnak-« rajta váltottam!? — Szeretnénk, de ahhoz hogv jobb munkahelvi vezetőink legyenek. egvrész* pénzügyi ;ntérkőds^öVet kell tenni — részletezi Márki János. — Másrészt rendszeresen továbbképzést tartunk a művezetők számára és ezen már tavaly !s az idén nedig mé® több gondot fordítunk az emberi kancsol°tok fontosságára. módszereire. Az is bizonyos- egy-két évr nem volt alános műszaki fejlesztési terve r ván-intpaV és rru’wkaügvi tervébft' sem jptott -oognvn-ttrtósm kötele zésre a szakmunkás-után pótlás fontossága. Mindezekre szintén az igazgató válaszol: — Úgy érzem, hogy most jó terveink vannak. Műszaki vonalon elég jól haladtunk, a nehéz fizikai munkák közül a földmunkák nagy részét, a betonkeverést csaknem telje! egészében, a parkettcsiszolást száz százalékban gépesítettük, most folyamatban van a vakolás gépesítése is. Sikerrel és kellő alapossággal vezettünk be új technológiákat. Komplex brigádjaink a miskolci házgyári elemekből rövidebb idő alatt tudták összeszerelni az épületet, mint a Borsod megyei vállalatnál. — Munkaügyi intézkedéseinkben a végrehajtó bizottság . ülése után több újait kívánunk bevezetni. Igyekszünk megszüntetni például a mosi&ni gyakorlatot, hogy a munkára jelentkező dolgozó még azt sem látja, kinek adja munkakönyvét, szinte gépiesen intézkednek. Berendezünk egy olyan helyiséget, ahol az újonnan belépőkkel foglalkozunk. Bemutatjuk a vállalat eddigi munkáit, szólunk a tervekről, amelyek megvalósításában már új dolgozóink is részt vesznek, központilag intézkedünk már a belépéskor a munkaügyi oktatásról. — Vajon a vállalat próbálja-e a pályaválasztás előtt álló fiatalokat megnyerni, bemutatni nekik, hogy a ke .szerű építőipar mis, mim tíz-húsz éve volt? — A Nyíregyházi Városi Tanács művelődésügyi osztályával kapcsolatunk van, a pályaválasztási tájékoztatóban külön is felhívják a figyelmet az építőipari szakmákra. Vannak művezetőink, akik öntevékenyen bemutatták az építőipari munkahelyeket pályaválasztás előtt álló iskolásoknak. Kapcsolatunk van a szakmunkásképző intézetekkel, anyagilag és eszközökkel is segítjük a képzést, a vállalatnál is dolgoznak tanulók. Sajnos, az építőipari szakmákra nem jelentkeznek annyian, mint amennyi szakember kellene. Keresünk újabb módszereket, megpróbálunk agitálni már az iskolában. Tudjuk, a képzett munkások hiánya minket szorít a legjobban, a megoldásért nekünk is gyakorlatiasabban és többet kellene tenni. — Ezzel párhuzamosan más törekvéseink is vannak. Tavaly az elért termelésnövekedés már teljes mértekben a termelékenység 'növekedéséből adódott, a tervezettnél kevesebb létszámmal valósítottuk meg feladatainkat. Ez megmutatta. hogy vannak tártál“Icarnk. . Az a célunk, hogv 1972 b=«n sem tk’ovoHi líKcimmai, hanem Állandó iohVian doteom mímVőc-okkal éráik ej predrnériv^nket. a belZeé'-Vé! a mirnkásofc ösz- szetéteiat tevftsuk. — ttHhe/ a munkahelyi vezetők iohb munkáiéra is szükség van. Hogyan indulnak el'jelentős tervük megvalósításában ? — Van egy sajátos gondunk — mondja Szabó Gyula. — Azt tapasztaljuk, hogy dolgozóink sok munkahelyen — különösen ott, ahol a brigádvezetőnek, művezetőnek rendet, fegyelmet kellene tartani — jelenleg nem mondják meg a rossz dolgokat a munkásaknak. Ebből gyakran származik szer- ’vezetlenség és ez az alapja annak is, hogy a munkahelyi vezetők egy részének nincs tekintélye, s ez alapvetően kihat a munkafegyelemre. Az 1971. évi munka gazdaságpolitikai elemzése során részletesen kívánunk foglalkozni ezzel a problémával. — Mit kíván tenni e területen az építőipari párt- bizottság? — A pártszervezeteknek kezdeményező szerepet kell vállalni a munkaszervezés, a korszerű termelésszervezés népszerűsítésében. Jó javaslatokkal rendkívül sokat tehetnek a munkaszervezés feltételeinek kialakításában, segíthetnek abban, hogy a dolgozók érezzék, mindenütt törődnek velük, nemcsak a munkaerőre, hanem az emberekre is szükség van — folytatta a pártbizottság titkára. — Igyekszünk több részt vállalni a belső problémák feltárásából, a mi lehetőségeinkkel is hozzá akarunk járulni, hogy a munkások, és a munkahelyi vezetők kapcsolata tovább javuljon. — Hogyan ismertetik meg a vállalat kollektívájával a megyei párt-vb határozatát, amely a vállalat dolgozóinak élet- és munkakörülményeivel foglalkozik? — Elsőként az építőipari párt- és szakszervezeti bizottság tagjaival ismertetjük a határozatot, s azokat a javaslatokat, amelyeket a végrehajtó bizottság ülésén kaptunk. Ezek között első helyen áll, hogy még igényesebbnek kell lenni a vállalat gazdasági és pártvezetőinek. Ez az együttműködésre, a káder- fejlesztésre, a minőségi munka értékelésére, az anyagi ösztönzési rendszer javílasána egyaránt vonatkozik. A vállalatnál dolgozó kommunistáktól elsősorban az alapszervezeteknél végzett jobb munkát kérjük — mondta Szabó Gyula — azt a pluszt, amelyet javaslataikkal a vállalati munka javításához a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításához adni tudnak. — Azt tervezzük, hogy a műszaki konferencia és a termelési tanácskozás előtt a dolgozókkal' megismertetjük a meggyei párt-vb határozatát, hogy a vállalati tanácskozásokon már ennek ismeretében mondhassák el terveiket, a munkahelyi sajátosságok figyelembevételével kialakított álláenontiukat. Marik Sándor Gondunk: a tej Őrjárat a szabolcsi termelés és fogyasztás körül A tej: élet, erő és egészség! Legalábbis így szóltak a régi plakátok. (Kár, hogy most nincs velük talera- gasztva minden hdrdetőosz- lop.) Szabolcsban kétszeres mennyiségű ilyen plakát volna szükséges. Mert — miközben minden alkoholféleség fogyasztása növekszik, a tejfogyasztásunk kis mértékben csökkent. Miért? Ennek jártunk utána. Kevesebb a tehén A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán jártunk először. Adatok: minden francig és osztrák állampolgár évente 220 liter tejet iszik. A dánok 270-et! A magyarok csak 115-öt. A szabolcsi mezőgazdasági lakosság viszont mindössze évi 90 litert! A városiak — munkások és szellemi dolgozók —, valamivel többet: évi 96 litert. Nagyon kevés! Dr. Szkita Józseftől, a megyei állattenyésztési felügyelőség vezetőjétől tudjuk: Minden évben megszámlálják a megye állatait. A legutóbbi számlálás szerint csupán 57 596 volt a tehén. Tej csak tehéntől lesz — leszámítva az aránylag lcis mértékben fogyasztott juhtejet. Mennyi tejet lehet várni' egy szabolcsi tehéntől? Nagyon keveset: évi kétezer litert. (A negyedik ötéves tervben sem mertek többet tervezni, mint átlagosan tehenenként évi száz liter többletet.1 Ismét csak miért? A válasz meghökkentő: mert — egyedül az országban a szabolcsi tehenek túlnyomó többsége a háztáii gazdaságokban él. Hetvsn°gv százalék! Dr. P. Szabó Ovulát, a mérvéi tanács elnökhelyettesét idézzük: „Tarthatatlan helyzet, hogy az elmúlt évben a megyei tehénállomány 34 százalékát vágták le és selejtezték ki. Ezt alapul véve, háromévente az egész tehénállomány levágásra kerülne. Márpedig ezt nem engedhetjük meg magunknak.” A kormányzat szigorú kivágási tilalmat rendelt el a tehénállományra. Kivétel: ha beteg. Egy új intézkedés szerint csak „selejtezési bizottságok” dönthetnek a tehenek levágásáról. így ebben az évben a legszigorúbban csak a tehenek 12 százalékát szabad levágni. Idézzük a minisztert: készülnek az új intézkedések, melyék az eddiginél sokkal jövedelmezőbbé teszik a szarvasmarhatartást. De figyelmeztetjük a mezőgazda- sági nagyüzemek vézetőit, hogy addig is vigyázzanak a meglévő állatállományra. Nehogy az történjen meg, hogy amikorra segítünk, ne legyen mit megsegíteni. Az ipar problémái Huszonhét korszerű szarvasmarha-tenyésztő telep épült fel megyénkben. Ezek is veszteségesek ? Az üzemeltetők szerint1 igen. Idézzük Kiss Lajost, a ME- ZÖBER megyei igazgatóját, aki szerint: „Mi ezeket az ál latt enyész1 ő-telepeket1 minimálisan 3100 liter hozamú tehenekre terveztük. Innen felfelé kezdődik a jövedelmezőség. Magától értetődik, hogy ha 1600 literes teheneket helyeznek el bennük, akkor veszteségesek.” Mindehhez hozzá szeretnénk tenni, hogy ahol a sok állatnak való takarmányt nem a mezőgazdasági nagyüzem maga termeszti meg. Palásti László: Húsz méter különbség 1/' ovácsi K. Jánost, a-**- vállalat álhipjchonde- rét, aki félt az erős nyári napsütéstől, kérésére novemberben beutalták egy egész éven át nyitva tartó üdülőbe. És ezzel megkezdődött a portás rnártiromsá- ga. — Legyen szíves déli fék“ vésü szobát adni — kérte Kovácsi. — „Tessék, itt a földszinti 12-es. Tíz perc ússzarohant — Kérem, déli, hanem iű. — Sajnálom, most nincs időnk az üdülőt megfordítani. múlva Kovácsi a portáshoz, a szoba nem délkeleti fekvé— Ne tessék tréfálni, mert panaszt teszek a szakszer- veze.oen! Biztosan van kimondottan déli fekvésű is! — Nincs, mert az építész 1913-ban, amikor az üdülő épült, nem gondolt erre. Ellenben van egy északnyugati fekvésű szoba. — Akkor kérem azt. XJjabb tíz perc múlva is-mét jelentkezett: — Más szobát kérek, mert az ablak dombra néz. Én a tájat akaxpn\ látni. — Tessék a kilences. Földszinten van. de az ablakból gyönyörű a kilátás. Adok iránytűt, tessék tudományosán is meggyőződni arról, hogy milyen fekvésű. Kovácsi délben hőmérőt tett a levesbe és visszaküldte: — Csak 22 fokos levest szabad ennem... A vállalatnál, az üzemi ebédlőben is tekintettel vannak a gyomromra! Másnap már mindenki ismerte Kovácsit, aki az ebédlőben kinyitotta az ablakot, mert nem volt levegő, azután nyomban becsukta, mert huzat volt. felgyújtotta az összes villanykörtéket, mert homályos volt a terem. aztán eloltotta, mert 9 nagy világosság bántotta a szemét. Az ételt mosolyogva tették eléje: — Tessék, a borjúpörkölt, 21 fokos... Eltelt három nap és Kovácsi ismét kéréssel jelent meg a portásnál. — Éjjel telihold volt és pont az én ágyamra sütött. — Le kellett volna húzni a redőnyt. — Akkor nem jön be a levegő. Erre nem gondol a szakszervezetben az üdülési felelős? — Adjak holdmentes szobát? — Kérek! Másnap újra ott állott a portás előtt. — Holdügyben óhajt va lamit? — kérdezte az félénken. — Nem, szeretnék a második emeletre költözni. — Miért? — Most jutott eszembe hogy az üzemi orvos nem 500, hanem ötszázhúsz méter feletti magaslati levegőt rendelt! ott további nyereségről, jövedelemről mond le. Dr. Szendrei István, a Nyíregyházi Tejipari Vállalat igazgatója ugyanazt ” ismétli, amit már három helyen hallottunk: tej mindenképpen csak tehéntől lesz. Mindehhez még egy érdekes probléma kapcsolódik. Most érkezett meg Dániából a nyíregyházi Orosá úton megépülő tej porgyár gépi felszereléséből az első 21 vagon berendezés. Itt vannak a szerelők is. Az üzem év végén termelni fog. Napi száz- ötvenezer liter tej feldolgozására képes. Gyakorlatilag: nincs annyi szabolcsi tej, amit nem tudná fógáijnr De' miből, ha nem lesz tej? Minden szabolcsi, szatmári községben ott vannak a tejipar emberei, tejboltjai. Naponta 45 ezer liter tejet adnak a vásárlóknak, további ötvenezer liter tejből dolgoznak fel napi kétezer kiló vajat, hétszáz kiló sajtot és egyéb tejterméket. Nem is olyan régen még öles hirdetésekkel reklámozták termékeiket. Ez abbamaradt. Miért? Mert amiből kevés van, azt kár hirdetni? Felelőtlen intézkedések Ha már a megye mező- gazdaságához vezet a probléma megoldása, befejezésül Bacsu Józsefhez, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjéhez fordultunk. „Sem üzemileg, sem szakmailag nem fogadható el az a törekvés, ha egyes mező- gazdasági nagyüzemeink teljesen szarvasmarha nélküli gazdálkodást akarnak kialakítani. Az ilyen döntést azért tartjuk felületesnek és meggondolatlannak, mert még arra sem gondolnak, mit kezdenek azokkal a mezőgazdasági melléktermékekkel (siló), melyeket csak az összetett gyomrú állatok (szarvasmarha, juh) tudnak hasznosítani? Ennyire jól állnának már. hogv nélkülözni tudják felhasználásukat? Ezt egysaerűen nem hisszük.” Amikor nem lesz elegendő tej a községben, akkor a tanácsi szervekhez és a tejiparhoz fordulnak, hogy szállíttassa oda messziről. A tej útja nem a városból vezet a faluba, hanem fordítva. Jó lenne, ha a termelőszövetkezeti tagok, a falvak lakossága is ilyen szemszögbői szólna hozzá egyes vezetőségek felelőtlen döntéséhez. összefoglalásul: nem kongatunk vészharangokat. A 27 szakosított telep is benépesül, a tejporgyárnak is lesz miből termelnie. De a teljes megoldáshoz az eddiginél iobb intézkedésekre, a születő kormányhatározat maradéktalan • végrehajtása- • "a van szükség. • _ * Gesztelyi Nagy ZolU| MEGKEZDTÉK ,A TERMELÉST AZ ŰJ KISVÄRDAI KENYÉRGYÁRBAN. A* üzemben naponta 120 mázsa jó minőségű kenyeret és péksüteményt készítenek. A képen: • Révész László pék szakmunkás és Szikora Mária a kétkilós kenyerek bevetését végzik. (Elek Emil felvétele.)
