Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

ffH. i?eeetnf>er fl. S|f!T VT WAeVAROftSZÄfl —VASÁRNAPI MELLÉRT .1?* •. oMa! KÜLFÖLDI TURNÉRA KÉSZÜL AZ ÁLLAMI BUDAPEST TÁNCEGYÜTTES. Si­keres dél-amerikai vendégszereplés után újra meghívták az együttest Chilébe és több dél-amérikai országba. Ezen kívül az együttes előreláthatólag még a jövő év közepén ellátogat Franciaországba, majd később a magyar—szovjet kulturális csereegyezmény ke­retében a Szovjetunióban vendégszerepei. Képünkön: Vavrinc\z Béla—Molnár István: ^Magyar képeskönyv” részlet, (tápéi csárdás). (MTI foto) „Én szőke, városom" írások Nyíregyházáról ízléses külsejű, kellemes olvasmányokat ígérő könyv kerül a közeli napokban a közművelődési és a családi könyvtárak polcaira. Megje­lent a Nyíregyházi Kiskönyv­tár ötödik kötete „Én szőke városom” címmel. A kötet változatos, jó olvasmányokat ígérő kalauza kíván lenni mindazoknak, akik mélyeb­ben érdeklődnek Nyíregyháza múltja és jelene iránt. A címadó Váci-vers — és prózai vallomás — gondolati­sága, érzelmi atmoszférája ötvözi egybe a gyűiteménv írásait, melyek sokfélék, né­zőpont, művészi ábrázolás, té­maválasztás dolgában széles skálán mozognak. A kiindu­lópont az írások többségénél a város szeretete, múltjával, gondjaival, borzassá tóval, távlataival. Ezek tükröződnek a két részből álló kötetben. Első részében helytörténe­ti szemelvényeket talál az ol­vasó, egyúttal rövid summá- zást arról, milyen adósságai vannak még a hivatásos és amatőr kutatóknak a város­történet monográfiájának megírását illetően. A máso­dik rész az irodalom művészi eszközeivel kíván hatni az ol­vasóra, válogatást ad azok­ból az írásművekből, ame­lyek nyíregyházi ihletéssel születtek. Egy válogatás — ráadásul, ha meglehetősen heterogén művekből kell élnie — alig­ha lehet tökéletes. A váloga­tást végzők is leírják ezt a bevezetőben. A válogatás egyik irányát természetesen jelölte meg az a tény, hogy városunk nem rendelkezik egy modem Nyíregyháza-mo­nográfiával. Ezt ugyan nem akarja pótolni az „En szőke városom” című könyv, még­is szükséges yolt ízelítőt, el­igazítást nyújtani a helytör­ténetről is, a megnövekedett érdeklődést kielégíteni és táplálni. A régi — kevés pél­dányban és nehezen hozzá­férhető monográfiák, folyó­iratok, újságok — átböngé­szése lehetetlen feladat elé állítja a város múltjával is­merkedni akaró embert, a ta­nárt. a diákot, sőt a kútatót is. Ebben is segítőtársa kíván lenni a nyíregyháziaknak a városi tanács új kiadványa. A bevezető ellenére talá­lunk a könyvben közeli évek­ben született műveket — sze­melvényeket is. A koncepció érthető, mégis az olyan írá­sokat. mint a „Kiáltás” rész­lete (H. Bariba Lajos) inkább a következő kötet tematiká­jába tartozónak érezzük. Az írások szerzőgárdáját hosszú lenne felsorolni. így csupán néhány nevet emlí­tünk: Fényes Elek, Kiss La­jos, Erdei Ferenc, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Ka­rinthy Frigyes, Hollas Korvin Lajos, Gábor Béla, Fábián Zoltán, Rákos Sándor, Szabó Pál, Sipkay Barna, s termé­szetesen Váci Mihály. A kötet gondozói figyelem­re méltó missziót vállaltak a kiskönyvtár sorozattal, mely­nek legújabb darabja külső­ségében is méltó partnere a könyvesboltokban látható rangos könyveknek. Ez a Nyírségi Nyomda lelkiisme­retes, hozzáértő munkáját is dicséri. P. G. Jegyzetek ízlésről és haladásról KI A KORSZERŰ? Milyen legyen az, akihez hozzáiga­zítjuk értékeinket? Miféle erényekből rakjuk össze, al­kossuk meg? Mi módon le­gyünk a kor gyermekei, mi is értelmes életet élők, bol­dogok ? Ki az eszményképed? — szokták kérdezni. S többnyi­re a fiataloktól érdeklődnek ez iránt. Mintha a felnőtteknél nevetséges lepne, mert ők be­fejezett emberek, nincs szük­ségük normára teljességük érdekében. Vagy az ifjúkori esz­ménykép csak táncdaléneke- sek, beategyüttések, film­sztárok, élsportolók sorából áll? Néha a forradalom hő­seiből, a rriártíromság szint­jeiből — Che Guevarából? Esetleg egy jó apából, anyá­ból, akik lelkűket kiteszik gyermekeik gondtalansá­gáért? Ahogy a divat múlik, úgy vesznek homályba, már ifjabb nemzedékek vallják magukénak, akik még nem értek el a munka, a család, a közösség mindennapi fele­lősségéhez. Az ifjúság eszményeiből a korszerűségigény is tagadha­tatlanul kitetszik, de csak azon a színvonalon, amelyen a divat is áll, a felületes kor­szerűség szintjén, ahol a fel­vert és erőltetett szivárvány- színű habok hamar elülnek. Mélyebbre szeretnénk néz­ni a méltó ideálért. DE MIÉRT FOGLALKOZ­TAT BENNÜNKET ennyire? Minek beszélünk most róla ennyit? Mondta-e a maga ko­rában Julius Caesarra vala­ki, hogy modern államfő, ta­lálunk-e latin szövegekben utalást Horatius korszerűsé­gére? S ki mondta Lutherre, Cellinire, Martinovitsra, vagy Robespierre? S Petőfi­re? Jókaira? Csak manapság ilyen gyakori, mert a techni­kai fejlődés óriási egyenet­lenségeket teremtett társa­dalmi helyzetben, művelt­ségben osztályok, népek, föld­részek között. S tudatosodik ez az egyenetlenség a hírköz­lő eszközök által az egész Parasztbarokk, tirpákbiblia Tanyai művelődési hetek felsősimán Az országos hírű és több pályázatot megnyert felsősi­mái művelődési házban és klubban december ötödikétől folynak a tanyai művelődési hetek. Á megnyitót követően hatalmas közönség előtt a Volán táncegyüttes műsora nyitotta a programot. Miku­lás napján télapóünepség vonzotta a környék fiataljait és mondani sem kell talán, a szülőket is. Sok felnőtt ez alkalommal járt először eb­ben az intézményben, és a kellemes tapasztalatok után bizonyára nem is utoljára. Ugyancsak a felnőtt közönsé­get érdekelte az a jogi elő­adás, amelyet dr. Sőrés Imre, kalmasint meglesi az ifjú urat elmenet és akkor jaj magának! .. Kicsikét megrezgett az inam. De épp azt lepleztem mérges rendreutasítással: — Tartsa meg. fiam, a ta­nácsait. Isten áldja! A disznótoron semmi ne­vezetes nem esett. Évikével néhány ártatlan suttogást, egv-két kézszo­rítást. epekedő pillantást le­számítva. nem jutottam több re a hódításban. Ellenben izgatott vita ke rekedett közöttünk távozá - Somkor. Évike úgy hitte, hogy ve- télytársam okvetlen utamat keresztezi hazamehet. Hát a botránv kikerülése végett, büszkeségem félrete- vé'sével, arra vett rá. hogv a kertjükön át szökjem haza Mondom, hurco’kodtunl- gjár a községből és nekem pagy 'sszegű hivatalos nénz volt a belsÓ zsebemben. Biz­tonságosabbnak hittem, ha magamnál hordom, mintsem a hivatal rozoga íróasztalá­nak fiókjában hagyjam. Hát mikor átugrottam a kertnek kerítésén, a nagy boríték, a hivatalos pénzzel, kiesett a zsebemből. Nem vettem észre hazafelé való vad iramodásom köz­ben, csak pont a ház előtt. A rémület megdermesztett. Jó ideig tépelődtem: mit te­gyek?. . Van-e remény rá, hogyha visszafordulok, a sö­tét éjszakában, megleljem valahol a borítékot a Pénz­zel? Tegyem-e ki tetejébe az életemet Som Bálint bosszú­jának? Tegyem-e ki Évikét a botránynak, adott szava­mat megszegve? Viszont sik­kasztásért elveszítsem az Ulásomat, becsületemet anél­kül, hogv megkísérelném megkeresni az elvesztett nénzt? Hirtelen közeledő alak ezzentett fel töprengésem­ül. Som Bálint volt, a vetély- társam. Mindenre elszántan mar­koltam meg eléggé megbíz­ható fegyveremet, egy drót- szövéses bikacsokét. Ám, de legnagyobb meg­lepetésemre Som Bálint rám szólt: — Ne mozdulj, te perna- hajder, mert akkor baj lesz. Ha egyszer szöksz előlem, nem piszkolom be veled a kezemet. Csak ezért jöttem utánad. Ne! Elém lökte a borítékot a hivatalos pénzzel. — De hát igazán!... Maga! ... — dadogtam. Som Bálint azonban meg­vetően legyintett és így szólt­— Tán meglopnálak, ron­gyos? . Elhord innét az ör­dög, tudom .. Nincs több szavunk egymással. Azzal már fordult, indult és eltűnt a ház sarkánál. Soha visszásabb, megalá- zóbb lelkiállapotban nem le- ledzettem mint ahogy ott­maradtam iótehetetlen, bá múlva. (1939.) a Tisza menti Tsz Szövetség jogtanácsosa tartott. Meg­nyílt a művelődési hetei: idején a helytörténeti kiállí­tás is. Sok érdeklődő nézte csodálkozva a régi, padlások­ról előkerült tanyai termelő- eszközöket, de a legnagyobb sikere a már muzeális érté­kű paraszcbarókk szekrény­nek volt. Tirpákbibliák, szlovák nyelvű vallási köny­vek múlt időket idéztek. Kö­zülük a legrégibb egy 1801- ből származó biblia. December 10-én ünnepi eseményre került sor. Ezen a napon ünnepelte a tanyai klub fennállásának tizedik évfordulóját. Ez alkalommal Csertő Kálmán, a művelődé­si ház igazgatója köszöntötte a tagságot, és átadta a 11 tízéves és 26 ötéves állandó tagnak az ezüst- és bronzpla­kettet. Minden tag — 114 fő — oklevelet kapott. A ju­bileumi találkozó kis házi­ünnepséggel zárult A további napok Is sok érdekességet tartogatnak még. A szülőknek pedagógiai találkozót tartanak, lesz író­olvasó találkozó, megnyílik Z. Szalai Pál festőművész ki­állítása is. világon. Afrikában is tud­ják, ahol sok helyen még a törzsek törvényei uralkodnak, s Ázsiában, ahol az éhség ál­landó réme fenyeget, hogy fel kell fejlődni a század emberi színvonalára, egy jól szervezett modern társada­lommá, együtt a néppel, or­szággal, kontinenssel. Ez a szándék még jobban egybe­esik a szocializmus ígéretes, humanizációs törekvéseivel. Létfeltételünk az egész tár­sadalomra kiterjedő korszerű világnézet, műveltség és íz­lés. A mi világunk, eszméink embere mindig a jobbra tö­rekszik, közösségi és egyete­mes jobbulást akar. Tudja és hiszi a szocializmus korszerű mivoltát: csak ez a rend ké­pes az ember teljes anyagi és szellemi felszabadítására, s a felszabadítás kihasználásá­ra. Ma már elég ritkán talál­kozunk a „régi reakcióssal”. Aki a múlt rendszert vissza­sírná, az is inkább hallgat, mert az ilyesmi társadalmi méretekben szégyellni való. Másféle reakció képviselőit találjuk a mi kortársaink kö­zött: önzőket, törtetőket, visszaélőket. közönyösöket, akik ellenfelei a szocializ­mus alapvető igazságainak. Hogyan találkozik az egyénben a műveltség és a haladás igénye? Természete­sen nem úgy. hogy aki mű­velt, az okvetlen haladó, de úgy sem, hogy csak a mű­veltség magas fokán álló em­bert tudunk elképzelni hala­dó szelleműnek. Az össze­függés mégis fennáll, külö­nösen mivel itt most a maxi­mális igényről, az eszmény­képről beszélünk. A MŰVELETLEN EM­BERNEK lehet hite, de mi szüksége van a szocializmus­nak a vallás nyájaira. A rossz ízléssel hasonló a hely­zet, hiszen aki szellemében a múlt elavult szemléletmód iát dédelgeti, hogyan törekedjék korszerű gondolkodásra, megértésből fakadó ítéletre, hiszen megrögzött gőggel vet vissza mindent, ami szokat­lan és próbára tevő. Korunk műveltséganyaga annyira gazdag, hogy még a felszíne is áttekinthetetlen. Ki érthet egyszerre a mole­kuláris biológiához és írás- történethez? Az irodalomtör­ténész ismerheti-e az űrhajó szerkezetét? Az atomtudós a szőlőművelést? Ki a művelt ember a nagy végletek között? Az az atom­tudós, aki meg tudja külön­böztetni a búzát a rozstól, s az a gépkocsivezető, aki tud­ja, József Attila századunk egyik legnagyobb költője volt, s verseiből jött rá erre, nem csak úgy valahonnan. Nem művelt az, aki tudja, hányban, melyik napon írta Balassi Bálint levelét a alsó­ausztriai Kamarához a szen­ti vány iák erdei kihágásai ügyében, de nem tudja, mi­lyen lehetőségekkel és ve­szélyekkel jár a molekuláris biológia néhány jelenlegi fel­fedezése. A SZAKEMBEREK hatol­janak le a legmélyebb réte­gekig, fedezzék fel a törvé­nyeket, a törvényeknél ma­gasabb törvényeket, a rend­szert, s azt adják át nekünk, hogv élhessünk vele. Az ösz- sze."'''lésekre kell figyel­nünk, mert csak így érthet­jük még a világot. A rádiós televíziós és egyéb vetélkedők — az elég­gé látható — inkább a lé­nyegtelen dolgok tudásával ámítják el a hallgatóságot. Érdekességnek, szórakozás­nak, buzdításnak ez elégsé­ges, ez a módszer hasznos is, ae a műveltség pikantériájá­ra helyezi a hangsúlyt. Mi most a művelt ember eszményét emlegetjük, elis­merve, hogy maximalisták vagyunk. De csak ennek a maximalizmusnak a vonzásá­ban gondolhatjuk végig hiá­nyainkat, például azt, hogy nem elég az írni-olvasni tu­dás, s lassan az általános is­kolai végbizonyítvány is (te­vés lesz. A műszaki fejlődés széles látókörű embereket követel, nélkülük a műszaki fejlődés nem lehetséges. Ál­talánosan művelt, irodalmat és művészetet ismerőket Is keresünk bennük. Hiszen a humán műveltség adja meg cselekvéseinknek a biztosíté­kot, hogy ne kelljen a jövő­től félnünk, hiszen nélkül« mi marad ? Szakbarbárság, önmagáért való technika, el- gépiesedés, a gépek uralma, sivárság és elembertelenedés. Az irodalom és művészet ad­ja meg létezésünknek a hu­manitást. Miért a Picasso-kép? A Jó­zsef Attila-vers? A Bulgakov- dráma? Le Corbusier építé­szete? Megismertetnek ma­gunkkal, rendre és világos­ságra buzdítják szellemün­ket. A kor művészei ők, öli tehetik ezt meg velünk, kor­társainkkal, korszerűen, anélkül, hogy a múlt nagy mestereit elhomályosítanák, sőt, ók fejtik ki a régiekből a nekünk szólót is. Ugyan­akkor új eszményeket te­remtenek. Küzdjünk — ha küzdeni kell — megérté­sükért és élvezésükért. Részt kell vennünk az alkotó fo­lyamatban velük/ a művész­szel gyötrődnünk és örül- ' nünk. EKKÉNT KAPCSOLÓ­DIK az ízlés a haladáshoz, s a műveltséghez, amely mind­két irányba sugárzik és ne­vel korszerűvé, társadalmunk hasznos tagjává, szabaddá. Tavasszal nyit a sóstói falumúzeum Elkészült és műszakilag át­adták a nyíregyháza-sóstói falumúzeumban felépített el­ső két létesítményt: az erdő­háti kisnemesi kúriát és a rétközi parasztházat. Előbbit Jánkmajtisról, utóbbit Besz- terecről szállították a Sóstóra. A jánkmajtisi 1790-ben épült élői és oldalt tornáccal, fél­kontyos és magos tetővél. A besztereci lakóház 1812-ből származik. Építésénél a leg­egyszerűbb megoldást alkal­mazták: a lakást csak k® részre osztották és gyékény­nyel fedték be. A tetőfedés­nek ez a módja ősibb a nád­nál. Valamikor a Rétköz lép­és mocsárvilágának a gyé­kény volt az uralkodó növé­nye. A lakóházakat eredeti formájában építették fel, ta­vasszal korabeli bútorokkal rendezik be, és más létesít­ményekkel együtt a falumú­zeumot megnyitják a közön­ség előtt. Az árvizes területeken Százezrek a klubokra, otthonokra Hosszú idők panasza volt — és tegyük hozzá még ma sem befejezett ügy —, hogy az árvíz sújtotta területeken igen lassan halad a művelő­dési létesítmények építése működésbe helyezése. Most jó hírekről számolhatunk be Tisztaberekén elkészült és üzembe áll a 110 ezer forintos költséggel kialakított klub­könyvtár. Hasonló sikert je­lentenek Szamossályiból is, ahol a berendezésre szánt összeg elérte a 170 ezer forin­tot. Az intézmények a mai korszerű igényeknek megfe­lelőek, a bútor, felszerelés mellett új könyvállomány is gazdagítja ezeket. A lényeg most az, hogy minden helyen megfelelő személy irányítsa ezeket, hogy a beruházás és felszerelés után hatásában is komoly értéket jelentsen ez a modern közművelődési forma. Helyes és dicsérendő, hogy a 100 falu — 100 könyv­tár akció keretében ezeket a településeket kiemelten ke­zelték. A jövő esztendő első hetei­ben hasonló öröm vár a cse- göldiekre, a Méhteleken la­kókra és a jánkmaj tikiakra. E három községben mintegy 400 ezer forintos költséggel rendezik be a klubkönyvtár rakat, amelyek a kölcsönzése­ken kívül teret adnak majd a különböző szakköröknek, vitaesteknek, műsoroknak 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom