Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
KTTT*f Vt\r,V^V^P^Ké> 197? Tflfiller T. ff. ot'rfaí Gólok, mérkőzések..* Egy játékvezető feljegyzéseiből Mi újság az olimpiai sportágakban? Kajak-kenu A labdarúgás — a közkedvelt sportág — számtalan izgalmas és derűs pillanatot nyújt a szurkoló, de a játékos számára is. Örömet, olykor bosszúságot is okoz, vegyese®. De a végeredménytől < függetlenül, minden labdarúgó-mérkőzésnek megvan a sajátos külön hangulata... Érdekes módon a köztudatban úgy él, hogy a mérkőzéseknek csupán egyetlen olyan résztvevője van aki nem örül, nem bosszankodik: a játékvezető! A vezető bírót, de partjelzőit is valahogyan á pálya olyan „tartozékának” könyveljük el, akik szigorú, mindenkor komor tekintetű, feketébe öltözött füttyös emberek... De valóban olyan komorak ők? Nem! Csak fegyelmezik _ magukat. Egyébként a talál- ’ kozók derűs, vagy izgalmas pillanatait épp úgy megőrzik mint a szurkolók, s egy-eg.v mérkőzés előtt épp úgy izgulnak, miint maguk a játékosok. Ez derül ki egy fiatal játékvezető, Kulimár János jegyzeteiből. A szó szerint fiatal, mindössze 29 éves játékvezető meglehetősen komoly sikerrel kezdte a labdarúgó-játékvezetők szép, de okvkor nehéz sportpályafutását. lP68-ban tett játékvezetői vizsgát, s ez ideig kereken 230 mérkőzésen működött közre. NB III-as kerettag lett, sőt az utóbbi időkben 7 NB Il-es mérkőzésen is közreműködött. A sportágat nagyon szerető játékvezetők közé tartozik, s a pályakezdéstől vezeti játékvezetői naplóját. Beleegyezésével e napló eseményeiből ..kötöttünk” ösz- sze egy csokrot. Annál is inkább. mert ezek megyénk egész sor olyan játékvezetőiéről is említést tesznek, kik ma már megbecsült egyéniségei a szabolcsi labdarúgópályáknak..; Ezek után „beszéljenek” a napló sorai: Becsülte a partjelzőit Meglehetősen sok izgalmat s eléggé szikrázó játékot ígért az a bizonyos Nagyhalász— Nyírmada bajnoki mérkőzés. A találkozó játékvezetője Dévényi József volt, míg jómagam a zászlót „kezeltem”. A találkozó előtt a vezető bíró kolléga ezzel biztatott: — Működjünk nyugodtan, nem lesz semmi baj. Mindent a szabályok szellemében ítéljünk meg. — így is történt végig a találkozón. A 80, percben viszont megsértett a hazai csapat jobbszélsője. Azonnal jeleztem ezt Dévényi Józsefnek, aki minden mérlegelés nélkül, határozottan kiállította a magáról megfeledkezett labdarúgót. Nem volt akármilyen döntés! Én p°dig éreztem, hogy ez a játékvezető becsüli a partjelzőit' S ez az epizód egyben rendkívül komoly önbizalmat, segítséget adott további pályafutásomhoz... Megváltozott t a hangulat! A nézőközönség, az ezer Szemű Caesar nagyon élénken reagál az eseményekre. Ezt az alábbi történet is igazolja. Az Ibrány—Csenger, egykori megyei I. osztályú mérkőzésen Ambrus László vezető bíró a II. 'félidő közepén 1:1- es állásnál közvetett szabadrúgást ítélt a csengeri kapu ellen, mintegy 25 méterről. Felemelt karral jelezte, hogy közvetlenül nem lehet gól a szabadrúgásból. A Végrehajtó ibrányi játékos viszont egvből a kaou bal felső sarkába bombázott. A labdához : rajta kívül senki nem ért:- Az : ibránvi játékosok egymás nyakába ugrottak Örömükben, s a hazai közönség is felállva ujjongott a vezető gólnak... Viszont Ambrus iát°kveze- tő határozottan j^lez1«. hogy nincs «óh közvetett szabadrúgásból nern l°hét közvetlent:' a báiAVja 'őní' Mit szépítsem a dolgot? A hazái játékosok és héz-ők körében egy csapásra megváltozott a hangulat! Nem reklamáltak, nem szidtak s Egyik alkalommal a Beleg- rád—Kék, járási bajnoki mérkőzésen működtem vezető bíróként, s partjelzőm — kissé engemet is meglepett — az akkor egyetlen, nyíregyházi női j átéli vezető, Kiss Lívia volt! A vendégcsapat 7:0-ra nyert! De a hazai közönség végig rendkívül sportszerűen viselkedett, egyetlen szidást sem kaptunk. Azóta is sokat tűnődtem; vajon item a „kolléganőm” hatott-e a nézőkre? A tárgyilagosság kedvéért: Kiss Lívia hiba nélkül működött küzife! Népszerűtlen ítélet! Sir Ede miskolci játékvezető vezette a Nyíregyházi Kinizsi—Dimitrov SE megyei I osztályú bajnoki mérkőzést melyen Ambrus Lászlóval „lengettünk”. Kemény, nagy iramú já tékkai 3:3-ra állt a találkozó mikor a Kinizsi egyik támadása végén Csürke XI., a Dimitrov védője a gólvonalon belülről ollózta vissza a labdát a mezőnybe. A játékvezető az előtte állóktól nem láthatta jól a jelenetet. Ambrus partjelző viszont együtt voll az akcióval, s, azonnal jelezte, hogy szabályos gól esett! Ha egy pillanatra elmélázik, vagy lekésik a támadásról, mindhárman komoly hibát vétünk. így viszont a Kinizsi nyert 4:3-ra! jólesett, hogy elismerte Újabb Kinizsi-sztori, e ismét borsodi játékvezető, Szederkényi Ottó személyében. 1968. október 6-án a Nyíregyházi Kinizsi—Tissa-lö- ki HSC találkozón Alföldi Istvánnal partjeleztem. A 88. percben 0:0-ás állásnál észrevettem, hogy egy beadást az egyik nyíregyházi védő kézzel ütötte el a 16- oson belül. Azonnal jeleltem a szabálysértést, s Szederkényi Ottó habozás nélkül liest ítélt! A Kinizsi-játékosok eléggé „furcsán” nézitek rám — s egykor én is épp a Kiméiben rúgtam a labdát! —, s letörten vették tudomásul jelzésemet. A tiszaiöki Gál viszont kapu fölé lőtte a büntetőt. Miközben Gombkötő, a nyíregyházi kapus a labda után szaladt, odaszólt hozzám: — Igaza volt, valóban liest kellett ítélni! Hogy mit szól, ha gól lett volna a büntetőből azt nem tudom, de megjegyzése így is jólesett. Szót fogadott — pórul járt Kerekes Gyula játékvezetőnek működtem közre partjelzőként a Nyírmada—Nagy. écseú bajnoki mérkőzésen. A találkozót a nyírmadai együttes nyerte hazai pályán 4:2- re. Ám volt egy kritikus pillanata a találkozónak 1:1-as állásnál. A nagyecsedi jobb- szélsőt kézzel visszahúzták mintegy 20 méterre a hazai kaputói. Kerekes fújt, és sima, azaz közvetlen szabadrúgást ítélt Nagyecsed javára. Felállt a sorfal, a hazai kapus idegesen kereste a legjobb szöget, amikor edzője a kapu mögé futott, s odaszólt a kapusnak: - . • — Ha egvből kapura rúg- • ják, ne nyúlj bele. mmt közvetett szabadrúgásról van szó! A nagyecsedi Kovács hajtotta végre a szabadrúgást, t.ágvan kaoura ívelt, s ä labda pont feien találta volna a nvírmadal kapust. 1> 6 nem haev+a. men az edzői Utasítás szerint lehúzta a fe- iri <; hngvtá. hogv a labda a hAlAhti hnUVm OsaV a'dior el. amikor a íát4kve- zető kö-rZnre matatott. s jelezte. hogy sz°hMvos gólt értek el az ecsediek! A találkozó végén a nyírmadai edző nagyon sportszerűen elismerte, hogy ő tévedett! Kell hozzá bátorság! Imponáló, határozott játék- vezetést látni mindenkor élmény, még „kebelbeli” számára is. Nos, itt Ajler Józsefről említenék néhány sort, Az Ibrány—Nyírbátori MEDOSZ eléggé „rázós” találkozót vezette Ibrányhan. A találkozó eleve túlfűtött hangulatban kezdődött, d Ajler játékvezető tárgyilagos, határozott ítéleteivel fokozatosan nyugtatta meg a kedélyeket. S a „poén”: a 88. percben habozás nélkül még mert ítélni egy jogos liest a vendég nyírbátoriak javára. Értékesítették is, s ezzel a góllal nyerték meg a találkozót. S a mérkőzés végén? Kulcsár, a hazai, Vesztes csapat középhátvéd ie elsőnek gratulált a hibátlan játékvezetéshez Ajlemek. A játékvezető számára ez az igazi jutalom! Nem lehetne ügy, hogy...? A megyei II. osztályba jutásért kiírt osztályozó mérkőzést, a Nagyvarsény—Vó- mosoroszi találkozót vezettem. A 89. percben a vámos- orosziak egyik hátvédje kézzel ütötte él a labdát saját 16-osán belül. A jogos 11-est megítéltem. De meglepődve vettem tudomásul, hogy a nagyvarsányiak nem örültek. Ez szokatlan, de ők sorra húzódoztak a végrehajtástól. Végül egyikük vállalta. Előtte segélyt kérőén így szólít hozzám: — Játékvezető soortárs. ha a hátvéd nem nyúl bele kézzel, akkor gól lett volna. Nem lehetné a góít megadni, hogy ne kelljen rúgni a 11-est? Nem lehetett! Végül kapura lőtte a büntetőt. Pontosabban a kapusba, de a labda a kapuvédőről a hálóba pattant. Gól lett, s Nagyvar- sány nyert 3:2-re. Ennyire feszülték olykor a játékosok idegei... Kínos emlék Egy megyei bajnoki mérkőzést vezettünk 1969-ben. Vigh Istvánnal p^rtjeleztem Király László sípolt. Az egyik csapat kiesésre állt, r mikor intézője az igazolásokat behozta, a mecskönyvber borítékot ’ találtunk. Benn pénz volt! Király játékvezető hatáiro zottan intézkedett, miko meglelte a borítékot. Rehívt az intézőt, s megkérte, ho« sürgősen vigye ki öltözőnkbő a borítékot... Örülök, hogy pályafutáson Borán ez az egy „kínos” esetem Volt. Különös gól Bedő-bakorban 1 :l-re állt a Bedő-bokor—Gyula tanya járási bajnoki mérkőzés, s csak 10 perc volt hátra. A hazai csapatba egy új hátvéd jött be csereként. Perceken át sehogy se tudott a labdához érni, amikor a gyula tanyaia'” fergeteges támadást vezettek. Kapura lőtték a labdát, azt a bedő-bokori kapus kiütötte. A gyulatanyai csatár elé került, aki ismét kapura bombázott. Ekkor a labda á felső ka pufán csattant, s épp a hazaiak újólag beállt védője élé... S ekkor váratlan dolog történt... A frissen beállt hátvéd ahogy a na^y könyvben írva van — ráfordult a labdára, s kapásból, szédületes erővel saját kaouiár? bombázott. A labda ágyúgolyóként süvített a jobb felső sarokba, öngól! Elk®P“r“dve baktatott végül a2 öltözőbe, nem tudta ho-zvan is tpriént az eset' Vénil aVaSriófabumo.nal íg’ vigasztalta «ólát magát: — Ezt a gólt még Sz°ntm! hályi se „piszkálta” volna ki' B. L. a A magyar kajak-kenu sport történetében 1954 volt a „döntő esztendő”. A maco- ni világbajnokságon 6 első, 5—5 második és harmadik helyet szereztek a versenyzők, s ezzel egy csapásra az élre ugrottak. Azóta az 1964. évi , olimpiát kivéve nem volt világ- és Európa- bajnokság, vagy olimpia, amelyen a magyar sport képviselőinek ne sikerült volna legalább egy aranyérmet nyerni, s értékes helyezésekhez jutni. Érthető tehát, hogy a sportág iránt megkülönböztetett „igénnyel” lépnek fel, a közvélemény, a sportbarátok és a szakvezetők minden esztendőben várják a folytatást. Most sincs másként. A következő nagy állomás, München előtt a jövő évi olimpia esélyeinek latolgatásánál gyakran kerülnek szóba a kajak- kenuzók. Mexikó eddig a legsikeresebb játékokat jelentette nekünk — mondta Péhl József, a válogatott szakvezetője. — A tengerentúli országban két arany-, három ezüst- és két bronzérmet nyertünk, 33 pontunkkal a legeredményesebb ország voltunk. így aztán fennáll annak a veszélye, hogyha a bajor fővárosban nem sikerül hasonlóan szerepelni, akkor visszaeséssel „vádolhatnak” bennünket. — 1971 legnagyobb feladata a kiválasztás volt az olimpiai számokban — folytatta a válogatott vezetője. — Sok fiatalt vontunk a keretbe, s jelenleg úgy tűnik, hogy a kajak egyest kivéve minden számban megfelelően állunk. Amint az edzésnaplóból látható, március 13-ig tart az alapozás teljes időszaka: tornatermekben, tanmedencékben, uszodákban, a Játékcsarnokban és szabadtéren. Utána, április 30-ig a vízi alapozás következik naponkénti 40 (!) kilométeres adagokkal, majd a formába- ,hozó időszak május 1-től 27- ig, s utána három tájékoztató jellegű versenyen indulnak a keret tagjai. Június 18-án zárul az újabb ciklus, megtörténik a müncheni repülőjegyek ,,kiosztása”, s három nemzetközi versenyen vizsgáznak az olimpikonok. Július 17-től fejeződik be a munka. A válogatott keret TAGJAI: Kajak: Hesz Mihály (1943) , Fvidrö József (1950), Hazsik Endre (1941), Deme József (1951), Rátkai János (1951), Szabó István (1950), Angyal Zoltán (1953), Bakó Zoltán (1951), Csapó Géza (1950), Várhelyi Péter (1950), Giczy Csaba (1950), Mészáros György (1933), Vargha Csongor (1946), Csizmadia István (1944), Madarasi Gyula (1945), Völgyi Péter (1950). Kenu: Wichmänn Tamás (1948), Tatai Tibor (1944), Petrikovics Gyula (1943),. Pfeiffer János (1950), Szántó Csaba (1945), Árva Gábor (1944) , Darvas Miklós (1949), Povázsai Péter (1946). Női kajak': Pfeffer Anna (1945) , Hollósi Katalin (1950), Tőzsér Ilona (1943), Zakariás Ilona (1952), Rozsnyói Katalin (1942), Mózes Anna (1944). A versenyszínhelyek: Május 27—28, június 10—11 és június 17—18 tájékoztatók Ráckevén, július 1—2, Brandenburg, július 8—9: később kijelölendő városban, július 22—23: Dunavarsány (nemzetközi viadal). Női torna Uj válogatott . szakvezetővel, edzői kollektívával és versenyzőkkel kezdte meg együttes felkészülését a müncheni olimpiára a magyar hői tornászválogatott. A „csupa új” közül talán a legérdekesebb a vezető edző, dr. Nagy Jenőné személyisége, aki hosszabb-rövidebb szünetek után hatodszor kapott kinevezést. Először 1928- ban vezette sikerre a válogatottakat, s 1967-beh „véglegesen” nyugdíjazták. Közben és működését követően több edző váltotta egymást, de érdekes módon a legjelentősebb erőpróbák, olimpiák és világbajnokságok „előestéjén” mindig újra szólították. Mi is kérjük véleményét. — Régi edzőtárs&imból, illetve versenyzőimből „verbuváltam” segítőimet, akik egymás munkáját kiegészítve nagy feladatok megoldására képesek: Békési Sándor és Ducza Anikó, Kertész Aliz és Csányi Raymund, valamint Eőry István áll majd rendelkezésemre. Irányításunk alatt a következő versenyzők dolgoznak majd: Békési Ilona (Vasas), Med- veczky Krisztina (Vasas), Buhdzsák Gabriella (Vasas), Gáli Mária (Vasas), Kelemen Márta (KSI). Kéry Anikó (KSI). Horváth Margit (KSI), Weber Judit (KSI), Császár Mónika (Bp. Postás), Nagy Zsuzsa (Bp. Postás), Bánfai Ágnes (Bp. Spartacus), Matulay Zsyzsa (Bp. Spartacus). — A 12 versenyző közül szinte valamennyi iskolai tanuló, s piir.d budapesti — folytatta a válogatott vezető edzője. — Az edzőtáborokat a tanulmányi elfoglaltságok figyelembevételével terveztük meg. Azután jönnek a válogató jellegű, majd augusztus 27-től a müncheni olimpiai versenyek. — München lesz az első olimpia, amelyen a kötelező talaj- és gerendagyakorlatokat az egyes országok egy meghatározott „elémlísta” alapján, önállóan koreogra- fálták. Az eddig begyakoroltak véleményem szerint látványosak, de túl nehezek, s mivel fő a biztonság, — bizonyos átalakításra, könnyítésre szorulnak. Ami a szabadon választottakat illeti, 1971-ben sok új elemet tanultak versenyzőink, de ezek közül csak kevés érett be igazán. Célunk most, hogy megállapítsuk, melyeket érdemes fölösleges kockáztatás nélkül a gyakorlatokba beépíteni. Bár a női tornasport is határozottan az akrobatika felé fejlődik, a szép és nőies mozgást még mindig — szerencsére —- értékelik a pontozók. Ezért két művészi tomás szakembert, Bérezik Sárát és Patocska Máriát is segítségül fogom hívni a mozgás csiszolására. wrlkaleidoszkóp Dániában befejeződött a Pondus Kupáért kiírt nemzetközi jégkorongtoma. Az utolsó mérkőzésen a csehszlovák utánpótlás-válogatott 13:6 (4:2, 3:3, 6:1) arányban győzött Dánia ellen. A végeredmény így alakult: 1. Csehszlovák utánpótlás-, vál. 6 pont, 2. Bulgária 4 pont, 3. Magyarország ) pont, 4. Dánia 0 pont. ★ Januar 5-én és 6-án ismét nemzetközi jégkorongmérkőzésekre kerül sor Budapesten. Az ITC Vendégeként a Kisstadionban vendégszerepei a WS Kosice. Az első osztályú csehszlovák csapatban három válogatott is játszik. ★ Davosban a Spengler Kupáért folyó nemzetközi jég- korongtornáh a Modo Alírd. shem svéd csapat 5:4 (0:2, 4:1, 1:1) arányban nyert a svájci HC La Chaux-de Fonds ellen. A tornán Le- ningrád vezet 6 ponttal, 2. Szlovén 6 pont, 3. Japán. 4. Modo. ★ Berlinben befejeződtek az NDK távonkénti gyorskor-' csolyázó-bajnokságának küzdelmei. Női 3000 m-en Rosemarie Taupadel győzött 5:47.5 perccel, a 10 000 métert pedig Peter Felski nyerte 18:14,5 perces idővel. ★ Groningenben az ifjúsági sakk Európa-bajnokságan csütörtökön lejátszották a döntő második fordulóját. A magyar Sax : Gyula sötéttel értékes győzelmét ‘aratott a nyugatnémet Brongaesser ellen, s most hárntas holtversenyben áll az élen. A verseny állása a másó- dik forduló után: 1—3. Gor- csakov, Velikov, Sax 1,5 pont, 4. Marjanovics 1 pont (1), 5. Brongaesser 1 pont, 6. Stean 0,5 pont (1), 7—10. Pujol, Kaiszauri, Natalucci, Hansen 0,5 pont. Az év legjobb sportolói A Magyar Távirati Iroda sportrovata először kérte fel vidéki tudósítóit, hogy adjanak tájékoztatást: megyéjükben kit jelöltek az év sportolójának? Szabolcs-Szatmár megye: Száraz László (Nagykállói Virágzó Föld Tsz), súlyemelő. Szabó Ildikó (Nyíregyház! Vasutas), atléta.
